Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-06 / 277. (1020.) szám

Vasárnap, d^c^mber 6, S ^fZÁ(jAlJ/tXuYAJpflRT£P mmi sodrásán Irta: SchöpíKn Aladár Valóban gyönyörű dolgokat mondtak Londonban, a locarnói egyezmény aláírása­kor. Nemcsak befejezték a háborút, elker­getve a harc, a gyűlölet szellemét a politiká­ból, hanem megcsillantották az emberek előtt az örök béke reményét is és szén sza­vakkal uj távlatokat- nyitottak az emberiség jövője számára. Az ember csodálja, hogy olyan emberek, mint a londoni ünnepélyes aláírás szónokai tiz évvel ezelőtt még mind ott tudtak lenni annál a pokoli kazánnál, ahol akkor a háború tüzéí szították és maguk is dobtak bele jó egynéhány 'Papát szenet. Mégis, ünnepe volt minden tisztességes és jót akaró embernek ez a nap, mely rémeket űzött el a világ láthatáráról. Ugyanakkor azonban különös dolog tör­tént. Magyarországon, Szegeden öngyilkos­ságot követett el egy parasztlegény, aki a folyamőrségnél szolgált. Szerencsére nem halt meg: mikor öngyilkossága okáról kér­dezték. elmondta, hogy a büntetéstől félt, amely szökése miatt várt rá. De miért szö­kött meg? Nagy nehezen azt is bevallotta. El akart menni a francia idegen légióba, har­colni Marokkóban Abd el Krim riffkabiljai ellen. Valami rejtelmes emberek beszélték rá erre a kalandos tervre s amint a hatóságok tovább vizsgálták a dolgot, különös üzel- mek.nck jutottak nyomára. Az ország olyan vidékein, ahol sok a műnk anélkülii, különösen Szeged környékén, de magában Szegeden is, ügynökök jártak, akik ígéretekkel, csellel, sok pénzzel formális toborzást vittek végbe a francia idegen légióba, a marokkói har­cokra. Sok embert be is hálóztak már. két­ségbeesett munkanélküli-fiatalemberek egész serege vállalkozott a kalandos utazásra, melynek utolsó állomását senki sem tudhatja előre, de mindenkinek el kell készülnie arra, hogy ez egy elhagyott sir valahol a kopár riff hegyek közt. Elmenni még szerencsére nem ment el egy sem. a hatóságok még ide­jén megtudtak mindent, a titokzatos fcobor- zók eltűntek szem elől s most egyelőre vége van az egész vállalatnak. Csakhogy ez nem olyan jelentéktelen dolog, ha az ember az általános emberi er­kölcs szempontjából nézi. A franciáknak óriási hadseregük van, a legnagyobb ma a világon. Nem volnának rászorulva az idegen légió segítségére, de a saját katonáikat kí­mélni akarják. Aligha is megy szívesen a francia katona Marokkóba, aminthogy ma már semmiféle nép nem akar háborúba men­ni. kivált olyan vad és exotikus vidékre, mint Marokkó. A francia nép úgyis zúgoló­dik e miatt a háború miatt, amelynek nincs nemzeti háború jellege s a francia parlament is a nép nyomása alatt kedvetlenüt tűri a harcok folytatását. Politikusok és katonák azt találták tehát ki. hogy ha már folytatni kell a háborút, mert igy kívánja a francia: presztízs és afrikai gyarmati érdek, hát le­hetőleg kímélni kell a francia vért. Tulnyc- mólag gyarmati katonaságot tartanak a fron­ton és ezenkívül mértéktelenül földuzzaszt- ják az idegen légiót. Szóval idegen vér árán akarnak francia győzelmet szerezni. Arra számítanak, hogy a háború következtében el­szegényedett népek tömegeiben nagy a nyo­mor, amely a legvégsőkre is késszé teszi az embereket, itt tehát kedvező a talaj a fran­cia verbuválásra. Ügynököket küldenek ki pénzzel és dús ígéretekkel — s mikor aztán a hálójúikba került emberek ráeszmélnek, hogy mire vállalkoztak, már nincs számukra visszatérés. Hát ez bizony rettenetesen erkölcstelen dolog. Teljességgel méMatűan a keresztény civilizációhoz és ezerszer méltatlan azokhoz a szép szavakhoz, melyeket Londonban az e-mberi művelődésről, a békéről és a huma­nitásról mondtak. Egy kicsit el is veszi a hi­telét azoknak a beszédeknek. Azt a gvanut kelti, hogy a humanizmus igéinek hirdetése a politikában csak olyan, mint a tortán a disz: szép. szép. d-e a lényeghez nem tarto­zik s mikor evésre kerül a sor, félreteszik és senki sem kíván enni belőle. * Nálunk ezalatt olyan dolgok készülnek, amelyek Ígérnek valamit nemcsak a magyar kultúra érdekében, hanem talán a nemzetek kölcsönös megismerkedése, a kulturális köl­csönhatás dolgában is. Kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó gróf. akinek a politikában sok ellensége van. de hogy koncepciózus és eredeti szellemű kulturpoiitikus. azt lehetet­len el nem ismerni, jelentős terveket készít elő. sőt jórészüket már a megvalósulás stá­diumába is juttatta, a magyar ifjúság külföldi tanulmányainak érdekében. Rómában már vi­rágzik a római magyar intézet, Berlinben az Ungarisches Instiíut. de ezek inkább fiatal tudósaknak adnak kiképzési és kutatási lehe­tőségeket. Klebelsberg olyan intézeteket akar létrehozni a kultúra nagy gyújtópontjaiban, amelyekben magyar diákok tanulhatnak és megfelelő vezetés és ellenőrzés mellett mé- Iyedhetnek bele az idegen kultúrákba. Ber­linben már épül a Collerium Hungáriáim, az első ilyen intézet és ha a miniszter terve megvalósul, nemsokára Párisban és más vá­rosokban is lesz hasonló. Eddig is sok magvar ifjú járt külföldi egyetemekre. A magvar protestáns ifjak né­met. hollandi és skót egyetemekre járása még a reformáció Idejéből va’ó tradíció s a háború előtt is mindenütt lehetett találni ma­gyar diákokat nemcsak a német egyeteme­ken. hanem Párisban. Oxfordban. Cambrid- geben is. Ezeknek a tanulmányai azonban teljesen szervezetlenek voltak. Az ment. aki­nek pénze volt rá s aki kinn volt. azzal nem törődött senki, tanul-e, érdemes-e neki kinn lenni. Most megszervezik ezt az iigvet. Elő­ször is a helyes szelekció alapjára helyezik, kiválogatják a fiatal embereket képesség és megbízhatóság szerint. Akiket pedig kiküldő­nek, azoknak megfogiák a kezét és vezetik őket, hogy el ne tévedjenek az idegen világ­ban. Ezután majd nem lesz ugv. hogy akár­hány magyar fiú egy évet töltött Párisban és nem tanult meg semmit franciául s mind­Komárom, december 5.. A komáromi járásb róság előtt érdekes tárgyalás folyt le pénteken egy gutái bünte ő ügyben, amelynek vádlottja az ottan: kom­munista párt elnöke, Kürti József volt, akit a kommunista párt a lefolyt választáson az ötödik helyen jelölt képviselőnek. Kürti magánlaksértéssel vádolva állt Doma István büntetöjárásbiró előtt, melyet Palkov'ch Viktor gutái esperes pébános, volt nemzetgyűlési képviselő terhére követett el azzal, hogy a választási időszak a!aíf, október 30 án éjjel 1! órakor íöbbedma^áva! beáhitott a plébán’a udvarra és ott nagy bangón követelte a plébánia rőzséjének kiosz­tását. A gutái csendőrök Kürti József ellen nyilvános botrányokozásért feljelentést tet­tek a járásb'róságon. A tárgyaláson „a vádlotb aki 33 éves é"- súlyos testi sértésért és csalásért többször büntetett ember azt adta e'ő vdelmére hogy korcsma? italozás közben felh^vülve, a választási agitáció hatása aLtí követte el a bűncselekményt, Berlin, december 5. Statil-Dauer német tudományos utazó hosszabb idő óta kutatásokat folytatott a távol keleten. Legutóbb Afganisztánból kül­dött érdekes leveleket Berlinbe. Két héttel ezelőtt a német tudós a vad afgán törzsek áldozata lett: Kagul környékén az afgánok megtámad­tak a tudóst és rálöttek. Statil-Dauer önvédelemből fegyveréhez nyúlt és visszalött. Golyója az egvik afg.'n táma­dót megsebesítette. A tudós jelenteje az esetet a kaguli német ügyvivőnél, aki azonnal lépéseket tett az ügyben és kijelentette, hogy amennyiben a megsebesült afgán feljelentést tenne, ő Statil- Dauer nevében hason'ók éppen feljelentést tesz az afgán támadó ellen. Időközben a megsebesült afgán belehalt sebeibe és az afgán biró tudatta a német ügyivövel, hogy SfaMl-Dauert letartóz­tatják és halálraitélése elkerülhetetlen. Statil-Dauer, aki egyébként a lipcsei földrajzi intézet megbízásából folytatta kuta­tásait. megkísérelte a szökést. Mindent elő­készített, hogy az indiai határon keresztül megmeneküljön a letartóztatás elől. Bukarest, december 5. „Akár elítélik Morarescu hadnagyot, akár felmentik, ez a per csak azt fogja bizo­nyítani, hogy Besszarábában re.tcnetes dol­gok történnek, amelyek ellen fellázad a leg­elemibb emberi érzés is — írja Constantin Mllle, a kitűnő, bátor tollú újságíró lap'a, a „Lupta“ vezércikkében, azzal a perrel kap- ' csolafban, amelyet a II. hadtest hadbírósága indított Morarescu hadnagy és 21 katonája ellen. Csodálatos, hogy ez a per egyáltalán tárgyalásra került és talán legjobban jellem­zi a román mén tartást a bukovinai politikai rendőrség főnökének, .Durpitre$cunak a kije- lentése, aki vallomás helyett azt mondotta. össze kulináris • ismereteinek némi bővülésé­vel tért haza. Olyan fiúik fognak kimenni, akik akarnak és tudnak tanulni és lesz, aki törődik velük és ellenőrzi őket. Minden év­ben néhány száz ilyen ifju fog hazakerülni tanulmányaiban elmélyülve, a világ nagy eszméitől megtermékenyülve, kiszélesedett horizonttal. Ennek pedig hamarosan meg fogja érezni a hatását a magyar kultúra, sőt a közélet is. a magvar g’óbusz kevésbé lesz elzárt a világtól Idővel — nem is nagyon hosszú idővel — be fog állni, amire nagy szükség van: a magvar eszmevilág kitágu­lása ennek a megnyomorított kis országnak a határain túlra. de komoly „szándékai" nem voltak a parochia rózsáiéval, csak „kérni" akartak belőle az es­peres úrtól akit egyébkén t:sztel és becsül. A bázbeliek, akik akkor már régen lefe­küdtek, felriadtak a nagy neszre és mikor az esperes az éjjeli vendégeket megpirongatta, távoztak. — Nagyon sajnálom az esetet — jelen­hette ki Kürti a bíróság előtt — és Pa'kov'ch V:kíor esperes úrtól, ha netalán megsértettem volna és magát sértve érezné, a legnagyobb tisz elet*e' bocsánatot kérek. A távollevő Palkovich Viktor helyett iogi képviselőié. Kend' Zoltán dr. ki'elentette bogv Palkovich V:k or egyénisége, akit nem­csak guta: hívei, de messze vidék magyar­sága ismer keresztény erkö’csi vi’ágnézet é- n"l, te’iesen k!zár minden gyűlölködést és megbocsát a vádlottnak. a,f?nek meg­büntetését nem kéri. Doma ís:ván dr. iárá-sblró ezután Kürti Tózsefhez intézett szavaiban k:emelte a fö- magánvádló nagylelkűségéi vele szemben amely ’elrtővé tette a sz:eoru büntetés el­engedését és az eljárást Kürti ellen beszün­tette. M^r-már szerencsésen kijutott az üldö­zők gyűrűjéből, amikor észrevették és elfogták. A foglyul ejtett tudóst beszállí­tották Kagnlba. ahol az afgán bíróság elé akarják állítani. Az eset Berlinben nagy izgalmat keltett. Pr'ga, december 5. Statil-Dauer ügyé­ben érdekes fordulat történt. Kiderült, hogy Statil-Dauer német tudós nem német­országi, hanem német-csehországi szár­mazású és igy csehszlovák állampolgár. Kremer. a német rea!is:ák vezére, ma Ma­sa ryk Cnök kabinetirodájához intézett sür­gönyében bejelenti, hogy az Afganisztánban r.iáir?ttfmegfenyegetett német tudós csehszlovák állampolgár, Síatil Domitiiís fulneki iskolaigazgató iia, Jung Gusztáv brrnni taríományfőnök- ségi tanácsos unokaöccse. A sürgönyben arra kéri Masanjc elnököt, hogy Fran­ciaország és Anglia segítségét vegye igénvbe és ezúton interveniáljon a sze­rencsétlen kutató megmentéséért A csehországi származású német tudós sorsa iránt tudományos körökben óriási ér­deklődés mutatkozik s kíváncsian várják a megmentését célzó intézkedések sikerét. „Inkább lezáratnám magam, semmint- hogy ez a per a világsaj óba kerüljön" Valóban végtelenül elszomorító képét adja a román Lmperiumuak ez az eset, amely a szörnyűségek egész láncolatát tárja elénk. Feltolul a kérdés: vájjon Morarescu hadnagy esete elszi­getelt jelenség-e? Vagy csak egy a sok közu ? Egy!ke azoknak, amelyek véletlenül ke­rültek 'a nyilvánosság elé? Bármi legyen is az igazság, azok a tények, amelyeket a ta­nuk a hadbíróság előtt eskü alatt vabot'ak, megdöbbentőek, teljesen igazolják az, Emberi Jogok Védelme Ligájának akcióját amelyet az a leterrorizált, agyongyötört Besszarábia érdekében kifejt," * Morarescu hadnagy álí a bíróság előtt. A besszarábiai Zalniceni községben volt a székhelye, onnan parancsnokolt 21 határőr­katona felett, ott őrizte a román-ukrán ha­tárt. Nem kevesebbel van vádolva, mint: csalással, sikkasztással, megvesztegetéssel, okmányhamisltásisal, utlevélcsalással, szö­késsel és azzal, hogy ügynökei utján ultrán menekülteket csalt a román határra, hogy azokat lelövesse és azután kifoszthassa. Szabadlábon van a hadnagy, úgy jelenik meg a hadbíróság előtt- öntelten, mint vala­mi nemzeti hős, mint aki Romániát a bolse- viki veszedelem elől mentette volna meg. kihallgatásakor elmondja, hogy csakis a III. hadtest parancsnoka rendeletéi értel­mében járt el. Egy napiparancs közölte, hogy Rakow- ski 1000 propgandistát és 120 terroristát kül­dött át a Dny észterén. ezeknek az emberek­nek a beözönlését minden módon meg kell akadályozni. A hadnagy azt mondja, hogy a folyót csak csempészek lépték át; a katonák megállásra szóik tolták fel a közeledőket és csak akkor lőttek, ha azok a parancsnak nem engedelmeskedtek. Azt beismeri, hogy ki­adta a rendeletet, hogy még a madár se lépje át a Dnyesztert... Be'smere, hogy azok a katonák, akik a határt átlépőket lelőtték, tényleg az ő pa­rancsai értelmében jártak el. Azt se tagadja hogy a foglyokat megverte, de ezt csak azért tette, hogy megtudja tő­lük, hová rejtették az á:ke!ésre használt bár­kát. Végül arra is hivatkozik, hogy kötelessége htí teljesítéséért napípa- rancsban megdicsérték! Mit vaFanak a katonák? Morarescun kivül szakaszának 21 kato­nája van vád alá helyezve- Ezek az egysze­rű parasztemberek a szörnyűségnek a sorozatát a legcsodá­latosabb naivitással és ősznteséggel adják elő. Már mind polgári ruhában je'enik meg a hadbirőság előtt. Egyikük-másikuk arcáról lerí az intelligens paraszt nrnd-en bestiális szadizmusa. Csoportos agyoiríövetések, ökölcsapá­sok, amik egyetlen ütéssel a gégébe röpítik' a fogazatot gyermekek, asszonyok meggyil­kolása. s;rő, könyörgő katonák, akik térden- állva kérik a rettentő parancs visszavonását — a másik oldalon a hadnagy ur, az unifor­misba öltözött bestia, aki mindezekért még dicséretben is részesül és nrnden vádra csak azzal felel: felsőbb parancsra cselekedett! Küldd az anyja után! Menekültek kelnek át a Dnyeszteren. Üldözött páriák, akik a szovjet elől akarnak menedéket keresni Romániában- A katonák beléiük lövöldöznek ... Az anyát aki há­rom éves kisdedet karján hozza, agyonlövik, az egyik katona a hadnagy elé vezeti a sirő poron.yot — Miért nem lőttétek ez is agyon? — mordul a katonára Morarescu. — Hiszen mi bűne lehet ennek? — vála­szolja az egyszerű paraszt. — Küldd az anyja után! —- adja ki a pa­rancsot Morarescu. És a szegény paraszt sírva, saját gyermekeire gondolva teljesiti a besfális paancsot. De nem mer ellenszegülni, mert a „hadnagy ur" nyomorékká verné! Ba’alajka mellett a halálba! Az éjjel elfogottakat a lakására hozatja Morarescu. Balalaika mellett táncolatatja őket. Kávéval trak tálja a szerencsétleneket. Hajnalban azután kimondja az ítéletet: — Felmentve! És a ka:onák már viszik is az áldozatot, mert az ördögi hadnagy még ebben is tTéíál: „felmentve": agyonlőni. És künn ropognak a fegyverek, sikol­toznak, jajveszék-elnek a halálra sebzett em­berek. Nincs annyi hajamszála, ahány­szor elvert a hadnagy ur! Az egyk vádlott, Onutza katona, el­mondja. hogy a hadnagy parancsot adott, minden elfogottat agyonlőni. Minden gyilkos­ságért szabadságot kapott. Egy hajnalban hét embert fog­tak el; egyet agyonlőttek közülük, mire a hadnagy felpofozta őket, mert a többit nem lőtték le! Érezték, mondja a katona, hogy a parancsok törvénytelenek, de semmit sem mertek szólni, tnert Morarescu ütötte-verte őket is. „Nincs annyi hajamszála, ahányszor elvert a hadnagy ur" — vallja Onutza. Kovács Jenő dr. A balkánt véreb bukaresti tnonstre-ptSr© M’t vallanak Morarescu hadnagy katonái — Kivégzési majál'sok — A besszarábiai határ borzalmai — Románia szégyene a világsajtóban — Nem elszigetelt esetről van szó v — A P. M. H- bukaresti tudósítójától — Kommunisták éJieli látogatása a su'a! parochián Fel akarták osztani a p’ébánia rózsáiét — Kommunista képviselőjelölt volt a szóvivő Pa kovlch Viktor nem kívánta a vádlott megbüntetését BK'9®85SSSSSBS®2SiBg98Kí AfganEsz'ánban ha'áfra ítéltek es®li§if®wík'a> némát tudóst Statil-Dauer végzetes kalandja az afgánok a! — önvédelembő1 agyonlőtt egy afgán támadót — Masaryk elnök b t rvsn’á ásb kérik a tudós megmentésére A P. M. H. tudósítójától. ossz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom