Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-29 / 293. (1036.) szám
Kedd, december 29. nyugdijelvonással büntetni, szeritem igen kevéssé -okolható meg. Már most fclliix juk magyar és német törvényhozóink figyelmét erre a törvénymagyarázatra, amellyel kis egzisztenciákat egy- egy hossza élet munkájának jól megérdemelt gyümölcseitől szándékoznak megfosztani. Uj katolikus ünnepet rendelt el a karácsonyi eneiklikájá- ban a pápa Róma, december 28. A pápa Krisztusinak, mint az emberiség Királyának tiszteletéről karácsonykor éneid i- kát adott ki. Ebben figyelmezteti a népeket és az emberiség vezetőit arra, hogy ismerjék el Krisztusnak az emberiség feletti uralmát, mert ez mindeneknek az előnyére szolgál. Az enciklika így fejeződik be: — Krisztus emberiség feletti királyságának és birodalmának megtiszteltetése alkalmából emlékeztetnem kell arra, hogy az egyháznak, mint Krisztus alapításának teljes szabadságban és függetlenségben kell élnie világi államoktól. A pápia ez alkalommal minden év októberének utolsó vasárnapjára nj ünnepet jelölt ki, Krisztus birodalmának ünnepét. Ezen az ünnepnapon lesz az emberiség felajánlása Jézus szent szivének, melyet még X. Pius pápa irt elő. Az idén ezt az uj ünnepet az egyház kivételesen december 31-ikén üli meg. Rómában a pápa ünnepi pápai misét mond és felajánlja az emberiséget Jézus szent szivének cs a szent évet ezzel az aktussal bezárj 3. Kordács prágai érsek a pápánál Prága, december 28. Kordács érsek a cseh néppárti lapokban részletesen leírja kihallgatását a pápánál. Beszámol róla, hogy az egyházi kérdésekkel kapcsolatban szóbia- keríilt a csehszlovák kormány viszonya a Vatikánhoz is. A pápa nagy érdeklődéssel vette tudomásul Kordácsnak ama közlését, hogy a köztársaság komoly köreiben az az őszinte kívánság nyilvánul meg. hogy a csehszlovák kormány és a Vatikán között mielőbb állítsák helyre a jó viszonyt. A beszélgetést a Szentatya ezekkel a szavakkal fejezte be: ..Nem csekély akadályokat kell eltávolítani, de a mi részünkről is meg van az akarat és őszinte hajlandóság erre s reméljük, hogy a viszony helyreállítása sikerülni fog“. A kihallgatás végén Kordács érsek még a zvodai bányamunkások kérelmét terjesztette elő, hogy járuljon hozzá a Vatikán templomuk építéséhez. A pápa erre a célra 40.000 lírát adományozott. Az őrült &7Án Irta: Somlyó Zoltán. Lehetetlen tovább hurcolnom magamban, zárt ajakkal ezt az esetet. Ebben az órában kísértetiesen látom őt, a hóbucka közepén amelyre zuhant s amelyet karcsú férfiteste úgy üsszelapitott, hogy porzott bele a hó-. Most, ebben a percben negyvennyolc órája... Azt hittem, el tudom felejteni. De nem lehet.., Másodnapja ülőik idehaza, rakatom a tüzet, de a kályhám nem tud fölmelegiten-i. Az íróasztalomat közvetlen melléje állíttattam, ledobtam róla a könyveket, azt a régi Ru- bens-aktot, meg az én fiatalkori fényképemet. Egészen üres, csak néhány üveg likőr áll rajta, cigaretták egy japán dobozban . . . meg az ö levele, amelyet az öngyilkosság előtt nehány perccel kaptam... Persze, már későn érkeztem- Fábián meg akart halni és meg kellett halnia. Feltétlen igaza volt.. összeszorul a szivem: a lapokban a puszta rendőri kommüniké jelent meg. Hogy szegény Fábián másodemeleti utcai lakásából este tizenegykor levetette magát és szörnyethalt. Kellett volna akadnia egy újságírónak, egy riporternek, aki utána jár ennek az esetnek és ir valamit róla... Két napja nyelem a likőrt és szívom a rengeteg cigarettát. A nikotintól és az émelygős sűrű folyadéktól keserű már a szám. Künn sűrűn hull a hó, a háztetők fehér fényt lövellnek be az ablakon: Most érzem, mennyire tud fájni az em- bersziv. A bánatom halkan .száll a fehér háztetők. fölött, egy asszony felé, aki Fábián halálát okozta és aki mégis bűn leien. Nem lehet felelősségre vonni egy olyan életért, amelyhez bensőkig semmi köze se volt. Szegény Uíbíán egyre azt. hitte, hogy ez a nő még tovább szereti, amikor pedig már mások oldalán ünnepiteké magát, csak éppen, hogy tüzelni akarja, bolond'I,mi további küzdelmekre'. őriK tökre. Szinte buldog volt ez a szerencséden ember mély boldogtalanságában. BríandnaH mm folt licfc fogadni lenes! A külügyminiszter legutóbb úgy utazott e! Parisból, hogy nem tudott Brianddal találkozni A Temps maliciőzus helyreigazítása Briand és Benes „közös** londoni utazásáról Becs, december 28. (Bécsi tudósítónk jelentése.) Páriából jehitik: Evek óta a cseh kormányhoz közel- áló lapok a világ közvéleményében azt a hitet igyekeznek kelteni, hogy ha Bence külügyminiszter Parisban időzik, ami meglehetősen süriin esik meg, a külügyminisztériumban, a Ouai d‘Orsay-n úgy jár be-ki, mint Prágában, a saját hivatali palotájában. Azt is bele akarják vinni a köztudatba, hogy Benes elismert szaktekintély Parisban, minden középeurőpai kérdésben Briiandnak a francia külügymimszíérium- b, való bevonulása óta a francia külpolitikában észrevehetően jelentős fordulat állott be és ezt a változást — bizonyára kedvetlenül — észre kellett vennie Benes külügyminiszternek is. Néhány héttel ezelőtt, a lo- carnói szerződések londoni aláírása idején, azt írták a Benies szolgálatára kész lapok, hogy Benes Briand-dal együtt utazott Londonba. A francia kormány külügyi szócsöve, a Temps már akkor megártva, hogy Briand a 11 óra 40 perces vonattal Londonba utazott és „az elutazók között láttuk Benest is, aki ugyanazzal a vonattal ment Londonba.14 A 1tét külügyminiszter azonban más-más kocsiban utazott, úgyhogy a vonaton nem is volt alkalmuk egymással érintkezni. A cseh lapok közölték, hogy Benes azért utazott Parison át Londonba, hogy rövid párisi tartózkodását Briand-nal való tárgyalásra használja fel. Fel is kereste Bnianidot a kiilügyminiisztériiumban, de nem találta ott. Erre átment a miniszterelnökségre — sBriand két nappal előbb alakította meg az uj kormányt —, itt azonban Briand, amikor Benes látogatását bejelentették neki, igen udvariasan, de hűvösen tudtára adatta, hogy fontos elfoglaltsága miatt nem fogadhatja a csehszlovák külügyminisztert. Benes ezután el is utazott Párisiről anélkül, hogy alkalma lett volna Brianddal találkoznia. más között a vitás ügyeket jogi és gazdaságii szerződések révén elsimítani. A legfontosabb kérdés az volt Locarnóban, hogy Lengyelország és Németország között a viszony megjavuljon. Németország most mint egyenlő jogú áljain a népszövetségben bizonyára arra fog törekedni, hogy Európa politikai és gazdasági életét ismét egyensúlyba hozza. Möncs’lo Nincsics jugoszláv külügyminiszter: Jugoszláv részről két fontossága van a locarnói szerződésnek. Elsősorban megegyezést létesített a nagy szövetségesek között, másodsorban Németország európai politikájában szolidáris és nemzetközi lépésre szánta el magát. Dúca román külügyminiszter: Meg vagyok győződve arról, hogy 1926-ban a végleges békés konszolidálásra kerül a sor és megakadályoz mindent és mindenkit, akik még ezt a békét is fel akarják forgatni. Benes Ede dr. csehszlovák külügyminiszter: Elfogadott tény a nemzetközi politikában, hogy a locarnói egyezmények az eddigi európai politika egyik határkövét jelentik és most egy uj periódus kezdődik. Csehszlovákia politikája tudatában van annak, hogy hét év alatt megtett mindent, ami elősegítette és támogathatta a locarnói egyezményt. A jövőben ugyanazon az utón fog haladni, mert ez békességet, erkölcsi erőt és hatalmat jelent, egyúttal védelmet minden ellentámadás és ellenintézkedéssel szemben. <■ mw — i végleges uuc csiicnücic? A nagy és kisantant kiilligyminiszter A nemzeti szocialista Ceskc SÍ ovo körkérdést intézett a nagy és kisantant külügyminisztereihez az európai béke biztosításáról. Az egyes külügyminiszterek a kérdésről a többi között ezeket Írták: Sir Aus-ten Chamberlain angol külügyminiszter: A locarnói szerződésnek és a többi megegyezéseknek eredménye remélhetőleg ag lesz, hogy Németország belép a népszövetségbe, mi által helyreállítja az európai családot és megerősíti a népszövetség tekintélyét. Nagybritannia folytatni fogja eddigi politikáját és meg van győződve arról, hogy az, ami Locarnóban megköttetett, kötelezi a többi nemzeteket is arra, hogy hasonló politikát folytassanak az adott viszonyokhoz mérten. Nem is annyira a locarnói szerződés szövege, mint inkább a lelke legyen a jövő részére a példa és a cél. Aristide Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter: Boldog vagyok, hogy Franciaország nevében részt vehettem a locarnói konferencián és a szerződéseket december elsején aláírhattam Londonban. Ezzel valóra vállik már a régi cél: az igazi európai béke és barátság az államok között. A locarnói szerződések legjobb biztosítékai az állandó békének és uj etapehoz vezetik az európai országokat. Ezek a szerződések eltávolítják ei a locamél szerződés íeleístőségérői a bizalmatlanságot, egy nagy háborúnak a lehetőségét és utat nyitnak a normális viszonyoknak az államok között. Ma talán még nem érezni ennek hatását, de a jövő meg fogja mutatni a locarnói szerződések értékét. E. Vandervelde, belga külügyminiszter: Talán Európában nincs is két ország, amely úgy hasonlítana egymáshoz, mint Csehszlovákia és Belgium. Akár az iparát és mezőgazdaságát nézzük, akár pedig a szocialista és katolikus pártok erősségét. Éppen ezért nem kell csodálkozni azon, hogy ez a két ország nagyon gyakran egy nézeten van. Meg vagyunk győződve arról, hogy a locarnói szerződéseknek meg lesz az értékük mindenütt és egész Európában regionális szerződések köttetnek s a döntőbírósági és védelmi szerződésekhez még csatlakozni fog a genfi trilógi harmadik tagja: a leszerelés. Skrzyuski Sándor gróf, lengyel külügyminiszter: Az állandó béke képezte alapját a locarnói műnek. Hogy a békét biztosíthassuk, elsősorban az államok rendjét keli biztositam és lehetővé kell tenni azt, hegy az egymás közti vitás ügyeket egy nemzetközi kódex alapján rendezzék. Ami Lengyel- országot és Csehszlovákiát illeti, ez a bizonyítékot adtak arról, hogy képesek egyNéiaetörszág fölvétele a népszövetségbe Berlin, december 28. A Vossische Zeitung szerint Németország legkésőbb február elején fogja a népszövetségbe való fölvételét kérvényezni, mert ha a fölvétel kérdését márciusban akarják napirendre tűzni, úgy a február végén beadott ^érvény már késön érkezne be. Egy később benyújtott kérvénynek az volna a következménye, hogy a nép- szövetségi tanács rendkívüli ülést lenne kénytelen összehívni. Ezek után tehát csak két eshetőség van. Vagy már márciusban veszik föl Németországot a népszövetségbe, vagy pedig el kell tolni ezt a kérdést jövő év decemberig s ezzel egyidejűén- a locarnói szerződések is csak akkor léphetnének érvénybe. Berlin, december 28. Stresemann a nép- szövetségi tanács német deegátusául Kühle- mannt. a külügyminiszteri hivatal volt államtitkárát javasolta. Ez ellen azonban Hinden- burg állást foglalt, mert a háború befejezése előtt Kühlemannak, mint a külpolitika vezetőjének súlyos konfliktusa volt a legfelsőbb hadvezetősággel. Ezek után legvalószínűbb, hogy Németországot a népszövetségi tanácsnál Rauscher Ulrich varsói német követ fogja képviselni. | Büszke volta szenvedésére, sebeire, amelyeket önmaga még táplált tépelődő leikével Epéikül a bánat nélkül lehetetlen lett volna élnie. Végül belé keleti halnia... Álljon itt Fábián levele, amelyet későn kaptam. Több kommentár fölösleges: „Kedves Barátom! Ne haragudj rám, ez a levél kissé hosz- szu lesz. Nem tudom, hallottál-e arról a szánról, amely egy hét óta őrülten rohan az utcákon. Egy őrült szán! Már napok óta kereslek, beszélni akartam veled erről a szánról. Már az egész város ismeri. A limitkor egyetlen délután a város tíz pontján találkoztam vele. Zöld vasból van, igen magas, a talpa karcsú és elől két méternyire felszökik az orra valami groteszk figurában. Belül bordó plüss, mintha vér állana benne. Ha találkozik vele az ember, alig egy pillanatra látható, a legszélesebb utcán is nyomtalan eltűnik, de nem lehet ellenőrizni, hogy valami •mellékutcába repült-e, vagy föl az égbe. Ebbe bele lehet örülni! Es, édes barátom, -ő ül benne- De, úgy képzelem ezt a dolgot, hogy egy hete állandóan benne ül. Nem alszik és nem eszik: másképp lehetetlen volna, hogy akármerre járok és bármikor, találkoznom kell vele. Te jól ismered őt. El fogod nékem hinni, hogy miattam teszi ezt is. Tudod, hogy hat hónap óta megnyit kínoz engem ez a nő. Tudod, hogy a leveleimet felbontatlanul küldi vissza és tudod, hogy ahol csak teheti, olyan megjegyzéseket helyez el rólam, a múltúnkról, hogy számtalanszor arra határoztam el magamat, hogy megölöm. Három éven át voltunk egymásnak mindene, három éven át gondolkozni se tudtam nélküle és tudod, hogy mily nevetséges csekélység volt az oka szakításunknak. Egy reggelen egykori udvarlójával találkoztunk, karöltve mentünk az utcán, én már messziről észrevettem azt az embert és halkan odusuglam Céliának, hogy lehetőleg kerüljük ki és köszöntését fogadja közönnyel' Célja arca hirtelen föl derült, kihúzta karját .a karomból és — eléje sietett... Mintegy tiz lépésnyire álltak tőlem, megdermedtem, de lehetetlen volt a helyemről elmozdulnom. Kiáltani akartam, nem tudtam. Meg akartam verni ott, a helyszínén, az előtt az ember előtt, a járókelők szemeláttára — a karjaim megfásultak. Vidáman beszélgettek, nevetgéltek, mint akik jól értik egymást -- majd a fölei alá sülyedtem. Azután hosszú kézszoriitással elváltak- Céllá visszajött hozzám és, mintha mi sem történt volna: újra ka- roníogott. A szememet elfutotta a vér._ elhúzódtam és durva szavakkal illettem. Ö csodálkozva meredt róni és azt mondta, hogy örült vagyok. Es meglátszott a tekintetén, hogy úgy fél tőlem, ahogy az őrülteikül szokás. Nem tudom leírni, mit éreztem, csak fölemeltem a kezemet, hogy megütöm... Célia szaladni kezdett, én utána; amikor láttam hogy alig bírja, hogy előbb-utóbb e! kell esnie, megsajnáltam, már nem gondoltam semmire. csak Céliára, hogy el fog esni, ott az utcán-.. Sírni tudtam .volna sajnálatomban. Kiáltozni kezdtem: Célia! Célia! állj meg. Célia. elesel... már nem haragszom... Célia! Célia! — De csak tovább szaladt a fagyos havon és egyszerre eltűnt a szemem -elől... Te különben jól ismered a szakításunk történetét... Többé nem jött haza. Ha meglestem az utcán, rendőrért kiabált és a rendőr csakugyan megjelent és nékem szégyenkezve vissza kellett vonulnom- Ha másokkal láttam, végignézett rajtaüt hnhotázva belekacagott az arcomba Ott** tartottam már, hogy: ha nem is szerettem volna már, oda kellett volna lépnem és megölnöm ... Sokszor szmházi páholyokban tűnt elém, hiába volt minden Igyekezetem, olt. kellett hagynom az előadást. Elrohantam. Már nem tudtam dolgozni, már nem tudtam élniHetekig tébolyodul tan ültem otthon- Végre megtudtam, hogy elül a zott. Akkor levelet irtani Cél-iának. Tiz nap -múlva felbontatlanul visszakaptam. Újra írtam Alig múlt el tiz nap, a levél újból ott feküdt az asztalomon, mmt egy ördögien röhögő arc. Mit tegyek? Tudtam, hogy szereti a virágot, egész kosárra valót csomagoltattam össze, néhány sort irtani hozzá és elküldiettem a címére. Boldog izgalommal vártam- A levél visszaérkezett- Csak a levél. Azután pénzt küldtem neki. Az nem jött vissza. Ebből .azt láttam, hogy anyagi gondjai vannak. Az első gyorssal leutaztam hozzá. Amikor a küs vidéki városba leérkeztem, már késő este volt- Fölmentem egy szállóba, hogy másnap, jól kialudva felkeressem Céliát. Kibéreltem a szobát, azután lementem, hogy félórát valami kávéházban töltök. Amint lemegyek a lépcsőn, az étterembe vezető nagy ajtó üvegablakán át meglátom öt- Nagy társaságban ült, mellette egy csinos fiatalember és a füléhez hajolva, konok kitartással beszél neki... Vissza-r-ohantam az iudóllázba. Ott egy pádon ültem hajnalig, amikor a legközelebbi vonattal visszautaztam- Te mindezt már nem tudod, barátom, régen nem találkoztunk, személyesen különben is szégyellem volna mindezt elmondani.. -• Hanem a szán!... Egy hete láttam először. A kárvéházban ültem. Egyszerre, csak erős csilingelőst hallok, de akkor már az egész kávéház ott állt aiz ablakban és felcsigázott érdeklődéssel mondogatták egymásnak: •— Az örült szán!-.. fis az ablak előtt elsiklott az örült szán. Mint egy villanás. Már nem volt sehol. De este újra elém került. Szinte süvített a nyomában az éles levegő- Csak annyit láttam, hogy a szánban egy szakasztott olyan uö ül, mint Célia. A fejtartása is ugyanaz, hisz ismered: kissé oldalt.-, fölszegve. Oh. az a fejtartás!... Es ugyanaz, a pici, fekete selyemkalap ... Megrázkódíam és haragúd am magamra, hogy megint rája gondolok. Tíz.
