Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
Péntek, december 25. 3% Vadászlevelek Irta: Orosz Sándor Bent jártam a városiban és az uradalom szokásos ősizi vadászatára személyesen meghívtam a vendégeket. Pali bátyánk, a nagy tréfacsináló, hunyorga- tó szempillantásokkal kérdezte: — Hogy is volt az a cifra tánc: a rókával, a tacskóval, meg a franciával? Ugratást sejtettem, azért elütöttem a kérdést: — Hagyj-uik a dolgot, sajnálom, hogy az eset nálam történi! Pali bátyánk csak tovább hunyórgat a szemeivel: — Nagyszerű médium ez a francia, el ke Méné hívni a vadászatra! — A történtek után nem fog eljönni— Már megbékítik Mondta a minap, hogy eljön és az erdőben veszteg lesz. nem fog senkit zavarni — vetette vissza a tréfák nagymestere. — Hát nem bánom, ha elhozzátok, de csak egy föltétel alatt: te szavatolsz azért, hogy egy hajaszála sem fog meggörbülni! Sugárzó arccal tenyerembe csapott: — Állom az alkut! Még egy toldás* megeresztettem: — De mókáikkal sem terhelitek szegényt! Pali sértődötten méltatlankodott: — Hát hol leszünk: vadászaton vagy a kolostorban? A tréfa az élet sója, aki többet élvez belőle, többet élt! Só nélkül az ételnek sincs ize, azért a vadászat zamatját: a tréfát nem engedem elrabolni vendégünktől! ösmerem ezt az istenáldotta, nagyszerű vadászcimborát, ott, a szemhunyorgatások mögött, valami tréfa máris szárnyait bontogatta, ilyenkor apró szemeiben az öröm tüze ég, azt pedig senkinek sem árulja el, azért pislog oly sűrűnOssz ep ar ol áztunk: — Pali, Pali! Vigyázz, egyszer maid utolér a nemezis! Hahotára fakadt: — Ha volna! De nincs! Elköszön töttem. Vasárnap a község úrbéri erdejében megtartottuk a vadászatot. Ami pediglen ott történt, azt az események sorrendjében hűen leírom. Fönt, a gerincen, összeverődött az egész társaság- A perzsa sah nem utazik akkora pod- gyásszal, mint amekkorát a létrás kocsiról leraktak. Gyanakodva megszólítom a bundájából kl- evrdkél-ő Palit: — Mi készül itt, hisz az urak az uradalom vendégei? Az szemeivel visszapislogott: — Nagy nemzeti demonstráció! A franciának itt bemutatjuk: a halászlét, a malacpörkölfcet és a túrós galuskát! Ekkor bujt ki a mérnök is a bundából, magamhoz öleltem. Egy kicsit kapálódzott szegényke, de a vadászkulacsot a kis üstön főtt •Szilvapálinkával nem utasította vissza, hanem vigan felkurjantott: — A ta szánté! Ez megteremtette a többieknél is a vadászo- san friss hangulatot. A tizenkét hajtónak is fölsugárzott az arca. mikor a nagy rézüstöt, a gyúródeszkát, a liszteszsákot, a ládákat, a vén szakácsnőt és a többi lim-lomot a kocsiról leemelték. A legöregebb favágó odaszólt társainak: — Ma csak az erdő sűrűjét! Jó hajtásra aztán mi is fölhajtunk! — Szarvasbika, őzbak és medve kivételével minden vad lőhető. Csülkös vadnak csak golyó d-ukál. a többi beéri seréttel is. Valaki közbeszólt: — A medve dúvad! — Öreg medve lelövése a méltóságos urnák van föntartva, a szoptató anyát a dúvadnál is kímélet illeti, a bocs pedig nem érett meg golyóra, belőle még csak medve lesz! Aki ezen szabályok ellen vét, az uradalom vadászatain soha többet nem vesz részt! A hajtők, akik mint favágók az egész erdőt kitünően ismerik, lekanyarodtak a vágás aljára, a vadászvonalat viszont én igazítottam el. Utolsónak a franciával az erdőszegélyen letelepedtünk. Ujjamat az ajkamon keresztbe fektettem, ez volt a hallgatás jele s ezt a francia is megértette. A völgy aljában halk koppantások neszét kapta fel a váratlanul fölkerekedett alszél: megindult a hajtás. A francia mereven, mozdulatlanul a hátam mögött állt. Ott bent, a süriifonatos vágásban sokáig nem mozdult semmi. A málnásos közepén egyszerre hullámozni kezd a sok cserje. Meglököm a franciát: alig másfélszáz lépésre ott áll egy kapitális szarvasbika! A szeptembervégi nászi mámor után a havasról idevándorolt remetéskedni, egy évre megcsömörlött a szarvas- társadalom szépeitől. Olyan tnegkapóan szép volt, mint az öntött bronzszobor. A francia hátulról meghúzza a. kabátomat és — Mosziö: bumm! Vlsszasugtam: — Mosziö. niksz bumm! A szarvasbika vagy őtven lépéssel közelebb ismét megállt és neszeit. A francia ismét meghúzza a kabátomat és suttogja: — 'Mosziö: bumm, bumm! Visszasugtam: — Mosziö: niksz bumm, bumm! A bika mereven, mozdulatlanul állt és figyelt. A franciát ekkor már hatalmába kerítette a vadásziáz, összeverődő fogakkal lehelte: i — Mosziö: bumm, bumm, bumm! Én meg hangosan visszaszóltam: — Mosziö: niksz bumm, bumm, bumm! Ezt már a szarvasbika is meghallotta, rugalmas ügetésben visszaiört a hajlók felé N^m is jött felénk több vad, a gerincen és túlsó hegyoldalon viszont vigan szólt a puska. Hajtás után a vadásztanya tüzenél összejöttünk A francia magánkívül mesélte és mutatta, hogy mekkora szarvast látott és én mégsem lőttem rá. Alig tudták vele megértetni, hogy a bikát a törvény tilalma-óvja. A fejét értelmetlenül rázta: — Kár a sok husért! A villásreggeli alatt láttam, hogy Pali Ku- hóval, az erdölegényünkkel, többször összesúg. A dohánygyári igazgató is hozzáment és a zsebét megtömte szivarokkal. Itt valami Huncutság van készülőben! Eréd előtt második hajtásnak n sűrű fiatalost vettük, ahol a makkoló vaddisznók szeretnek tanyázni. Kubónak megparancsoltam, nogy a tacskókkal és bájtokkal a másik völgyből tereljen Ekkor előáll a francia és megkér, hogy Palival egy adáson szeretne lenni. A van ösztönös sugalommal megérzi a közeledő vihart, én is ösztönszerüleg sejtettem, hogy valami nagy dolog van itt kialakulófélben. És mivel válaszadás nélkül még mindig az eshetőségeket mérlegeltem, megszólalt Pali: — Elengedheted, ebéd előtt halkan elpiyizá- lunk a „fonatos‘-ból! A „fonatos“ hires üteg volt, üvegtestét gyékény borította, a benseje pedig hamisítatlan tokaji aszút rejtegetett. Aki a „fonatos“-sal ismerkedett, az a vadászaton többet nem vett részt, mivel az isteni ital a legerősebb legényt is lekapta a tiz körméről. És mert íeleletanás nélkül még mindig tűnődtem, Pali megnyugtatott: — Csak pár kupicát veszünk be, a többi a nemzeti demonstráció végére marad! — Nem bánom, — válaszoltam — de csak azon föltétel alatt, ha az utolsóelőtti álláson a szomszédaim lesztek! így jött létre a megegyezés, a vendégeket egymásután felállítottam,, utolsónak Pali maradt a franciával, A gerincen van egy nyereg, alatta a hegyoldal fiatalosában hosszú sziklafal húzódik, a hajtásba kerülő nagyvad mindig e fal tövét követi és a nyergen átvált az uradalmi területre. Ezen biztos váltó mellé állítottam őket, magam pedig fölöttük a gerincen meglapultam, hogy az atyafiak ellenőrzésem alatt maradjanak. Egy jegenyefenyő mögül figyeltem őket. Pali egy ideig ott motoszkál, a fákat nézi, egyik-másik 30—35 éves lucfenyőt megrázza, aztán előveszi a „fonatos“-t és a franciát az istenek italával kinálja. Mig a kecskeszakállas kortyol, szemeivel elégedetten pislog, aztán ő Is hör- pint c.gyet, A hajtás érthetetlen okokból késetten indult. A hajtok zaja még valahol a völgy mélyében hangzott, mikor a sűrűség közepében megszólalt a görbelábuak pokoli csaholása: •Nagyvadat támadnak, rekedten, mélyen szói a jelzésük Jönnek a sziklafal hosszában. Egyszerre látom, hogy Pali meglöki a franciát és a hajtás felé mutat. Valami fekete, idomtalan tömeg egyenest feléjük cammog! A francia főipattan, a szomszédos luc törzsét átkarolja és hihetetlen fürgeséggel rajta felku- sz£k, Pali ellenben a földre vágódik és görcsös nevetésben rángatódzik. Mi az Isten csodája van ott? Hosszuszörü. fekete alak két lábon imbo- lyogva a szomszédok felé közeledik, az idomtalan tömegen barna fej bólintgat, megáll, visszafordul, a sziklák tövében most szól a kutyák vad csaholása, a fekete mancsok fellendülnek, a levegőben barna medvefaj repül és a maskara a kétségbeesés hangján felordul: — Medve - • . medve . . . segítség! A fekete kísértet átnyalábolja az egyik faderekát és rajta kúszni kezd, a kijózanodott Pali föhigri'k, ő is mászik, a sziklák felől kliguru1 két barna gömböc . . . bocsok . . • és nyomukban az anyjuk hördülve, horikantva a megvadult tacskókkal viaskodik. A figurás fák alatt Vitéz a medve farába kap. a madkó villámgyorsan fordul, dereka odaütödük az együk fenyő törzséhez, melyről a lógó maskara, mint a krumplizsák, a fö’dre zuhanA rémes felfordulástól a medvemama is megijedt, lóhalálban a menekülő bocsok után tör és hogy futása hosszú lélegzetű legyen, kétszer utána durrantok a levegőbe. Mire a nyeregbe érek, a szomszédok futva már jönnek s a helyzetkép láttára óriási hahotával a fölére vágódnak. A tisztesség okából először is Kubónak, a bocskoros maskarának, kettőt lekentem, aztán az ónszünü Palit a fáról csalogattam: — Mit mormogott füledbe a medve: van nemezis vagy nincs? Mert Pali volt az, aki Kubót a kifordított bundába bujtatta. Münchenből e hajtásra medve - maskarát hozatott és a francia riasztására ezt a jelenetet rendezte. Ez egyszer visszafelé sült a tréfája, mert a habásba került anyamedve valamennyit a fára szöktette és . . . és • . . És a többiről' csak annyit, hogy a vadászatot lefújtam, a demonstrációs ebédet megették a hajtők Pali fogatott és a francéval azonnal haza hajtatott. MivH e vadászatból kifolyólag másnap a városban köbölt a mosónők sztrájkja, a kecskeszakállas vidékünkről véglegesen eltűnt. így végződött a mi vadászatunk, ahol három medve három kétíábut a fákra kurgatott. Méltóságod kész szolgája: Kovács Dénes erdészBuda alatt Irta: Szombathy Viktor A köves utón öt lovas poroszkált. Nedves íeihőrongyok lógtak a levegőégen, a nap bánatosan tünedezett el mögöttük olykor-olykor. Apró dombok bukkantak föl a messziségből, ut-ott kicsiny erdő álldogált, vagy magános fa őrködött- Messziről, valami nádas mocsara felől elnyújtott madárdaliást hozott a szél. A iovasok vezetője, stíriai tiszt, császári katona, álmosan lógott a lován. Aztán, mintha eszébe jutott volna valami, felegyenesedett, de ismét visszazökkent álmodozásába. Mögötte két sváb peckelődött a lotharingiai ur seregéből, beütött kondérsisakikal, hasadt dárdanyéllel, mellükön megviselt páncél. A másik kettő spanyol volt. valahonnan az Ebró partjáról és foltos bársony- nadrágjukat bágyadtan ölelte át a tarajas-sar- kantyus csizma. Holmi keveréknyelven beszélgettek. ami az akkori idők leventéinek vala kedvelt szokása. A hosszabbik sváb egy leégett szérűre mutatott: — Azt is viszi már a török! — szólt a társához, aztán a meleg páncélt igazgatta izzadt testén. — Onnan visz, ahol vau — mondta most mögöttük a spanyol, akin látszott már, hogy orcája régen nem volt vízzel érintkezésben, hacsak a multikori nagy ágyúzás alatt' Dunának nem vitte a lova— Bezzeg sírnak most a magyar urak, mert mitagadás: némelyiknek zslrosbödön volt a török urasága! — szólt nagykényelmesen a negyedik, a hollófeketehaju spanyol. — Nem is tudom, minek az ilyen népnek ország? Ha nem lesz miért a törökkel hajibakapni, majd Bécs ellen fordulnak megint. Kutya veszekedő náció ez! — állította a nyurga sváb és lehetetlen mozdulattal kanyaritott a levegőben. — Deiszen! Látta volna csak kigyeimed, milyen tigrisarccal mentek azok a faiakon. Aztán hogy forgatták ezek a kardot! Nyár derekán nincs szebb aratás, mint ahogy ezek kaszáltak — szónokolt a spanyol— Bizonyosan csak alulról nézegette vitézséged a játékot, hogy ilyen jól megfigyelte magának — csufondároskodoít a rozsdásabbik sváb, aztán a lovába markolt, mert az ijedten ficánkolt egy apró mocsárból szertepottyanó békacsalád fölött. — Bár magát vigyázná kigyeimed elsőbben — sziszegte bosszúsan a hátamegett ügető, mert a mocsár állott szennyét mind az ő arcába íröcs- csentette a megriadt csataló. A nagy dobogásra és veszekedésre a jól elől lovagló tiszt is hátranézett- Parókája meglibbent a szélben, ahogy felemelte a kezét: — Ne szidjátok egymás anyját, legények! Egyikötök sem tehet róia, hogy éppen öt hozta a világra. Gyerünk inkább gyorsabban, idejében megérkezünk . . . Húsz patkó dobogása dongott a mezőségen- A fáradt lovak Izzadtan nyújtogatták nyakukat. Egy domb mögül, kijutva a kanyarodónál, nydfedelü, apró falu terpeszkedett elébük. Némelyikből füst karrkázott a magasba, a legtöbb kémény azonban némán meredt az ég szürkeségének- A köves ut mellett apró suhanc kergette az ürgét. — Hé, te gyérek! Ki lakik abban a házban? — kérdezte a tiszt tört beszéddel és egy széles- tornácu, sokablakos kúriára mutatott. A gyerek először bámészan nézett rájuk. Nagyvégre megszólalt: — Zákány János ur. — Akkor jó helyen járunk — döíködte meg lovát a tiszt és beljebb fordultak a falu feléA tornácos. magasan épült udvarház ajtaja nyitva volt. A hatalmas udvaron iáncravert szelindek ungorkodott egy kölyökkel s ahogy a be- lovaglókat meglátta, tnélyhangu ugatásba kezdett. Néhány férfi előkerült az istállóból, meg a csűrből, egy kis ajtón át meg két fehérszemély bámult karikára-nyitott szemekkel— Itthon van-e az uratok? — kérdezte a tiszt nagy fennen és szétnézett az udvaron. Az ajtóban megjelent Zákány ur boltozatos szürke feje. Ősz bajusza fáradtan csüngött szája két szélére s ez a száj olyan metszésű volt, am! oroszlánra emlékeztette a embert. Kezében bot őrködött. — Engem keresnek? A tiszt nevetve intett igent. — Persze! El kellett jönnünk, mint mindenüvé ezen az utón. hogv megjelentsük a nagy hirt: szabad a török. Budát megvettük s a menekülőket mindenki pusztítsa tiizzel-vassal! — És magatokat legkiváltképp — dünnyögte orra alá a rozsdás svábZákány ur nyugodt maradt. — Gondoltam. Mert ennek így kellett történnie. Kik vették meg a várat? — Mi! — vágta ki hetykén a spanyol. — Mi hoztuk a segítséget. A magyaroknak. Hogy aztán maguk közt harapdáljanak a prédáért. — C.seberből-vederbe! — nyögte Zákány ur csendesen, aztán ránézett a császáriakra— Szóvá! hírmondás a hivatalotok? Jóhir hozójának jó ital iár. Ha már eddig fáradtatok, ne menjetek el szomian innen. A hosszú sváb lelépett lováról s a nyergének dőlt. Jó fogadtatás! Mégiscsak ur ez a magyar! A tiszt kényelmetlenül feszengett a lován, nem tetszett neki. bogv őt is köznépnek számítja ez a gőgös. Odarugtatott: — Csak oszt iható legyen az a bor! Zákány ur csendesen mérte végig. Aztán letette a botot a kezéből és megsodorta széles, barcsabajuszát. — No, hogy földhöz ne teremtse kigyeim fxLfet — dünnyögte dühösen s kikapta szolgája kezéből a vedret, hogy a szomjas svábnak nyújtsa. Az villogó szemmel kapott a vödör után. beier Sújtotta a nyakát és hosszú kortyokban szil fa; a bort- A drága nedű kétoldalt csurrant le a s Szája szélén és tócsákba verődött a csizmája horp adásán. A többi reményteljesen várta a sort. f/ — Kend pedig, tiszt ur, szálljon le és le&ij-en bent a vendégem! — szólt végre Zákáió-J ur ahhoz is. A tiszt elégült ábrázattal huppant í<: a lováról és széles lépésekkel kacsázott befelé Zákány ur szobájába. Csendesen, szótlanul ültek ott nagynéha nyögve ki egy-egy szót s közben ll űsz- szu kortyokat szittak a kupákból. Oda kinn vig élet folyt. A fekete spanyol elrikkantotta magát és tréfából egy kutya í irka után kapdosott. Az vonitva ugrott a kézénél t és ebből roppant vigságos kergetőzés keletkeze Itf — Bolondul a német — visította egy kői p/ók, amire nemsokára egész uccarakás gyerek diiijjta be félve orrát a kerités hasadékain. Egy he’íj-es fehérszemély vihogva állt a kút kávája melleitjt.s fehér fogait megvlliantotta a napfényben. ^ , Csakhamar felkavarta ez a zenebona az egész udvart. A kutyák üvöltöttek, a baromfik; rikácsoltak, egy tehén Ijedten bőgött az istálló’bán. A lovak idegesen dobogtak, a bortól megmá Ltjo- rosult katonák pedig nevetve, kiabálva üz lekergették az egész hadat, mintha legalább j; is Buda ostromát mutatnák be s kardjukkal h a do- nászva roppant mulatoztak a maguk , niádja szerint. Az egyik sváb végre is megpillantotta a bar- nahaju lányt a kutnál és nevetve ölelte át a nyakát- Az nagyot sikolíott és észvesztve menr! leült. A többi katona rikoltozva loholt utána és i|j atal- mas szökösdit rendeztek az udvaron- Mi-ri* ierrki menekült. Egy tejeszsajtár reccsenve zuhant végig a földön és valamelyik vitéz hosszan, -nyekkenve vágódott rajta keresztül. A hosszú, sváb elérte végül a láuyt s nagy, kerek, maszatejs. csókot cuppantott el vörösre gyűlt orcáján. A lány sikoltott, aztán dermedten állt i u eg. A többi katona éhesen állotta körül. Ebben a hirtelen betoppant csöndben egy mezítlábas ftégény üvöltése rázta föl az udvar csendjét. Valal.j onnan a szén.apadlásró! zuhant le s baltával a kezében közeledett a katonák felé- A sváb védöleg „tartotta maga elé a karját, a fejsze suhant s a/.másik, pillanatban reccsenve törte be a vitéz horpadt sisakjátA hosszú német kettőt-hármat kalimpált még a levegőben s azzal egyenesen előrezu-hanv*a meg sem mozdult többet. Vére átfolyt a fehére a foly- dogáló friss tejbe s a katona körül rózsás; rin glória reszketett. f Mire Zákány ur a tiszttel kiballagott *a nagy -zajra, akkorra már a legény is ott feküdt Caz udvar túlsó sarkán, mellén széles lyuk' tátcnuTott. A katonák őrjöngtek. Az összecsöd/ülti falubeliek felé köveket dobáltak, a nagy szépá&s;zeke- ret talppal fölfelé fordították s a kutyát, mely- ott vonított mellette: oldalba találták. A pirosaréu lány, mindennek okozója, pedig ott sirt reítdjnete- sen az udvarszögben és rémülten nézte a halállal vívódó legényt. — Mi lesz itt? — ordított Zákány ur. ; A katonák nekifordultak- Egyik spanypinák véraláfutásos szeméből iszonyú düh villámlotp elő s rekedten ordított: j — Gyalázatosak! Hitszegők! Gyilkosok! j A tiszt egyideig értelmetlenül nézett. De feje túlontúl tele volt már borgőzze! s ahogy pill anitá- sa leütött katonájára esett, kínosan húzta félre a száját: — Orgyilkosok! — remegett a hangja s egy, kőre ült. j , — Hé! Hát mi történt itt? — kiáltott egy, parasztra Zákány ur. l* / Az összehúzta magát: — Verekedett a német ... — nyögte— A gazok! Hitvány, hazug pernahajdftrek! — üvöltötte Zákány ur és felfogta a furkóst,. — Ki innen! El a házamtól, alávaló gyilkosai! — dühöngte nekikeseredetten s a tiszthez vá gott . . - Mire Zákány ur nagynehezen fe’/tájpász- kodott, egész udvarháza egy Iángteng/2f i volt már. A feje iszonyúan zúgott, egyik borti^j?. betört. körülötte rémült emberarcok. A harangot rég elvitték ágyúnak, csak tehetetlen embervnsár tolongott a ,ház körül, mig az okosabba k vteért kiáltottak s rombolni próbálták a tetőt. A tűz akkor napirenden voltZákány ur lehorpadt egy gerendára s; kezébe fogta a fejét. Alig tudott gondolkodni: — Török — német: egykutya! Ez tű-lvaj, az rabló! S ezek vették meg nekünk Budát* hej, kegyelmes Úristenem! ; ... A zsoldosok egy üres lóval , részegen vágtattak a mezőségen végig a szóm-érád falu irányába. Nagysokár3 megszólalt az eg pfík: — Tgy kell elbánni a gőgös bitanj [jóval! Tr- , magja se maradjon. Tudják meg, hogj/, magunknak vettük be Budát . • . PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP ^ felelős szerkesztő távollétében a ^szerkesztésért az adminisztratív főszerkesztő,, felelős Ruszinszkól szerkesztőség- Ungvár K.ariátovics- ÍSzéchényJ-) tér 33 sz Szerkesztő Rácz Pál. délelőtt 0-ig és délután 2—3-ig József , .39—28 — Budapesti szerkesztő Zólyomi Dezső*. IX kerfi- !et ÜHői-ut 119 szám. IV. emelet '(* Telefon: délelőtt 9-ig és délután 2—3-ig Jó^se jf 39 —28. — Kiadta: FI a c h b a r t li E r n cí dr — Nyomatott i Deutsche Zeitungs-Aktlen-Gesellsch alft nyomda iában Prágában. — A nyomásért fele’üs: 0. Holik.
