Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
3® hosszú szoknyájukban, nem vehetnek el csak magukhoz illő gyerekeket. A civilek? Annyit tud róluk Annuska, hogy bálványmivoltuk- ban csak olyan szentkép mellé állanak párnak. ^amelyik dus-an, pogűnyul meg van aranyozva. Az ő papájának nem telik arra, hogy őt megaranyozza. Álomszövögetés helyett ruhácskákat horgol a fivérei gyermekeinek., elidözget náluk, otthonoskodik. Jól tudja, hogy ha a szülei meghalnak, azok valamelyikénél kell meghúzódnia. A. testvérek jó szívvel hagyják magukhoz melengeíődni. Ki tudja, mit ad az Isten, ki pusztulhat el? S hogyha esetleg asszony nélkül marad a pap, aki másodszor nem nősülhet, milyen jó, ha a gyermekei uj anyát találnak a nénikében!... A búcsúkra most is sok habosfodru fehérruhában megy Annuska. Hiszen csak nem öltözheíik sötét selyembe, mint az asszonyok. Ugyanolyan égbenyiló szemekkel énekel a misén, mint intézeti kislány korában: „. t. Kik a kerubo'kaí titkon ábrázoljuk .. A társaságban kicsit hallgatag. A fiatalsághoz már nem csatlakozhat, az intimitásokat sugdosó asszonyok között pedig mit keresne? De. minden tradíció iránt nagy tisztelettel figyeli úgy az egyéni, mint a politikai vitákat. Az ételek'bal valamivel többet vesz ki. mert most már nem lakatjuk jól bókokkal. A tortákat azért úgy csipegeti, mint gyerekkorában a mézes szivről a cukorrózsákat. Kicsit szomorkás, fonnyadó és ügyetlen, de nagyon-nagyon kedves és tiszteletreméltói Sok habosfodru fehér ruhában jár és a szive fölött mintha ünnepélyesen, örökké tisztán libegne egy kék. kongregációs és egy nemzet-iszinü szalagocska. j A halálos Igen Irta: Berkes Imre. I. Az.egész házban iszonyú csönd volt, mert Radnóthy már hetek óta nyomta az ágyat. A felesége úgyszólván egy p llanatra sem mozdult el mellőle, ápolta gonddal és az öregasszony komoly gyengédségével- Mert vén házaspár voltak ők. a nagybeteg a hetvenen tul.s az asszony néhány évvel a hetvenen innen. Sok bajon, szépségen és viharon mentek keresztül, amíg eljutottak a szomorú véghez. A doktor, aki Radnóthyt gyógyitgaíta, reménytelenül tekintett ki ókulá:a mögül s értésére adta a siránkozó hitvesnek, hogy minden hiábavaló. Az öreg ur meg fog halni. 'T;.ÍMiíi;eh egyszerű ezt kimondani - annak, aki életben marad s milyen szörnyű ezt végig hallgatni a megtört feleségnek — gondolta magában Radr.ó hyné s jiémi borzongással szemlelte az orvos fakó ^arcát s az arcán éktelenkedő kis szemölcsöt, amelyből néhány őszűq szőrszál kand'ikált elő. B'zony, ők már nagyon régen ismerték egymást. Padnóthyné valamikor nagyon szép asszony voltDe minden elmúlik egyszer ebben az életben. II. A beteg lassan felkönyökölt az ágyban, erősén felvillanó tekintetét vég:gfuttatta a homályos szobában, aztán csengetett. Mire a felesége besurrant, ö már mélyen az ágy süppedő fenekén kuporodott, mint valami ingoványbán, amely elnyeléssel fenyegette. — Akarsz valamit, fám? — kérdezte az asszony, leült az ágy mellé, ránézett az urára, akinek az arca most élénk volt s a szemén látszott, hogy készül valamire. —'Semmit, — mondta s busán maga elé bámult..,- Azt hiszem, valamivel jobban vagyok. Nem látod rajtam? — Ig;en, igen, hála Istennek... Radnóthy intett a kezével. — Eh, mit. hagyjuk ezt-.. Meggyógyulok, vágy nem gyógyulok meg, mindegy. Ó, meg fogsz gyógyulni, fiam. — Éppen ezért, mert nem fogok meggyógyulni már soha, mondani akarok néked valamit, szivem. Jól figyelj ide! Hiszen néked is mindegy,, mert minden elmúlt már. Érted? — Nem értem. — Annál jobb. mert majd később meg fogsz érteni. Mi voltam én, tudod jól, mindig ■■■■■•■■DiiaaaaBBaDBBaBBBiiaaaaaHBnaB«BaBigaaaaaiiaB a B ■ a. « £ 5 || ^Jf1 ' J % í étterem és borozó “ Braílslava, Palacky-tér 34. sz. “ S n jjj A vidék találkozóhelye — Hideg, ; \ meleg konyha — Bel- és külföldi \ i * nyitott és palaokborok jj Pincehelyiség 1 Naponta koncert! " I ^ 3 S ' .. \ akartam valamit s a legtöbbször megálltam a feleuton- Mindig lappangott bennem valami, erő, tudod-e, s mindig gyenge voltam, amikor cselekdnem kellett volna. Az embernek pedig a születésén és a halálán kívül mégis csak kell egyszer valanf t tennie. Valami egész, befejezett, érett dolgot, hogy legalább az az egy cselekedet megmaradjon utána. Értesz engem? Radnóthyné azt hitte, hogy az ura lázában beszél. Kíváncsian hajolt feléje s az ő fáradt arcára is kitilt a láz, amely egy-egy pillanatra könnyű pírral öntötte le. — Hivassam az orvost? —suttogta kétségbeesetten. — .Ne hivass senkit, egyedül akarok veled lenni, — mondta feltörő energiával a betegMegint felült az ágyban s szorongatta az asszonya kezét-. — Engedd meg nékem, hogy boldogan haljak meg. Ne, szólj közbe, tudom, mit akarok mondani. Mi nagyon szerettük egymást emlékszel-e? És most nyugodtan akarok elmenni innen, annyi szenvedés után. Mert sokat szenvedtem melletted . . . — De kérlek szépen, erről most?... — Igen, erről és éppen most.-. Jogom van ahhoz hogy még egyszer végigéljem az életem szépségét s kiöljem belőle a rosszat. Én most tudni akarok nrndenh mert másképp nem tudok boldogan meghalni. — Mit akarsz tudni? — Ab, hisz tudod... — Nem értem, nem értem, hogy most is a féltékenység bu'kál benned amely annyi gyötrelmet, annyi sötét, rossz órát-.. — Féltékenység?... Szóval megérhettél. Mindig ez volt az a szó, amely ostobán közénk állt, amely a fegyvered volt ellenem s amellyel le is törtél.,- M;t tehet egy férj, ha a szemébe nevetnek s azt kiáltják feléje, hogy nincs a világon semmi bai körülötte, csak az. hogy hülye és féltékeny. így: hülye is. féltékeny is. Most is ezt mondtad. Le ne tagadd! — Nem tagadom. — No látod ... Akkor most megértettük egymást. Nézd, édes szivem, én nyugodtan akarok meghalni, de nem tudok, nem tudok... Akkor, az a május, az néhány hét. mindjárt a házasságunk elején, azt hiszem, a harmadik évben, én beteg voltam, s akkor ismerkedtünk meg a doktorral. Hiszen tudod. Azóta is itt maradt közöttünk... Nem, én nem tudok semmit, amit tudni akarok, azt te tudod. Hiszen most már egy r cm egy. Én elmegyek innen, ma, vagy holnap, vagy egy hét múlva, ki tudja, s a titkot elviszem magammal. Most már nincs botrány, n'ncs válás, nincs erőszak én tehetetlenül fekszem itt s te jó vagy hozzám. Mondd, mi történt? Eh, nem is kell, ne mondj semmit! Csak ennyit mondj, igen, vagy nem! — §emmi, semmi, — suttogta kimerültén az aszony s ijedten nézte a vergődő ember szomorú arcát. — Semmi, semmi cs minden. Tudom, semmi, egy csók, s még egy csók, egy levél, egy üzenet, semmi, s csak egy találkozás. Semmi. Tudom, hogy elmúlt, hogy azután jó voltál. Igazán semmi. Mi.is ez? Éreztem? Szenvedtem? Éreztetted? Nem. Jó voltál. Tudom, hogy ez kell, hogy e nélkül nem teljes egy asszonynak az élete, igen, ez igy van. Ifjúság, közöny, unalom: — házasság, semmi. Mi volna, ha közben nem volna valami? Egy május, elragadó szelével, kiperzselő füzével, igén, és bomlasztó illatával. Jön egy május. Mindenkinek kell egy május, s mindenki megkapja a maga májusát. Te is megkaptad. Igen? — Nem. — Igen, igen, mindig ezt mondtad, mit is mondhattál volna egyebet? Nem. De most? Engedd, hogy boldogan haljak meg. Hadd tudjam meg! Tudnom kell! Hiszen amúgy is tudom. Tudom, mindig tudtam, éreztem, meg- éreztem, és soha többé nem múlt el belőlem. Nem. Ezt mondod. Mindegy. De most? Nem, semimii sem vagyok, alig látok, a szivem alig dobog, már fogytán a vérem. Nem látod? Nem érzed, hogy már elindultam, de még hátra fordítom a fejemet még várom tőled a legszebb ajándékot, az igazságot, a megnyugtató, önzetlen igazságot. Aztán nem látsz többé, s a te lelkiisineret'ed tiszta és nyugodt lesz örökké. Ó kérlek, engedj engem nyugodtan meghalni. Igen? MosL újra lehanyatlott ágya sírjába s a mélsbői leste fáradt agyával a választ. Az aszony felállt. Kiegyenesedett, maga elé bámult, nézte a beteget, megfordult, -indult kifelé. De hirtelen végigisimi tattá a homlokát, sápadt ajka megremegett s egészen az ura fölé hajolt s úgy suttogta: —- Hát légy boldog! Igen! 111. Radnóthy felült, a párnája alól kirántotta a revolverét s; rá lőtt a1 feleségére. Öt porc mulva ő is meghalt. Herodes Irta: Jarno József. Judea lázasan vajúdott. A Libanon cédrusai suhogták, mint ódon temetők fái. amelyek halottat várnak. A levegő forró volt és a szelek riadtan sírtak a nagy hegvek között. Alkonyaikor vörös volt az ég és olyanok voltak, a felhők, mintha dárdavert sebek ontották volna rájuk a vért. Az egész világon valami várakozás ömlött el, az emberek vártak valamit, ami uj célt adna az elcéltalano- dott életnek — és még senki sem tudta, hogy mire vár. A régi hitek megremegtek, mint •léket kapott árbocos hajók és Jupiter délceg papjai hiába várták az áldozatot hozó tömegeket. A városokat nagyszakállu filozófusok járták vitatkozva, hogy vaijon vaunak-e Istenek? A zsidók, akiknek hite szilárdan állott ezer éveken keresztül, gondolkozni kezdtek az Isten felett. A zsinagógákban bölcs rabbik hirdették a bosszúálló Istent, aki ezeriziglen bünteti a kételkedőt. A falvakban pedig próféták támadtak, akik egy eljövendő Istent vallottak emelt szavakkal- Az egyik közülök János — kiment Judea pusztáiba és maga köré gyűjtötte az emberek sokaságát. Beszéd nekik az tű Istenről, aki megdönti a háborúk oltárait és a szeretetét áhitía helyükbe. Maga köré gyük ötté a rabszolgákat és beszélt nekik az uj Istenről, aki csak embereket ismer, kik egyenlők valamennyien az ő színe- előtt. Maga köré gvintötte a szegényeket, a bűnösöket, a betegeket és megvigasztalta őket az uj Isten szavaival. Beszéd nekik és a sokaság itta szákról a szavakat amelyekhez hasonlót rr^g soha s°nVj nem'hallott és megmámorosodott azoktól. * Jeruzsálemben, a királyi palotában, lakoma volt. Egv kereveten hevert Herodes, a negyedes király. Unatkozott. Jósokat hozatott magához és az egvik őszsza*kállu öreg pap azt jósolta neki. hogy valahol Betlehemben meg fog születni egy gvermek. aki megdönti majdan az ő uralmát. Bőszükén ugrott föl és elkergette az öreget- Egv fiatal, lázas- szemű judeabehhez fordult, az is a gyermekről beszélt, aki meg fog születni... Ezt kin- padra vitette. Más és más jó-sokat kérdezett meg és valamennyien ugvanaz+ olvasták eléje a holnapokból. Háláiba küldte őket. Étiéi pedig nem tudott aludni Herodes. a negyedés király: erügvögést hallott egvre és gyereksirást. Keleti táncosokat hozatott, akik bizarr idegen ütemre táncokat jártak ő előtte Fáradtan nézte őket. Egvszerre megriadt: a zene sirt. mint az éleircébredt kisgyerek • . \ szemé kitévedf a palota ablakán: a holdat lattá, mely'sápadtan és rc'szvétlen nézett lé rá. mint egv levágott; sá-Padt emberiéi "Rémük szemekkel hamuit a holdba s nem tudta ’ö-bbé visszavinni tekintetét a táncosokhoz. A papok és udvarosok egymásnak súgták: — A király beteg, úgy bámul a holdba, mint a hold merevszemii szeretői, kik éjnek idején megindulnak az ab'akokon keresztül és a házak tetején, a fák ágain kúsznak föl szerelmesük felé. ... És Herodes. a negyedes király, megijedt az éjszakától. Félt egyedül: finomberii. szagos olajokkal áztatott tes-tíi asszonyokkal párnázta az ágyat, akik szerelmesen ölelték fáradt tagiaira fiatal testüket és akik lágy. keleti nyelveken szerelmes szavakat súgtak a fülébe. Herodes mégis úgy érezte, ho szegyedül van: végzetesen egyedül- Ha pedig az asszony! közelség fölkorbácsolta benne a férfit — riadtan menekült ki az éjszakába, mert a csóknál eszébe ötlött a gyermek, aki majdan megszületik ... Ilyenkor összesúgtak ágyasházában a magukra maradt, forrótestii asszonyok: — A király a szeretőjéhez megy: a holdhoz. Herodes pedig nehéz borokat hozatotf magának cs mámorral altatta c! magát. Elaludt, — de az álmok rosszabbak voltak még, mint az ébrenlét nehéz, viziós képei. * Judea pusztáiban pedig nagy sokaság gyűlt János köré. aki szürcsuhát viselt, bőrövvel a dereka körül. Nagy prófétának tartotta őt a nép és úgy nevezte, hogy a „meg- meritőA— mert a születendő Isten nevében, víz alá merítve, keresztelte uj hitre az embereket. És beszélt vala János: — Emberek, távoztassáíok el magatokból a bűnt és térjetek n%cg. mert elközelitett már az igazság országa. Kiáltó szó vagyok a pusztában — halljátok meg és egyengessétek az Urnák az útját, aki eljövend- Keresz+el- kedjetek meg az ő nevében, hogy tiétek legyen a holnapok napja. Én csak vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, aki erősebb nálam, akinek saruját öklözni nem vagyok méltó. — az szent, tüzes lélekkel keresztel majd titeket. Mondom nektek, hogy ne vétkezzetek. mert úgy jön Ö közétek, kiválasztani népét, mint a gazda, akinek szóró lapát van a kézében, amellyel megti-sztitandja az ő szérűjét. De bizony mondom nektek: aki olyan lesz, mint a polyva, úgy is járand, mint azt. mert ol thatatlan tűzzél égett étik meg. Ti pedig, ti zsidók, ne higyjétek, hogy ö csak íiértetek jövend el, mert Ö minden népek számára jön. Ne mondják a bűnösök, akik közöttetek laknak: ..megvált Ö bennünket mindéiképp, mert Ábrahám a mi atyánk!“ Mert mondom nék'ek: (3 az Isten, aki a szerte heverő kövekből is támaszthat íiakat Péntek, december 25. Ábrahámnak! Legyetek hasonlatosak valamennyien a jó gyümölcsöt termő fákhoz, mert bizony, minden fa, mely gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik. ...így beszélt vala János a pusztában, akinek erdei méz és sáska volt az eledele: A - sokaság pedig hallgatta az ö beszédét és mondta: — Bizony, — te vagy az Isten! És felelt akkor János: — Nem én vagyok, — én csak 0 előtte & küldettem el. Én a földiekhez szólok csupán, mert közületek való vagyok, de 0 felülről jön és feljebb való mindennél. A sokaság pedig leborult előtte s kérdé: .. — Mit tegyünk? Ö felelvén, mondotta nékik: — Akinek két köntöse van. egyiket adja. akinek egy sincs, akinek eledele van. az cse- * lekedjék ugyanígy. A sokaság pedig hallgatott az ő szavára és akként cselekedett. * Eljutott Jánosnak, a keresztelőnek hire : Herodeshez is. Magához hivatta a negyedes kiráiy a prófétát és mondot.a néki: —- Beszélj nekem a jövendőről. Nagy prófétának mondanak téged és én meg akarok nyugodn/ a szavaid által. És szólott akkor János: — Elkövetkezel a nap. melyről a soka- I Ságnak szóltam. Hallom a lépését a hegyeken annak, aki a világ megváltója lesz/ Csodálkozva kérdezte a király: — Kiről beszélsz? Nem értem a szavaidat, kérlek beszéd úgy. hogy érthető legyen az az én füleimnek. — Rólad beszlek, ki ma még arany trónuson ülsz és akit eisöpör az Ur haragja, az Űré. aki ma megszületett a judeabeli Béthle- hemben. Sápadt lett Herodes arca, intett a katonáknak és azok megragadták a vakmerő zsidót: — A fejét! Elhurcolták. A negyedes király felejteni akart. Katonákat hozatott és csatáz'atta őket maga előtt. Mosolygott, mikor egyik- . más'kból kibuggyant a vér és nyugodtan mondta: • — Vigyétek lei. 'd » Egy katona, akit a másik kardja földre"vert. felsikoltott: — Krisztus... Gyermekisten... Bocsásd meg az én vétkeimet... Herodes király felugrott nyugágyáról, ahol pihent — a szeme zavaros volt és véres — hörgött a hangja: — Szúr járok le! í ; iJ< Centu'rok rohantak a parancsot telje-sí- fe leni — ezt már nem látta a király; -a'ték-os szájjal áiultan hevert a puha szőnyegekkel le-’- takart nyUgágy előtt. Órákig tartott, míg magához tért. Riadtan nézett körül és akkor a hóhér, hogy kedvességet tegyen a királynak, elébe hozta János levágott fejét. A király rátekintett a sápadt, vért-elen emberfejre. mely most' részvétlen bámult reá. mint esléhkint a hold... Felhördült: — A hold... . Rémülten néztek rá a papok és az orvosok. A k rály ped;g üvöltött, mint az éhos.sa- ... ká! az erdők mélyén. A hangja felriasztotta az éiszaka madarait, melyek vijjogva feleitek .. aztán neki az erdők fái közül. — Minden gyermeket, aki ma született Júdeábán, meg kell Ölni. Minden gyermeket... A főpapokét is... a koldusokét is... valameny- nyít... v * ...És megindultak a katonák. Lábuk alatt I dongott Judea földje és amerre jártak, véres' lett az ut a csecsemő gyermekek tiszta vérétől. Letépték a gyermekeket anyáik kebléről és fehér, ártatlan mellükbe döfték a dárdájukat. mely véres volt még más gyermekek vérétől. Kifordították a bölcsőkéi és nehéz,, vasveretes lábukkal taposták a hatónak kis, csecsemő-emberek fejét. A gyilkos dárdák elöl menekült a család. Egy ijedt szemű, rémült asszony, Már a cs egy szakállas, hatalmas zsidó, akit Józsefnek neveztek vala. József baltával a kezében ment előge. Éjszakára egy barlanghoz értek, ott megpihentek. Fénycsóvák világították meg az éjszakát, a katonák fáklyái, akik gyermekeket kerestek. A csendet meg-megtorték a léptek, amint el- ■' haladtak a barlang bejárata előtt. Eel-felsirt az éjszakában egy-egy s'koly: valahol'*: gyermekre találtak. József a barlang szájánál ült és két kezében fogta a baltát. Mária"; törődötten hevert a földön. Csak néha rá-n- dult egyet-egyet e'k'nzott teste, mikor sikoltás verte fel az éü'zaka csendiét. Később énekhangok csendül.ek az éjszakában. János tanítványai énekelték: — Dicsértessék a Megszületett... Egy csomó falevélből összetákolt bevenni pedig mosolyogva szunnyadt a gyermek. 3V2jHdeninMip add él a fapof e&t# léitovéxé i$merő$ödneft, míg meg sriemri ^miöxötSitk arróf. Üiogp a ílörfigai J*IÍ«gpar .‘Héir- fap a érdfefieltf •KOfgáfja f
