Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-25 / 292. (1035.) szám

---T-­Pén tek, december 25. JfyiGAiJU&imTfiRWP Ös-Teng és OguivTeng Gondolatok az ős-magyar istenségekről Irta: Darvas János. Jelent ugyan végre, hosszú várakozás után a karácsonyi könyvpiac szenzációja, Szabó De­zső hatalmas, háromkötetes regénye, a Segítség. Az Elsodort falu, a Csodálatos élet és néhány fe­ledhetetlen'erejű és szépségű magyar novella szerzőjének ez az uj könyve azonban némi csa­lódást jelent irodalmi és művészi. szempontból. Szabó Dezsőnek ez az uj munkája igen érdekes olvasmány ugyan, talán érdekesebb minden elő­ző írásánál és bizonyára még többen fogják ol­vasni, bár előző könyveinek is mindig igen nagy közönsége volt. Ez az érdekesség azonban a bot­rány érdekessége. A Segítség egy könyvtárra való Pesti Futár- Nem regény, hanem pamflet, amelyben a szerző megbélyegző leleplezéseinek gyilkos nyilzdporában és csufondáros nyelvöltö- getései közt felvonul a mai magyar közélet min­den szereplője. Maga a regény tulajdonképpen folytatása vagy más változata az Elsodort falu témájának. Hőse maga a szerző, aki két alakban, mint költő és mint szobrász, a magyar zseni, a magyar őserő képviselője, jelenik meg és sajnos minden meggyőző erő nélkül végigéli az igazi ma­gyar tehetség tragikus sorsát itt, ahol a könyv szerint csak a tehetségtelen kis stréberek érvé­nyesülhetnek. Tehetséges, becsületes és gondos munka KodoJányi János parasztregénye, a Börtön. Kodolányi néhány éve tűnt fel kitűnő megfigyelő erejű, erős naturalista tehetségével. Vidéken él és novelláinak,, regényeinek tárgyát rendesen a parasztéletből veszi. Alakjai rendesen rossz, ke­ményszívű, érdes lelkű emberek és Ilyen a Bör­tön hőse is, Nagy Varga János, a földéhes, a fék­telen vagyongyüjtő vágytól fűtött paraszt, akit az étet megtanít rá, hogy a föld és a pénz nem minden- Csak börtön, amely bezárja, bilincsbe veri az emberi lelket- Varga János kiszabadítja magát ebből a börtönből, de nem birja el a sza­bad levegőt és lélekben összeroppanva maga vet véget életének. .Nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját a magyar írók nesztora, Bársony István, aki azonban ma is fiatalos rugalmassággal járja az erdőt, mezőt és üde színekkel festi a természet egyre ujuil'ó szépségeit. A magyar természetnek igazi, egyéni és végtelen közvetlenségü költője Bársony István, legalább 'is olyan érték, mint a németeknél nagyon ünnepeit Henmanm Löns. Hetvenedik születésnapja alkalmából Az én vilá­gom cm alatt iiij kötettel lepte meg a magyar ol­vasóközönséget legfrissebb és legszebb terrné- szetie.irásaiböl és vadásznoveiiáiból. Lehetetlen elismerés nélkül említeni Komá­romi Jánosnak Pataki • diákok című. regényét, melyben a tehetséges író diákköri emlékeit szövi érdekes, kedves, sokszor humoros regénnyé. Bfr ó Lajos. Toinette-je tisztán szórakoztatásra szánt olvasmány, egy mai . nagy nő ka ménjének régi analógiák alapján megirt modern története. . Egészen- különös' tünet az irodalomban az epikai költészet újabb' előtérbe nyomulása. Kül­földön is tapasztalhatjuk ezt- A német irodalom­ban egy re-.másra ..keletkeznek a nagy kozmikus és történelmi époszok. Theodor Dáubler nagy éposza, a Nordlicht, az emberi faj egész genezi­sét és eszméinek világtörténelmi fejlődését énekli meg. Adalbert S eh affér: Dér göttliohe Dul'der cim alatt uj Odysseát irt. Paul Fort balladáinak a francia irodalomban szinte epikus összefüggésük van. A mi irodalmunknak is meg­van jijabban a hivatott epikusa Kozma Andor­ban, akinek Honfoglalás c'mü nagy epikus költe­ménye most jelent meg. Kozma Andor pompásan csengő versekben mondja el, hogy indultak el őseink Etelközből és hogy foglalták el Atilla ősi hun örökségét, ezt az országot és hogy alapítot­ták meg itt ezeréves uralmukat azzal, hogy be­léptek a nyugati fculturközösségbe. Lírikus tehetségünk most is akad bőven s ha verskötet nem fs jelenük meg olyan nagy szám­mal, mint azelőtt, még mindig elég bőséges a lírai termés és komoly érték is bőven akad ben­ne- A legújabban megjelent kötetek közül messze kieme’ked-'k Nadányi Zoltán Szép asszony az ablakban című verseskönyve. egy szenzibilis és nagvfantáziáju fiatal poétal'éleknek szuggesztiv kémlkben gazdag panorámája- Az újabb magyar lírának néhány remekbe készült kis verse van ebben a kötetben. Nagy erő és belső dinunvka feszíti Lendvay István költeményeit, a Szü­reti verseket, kitörésen a kötet első nagy lira-i szimfóniáját, az E'Irej'íezett Isten cimü cik­lust. A horatiusi idill íinomszavu. csendes költő­je Bárd Miklós, aki most adta ki csinos kötet­ben uiabb költeményeit. Egészen ritka a mi könyv terme lésünkben a memoárirodalom. Most azonban itt its két igen értékes kötettel d!cs ekedbe tűnik .eh Az együk Krúdy Gyuláinak kehtői szépségű könyve: A tegnapok ködlovagjai. A háború előtti Pest érde­kes alakjainak pompás galériája ez a könyv- Ködüovagok sejtelmes, végtelen finom impresz- szionizmussa! megfestett képei a ma ködllovagjá- nak álom ecsetjével!- Gyönyörű, mély. első értékű emlékezés egy fiatalon elhunyt festőmüvésznő- nek, a n.agvtehetségű Czillich Annának Nap­lója. Czíllich Anna a magyar Baskircseff Mária. Tragikus sorsa szülte hajszálig ugyanaz, mint az orosz festőlánykáé. de naplója sokkal bensősége­sebb, sokkal őszintébb és ezért értékesebb, mint az orosz leány francia memoárja.. Akik szeretik a finom, érzelmes olvasmányokat, azok nem mu­laszthatják el, hogv végig ne o-lvassák egy nagy- rahivatott lánvlé’eknek ezt a töredelmes gyóná­sát. aki Írónak éppen olyan tehetséges, mint amilyen nagy művésznek indult mint festő. Irodalmi termésünk tehát gazdag, érdekes és változatos, csak egy uj nagy regényíró tehetség eljövetelére várunk: türelmetlenül. — __ Nem, kedves Barátom, nincs iga­zad, nem vagyok képzelgő. Amit legutolsó levelemben Ős-Tengről és Ogur-Tengről, a magyarok ősi pogány isteneiről állítottam, azt most is állom. — — Ez nem irodalom és nem tudo­mány, hanem egykicsit mind a kettő és egy- kicsit rajongás aziránt, ami ősi és magyar- L egalább ezt az egyet mentem meg meg­csonkított ős-szép hitregevilágunkból, — — Félre, Barátom a Haduriádiákkal, a mondvacsinált éis frissen mázolt istenne- vekkel. Hadúr épp ebben az esztendőben ül­hetné meg százéves jubileumát. Száz eszten­deje találta csak ki Aranyasrákosi Székely Sándor és tette halhatatlanná Vörösmarty, meg Arany, Ös-Teng és Ogur-Teng ellenben legalább is kétezer éves.------Akár hiszed, akár nem, még a Ma­gyarok Istene is fiatal találmány. Legföljebb két-háromszáz esztendős. A krónikásoknál például nyoma sincs. Csak a magyarok iste­neiről történik említés. Tudod-e, hogy még Zrínyi sem használta- Még Zrínyi sem, köz­vetlenül a kuruckor előtt! Ö mindössze „ma­gyarországi Géniuszról" tesz valahol emlí­tést. A Magyarok Istene a protestáns pap­költők ajkán hangzik el talán először, de ez sem egyéb, mint az Izrael Istenének szolgai fordítása. A Magyarok Istenét csak a Rákó- ezi-induló utólagosan költött szövege és Pe­tőfi Talpra magyarja tette általánosan hasz­nált közszólammá. A Magyarok Istenéhez hasonlóan az Öreg-Isten, meg a Kis-Isten el­nevezés is a mese világából való, vagy leg­alább is bizonyíthatatlan. — — Ugy-e, azt írtam Neked, hogy Ördög volt az ős-magyarok nemzeti istene. Elismerem, hogy ez igy magában elég bo­lond állításnak látszik. Csak annyival bizo­nyítottam, hogy a kereszténység a legyőzött pogány nemzeti isteneket minden népnél mai rossz értelemben vett Ármánynak, „Ördög"- nek, Belzebubnak, a minden ár tás és gonosz­ság kutforrásának teszi. meg s a Pokol fene­kére helyezve, holmi fűtőlegényeknek fokoz­za le őket. Ezért látunk mi ma az egykor tisztelt Urdungban csak egy közönséges bű­vészkedő, csirkefogó, szélhámos ördögöt kis: ö-vel. Mert a kereszténység . sülyesztette ezzé. — ~ Elismerem, Igazad van, hogy ez csak föltevés és nem bizonyítás. A föltevést bizonyítani kell, viszont a föltevéssel nem szabad bizonyítani. Ez alkalommal megpró­bálok bizonyítani is. — — Azóta beszéltem ugyanis egy nyel-, vésszel és az azt mondta, hogy nem is olyan nagy szamárság, amit állítok. Legelsősorban is az Ös-Tengről nem.------Nem igaz, hogy az Isten szó a per­zsa Jezdanból származik. Idegen nemzet is­tenét csak akkor veszi át valamely nép fő­istennek, ha az idegen nemzetet is százado­kon át urának ismeri el, A pogány istenek kultusza csak erőszakkal, hosszú hódítás ré­vén terjedt. Hát mikor voltak az ős onugo­rok, illetve a magyarok a perzsák szolgái? Ha pedig csak ellenségeskedett a két nép. akkor isteneikről is kölcsönösen csak rosszat mondhattak. Világos, hogy az el'enség istene mindig a legeHensége*ebb, legrosszakarafubb, leggonoszabb isten. Már pedig a magyarok­nál az Isten szó mindig csak jót jelenteti, te­hát semmiképp sem lehetett az ellenséges érzületű perzsa Jezdann.a! azonos. Ellenben a perzsák az ellenség isteneire vonatkozó •.örvényt követve, szabályszerűen rákentek minden rosszat a turániak nemzeti istene.-e, akiket ők dzsineknek neveztek.------Az Isten szó a legősibb eredeti is­tennév s egyszersmind istenfogatem a ma­gyar nye'vben. Eredetileg nem Istennek, ha­nem Is-Tengnek njondták, ami mai kiejtésben Ös-Tentiek hangzana. Az első része, az Is: azonos a mai ős szóval. A Halotti Beszéd még „ősünket" helyett „isemököt" ir. így lett az „ismer" szóból is „ösmer". A finnben is az ősibb isá alak maradt meg. És ez az Is név lappang a Halotti Beszéd másik helyén is, amikor azt mondja: „Isa, pur es ohomou vogmuc". — — Egyszóval a legisíege’ső magyar istennév az Is. És ez egész természetes Minden istenképzet az ősök tiszteletéből, a hazajáró lé’ek-szeHem hitéből fejlődik ki. Annyi Is van, ahány ős volt s a leghatalma­sabb ős a leghatalmasabb Is, afcaz isten. Ez pedig a leghatalmasabb törzsfő — a halála irtán. Az ise'k és emberek atyja és uralkodója a patriarka-isten. Az ókori k5ráiyi családok igazán nem kérkedtek, amikor istenektől származtatták magukat, mert valóban va'a­melyik ükapjuk volt az a bizonyos ős, akit isnek, azaz istennek tettek meg és tiszteltek. Nem ők származtak istentől, hanem ősük lé­pett elő istenséggé. Ami végeredményében teljesen egy remegy. így a királyok valóban „isten kegyelméből" uralkodtak. lseknek ne­vezhették az animizmus korának démon-szel­lemeit. Az lsek között a leghatalmasabb két­ségkívül az volt, aki az égben székel, az ég ;i egszeinélyesitője, az Ég-ös, vagy ös-Eg. — — Nyelvész barátom azonban azt mondja, hogy az ősmagyarok az Ég szót alighanem Teng-nek ejtették, mert a vogul- ban az egér is tenger-nek maradt meg, az in: íán-nak, a jég — lengnek, ép (epe) — tááp- r.ek, az ág a finnben onge, az ideg a csere­miszben jiden és igy tovább. Ezer bizonyíték van tehát arra, hogy az Ég szó elején t volt és a végén ng. Az Ös-Ég tehát Is-Tengnek hangzott és igy jött létre az Isten szó. —• — Ezt is önkényesnek találod? Ne fe­ledd azonban azt, hogy valamennyi török-ta­lár, mongol, mandzsu, japán, khinai, sőt a su- rnir myíbológiában is az Ég a legelvontabb isteni hatalom. Ez a bizonyos Teng, a Menny- Tenger, az Ég-Óceán, amit a török-tatárok Tengri, Deng, Dzsin. a mongolok Tien, a ja­pánok Ten, a khinaiak Tao néven tisztelnek. —- ” Meghatóan kedves, ahogy az ázsiai népek a tavakat Tengernek, Dengizne'k, Din- giznek, Dzsingiznek, vagyis az Ég-fiának ne­vezik. Igazuk is van: a tó tükrében fiók-eget látni, az ég fiát. A hegyeket is szívesen meg­tisztelik az égi névvel, mint Tengri-Chan: az Ég Ura, Tien-San: az Ég-Hegy. A japánok az isteni Ieszármazásu uralkodó család vala­mennyi tagját Ten-No, azaz Ég-fia cimmel említik. Jól tudod, hogy a khinai császár is kimondottan a Menny-Ha volt, mig a Menny Birodalmának népe egy kis forradalommal emberré le nem fokozta- Sőt, hogy még messzebbre kalandozzak, nemcsak Dengiz, vagy Dzsingiz khán hivatta magát Égfiának, hanem a hun Attila is. Attila egyik fiát ugyanis az elszlávosodott görög udvar Den- gczicsnek jegyezte föl, A szláv ics-yics vég­zet pedig már akkor is azt jelentette, hogy: Dengez fia. De ha a fiúnak apja Attila volt, akkor a Dengez, vagy Dengiz név csakis At­tila mellékneve, fejedelmi címe lehetett. • .------Nos hát, itt vagyunk Ös-Teng fo­gálmá nál. Egészen biztos, hogy a Krisztus századáig az ősmagyarok csakis Is-Tenget tisztelték főisten gyanánt, de már Ös-Isten jelentéssel. Az első századitól jutnak aztán a Manücs-vidéki magyarok a törökiaiju ogur népek társaságába, sőt többszázadon át az onugorok hódoltságába. Az onugor uralom alatt ismerkednek meg a későbbi nemzeti is­tennel, a győztes ogurok istenével: az Ör­döggel. — — Ne ijedj meg, ez is csak a keresz­tény évezred alatt nyert ilyen dögre emlé­keztető csengésű nevet. Még a Halotti Be­széd ideiében is Urdungnak Írták, vagyis Ördöngnek ejtették, mint ahogy máig is ör- Jöngöseknek mondják néhol az epileptikuso­kat- Az Ördöng legősibb alakban Ogur-Teng- nek hangzott s azt jelentette, hogy Ogur- Isten. A Teng eredeti ég-jelentése ugyanis már régen istent jelentett ekkor. A hóditó egurokat a magyarok uhur, majd később ur névvel illették s a mai ur szó is arra emlé­keztet, hogy valaha évszázadokon át az ogu­rok voltak az uralkodó urak a magyar nép fölött, akik uruszágot, azaz országot szer­keztek, mig az uralkodó osztály nyomtalanul be nem olvadt a magyar nemzetbe. S igy tett Ogur-Teng is összevontabb Ur-Teng hangzással a magyarok nemzeti istene a régi Ös-Teng mellett. Az Ös-Teng lehetett a vi- fágteremtő egyetemes isten, az Ur-Teng, a harcos osztály istene, a Hadisten. Annyi bi­zonyos, hogy a kereszténység szemében sok­kal gonoszabb hire volt, mint az Is-Tennek. mert amikor a keresztény vallás istenfogal­mát egyeztetni kellett az ősmagyarok meg­lévő istenfogalmaival, akkor a hittérítők Is- Tent választották a Jóság Atya-istenévé, mig ’Jrdungot minden gonoszság kutforrásának Ítélve, a Belzebubbal azonosították. A po­gány magyarok a teremtő Is-Tent bizonyára a keresztény felfogáshoz hasonlóan, jóságos, szakállas öregnek képzelték, mig Urdungot, aki kizáró'agosan harcos nemzeti isten volt, erőte'jes fiatalabb harcos képével szimboli­zálhatták. — — Világos, hogy az egy-akol-egy- oásztor szellemében dolgozó egyház épp a nemzetek harcát igyekezett letompitani az egyetemes család eszméje keretében s azért 25 irtotta ki a nemzetibb ősmagyar isten tiszte­letét és emlékét olyan gyökeresen. S ezért székel Urdung a mai napig a Pokolban, Plú­tóval, Wotannal, Párommal és a többi nem­zeti istenségekkel egyetemben lenézetten, ki-- gunyoltan, trónfosztottam Úgy, hogy csak kísérteni jár föl néha éjszaka a jámbor hí­vőket.------Egyetértesz velem? Ha jnali ködben Irta: Miklós Jenő. 1. Nem tudom már, ki mondta el. Hajnal­ban volt, feltürt gallérral baktattunk haza­felé, ahogy a klub előcsarnokában összeve­rődtünk. Egy-egy társunk elvált a hideg, kö­dös utcákon, a csoport tovább ballagott. Né- hányan elől marsoltak, a nagy ködtől alig láttuk egymást. Akkor hallottam... Úgy csendesem félhangon... Mintha az éjszaka mondta volna el. 2. — Tudod, most már ritkán járok ily ké­sőn haza. Azelőtt még — ide-oda is benéz­tem. Zenére, fényre, melegre. Mintha vala- , mit kerestem volna az éjszakában. Régen volt. Néha azért keserűségből most is kima­radok. talán a régi életemet keresem; de csak még szomorúbban térek azután haza. Rette­netes emberek ülnek a fényben, a muzsiká­ban. Vigyorgó haláltánc, ahogyan mulat­nak . már inkább haza! És betegen botorkálok fel a lépcsőkön, szél sivit a tető drótjain, lent olyan sötét az udvar, mint valami fekete, mély víz. Lábujj­hegyen megyek idegen lakások előtt a ma­gam hideg szállására. Csendesen kinyitom és besurranok. Hátha felébresztem az édesapámat, mint — néha régen, amikor még a kis, udvari szo­bában aludt és mindennap hajnalban jártam haza. Néha át is szólt a szobájából: — Ilyenkor jössz megint? Sose lesz em­ber belőled! A szegény anyád... Apám is, anyám is meghalt, mégis csen­desen surranok be a szobámba. A sötétben leülök, várok. A másik szobában senki sem lakik, nem fütöm, rideg, sötét szoba, onnan fuj át mindig a szél az egész lakásba. Mégis - forróság csapja meg a testemet. Igen. a lép­csők. Tenyerembe hajtom a fejem, igen, — múlik az ifjúság! Belezuhanni az ágyba és ­aludni rá, .aludni... Halk. rekedtes köhögést hallok. A másik szobából fojtott, régi szavak: — Most jössz megint? Sose lesz. em­ber... be ... lőled! — Ne haragudj, apám. Ember lettem. . Csendeske ember. Amilyen te voltál. Hiva-. talba járok. Rendes, szomorú emberke. Ko- . rán kelő — — Ezt akkor is mondtad... — Akkor fiatal voltam. Azóta... te is meghaltál, apám... — És te? ... Élsz? — Nem élek. Hivatalba járok. És csak. otthon ülök. Meghaltam én is. régen. — Mert későn kezdted. A rendes életet. Nem hallgattál rám. Sose akartál korán kelni... *G — Mindig zsörtölődtél. Hogyan szeret­tem volna néha a kezed után nyúlni! De mi­kor délben hazajöttél, fáradtan ültél le a le­vesedhez. Furcsán néztél rám és sose tud­tam, mi a bajod megint? Most tudom: ­jöttél a hivatalodból. — Te meg az éjszakából... — Milyen szép volt! Ez a ragyogó vá­ros. — Most idegen és fekete- Halott. Akkor fénylett, lobogott, bomlott... — Mért nem vittél el egyszer magaddal? — Téged, apám? — Legalább egyszer, titokban: amikor ; még éltünk, mind a ketten! És anyád is élt... Látod, most is, annyi év után, őróla megint . csak utoljára beszélgetünk. — Én sokat, nagyon sokat vagyok vele..< mostan is. — De akkor?! — Életében? Bizony, szegény — talán csak egyszer, egyetlen egyszer borultunk össze. Amikor meghaltál. Egyszer én is. életemben... Arrr/or'te ; születtél. Nem mondta el később? — De elmondta. Akkor még — neked is ■ akartam szólni... — Én is. fiam ... Akkor. , — De mindig olyan szigorúan, rendesen] ültél az asztalnál. — Te meg mindig olyan későn jártál 1 haza... — Megszegted a kenyeret, elosztogat- . tad __ — Neked nagyobbat vágtam ... c! — Nem mertem szólni. Hogy... gyere ; egyszer velem! . — Mért nem vittél hát? — Egyszerre összeestél, megöreged- - tél — — Mert mindig rendesen éltem — — És már olyan öregen, irigyen néztél v reám. Hogy milyen finom a ruhám, a selyem- ; nyakkendőm... De: most né^* Szegénves, ' tarka rongy, amilyet te hordták Egvszer megfogadtam mégis., szólok neked ... elvisz­lek magammal — — Vártam, ó. hogyan vártam! — De aztán még se mertem. Benéztem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom