Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
Péntek, december 25. ■PftiüjuAiiówxJfinEg 19 Nem ismerünk... Bolyongok árván, egyma gam, kiverten. Venyigét oltok. — másnak t jut a tor. S megyek közétek, mert ikarva mertem, S körül nagy élet zsibong ása forr, Előre törtet és emel — tlj >or... És én megyek közétek. Adj'lstent mondtam! Hát szóljatok, — egyet'/en röpke szót. Egy édeset, meleg-clro gajtót, Mitől a lélek fájni elfjelorJ, — Mely kárhozatban mennyországot megnyit.. Igen, csak ennyit^ „Isten hozott"— vagy ezt: „Isten veled...' Nem, nem is keJll szó, csak nézzetek ijeám Puha szemmel, egy rfV.lantást csupán! Nem hallgattok rám? — ember könyörög. Hiszen a szem, — a szemet kereső Mosolygva nap-köi/nyel termő eső; — És tőle szivem, e 4is löldl rög, Mely árvaság; decemberében fázik. Tavaszt álmodva kivirágzik. Nem láttok meg az élet-osztozáson!? Ikarusénál nagyobb az én hullásom. Nos. hát jeríink! t Gyilkos Kein lesz a szürke gondolat Mely bennetek mellettem elhalad: „Nem ismerünk!" „Nem ismerünk", mert csak magyar vagy!... így volt ez: tegnap s így lesz holnap is. Magános, büszke, szépséges fajom! Nem ismerünk... Ez a két szó a nyomorult kavics, Melyben megbotlik nyalka paripád. Ez a két szó a rongy ktoldusköpeny, A szemiedő —— a jutó föveny. Mit a hitvány világ terít reád. Hogy senki meg ne lássa, Ha fölragyo^ nagy lelked csillogása ... Úri faj, kinek egy világ adósa, Hiába kértél napfényt, életet... Veszendő vagy, mint boulevardra vetett Pusztai rózsa ... Nem lyérd az vágyat s tiean kérd báitatot, Ki éltében sohsem rettegett. — Bániész tömeg nem érthet párducot, .Mely nyugtalan járkál a rács megett... Nem ismerünk! Te napvilágra ásott régi ék, Rovásirásos tiszta drágalk/3, — Mely hordott, porrá vált a büszke fő... S nem ért rováshoz az ui nemzedék ... Nem Ismerünk... ' ' . Szép vértanúm, te áldott és botor. Ki mártirságot $oha meg nem értett. Nem érti meg. nem, a te nagy MIÉRTED, Az önmagát imádó törpe kor! És ezer éve átkul jár velünk: „Nem Ismerünk!" Pozsony, 1925 november. Jank<»vics Marcell. Takács Menyhért — az Író és tudós Beszélgetés a huszonöteves főpapi jubileumát ülő Takács Menyhért dr. jászóvári préposttal munkásságáról és a modern irodalomról — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Kassa, december közepe. A letarolt magyar élet őserejét jelentő s friss, gepjedezést megindító jubileumok sorához. .méltón csatlakozik bakács Menyhért dr. jászói prépost-prelá- tus huszonötéves főpapi jubileuma, .'mely az Anno Santo levegőjében, az ünneplő jászói premontrei rend keretem túlnőve mély vis-szhamgot kelt a magyar kultúra egységében összeforrott .százezrek leikében.' A magyarságnak ez az emlékezése nemcsak az egyházniagyi méltóság s a közéleti nagyság iránt érzett hódolat, hanem az emberi léleknek az a sajátos vonása, mellyel a nagy lelkek felé vonzódik. Amit talán a jubileum során edd gélé eléggé nem méltattak: a jászói prépost szellemének a.roéle egy rendkívüli, finoman kulturált lélek vonásaiból raj-* zoílÓdük meg. A krisztusi pedagógus; Szellemi egyéirségének fő vonása? az a firnom rezonancia, — mellyel az evangélium hivó szava nyomán az emberiség isteni! Mesterét mintázza önmagában. A lelki, a szellemi embernek ez a kiépítése adja meg egész egyéniségének karakterisztikonját: kriszit/usi pedagógus, aki az isteni Mestert keresve, követve nyújtja másoknak is az önmagában kiformált élet igazságot. S a fényét alkotó ű iet- igazság megmintázásában merített ügyi a;z evangélium örök igazságaiból, nTnt a.kíasz- szikus és modern irodalom, a filozófia és művészet, az emberi történelem és a tud;is legkülönbözőbb ágainak forrásaiból, mégi‘írnerésére 'törekedve mindannak, ami a minden emberiben élé ember-ideál, a tökéletes em-J bertiipus mé.gteremféséhez vezet. így alkotva meg önmagában az, igazi premontreinek az eszményét, ebben a szellemben működött fiatalabb éve’ber.,. mikor mint tanár embergenerációkat ve veit, ezzel a lelkűiét tel állott kulturmunkára hivatott rendje élére ,s ily módon áll ma is világosságként a, lesújtott magyar élet újból zserndüliö földjen.. Irodalmi munkássá ga írásai, szellemének letéteményesei, rr*e-< lyek úgyszólván az emberi művelődés minden ágát érintik, a bölcselőelme mély nézésével s perspektivás szempontjaival hatolnak bele úgy az emberi élet, mint az egyetemes lét jelenségedbe. Stílusának valami csociáila- tos, a klasszikus művelődésből származó ne-! mes verete van, mely különösen pzónokíia- tainak pateíikus lendületében éri el művészi kifejlődését. írásai önálló tanulmányokra, nagyobb müvekre és pubÉciszTkai cikkekre oszthatók. Megjelent müvei a következőik: I. A rómyi elégikusok, Kassa 1891. (doktori értekezés), eleussi mystériumok, Kassa 1892.. (ércein doktor unokámnak! Aztán, ha nevei, majd megharagszom — eridj, szégyeld magad — iiztán ölbe kap, összecsókol, hogy kibékítsen. — Hát igen, igen — de hogy is mondjam csak? ha rákerül a sor... hiszen' igaz, ehet, hogy csak álmodtam. De ha álmodtam s. annyi szent, hogy hatvan évvel ezelőtt mnodtam, legalábbis bizony, és hogy itt volt, ízen a szent helyen, arra is esküszöl;!... \Tem szoptam az ujjamból — sok minden volt akkor, amiről má‘ nem tudok — síz se ut es'zemibe, szegény öregemmel hogy ke- • ül tünk össze, mikor csókolt meg előszűr — oed’ig nyolc gyerekünk volt. így van ez — :z a bolondság pedig megmaradt, pádig hát semmi se lett belőle. Megmaradt és . tudora, rogy. itt volt. — Itt volt hát — száz lépés se lehet az ;gész. De mintha tegnap esett volna meg. A lémet színházból gyöttem — onnan foát —; ?o'.látod, rossz csont, még azt is tudó cn* mit j idtak. —- Ármány és Szerelem — azt: hát. \zt adták bizony és én Marival voltaim az jreg.sváb lánnyal. Aztán elkeveredett vala- logy, mikor kijöttünk — én pedig csak: ma-, ;arnira maradtam. Éccaka volt. No de most nár folyékonyan emlékszem. Rózsaszínt 'krímiin volt rajtam, meg zöld selyemkemiö — be takaros voltam, édes szentem! Hát ;sak megijedtem nagyon — még ríttam is! dári. Mári ■— kiáltom, mert hogy kerülök nőst. haza? Pénzem se volt kocsira — szén listória. No, nekilódulok a Dunapartnak ént, a Rondellán, hogy talán odament x küblid, a hajóhíd felé. De ríttam nagyon. Hlát.1 gy volt. Akkor odalépett egy keszeg ki£ rnber — nem igen láttam a sötétben ('le >1yan suszterféle képe volt — gondoltam ás nindjárt, hog^suszter lehet. — No ml baj. kislány. — mondja. Én nagyon megijedtem, szaporázíaiM a epést. — Eltévedt, kislány? Én csak meg elbőgtem magam, hogv a Adri... De hogy olyan kedves, .rekedtes kezés), A római nevelés, Kassa 1892. (értekezés), A rómaiak mulatságai, Budapest 1895. (tanulmánfy). Az egyetemi oktatás de- centralizációja. Kassa 1900. (tanulmány), Böcklin Áru öld, Kassa 1905. (tanulmány), Tudomány és erköJcs, Kassa 1908. (értekezés), Művészet és erkölcs, Kassa 1909. (értekezés). A művészet hazája, Arad 1910. (tanulmány), A katolikus instauráció életjele! 1910. t(ta<nulmány), A kereszténység győzelme a .római pogány kuütura fölött, Kassa 1911. (ra- truhná/iw), Az evatigéüum bölcsélete, Budaiét 1911. A katolikus autonómia, Budapest 1911. Katolikus középiskoláik az au tón ónra keretében, Budapest 1912. (tanulmányok). A jászóvári premontrei kanonok rend, Budapest, 1912 (tanulmány). Dante. Aesopus, Madáchi La Fontamé 1899—24. (önálló poétikai tanulmányok). 11. A görögök és róma:ak játékai* Kassa 1894. (illusztrált), Szent Norbert. Budapest 1904. (illusztrált diszkhad ás), Mi a bölcselet (bifcselettörténeti kézikönyv, saj- i&ialatt). III. ,Publ’c!sztiikai írásai és cikkiti: • m Országgyűlési Naplóban, a Budapesti liir- tapbau, Magyar Állam. Alkotmány, • Abajuj- Kassai Közli ön y. Eeísőmagyarország. Felvidéki Újság. Esti Újság c. napilapokban, ^továbbá a Tanáregy esnie ti Közlönyben, a; ókor1 lexikonban, a Magyar Középiskoláiéit és a Néptanítók Lapiában jelentek meg. Mindaz a külturrérlék, melyet Tál rag: Menyhért dr. jászóvári prépost krmapfttsh szeUemi egyénisége képvisel, tradíciója ii:$f. a premontrei rendnek, mely a s/,ellen •esjközeivel segítségére volt mindig a-* embe r isi égnek a kid túra kiépítésében. S amiko ítcl ezt a rendet a legméltaílauabb, támadá sok érik, az emberi elfogultsággá^ szembe! '■y tponájő módon emelkedik k.i rendnek pré 7>ost-ppe>'á!tusáfbati megtestesülő, lényege: í Kulom-t -gazsága. Besiréígetés a, jubiláló prépost, taí az irod^íomról Kiküldött nutpjk a társunk felkereste i kassai rendít ázt ián a jubiláló Takálcs Menyhért dr. jászóvár! prépostot s több kérdés intézett hozzá, melyek elöl azonban arravak hívafk-ozás,sáli hogy nem tartja, alkalmasnál ráz időt nyilatkozatok tételére, kitért az ereje teljében lémő. férfias megjelenésű és köz- in-agy,raíbecsülénhpn álló főpap. .Arra a kérdésünkre, hogy ü'uüyen munkakörben dolgozik a kővetkezőket; válaszolta: — A rendkortnányzati teendőkön kivü egyházi kultussi xal foglalkozom, szabad időmet pedig irodalmi' fogadkozással töltöm Legutóbb báron i monográfiáin jelent meg DantéróT, Aesopuspól é;s La Fontaméról, Nemrég egy szomorú kötelességnek tettein eleget. Emlék beszedet mondottam az Úrban hangja volt, meg a szeme szép volt azért szóba álltam. Hogy ő majd elkísér, aszon- gya, megkeresőül: együtt a Márit. Jaj, Istenem. én csak szspegtem, de azért mentünk együtt az utón. Az volt a furcsa, hogy olyan szemérmes volt, de azért nyers is egyben, hát ő kérdezte efőbb: — Hogy hívják, lürslány? — Zsófinak. — Engem me^^ándornak. — aszongya. Hát így l/e?őstük a Márit mindenfelé — de azért bes pélt. — még ilyet se hallottam, -cét perc a lati £ úgy beszélt velem, mintha tiz 2 ve ö smer ne H ogy Ő is eltévedt, aszongya — hát akko t’ Őssz©valók vagyunk. Meg hogy :etszeít-e a, darab. Mondtam, igen. Hogy Tiég soha ’jfyen kedves, takaros kislányt nem átott. -rnir/t én — és hogy milyen gyönyörű 1-olog, hc&y mi összekerültünk. Mint két rim — aszorygya — úgy kerültünk össze: csillog, neg yiííog — mert csillagos a szemem, nintiha. sz.áz csillag volna. Hogy szoktam-e verset olvasni. Mondtam hogy én csak egy •egényj- olvastam, a Kuthy Lajostól — mert ibba Szerelmes voltam a képe után. Hát erre negK'omolyodott — darabig nem is szólt egy ;zót se. csak ment mellettem — végül még ín Szólítottam meg, mondom: — Hát mért nem szól? Erre megállt — úgy látom, mintha tegnap lett volna. Aztán nagyon meleg hangon, de remegett is a hangja, ahogy ott állt — toZongya: — Zsófikéin — adij egy csókot! — Bolond maga, nem szégyenli magát? — Nem én —■ aszongva. mert ha van valaki a világon, akit meg kell csókolnia — ín vagyok! — No jöjjön ... izé ... Sándor ur.. • ne í 11 ion ott, mert én fázom— Én pedig innen addig el nem mozdu- ok — mondta erre —amíg meg nem csókol :ngcm. mert én vagyok az egész szomorú, ■abságbaesett világ — és a maga csókja, ísófika, megváltás, amitől felszabadul. nyugvó iFischemColbrie Ágosi megyéspüs- pökröl, ez most „sajtó alatt van. Legközelebbi teendőm egy felolvasás lesz „A művészet szabadsága** cunén, mütörténeti kérdésekről Tanulságos és magas nívójú idevonatkozó fejtegetései befejeztével a modern iro- dalprpra vonatkozó véleményét érdeklő kérdésünkre igy ieíelt: # — Ami a modern magyar irodalmi termékeket illeti, én a természetes feüődés gondolatának vagyok a híve. A Vörösmarty- Arany-P-etőfi által megjelölt nemzeti iránytól való divejrgálódást nem tartom egészségesnek, mert azt tartom, hogy minden nemzetnek irodalmi nagysága a saját nemzetének hagyományain épül föl. — Hogy példát mondjak: Róma kultúrája latin volt, míg nemzeti alapon nyugodott Elismerem, merészebb és szélesebb látókörű lett, nőkor görög befolyás alá került, d latin jellegét elvesztette és rövid vir/ ? után rögtön következett a hanyű/iás tin irodalom elpóriasodása. E^r ■ . a a .««* ha dTCSZti ka*. Mindenig bakterei Paris, decemberben. ,:a'iví/í’^<5l hét órakor dideregve ülők a repü- 1 A- Kantinjában és várom a pilótát, aki ifi !n* a !evegöbe. A földek a kantin pórakni előtt szürkék és élettelenek, köd | ereszkedik a repülőtér fölé, novemberi hideg- í ség, — ez az utolsó repülőnapok egyike, té- íl'9n megálltának a gépek, a társaság négy ! hónapra beszünteti az üzemet. A társaság • nagy rendet tart irt a hangárok körül, mindenfelé hirdetések, felragaszok, előírások, gépelt és nyomtatott rendelkezések. A nagy személyszállító gépek a hangárok előtt állanak, motorprobákat csinálnak, két óra múlva Londonban, nyolc óra múlva Becsben lesznek. Ahogy nézi a gépeket az ember, homályosan érzi még, a megszokáson túl, valami hatvány ízét a legyőzött távolság nagy szenzációjának. A kantin asztala körül ott ülnek a repülők. „Szolgálatban** vannak, — néhányat ismerek közülők, az egyik tiszt volt. fiatal ember, aki már háború kezdete óta él ebben a különös mesterségben, aztán szerelők, mechanikusok, csöndes és rosszulfizetett emberek, a mindenség álmos bakterei. Nincs ben- nők semmi heroikus, semmi paíhetikus. A foglalkozásukról csak szakszerűen beszélnek, kézművesek, hivatalnokok ezek. Visszagondolok az első repülésemre, összesen se történt sokszor, de még meg van a testemben az a testi emlék: évek előtt, az első repülés, a csodálkozás, mikor magasan fönn a levegőben észrevettem az első gépet, a magunk gépét, ami vitt magával. Mindaddig nem értem rá a géppel törődni, — vártam a szenzációt, az élményt, — csak fönn a levegőben vettem észre, milyen nagy a gép. milyen stabil, nyugodt, fölényes, — a föld elmosódott, imbolygó, bizonytalan valami volt, csak a gép állt óriásian a felhők alatt, megbizhatóan és öntudatosan. Aztán — No jöjjön már, ne bomoljon, nem adok. — Hát nem csókol meg? — Hogyne, egy ilyen keszeg kis legényt! Erre felemelte a kezét, ég felé emelte, úgy esküdött: — Én pedig innen nem mozdulok addig, esküszöm, a szerelem istenére, mig meg nem csókol. — Akkor itt marad száz évig. — Akkor itt maradok száz évig. — Akkor kővé válhat. — Akkor kővé válók. — No Isten áldja meg. Sándor — majd hatvan év múlva visszajövök — itt találom-e? — Itt talál. Hát nagyon megharagudtam rá a makacssága miatt, elszaladtam, otthagytam* Egyszer visszafordultam, hát még ott állt a bolond... égre emelt kézzel, mereven. Mintha tegnap lett volna, úgy látom — égett a fekete szeme... mögötte a hajóhíd.*, oldalt a német szinház... De hol is volt? . *. Tudom, pontosan, itt állt... jobbra... vagy száz lépésnyire ... mikor megfordultam *.. meg tudnám mutatni pontosan a helyet, ahol állt, ha igy megfordulnék... Jézus, atyauristen. szüzinárlám, el ne hagyj! Anyóka szivéhez kap és majd lefordul a pádról. — Szüzmárla . *. álmodom ... ott áll... Száz lépésnyire, a tér közepén esküre emelt kézzel, ott áll az alak! Előtte fekete- ruhás urak, egy küldöttség, éppen koszorút helyeznek el a szobor talapzatára. Az egyik előlép, felemeli a fejét és szavalni kezd... .....eljöttünk hózzád. Petőfi Sándor *. " A szobor esküre emeli kézzel, mereven áll, szembenéz anyókával. Az eskü Irta: Karinthy Frfe,ves. Anyóka, ahogy kilépett a hajóból, összehúzta a kabátját és hunyorgott az édes napfényben. A oekkert letette ejjy padra. hogy kifújja magát. Csámcsogott,, aztán maga is leült néhány percre. Előtte a korzó rácsa, lent a szikrázó Duna. az esjaitéri hid — túl a Vár — balkézből a Vigadó. — De milyen furcsa bolondságok motoszkálnak a fej etilben. — korholta magát anyóka. — Hát nem is gyerekség, az igaz — harminc éve nem voltain Pesten!... az embernek eszibe jut. Ni. milyen szép házak — csak képeken láttam, ez biztosan a Vigadó itten. Jaj, Istenem, mi lett énbelőlem? ha nen tudnám, hogy itt vagvok,-azt hinném, rossz helyre vitt a gőzös. De mit is vettem ebbe a vén fejembe, hogv nekem itt ki kell szállani. mikor a Málcsi Óbudán vár. — Fiát igen, meg akartam nézni, hogy tudok-e még emlékezni rá. Meri* itt volt. itt bizony — a Német Szinsház, a Rondella, arra odébb a citkusz, amibe a heccet néztük, vagy hatvan évvel ezelőtt. No de mi az — talán a naptól kábul úgy a fejem, mint mikor a bor pezseg. Mert úgy vagyok vele, tudja Istenkém. hogy nem tudok emlékezni rá, arra, ami tegnap volt, de ezek a hatvanéves dolgok mind eszembe jutnak, sorba, mióta a hajón ülök. Hát már csak azért is. hogy a doktor unokámnak eőmondjajm — hadd kacagjon a selyma! — no, grosszmama, hogy állunk szerelem dolgában?!... Eridj má, gonosz csont! — Erigy má! — Hát csak szeretne, ha elmondanám, hogy éppen itt. bizonyisten — éppen itt, hatvan évvel ezelőtt — és hogy ez nekem ma eszembe jutott! — azóta se, éppen ma! Ha elmondom neki. bolond vénasszony — elfúlna a. kacagástól — hallod, marna? szerelemről álmodott a grósszi!... No, el is mondom, hadd nevessen a komisz, piros képe az^
