Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-03 / 274. (1017.) szám

Csütörtök, december 3. Brigetio, a római katonaváros Alapy Gyula dr. előadása — Salát titdósiíónktól — Komárom, december 1. Nagyerdők ü előadást tartott vasárnap a komáromi Jókai egyesületben Alapy Gyula dr„ a komáromi múzeum és könyvtár Igazgatja B r i g e i i o-ról, a Komárommal átellenben, a Duna jobb partján feküdt hatal­mas római városról, melyben hosszú évek kutatásainak és arciiacológiai tanulmányai­nak eredményeit foglalta össze. A mai Szöny község területén, ivói a római város feküdt másfélezer évvel ezelőtt, csaknem minden évben szenzációs leletekre bukkannak. Saj­nos, maga a romváros áldozatul esett a kapzsiságnak, moly köveit kiásatja és beépíti. Műemlékeit pedig szóthordják a világ minden részébe. Brigetio öslakósai a kelták voltak, ezeknek az altörzse lakott a Duna mentén, maga a város neve is a „brig“ kelta szóból ered. mely erősséget jelem. A város Trajanus császárnak köszöni alapítását, aki a Duna és Vág összefolyásá­val szemben eprei meg a légiótábort és oda Hispániából rendeli az !. kisegítő légiót (lé­gié í. adjutrix), méh' 300 éven át helyőrsége marad a nagy karonaváro-suak. Ez a légió résztvesz a svév-szannata támadás leveré­sében és utóbb a dáciai háborúkban is. A tábor 98—10S évek közt épül ki és mellette a lí. század elején már város is kialakul a légióval odatelepülő mester­emberekből és kereskedőkből. A várost Hadrianus, Traján utóda muui- cipiummá teszi, vagyis a "áros laikusainak római polgárjogot és autonómiát adományoz. Alany dr. a Brigetio területén és a világ minden részében talált római feliratos emlé­kek alapján rajzolta meg a légió és azután a város mozaik-képét. Brigetio. mely utóbb a colom a rangra emelkedett autonóm város volt, élén a két duumvir (polgármester) állótf. akik közül egy­nek a neve is ismeretes. A várost a decuriók testületé igazgatta, mely a város tanácsának telek meg. Volt rendőrsége (aedilisek), számvevői (quaesto­rok). utcái kövezettek voltak, sőt az ország­utat is. A város vízvezetékkel rendelkezett és vizét a tatai forrásokból kapta, Megvolt a nyilvános fürdője, mely a ró­mai polgárnak kaszinója és- szórakozó helye volt, cirkusza, egyesületei működtek, amelyek közül többnek nevét őrizte meg az utókor számára a kiásott kövek serege. A feltárt alapfalak, művészi stukkók, fal­festmény töredékek, központi fűtés ma­radványai. hővezető csövek paloták lé­tét bizonyítják. Az ezernyi tárgy, melyet a komáromi múzeumi őriz. a város műveltségének beszé­des emléke. Feliratos emlékek hirdetik Juppi tér, Apoílo, Sol, Mitbrus és a Község templomai­nak létezését. A városnak hadikiköiőie is volt, ahol a dunai flotta állomásozott. A bel- paríoii kiépített hidíő emelkedett ahol a le­ányvári cohors táborőrse őrködött Brigetio biztonsága felett a barbárokkal szemben. A virágzó város, melynek helyőrsége 6G0U katüüábó! és lakossága 25- 30,009 lakosból állhatott, -110 körül pusztult e! a hunok pannonra! megjelenése idejébe?!. Akkor leégett és romvárossá lett A romok évszázadokon át meg voltak, Bonfini, Mátyás történetírója még lelkesedett látványukon. A XVíí. századtól kezdve mes­terségesen pusztították e romokat, beépítet­tek .a közeli falvakba, ezekből épült a komá­romi vár nagy része is. A nép ma is állandóan fejti a köveket a földből és azt kapzsiságból értékesíti. A talált műkincseket széthord­ták a világ műiden részébe, egy kis töredé­ke a komáromi múzeumba került. A nagyszámú közönség lelkesen megél­jenezte a tudós előadót, akinek Brigeto-ról szóló tanulmánya legközelebb megjelenik. Utána Schvarcz László szavalta el Áp- rili Lajos erdéivi neves költőnek „Vihar után“ című gvönvörü költeményét. Best, Franc, m i C M m IC f£ American bar ezelőtt MrrcVint-ck ü0*ir*BSa«R fSPKm'vftts&'wdh 3®*. Elsőméit fléll msnB 9.—, 15.-- Ke í-örai tc-a minütn szombat, vasárnap euoRibre szegtaréfc - HoiHjar Mmulíiúlm FiiéiCMmtea. Jazz *t* Sémiéi mműík + Egyetlen biztos védelmet nyújt * lágy ék. here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített ruKónélkíil) sérvkötfínk. mely éjjel Is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhstilye* désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla­nel! has-, hát- és m el lm el égi tő Jvaiea’Kteerliaz aratlslava, 8una-n. 51. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap éli idéztetnek Szabó Dezső „az esedékes demokráciát" akarta Érdekes interjú Kolozsváron — Pihenni akart Erdélyben, mert fáradt és nem szereti a politikát — A P. M. H- tudósítójától — Kolozsvár, december 1. Szabó Dezső, a hányatott életű nagy magyar író agy hét óta Kolozsvárott tartóz­kodik. Ezen idő alatt úgyszólván minden új­ság közölt tőle egy-egy interjút. A legérde­kesebbel itt adjuk: — Azért jöttem ide, — mondja Szabó Dezső, — mert fáradt vagyok, szeretnék pihenni és két évtized után sétálni a régi utcákon, a régi árkádok a'att, régi szívvel. Tudom, hogy különösnek hangzik vallo­másom: már hosszú esztendők óta ilyen el- ■ vonul tan élek, napjaim, terveim, álmaim szer­zetesi cellájában, regényböseim között és néha a cella ablakán kinézve, látom: valaki jár az'emberek világában, beteg és furcsa képzeletében azt mondja, vagy azt mondják róla, Szabó Dezsőnek tfvják, író és komor harcos is. de én nem ösmerem. Én egy budai villában éiek, vagy Flóreuc utcáin csavargók, talán a Tisza partján ülök Juhász Gyulával alkonyaikor és néha egy könyv érdekel, vagy egy sor, vagy a távoli harangzúgás . . • és az alatt a. messze világban valaki nevem­ben ir, harcol, gyűlöl, politikai és irodalmi irányok vezérének könyvelik el ...hát most. a kis város áhított, tiszta csöndjében beval­lom: néha, magamban jól mulatok elképzé’t alakomon, a fantasztikus és kóbor lovag Szabó Dezsőn. Óriási tévedés, a budai villa lakója sem­milyen irányt nem képvisel, semmilyen párt­hoz köze nincs, sajtóorgánumokban nem lá­zit. de haját sem tépi. mert az ólombetűk lé­giója elén marsol élőre az időben. — Természetesen, mint iró és osztályo­sa a magyar sorsnak — folytatja — állandóan figyelem a magam és népem lázas érve­rését. Az iró az az orvos, aki meg'rja a diagnó­zist és az orvosságot Is és azt teszem én. Most a napokban jelenik meg uj három- kötetes regényem, címe: A Segítség! amely egy nagy, egységes vízió, beteg lelkekről, beteg országról, ahol a mindenektől elha­gyatott magyar zseni keresi útját szivsza- kadva. És megmutatom és hirdetem a kive­zető utat is, amely a faluból szakadt ki s fe­loszt középosztályt s az államot a paraszt­ság, munkásság és az intelligens középosz­tályra építi fel és megszüntet minden kivált­ságot, címet és az úgynevezett történelmi osztályokat is! — És most feltépek minden hazugságot, ami körülöttem és szándékomon kívül felbnr- jánzott s ami az iró generálisi rangjától akar megfősz tani. Én az összeomláskor esedékes demokra­tikus evo’hdót akartam megvalósítani- • — Csakis felszínes külsőségek utján szá­mítottak engem a kurzushoz, hiszen soha egyik vezérférfival sem volt érintkezésem s mindjárt kezdettől fogva, ha nem is nyíltan, de ellenséges indulattal viseltettek bántam. Különben kérem, hagyjuk a politikát, pi­henni akarok, békét akarok, elismerem, a zsidókérdés nem azért van. meri a zsidók csinálták a forradalmat, hanem mert nem azt csinálták, a mi forradalmunkul. De ez már politika, ami fárasztó és hazug én itt az uj regényemen akarok dolgozni, hősei: két szegény katona, akik jönnek a nagy há­ború után haza Oroszországból! Kisebbségi gyermekfragédlák Kassa, december 1. Az utcákat vastag, szűzi hótakaró borít­ja. Kipirult arcu gyerekek vidáman élvezik az első hó örömeit. Ha csilingelő kacagásukat halljuk, szivünket megelégedett öröm tölti el, van még öröm, van még boldogság, ha nem másutt, hát Bergeugóciában, meseországban a gyermekek birodalmában. De pár pillanat még s a mosolygás eltű­nik arcukról. Síró gyermekre esik tekinte­tünk, aki könyveit szorongatva didergő ke­zeiben, sűrű szipákolással s;et a külváros felé. Megkérdezzük, mi bántja? Él-csukló han­gon panaszolja fájdalmát. Es mi megérezzük, hogy Bergeugóciában baj történt, az öröm mellé sok-sok bánat szegődött- Gyermeksor­sok tragédiája bontakozik ki előttünk- Hadd vetítünk egynéhányat vászonra. A szlovák Iskolába kényszerítőitek Kassán hat év óta a tanügyi hatóságok iá/ ís buzgalommal végzik a szlovák-ositá munkáját Abból a tételből indulnak ki, hogy Kassá a múlt század elején szlovák város volt. melyet rövid idő alatt erőszakosan ma­gyarosítottak cl, nemcsak jog, hanem nem­zeti kötelesség is a várost visszaszlovákosi- tani. S mert a legjobban hajlítható anyagnak a fiatal! gyermeklefkett gondolták, a gyermeke­ken kezdték el. A tanügyi vezérférfiak mindéi: olyan gyermeket, akinek a neve ‘szlovák, szüleinek tiltakozása s a gyermek rugkapá- lózása ellenére, szlovák iskolába kényszerí­tenek. Az eredményről szóljon az alábbi rend­őri hír. Egy Martuiovics-utcai cseh tanító felje­lentést tett a kassai rendőrségen N. kassai lakos ellen, mert életveszélyesen megfenye­gette. A rendőrségre beidézték az apát, aki ott a következő tényállást diktálta jegyző­könyvbe: — A gyermekem napról-napra vörösre sirI; szemmel jött haza az iskolából- Panasz­kodott. hogy a tanítója üti-veri. Nem tudtam elképzelni, űrért bántja a gyereket? Igaz, hogy nem tud szlovákul, de én a behatáskor ezt megmondtam s tiltakoztam ellene, hogy szlovák iskolába kényszerítsék. A fiú csön­des, szokd, szorgalmas, otthon az édesanyja felügyelete alatt tanul, de mi sem segíthe­tünk ráta. mert mi is csak a kassm szlovák nyelvet beszéltük, nőm az isko’ában divatos csehszlovákot. A fiú cgvszer kék foltokká1 iött haza. Annyira felni dúltam. hogy azonnal az iskolába siettem s felelősségre Vontam a tanítót. Ismerem a családot, ahol az eset. cl elfő í dúlt. A fiúcskával magam is többször elbe­szélgettem, fogékony, elénk felfogású gyer­meknek ismertem meg. Csodálkoztam tehát az eseten s az audiatur et altéra pars elvén elmentem a tanítóhoz. Ez meg így nyilatko­zott: — Uram, .3 gyerek stupid konokul buta. Egy szót sem tud, állandóan figyelmetlen, szórakozott. Tessék elképzelni, nekem het­ven tanulóm van az osztályban, a nagyobb része ilyen anyag, melybe erőszakkal kell beverni a szlovák szót. Csoda-e, ha az em­bert olykor-olykor elhagyja a türelme? Éti megértem a tan hót is. Hetven gye­rekkel foglalkozni napestig égy kto tanterem­ben, olyan anyaggal, amely nem tudja az ok­tor ás nyelvét, amely tehát a tárgyi ismerete­ke: el sem sajátíthatja. Érthető a tanító ide­gessége is. De hát akkor minek ez a lelki erőszak-, levés. Amos Comemus mester, a cseh pedagó­gia atyamestere, elsőnek hirdette a pedagó­gyönyörű elvét: — Az elemi ismeretekre minden gyer­meket anyanyelvűn kell megtanítani. Aki önként jár szlovák iskolába Sok szülő abban a hitben él, hogy a gyermek jövőjére előnyösebb, ha szlovák :s- kola bizonyítványával megy ki az életbe. A magyar bizonyítványt nem respektálják s a közpályán a fiatal ember hátrányt, mellőzte- tést szenved miatta. Egy kassai ügyvéd fia a magyar reál­gimnázium bán végezte a négy alsó osztályt- á.z:njeles bizonyítványt szerzett s a szlovák nyelvben is kitűnő előmeneteli tanúsított. Szülei tehát, a gyermek kívánságára is. az idén a gimnázium szlovák tagozatának ötödik osztályára íratták be. A fu itt vs megállja a helyét, de -az egyik tárgyból, a történelem­ből, ahol folyékony előadásra van szükség, nem tud olyan mértékben megfelelni nvn-t ahogy azt a szaktanár megköveteli. A többi már ismerős: órárói-órára felszólj tűik. a gyerek koníózus lesz. akadozik, dadog, lesza- marazzák, büntetik, beszekundáztatiák s jön a konferencián az intő. Akit legfelsőbb helyen üldöznek Ilyen szerencsétlen is van. Szorgalmas, ambiciózus zsidó fiatalember, aki a kassai reáliskola magyar tagozatán tette le az érett­ségit s -azután két évig gyógyszertárakban praktizált. Hogy pályáján haladhasson, latin kiegészítő vizsgára van szüksége. Anyagi vi­szonyait meghaladóan készült az érettségire. Pozsonyban jelentkezett, az írásbeli vizsgát akkor valami állítólagos szabálytalanságért thSMT és 5p^S Mór Baseli Mi. 4 -2 fumjö. Pl. ríro 13 ezfistnemfl yQgf pranajműfiws 8399 j&msssgsaem®} Magyarok rószóro ö0,o áreu£odméay. felfüggesztették- A fiú nem hagyta abba a dolgot, mely a bíróságot is megjárta. A szlo- venszkó' középiskolák főinspektora, Hata,.a dr. annyira felmérgesedett a diákra, hogy az első vtosgán elbuktatta. Újból jelentkezett, szorgalmasan tanult. Kapott uj terminust s a főigazgató — bokros teendőinek közepette - ráért arra, hogy ezen a vizsgán is elnököl­jön. Az eredmény természetesen újabb bukás Most jön azután a kálvária. Az iskolatörvény a harmadik vizsgát már nem engedélyezi. A fiatalember külön kérvénnyel fordult a nrniszterhez. ügyét több képviselő támogatta- Személyesen rs ki­hallgatásra jelentkezett Markovics miniszter­nél- A miniszter válasza az volt, hogy a tör- .vény ellen nem tehet semmit. Azt aiánlotto. hogy forduljon kegyelmi kérvénnyel az el­nökhöz. A kabinetToda a kérvényt utoöt a szaknrhrsztériumhoz tette át. az meg lekiihi­te a pozsonyi referátushoz, ahol ismét Ha­tnia dr. kezébe kenik az ügy. A bürokratikus körív-körbe közben egy fiatal egzisztencia om'ík össze. Magyar tonnáé, de megnehezedett felet- hed H a7 ’doiV iára*a! Egy szerelmes színházi rendező titokzatos halála „Meghalok, ha nem tudom megvenni a bun­dái a színésznőnek*4 — A szegedi kiin kán gyanús körülmények közt meghalt Rajnai Lórántíot ma Sölboncolják — A P. M. H. tudósítójától — Szeged, december 2, Ma hajnalban a szegedi klinikán különös körülmények között meghalt Rajnai Lóránd 22 éves fiatalember, a szegedi színház ren­dezője, a Nemzeti Bank szegedi igazgatójá­nak fia. A haláleset titokzatos, ebben a pilla­natban nem lehet még megállapítani, vájjon öngyilkosságról van-e szó, vagy pedig arról, hogy elhatalmasodott betegség végzett-e a fiatalemberrel, A hálái valódi okát csak a holnap megtar­tandó boncolás fogja megállapítani, A fiatal Rajnait iskoláinak elvégzése után a színház felé vitte hajlama. A család eleinte nem nézte jó szemmel a fiú szinház- szerelmét, de amikor látták, hogy nem lehet lebeszélni, felküldték Budapestre a sziniisko- lába. Egy évvel ezelőtt végezte el az iskolát, hazament Szegedre, ahol szülei még egy kísérletet tettek, hogy a színháztól eltérítsék. Hivatalnokként alkalmazták az egyik nagy szegedi gyárban. A fiatalembert okkor búskomorság lepte meg. Szülei néhány hó­nap múlva látták, hogy hiábavaló minden kí­sérlet, ezért édesapja külföldre küldötte, hogy tanulmányozza a, külföldi nagy színházakat. A nyáron érkezett vissza Szegedre, majd a szezon elején jelentkezett Andor Zsigmond színigazgatónál, aki szerződtette ís rendezőnek. Rajnai Lóránd nagy ambícióval látott hi­vatásához. Eközben féktelen szerelemre gyulladt a társulat egy fiatal tagja Iránt, akiért ugyanúgy lángolt, mini a színházért. A téli idő beálltával indeiiárou elegáns bun­dával akart kedveskedni a színésznőnek, na­pokon keresztül hajszolt a városban tizen­ötmillió kölcsönt, minthogy azonban hitele már teljesen kimerült, nem tudott kölcsönhöz jutni. Ez nagyon lehangolta.' Barátai előtt kijelentette, hogyha nem to ja megszerezni az elegáns bundát, itthagyja az életet. Néhány nappal ezelőtt nagyon lehangol­ni n jelent meg a színésznő szállodai lakásán, ahol rövid beszélgetés után összeesett, A fiatalember órákig feküdt a színésznő laká­sár eszméletlenül, végre is igen súlyos állapotban szülei lakására szállították. Állapota egyre rosszabbodott. Vasárnap reggel bevitték a klinikára. Itt sem tudtak rajta segíteni, hétfőn reggelre meghalt. Utolsó percekben is állandóan a fiatal szí­nésznőről beszélt, akit kívánságához képest többször hívtak betegágyához. A fiatalember halála után a klinika azonnal értesítette .1 rend­őrséget, amely megindította a nyomozást a titokzatos haláleset ügyében. A hozzátartu zók azt mondják, hogy szó sincs öngyilkos ságról, a fiatalembernek régóta húzódó to­roklobja mérgesedett el es ez okozta a ha­lálát. ■m

Next

/
Oldalképek
Tartalom