Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-25 / 292. (1035.) szám

Péntek, december 25. Pcfrogaiii O.zhűr emléJíe Irta: Forgácii Géza Amiskor ma a szlovenszkói magyarság sok ezer karácsonyfáján kigyulnak a csöpp­nyi gyertyalángok s amikor az el nem érhető igazi béke és szeretet melegítő fénycsóvái fölragyognak az elárvult magyar szemekben is, emlékezzünk a legnagyobb szlovenszkói magyarra!- Öreá, Akinek teste már tiz hónap óta a besztercebányai sirkert áldott hantjai alatt pihen s akinek ellő magyar lelke már tiz hónap óta a szellemiét pantheonjából aggód­va figyeli sorsunk sötétbe borult útjait Ma. amikor magyarságunk eredendő bű­nét. a széthúzás, a pártoskodás súlyos átkát közvetlen érezhetjük, Öreá kell gondolnunk, Aki különb volt mindnyájunknál s Akinek ko­rai elhunyta: a szlovenszkói magyarság egyik nemzeti tragédiája. Az Ö emléke hatalmas figyelmeztető a le tiport s letiportságban is életre való ma­gyar faj tragédiás életűtján. Figyelmeztető, amely fölemelkedést hirdet a pártoskodás, az egymásemésztés, az egymásanarcangolás sekély posványából az emberi és nemzeti erények s a testvéri összefogás tisztult lég­körébe. A magyar kisebbségi sors irányfmu- tató szelleme Ö, Akiről az elmúlt tiz hónap alatt nagyon, nagyon megfeledkeztünk. A karácsonyi magunkbaszállás óráit Petrogalli Oszkár emlékének kell áldoznunk! És az elkövetkező ujesztendőben Petrogalli Oszkár élete-müvének a mögöttünk álló tiz hónap alatt önkezünkkel lerombolt falait is­mét föl kell építenünk! Néhány hét múlva már első évfordulója lesz az Ö halálának. Az emlékezésnek és a gyásznak erre a nagy napjára készüljünk föl a karácsonyi megbékélés tiszta hangulatá­ban. A megbékülés és a kibékülés magyar kézfogása legyen az alapja annak a hatalmas emlékoszlopnak, amelyet a magyar munka, a magyar egység, a magyar fölébredés büsz­ke gránittömbjei fognak betetőzni. Ez a mü lesz Petrogalli Oszkár dicső emlékének méltó megörökítése! A magyar nemzeti munka Petrogalli- szelíeniü újjáéledésének egyik szerény elő­jele legyen a besztercebányai Petrogalli-sir- emlék fölállítása és a magyar kultúra Petro- galli-alapjának megteremtése! | «#» Sirvigfi szenvedők | g Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágy ék, $ § here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- M v sített rugónéikiili sérvkötönk, mely éjjel is g ^ hordható. Mindenféle bandázs operáció ^ | után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- t £ désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- S ne!! has-, hát- és mellmelegitó £ I Jyier köíszorMz Braíislava, Baaa-B. 51. § ^ Árjegyzék ingyen ^ A vidéki felek még aznap eHníézfe*nek fi Hlinfta szolidáris elemeiéi slsr „Az összes ellenzéki klub szolidáris fellépése : az ellenzéki munka biztos sikere'4 — Hiinka András nyilatkozata a Prágai (Magyar Hírlapnak Prága, december 23. Az uj kormány bemutatkozó nyilatkoza­táról tartott parlamenti vita során felszólalt Hiinka András, a szlovák néppárt vezére is. Beszédét a múlt napokban részletesen ismer­tettük. A hatalmas retorikai és politikai törté­neti tanulmányokra valló beszéd után lapunk munkatársa felkereste a szlovák nemzet eme kimagasló vezérét, aki a késő éjszakai órák­ban a képviselőház üléstermében éppen az este tartott beszédének korrektúráját készí­tette a parlamenti napló számára, közben azonban egy szót sem szalasztott el a koalí­ciós felszólalók beszédeiből. Ez a fáradhatatlan s egyetlen percig sem nyugvó ember, a mások üdvéért szakadatla­nul munkálkodó önzetlen népvezér mosolyog­va hallgatja kérésünket s csak azt jegyzi meg: — Kérem néhány óra előtt több órás be­szédet tartottam, s abban mindent . összefog­laltam, amit á mai politikai helyzetről mond­hatok. — Tényleg úgy van — jegyzem meg sze­rényen — hatalmas, szép beszédében nagyon gyönyörködtem, azonban ha nem csalódom, az abban foglaltak inkább a cseh és a szlovák- nemzetnek a történeti múltban való érintke­zését, egymáshoz való viszonyát tárták fel szinte a tudományosság exakfc precizitásával, az én kérdésemre adandó válasz — melyei képviselő úrtól kérek — mintegy szervesen belekapcsolódhatok a parlamenti beszédjé­hez, mert kérdésem a következő: A választásokban megerősödött szlovák néppárt milyen ufon-módon kivan ha­ladni az autonómia felé? Még be sem fejeztem kérdésemet, már folyik a szó Hiinka ajkairól: — A politika nem ismerhet dogmákat A politikában egy petrifikált, megkövesedett álláspontot kimondani s ahhoz makacsul ra­gaszkodni a végletekig nem lehet. — Azokkal az eszközökkel fogunk küz­deni politikai programunk megvalósiíásáért, amelyeket esetről-esetre a legmegfelelőb­beknek fogunk találni. Mindeneseire legfontosabb az összes el­lenzéki kluboknak a szolidáris fellépése. A jelenlegi kormányt minden nap megbuktat­hatjuk, bármely napon megdönthetjük, ameny- nyifoen annak „többsége*4 tizenkilenc főből áll, ezek közül tizenhét miniszter van, akik bi­zonyára nem lesznek oly szerénytelenek, hogy önmaguknak bizalmat szavazzanak; ezenkívül mindig számítani kell a képviselők két-három százalékának távolmaradására, tehát nyilvánvaló, hogy a kormány minden pillanatban megbukhatok, helyesebben: meg­buktatható. Elsőrendű kötelességünk ezt a pénzzel és demoralizációva! fenntartott kor­mányt minden áron megbuktatni és meg is fogjuk buktatni, ha az egész ellenzék egységes falanksz gyanánt fog fellépni. Azonban nem akarom szépíteni az ellenzék- helyzeté t sem s meg kell hogy állapítsam, hogy itt is mutatkoznak hasadások. így a kommunisták nem mindenkor bizonyultak megbízható ellenzéknek, aminek igen fontos oka az, hogy a kommunisták s az ellenzék többi csoportja között ideális ellentétek van­nak. Mindamellett mi tudjuk önmagunkat is megtagadni, hogy a nagy célt, a kormány megbuktatását elérhessük. — Csak kötelességünket fogjuk teljesí­teni, ha kimegyünk a nép közé s viszont itt a parlamentben fel fogjuk tárni a nép sebeit, meg fogjuk mutatni, hogy a centralista kormány az oka az összes bajoknak, a kormány okozta az adók emelkedését, a kormány oka annak, hogy a nem „csehszlovák** tisztviselők hiva­talukból az utcára kidobatnak, a kormány az oka annak, hogy a köztársaságban az igazság a pártszempontok szerint mére­tik, amennyiben az ellenzéki párt híve mindenféle módon kínoztatok, de a kor­mánypárti szavazónak a legnagyobb hi­bája, vétke, sőt bűne Is megbocsátásban részesül. —Fel fogjuk tárni ezeket a sebeket s a hibákat és mindezekért felelősségre fogjuk vonni a kormányt s ennek Szlovenszkón pénz és spirituszáron megvásárolt sateüeseit. Re­méljük, és hisszük s ez szent meggyőződé­sünk, hogy’ sikerülni fog az agráriusoktól de a többi kormánypárttól is Szlovenszkón még az utolsó szavazót is elhódítani. A jelenlegi helyzetben legnagyobb kötelessé­günk minden eszközt megragadni, hogy ezt a kormányt megbuktassuk, ami a parlament ’egközelebbi ülésein megtörténhetik már. I sy| II S 40* m* t* I 1 | SPhÉü¥| 1 Waldmann Viktor* 1 I vizsgázott fogtechnikus 8 | Kassa, Franciskán^ utca 5.§ ® Készít e szakba vágó Összes munkákat © j| Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül ® ®3793 elintézve. é & © í2E3BQ*.BS»lieE3a3'E3tf&£2fiaHS2!£5£S£23£uwa&S£:£H&Űifiai£3S & . ^ f.verünk a j Síera Psmiitüa kávlházba, é a ahol naponként pompás magyar aigányzenekar g U látszik SííSíín© sswEsyísa " l Prafta - Wfinohraűy. SEsrcföve 4. jj 3S3e83)9i5ate' jce&zacsacseaaasBesssaasasQsasiaessitics „Beteljesedett..." Irta; Füssy Kálmán képviselő A béke, az öröm, a szeretet ünnepén, szent karácsony estéjén ezzel a nagypénteki igével kopogtatok be hozzátok kedves magyar véreim. Igen, beteljesedett, teljesedésbe ment az a sok ritkes, visszafojtott néma átok, amellyel Szlovenszkó és Ruszinszkó sanyar­gatott' magyar nemzete az erőszak és vissza­élések kormányát sújtotta. Alig hat hete, hogy a nép a törvényhozói választásoknál ítéletet mondott a soviniszta, cseh kormánytöbbség fölött, minthogy akadt azonban oly „ellenzéki** párt — a cseh iparos párt, — amely egy miniszteri székért elárulta választóit s most már dicséri azokat az adó­kat, amelyek ellen még tiz nap előtt véres szájjal agitált, ennek az áruló „ellenzéki** pártnak a szomorú érdeme, hogy a koalició — toldott-ioldott állapotban — ismét életrekelt. De ha a gerinctelen pártoknak minden er­kölcsi alapot nélkülöző koalíciója keserves napokat élt a múlt ciklusban, úgy a mostani élete — bűnös élete — még keservesebb lesz- Ez már az uj parlament első ülésein is nyil­vánvaló. A nagy tömegek dühe, minden el­fojtott keserűsége jut kifejezésre itten az el­lenzék harci-riadójában, mely lehetetlenné akarja tenni a népfenségnek, a törvényho­zásnak azt a lealacsőnyílását, amit vele a cseh kormánykoalíció tesz. Igen, az ellenzék tudatában van növekvő erejének, amellyel nem is kell várni eset­leges újabb választásokig, mert most is ele­gendő ahhoz, hogy összefogva kigyomlálja az őslakosság testén hízó gvornot s uj, szép életet teremtsen. A kormányhatalom végleg lejáratta magát s az olyan fogásokkal, amb 'yeneket a legutóbbi üléseken láttunk, hogy a határozottan kisebbségben levő kormány­pártokat „vetsmának** többségnek jelentette ifi a házelnök s az ellen-próbát lenyelte, — az lyen fogásokkal lehet a hatalmat bitorolni, de kormányozni nem. Minekünk már nem is fájnak az ilyen cseh centralista szeliemeskedések“, mert a diplomáciai páholyokban ott vannak a külha- laírnak képviselői, a követek, ott van a ked­ves jóbarátnak, Franciaországnak a köve­te is és amit ez beszélhet majd el a cseh­szlovák demokráciáról az pont elég lesz ahhoz, hogy ezen a köztársaságon beteljesed­jék a benne élő hat nemzetiségnek minden el­fojtott, néma kívánsága. A mu-l-t karácsonykor azt mondtuk, hogy lesz még a magyarnak is egyszer szép kará­csonya. Ma azt mondom, hogy már a legkö­zelebbi lesz az igazi, magyar karácsony. Myslivec belép a szlovák néppártba? Prága, december 23, Amikor Hiinka a parlamemben beszélt, feltűnt, hogy Myslivec cseh néppárti képviselő többször megtapsolta Hiinka beszédét. A Vecer ezzel kapcsolatban azt írja, hogy Myslivec rövidesen átlép a szlovák néppártba. Szent Ferenc esodatétele Irta: Móricz Zsígmond. A templom nagy bolthajtásai alatt kong tak a szavak, de a nép roppant figyelemmel Ital!gáttá a barnakámzsás barátot, aki Szent Ferenc csodáiról beszélt a „Fioretti**, Szent Ferenc Virágoskertje alapján. — Akkor fráter Szilveszter imádságba merült *— mondta a barát — s áitatossága közben isteni kinyilatkoztatásban részesült, hogy isten azt akarja, hogy Ferenc testvér nemcsak önmagáért éljen, hanem a világ minden népeinek prédikáljon, hogy öröme s gyönyörűsége és üdvössége legyen általa az élő lényeknek­„Mikor Manzeus testvér és Szent Klára és mások ezt megmondották Szent Ferenc­nek, ő lehajtotta fejét és elindult prédikálni. „ösvénytelen utón indult s egy faluba ért, ahol a nép ‘nem akarta őt hallgatni. „Mért nem figyeltek a beszédemre?** kér­dezte Szent Ferenc. „Nem halljuk a hangodat a fecskccsicsergéstöl,** ­.. mondták nevetve az emberek. „Szent Ferenc felnézett az ereszre és a fákra és megszólalt: „Testvéreim, fecskék, hallgassatok egy kicsit, inig beszélek.** „És a fecskék elhallgattak és az embe­rek igen álmélkodtak- ezen. „Akkor Szent Ferenc tovább ment az utón és amint megy, az erdőszélen fölveti szemeit s az ut mentén a fák tele voltak a madarak mérhetetlen seregével. A mező is fele volt, csal; úgy nyüzsögtek. És ő prédi­kálni kezdett nekik: „Hugocskáim, madarak' Fássá tok hozzátok jövök, mert ti jobban megértitek a szavamat, mint az emberek. Mert az emberek csak a jólétükre gondolnak, hogy szép ruháik legyenek és szép lakásuk és élni tudjanak, úgy, hogy a veszedelem ne érié el őket. Mert az emberek terméketlen fák és virágok akarnak lenni s gyönyörködni akarnak fájdalom nélkül, kéjelegni megtermé- kenyülés nélkül. De ti nem vettek és nem arattok, nem szőttük és nem fontok és a ió Isten mégis megtart titeket, bő tenyerén táp­lál s ti csak a jóra és a jövőre gondoltok és szaporodtok, mint a csillagok.** Ilyeneket be­szélt és a madarak egyre közelebb tódultak és a Iába elé sereglettek és a vállára szál­lottak. „Akkor tovább ment Szent Ferenc és az emberek még mindig nem akarták öt hall­gatni. „Mért nem figyellek rám?** kérdezte a szent. „Azért, mert egy veszett farkas pusztítja a nyájainkat, fáj a szivünk a sok veszteségért.** „A szent kiment a. pusztába s találkozott a farkassal, aki rárohant. Akkor a szent fel­emelte a kezét és azt mondta neki: „Farkas testvér, gyere ide! Krisztus felől parancso­lom, hogy se nekem, se másnak ne ártsál.** Csodálatos dolog, a rettenetes farkas bere­kesztette a száját és megszűnt rohanni: ahogy a szent a szemébe nézett, úgy feküdt a lába elé, mint a hii kutya és megnyalta a szent jobb kezét és szerződést kötött vele és soha többé nem tépte szét a juhokat és bá­rányokat, hanem még két esztendeig házról- házra koldulva járt a faluban s akkor szép szelíden meghalt. „De az emberek, bár csodálták .a dolgot és híre járt az egész országban és Szent Fe­rencnek a nevét kezdték emlegetni utón s útfélen, — azért még mindig nem hallgatták és nem értették az ő igazságait. „S akkor Szent Ferenc elment a tenge- partjára, — Rimínibe, Olaszországban, ez­előtt éppen 700 esztendővel, — mikor az eretnekek öt kinevették és gúnyolták és el­fordultak tőle és voltak, akik hároméves gyermeknek mondották, akinek a szava nem számít és egyetlen asszony se bízta volna rá az életét, mert nem ismerte a pénzt és uem tudta, hogy elég pénzzel a legszebb nőt is meg lehet két hétre vásárolni és más egye­bet sem tudott az élet dolgaiból és a gazdag kalmárok mosolyogtak rajta: — akkor ő a folyóhoz ment, ahol az a tengerbe torkollik és így szólt a halakhoz: „Testvéreim, halak! hallgassátok az én beszédemet, amit az em­berek nem akarnak befogadni!“ „S ahogy a szava elhangzott, nagy és ki­csiny és középszerű halak rögtön oly csapa­tosan úsztak feléje a parthoz, hogy sohasem láttak még a vízben együtt ennyi halat. És a kis fejüket kidugták a vízből és a legtökéle­tesebb rendben foglaltak helyet Szent Fe­renccel szemben, aki prédikált nekik: . Atyámfiái, halak .. „És a halak mindent végighallgattak s tátogattak szálacskájukkal s bólogattak fe­jecskéjükkel s a tisztelet minden jeleivel di­csérték Istent, aki szólott Szent Ferenc által, aki hálákat adott Istennek, mondván: „Ezzel vigasztalja hát meg Isten az én lelkemet, hogy ha nem tudom meghódítani és elvará­zsolni az emberi szivet, aki után epedek: imé ■j. halak is gyönyörködnek szavaimban .. * Ilyeneket prédikált a barát s mikor az istentiszteletnek vége volt. a nép szétoszlott a templomból. Egy csa'ád, két asszony s két férfi, só­gorok, együtt ballaglak hazafelé a város hosszú nagy utcáján s az egyik sógor kálvi­nista volt. — No, sógor! — mondta a katolikus a kálvinistának —, mit szól kend a barát pré­dikációjához? Ez nagyokat bólintott: — Jó volt. Igen fajin ió szavalat volt. Csak egy nem vót benne nekem jó. — Micsoda, sógor? — s féltékenyen tá­madt fel a két asszony és a másik férfi. — Tán a csodák? Hogy a madarakkal beszélt. — Nem. A madarak nem. Mer a madár­nak ha az ember szól, a madár... Azt elhi­szem, hogy a szent szavára odagyült, mint a buzaszemre. — Hát a farkas? — Nem. A farkast is elhiszem. Az is hű­séges. Egy szentnek az is megnyalja a kezét. — Hát a hal? — Az. A hal. — Azt nem hiszed? — Nem. Azt nem. — Hát mért nem hiszed? — Csak ... nem hiszem. — Mér hazudna az a pap? — Én nem mondom, hogy hazudik. — Osztán hallottad, hun vót ez, rjeg mi­kor vót? Hétszáz esztendővel ezelőtt Az olasz tengerbe! Hát tudod te, hogy milyen halak laknak olt? A kálvinista magyar elgondolkozik. — Nem tudom. Azt sose láttam, mer én nem vótam olasz fogságba... Én csak a ti­szai halat ismerem... De a tiszai hal — az istenségit! — mán ezer esztendővel ezelőtt se dugta ki a fejét: azt tudom! Az ige elhull, mint a gabonaszem s né­melyik esik az útfélre, némelyik esik a kő­sziklára s némelyik esik a tiszta szívbe. Ezt a harmadikat csak Isten szeme látja, ml pogányok. folyton csak azt látjuk, ami a föld szilién maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom