Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-16 / 285. (1028.) szám
C/dFtÁr'nT —« M0 Eliíiizetési árak belföldön: évente 300. m& ftffl jm fé!évre 150, negyedévre 76, havonta Stffl JfijjM JVpjisirr ,g Ke; küllőidre: évente 450. félévre S$Bg Mm mM _______ *_«__» mnnTTi «wwwüsv /&Sr JW -- ________________—. . —. 225, negyedévre 115. havonta 30 Ke, M /Mi ^l*f*\W7F W%j~M'WWT$b J/flU FOVES SZÁM ÁRA .-«, Ke « jÉw Jf ffl / Baj *^$0** jjm ^0S^aíBlll^Wams Mm M& Bm SSS/vm sm M^MSt Szerkesztőség: Prága. 11., Stcpánská 1 MfiM JF W Eg JjB J&*W g$! Mr M. MBf Bg Jm Mm ® Mg JT wk Mi ullce ló/III. Telefon: 30-3-49. KiadóWb tíűmtik & mi &$SBLd®t!b ^S^Ísh8&> ^ hivatal: Prága, II., Pánská ni. 13/H1. ^*^^amaSggBaKaM^gBSS^^^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Előfizetési árak belföldön: évente 300. félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450. félévre 225, negyedévre 115. havonta 30 Ke, EGYES SZÁM ÁRA L20 Ke Szerkesztőség: Prága. 11., Stcpánská níice 16/III. Telefon: 30-3-49. Kiadó- hivatal: Prága, II., Pánská ni. 13/111. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A Sztovemsz&ói és Stuszinszkéi 'Szövetkezeti üártoH jtotiiikai napífepjn Jtdminisxtxatív #®s»er/&esaí«* &«mányi £ásstú Selelős saerftes*fő- Sál ‘Jstsáss tóidéin* Csillául sorsára Kerül Pucűshangulaf Franciaországban — A pénzügyi bizottság visszautasította a kormány szanálási terveit — Briand egyelőre nem bukik ; A megegyezés útja Irta; Flachbarth Ernő dr. Prága, december 15. K'ét héttel ezelőtt ugyanezen a helyen ,A megegyezés" címen cikket irtani a két magyar párt együttműködéséről és kifejtettem abbeli meggyőződésemet, hogy ezt a kooperációt nemcsak a reánk váró harc közös érdeked, nemcsak a nemzeti élet szükségletei követelik, hanem ez közvéleményünk óhaja is. E kezdeményezés nem maradt visszhang nélkül. Mind a két pártban sokan vannak, akik az együttműködés megteremtéséi föltétlenül szükségesnek tartják. Hogy a közvélemény széLs rétegei mennyire követelik a kooperáció föltételeinek biztosítását, azt a legjobban bizonyította a magyar nemzeti párt intézőbizottságának legutóbbi ülése. Az első ülésnapot követő társasvacsorán számos pohár-köszöntő hangzott - el, amelyek között reárn a legnagyobb hatással Pápezsik Andornak, a párt jól svai osztály el nőkének, egy derék magyar gazdának felszólalása ,voJt, aki az én cikkemre hivatkozva követelte, hogy a két párt hagyja abba a harag- szomrádot és minél előbb teremtse meg az együttműködés előfeltételeit. Véleménye szerint a vezéreknek kellene jó példával elől- járniok, mert csak igy lesznek méltók arra a bizalomra, amellyel november 15-én a nemzet őket megajándékozta. A közvélemény tehát a kooperációt kívánja és elvárja a vezető tényezőktől, hogy ezt a kívánságát mielőbb teljesítsék. Szilárd a hitem és erős a meggyőződésen], hogy az együttműködésnek előbb- utóbb létre kell jönnie és létre is fog jönni. Tudom, hogy a választási harc sajnos következményeként ma bizonyos nézeteltérések és személyi ellentétek komplikálják a helyzetet, azonban nem kételkedem abban, hogy ezek egy kis jóakarattal áthidalhatók és a béke megteremthető. Most főként akörül folyik a vita, hogy a közös lista meghiúsulásáért kit terhel a felelősség. Már a választási kampány kezdetén sua sponte azt azt a meggyőződésemet fejeztem ki egyik Cikkemben, hogy igen nagy hibát követnénk el, ha unos-untalan a felelősség kérdését feszegetnők és mindenáron bűnbakot keresnénk. Ezt vallóin ma is. Nekünk nem a múltba kell visszatekintenünk, hanem a jövőbe keli néznünk. Számunkra nem az a fontos, hogy mi történt, mert ezen segíteni már amúgy sem lehet, hanem sokkal inkább az, hogy mi lesz a jövőben. A felelősség kérdésének a nagy nyilvánosság előtt való feszegetése szükségképpen heves polémiákat szül, amelyek tengeri kígyóvá növik ki magukat és eímérgesitik a helyzetet, holott a sokat szenvedő magyarságnak az áll az érdekében, hogy az atmoszféra megenyhüljön és:az égen ismét kisüssön a nap: a megértés és testvéri együttműködés napja. A helyzet az, hogy a magyar nemzeti párt közös klubot alkot a német gazdák szövetségével és a német iparospárttal, magát a közös klub fegyelmének alávetette, azonban az autonómia és a kormányba való belépés kérdése tekintetében szabad kezet tartott fönn magának. Ezzel szemben az országos keresztényszocialista pártnak az a fölfogása, hogy önálló klubot alakit, mert véleménye szerint semmiféle közös klubban nem látná biztosítva azokat az érdekeket, amelyekért harcol. Senki sem követelheti a magyar nemzeti párttól, hogy német szövetségeseivel szemben vállalt kötelezettségeinek megszegésével a közös klubból kilépjen és viszont senki sem követelheti az országos keresztényszocialista párttól, hogy olyan klubba lépjen be, amelyben nem lát biztosítékot aziránt, hogy programjának legfőbb pontijait kellő súllyal és eredménnyel érvényesíthesse, mert mind a kettő politikai erkölcstelenség volna. Ne beszéljünk tehát Paris, december 15- Var d'épar tement szocialista pártja Toulonbau kongresszust tartott, amelyen Renaudel vázolta a politikai és a parlamenti helyzetet. Ez a helyzet rendkívül veszedelmes. Franciaország forradalmi szituáció előtt áll, ami annál inkább érthető, mert eddig minden forradalmat nagy gazdasági krízisek előztek meg. Csak az az egy lehetőség van, hogy a szocialista párt átveszi a kormányhatalmat. Ezt az átvételt pedig még akkor is ki kell erőszakolni, ha a kamara nem minden tagja azonosítja magát vele. — A kongresszus határozottan követeli, hogy a szocialista párt a többi, baloldali párttal együtt mindent megtegyen a pénzügyi fölépülés érdekében. Az inflációt azonnal be kell szüntetni, mert Franciaország népe föllázad, ha a franik tovább züilik. Azonnal be kell hozni a tőke-adót, mert ezt a vágyónleadást csak néhány ezer dúsgazdag ember érzi meg, mig az ország szegényebb tömegei megmenthetők általa. A legnagyobb hiba volna, ha a kormány a jobboldali pártokat hatalomra engedné. A francia fővárosban a kamara pénzügyi bizottsága tegnap délután rendkívül viharos ülést tartott, amelyen számos bizottsági tag élesen Loucbeur javaslata ellen foglalt állást és követelte, hogy minden tervet adjanak vissza a kormánynak. Végre Vincéét Auriol szocialista képviselő ajánlatára 15 szavazattal 7 ellenében (számos képviselő nem szavazott) megállapodtak abban, hogy tárgyalási alapnak a pénzügyi javaslat három pontja közül csak a harmadikat fogadják el, mig a másik kettőt, amelyek pedig a legfontosabbak, visszautasítják. Mivel Loudieur tervének bázisát ez az első két pont: az amortizációs pénztár és az üi közös klubról, kapcsoljuk ki ezt a kérdést, anr ly különben nem a leglényegesebb. Talán a német ellenzéki pártok között folyamatban lévő tárgyalások, amelyek minden valószínűség szerint egy olyan blokkot fognak létrehozni, amelyben a német agráriusok és a német keresztényszocialisták egyaránt részt fognak venni, fogják megteremteni azt az egységes frontot, amelyben a magyar nemzeti párt és a keresztényszocialista párt törvényhozói taktikailag együtt fognak működhetni. De ‘ismétlem: a hangsúly nem ezen fekszik. Egy létéért és megélhetéséért küzdő nemzetre nézve nemcsak az bír fontossággá!, hogy hány mandátummal van képviselve a parlamentben és hogy képviselői minő taktikát folytatnak a parlamenti arénán, hanem még nagyobb mértékben az. hogy az egész nemzet miképpen reagál a hatalomnak azokra az erőfeszítéseire, amelyekkel nemzeti létének alapjait igyekszik elvonni alóla. Itt elsősorban a kulturális, társadalmi és gazdasági vonatkozásokra gondolok, amelyek a nemzet sorsának alakulására legalább is oly nagy hatást gyakorolnak, mint a szoros értelemben vett politikai kérdések. A hatalom nagyon jól tudja, hogy ha a magyarságnak kultúrája tönkremegy, társadalmi élete szétzüllik és gazdasági javai elpusztulnak, politikája tartalom és hátvéd nélkül marad. A társadalom ma, amely normális viszonyok között a hatalom támogatásával egyenes, vagy közvetett adók alkotják, a pénzügyminiszter helyzete a pénzügyi bizottság újabb döntése következtében súlyosan megrendült. A bizottság tegnapi ülésén megvizsgálták az ezidei költségvetés hiányát is, amely több, mint 5600 millió frankra rúg. Ekkora hiány már évtizedek óta nem volt a francia államháztartásban. Páris, december 15. A pénzügyi bizottság határozata igen nagy föitün'ést keltett a parlament folyosóin és a sajtóban. Ámbár a bizottságnak határozata tulajdonképpen bizalmatlansági nyilatkozat, sem Briand, sem Loudieur egyáltalán nem szándékoznak visszalépni. Loudieur, Briand és Painlevé tegnap az éj folyamán hosszantartóan tanácskoztak a helyzetről. A pénzügyminiszter hajlandó tervét megváltoztatni, persze nem alapjaiban, hanem csak néhány részletkérdésben. A kormány reméli, hogy ezzel a módosított tervezette! ' sikert ér el á pénzügyi bizottságban és a kamarában. Ha azonban igy sem fogadják el a képviselők a kormány pénzügyi rendszabályait, akkor nem Briand bukik, hanem, mint az első Painlevé-kormányban Caillaux, úgy most Loudieur kiválik a kormányból s helyébe más pénzügyminiszter lép. igaz, hogy ebben az esetben Franciaország két legnagyobb pénzügyi zsenije mondott csődöt pénzügyi terveivel. A radikálisok kijelentik, hogy ugyan Loudieur tervei ellen szavaztak, mégsem akarják megbuktatni a Briand-kormányt. A Figaro megkérdezi a miniszterelnököt, vájjon megválik-e Loucheurtől. Az Éré Nouveile szerint Franciaország kritikus helyzete pillanatnyilag tetőpontjára jutott. szokta ezeket a föladatokat ellátni, ma nem számíthat a kormány támogatására, sőt éppen ellenkezőleg annak állandó gámcsve- téseivel kell küzdenie, feladatát tehát egyedül a politikai pártok intenzív működésével oldhatja meg. Többször hallottam azt a fölfogást. hogy a politikai pártok nem önképzőkörök és hogy kötelességüknek eleget tettek, ha a társadalom különböző kulturális és gazdasági akcióit támogatják. Igénytelen nézetem szerint ez igen nagy tévedés. A vezető politikusoknak ma ugyanis nemcsak az a föladatuk, hogy jóakarattal szemléljék a társadalom nemzeti ön tartó munkáját és azt — ha hozzájuk fordulnak — védelemben részesítsék, hanem rájuk azon kívül még az a nagy kötelesség is vár, hogy irányítsák és a nemzeti célokkal kongruens útra tereljék a különböző társadalmi akciókat már csak azért is, mert legjob szervező erőinket a politika veszi igénybe és igy a társadalmi munka megszervezésére nagyon kevés független ember állhat rendelkezésre. Elképzelhetetlennek tartom, hogy pártjaink ezt a Hivatásukat teljesíteni tudják akkor, ha szétszakítják azokat a kapcsolatokat, amelyek őket eddigelé egymáshoz fűzték, mert ha külön-külön, a pártpolitika pillanatnyi szükségletei szerint fejtenek ki kulturális, társadalmi és gazdasági tevékenységet, ez a munka nem lehet rendszeres, nem lehet tervszerű és nem is terjedhet ki a nemzet valamennyi rétegére.- Ennek az esztendőnek folyamán számos jelenségből arra lehet következtetni, hogy pártjaink közös munkával óhajtanak együttműködni elvesztett kulturális, társadalmi és gazdasági pozíciónk visszaszerzése érdekében. A közbejött események adtai fölborított vezérlőbizottság különböző szakbizottságai ezt a célt szolgálták. Létrehozták a szlovén- szkói magyar közművelődési egyesületet, amely egységes alapokra kívánja fektetni a magyarság, de különösen a falu magyarságának kulturális életét, létre jött a magyar nők íminkaegyesülete, amely asszonyainkat és lányainkat akarja egy táborba tömöri te ni a nemzeti munka ama részének céljából, amelyet csak a hölgyek tudnak eredményesen végezni. Az értékesebbnél értékesebb terveknek egész sora született meg a nemzet javainak megmentése céljából. Akciókat készítettünk elő, hogy iskolaügyi követeléseink minimumát értésére adjuk a kormánynak és a világnak. Egyesületbe tömörültek a magyar diákok, hogy az titánunk jövő generációt előkészítsék a reá váró nagy munkára. Terveket készítettünk arról, hogy mit kellene tennünk gazdasági és pénzügyi téren. Egy szóval: a nemzeti élet vérkeringése megindult és bár előbb a Leilei elleni harc. később pedig a választási küzdelem rendkívül sok időt és energiát vett igénybe, mégis olyan reményekkel voltunk eltelve, hogy elérkezett az építő, alkotó nemzeti, munka időszaka. Mindezek a tervezgetések kárba mennek, mindezek a friss rügyek elpusztulnak, ha pártjaink nem akarnának legalább ezen a téren együttműködni. Ismét. a németek példájára kell hivatkozni, akiknek szervező tehetségét bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni. A német politikusok közös iskolaügyi bizottságot létesítettek nemzetük kulturális javainak megvédelinezésére. Közös badikölcsön- és közös földbirtokreiormibizoítságulc van és közös politikai irodát tartanak fönn abból a célból, hogy számon tartsa és regisztrálja a 'német nép szempontjából jelentőséggel bíró eseményeket. A német pártok is nem egy- 1 szer álltak már egymással szemben, de senkinek nem jutott az eszébe, hogy az egész nemzet érdekében dolgozó ama közös intézményeket emiatt meg kellene szüntetni. Minden nemzeti kisebbségnek vannak olyan érdekei, amelyek a pártok fölött állanak és amelyekhez a pártharcok sokszor szennyes hullámainak semmi körülmények között nem szabad föícsapniok. A szlovenszkói és ruszin szkói magyarságnak is vannak ilyen érdekei és ezeket függetleníteni kel] a párt- küzdelmek véletlen esélyeitől. Tudjuk, hogy mind a két pártunk egyaránt félti a közös nemzeti érdekeket, egyformán aggódik minden magyar iskola sorsáért s a magyar kultúra jövőjéért, egyaránt kívánja a magyar társadalomban rejlő erők megszervezését s összefoglalását és egyformán segíteni szeretne azokon a nagy bajokon, amelyek gazdasági téren mutatkoznak. Kötelessége tehát a pártoknak, hogy ezekben a kimagasló jelentőséggel bíró kérdésekben a közös együttműködésnek valamely alkalmas formája után lehetővé tegyék az alkotó, az építő nemzeti munka kontinuitását. Egy volt erdélyi szász képviselő mondotta nekem nemrég, hogy az utódállamok magyarságának még bele kell tanulnia abba a munkakörbe, amelybe a kisebbségi sors a minoritásokat belekényszeríti. A szász képviselőnek igaza volt: a csehszlovákiai magyarságnak, mintán oly váratlanul lezuhant a hatalom ormairól, el kell sajátítania azokat a módszereket, amelyekkel eltiport nemzetiségek a hatalom támadásaival szemben nemzeti életüket fon tartani szokták. Ennek előfeltétele pedig az, hogy a nemzet valamennyi tagjában, valamennyi rétegében és valamennyi pártjában meg legyen az egymáshoz taríozandó- ság tudata és az akarat, hogy közös munkával fogják megvédelmezni a nemzet életének létföltételeif.