Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-02 / 273. (1016.) szám
.rtrimaTr~r*muemL'*zfm jüwanftt, december 2. 41 ___^ A s zlovák választét neveli’;, Prága, december 1. Pávíu Bo'hdán, Csehszí .n-ákia szófiai követe, akit az agrárrá?r z c.sekuivári kerületben jelölt s aki ok meg is bukott, a Ná- rodni Osvobczenibeu foglalkozik Szloven- szkó p>roblérr iával. V’ .gáílapitja, hogy a szocialista r tok az iparospárt nagy hibát követtek el, am. í a második szkrutinium- ban három szlovc. mandátumot elkoboztak A centralista pártok legyenek türelemmel és kitartással, a szlovák népet először politikailag Iskolázni, nevelni kell. Nagyszabású reformok Törökországban Eltörlik az arab írásjegyeket? —■ Nagy pártja vaui a magyar nyelv! átírásnak Síambtil, november hó A legnagyobb eseményeket Törökországban mindig csöndesen suttogó hírek előzik meg. Hónapok óta tart az a mozgalom, hogy a mai török írást latin betűkkel cserélik fel. Még május hó végén közölte velem ezt az itteni egyetemen Kunos Ignác d-rf? aki kijelentette, hogy nem Ilivé a torok írás eltörlésének és az a ti gór a i „Türk OdzsaJk“-ban Hamdiillah Szubhi *oeg török kultusziminisz- ter felkérésére tartott előadásában is ellene nyilatkozott. Erre vonatkozó érvei kizárólag érzelmiek voltak, de valószínű, hogy nem találkoztak osztatlan tetszéssel a minden áron modernizálódni akaró törökök közöt. Érdekes különben mellesleg megjegyezni, hogy Kunos ár., aki híres orientalista és nagyszerűen beszéli a török nyelvet, a maga által irt szövegeket saját használatára mindig az ő nyelvtanában alkalmazott magyar fonetikai átírással írja. A török közvéleménybe bevetett probléma most újabb tápot nyert egy francia diplomata előttem tett kijelentésével. —r Biztos vagyok benne, hogy a törökök eldobják a nehézkes török írást és a francia helyesírás szabályait fogják alkalmazni. Kíváncsian kérdeztem: — Mennyire aktuális ez a régi kérdés? — Tudtommal aktualitása erősebb. Közesíbbi információkat innen, Konstantinápolyból igen nehéz kapni, mert a torok körök ilyen kérdésben nem nyilatkoznak. Tudvalevőleg a régi arabs Írásjegyek nagyon akadályozták a nyelvtanulást. Maga a török nyelvtan abszolút egyszerű, világos, de az irás igen komplikálja. Egyidejűleg lépésröl-Ié-pésre lehet csak megtanulni, mert csak olyan szót tud az ember elolvasni, amelyet ismer. Uj szavakat, idegen szavakat ezekkel az Írásjegyekkel nem lehet megtanulni. Ezért vau az, hogy a török nyelvet aránylag könnyű megtanulni, de a-z írás- olvasást roppant nehéz. Azonfelül vidékenként több-kevesebb arab és perzsa szót kevernek a törökbe, amelyek még komplikáltabbá teszik az olvasást. A magánhangzók jelölésénél vitathatatlan a sok nehézség. Ezt ugyanis a török nyelv nagyon elhanyagolja. Élénk példát szolgáltatott nekem egy Sztambuiban tanult szó, m ü h e n d i s z mérnök. Félóráig tart a hajóút Szkutariba, az ázsiai partra, ahol már nem értették meg, mert ott már muhandysz- nak ejtették ki. Vagy a gyakran hallott „büjük“ nagy, amelyet hol igy, hol pedig bőjüknek ejtenek ki. Az írás szempontjából mindkettő helyes, meri a „vav“ betű. amelyet a „b“ után Írnak, jelenthet ö-t is. meg ü-t is, de jelenthet o-t is, meg u-t, is, sőt v-t is. Az arab írásjegyek használata mellett ezek az ingadozások nyilvánvalók maradnak, a reform segítségével azonban valamelyik forma megrögződik, tehát a nyelv is stabilizálódik. igen nagy hátránya lesz a latin betűk behozatalának a sokkal lassúbb irás. Mert a török nyelv mai Írása teljesen nélkülözhe- tövé teszi a gyorsírást. A közönséges leve- iező-gyoTsirás semmivel sem gyorsabb, mint egy intelligens török író írása. Az irás technikája is megváltozik, a sok tekintetben praktikusabb, de a természet törvényeinek jobban megfelelő jobbVól-balra Írást fel kell cserélni a balról-jobbra való Írással. És megszűnik az az előny is, hogy az Íráshoz eddig nem kellett támaszték, mert a bal tenyérre helyezett papiroson is lehetett irni. Olyan tervről is hallottam, amely megtartaná az alapjában véve könnyen elsajátítható tnai Írásjegyeket, de a sokszor ingadozó jelképi jelölés helyett rátérnek a szigorú, bötüszerintí Írásra. Lényegében tehát márd mtü 0viestfrAMun&. fu»1ÍV eK#ü«e0s7 az ellenérvek úgyszólván teljesen megsemmisülhetnének. De Keinál basa nem fél-, meg negyedmegoldások embere, hanem alapos, radükálas sebészhez hasonlítható, akit a reform terén elért eddigi sikerei bizonyára biztatni fognak azoknak a nehézségeknek a leküzdés ér-e is, amelyet a latin betűkre való áttérés hozhatna magával. Ezáltal a török nyelv belekapcsolódna a latin betű világ- közösségébe és hatalmas1 propagandaeszköz- lenne ez a reform a török nyelv terjesztésére is. Azonban még eddig nem hallottam sehol, hogy a köztársasági elnök akár jobbra, aká-r balra nyilalikoizott volna. Minket — magyarokat — ebben a kérdésben nemcsak az a heroikus küzdelem érdekel, amelyet a török nemzet viv most egy szebb jövő érdekében, hanem más is. Bizonyosnak találom, hogy ha bekövetkezik az arab Írásjegyekkel való szakítás, akkor a magyar fonetikai átírás jut diadalra. Igaz, hogy említett francia informátorom a francia átírásban bízik, de lehetetlen, hogy az amúgy is sok nehézséggel küzdő reform hívéi az „eau“, meg az „ou“, „tch“ hangjelöléseket vennék át, amikor a török nyelvhez oly közelálló magyar nyelv fonetikus Írása is alkalmas erre. ICIna nem leér a mugasi dvizádébi! — A P. M. H. tudósítójától — AM valaha a messze Keletnek ebben a csodálatos országában járt, bizonyosan szomorodott szivvel olvassa, hogy megint csak felujultak Kinában a belső harc-ok s a gyönyörű virágzó Shanghai véres testvérharc színtere lesz megint. Most a változatosság kedvéért Őim-Csuan-Feng, meg Csang-Cso- Lin tábornokok állnak egymással szemben azért a koncért, melynek^ olyan sokan estek már áldozatul — nemzetek és népek egyaránt — amelyet hatalomnak neveznek. „Egész Kína lő poros hordóhoz hasoniit- hafó“, mondja a tudósító és nekünk elszorul a szivünk, ha a szegény Irinái népre ■gondolunk. Aki a messze Keletet járja, azt tapasztalja, hogy amint ázsiai vizekre ér, egyre csak a „chino“-t (kínai) hallja emlegetni és mindenütt csak ezzel a szánandó, hangyaszorgalmú néppel találkozik. Talán a világon sehol sem olyan szegény u nagy tömeg, mint éppen Kinában. Kénytelen hát kivándorolni, hogy megélhetést biztosítson magának munkája árán. Alázatosan szerényen, félénken érkeznek az idegen földre és hősiesen biznak a kél kezükben meg a jóakaratukban. Tudják azt is, és ezt a legnagyobb bizonyossággal, hogy ahova mennek, mindenütt ellenségeskedéssel találkoznak. De eltűrnek mindent, elszenvednek mindent, csak dolgoznak és takarékoskodnak. Egyik nagy erőssége a chinónak, hogy nem bizalmaskodik senkivel. N-em törődik senki dolgával, csak él-hal a hazájáért, ahová visszavágyik — bár hirdeti a nemzetköziséget. Már több egy esztendőnél, hogy ezt a szegény népet öli otthon a polgárháború. Testvér testvér ellen harcol, nem változik a színtér csak legfeljebb a hatalomra vágyó tábornokok neve más. Amig Sim-Jat-Sen, a kínai köztársaság megteremtője köztük volt, aki-t a Napkelet fiai „a mai kínai nemzedék legnagyobbjánák“ neveztek, meg sejteni lehetett, kit merne húz a szive. De ki szedhetné ki most belőlük, melyik fél végleges győzelméért ver a szivük? A kínai nem nyilatkozik, ö csak mosolyog és mosolyogva haj meg ha kell. Egy amerikai újságíró mégis megpróbálta, hogy nyilatkozatra bírja Tang-Schao- Ji-t, Kínának egyik legnagyobb tekintélyét, a kínai köztársaság egyik legnagyobb szielle- ni-éti — Nyilatkozzam a „helyzetről*4? — kérdezte meglepetten a tábornok. — Hát csak mondja meg a hazájabel’ieknek, hogy itt olyan a helyzet, hogy nem kérünk az önök nyugati civilizációjából: nem kérünk a szén-, acél-, vasúti stb. sztrájkokból. Nem kérünk forrongásaikból a faji kérdések körül. A gazdagságunk agóniájából, nem az örökös harcaikból valaminek az elérhetéséért, ami sohasem elégíti ki. — Mondja meg, — folytatta — hogy mi kínaiak a világ minden aranyáért sem cserélnénk el a mi civilizációnkat az önök ™7el. amelyben az ember sohasem pihenhet meg és nem ismeri a lelki békének egyetlen pillanatát sem. Igaz, hogy Kinában a nép tömege szegény, nagyon szegény, de mégis, a gazdaságnál többet kiván, — a boldogságot. — Sokan talán mosolyognak majd egy „forradalmár44 ilyen nyilatkozatán, de éppen abban, ami a „cliino“-ban maradíságnak tetszik, van annak a titka, hogy időtlen idők óta fennáll, túlélvén évezredeket, népeket. — Kínának nem a birodalmat környező fal volt az erőssége, hanem a nyelve, létének módja és mélységes hite. Van bizonyos erkölcsi filozófiája, mely benne él az ország lelkében. Tele van hazafiui hűséggel és a munkát meg a türelmet első kötelességének ismeri. Sok százezerre megy annak a kínainak a száma, aki a hazáján kívül él, mert sehol a világon nem állhat fenn a mondás annyira, mint éppen Kínában, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka De a küzdelmek, szenvedések hosszú evei alatt az a legrózsásabb álma- hogy megint otthon lehessen napkeleti | hazájában. Sokszor és sokan keresték már több- kevesebb eredihénnyel annak az okát, hogyan őrizhette meg Kína annyi évezreden át a maga ősi kultúráját, amikor más hasonló vagy talán hatalmasabb nemzetek tönkrementek, teljesen eltűntek? Egyiptom megelőzte ősi* nagy kultúrájával Kinát, pedig Kínának is jelentékeny kultúrája volt legalább is ezer évvel Krisztus előtt. Valamennyire megelőzte a görög művelődés kezdetét és mivé lett Egyptom, Görögország. De Kína áll és ahogy ők mondják: Ha lieini kellett volna annyit szenvedniük a „Nyugat barbáraitól44, ma talán az övék volna a népek közt a vezetőszerep. És most újra forradalom dúl Kinában. Amióta ebben a polgárháborúban az első ágyulővés eldördült, vad hurakán tombol és tüzeli hevesebbre az úgyis már elég forró légkört. A hurakán időnkint elül, de amint az újabb hirek is bizonyítják, mind nagyobb veszedelem fenyegeti a keleti nagy köztársaságot. Ennek pedig természetes következménye, hogy az utóbbi években oly virágzó Keleten a nyomor állandóvá leszen. A háborús országokban mindig és mindenütt sok éven át csak dekadencia nyomait találjuk. Erről legtöbbet regélhetnénk mi, le nem győzött és mégis oly szörnyen vesztes magyarok. Mennyivel súlyosabbak lehetnek a következményei Kinában a-z ott dúló polgárháborúnak? Azoknak eredménye gyűlölet, bosszú, amivel ott vele jár éhség és nyomorúság. A szántóföldek már legalább egy év óta parlagon hevernek. A kereskedelem és ipar máris tétlenségre van kárhoztatva. A közelebb eső gyarmatokra ezrivel érkeznek kínai munkások, kiket otthon éhhalál fenyeget. Mindez még nagyobb mérveket ölthet, amikor aztán idegen kezek találnak- megke- nyörülni ezen az elég fiatal köztársaságon. Akkor aztán jön a „segítség44, az elesett népek végveszedelme. Vájjon melyik állam lesz az első, amely feltárja karjait az áldozatnak, hogy „segítséget44 és „biztos jövőt44 kínáljon neki? Kínának igen nagy a térképe és a hatalmas Sasok, melyek kürölkeringik, jöhetnek bárhonnan, lecsaphatnak bárhol, — nem lesznek zsákmány híjával. . Amerika máris igei! jó barátja Kínának és Japán is —- segítené. De vájjon Sun-Yat- Sen ezt akarta-e, így álmodta-e meg a nagy kinai birodalom jövőjét? Talán jó volt meghalnia, hogy ne lássa — mi lesz? A „hivő44 lelkében még benne vannak Confucius tanításai, mennyivel erősebbé lenne Krisztus által. És vájjon ha Krisztusnak ott vértanúi halált halt sok szolgája termékenyebb talajba verhette volna az evangélium tanait, nem szolgáit volna-e ez ma nagyobb vigaszára, mint a sokat hangoztatott ősi kultúrája? G. E. A. — (A Kazinczy Társaság tudományos előadásai) során vasárnap Bognár Cecil dr. egyetemi magántanár, a komáromi bencés főgimnázium tanára, a társaság rendes tagja tartott előadást „Az álomképek magyarázata és jelentősége ‘ címen. A Korzó-Mozgó színig megtelt közönséggel s feszi It é) de klód őssel hallgatta az előadást. Bognár Cecil dr. kifejtette az alvás és álmodás élettani és lélektani fontosságát, ismertette az. álomképek misztikumának különböző magyarázataira gondolkodás teneneteben. majd áttért a legui shb álormnagyarázatra, a Freud dr. féle teóriára. Ennek nyomán Kifejtette, hogy az álomképek o tudat küszöbe má szorított megélt leik’ tények fel- szabadulásai az alvás alatt megszűnt tudatos gátlórunmcn liánok alól s jelentőségüket a pszi- chionalizis utján való pszichoterápia, lélekgyógyl- tás terén 'nutruta be. Az élethez kapcsolódó illusztráló példák egész halmazát sorakoztatta fel tételei bizonyítására s ezzel a nehéz lélektan' problémákat könnyen érthetővé tette a hallgatóság számára. Az előadót a közönség hálásan ünnepelte az élvezetes és tanulságos mindvégig érdekes előadás után. A Kazinczy Társaság ezen előadássorozata hiánytpótló Kassa kuPuréletéb u ezt bizonyítja az az érdeklődés is mely olőadás- r6!-elöadásru egyre jobban kifejeződik a közönség növekvő számában. A jóvö vasárnap Vécsey Zoltán dr. tart vetített képes előadást Spanyolországról. Kisebbségi géniusz Intrika A fogalmak koronként átszíneződnek: uj árnyalatokkal jelentenek többet vagy kevesebbet, mint eredetileg. Ez természetes és eddig nincs is ■semmi baj. A címül tett szóval a baj egész másutt kezdődik. Előre kell bocsátani ugyanis, hogy a régi ideológia és frazeológia szerint az „i n t r i k á“-t úgy definiálták, hogy az a „c s e 1 s z ö v é n y“- nek egy szelidebb és ártatlanabb formája, tneiy -- természetesen színmüvekről és vígjátékokról vala szó — nem tör okvetlenül az áldozat életére, csak egy bizonyos célt akar elérni a fondorkodás- sal és fondorlatok utján. Azt is tudni kell, hogy viszont a „cselszövény“-t mint az „ármány44 ártatlanabb formáját definiálták: amig az ármány nyíltan gonosz szándékkal tör — megint csak a színműben — a „főhős": azaz a benne megtestesített eszme életére, addig a „cselszövény", ha célját elérte, nem okvetlen akadályozza meg a kibékülést. A tragédiában a „cselszövényt" is „ármánynak", a komédiában az „ármányt" is „cselszö- vénynek" kezelte és fogta föl a régebb osztályozás. És ez lett az uzus is. A fogaltnak átszíneződtek, annyi mint: átértékelődnek. Ma már senki sem beszél az életben és hétköznapon „ármányról" és „cselszövényröl", sőt a „fondorlat" fogalmát is mintha törölte volna a mindennapi szóhasználat. Az ármány, cselszövény és fondorlat szavait törölte a gyakorlat és ma mind a három díszmadarat egy szóval nevezi: intrikának. Az intrika tehát ma már hol ármányt, hol cselszövényt, hol fondorlatot jelent. Magya án: mind a hármat, mert manapság nincs jóindulatú és rosszindulatú gonoszság, a mai korban csak rosszindulatú lehet minden gonosz szándék. * Ezek után — uevek. városok, ismertető jelek és pártok teljes kihagyásával, sőt elrejtésével, tisztán csak az ügy érdemi részét nézve és keresve — álljanak itt a következők: Mondjuk, Kisebbségi János magyar polgár végigutazza a republikát, már ahol magyarok laknak, hogy tapasztalatokat gyűjtsön és megtudja, hol, kinek mi a panasza. Állitólag Mátyás király is megtette ezt s igy az én Jánosomat sem érheti vád és szemrehányás, hogy a hibák és panaszok után kutatott. Neki lehet igaza, mikor egyszer azt mondta nekem: — Jobb tisztán látni a bajt, mint rosszul rejtegetni. Hát aki igy bőszéi, attól elhiszem a többit is. Mert — vágj7: pedig? — azt mondta: — Egy panasza van a népnek is, az uraknak is. Mind arról sopánkodik, hogy sok az intrika. Intrikálnak az irodalomban, a kultúrában, a politikában. Nem mindenki, istenments, de egyesek. Aztán intrikálnak reggel, délben, este. Munka közben. séta közben, ebéd közben. Ahol csak lehet. Minden elképzelhető időben és minden kimondhatatlan helyen. Hát oszt igaz-e ez, János? — kérdeztem. — Hogy igaz-e, nem néztem, de hogy panaszkodnak, az biztos, mint a kétszer kettő, hát kell benne lenni valaminek. Hát én igazat adok a Jánosnak, mert nekem is van két láíókám. Azt is tudom, hogy jól hallotta a János. És mert jobb tisztán látui, mint rosszul rejtegetni, hát megírom: ki a rákfenével! Ne akadályozza a kisebbségi magyarság is a kisebbségi magyar vezérek becsületes, nehéz alkotó munkáját. * Mert épp itt a bibi: a kisebbségi sors miatt. A kisebbségi magyar sors nem ócska szinrnü és nem komédia. Itt minden „fondorlat" és „csel- szövény" hazugság: az igazi neve: „ármány!" Az ármány gonosz szándékú és életre tör. A kisebbségi sors tragédia: kisebbségi sorsban műiden belső fekély kétszeresen veszélyes és minden intrika — csak ármány és gonosz szándék lehet. Mert a kisebbségi életharc egy-egy csatájában minden tempóvesztés végzetes és helyrehozhatatlan lehet. Aki itt akadályozza az egészséges kibontakozást, a becsületes kifejlődést és a minden kisebbségi magyart egyetlen, céltudatos szi- vetgyönyörködtető munkában összeölelö haladást — az vétkezik és bűnözik. Az a kisebbségi magyarságnak lelki rákfenéje: ha van. bárhol vau, — ki vele. Az intrika lényege ellenkezik a kisebbségi géniusz kifejlődésének nemes irányával s igy csak ellene akarhat érvényesülni. Aki öntudatos és tisztességes kisebbségi magyar. annak érdekében áll a megtisztított magyar munka. Ezer és ezer Kisebbségi János tapsol ezekre a szavakra: meg kell hallani. Györy Dezső. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA $®í§Í€Ül£l€Í mindenki csak Gaftterik és Tsa Makftizábaa mi Braütssav®, Ratircicctá ul. Teleteli 1880 ősi -'36 ifmmmnffTTTTTffmmffm
