Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-29 / 271. (1014.) szám

vasárnap, november 29. Furmányos históriák Maris néne gohonnyi vót. Mer hát minden jótét pápista lelek egy esz­tendőbe legalább egyszer gyohonnyi megy. Hogy mi az a gyohonnyi? Hát ,.gyu- hovonyi“, ahogy a szomszédos Hngyagon mondják a népek, vagy. „gyovonnyi“ a szü­gyiek szólása szerint és ha netán valaki még mindég nem értené, bizvást elmehet a kéregető barátok szécsényi klastromába ahol a főtisztelendő gvárdlány a gyohonnyi járó uraknak peniteneiát osztogat. Szent­gyónásról beszélek no, ha mán nagyon szekérolnak érte, ámbátor a Maris néne mégis csak gyohonnyi vót. Mégpedig most. Mert hát a Maris nőné­nek már vagy huszonkét foga tört bele a turóstrapacskába, oszt amióta a szájába na­gyon kezd fogyni a kalendáriom, mindjobban érzi, hogy ennek a kalendáriomnak a Szil­veszter-estéjén fűbe harap maid bele. És mert ilyenkor minden jólét pápista lélek magábaszáll, Maris nénétől sincs nyugvása a plébános urnák, aki a hives sekrestyében most adja fel neki a peniteneiát Maris néne a sekrestyéből kijön, felnéz az égre. Az égen fehér bárányfelhőket legel­tet a nyár és Maris néne arra gondol, hogy a felhők mögül két jóságos, de szigorú szem kiséri a lépéseit és figyeli minden szavát. Mert hát az osztyiát csak holnap reggel adja a plébános ur és ha azt nem akarja, hogy az áldás méltatlan kebelre találjon, holnap reggelig olyan szelídnek és jámbornak kell maradni a, mint egy szopós galamb. Mon­dom Maris néne felnéz az égre, bazsalikom- illatú keszkenőjét a szája elé tartja és csen­desen andalogva elkacsáz. A sarkon Bugyi Farkasné vásznat tere­get. A lufi. — Hát ke more jár? — kérdezi Juli. — Gyohonnyi vóíam — sóhatja halkan Maris néne. És megáll. — Oh, oh . . . Gyohonnyi vót? . . . — Gyónni, lelkem . . . — Oszt most hova megy ke? —Mék haza, lelkem. Az egyik a fejét balra hatja, a másik a fejét jobbra hajtja. Állnak. Csönd. — Hát mennyen is ke, ^— fohászkodik Juli, — mer az ura a kocsmába van . . . — C jajjajjjaj! — szisszen fel Mari néne — Hogy minek is mongya meg nekem, nem láttya ke, hogy gyohonnyi vótam. oszt még kiszalad rá a számon valami csónyaság . . . És hogy ez valamiképpen meg ne tör­ténhessék vele, a bazsalikomillatu keszkenőt újból szájára szorítja, a derekán egyet riszál elsiet. Neki holnap reggelig olyan szelídnek és jámbornak kell maradnia, mint egy szo­pósgalamb. A Flórián-szobor előtt Keserő Andrásné ácsorog. A Katyi. — Hát ke more jár? — kérdezi Katyi — Gyohonnyi vótam — sóhatja halkan Maris néne. És megáll. — 0'h, oh . . . Gyohonnyi vót? — Gyohonnyi, lelkem . . . — Oszt most hova megy ke? — Mék haza, lelkem. — Hát bizony menyen is ke, — véle­kedik Katyi, — mer az ura a kocsmába van — C jajjajjjaj! — kap szivéhez Maris néne. — Hogy miinek is mongya meg nekem hát nem láttya ke, hogy gyohonnyi vótam, oszt még kiszalad a számon valami csónya­ság .. . , „ , . És hogy a lelke gerjedezo csonyasagai valahogy ki ne szaladhassanak, a bazsali­komillatu keszkenőt mégjobban szájára szo­rítva. libeg haza. Otthon kinyitja a kis kaput és ha meg nem fogódzik a kilincsbe: hanyattesik. Az ura ott ül a lészán és józan nyugalommal pipáját tömi. " — Hát ke nincs a kocsmába? — Mán hugy vőnék, amikor itt vagyok — Nem is vót? — Mán hugy ne lettem vóna, amikor onnat gyű vök. — Oszt mennyit ivott ke? — Mán hugy ittam vóna, amikor a színit se láttam. — Akkor meg minek vót a kocsmába ke? — Mert a zsidó fuvart kér. osztjhivatott Maris néne egyet pöndörüi, csípőre teszt a kezeit és abba az irányba néz, ahol a Juli, me«r a Katyi beszéli neki. — Jaj! — lihegi. — Hoggy a rosszne- hessíg gyöjon rá arra a mocskos pofátokra! Még szerencse, hogy moderáttam magamat. Szilárd János. a legtökéletesebb kivitelben, Stön&ven hcríUiaííí ftrUnréfl-clkkekei izületi és gerincgyulladásnál, gerinc és vé'TÍag'i’őrbületeknél (fűzők, esrye- nesitőkl, továbbá véetagbénulásoknál és ficamodásoknálszüksé~es ortopéd­készületeket (Hessing szisztém sze­rint) valamin! inöalnösföfeket s minden mds seMszufi kötszer! es cikket készít NovAJfr<rózE»«eÍ rjoshzú idei# ií hannoveri Bn.de dr. ortopéd kiiniká,iának müs/aki asszisz­tense ortopéd műszerész , 919. Ul. línroi. StCtie 12.1. cm. •endfirisrazpratósétr kiízolóben.* >34:1 Budapest, november 28- (Budapesti szer­kesztőségünk teíefonjelentése.) Egy hétig tar­tó zárt tárgyalás után tegnap délután Iórdeitc ki a budapesti törvényszék Töreky-tanácsa a Zichy Rafael grófné férje elleni rágalmazás] pörbem az ítéletet. Zichy Rafael gróf ugyanis válókeresetet adott be felesége, született Pallavicini Edvar- diiia őrgrófnő ellen s a válóper tárgyalása­kor felesége ellen kompromitáló tanukat sora­koztatott fel. A grófnő portása és komornyik­ja voltak a tanuk, akik a kulcslyukon keresz­tül figyelték meg úrnőjüket és terhelő adato­kat szolgáltattak a grófné ellen, sőt az ügybe ior.ray Cecilt, az ismert írónőt is belekever­ték. A cselédek úrnőjük megtévedésére / chy grófiói kaptak megbízást s — ugyancsak megbízásra — a leglehetetiensbo híreket .er­jesztették a grófnéról. Zichy grófné most rágalmazás és hamis Losonc, november eleje. A losonci Vigadó színháztermében a lesö- tétitett nézőtéren felfigyel a közönség és a templomi csendben nesztelenül megyek, hogy fölkeressem Faragó Ödönt, a szloveu- zkói színészet mesterét és feikcneílen fő­papját. Az irodájában fogad, mely tulajdonkép­pen magánlakása. Otthonos kabátban üldö­gél a karósszékben, ebben a pózban inkább hasonlít egy békés családapához, aki va­csora után az újságait olvassa, mint egy hatvan tagból álló bizonytalan jövőjű társu­lat fejéhez. — Mint vélekedik direktor ur ,a losonci szezonról? — kérdem. — Egypár meleg este volt eleinte, az­után inkább csak a szombati és vasárnapi előadásokon telik meg a ház. No, meg akkor, amikor én is játszom. — Viola Margit elbúcsúzott. Ki lesz a iársulat uj primadonnája? — Arany Tillát szerződtetem- Igen ked­ves, jóhangu és tehetséges színésznő, ki­váncsi vagyok, hogy fog tetszeni a losonci publikumnak. — A társulattal hogy van megelégedve, direktor ur? — Mindnyájan lelkesen velem dolgoz­nak. Kiválóak és minden igyekezetem oda irányul, hogy legalább az ő életszükségletei­ket kielégítsem és higyje el, minden lehetőt megteszek, hogy zökkenő nélkül vigyem előre a társulat ügyét. — Vár-e valamit d’rektor ur a Szinpár- toló Egyesülettől, melynek alapszabályait nemrég hagyta csak jóvá a minisztérium? — Igen. Most szabadon munkálkodhatok s ez kihatással lesz a színészet itteni jö­vőjére. — Mi igaz abból, hogy a társulat Komá­romban és Érsekujvárott egyidőben fog ját­szani? — Komáromba megyünk. Érsekújvár nem bírna minket a mostani szezon után. Meg olyan kicsiny a hely, hogy nehezen tudnánk tanuzásra való felhajtás miatt port indított fér­je eüen. A budapesti törvényszék Töreky-ta- nácsa egy hétig zárt tárgyaláson tárgyalta az ügyet s tegnapi ítéletével helyt adott a gróf­nő vádjának s Zichy Rafael grófot egy és fél évi, a két komornyikot egy évi börtönre, a szoba­lányt pedig négy hónapi fogházra Ítélte. Ezenkívül a grófot 60 millió korona, a ko- mornyikot pedig egyenként 10 millió korona pénzbüntetés megfizetésére marasztalta el. A hosszú indokolás szerint a cselédek ha­mis vallomást tettek. A gróf eljárásában sú­lyosbító körülménynek vette a törvényszék azt a tervszerű szívósságot, amellyel azt el­követte és különösen azt, hogy érdemes köz­életi személyeket sértett meg­Az ítélet ellen az ügyész és a védők is felebbeztek. magunkat fenntartani­— Komáromtól mit vár direktor ur? — Az igazat megvallva, nem nagyon so­kat. Három műkedvelő társulata van a vá­rosnak, leadják az összes ismertebb operet­teket, amik aztán nem nagyon érdeklik a közönséget. (Nagy baj ez nálunk. A falu tisztán a műkedvelőkre van utalva, de ha ez a mai di­vat uzussá válik a városokban is, fölös! égéssé teszik a színtársulatot.) Faragó Ödönnel, a magánemberre! be­szélgetek azután. Mesélek az én falusi há­zacskámról, a lassan már eladóvá serdülő ’átiyomról, aztán megint a nyáron Prágában együtt átélt meleg estékről, végül még meg­kérdezem, mit tart a kedvencemről, a húsz- esztendős B fl k a y Feriről, a bakfislányok ideáljáról. — Tehetséges, kedves fiú. Jó színész és határozott szép. jövőt várok tőle-* ... Elbúcsúzom. Utoljára bakaruhában sétálgattunk együtt a Vinohradská Zpevohra udvarán, most tisztes polgári öltözékben esak nehezen ismert fel a direktor. — Máskor már megismerjük egymást —- mondja kedves mosollyá- míg az ajtón ki- kisér. Aztán megint csak visszakerülök a néző­térre­Fcrenczy Máriáimé bájosan ab kit ja szerepét, csupa öröm nagy, nekilendült fia­talságában nézni. G á 1 Anny, a maga fölényes, gén szimpatikus játékmód órával magának hódit ja a közönséget. J u s t h Gyula és V a d- u a i János egyformán jól alakítják szerepei­ket, különösen Vádnál játszik nagyszerűen. V1 a s s i c s Györgyike rutinja keresztülér- zik a darabon s mire a közönség szétszéled, a Vigadó szürke falai között visszhangzik az öröm. Egy maroknyi nép viszi magával em­lékül a meleg színházi estéket; illő is ehhez a néphez, mert soha nem volt nép a kerek-vi­lágon, amelyik annyit áldozott volna nemzeti érzésének, mint a magyar ... Farkas István. Alsd el Krím bosszula Egy francia grófné kalandja a riifkabil vezér"©! — Regénybeillő történet, mely valósággal megtörtént és trag'kus véget ért — A P. M. H. tudósítójától — Páris, november 24. Mielőtt a világháború hullámai Európát elözönlőtték, mielőtt fanatikus gyűlölet a nem­zeteket egymás ellen harcba vitte volna, te­hát a végzetteljes 1914. év előtt, egy verőfé­nyes reggelen Tanger Ív kötőjében horgonyt vetett a Tunis nevű gőzhajó. Rónáid de H. gróf és neje, a gyönyörű Ninon egy nagyobb vadásztársasággal Ma­rokkóba érkeztek. Tanger vidékén, nem messze a riffkabilok együk táborától, verték fel sátraikat. A rifíek vezére egy Abd el Krím nevű arab volt. Abd e! Krím nőre vágyik A kirándulás ötödik napján a vadász- társaság férfi'tagiai még nem tértek volt visz- sza. Ninon grófné pedig deltáiban sátrában pihent le. A forróság álomba bágyasztotta, amibő1 egyszerre halk nesz ébresztette fel. Nagy rémületére, mintegy a földből elővará­zsolva, állott előtte fehérbe burkolva egy riffkabil. Fekete szemei forró pillantással me­redtek rá az asszonyra. Ninon felugrott a helyéről. — Ne félj — szólt tört francia nyelven a bennszülött. — Csak azt akartam neked mondani, hogy te vagy a legszebb fehér nő, akit valaha láttam. Kövess engemet és összes kincseimet lábaid elé rakom! — Távozz! — Iriáltá Ninon teljes erejé­ből — ha nem tűnsz el ebben a pillanatban, szolgáim ostorát fogod érezni! Megvetlek té­ged is, az egész fekete fajodat! — Ha ez az utolsó szavad, vigyázz, Abd el Krím nem hagyja magát büntetlenül meg­sérteni. Te ugyanolyan vagy. mint mmdenki a fehér fajtádból: egy-egy ördög burkolódzik a szép testedben! És folytatta: „ — Jövőre, ahol Abd el Krím nevét írva látod, tudd meg: hosszúm közel! S öklét fenyegetően fölemelve, eltűnt a sátorból. Ninon grófnő magára maradva, remegett minden tagiában. Végre felocsúdva, sietve tá- vozm készült a sátorból, hogy az eseményt a ‘öbtrekkel közölje. Elhatározták, hogy el­mennek a vidékről. Titokzatos őüel Hajnalban útra kelt az egész társaság. Aznap este már Tangerben voltak a klubban, élénken beszélgetve a vadászat eseményei­ről. Ninon nem gondolt tovább a kalandra. Mintegy tizennégy nappal később e.^te a gróf­né lepihent, de egy félelmetes érzés nem hagyta elaludni. Egyszerre Chery nevű kis kutyája fekhelyén nyugtalankodni kezdeti. Hirtelen úgy rémlett Ninonnak, mintha valami sistergő neszt hallana, ami érthetetlen volt előtte. Felugorva ágyából setve lámpát gyújtott. Förtelmes látvány tárult elé. Pár­náján egy kígyó bevert, amely most egy­szerre lesiklőtt Chery fekhelyéhez — a kutya feljajd-ult és már menthetetlenül a kígyó ha­talmában volt. Ninon hangos segélykiáltásokkal rohant fenéhez. Fellármázták az egész házat s a szol­gák agyonverték a kígyót. A szegény kis kutya, mely életével mentette meg úrnője életét, holtan hevert az ágy melleit. — Csakugyan, most jut eszembe — szó­lalt meg a konzul — hogy egy saiársáeos ese­ményt jelentettek nekem a szolgák. A Inzunk kamrára reá volt irv>a, hogy Abd el Krim. Érthetetlen előfem. hogy ki követte ezt el cs hogy mi a jelentősége? Nmon haUlsápadttá vált. Be egyikük sem sejtette az okát. Lakosztályába tért és sietve csomagolt. Csak el innen, haza Parisba! Ahol nincsenek Abd el Krímek! Tizenegy ev nurvn Tizenegy év zajlott le azóta. A kis Henry, a grófné fia, közben férfiúvá lett. Vak­merő természeténél fogva dicsőségre, h’rnév- re vágyott. Szüleinek ellenzése, kérése hatás­talan maradt. Sziwel-télekkel arra vágyott, hogy a francia seregben Marokkóért harcol­jon. Hetenként érkezett tőle posta- Kimerítően és büszkeséggel telve közölte háborús élmé­nyeit. így telt el 'nvábbi három hónán. Gróf Rónáid és felesége állandóan féltették ever- mak'ük életét. Egy napon felhívta a grófnőt egyik barátnéia. nem-e venne részt egy ér­dekes • spir:tisztikus szeánszon? Ninon készséggel mondott igent. Pontosan meglelem t a megjelölt házban, ahol Madame Aville a sze1 lem eket idézte. A szeánsz megkezdődött, Nm-on a legnagyobb érdeklődéssel kísérte a dolgot. A spiritiszta nő álomba szendén tette médiumát ás megpa­rancsolta, ;rja le a szavakat, me1 veket a túl­világból diktálnak. A végzetes szeánsz A médium kezdett írni. Odenyuitották Ninonnak a lapot, melyen e szavak voltak o - vasliatók: Abd el Krím. Nmon ijedten felskoltott. A körülötte ülők odasiettek, mindenki tudni akarta, mi történt? De Ninon annyira zavart volt, hogy képtelen volt válaszra. — Haza, haza! — mormogta magán kívül. Pár perc múlva az autóia hazahozta Mmden tagját egy borzalmas előérzés járta át. A la­kásba lépve, férje szobájába rohant, akit zo­kogva íróasztalára borulva talán Egy táv­irat feküdt előtte, rajta a szöveggel: „Gróf Henry de II. a harctéren elesett! Ütegparancsnok$ág.“ A grófné ájultam rogyott össze. Azon hölgyeknél akik szalonokat, koncerteket, színházakat láto­gatnak, föltétien megkíván tátik a kifogástalan tiszta, üde és gondozott arc Hölgyek, akik ezen főkelíék elérésére töreksze­nek- forduljanak bizalommal az „!za‘* legdiszkré­tebb. legrégibb s a legmodernebb kozmetikai in­tézethez, ahol az összes arctisztátalanságot a leghatásosabban távol'fiák el A lent megnevezett garnitúrák megkönnyítik a nb hölgyeknek a szerek megválasztását Mind­egyiknél pontos használati kioktatás mellékelve van. Mindennapi toilette-gamitura, amely az arcot simítja, fiatalítja, a szépséget emeli, bátran mond­ható. hogy a legkényesebb kívánságnak is megfelel KC 47.—, nagyobb garnitúra Ke 77 — Zsíros- pórusos, mitesszeres, fényes arcnak való szerek pontos kioktatással Eredmény mutatkozik már az első használatkor. Ke 40.— Mellerősitő és fejlesztő garnitúra, melynek hatása csodálatos. Kő 77— Hajápoló garnitúra, amely a haj gyökereit erősíti s a hajat selymessé és dússá teszi Ki 77.— Karok, nyak, kebel fehérítéséhez szükséges garnitúra Ke 77.— ! Már nem kell ősz haj!! Újdonság ! Hennével minden árnyalatot lehet elérni! Grand-toilettekhez szükséges apróságok külön is kaphatók. !! Szokatlan olcsó árak !! Bárminemű speciális kérdésre is azonnal, posta- fordultává* válaszolok — !! Naponta postai szétküldés !! — ,.IZA“ kozmetikai intézetből Bratislava, Stcfanik u. 19, II. ítélet a budapesti kufcsiyukpörben Zichy Rafael grófot volt felesége megrá galmazásáért uiésíélévi börtönre ítélték Faragóék Losoncon Beszélgetés Thália szlovenszkói főpapjával— Komáromba készülnek a magyar színészek

Next

/
Oldalképek
Tartalom