Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-10 / 254. (997.) szám

grn—t^TgiMr^tTTgirTrTgrffTirw—rtuótfjMjiíi- -■ xr»otn~-*jn^a.TOH'.tvia«*': A Szloves^zkébasi lévő német katonák a 27-es listára szavaznak A Magyar Nemzeti Párt Országos Vá­lasztási Irodája közli: A német gazdák szö­vetségének hivatalos napilapja a Deutsche Landpost felhívással fordul a Szlovenszkóban és Ruszmszkóban szolgálatot teljesítő német katonákhoz, melyben felhívja őket, hogy a német nép jövője érdekében írjlndenikük gya­korolja november 15-én szavazati jogát és a 27-es listával vegyen részt a választási küzdelemben. Szülőitek, testvéreitek, ^bará­taitok, menyasszonyaitok elvárják tőletek, hogy november 15-én a 27-es számú listával szavazzatok. Ha ezt teszitek, akkor előké­szítitek a talajt arra, hogy a katonai mundur levelese után, amikor visszatértek szülőföl­detekre és a munkához, jobb sorsban talál­játok a sok megpróbáltatáson keresztülment német népet. Ezért vonuljatok fel fegyelme­zetten a 27-es lista mellett. A kommunisták cirkuszi fölvonulása Már napok óta óriási propagandával ha­rangozták be a kommunisták, hogy vasárnap délelőtt a Vencel-téren nagy választási nép- gyülést tartanak, amelyen a kommunisták vezérei, valamint néhány külföldi „elvtárs“ is szónokolni fog. Zuhogó esőben sok kíváncsi ember várta ezt a nagyszabásúnak ígérkező felvo­nulást. Hosszas várakozás után végre megje­lent néhány vörös zászló! Az utca közepén három társzekér állt szónoki tribün gya­nánt. Utána jött egy kis csoport hatalmas plakátokkal, majd pedig három társzekér maszkírozott gyermekekkel, akik folyton kia­bálták: „Ne szavazzatok a koalícióra!“ Tar­ka képet nyújtott ez a felvonulás és a ván­dorcirkuszokra emlékeztetett. A menetben 300 embernél több nem vett részt s a legna­gyobb lármát csapták a „vör-ös“ gyermekek- Az egész népgyülés alig tartott egy fél óra hosszat. Felszólalt Iiacken és egy francia kommunista s azután a bámulok nagy neve­tése közben, vidám zenekisérettel elvonul­tak. A kommunisták vasárnapi fiaskója leg­jobb- bizonyitéká annak, hogy Moszkva csil­laga teljesen elvesztette vonzó erejét niég a ! prágai munkásság körében is. lm üb 1 ür* BorAvka i i£ ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma | Tc$p: Prága !i„ Uprsw 01. S it francia frank sorsdöntő napfai Harc Faié lévé pénzügyi tervei körűi — Az ország lázasan, a gazdasági világ kíváncsian várja az eredményt — A pénzügyi bizottság ultimátuma a kormányhoz — Az egymást kergető szanálási tervezetek Paris, november 9. Padnlevé miniszter- elnök kidolgozta pénzügyi javaslatát, mely­nek megvitatása körül igen nagy harcok tá­madtak a pénzügyi bizottságban és a mi- niszteríanáqsban. Még mielőtt a tervek a parlament ele kerültek volna, az ellenzék már majdnem megsemmisítette őket s a szocialistáknak meg a kartell egyes radi­kális elemeinek véleménye még ma sem biztos, Poincaré ellenzéke pedig óriási pro­pagandát fejt ki a kormány pénzügyi poli­tikája ellen. A gazdasági helyzet azonban nem tűr hosszas huzavonát s a kormány azzal a szándékkal bocsátotta megvitatás alá terveit, hogy legkésőbb csütörtökig a kamarában is letárgyalják azokat. Ha nem sikerül idejekorán megtalálni a sza­nálásra vezető utat, a súlyosan meg­rongált francia államháztartás katasz­trófába fullad, mert az adósságok amortizációját nem tud­nák elvégezni s — ami a fő — belföldi hite­lek kamatainak fizetése is nehézségbe üt­köznék. Ez utóbbi pedig jóformán forradal­mat idézhetne elő a pénzére mindig félté­keny francia népnél. Painlevé terve — mint már röviden jelenhettük — főpontjaiban a következőkből áll: Bevezeti a fejadót 1926 január 1-től szá­mítva 14 évre, mely adó személyenkint évi húsz frankot tenne ki s csak a legritkább esetekben mentesítenék a francia nép egyes, szegényebb elemeit viselésétől. A rendkívüli adó, melyről a tervezet beszél, tulajdon­képpen rejtett formája a vagyonleadásnak. Ez a pont okozza a legnagyobb ellent- állást a polgári elemeknél, mig a szocia­listák még sokkal intenzivebb és hatá­rozottabb mértékben kivánják meg­valósítását. A rendkívüli adót egy, három, vagy tizen­négy részletben lehet fizetni. Ingatlanoknál az 1926-os alapadó másfélszerese lenne, ipari és kereskedelmi vállalatoknál az átlagos évi jövedelem ötven százaléka, a mozgó tőkénél pedig 14 annuitásban 15 százalékot tenne ki. Azt a pénzt, nriyet ezekkel az adókkal szereznek, egy amortizációs pénztár javára fordítanák. A miniszterelnök számítása sze­rint körülbelül 6000 millió frank jutna igy évenkint az állam birtokába, rendkívüli utón. A pénzügyi bizottságban rendkívül nagy ellentétek támadtak e terv körül. Elsőnek Auriol szocialista képviselő kifogásolta a vagy ón-leadást, melyet nem talált kielégí­tőnek. Mivel a javaslat átmenetileg meg­engedi a bankjegyforgalom növelését, a szocialisták titkos inflációt látnak bínn-e s erő-.- támadják, Maga Loucheur is csat­lakozott a javaslat ellenzőihez. A baloldali kartell képviselői a vasár­napra virradó éjjel hajnalig tanácskoztak és elhatározták, hogy egy határozatban visszautasítják Painlevé pénzügyi ter­veit. A pénzügyi bizottság vasárnap délelőtti ülésén Bokauovsky képviselő, Poincaré ka­binettjének volt pénzügyminisztere, azt fej­tegette, hogy az nj javaslat, amely átmene­tileg megengedi a bankjegyek számának fokozását, azért okoz valutakrizist, mert a pillanatnyi infláció a lakosság bizalmát meg­rendítené. Nem szabad tehát olyan pénzügyi tervhez hozzájárulni, mely nem közvetlenül hoz gyógyulást s melynek eredményei eset­leg csak később vehetők észre. A pénzügyi bizottság ezután Painlevét és Benne tét meg­hívta ülésére s a miniszterelnök kifejtette, hogy javaslatát nem tekinti érintethetetlen- nek, de azt követeli, hogy a tárgyalás alapját alkossa. A délutáni ülésen a pénzügyi bizottság 15 avazattaí 4 szavazat ellen elfogadta Auriol szocialista képviselő ultimátum szerű határozatát, melyben a kormányt felszólítják arra, hogy tartózkodjék min­den inflációtól és a frank szanálását valódi garanciák alapján végezze el. Hétfőn a pénzügyi bizottság ismét egész nap tárgyalni fog. A Painlevé-Bennet javas­laton kivid vizsgálat tárgyává teszik Bo-n- netfons jobboldali képviselő ajánlatát is, aki állami sorsjátékokkal akar segíteni az adós­ságok törlesztésére szükséges pénz elő­teremtésében. A szocialisták ugyancsak javaslatot dolgoztak ki, mely a vagyo-n- leadás radikális keresztülvitelét sürgeti, Loucheur pedig tervében szintén vagyon- loadásról szól, de enyhe és jóformán észre­vehetetlen formákban. A minisztertanács a késő esti órákban Doumergue köztársasági ;elnök vezetése alatt összeült s. rövid, vita után elfogadta Painlevé tervét. A kamara pénzügyi bizottsága, melynek élén Malvy képviselő áll, hétfőn este befejezi tanácsko­zását, úgyhogy a kamara vitája hétfőn éjjel már megkezdődik. Páris, november 9. Az Echo de Paris értesülése szerint Painlevé egyáltalán nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szocia­listák tervét: a radikális vagyonleadást el­fogadja. Szerinte ez a lépés a nehézségeket / csak fokozná, mert a lakosság óriási elége­detlenségét vonná maga után. A miniszterelnök igy hatalmas dilema előtt áll, mert vagy nem fogadja e! a pénzügyi bizottság tegnapi ultimátumát és kénytelen visszalépni, vagy pedig a szenátusban utasítják vissza a javaslatot. Az ugyanis bizonyos, hogy a többnyire •vagyonos emberekből álló szenátus nem fogadja el a vagyoni ead ás tervét. A sze­nátus ■ pedig pénzügyi kérdésekben döntő hatalmat jelent a francia politikában. A miniszterelnök továbbá okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a pillanatnyi bá­jok elhárítására a Nemzeti Bank két és fél milliárd előleget adjon. Éz az a pont, ahol a pénzügy? bizottság az inflációtól fél Ö s hiába magyarázza Painlevé, hogy ez á rendszabály csak azért szükséges, mert a pénzügyi reform nem hathat azonnal, bi­zonyos ideig várni kell, amíg a pénzek össze­gyűlnek, a pénzügyi. bizottság hajthatatlan marad s nem akar tudni inflációról. A de­cemberben esedékes törlesztések pedig elő­leg nélkül nem eszközölhetők. Magyar zsidó csak magyar pártra szavaz. A föld, amit osztogatnak, nem az agrároké, de a tiéd: magyar föld. _______ Kedd, november 10. 1098 47 magyarra látott egy mandátum az elnralt választásoknál A Magyar Nemzeti Párt Országos Vá­lasztási Irodája közli: A statisztika nem va­lami mulatságos tudomány, mert a számok mindég ridegek és unalmasak, Mégis fölmu­tat a statisztika számokat, amelyek érdeke­sek és tanulságosak- így pl. az 1920. évi nemzetgyűlési választások eredménye arról beszél, hogy amíg a cseheknél és szlovákok­nál 39.957 lakosra jutott egy madátum, s amíg a németeknél 47.716 lakost képvisel egy kép­viselő, addig nálunk a magyaroknál 109.847 magyarnak volt egy parlamenti képviselője. Ez az igazságtalan és lehetetlen arány első­sorban abban leli magyarázatát, hogy az 1920. évi választásoknál a magyarok töme­gesen szavaztak a csehszlovák szociáldemo­krata pártra. Ennek a most következő vá-. lasztásqknál • nem szabad megtörténnie. A magyarságnak politikai erejét és tekintélyét veszélyezteti az a szavazó, ki november 15-én cseh, vagy csehszlovák pártokra adja le szavazatát. Cigányzene! Kitűnő borok & „Sírsjízsl s$ei?er“-öcn (Nekazanka) Olcsó vacsora! Magyar konyha Miklós bácsi elmélete Irta: Szomaházy István. Miklós bácsit, aki egyeáüllakó ember lé­tére minden idejét a kaszinóban töltötte, egyszer poh-arazgatás közben, megkérdez­tem: — Tulajdonképpen miért maradtál agg­legény, Miklós bácsi? Te, aki sohasem kár­tyázol, de minden szép asszonynak még ma is udvarolsz . . . Az öreg ur lenyelte a sajtdarabot, ami a szájában volt, börpiníett egyet a poharából, aztán szokott, jóizü modorában megszólalt: ' —- Ha igazat akarnék mondani, akkor azt •felelhetném, hogy a Balaton és a hold­világ miatt fogadtam meg a coelibatust- De ennyiből aligha értenél meg. Félek, hogy ak­kor sem értesz meg egészen, ha bővebben kiniagyarázkodotm. De azért /megpróbálom, mert aki könyveket ir, annak bele kell látni az emberi lelkekben — Ne ijedj meg, ha egy régi történeten kezdem: negyven évvel ezelőtt Füreden töl­töttem a nyarat néhány ismerős családdal. Sok-szép lány in volt köztük, de nekem leg­inkább a Merschick Mariskája tetszett, egy földbirtokos szép, szőke, értelmes és finom kés Anya, al: szintén nem igén haragudott, lia a társaságában voltam- Sokat beszélget­tünk és bolondoztunk egymással, én látszat­ra, udvaroltam neki, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy szerelmes vagyok be­le. Nyugodtan állíthatom, hogy nem is vol­tain. Arra álmomban sem gondoltain, hogy feleségül vegyem, hiszen voltaképpen akkor ár cm is volt annyi jövedelmem, hogy eltart­hattam volna. Hát, kérlek szépen, ekkor az egész társaság csónakázni ment a Balatonra s mi kelten egyedül maradtunk egy pádon," a tó melleit. Olyan tündére:-, éjszaka volt ez, amilyenről ti irók Írni szoktatok, a nagy < züstluítballou csillogott az égboltozaton, aranyhidat, táncoltak a tó fölött s> az ósdi uszoda olyannak látszott, mint egy sötét várkastély, melyben titokzatos emberek laknak- Egy más világ vett körül bennün­ket, egy csodaszép világ, melynek szépsé­gei a szivünket simogatták. Sokáig nem be­széltünk, valahogy megtaláltuk egymás ke­zét s egyszer — ma, negyven év múlva sem tudnék számot adni róla, hogyan történt — megcsókoltam a szép gyermekes száját s ő is viszonozta a csókomat. Ekkor megint hallgattunk egy darabig, mig végre Mariska halkan és nagyon elér zé kényül ve megkér­dezte tőlem: — Maga szeret engem? — Nagyon, mondtam lelkesedve. — Mióta? — Már az első pillanatban szerettem, amikor megláttam. Már az első pillanatban azt mondtam magamban: ez az a kislány, akit a jó Isten a te számodra teremtett. — Fájdalom, minden boldogság véges s a csónakosok nemsokára nagy lármával visszatértek vízi utjukról. Tréfásan ugrattak bennünket, de mi nem feleltünk. Mikor azon­ban a villájuk kapujában elváltunk' egymás­tól, ő nagyon megszorította a kezemet, én pedig úgy néztem rá, mintha azt akartam vol­na mondani: Holnap megkérem a kezét az édes mamájától. — Majdnem az egész éjszakái átvir­rasztottam s eleintén csakugyan az volt a tervem, líogy feleségül veszem Mariskát. De már akkor orvos, szóval természettudomá­nyos ember voltául s hajnalfelé ímahzálgal- ni kezdtem az érzéseimet- Miért lángoltam fel éppen ina este a kisleány iránt? Három hét óta ilyen komoly gondolatokkal soha­sem közeledtem hozzá. Mindennap láttam, de sohasem akartaim feleségül venni. Miért éppen ma? Semmisem lcliettelt világosabb előttem, mint hogy érzéseimet a Balaton, a holdvilág, a üiudéries miliő lobiban tolt a lel annyira s hogy az éjszaka titokzatos és csendes szépsége fosztott meg a józan eszemtől. De akkor? Ha huszonegy napig minden komoly szándék nélkül foglalkoztam vele, ha csupán egy bájos kis játékszernek tekintettem, akkor ma sem jelenthet többet nekem, mint eddig s hogy hat hónap, egy év vagy két év alatt, mikor a miiieu hatása szétfoszlik, megint nem lesz több ez életem­ben, mint a többi csinos és rokonszenves leány. H.szen a szedem helye: csupán egy eziisfény-es i-lluz/ó csillogott a szivem fölött s mindazt, amit kapnom és adnom kel­lett volna, csak egy misztikus gyönyörű éjszaka pótolta. A szerelem helyeit a szere­lem színpadi díszletei . . . —- Gyáván megszöktem Füredről (de Mariska jól járt, mert egy sokkal becsülete­sebb férfihez ment feleségül, mint én va­gyok), egem pedig folyton marcangolt a gondolat, hogy a legtöbb ember a színpadi játékot és színpadi díszletet összetéveszti a szerelemmel. Mert nem csak a Balaton és a holdvilág és a Balaton vezetheti tévútra az embert- Körülnéztem a társaságban, ahol megfordultam: mindenütt a hétköznapi élet­ből kiemelkedő pózokat, csillogóbb tekinte­teket láttam a fiatalok közt s emelkedcttebb pathoszosabb beszédet, mind amilyet akár- melyikük e mindennapi életben használ. Csalták egymást a szavaikkal, a nézésükkel, a bámulást, elragadtatást szimuláló pillan­tásukkal s még a ruhájukkal is csalták egy­mást, melyet ilyen alkalmakkor viseltek. Otthon egyik se vette volna fel ezt a ruhát, egyik se beszélt volna ilyen hangon s egyi­kük tekintete sem fényesedéit volna ki egy pár finom és parfutnös frázistól. Ne kacagj ki, hogy vén különc vagyok, de akkor olyasmit képzeltem, hogy igazi szerelem csak egyféle vau: melyhez nem kell külön szótár, nem kell boldogságot szimuláló szem, nem kell cslélyruiha, nem kell muzsika sem, mert a legközönségesebb, legkcndőzet- 1 énebb életben is feltámad két fiatal terem­tés köyl. Az igazi szerelmei igy képzeltem nem fokozhatja semmiféle scgitőcszköz, vagy színpadi díszlet, nem fokozhatja az önkéntelen álarc, melyet mind a két fél ma­gára vesz, mert mindezek nélkül is oly nagy, csodálatos és hatalmas, mint az óce­án- Akit már csak az aranyhidas tó vize, az erdő csődje bír vallomásra, az jól teszi, ha mindjárt spórolni kezdi a pénzt, mely yá- lópörhöz szükséges. —-' így gondoltam akkor, mikor még nem törülköző kendőivel fésültem a kopo­nyámat s egyre vágtam, vártam azt a te­remtést, aki álarc és színpadi díszletek nél­kül közeledik hozzám. Negyven évig vártam rá, de sohasem érkezett meg. És közben ijedten vettem észre, hogy a lányok és a szép, fiatal asszonyok doktor bácsinak szó­lítanak. Jókedvűen koccintottunk, mert öreg barátomat ez az önvallomás láthatólag nem tette melankolikussá- Kellemes életet élt és a feleség aligha hiányzott nagyon a házá­ból. Tovább falat'ozgatta a sajtot és nevetve mondta: — Egyszer mégis az lesz a vége, hogy a gazdaasszonyomat veszem feleségül, mert az nem hord álarcot és nem veszi kö­rül magát színpadi díszletekkel. ­Később hazafele sétálgattunk a szép nyári estén s én, mivel úgyis késői lefekvö vagyok, elkísértem Miklós bácsit a budai há­záig. Mikor a hidra értünk és a józan Buda­pest közepén az égő színfoltokat, a vízben sziporkázó csillagok százait, a gályák pirosló lámpáit nézte, mégegyszer visszatért az előbbi témára: .— Tudod, mondta, clgondolkodva, meg lehelne kockáztatni a házasságot, ha az em­ber a Balatont ás a holdvilágot mindörökre magával vihetne. De otthon, a szénaboglyu tövéiben, vagy a kisvárosi házban? Sziliek­ben'és' szavakban megnyilvánuló kulisszák nélkül, tomboló összerelcm nélkül, csak ak­kor leliot egy bájos kis lányt feleségül ven­ni, ha az ember előre el'van készülve rá, hogy egy-két év múlva még az utcán sem fog köszönni neki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom