Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-08 / 253. (996.) szám
14 Vasárnap, november 8. gatot dresszet. Mellette az MTK csatársor tagjai fognak asszisztálni: Molnár, Opata és Jenny személyében/ míg a halfsorban Fuhr- rnann és Kiéber lesznek az együttes erősségei. — Prágában csak bajnoki meccsek lesznek, mintán a spanyolok jövetele tényleg meghiúsult. A Sparta a Vrsovicével játsza le tavalyról megsemmisített meccsét, a Slávia a Csechie Karlinnal mérkőzik, a DFC a Cse- chcslovan Kosirzsal játszik barátságos mérkőzést. — Merész lépésre szánta el magát a kassai kerületi válogatott, amely vasárnap Budapesten az olasz-magyar meccs előtt a II. osztályú válogatott ellen áll ki. Viszont a pozsonyi csehválogatott Bécsben játszik a Slován ellen. Ax amatörbajnokság középdöntőjében holnap a vinohrady-i Rapid és az Union Zsizs'kov találkoznak egymással a Sparta-pályán. A győztes november 15-én a Csechoslovan KoSjr-zsel játszik a döntőiben. A mai nap dátumát gyaszke,retbe foglalva tettem e sorok élére címül. Gyászkeretbe foglaltam a mai nap dátumát annak dacára, hogy a lap, melynek hasábjain e sorok megjelennek, örömünnepre készül és figyelmeztessen mindenkit arra, hogy az öröm rendszerint nem teljes, mert abba rendesen keserű „ ürömcsepepk is vegyülnek. A születésének örömünnepét készül ülni a lap, mig én azon szlovenszkói magyar pénzintézetek sorsán kesergek/ melyeket az uj banktörvények a mai nappal halálra Ítéltek. Az 1924. évi október 10-én kiélt 239. számú törvény a mai nappal megszünteti mindazon pénzintézetek betétgyűjtési jogosultságát, amelyek 1875 után keletkeztek és a magyar kereskedelmi törvény alapján foglalkoztak eddig takarékbetétek elfogadásával. Hogy a betétgyűjtési engedélynek ezen megvonása mit jelent a pénzintézetekre, talán szükségtelen bővebben magyarázni, mert a nagyközönség is jól tudja, hogy a pénzintézetek nem a saját tökeinek, hanem a betevők által reájuk bízott fölöslegeket helyezték el kölcsöneikben. A betétgyűjtési engedély megvonása tehát elsősorban azon tőkék elvonását jelenti, melyek a pénzintézetek létalapját is képezték. De a betétgyűjtési engedélyek megvonásának az is természetszerű kihatása lesz, hogy a közönség bizalma megrendül és az eddig elhelyezett betéti tökéket is visszaköveteli. A pénzintézetek pedig, hogy a betevők ezen követelését kielégítsék, kénytelenek lesznek kölcsönei- keí felmondani és ezzel számos exisztenciát a legnagyobb veszélynek kitenni. A betétengedélytől megfosztott pénzintézet kénytelen lesz felszámolni, mi által az állam egyik legjobb adóalanyától esik el akkor/ amidőn az államnak cseppet sem rózsás pénzügyi helyzete a hiányzó bevételeket újabb és újabb hitelek igénybevételével tudja csak pótolni. A súlyos következmények sorozata azonban ezzel még nem ért véget. Ezen pénzintézetek megszűnése egyúttal a kisemberek hitelforrásának is megszűntét jelenti. A fenmaradó nagybankoknál ugyanis hiába keres hitelt a kisember és azok a hitelszövetkezetek, amelyek a megszüntetett bankok feladását betölteni hivatva lesznek, még csak egyes idealisták agyában léteznek és csak évek múltán, nagy akadályok leküzdése árán lesznek intézményesen megvalósíthatók. Eddig a kisiparos és szatócs avagy a földmi vés könnyen jutott hitelhez, mely lehetővé tette neki a gazdálkodáshoz szükséges tőkének megszerzését. A pénzintézeteknek működését, melyek a történelmi országrészek hitelszövetkezeteinek kamatlábával a súlyos adó és szociális terhek miatt nem tudtak versenyezni, károsnak minősítették és ezért azoknak életfonalát elvágták és most a kisember egyedüli hitelforrása városhelyen a zálogház, faluhelyen pedig az uzsorás lesz. Ez semmi esetre sem lesz jele és bizonysága a mi pénzügyi konszolidációnknak és semmi esetre, sem lesz eíősegitője a mi amúgy is sivár gazdasági helyzetünk megjavításának. Nem keli messzire mentiünk, emlékezzünk csak vissza az osztrák tartományokban a háború előtt íenállott hitelviszonyokra, melyek a szövetkezetek hálózata dacára A bécsi serlegdöntő vasárnap folyik le az Amateur és a Vienna között-. Mindkét csapat erősen ambicionálja a győzelmet, úgy hogy a bécsieknek szép és erős küzdelemben lesz részük. Az osztrák válogatott játékosok napidijai. A bécsi játékosok addig elégedetlenkedtek, amíg keresztülvitték, hogy a válogatott mérkőzéseken se ingyen szolgálják a sportot. Ha immár profik, vagyis nem-amatőrök, fizessék is meg őket azokért a meccsekért, amelyek éppen a legtöbbet jövedelmeznek. A válogatott csapat játékosai eszerint a Bécsben eldöntésre kerülő reprezentatív meccsekért 700.000 koronát (a tartalékok 350 ezer koronát), a külföldi válogatott meccsekért pedig 500.00 koronát (tartalékok 250.00 koronát) kapnak. A svédek nemzetközi szereplése. A svéd nemzeti csapat ezidén 8 mérkőzést játszott. A svédek nyertek hat meccset és kettőt veszítettek. Legyőzték a finneket, németeket, magyarokat, norvégeket, lengyeleket, ez utóbbiakat kétszer. Vereséget szenvedtek Ausztriától és Dáéles eltolódást idéztek elő a társadalom egyes rétegei között- A kisembernek a hitelforrások hiánya lehetetlenné tette az önálló gazdálkodást és a nagyipar rabszolgájává tette/ hogy mindennapi kenyerét biztosíthassa. Nem a szövetkezeteknek köszönheti a történelmi országrészek lakossága anyagi helyzetének javulását és a társadalom egyes rétegei függő helyzetének többé-kevésbbé sikerült leküzdését, hanem megfordítva, az ottani cseh és német lakósság szellemi fölényére alapíthatták a szövetkezetek a létüket és ennek a szellemi fölénynek, mely az emberiséget a porból felemeli, mely a szomorú függő helyzetet leküzdi, köszönhetik anyagi helyzetük felemelkedését is. Nálunk megfordított sorrendben akarnak eljárni, nálunk a szövetkezeteket akarják előbb megteremteni és még ezt sem várják meg, hanem elveszik a kisember elől annak egyedüli hitelforrását, mely neki az önálló gazdálkodást lehetővé tette, mely öt eddig a túlzott kapi- talisztikus elnyomatástól megvédte és őt a szocialisztikus és kommünisztikus hajlandóságoktól eddig visszatartotta. Szükség volt még a pénzügyi törvényiekre/ szükség volt a pénzintézetek meg- rendszabályozására, melyet 1920 julius 18-án mi magunk megjósoltunk, midőn a Pénzintézetek Egyesületének megalakulásakor a kötelező revízióra vonatkozó alapszabálypontot a pénzintézetek többsége érvelésünk ellenére elvetette. Mi magunk hangoztattuk mindig annak szükségét, hogy egészségtelen állapotokra vezet a törpe pénzintézetek tul- tengése, melyet sok esetben egy-két ember túlzott ambíciója és nem a gazdasági szükségszerűség hozott létre. Mi magunk hangsúlyoztuk, hogy ezen egymással versengő kisbankok között fenálló nagy személyi ellentéteket csakis a kormány beavatkozása szüntetheti meg- De hogy ily országos reform dolgában az érdekeltek bevonása nélkül és az ország tényleges gazdasági helyzetének figyelmenkivül hagyása mellett intézkedjenek, ezt nem tartottuk lehetségesnek, mert a kellő előrelátás hiánya sokkal súlyosabb következményeket vonhat maga után, mint amennyit az az előny ér, amelyet ily reform eredményezhet. Elavultnak és hiányosnak mondják azokat az álláspontokat/ amelyek itt Szloven- szkóban a hitelintézetek tekintetében feu- állnak. Bár a mi hiteléletünk tarthatatlan volta felhozott összes érveket nem fogadhatom el, megértem azt, hogy a kormány a meg nem felelő intézményt megszüntetni és reformálni akarja, de a követett eljárásmód épp oly érthetetlen előttem, mint az a helytelen városfejlesztési politika, mely a lakásínségét ugy akarja megszüntetni, hogy előbb a meglevő régi házakat lebontatja és azok helyén akarja — ha lehetséges lesz — az uj modern lakóházakat felépíteni. Nagyon tévednek a nni gazdasági életünk irányítói, ha azt hiszik, hogy Szloven- szkóban a volt magyar rezsim alatt a kormány nem igyekezett a szövetkezeti eszmét terjeszteni. Az Üstredné Drusfstvo által nyilvántartott szövetkezetek nagy száma ennek ellenkezőjét bizonyítja és hogy az intézmény nem jutott arra a magas nivóra, ahová a történelmi országokban fejlődött/ ennek az az oka, amint azt már egyszer hangoztattam, hogy a mi népünket előbb nevelni kell arra. Ehelyett az itt árván maradt hitelszövetkezetekkel az államfordulók után senki sem törődött, ugy hogy azok a közönség körében még azt a csekély bizalmat is elvesztették- Most egyszerre akarjuk megteremteni azt, amit a szellemileg sokkal haladottabb nép odaát évtizedes munkájával hozott létre. Két oka volt a régi magyar kormánynak, mely miatt a törpebankok keletkezését tűrte. Az egyik épp ez, amit az imént mondottam, mig a másik a fiskális érdek és a gazdasági helyzetnek helyes megítélése. A fiskális érdek feutartandónak tartotta ezeket a legjobb és legbiztosabb adófizető alanyokat mindaddig, mig az ország pénzügyi helyzete ezeknek fentartását szükségessé teszi. A gazdasági szempontok pedig, melyek latba estek, azok voltak, hogy a takarékosság előmozdítása mellett a kisemberek hitelét lehetővé tegyék és az ország szegénysége ellenére minél szélesebb néprétegnek az exisztenciáját támasszák alá és ezzel is újabb adóalanyokat teremtsen az állam önmagánakNekünk minderre nincs szükségünk, nekünk nem kell kereseti lehetőség, nekünk csak soviniszta politika kell, mely teljesen letöri az itt lakó magyarságnak és németségnek azon csekély gazdasági befolyását is, amelyet a mostoha körülmények között mtelligenciájával és kitartó munkájával még megtudott tartani. Rasin pénzügyi politikája is erre volt irányítva. Ezt akkor megértettük és bár ellenünk fordult, mégis Rasint a csehszlovák nemzet legnagyobb fiának tartjuk, mert az ö pénzügyi politikája többet tett a köztársaság határainak megvédésére, mint minden hadsereg, mert letörte Bécs és Budapest gazdasági befolyását és ezzel letörte mindazoknak befolyását is, kik erejüket Becsből és Budapestről mentették. Rasin pénzügyi politikája nagy gazdasági károkat okozott, de a károkat ellensúlyozta a köztársaság határainak biztosítása és az, hogy ezzel az ország gazdasági irányítását a német és magyar kezekből kivette és a cseh meg szlovák kezekbe tette le. Ezt a gazdasági politikát Rasin szellemében az ő törpe követői folytatni akarnák, ő maga ítélné el legjobb- ban, ha felkelhetne sirjából, mert minden lépés, mellyel az itt élő magyarság és németség megmaradt gazdasági befolyását le akarják törni, csak a nemzetvagyont pusztítja és a köztársaságot gyengítiA megfelelő körültekintéssel és belátással biró államférfiaknak nem lett volna szabad rövidlátóknak lenniök azon megfontolással szemben sem, hogy a mai nagy nemzetközi összeszövödöttségben mit szólnak majd a külföld szakemberei és súllyal biró tényezői, akik szinte irodai pontossággal nyilvántartják a mi gazdasági s különösen pénzügyi viszonyainkat, — ahhoz a szegénységi bizonyítványhoz, amit a kormány a pénzintézetek egész soráról kiállított, amikor most rendszerint több évtizedes tevékenység után egészségtelennek minősítette és bezárandóknak nyilvánította azokat. Mert hogy a betétgyűjtési engedélynek megtagadása ezzel a súlyos kvalifikációval egyértelmű s végeredményben a további működést lehetetlenné teszi, ezzel nemcsak a szakkörök, hanem a laikus elemek is teljesen tisztában vannak. A háború alatt Tisza Istávn létrehozta a magyar Pénzintézeti Központot és hozzáfogott a pénzintézetek megrendszabályozá- sához, amely munka az elszakadt Szloven- szkó és Podkarpatska Rusz területén abban- maradt. A pénzintézetek pöstyéni nagygyűlése nem értette meg ennek szükségességét és igy természetszerűleg be kellett következnie a kormány beavatkozásának. Eddig egyetértünk gazdasági életünk irányitóival, de súlyos veszedelemnek tartjuk, ha e kérdés megoldásánál nem vezettetjük magunkat tisztán a gazdasági szempontok által, hanem újabb rázkódtatásnak tesszük ki a mi amúgy is örökös válsággal küzdő gazdasági életünket. Azok a pénzintézetek, amelyek 1 és fél milliárd össztőke mellett képesek voltak 600 millió hadikölcsön- és valutáris veszteséget kiheverni, amikor ezen aránytalanul nagy veszteség mellett az összes fizetésképtelenségek csak csekély hányadát tették ki annak a károsodásnak, amely a Bohémiabank betevőit értet bebizonyították életképességüket- Azok a bankok, amelyek a békeidőben évi 20 millió aranykorona adót fizettek, ami a pénz inai vásárlóerejét tekintve negyed milliárd cseh koronának felel meg, oly adóalanyok, amiket a köztársaság nem semmisíthet még. ’Dc igenis azt a munkát amit a magyar rezsim alatt gazdasági téren Tisza István megkezdett, azt folytatni kell, mert ha a köztársaság határainak biztosítására szükség volt Rasinnak a politikájára, be kell látnunk azt is, hogy ezen határok további biztosítása csakis a gazdasági konszolidáció kiépítésével lehetséges. A magyar rezsim alatt hosszú éveken át szlovák pénzintézet szolgálatában állottam és igy tanúságot tehetek arról, hogy ha egyes soviniszta túlkapásokkal szembe is kellett szállnom, a gazdasági kérdésekben mindig eredményes volt a munkám, mert elfogulatlanul és becsülettel szolgáltam az igaz ügyet. Hiszem és remélem, hogy szavaim nem találnak mindenütt süket fülekre és az utolsó órában győz az igazság, győz a helyes gazdasági politika, mely lehetővé teszi, hogy Szlovenszkó Hitelszervei hivatásukat betöltsék, mely a teljes gazdasági konszolidációhoz és az ország minden lakosának boldogulásához vezet. Decemberben folytat! ák a magyar-osztrák gazdasági tárgyalásokat Becs, november 7. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Miként már jelentettük, az osztrák-magyar gazdasági tárgyalások ezúttal sem vezettek eredményre. A nagy ellentéteket a liszt- és borvám ügyében nem sikerült áthidalni, mivel az osztrákok mereven visszautasították a magyar követeléseket a kedvezményes vámtételekre vonatkozólag. Bécsben a tárgyalásokat ezért meg- hiusultaknak tekintik és gazdasági körökben ugy vélekednek, hogy legközelebb uj alapon kell tárgyalásra összeülniök a magyar és osztrák delegátusoknak. Az osztrák gazdasági minisztériumok azonban eddig nem intézkedtek a tárgyalások újra való felvétele ügyében és igy legjobb esetben decemberben lehet szó az osztrák-magyar gazdasági tárgyalások folytatásáról. A Magyarországgal való tárgyalásokban beállott szünetet az osztrák kormány arra használja fel, hogy Németországgal tárgyaljon uj kereskedelmi szerződés megkötéséről és előkészítse a lengyelosztrák tárgyalások anyagát. Az osztrák kormány bukaresti követe utján egyben ajánlatot tett Romániának is kereskedelmi egyezmény megkötésére. A román kormány hajlandó Ausztriával gazdasági megállapodásokat létesíteni és az erre vonatkozó tárgyalások január első felében fognak megkezdődni. A román-osztrák tárgyalások színhelye Bécs lesz. — Az utódállamok prágai konferenciáján a kiszivárgott hírek szerint küszöbön áll az egyesített adósságok kérdéseinek megoldása. A háromszázalékos ál lám vasúti elsőbbségi kö'tvénjrek elosztása tekintetében magántanácskozások alapján megegyezés jött létre Csehszlovákia és a hitelezők között. Csehszlovákia hozzájárul ahhoz, hogy e kötvényeket 27 százalékos alapon aranyb^ fizessék ki, ezzel szemben a hitelezőktől jelentékeny engedményeket kap a sorsolási terveknél. — Magyar-román vámügyi tárgyalások. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Constantinescu román kereskedelmi miniszter hosszabb ideje tárgyal Villant Frigyes báró, bukaresti magyar követtel egy Románia és Magyarország között megkötendő vámszerződésről. A tárgyalások célja az, hogy a két állam között a legnagyobb kedvezmény alapján vámegyezmény jöjjön létre. — Szabályozni fogják a Felső Tiszát. A magyar határon kivüléső, részben szlo- .venszkói, részben pedig román területre került Felső Tisza elhanyagolt állapotában évről évre veszélyezteti nemcsak az ottani partmenti kultúrát, de a magyar területen végigfolyó középtiszamenti vidékeket is. Most a csehszlovák és román kormány szakértő bizottságokat küldött ki e területekre. mely a helyszínen elő fogja készíteni a szabályozási munkálatokat. — Átutalták az amerikai kölcsönt. Mint értesülünk, a csehszlovák dollárkölcsönt Amerikából átutalták és az november közepén a piacra kerül. Az amerikai pénzügyi bizottság, Pospisil dr. vezérigazgatóval az élén, ma érkezik vissza Prágába. — Befejeződött az északmorvaországi textllmunkás sztrájk. Reichenbergből jelentik: A rnmburgi és warnsdorfi kerületben a textilmunknsok bérharca befejezést nyert. A munkások 6—9 százalék drágasági pótlékot kaptak. — Újabb behozatali könnyítések. A kereskedelemügyi miniszter a legközelebbi napokban a dinamó-akkumulátorok és elektromotorok behozatalát felszabadítja. A varrógépek behozatalának megkönnyítését is tervbe vették. mától. L^1925. november 7. | Irta: Schmidt Imre
