Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-07 / 252. (995.) szám
Szombat, november í. 5^iG£r-AÍAtfMx7FmMP------ ■IIIH I !■! 111 1 megmeneküli finssoiini Meggátolt meréssyletterv az olasz miniszterelnök ellen — Az olasz nép mámorosán ünnepli vezérét — Feloszlatott pártok és páholyok — A dtace beszéde, a nép haragja Ámde mi történt cs történik e helyett? Tessék számonkérni a hivatalos tényezőket fölfelé, akár Benes űrig is, avagy lefelé is'?, inét a legkisebb náeelníkocskáig, hogy mit lettek ennek a.célnak elérésére, illetve miben állott ezen kötelességük teljesítése? Tessék számonkérni az egyeseket, ki tett és mit tett a kisebbségek megnyerése érdekében? Mi megmondjuk, mert mi tudjuk, mi éreztük, hogy mindenki tett valamit a lefolyt hét esztendő alatt, hogy, mindenki megtette azt, amire kisebb-nagyobb hatalma képesítette. Mindenki szívesen működött közre a magyar nemzeti kisebbség lelkének elmérgesítésén, fájó sebeinek megpiszkálásán, meg- j átázásán, a közéletből való kirekesztésén. Emlegessük-e Kramámak és még néhány nagynak meg-megujuió kirohanásait, uszításait, a sovén zsupánok, tanfel ügyelő csk ék, vasúti és egyéb íőnököcskék úgyszólván mindennapos kirohanásait a ma,gyár történelem, a magyar kultúra ellen, emlegessük a i magyar nyelv, a magyar iskola leplezett od- : dal- és hátbatámadását, lehetetlen ürügyek- kel és goromba módszerekkel? Emlegessük-e cxiszteneiális kérdéseinkben a jobb esetet, a velünk való nemtörődést, vagy Novák miniszter cinikus losonci gesztusát a haldokló magyar iparral szemben, avagy a földreform pozitív sebeit a magyar birtokosnál s negált iv urnáit a magyar földigénylőnél? így és ezekkel az eszközökkel akarják a kisebbségeket komolyan megnyerni? Nyugodtan lehetne pályadijat tűzni a csehszlovák hazafiak közül annak részére, aki eleget tett azon kötelezettségének, hogy megnyerni igyekezett a magyar kisebbséget az állam részére. Talán maga a pályázat is meddő maradna, mert hiszen ilyen pályázatokkal nem is érdemes foglalkozni, de egészen bizonyos, hogy a pá- Jyadiij nem kerülne kiosztásra. Igaza van Benesnek. amikor megállapítja a csehek kötelességét a kisebbségekkel szemben, ámde, ha teljes munkát akar végezni, állapítsa meg azt is, hogy nemzete nem tett eleget ebbeli kötelezettségének s hogy a kisebbségek megnyerésének az állam részére egészen más eszközei vannak, mint amelyek eddig voltak használatban. nre-ffra smze<a. $&&&», •s&s.iéksP'S’ Mű es. £s£<eá3? mindenki csak teoSuler® is fsa HsiMliMHan mi ©nsilsSawa, üaflnttná el. Telefon 1920 és 2861. Róma, november 6. Az a nagy ellentét, mely az olasz faszcizmus és a radikális ellenzéki pártok között van, tegnap ismét kirobbant. Mussolini ellen egy volt szocialista képviselő, Gamboni, merényletet készített elő. s csak a római rendőrség éberségén múlott, hogy tényleg nem gyilkolták meg a dúcét. I Természetes következménye volt ez a me- rénylctkisérlet annak a hajszának, mely a faszcizmus részéről az ellenzéki pártok ellen folyik és annak az elkeseredésnek, mely a szocialisták és a radikálisok között e hajsza miatt már régóta elharapódzott Camboni szobát bérelt abban a szállodában, mely szemben áll a Palazzo Chi- givel, az olasz miniszterelnökség palotájával. E szoba ablaka közvetlenül a palota erkélyére néz, amelytől alig 40—50 lépésnyi távolság választja el. A merénylő igen jól tudta, hogy a november 4-iki nemzeti ünnepségen, az olasz győzelem emléknapján. Mussolini meg fog jelenni erkélyén és beszédet mond a néphez. A beszéd közben akart vele végezni Camboni. A római rendőrség régóta sejtette már, hogy valami készül, s minden elővigyázatossági intézkedést megtett. A belügyminiszter, hogy a merénylőket megtévessze, hivatalosan bejelentette, hogy Eszakolaszországba utazik, valójában pedig csak Sienába ment, ahonnét titokban visszatért a fővárosba és a legnagyobb agilitással folytatta a nyomozást. Cambonit abban a pillanatban tartóztatták íe, amikor előkészületeket tett a merényletre. ^ A szobában egy legújabb rendszerű katonai fegyvert találták, amely a célzás megkönnyítése végett távcsövei is fel volt szerelve. A volt szocialista képviselő vadász- tiszti uniformisban szállt meg, állnév alatt a szállóban. A kapu előtt versenyautó várakozott rá, melyen nagymennyiségű élelmet találtak, s valószínű, hogy a merénylet elkövetése után Camboni ezen a jól felszerelt kocsin akart elmenekülni. Minden előjel arra mutatott, hogy tettestársai is vannak és a római rendőrprefektus el is fogatta Turin- ban Luigi Capello tábornokot, aki állítólag összeköttetésben állt a merénylőkkel. Capello néhány év előtt a faszcistákhoz tartozott, de idővel összeveszett velük és a legádázabb faszcisíaellenes vezér lett. A római iakósság izgalma és elkeseredése óriási. A rendőrség csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta meggátolni, hogy szét szét ne rombolják a közismert ellenzéki intézményeket, újságokat és nyomdákatA hatóságok elrendelték, hogy minden szabadkőmivespáholyt, mely összeköttetésben áll a központtal, a Grand Orient d‘Ita- lia-val, azonnal feloszlassanak. Ugyanakkor az egyesült szocialisták pártját is feloszlatták, még pedig nemcsak a központot, hanem a vidéki szervezeteket is, mert azt hiszik, hogy a szabadkömivesek meg ez a párt készítették elő a merényletet. Róma, november 6. Tegnap délután a város hangulata igen puskaporos volt. Az elkeseredés és a felháborodás alig akart megszűnni, s a lakosság falragaszokban jelentette ki, hogy szigorú megtorlást kiván a merénylőkkel szemben. Este körülbelül 15 ezer ember vonult a Colonna-térre a Chigi-palota elé, hogy kifejezze örömét Mussolini szerencsés megmenekülése fölött Mussolinit addig éljenezték, amíg a miniszterelnök megjelent az erkélyen. A lelkesedés leírhatatlan módon fokozódott ebben a pillanatban. Mussolini kénytelen volt beszédet intézni a tömeghez, s a hirtelen rögtönzéseiről ismeretes nagy népszónoknak ez alkalommal is óriási sikere volt A következőket mondotta: Köszönöm neked, római nép, hogy kifejezted irántam érzett szeretőiedet és barátságodat. Szavaidban felismerem lelkedet s szenvedélyedben a rend iránti érzékedet. A kormány megtesz minden intézkedést, hogy lehetetlenné tegye az ellenzék merényleteit. De egyetlenegy személyes erőszakoskodásra sem kerülhet sor. Megígéritek ezt nekem ?“ A tömeg mámoros „igen“-ordi- tással feleit az elnök beszédére. Mussolini e-zután még folytatta az ellenzék ostorozását, majd a faszcizmus és Olaszország éltetésével fejezte be szavait. A tömeg csak a késő éjjeli órákban oszlott szét. A diplomáciai testület minden egyes tagja meglátogatta a Chigi-palotát, hogy gratuláljanak Mussolininek a szerencsés megmenekülésért. A parlaffient ugyancsak üdvözlő iratot intézett Mussolinihez, melyben többek között a következőket mondja: Az ön személye szent Olaszország számára, s mi hűek maradunk Önhöz és mindenre készen vagyunk Önért. Az olaszok kötelessége és akarata, hogy önt megvédelmezzék. Feszült a helyzet Olaszországban Zürich, november 6. A lapok római tudósításai szerint nem igaz, hogy az olasz ellenzék nagy része Zaniboni mögött áll- A merénylet tervező triumvirátus kusza ösz- szetétele is mutatja, hogy egyéni akcióról van szó. Az ellenzék maga sem tudja elképzelni, hogy mit történt volna az országban, ha véletlenül sikerül a Mussolini elleni merénylet. Valószínű, hogy a legnagyobb anarchia tört volna ki és hónapokig rémuralom uralkodott volna Olaszországban. Tegnap egész Olaszországban tüntetéseket rendeztek Mussolini mellett, melyek nem mindenütt folytak le simán. Rómában a Mondo szerkesztősége ellen néhány lövést adtak le, s csak a rendőrség nagyarányú előkészületei gátolták meg a veszedelmes kilengéseket. A Popok) dTtalia a merénylethez irt kommentárját a következő címmel látja el: „A kétségbeesés összeesküvése.44 A faszeista lapok azt írják, hogy az ellenzék remélhetőleg be fogja látni teljes tehetetlenségéi és katasztrófáiig népszerűtlenségét. A tegnapi epizód csak arra szolgált, hogy Mussolini személyét még emelje a nép előtt, s a dúcéért ma talán még többen rajongnak mint az elmúlt időben, A merénylet részleteit még a következőkkel bővítik ki: Zaniboni nemcsak fegyvereket tartott szobájában, hanem bombákat is, melyekkel a szomszédos erkélyt akarta lerombolni, A szállót, ahol lakott, Hotel Dragoninak hívják, s a rendőrség szerdán délelőtt kilenc órakor hatolt be. Zanibom szobájába, amikor ez éppen a bombákkal foglalatoskodott. Zaniboni annakidején a leghangosabban követelte Matteotti gyilkosainak megbüntetését, évek óta a faszcizmus legádázabb ellensége volt- A Messaggero szerint az utóbbi időben sokat tárgyalt Capello tábornokkal, aki pénzzel is segítette. Capello Túráiból szervezte az antiíaszcista rohamosztagokat, igy főleg a háborús hadsereg altisztéit, akikből ő alkotta meg a frontharcosok szövetségét. A tábornok egyúttal összeköttetést tartott fönn a Franciaországban {©telepedett oiasz ellenzéki vezérekkel, akikkel a faszcizmus bukását készítette elő. A lapok szerint az összeesküvés fészke Páris, s az olasz hatóságoknak még sok bajuk lesz újabb és újabb merényietekkel. Az éjszaka folyamán nem érkeztek fonKiirtott ősök Irta: Szoknia Jenő. Szőke, nyúlánk és ápoltarcu ifjú volt. Vékonyan iveit szemöldje félköralakban meredt fölfelé, mint nyugtalan és örök kérdőjel- Arcbőre viaszksárga volt, halántéka beesett, — talán azért, mert sokat koplalt és nélkülözött s mióta az eszét tudta, egyetlen olyan alkalom sem kínálkozott, hogy kedvére jóllakhatott volna. Kereskedősegéd volt és sovány fizetéséből nem telt bő lakomákra. Festve látni csak ilyen lesoványodott, komor kinézésű férfiakat, — de azok szentek voltak, mig neki arra sem lehetett reménye, hogy halála után a mennyországba .tusion, — mert imádkozásra sem jutott ideje- Reggel hat órakor már talpon volt, hogy idejében bejusson a városba és kinyissa a boltot. A főnökei rideg és rosszmájú emberek voltak, akik minden csekélységért ösz- sze szidták. — Maga aüg támolyog a lábán . . . Talán korhclykedeit egész éjjel. — Nyissa ki a fülét • . . nem hallja! — Talán udvariasabban szolgálná ki a vevőt . . . hoidkóros . . - álomszuszék! Nem mert visszafeleselni, mert félt, hogy kidobják s akkor megint hajlék és foglalkozás nólküí kódoToghatua a főváros utcáin . . . mint régebben boldogtalan ifjúságában, mikor sokszor kerülgette a magas hidakat, azzal a döre gonddal, hogy a Dunába fojtja fiatal életétDvorak Edének hívták cs egy bőrkereskedésben szolgált- Szülei korán elhaltak, — talán nem is ismerte őket. öreganyja nevelte föl. De csak kevés iskolákat járattak vele. Újabban a Svábhegyen lakott, komor, ^behavazott erdő kísérteties mélyén. Gazdái kegyelméből élhetett itt, -- akiknek volt valami deszkakalyibályuk, — amit nyáron bérbe adtak, friss levegőre sóvárgó városiaknak; de a hideg hónapokra átengedték az alkalmazottnak, hogy itt húzódjék meg, ezzel is megtakarítva u lakbért. A deszkahasadékon befütyült a szél, viharos éjszakákon sóhajtozott, zúgott a havas rengeteg, a nyirkos odúban csak petróleumlámpa hintett szét fakó világot; s a kereskedősegédnek feje búbjáig be kellett takar ódznüa, hogy meg ne fagyjon reggelre. Ezen az estén különösen szomorú volt cs levert. Gyalog bandukolt hazáig a koromsötét ösvényen, — attól is félt, hogy farkasok csaphatnak rá a zűrzavaros sűrűségből, vagy hogy latrok állíthatnák meg a2 utón. Nagyot lélekzett mikor hazaért, — s el torlaszolhatta maga mögött a pajta desz- kaajtaját Élőiétől csurgó kalpagját dühösen csapja a földhöz— Azok az átkozott főnökök — sziszegte, mig vörösrefagyott, horgas keze ökölbeszorult. * Gonosz dolog történt vele. Elsején huszonöt százalékkal leszállították a fizetését, — ahelyett, hogy fölemelték volna. — Hja ... — mondotta az egyik gazda, kezét dörzsölgetve — nincs üzlet . . . rosszak a viszonyok— Mi is kevesebbel beérjük, eddig ötven milliót költöttünk havonta. — Most meg negyven tnilliócskáva] is megvagyunk fejenként, — liiimmögi a másik. Mit volt tennie? Bele kellett nyugodnia a változhatatlábbá. Té'lviz idején volt. Nem lehetett otthagyni az állását, mert sehol másutt föl nem fogadták volna. Pedig szerelmes volt egy Mayer Elvira nevű g ép Írók is assz o i)yba. S elhatározta, hogy cl fogja venni feleségül, mihelyt a fizetését fölemelik. S íme a házasodási kísérletei most a reménytelenség ködében omlanak össze. Pedig a nagyanyja megfogadtatta vele a halálos ágyon. —• Neked nősülnöd kell fin • . . miniéi előbb. ~~ Minek? — Hogy ki ne haljon a Dvorákok hires nemzetsége. — Miről voltak nevezetesek a Dvorákok? — kérdi az ifjú remegő hangon. A nagyanya kilehelte a telkét, mielőtt elsorolhatta volna az ősök világraszóló tetteit. De a kereskedősegédre nagy hatással volt ez a beszélgetés s elhatározta, hogy asszonyt vezet a házhoz, mihelyt anyagi viszonyai megengedik■ Furcsa, nyomasztó álmok is nyugtalanították. Almában gyakran nyargalászott négykézláb a behavazott erdőn. Délben a boltban elbeszélte a különös álmot s a gazdájának a fia, aki müveit ifjú volt és tanári pályáid készült, mindjárt meg is magyarázta neki az álom jelentőségét. Ez az álom visszaemlékezés az őseire. — Az ősökre! — kiáltott fel Dvorak riadtan. — Igen. Azok majmok voltak és többet szaladgáltak négy lábon, mint kettőn. Dvorák sértődött arcot vág. — Hiába haragszik. Valamennyiünknek majmok voltak az őseink, Dvorák ur. Ettől az időtől fogva még nehezebben aludt el- Agyán fekve, merengve bámulva a petróleumlámpa sárga fényébe ... sokat gondolt ismeretlen eleire, akik árván és reménytelenül itt felejtették öt a behavazott erdőn. Pedig mennyien voltak ... ha csak egy-egy ezüstforintot hagynak rája, ma egyik leggazdagabb embere lenne Európának. Egyszer nyugtalan éjszakán találomra kiszámította, hogy visszamenőleg Krisztus születése idejéig, körülbelül egymillió őse volt.- Gazság — dadogta — egyetlen réz- petákot sem hagytak rám, még csak egy barlangot sem örököltem, ahol fáradt főmet álomra hajthatnám. Arca első tó teáik. —, Nem gondoskodtak a sorsomról dadogtaKiszáll az ágyból. Ceruzát, papírt ragad, hogy kiszámítsa, ha valamelyik őse a távoli ókorban csak egy forintot is hagy a takarékpénztárban a javára írva, mire menne az. A kamatok kamatjával rettentő összeggé nőtt volna meg. — Ma a Rotschildokkal, vagy a Vándor- bildokkal sem cserélnék. Visszafeküdt az ágyba. De nem jött álom a szemére. Künn zúgott és ja jv eszékelt az erdő a feneketlen szélben, mintha nőne és a felhőkig nyúlna az éjszaka s távoli pagonyban mintha kő baltáikkal a fákat kopacsolnák és sudár szálfákat döntenének ki ismeretlen cölöplakókDvorák pedig arra gondolt, hogy hajnalban talpon kell tennie megint, megmosakodnia a félig megfagyott vízben, azután loholnia a városba, ha idején fel akarja nyitni a vasredőnyt. Mert annyi pénze sincs, hogy villamosra üljön— Szörnyű, kutyának való élet ez — dadogta. Kikel az ágyból. Bőre ónszinü és fakó és keshedt arca mintha ijesztően megnyúlt volna hirtelen.-- Nem nősülök soha ... nem hagyok ivadékot hátra- Vesszenek az ősök, akik nem tudtak gondoskodni utódaikról. Szörnyű harag és gyülölség háborog sovány mellében. A síró erdő mintha halotti danát dalolná felette. Ma elpusztul a Dvorákok fajtája a földről! — hörgi vak lázban. Erős zsineget keres. Azután petróleummal végigöntözi a falakat. A lámpát kezébe veszi. A kunyhót ‘Ölgyujtja mind a négy sarkán. — Lássam az utat, ha a halálba megyek. A pajta kísérteties lánggal ég, mint valami áldozati máglya, terjeng és növekszik a kegyetlen szélben. A kereskedösegéd megerősíti a zsineget vadgesztenye szívós ágár ... hurkot köt... a nyakára erősíti s az erdő fáinak gyászos, szivettépö zúgásától kisérve . •. kirúgja a földet a lábai alól, _jg.
