Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-07 / 252. (995.) szám

Szombat, november í. 5^iG£r-AÍAtfMx7FmMP------ ■IIIH I !■! 111 1 megmeneküli finssoiini Meggátolt meréssyletterv az olasz miniszterelnök ellen — Az olasz nép mámorosán ünnepli vezérét — Feloszlatott pártok és páholyok — A dtace beszéde, a nép haragja Ámde mi történt cs történik e helyett? Tessék számonkérni a hivatalos tényezőket fölfelé, akár Benes űrig is, avagy lefelé is'?, inét a legkisebb náeelníkocskáig, hogy mit lettek ennek a.célnak elérésére, illetve mi­ben állott ezen kötelességük teljesítése? Tes­sék számonkérni az egyeseket, ki tett és mit tett a kisebbségek megnyerése érdekében? Mi megmondjuk, mert mi tudjuk, mi éreztük, hogy mindenki tett valamit a lefolyt hét esztendő alatt, hogy, mindenki megtette azt, amire kisebb-nagyobb hatalma képesí­tette. Mindenki szívesen működött közre a magyar nemzeti kisebbség lelkének elmérge­sítésén, fájó sebeinek megpiszkálásán, meg- j átázásán, a közéletből való kirekesztésén. Emlegessük-e Kramámak és még néhány nagynak meg-megujuió kirohanásait, uszítá­sait, a sovén zsupánok, tanfel ügyelő csk ék, vasúti és egyéb íőnököcskék úgyszólván mindennapos kirohanásait a ma,gyár történe­lem, a magyar kultúra ellen, emlegessük a i magyar nyelv, a magyar iskola leplezett od- : dal- és hátbatámadását, lehetetlen ürügyek- kel és goromba módszerekkel? Emlegessük-e cxiszteneiális kérdéseinkben a jobb esetet, a velünk való nemtörődést, vagy Novák mi­niszter cinikus losonci gesztusát a haldokló magyar iparral szemben, avagy a földreform pozitív sebeit a magyar birtokosnál s negá­lt iv urnáit a magyar földigénylőnél? így és ezekkel az eszközökkel akarják a kisebbsé­geket komolyan megnyerni? Nyugodtan le­hetne pályadijat tűzni a csehszlovák hazafiak közül annak részére, aki eleget tett azon kö­telezettségének, hogy megnyerni igyekezett a magyar kisebbséget az állam részére. Ta­lán maga a pályázat is meddő maradna, mert hiszen ilyen pályázatokkal nem is érdemes foglalkozni, de egészen bizonyos, hogy a pá- Jyadiij nem kerülne kiosztásra. Igaza van Benesnek. amikor megálla­pítja a csehek kötelességét a kisebbségekkel szemben, ámde, ha teljes munkát akar vé­gezni, állapítsa meg azt is, hogy nemzete nem tett eleget ebbeli kötelezettségének s hogy a kisebbségek megnyerésének az állam részére egészen más eszközei vannak, mint amelyek eddig voltak használatban. nre-ffra smze<a. $&&&»­, •s&s.iéksP'S’ Mű es. £s£<eá3? mindenki csak teoSuler® is fsa HsiMliMHan mi ©nsilsSawa, üaflnttná el. Telefon 1920 és 2861. Róma, november 6. Az a nagy ellentét, mely az olasz faszcizmus és a radikális ellen­zéki pártok között van, tegnap ismét kirob­bant. Mussolini ellen egy volt szocialista kép­viselő, Gamboni, merényletet készített elő. s csak a római rendőrség éberségén múlott, hogy tényleg nem gyilkolták meg a dúcét. I Természetes következménye volt ez a me- rénylctkisérlet annak a hajszának, mely a faszcizmus részéről az ellenzéki pártok ellen folyik és annak az elkeseredésnek, mely a szocialisták és a radikálisok között e hajsza miatt már régóta elharapódzott Camboni szobát bérelt abban a szállo­dában, mely szemben áll a Palazzo Chi- givel, az olasz miniszterelnökség palotá­jával. E szoba ablaka közvetlenül a palota er­kélyére néz, amelytől alig 40—50 lépésnyi távolság választja el. A merénylő igen jól tudta, hogy a november 4-iki nemzeti ün­nepségen, az olasz győzelem emléknapján. Mussolini meg fog jelenni erkélyén és be­szédet mond a néphez. A beszéd közben akart vele végezni Camboni. A római rend­őrség régóta sejtette már, hogy valami ké­szül, s minden elővigyázatossági intézkedést megtett. A belügyminiszter, hogy a merény­lőket megtévessze, hivatalosan bejelentette, hogy Eszakolaszországba utazik, valójá­ban pedig csak Sienába ment, ahonnét ti­tokban visszatért a fővárosba és a legna­gyobb agilitással folytatta a nyomozást. Cambonit abban a pillanatban tartóztat­ták íe, amikor előkészületeket tett a me­rényletre. ^ A szobában egy legújabb rendszerű kato­nai fegyvert találták, amely a célzás meg­könnyítése végett távcsövei is fel volt sze­relve. A volt szocialista képviselő vadász- tiszti uniformisban szállt meg, állnév alatt a szállóban. A kapu előtt versenyautó vára­kozott rá, melyen nagymennyiségű élelmet találtak, s valószínű, hogy a merénylet elkö­vetése után Camboni ezen a jól felszerelt ko­csin akart elmenekülni. Minden előjel arra mutatott, hogy tettestársai is vannak és a római rendőrprefektus el is fogatta Turin- ban Luigi Capello tábornokot, aki állítólag összeköttetésben állt a merénylőkkel. Capel­lo néhány év előtt a faszcistákhoz tartozott, de idővel összeveszett velük és a legádázabb faszcisíaellenes vezér lett. A római iakósság izgalma és elkeseredé­se óriási. A rendőrség csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta meggátolni, hogy szét szét ne rombolják a közismert ellenzéki intézményeket, újságokat és nyomdákat­A hatóságok elrendelték, hogy minden szabadkőmivespáholyt, mely összeköttetés­ben áll a központtal, a Grand Orient d‘Ita- lia-val, azonnal feloszlassanak. Ugyanakkor az egyesült szocialisták pártját is feloszlat­ták, még pedig nemcsak a központot, hanem a vidéki szervezeteket is, mert azt hiszik, hogy a szabadkömivesek meg ez a párt készítették elő a merényletet. Róma, november 6. Tegnap délután a város hangulata igen puskaporos volt. Az el­keseredés és a felháborodás alig akart meg­szűnni, s a lakosság falragaszokban jelentette ki, hogy szigorú megtorlást kiván a merény­lőkkel szemben. Este körülbelül 15 ezer ember vonult a Colonna-térre a Chigi-palota elé, hogy ki­fejezze örömét Mussolini szerencsés megmenekülése fölött Mussolinit addig éljenezték, amíg a mi­niszterelnök megjelent az erkélyen. A lelke­sedés leírhatatlan módon fokozódott ebben a pillanatban. Mussolini kénytelen volt beszé­det intézni a tömeghez, s a hirtelen rögtönzé­seiről ismeretes nagy népszónoknak ez alka­lommal is óriási sikere volt A következőket mondotta: Köszönöm neked, római nép, hogy ki­fejezted irántam érzett szeretőiedet és barátságodat. Szavaidban felismerem lelkedet s szenvedélyedben a rend iránti érzékedet. A kormány meg­tesz minden intézkedést, hogy lehetetlen­né tegye az ellenzék merényleteit. De egyetlenegy személyes erőszakoskodás­ra sem kerülhet sor. Megígéritek ezt nekem ?“ A tömeg mámoros „igen“-ordi- tással feleit az elnök beszédére. Mussolini e-zután még folytatta az ellen­zék ostorozását, majd a faszcizmus és Olaszország éltetésével fejezte be szavait. A tömeg csak a késő éjjeli órákban oszlott szét. A diplomáciai testület minden egyes tag­ja meglátogatta a Chigi-palotát, hogy gra­tuláljanak Mussolininek a szerencsés meg­menekülésért. A parlaffient ugyancsak üd­vözlő iratot intézett Mussolinihez, melyben többek között a következőket mondja: Az ön személye szent Olaszország szá­mára, s mi hűek maradunk Önhöz és mindenre készen vagyunk Önért. Az olaszok kötelessége és akarata, hogy önt megvédelmezzék. Feszült a helyzet Olaszországban Zürich, november 6. A lapok római tu­dósításai szerint nem igaz, hogy az olasz ellenzék nagy része Zaniboni mögött áll- A merénylet tervező triumvirátus kusza ösz- szetétele is mutatja, hogy egyéni akcióról van szó. Az ellenzék maga sem tudja elképzelni, hogy mit történt volna az országban, ha véletlenül sikerül a Mussolini elleni me­rénylet. Valószínű, hogy a legnagyobb anarchia tört volna ki és hónapokig rém­uralom uralkodott volna Olaszországban. Tegnap egész Olaszországban tünteté­seket rendeztek Mussolini mellett, melyek nem mindenütt folytak le simán. Rómában a Mondo szerkesztősége ellen néhány lövést adtak le, s csak a rendőrség nagyarányú előkészületei gátolták meg a veszedelmes ki­lengéseket. A Popok) dTtalia a merénylethez irt kommentárját a következő címmel látja el: „A kétségbeesés összeesküvése.44 A faszeista lapok azt írják, hogy az el­lenzék remélhetőleg be fogja látni teljes tehetetlenségéi és katasztrófáiig népsze­rűtlenségét. A tegnapi epizód csak arra szolgált, hogy Mussolini személyét még emelje a nép előtt, s a dúcéért ma talán még többen rajongnak mint az elmúlt időben, A merénylet részleteit még a követke­zőkkel bővítik ki: Zaniboni nemcsak fegyve­reket tartott szobájában, hanem bombákat is, melyekkel a szomszédos erkélyt akarta lerombolni, A szállót, ahol lakott, Hotel Dragoninak hívják, s a rendőrség szerdán délelőtt kilenc órakor hatolt be. Zanibom szo­bájába, amikor ez éppen a bombákkal fog­lalatoskodott. Zaniboni annakidején a leghan­gosabban követelte Matteotti gyilkosainak megbüntetését, évek óta a faszcizmus leg­ádázabb ellensége volt- A Messaggero sze­rint az utóbbi időben sokat tárgyalt Capello tábornokkal, aki pénzzel is segítette. Capello Túráiból szervezte az antiíaszcista roham­osztagokat, igy főleg a háborús hadsereg al­tisztéit, akikből ő alkotta meg a frontharcosok szövetségét. A tábornok egyúttal összeköttetést tar­tott fönn a Franciaországban {©telepedett oiasz ellenzéki vezérekkel, akikkel a fasz­cizmus bukását készítette elő. A lapok szerint az összeesküvés fészke Páris, s az olasz hatóságoknak még sok ba­juk lesz újabb és újabb merényietekkel. Az éjszaka folyamán nem érkeztek fon­Kiirtott ősök Irta: Szoknia Jenő. Szőke, nyúlánk és ápoltarcu ifjú volt. Vékonyan iveit szemöldje félköralakban me­redt fölfelé, mint nyugtalan és örök kérdő­jel- Arcbőre viaszksárga volt, halántéka be­esett, — talán azért, mert sokat koplalt és nélkülözött s mióta az eszét tudta, egyetlen olyan alkalom sem kínálkozott, hogy kedvé­re jóllakhatott volna. Kereskedősegéd volt és sovány fizetéséből nem telt bő lakomák­ra. Festve látni csak ilyen lesoványodott, komor kinézésű férfiakat, — de azok szen­tek voltak, mig neki arra sem lehetett re­ménye, hogy halála után a mennyországba .tusion, — mert imádkozásra sem jutott ide­je- Reggel hat órakor már talpon volt, hogy idejében bejusson a városba és kinyissa a boltot. A főnökei rideg és rosszmájú embe­rek voltak, akik minden csekélységért ösz- sze szidták. — Maga aüg támolyog a lábán . . . Ta­lán korhclykedeit egész éjjel. — Nyissa ki a fülét • . . nem hallja! — Talán udvariasabban szolgálná ki a vevőt . . . hoidkóros . . - álomszuszék! Nem mert visszafeleselni, mert félt, hogy kidobják s akkor megint hajlék és fog­lalkozás nólküí kódoToghatua a főváros ut­cáin . . . mint régebben boldogtalan ifjúsá­gában, mikor sokszor kerülgette a magas hi­dakat, azzal a döre gonddal, hogy a Duná­ba fojtja fiatal életét­Dvorak Edének hívták cs egy bőrkeres­kedésben szolgált- Szülei korán elhaltak, — talán nem is ismerte őket. öreganyja nevel­te föl. De csak kevés iskolákat járattak vele. Újabban a Svábhegyen lakott, komor, ^behavazott erdő kísérteties mélyén. Gazdái kegyelméből élhetett itt, -- akiknek volt valami deszkakalyibályuk, — amit nyáron bérbe adtak, friss levegőre sóvárgó váro­siaknak; de a hideg hónapokra átengedték az alkalmazottnak, hogy itt húzódjék meg, ezzel is megtakarítva u lakbért. A deszka­hasadékon befütyült a szél, viharos éjszaká­kon sóhajtozott, zúgott a havas rengeteg, a nyirkos odúban csak petróleumlámpa hin­tett szét fakó világot; s a kereskedősegédnek feje búbjáig be kellett takar ódznüa, hogy meg ne fagyjon reggelre. Ezen az estén különösen szomorú volt cs levert. Gyalog bandukolt hazáig a ko­romsötét ösvényen, — attól is félt, hogy farkasok csaphatnak rá a zűrzavaros sűrű­ségből, vagy hogy latrok állíthatnák meg a2 utón. Nagyot lélekzett mikor hazaért, — s el torlaszolhatta maga mögött a pajta desz- kaajtaját Élőiétől csurgó kalpagját dühösen csap­ja a földhöz­— Azok az átkozott főnökök — sziszeg­te, mig vörösrefagyott, horgas keze ökölbe­szorult. * Gonosz dolog történt vele. Elsején hu­szonöt százalékkal leszállították a fizetését, — ahelyett, hogy fölemelték volna. — Hja ... — mondotta az egyik gaz­da, kezét dörzsölgetve — nincs üzlet . . . rosszak a viszonyok­— Mi is kevesebbel beérjük, eddig öt­ven milliót költöttünk havonta. — Most meg negyven tnilliócskáva] is megvagyunk fejenként, — liiimmögi a má­sik. Mit volt tennie? Bele kellett nyugodnia a változhatatlábbá. Té'lviz idején volt. Nem lehetett otthagyni az állását, mert sehol másutt föl nem fogadták volna. Pedig szerelmes volt egy Mayer Elvira nevű g ép Írók is assz o i)yba. S elhatározta, hogy cl fogja venni feleségül, mihelyt a fi­zetését fölemelik. S íme a házasodási kísér­letei most a reménytelenség ködében omla­nak össze. Pedig a nagyanyja megfogadtatta vele a halálos ágyon. —• Neked nősülnöd kell fin • . . miniéi előbb. ~~ Minek? — Hogy ki ne haljon a Dvorákok hires nemzetsége. — Miről voltak nevezetesek a Dvorá­kok? — kérdi az ifjú remegő hangon. A nagyanya kilehelte a telkét, mielőtt elsorolhatta volna az ősök világraszóló tet­teit. De a kereskedősegédre nagy hatással volt ez a beszélgetés s elhatározta, hogy asszonyt vezet a házhoz, mihelyt anyagi viszonyai megengedik■ Furcsa, nyomasztó álmok is nyugtalaní­tották. Almában gyakran nyargalászott négy­kézláb a behavazott erdőn. Délben a bolt­ban elbeszélte a különös álmot s a gazdájá­nak a fia, aki müveit ifjú volt és tanári pá­lyáid készült, mindjárt meg is magyarázta neki az álom jelentőségét. Ez az álom visszaemlékezés az őseire. — Az ősökre! — kiáltott fel Dvorak riadtan. — Igen. Azok majmok voltak és többet szaladgáltak négy lábon, mint kettőn. Dvorák sértődött arcot vág. — Hiába haragszik. Valamennyiünknek majmok voltak az őseink, Dvorák ur. Ettől az időtől fogva még nehezebben aludt el- Agyán fekve, merengve bámulva a petróleumlámpa sárga fényébe ... sokat gon­dolt ismeretlen eleire, akik árván és remény­telenül itt felejtették öt a behavazott erdőn. Pedig mennyien voltak ... ha csak egy-egy ezüstforintot hagynak rája, ma egyik leggaz­dagabb embere lenne Európának. Egyszer nyugtalan éjszakán találomra kiszámította, hogy visszamenőleg Krisztus születése idejéig, körülbelül egymillió őse volt.- Gazság — dadogta — egyetlen réz- petákot sem hagytak rám, még csak egy bar­langot sem örököltem, ahol fáradt főmet álomra hajthatnám. Arca első tó teáik. —, Nem gondoskodtak a sorsomról dadogta­Kiszáll az ágyból. Ceruzát, papírt ragad, hogy kiszámítsa, ha valamelyik őse a távoli ókorban csak egy forintot is hagy a takarék­pénztárban a javára írva, mire menne az. A kamatok kamatjával rettentő összeggé nőtt volna meg. — Ma a Rotschildokkal, vagy a Vándor- bildokkal sem cserélnék. Visszafeküdt az ágyba. De nem jött álom a szemére. Künn zúgott és ja jv eszékelt az erdő a feneketlen szélben, mintha nőne és a felhőkig nyúlna az éjszaka s távoli pagony­ban mintha kő baltáikkal a fákat kopacsolnák és sudár szálfákat döntenének ki ismeretlen cölöplakók­Dvorák pedig arra gondolt, hogy hajnal­ban talpon kell tennie megint, megmosakod­nia a félig megfagyott vízben, azután lohol­nia a városba, ha idején fel akarja nyitni a vasredőnyt. Mert annyi pénze sincs, hogy villamosra üljön­— Szörnyű, kutyának való élet ez — dadogta. Kikel az ágyból. Bőre ónszinü és fakó és keshedt arca mintha ijesztően megnyúlt volna hirtelen.-- Nem nősülök soha ... nem hagyok ivadékot hátra- Vesszenek az ősök, akik nem tudtak gondoskodni utódaikról. Szörnyű harag és gyülölség háborog so­vány mellében. A síró erdő mintha halotti danát dalolná felette. Ma elpusztul a Dvorákok fajtája a föld­ről! — hörgi vak lázban. Erős zsineget keres. Azután petróleum­mal végigöntözi a falakat. A lámpát kezébe veszi. A kunyhót ‘Ölgyujtja mind a négy sar­kán. — Lássam az utat, ha a halálba megyek. A pajta kísérteties lánggal ég, mint va­lami áldozati máglya, terjeng és növekszik a kegyetlen szélben. A kereskedösegéd megerősíti a zsineget vadgesztenye szívós ágár ... hurkot köt... a nyakára erősíti s az erdő fáinak gyászos, szivettépö zúgásától kisérve . •. kirúgja a föl­det a lábai alól, _jg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom