Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-27 / 269. (1012.) szám

* yjfUGMAte(X,iIt7frRTAP Péntek, november 27. Kisebbségi géniusz Vencíctta. A szépzengésű olasz szó ronda dolgot jelem. Annyit tesz. hogy véibo.>szu. Vad és íélmuvelt népek szokása Ázsiában, DelaineiikuDaii, Afriká­ban. A korzikaiaknál is nagy divatban volt. Akkor kapta ezt a poétikus hangzású nevét. A vendetta azt köveieli, hogy az elkövetett gyilkosságot az áldozat családtagjai kötelesek a gyilkoson vagy ennek családtagjain újabb gyilkos­ság elkövetésével megbosszulni. Én ugyan magam részérői szívesen látom az embert, mikor a mindenféle igazságszolgáltatás­nak aktív segítségére siet és nem nézi jámbor megadással és ölbétett kezekkel, hogy kiverjék a szemét, leharapják az orrát, vagy kiemeljék a pénztárcáját. Ilyenkor csak fogja ökölbe a kezét és ne bámészkodjék az égre. — De ha elkép­zelem, hogy mert egy embert egy bitang megölt s ezért egy másik ártatlan ember egy harmadik ártatlan embert kergessen a halálba és meg­háromszorozza a jóvátehetetlen bűnt, ha elkép­zelem például, hogy az én halálom miatt egyik csendes unokatestvérem kényszerüljön gyilkosom ikszedik rokonának lábalólclt'ételére. aki esetleg se nekem, se neki nem vétett egy ujjal sem — végig fut a hideg a gerincemen. Jellemző, hogy a szláv népeknél az undok és barbár szokás még ma is divat. Sok szláv vidéken az áldozat hozzátartozói igénybe se veszik a törvényt. Legfeljebb a gyilkos elfogatá­sira jó nekik. Montenegróban meg hetven évvel ezelőtt még törvénybe iktatták a vendettát, igaz. azzal a megszorítással, hogy csak a gyilkost szabad megölni, rokonait és családtagjait nem. Akinek tetszik a vendetta — miért ne lehetne ilyen ember is köztünk: mérhetetlen az emberi butaság — ám tessen. Én ronda, sötét barbárság­nak tartom és hajlandó vagyok levonni ennek a vélemények minden konzekvenciáját. Ha nekem nem imponált a néger jazz-band és a szláv aláza­tosság, sem minden egyéb, gyakran a keresz­ténység leple alá rejtett, idegenielkü megnyilat­kozás (ami távoláJl a magyar pszichétől) — akkor még kevésbé fog imponálni a néger vagy szláv vérbosszú. Igazán felesleges, hogy tempe­ramentum dolgában négerek vagy szlávok után menjünk. sp Eddig egész biztosan mindenki egyetért velem. Most tessék figyelni! Nemcsak négereknél, szlávoknál, montene- gróiaknál és barom korzikaiaknál, hanem igenis a legműveltebb nációknál is él a vendetta szelleme. A legműveltebb népeknél is, mondom, s igy biztosan nálunk is, mert. mi is ezek közé számítjuk magunkat. Él bizony, sőt rosszabb formájában. Nem tetszenek elhinni? Ezerkilencszázhuszonkettöbcn egy. közép­németországi diákvárosban éltem. A Studenteket két kategóriába osztottuk. A vadakra: ezek diák- párbaioztak és a szelídekre: ezek az u. n. Freie Burschenschaftokban csak kneipoltak. de már nem vagdalták össze egymás képét. Tehát ezek voltak az emberségesebbek és műveltebbek, Egv ilyen Bursehenschaftban állandó vendég voltunk. A mundérba öltözött Bursch-ok, a fiatal Fuchs-ok, a rókafarkos Fuchsmaior és a prae- sídáló Ho'nes — combig érő lakkcsizmában s köldökig érő manzsettás fehér kesztyűben, fején tenyérni kis cervtsszel — minden szombat este összeültek. Port ithmk vezényszóra és ugyancsak kommandószóra ének°ltfmk. óz egyik fra«elafalp pattogó nótából még emlékszem a. refrénre: . . Mit Henkerblut. Franzosenblut, O süsser Tag dér Rache: Das tűt doch allén Deutschen gut Das Ist die grnsse Sache . . .“ A végét felemelték és nyújtva ordították: zaááche! Olyan jóravaló drága fiuk voltak, de olyan förtelmesen bömbölték, hogy Racheü Hát arról van szó, hogy: ez kinek mi. Azt hiszem ez még rondább, mint a vendetta. Egyszer a nóta közben eszembe jutott, hogy a „művelt" franciák is furcsa legények lehetnek. Háború alatt példának okáért Goethét — aki köztudomá-s és minden zseblexikon szerint is már inne-ktova száz esztendeje meghalt s igy semmi köze sem volt Máméhoz s Verdunhoz — meg­fosztották a Pour le Merité keresztjétől. S*! A világ azonban józanodul kezd. Minden igaz ember őszinte és keserű örömére. Most olvasom, hogy Painievé, a legutóbbi francia miniszterelnök, még miniszterelnöksége utolsó napjaiban, a minap levelet intézett a Berliner Tageblaít főszerkesztőjéhez, Theo- dor Woíffhoz, melyben többek között a követ­kezőket Írja: ........minden nép között a mi népeink, fran­ciák és németek, adtak legtöbbet, az európai civilizációnak. A mi két népünk kötelessége, hogy példát adjanak a világnak, hogy az év­százados vendettát elfelejtsék és a népeket meg­szabadítsák a csaták barbár szerencsejátékától . A franciák és németek kiengesztelődése Európa békéjének sarkköve... Egy államférfi részére minden esetre könnyebb, hogy a tömegek szen­vedélyének és gonosz vádjainak hízelegjen ezekre hallgasson* ezeket kövesse, mintsem hogy népszerüHeniil özeknek ellenszegüljön .. De Itt a ml kötjjlességünk, felelősségünk a jövő­től" ~ Nem Is kell kommentár. A francia miniszter-, elnöknek a német főszerkesztőhöz intézett sorai­ból a hangsúly a „mi“-n van. Azon, hogy a francia újból elismeri a németet és a német a a franciát: embernek, kulturnemzetnek és emberi értéknek. Hej, az a GoethC-rendjel és az a diákének! * Most megint tessék figyelni. A vendetta. mint láttuk, csak azt jelenti, hogy emberélet helyett három, majd tovább hat és tovább í végtelenségig kitudiahány emberélet pusztuljon el Közben persze csak egyre van idő: a busszura. Munkára, szereteíire, művelődésre és haladásra nincs. A nagv vendetta, franciák és németek kö­Kassa, november vége Kassának, a civilizált, nyugodt vidéki városkának van egy érdekes, exotikus kül­városa, — a Tábor, -a cigánynegyed. A Ki­nizsi-utca végén megszakad a járda, — itt már csak kocsiút van a házak között, sáros, rosszul kövezett, piszkos kocsiút. A Kinizsi­utca sarkán hatalmas, szép épület áll: az is­kola, — szemben már csak földszintes házak düledezett, kopott vityilók vannak. Itt véget ér Kassa, ez már a cigányok városa, ez már egy darab Európába szakadt exotikus világ rész. Belvárosi polgár ritkán vetődik erre felé és a rendőrök is párosával cirkálnak a rosszul világított zeg-zugos régi utcákon. Itt még forróvérüek egy kissé az emberek és az éjszakában néha kinyílik a bicska, vagy fölemelkedik a furkósbot. hogy egy-egy uj iakót juttasson a kassai közkórháznak, vagy a közeli temetőnek. Nomád nép a kőfalak között Cigányok... Valami különös emberfajta szakadt ide, rniközénk valamikor, Barnabőrü. sürüvérü emberek, akik egy csomó melódiát és poézist hoztak magukkal régi hazájukból. Európa, ez az öreg, kiélt földrész, gyorsan uniformizálta a távol Kelet felöl jövő néptör­zseket. Kialakult az európai emberfajta, mely ír-agában foglalja a latinokat, germánokat, turániakat, szlávokat és szemitákat, — egy nép kívül maradt ezeken az uj kereteken-: 4 cigány. Európa, kultúrát adott: a cigány nem kért belőle. A cigánynak nem kellett semmi: se föld, se hivatal, se jog. Cigány maradt, nomád, kóborló emberfajta. Érdekes megfigyelni a kassal cigányon életét. Kőházakban laknak, — de éjszakán­ként föl'kerekednek' a cigánycsaládok, kimen- ne a kőházak tetője alól — a mezőre. Leteri- tenek a földre néhány kendőt és lefekszenek aludni... A bölcs közigazgatás ugy intézke­dett, hogy minden embernek állandó lakát sál kell bírni, hát a cigány is kénytelen volt lá­tást szerezni magának. Most van lakása, de szűk neki a falakkal határolt szoba, — ha teheti, kiszökik a mezőre éjszakázni. Az ut- leveles, vizumos, csendőrszuronyos és rend- örfogdás világ véget vetett a cigányok ván­doréletének is. A nomád szót ma ugy szokás értelmezni, hogy csavargó. A cigány is kénytelen volt megalkudni a természetével —- egészen nem tudott, hát felemás életet csi­nál: helyben noniádkodik. Az emberek nem ismerik a cigányt. Ök csak a vendéglők és kávéházak feketébe bujtatott hegedűseit és cimbalmosait látják • a cigány nem ilyen, — ez csak az álruhája, amit azért öltött, hogy a kenyérkeresete biz­tosabb. nyugodtabb legyen. A cigány a vá­rosban mosolygós, alázatos, — a Táborban, ur! Itt otthon van, a mezőik tőszomszédságá­ban. földből alig kilátszó házak között: itt megmaradt szilaj, dacos nomádnak. Cigánypurdék az iskolában A Kinizsi-ujcai elemi iskola egyik neve­zetessége Kassának, — ez az egyetlen iskola Európában, ahol külön cigányosztály van. Egyszer meglátogattam ezt az iskolát. Az egyik földszinti tanteremben van a ci­gányosztály. Fiuk és leányok együtt. Persze szlovákul tanulnak, mert a nyelvtörvény nem engedi meg, hogy magyar szóra oktassa* ölet. Megkérdeztem a tanítójukat, hogy mi­lyen „előmenetelt tanúsítanak" fekete növen- .'ekei. — Nem rosszabbat, mint más. hasonkoru gyerek, — volt a válasz. Nem volt nehéz elhinni ezt; csupa ele­ven, értelmes gyermekarc mosolygott felém a padok közül. Csak az a baj folytatta a tanító —. hogy borzalma nyomorban élnek szegé­nyek. Télen nagyrészük nem tud iskolába iönrij, mert nincs ruhájuk, nincs cipőjük Rosszul vannak táplálva. A betegségek ptisz fiinak közöttük, A gyermekek legnagyobb része fiiberku]o(ikus. de nagyon gyakori az öröklött vérbaj is. Esztik van, de a körűimé­zött, Locarnó után meg kell hogy szűnjön. Ugy ahogy most vannak, a status quo nunc alapján, értékrombolás helyett értéktermelés jön. S ennek a konzekvenciának a jelentősége kétszeresen áll minden kisebbségi sorsban. Az egész história itt kapcsolódik be a mi problé­máinkba: el kell határoznunk, hogy nem ven­dettát, de emberi és magyar értéktermelést akarunk. Nem uj~bb halálokat, de a megmaradt életek Hgazdagitását az emberi élet nagy sza­badságaiba. Ezt is — egy kissé szégyenkezve ugyan — de m*g le lehet -Írni sőt le kell. Mert még nem biztos, hogy közülünk mindenki eljutott-e már idáig. Győry Dezső. nyék nem igen engedik, hogy használják. Nézem a kis maszatos purdékat és vala­hogy az az érzésem, hogy kár volt kőházak közé szorítani ezt a vándorló, kü’önös nép- fajt. Pusztul, senyved, mint az oroszlán a ketrecben. Mennyivel egészségesebbek le­hettek az országút porában cigánykereket hányó purdék, mint ezek az iskolapadba szo­rított nebulók! Eszembe jut egy anekdota. A városban azt beszélik, hogy ezek a kis cigánycseme­ték valóságos művészei a kártyajátéknak és mind tud számolni — amennyire az ördög bibliája megkívánja —, mire iskolába kerül. Erre jellemző esetet mesélnek: — Mennyi tizenöt meg hét? — kérdezte egyszer a tanító az egyik barnabőiii növen­dékétől. — Az... fuccs! — hangzott a felelet, bi­zonyságául annak, hogy a kártyajáték sza­bályait pontosan ismeri a nagyreményű cse­mete. Megkérdeztem a tanítót, hogy csakugyan megtörtént-e ez az eset, — igenlő választ kaptam. Séta a cigány város körül Ha az ember nem sajnálja a cipőjét, na­gyon érdekes sétát tehet a Tiborban. Exoti­kus város ez, — és a kassai ember csak azért nem nézi meg mert —'Sközei van és a közeli dolgok sohasem érdeklik különöseb­ben az embert. Ha a cigányok valahol Tö­rökországban laknának, akkor bizonyára többet tudnánk róluk, — akkor észrevennők érdekességeiket. A cigányok megtartották még ma is régi viseletűket, — néha már magukra húznak egy-egy városi ruhát, de a tulajdonképpeni öltözetük nem sokban különbözik attól, amit évtizedekkel ezelőtt hordtak. A férfiak ruhá­zata majdnem európai, — az asszonyok már sokkal kevésbé asszimilálódtak. Rongyosak. — a rongyos ruhákat azonban tarka, sok­színű kendők borítják. Ezeken a kendőkön a domináló szín a piros és a zöld. A természet sziljei. Az életük? A polgári erkölcsnek aligha fejel meg. Tizennégy-tizenötéves gyermekek­nek már „szeretőjük“ vari. Nem ritkaság a tizennégyéves cigányleány, aki már anya. Szabadszerelem? — nem ez inkább prostitu- ió' A cigánylányok egész természetes kere­seti forrásnak látják azt. hogy áruba bocsát­ják magukat. Olcsón. Akárkinek, A legények? Muzsikus mind. Nyoic-tiz- éves kölykök már hegedűvel hónuk alatt kó­szálnak a mezőkön. Az egyik prímás lesz. — a másik vályogvető: más foglalkozás alig nyílik meg számukra A társadalom nem fo­gadja be ü cigányt. Igaz, — a cigány sem igen kér a befogadásból. Lopnak. Egyrészt, mert szegények, más­részt, mert megszokták már. Nincs sok érzé­kük a magántulajdon szentsége iránt. A kas­sai rendőrségnek és.a törvényszéki fogdának elég gyakori vendégei. — és valamennyien kész jogászok. Kevés ember tud olyan agya­fúrtan védekezni, mint a cigány: a legraffi- náltabb jogászok találták ki hogy a vádlott ,.beszámithatatlnnsága“ enyhítő körülmény. A cigány már régen rájött, hogy a ..törvény előtt‘‘ a legegyszerűbb védekezési mód az, ha hülyének tetteti magát. Kiveszőben van a cigányság... Érdekes nép. — ez a legjobb jelző, amit bdálni lehet a cigányra. Egy jókora adag ro­mantika van már magában a létezésében is. Már az is bámulatos, hogy hogyan tudta év­századokon Keresztül annyira megőrizni faji karakterét, idegen népek között élve. Most már pusziidéban, kiveszőben van ez a fajta. Tuberkulózis és vérbaj — ez a két gyilkos ellenség pusziit közöttük. Állítólag minden második cigányban meg lehet találni ezeke* a betegségeket A gyermekeik már terhelten topnék a világr . Egyre kevesebheu vannak és egyre ritkább közöltük a szép eigánvlánv és a ttlzesszemli cigány legendás típusa. Himlők elves arcok, kiütéses testek, láztól csillogó szemek, ez a mai cigány. Minden nemzedék veszít a fajta életerejéből, szívós­ságából, — segíteni aligha lehet rajtuk, mert a „szabadszerelcmnek" az a fajtája, amely közöttük dívik, melegágya az összes fertőző betegségeknek. Lassan, szemünk láttára pusztul el az a fajta, amit ugy hívnak „ma­gyar cigány" és amelynek gyermekeit már csehszlovák szóra tanítják az iskolában ,. Jóéi élet A legfelsőbb Köz gazgatási Bíróság döntései Á lampoigárság. Az 1879. évi L- te. 41. paragrafusának rendelkezésére nem hivat- kozhatik az oiyan asszony, aki — házasság- kötése előtt magyar állampolgár volt — ma­gyar ál ampolgárhoz ment feleségül, akinél tehát az állampolgárságnak házasságkö éssel való elvesz.ése nem következett be (1851— 24. ) Gyógyszerészgyakornok. A gyógyszer- tárban való gyakorlati kiképzésrö, szóló bi­zonyítványt a hatóság nem tarthatja vksza kizárólag abból az okból, hogy a gyakorta:! kiképzés az egyetemi tanulmányokkal ütkö­ző.t és hogy ezért nem számítható be a je­löltek gyakorlati kiképzésének idejébe. (12117—25.) Forgalmi adó. A vezérpénzügygazgató- ság h'vatalból m-egsemimisi'heti 4 pénzüvy- igazgatóságnak oly semmis intézkedését, amellyel a pénzügy:gazga‘óság által kivetett forgalmi ad'ó a fél fe'ebbezése alapján le- száPttatott. (16401—25.) Földadó. Az elemi csapások által oko­zott kárbejelentés elutasítása elleni igazolási kérelemről az 1909.'évi XI. te. 37. §-a szernt a vezérpénziigyigazgatóság határoz- (16798_ 25. ) Ál'anipolgárság. A magyar tagban nin­csen olyan jogszabály, amely szernt a köz­ség szolgálatába való felvétő' Szlover.szkón az alkalmazottnak az iile ö közegben az il­letőség5 jogát megalapozná. (13028—25-) „A zsidókérdés megoldása felé../4 Érdekes előadás a templomban a zsidókér-. . désrÖJ — „A gettó falai a reformációval kezd­tek leomlani" A P. M. H. tudósítójától — Budapest, november 26. A budapesti ká ív In .éri református temp­lomban tegnap este Nagy Sándor református lelkész, a skót m'sszió lelkésze előadást tar­tott „A zsidókérdés megoldása felé..." cimc4- Természetes, hogy az érdekes probléma óri­ási közönséget vonzott a tejnplomba. Rövid ima titán Nagy Sándor bejelenteí- te beszédének alap géjt, amelyeket Pá] apos­tolnak a jónabelfekhez intézett leveléből vett s a mely igy szóh , Én is izraelita vagyok a Benjámin nem­zetségéből. Beszédében többek közt a következőket mondotta: r- A zsidók sémiták voltak, akiknek sem a művészetben, sem a tudományban nem vol­tak alkotásaik és ime, a kis zsidó tömeg, amelynek egyetlen kincse az Istennek vala­milyen ismerete volt, átélte az évezredek harcait, mialatt a kulturáltabb semijatörzseK elpusztultak. Ez.a nép fedezte föl először, hogy az isteni érték és az emberi érték nem külön világ. Ez fedezte fői a bűn mé y értelmét és engedett betekintést a Messiás boldog korába. Mi, akik nem a zsidók fajából valók vagyunk, kénytelenek vagyunk megál’apita- n;, hogy a zsidók három nagy vívmánya a miénk is. De azt is látnunk kell, hogy a zsidó . nép nem fogadta be a Messiást, amivel aztán elvesztette jelentőségét. A zsidóság akkor vált problémává, ami­kor a rómaiak szétszór:ák és amikor a kereszténység uralomra tiltott. A kereszténység üldözéssel akarta a zsidókat •megtéríteni- Beszorította őket a gettó sötét, szomorú életébe. A gettó falai a reformációval kezdtek leomlani, a zsidóság akkor kompromisszumra lépett. . Eldobta idegen fajának ismertető :e'eit, idegeit ku’turába eresztene vyö'ereit é^ idegen kultúrákat szívott fel. — Mennél müvel'ebb a mai zsidó- annál jpbbaij elhagyja ősei hagyományait, zsinagó­gáját. A zs’dókérdés a vallás, a lé'ek Kérdése,-ritr Ezt a kérdést tehát m5 emberek nem *udMik me.go’dani, mert megoldása Isten ke­zében vap. A szószékről elhangzott nrédikááó WV hatást tett a megjelent hivekre. A kassat cigánysoron Séta Kassa exotikus vidékein — Egy nép amelyik a városban is megmaradt nomádnak Iskola, ahol külön osztá yban tanulnak a cigánygyerekek 43

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom