Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-25 / 267. (1010.) szám

Szerda, november 25. Prága, november 24. A mandátumok végleges' elosztása befe­jeztével az egyes pártok szerint Szíoveaiszkót és Ruszinszkót a következő törvényhozók képviselik: Magyar nemzeti párt: hat képviselő: Szent-ívány József, Nitseh Andor, Korláth Endre dr., Füssy Kálmán, Holota János dr., és ifi. Koczor Gyula. Iiároni szenátor: Törköly József dr., Riditer János és Egry Ferenc, Országos keresztényszodalisía párt: négy képviselő: Sziillö Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovits L;pót Két szenátor: Grosschmid Géza dr. és Fran- ciscy Lajos. Szlovák néppárt: huszonhárom képvi­selő: Hünka András, Jnriga Nándor dr., Tiso József dr., Sivák József, Grebacs-Orlov Ig­nác, Hancko Antal, Surovják István, Lábán Lajos dr., Tomanek Flórián, Gazsiki Marék dr., Machacsek Pál, Pavlacska Pál, Ondercsq István, Buday József dr., Pázmán Antal Ra­vasz György dr., Tuka Béla dr., Fritz Géza dr., Juhász-Hvozolik János, Pólyák István dr., Csilik János és Kubis József dr. Tizenkét szenátor: Kováik János dr., Durcsánszky Gyöngy, Tomik Mihály, Podoba József Me- lisek Antal, Krcsméry Károly dr., Kolosok Mihály, Bobula Emil, Klinrkó József, Janik János, Volkó Gábor, Csincsala András. Agrárápárt: Sziovenszkón 10 és Ruszin- szikéban 2 képviselő: Steíanek Antal dr., Bla- hó Pál dr., Haila János dr., Petrovicz József, Bottó János dr., Slav'k Mihály dr., Zoch Sá­muel, Hodzsa Milán dr., Zaiobin János, Soi- tys András, Stefán Ágoston dr. és Králi'k Fe­renc dr. Öt szenátor: P'.vko Cyril, Srobár Lőrinc dr., Stodola Kornél, Okánik Lajos dr. Rohacsek Simon. Kommunista párt: Szővén szkon és Ru- sz his zik óban 11 képviselő: Krnák János. Ma­jor István, Steiner Gábor, Kopasz József, Csuien Marék, Mondok István, Tausik Her­máim, Gáli József dr., Sodorják Nikolaj, Saf- ranko Emil, Slivka Károly. Hat szenátor: Bodnár Iván, Fiiala Milán, Mercz Sándor dr., Chiúmeczky Vencel, Péter György, RescsuK Cyril. Csehszlovák szociáldemokrata párt: három képviselő: Dérer Iván dr., Becskó Já­nos és Necsas Jaromir. Két szenátor: Zónák Ferenc, Pocisk János. Cseh nemzeti szocialista párt: két kép­viselő: Hrusovszky Igor, Gagatkó András. Szlovcnszkóból nincsen szenátora. Cseh néppárt: két képviselő: Micsura Márton dr., Volosin Ágoston, Szlovenszkó- ból nincsen szenátora. Cseh iparospárt: Szlovcnszkóból nincs képviselője. Egy szenátor: Kianicska Bogdán. Cseh nemzeti demokrata párt: egy kép­viselő: Rékák Géza dr. Szlovcnszkóból nin­csen szenátora. Kuszöszkói föl drai vessző vétség: egy képviselő: Kurtyák János. Szenátora nincsen. Ha külön összegezzük 'a koalíciós tör­vényhozók és ellenzékiek számát, megálla­píthatjuk, hogy Szlovenszón és Ruszinszkóbap többség­ben van az ellenzék: 45 ellenzéki képviselve! szemben csak 20 kormánypárti van s 23 eítonzéki sze­nátorral szemben csak 8 kormánypárti. A választási kerületek mandárumelosztá- sa szerint Szlovenszkónak és Ruszinszkónak együtt 70 képviselői és 35 szentori mandá­tum jár. A csehi koalíciós pártok azonban az első skrutiniumban történt vereségük után a második és harmadik skruEmumban szlová­kok helyett öt cschet jelöltek és hoztak be a nemzetgyűlésbe. Ez a tény világítja meg leg­jobban a cseh centralista pártok szloven- sz'kói politikájának Igazi arculatát. A máso­dik skruFniumban a centralista pártok Med- veczkyt Duchaít. On deres öt, Markovicsot Skoteket. Örseket és Oktaveceí elejtették. Elsisirtii iriiiii, másodsorban leróni Mfímimthrn Ilii Ásóm A francia korra íny alakítási kiséríetek —* .4 nép Brlandol akarja, de a külügyminiszter aligha fogadja el a felkínált kormány elnökséget £ Locarnő a leisgvs! szeimben Varsó, november 24. A szelni külpoliti- jvai bizottságát csütörtökre összehívták. A locarnói szerződés vitáját ezen a napon feje­zik be. Kkrzynski miniszterelnök szombaton Londonba utazik. Utazása egyelőre csak négy napra van tervezve, de lehetséges, hogy a többi európai fővárosokat is meglátogatja s így hosszabb ideig tartózkodik majd a kül­földön. Válság a cioEsistáksiá! Prága, november 24. A cionista pártban, amely a választásoknál közel 100.000 szava­zatot kapott és még sem jutott egyetlen man­dátumhoz sem, nagy válság állott be. Singer Lajos dr., a cionisták eddigi elnöke, akit most minden oldalról támadnak a párt vá­lasztási veresége miatt, minden funkciójáról lemond. Az eddigi vezetőség ellen különösen a német vidéki zsidók körében nagy az el­keseredés. Á magyar Iparosok és keres­kedők érdekképviselete A magyar nemzeti párt ipari és kereske­delmi szakosztálya közli: Miután miniket magyar voltunk miatt helyeznek a köztársaság polgárainak har­madik osztályába, tehát mint magyaroknak keli összefognunk s vallás, társadalmi állás, vagyoni helyzet s minden más szempontot félre téve. Csupán a magyar nemzeti eszme egyesítsen bennünket azon cél elérésére, hogy ebben az államban mi is a minden pol­gárt megillető egyforma elbánásban része­süljünk. Az állam terhek becsülettel viseljük, tehát az állam által nyújtott előnyökből is ki akarjuk venni a minket jogosan megillető részt. Nem akarunk előjogokat, de viszont nem engedhetjük meg, hogy mások a tejfelt s mi mindig csak a savót kapjuk osztályrészül. Törekedni fogunk az adóterhek igazsá­gos elosztására, a vasúti tarifa olyan meg­állapítására, hogy a verseny terén ne le­gyünk hátrányban a történelmi ország lako­saival szemben, kérni fogjuk részünket a közszállitáso'kból, a köz épitike zésekből s ugyancsak az államsegélyekből is. Viszont a magunk erejét szövetkezetekbe és alkalmi társulásokba tömörítve képesekké akarjuk tenni iparosainkat és kereskedőinket árrá,* hogy versenyre kelhessenek a nálunknál erő­sebb s bevezet eltebb csehországi iparral és kereskedelemmel. Küzdeni fogunk minden igazságtalanság ellen s igyekezni fogunk gazdasági fellendülést teremteni, hogy a magyar iparos és kereskedő, de vele együtt a magyar munkás és alkalmazott sanyarú sorsán is javítsunk. Ezen célra kezet fogunk bárkivel, aki elismeri az élethez való jogun­kat és segítő kezet nyújtunk bárkinek, aki­nek sorsa hasonló a mienkhez, mert bár magyar nemzed alapon kívánunk szervez­kedni, hogy erősek legyünk, de ez nem zár­ja ki azt, hogy együtt ne munkálkodjunk azokkal, akikkel egy utón kel! haladnunk, ha a német és szlovák sor?testvéreik törek­véseinket megértve segisö társat keresnek bennünk hasonló törekvéseik eléréseire. Ez természetesen csak akkor remélhető ha mi már megmutattuk, hogy erősek vagyunk, hogy tudunk akarni és cselekedni és ezzel már a bizalmat k:érdemeltük. Bár intézményünk a magyar nemzeti párt egyik szakosztálya lesz, magától érte­tődik, hogy pártra való tekintet nélkül ren­delkezésére fog állani mindenkuek, aki szak­osztályunk segítségére rászorul Minden ma­gyar iparost és kereskedőt elsősorban, de általában minden magyar embert arra ké­rünk, hogy segítsen ezen nagy munkában erejéhez képest, mert a gazdasági helyze­tünktől függ a jövő s nem az egyesek, de valamennyink jövője. Ettől függ hogy egy- pá.r év múlva él e még itt magyar, vagy si­kerül az a centralista törekvés, hogy ak­kora ne legyen inár kisebbségi kérdés, mert a túlfűtött sovinizmus elnyelte a magyar­ságot. De nem, ezerszer nem! Ha már a sors nagy könyve azt irta elő, hogy a gyűlölet fojtogató keze; között éljünk, akkor úgy ta­nuljunk meg dolgozni, hogy a főj tóga tás da­cára is tudjunk élni. Mi nem gyűlölünk, ml békén akarunk élni és ha tetszik, ha nem, mi élni is fogunk. A magyar nemzeti párt mégbizá^'ábó! a szakosztály ideiglenes veze'ösége e napok­ban fölkeresi az ipari góczpor.tokát, a helyi- cső p o r f ok m< .■ gaiakif á sának ni c g be s z él é s e céljából Kérünk minden magyart, hogy tőle telhetőkig támogasson miniket ezen mun­kánkban, hogy a szervezkedés még ez évben megtörténhessék. Á jövő ev Icgvon az első s talán légnél ‘zebb munka esztendeié. Munkára, magyarok, nundnyaijiiiík ja­váért! Paris, november 24. A tárgyalások Dou- mergue elnöknél még mindig folynak. A ka­mara és a szenátus csaknem valamennyi számottevő tagja megjelent már a Champs Elysée palotában, de a döntés még nem történt meg. Casals képviselő, a radikális párt elnöke, kihallgatása után kijelentette a sajtó előtt, hogy az elnök mindenáron tartós kabinetet akar, amely nem fog néhány hóna­pon belül megdőlni, mint az eddigi kor­mányok. Franciaország helyzete nem olyan hogy a belpolitikai apró viszálykodásokat megtűrhetné, hatalmas koncentrációs kabi­netre van szükség, népszerű emberrel az élén, hogy a nagy nemzeti feladatot a nép bizalma kíséretében megoldhassa. A legvalószínűbb kombináció már tegnap délben Briand volt, akinek nagy kabinet­jében Herriot, Painlevé, Doumer, sőt esetleg a szocialisták is részt vennének. Raoul Peret, a kamara volt elnöke szerint minden szem Briandra irányul, akinek meg kell hajolnia a nép akarata előtt. León Bilim szocialista vezér kihallgatása után csak annyit mondott,- hogy a szocialista frakció egyelőre nem foglalt állást. Délután fél ötkor a köztársaság elnöke fogadta Aristide Briamdot, akivel több mint háromnegyed óra hosszat tárgyalt. Öt óra után hivatalos kommünikét adtak ki, amely szerint megbízták az eddigi külügyminisztert az ujj kormány megala­kításával. Bármennyire is hivatkozott Briand betegségére, a politikai körök nyomása következtében kénytelen volt Dóumergue megbízatását elfogadni. Egyelőre kijelentette, hogy politikai ba­rátainak megkérdezése nélkül nem adhat végérvényes választ, de kedd délig ok­vetlenül igennel vagy nemmel felel. Briand személye ma rendkívül szinpati- kus a francia nép előtt s elsősorban erre a szimpátiára vau szükség hogy a pénzügyek kényelmetlen helyzetéből megszabaduljon az ország. A francia föld és a francia ipar rengeteg vagyont képvisel bármikor elő lehet teremteni a szanáláshoz szükséges •összegeket, csak olyan erős kézre van szük­ség, amely a nép ellentéteit kiküszöböli és egységes programnak tudja megnyerni a polgárságot is, a proletárságot is. A kamara pénzügyi nehézségeit nem a tényleges gaz­dasági pangás okozza, csupán az az ellentét, amely a pártok között van. Két terv merült Söl a szanálásra, az egyik is jó, a másik is jó, csak a körül forog minden, hogy melyiket fogadják el. Ha szimpatikus miniszterelnök kerül uralomra, okvetlenül meghódítja magának a kamara többségét az egyik terv számára s akkor Franciaországban nincs többé baj. Angliá­ban másfél millió munkanélküli van, a többi európai állam is súlyos munkanélküliséggel küzd, Franciaországban ellenben kitűnő a munkaalkalom s a lakosság egyáltalán nem érzi még az államkincstár nyomorát. Egy kis erőfeszítés a polgárság részéről egy kis áldozat s miként 1871-ben rövid idő alatt többszörösen túljegyezte a látszólag kime­rült ország a Németországnak adandó 5 mil­liárdos hadisarcot, úgy ma is játszi könnyed­séggel oldja meg a krízist, ha a nép hajlandó lesz áldozatokra. A francia nép azonban igen takarékos s bizonyos fokig szinte kapzsinak nevezhető. Nem hajlandó az államnak átadni azt a pénzt, amit keze munkájával keresett. Csak ha olyan ember kerül a kormányra, aki érzelmeivel tud bánni s lelkesedést teremt, vagy tömegszuggeszciót, csak akkor biztos az anyagi áldozat. Ilyen lelkesedést teremteni tudó ember pedig Aristide Briand, az ország legna­gyobb szónoka, aki különösen ma, a franciáknál igen magasra értékelt locar- ííói mü után, valóban a közszeretet kö­zéppontjában áll. Briand. ez a nem igen müveit, sem nem igen előkelő politikus, akit még senki sem látott könyvet olvasni s aki kimeríthetetlen élet- bölcsességét két-három évtized alatt Paris boti.levardjainak kávébazaibau „bavardag e‘‘ ’• őzben szerezte meg', érti a francia pszichét és biztos, hogy könnyen többséget szerez 4veinek. Dezignnlása máris lelkesedést kel­lett a párisi sajtóban s még a jobboldali topok is helyeslik a rá esett választást. Sem nem szélsőségesen baloldalt, sem nem poin­caréista, hanem az igazi francia szabadelvü- seget képviseli s így a nemzet légin tegrán- sabb részének, a párisi és a vidéki közép­polgárságnak dédelgetett kedvence. Minden attól függ, hogy a szocialisták miképpen viselkednek. Briand maga kijelentette, hogy csak. abban az esetben hajlandó átvenni a kor­mányelnökséget, ha ez egyetlen számot­tevő pártnál sem okoz idegenkedést, Betegségére is hivatkozott, fáradtságára, mely a nagy külpolitikai munkálatok' követ­keztében erőt vett rajta s ezért nem lehe­tetlen, hogy nem fogadja el a megbízatást. Ebben az esetben maradna Herriot és a szocialisták fúziója, amely alakulat azonban korántsem rejt magában annyi potenciát a jövőre nézve, mint a Briand-kormány. A nagy pártatlan francia lapok ki is je­lentik, hogy bárki jön is pillanatnyilag a kormány élére, a jövő embere a nél­külözhetetlen Briand, aki előbb-utóbb mégis csak felkerül. Paris, november 24. A kamara ma el­fogadta a bankelőlegek emeléséről szóló javaslatot. így a nemzeti bank a pillanatnyi költségek fedezésére újabb másfél milbárd frankot folyósít az államnak. A kényszer- rendszabályt 243 szavazattal 44 ellen fogad­ták el. A szenátus az éjszaka folyamán 173 szavazattal 103 ellen éles vita után ugyan­csak a magáévá tette a javaslatot. A belpolitikai krízis következtében a frank rohamosan esik. Az angol font tegnap este a párisi börzén 125 frankra emelkedett. Briand nem szívesen tárgyal Paris, november 24. A kormánykrizisber a késő éjjeli órákig nem történt lényeges változás. A jelentékenyebb reggeli lapok a án­gyon szkeptikusán gondolkoznak Briard missziójáról, mert nem valószínű, hogy az államférfin a külügyminiszteri tárca melleit a miniszterelnökséget is vállalja. A külügy­minisztérium vezetésében pedig okvetlenül szükséges a kontinuitás, úgy, hogy ezt a tár­cát egyáltalában nem adhatja át másnak A képviselőházból érkezett utolsó jelentés szerint Briand tudatta Herriot-val, hogy csak olyan kabinet alakítását hajlandó válla!*, ni, amelyben Herriot Is fontos szerepet kap, Viszont az Echo de Paris szerint Herriot csak olyan kormányba lép, mely­nek Painlevé is tagja marad. Továbbá fontos, hogy a szocialisták is részt vegyenek a kormányban, amit azonban a harminc szélsőséges szocialista képviselő kereken megtagadott. Beszélnek továboá egy kiszélesedett kombinációról is, amely a baloldali republikánusokig terjedne. Az egyet­len lap, amely bízik Briand sikerében, a Journal míg a többi lapok igen pesszimiszti- kusan nyilatkoznak s bizonyosra veszik, hogy Briand visszautasítja a megbízatást. A Kazinczy Társaság kösiyvbarátai E hé végén zárjuk le az előfizetők gyűj­tését a Kazinczy Társaság könyvbarátai ré­szére készülő kiadványokra. Két könyv, Rá ez Fáinak a „Könyvnyitó asszony" c. és Falu Tamásnak „A kicsinyesek44 c. regénye kinyomtatva várja az expediálást, hogy bekopogtasson minden családi otthon­ba, ahol várják a szlovenszkói magyar iro­dalom óletrekelósét. Karácsonyi ajándéknak szánta ezt a könyvet s karácsonyi ajándékul várja a Kazinczy Társaság n közönség sze­reteted támogatását. „Do ut des“-adok, hogy adj ez a válal- kozásunk alapelve. Adunk: jó, csinos kiállítású, irodalmi értékű, ol­csó magyar könyvet a közönségnek, kere­seti lehetőséget, munkateret a szlovenszkói és ruszinszkói magyar íróknak, életlehetőséget a szlovenszkói és ruszin- szkói magyar irodalomnak. Adjatok: tanúbizonyságot, hogy sziveteken fek­szik a magyar irodalom, a magyar jövő, hi­tet, hogy érdemes szépért és jóért lelkesülni ezen a földön, ebben a világban is. kicsiny, anyag? kölcsönt, hogy megtérít­hessük nagy, szellemi tőkénk kamataival. A Könyvbarátok szép?rodn*Íií soroza­tainak évi előfizetés’ dija 121), havi 10 K. Egy napra 33 fillér! Ennyit kel! a közönségnek megvonnia magától s biztosítja a szlovett- szkói és ruszhiszkói magyar irodalmi élet biztos ’rányu megindulását. Akihez nem int el a fellő vas. fordulton egy levelezőlapon Dr. Szikto'r Ferenczhoz, a Kazinczy Társaság főtitkárához, Koslcc, Eder-u. *). cimre. SziovcnszkO m imiiiiii# jut nmifiiazii A választásban részeveit tizenegy párt megválasztott képviselői és szenátorai — Á centralista pártok 5 képviselői »é$ 4 szenátor! mandátumot csehországi jelöltekkel töltöttek be

Next

/
Oldalképek
Tartalom