Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-24 / 266. (1009.) szám

Kedd, november 24. Egy angol tudós pestisf ár vány t jósol 1932-re Mi következik a rágcsálók számának növe­kedéséből? — Szabályos periódusok vannak a járványok fellépésében — összefüggés az időjárási változásokkal. Egy igen komoly-hírű tudós. C. S. Elton, aki az oxfordi egyetem zoológiái tanszékét foglalja el, a „Journal of Hygiene" legújabb számában igen megdöbbentő jóslásokat tesz a közeljövő­ben bekövetkezhető nagy pestisjárvá­nyokról. Csak egy megnyugtató a dologban, hogy a kiváló tudós éppen arra mutat reá, hogy ezek az előzetes megállapítások a legjobb módot nyújtják a veszedelemmel szemben való előzetes gyökeres védekezésre. Szorosan véve csak annyit állapit meg, hogy a közeljövőben nagyon valószínű a pestises halálesetek számának a növekedése, még pedig azért, mert egész bizonyosra lehet venni, hogy Mongóliában az 1931—1934, évek folya­mán az úgynevezett pestisterjesztő mar- moták között igen jelentős mértékben fog kitörni a dög vész, mely a kellő óvatos­sági rendszabályok nélkül nagyban pusz­títhat az emberek között is. El-ton professzor megállapítja, hogy egészen pontosan kimutatható párhuzam van a pusz­títások között, melyeket a pestisjárványok az emberi társadalomban müveinek és a rend­szeresség között, mellyel a vadállatok, kü­lönösen a rágcsálók egyes fajai között ezek a járványok visszatérnek. Ál'litását igen részletes statisztikai adatokkal támasztja alá, melyeket hosszú évek megfigyelésed alapján állított össze. Ezek a statisztikák nagyon szemléltetően mutatják be, hogy bizonyos években a patkányok, egerek, mór méták és egyéb rágcsálók száma abnormális módon növekedni kezd. Ez a természetellenes növe­kedés rövid tartalmú és utána a rágcsálók egyszerre mintha csak kipusztultak volna, majd újabb periódus letelte után ismét vissza­térnek. Ezek a rendellenes növekedések mindig megelőznek egy járványperiodust, amely majdnem teljesen kipusztitja az állatokat, hogy azután ismét megkezdődjék a lassú, majd fokozódó növekedésük, melyet újabb járványperiódus követ. Ez a tételt az eddig szerzett megfigyelések alapján bátran meri felállítani és ha elfogadjuk, akkor két dolgot lehet belőle következtetni. Először is, ha megállapítjuk, hogy melyek azok az év­periódusok, melyekben az állatok számának szabálytalan növekedése előfordul, illetve azok. melyek a közöttük dúló járványokat jelzik, előre meg lehet állapítani, hogy mikor fognak ezek az állatok ismét számban növe­kedni, illetve kipusztulni. A második következtetés sokkal fonto­sabb. Mindezek a rágcsálók nagyban terjesztik a ragályt az emberek között is. fia tehát előre meg tudjuk állapítani, hogy mikor lesz közöttük a legközelebbi komoly veszedelem, akkor egyidejűleg megtörtén­hetnek a komoly lépések abban az irányban is, hogy a lehető legradikálisabb eszközökkel akadályozzuk meg a járványnak az emberek között való elterjedését. További megállapítása az angol tudós­nak az. hogy az állatok számában mutatkozó periodikus változások az időjárási viszo­nyokban óriási területekre kimutatható pe­riodikus változásokra vezethetők vissza. Megállapítja ugyanis, hogy ezek a járványok teljesen egy'dejüleg lépnek fel olyan egy­mástól messze eső területeken, mint Észak- Am-erika, Európa cs Kelet-Azsla. 1911-ben Mandzsúria területén 60.000 ha­láleset volt tüdőpestis következtében, melynek terjedését a mormoták között kiütött járvány okozta. Ugyanebben az időben Anglia egyes vidé­kein, igaz, hogy csak korlá+olt mértékben fordultak elő hasonló esetek, melyeket a vándorpatkányok között kiütött járványra lehetett visszavezetni. — A járványoknak — fejezi be fejtege­téseit a kiváló angol zoologus — megvan a maguk határozott időszakisága és ahelyett, hogy azok szabálytalan és előre nem jósol­ható jelenségek lennének, szabályos tör­vényeknek engedelmeskednek s éppen azért megvan a lehetőség arra, hogy előre jósoljuk eljövetelüket. B—y B. Húsz évi fegyházra ítélte a newyorki törvényszék a Ku-Klux-Klan egy rettegett vezérét London, november.23. Dawis Stephenson neve fogalom volt Amerikában, réme az indianaá állambeli far­mereknek, amerikaiaknak és idegeneknek egyaránt, de különösen a négereknek, ö volt Indiaira állam Ku-Klux-Klan rendjének a nagymestere, éveikig garázdálkodott, mig hurokra került és napokig tárgyalta bün- pörét a newyorki törvényszék a közönség leirhata'tllanul nagy érdeklődése mellett. A tárgyalásról és az Ítélethirdetésről a következő részleteket jelenti tudósítónk: Rémuralom a néger farmokon. A bizonyítási eljárás földerítette a félel­mes Ku-Klux-Klan-vezér sötét múltjának minden titkát. Dawis Stephenson volt már minden: kikötőimunkás, bányász, négerhaj­csár a farmokon, telekügynök és többször ült tömlőében, mielőtt Indiana államba vető­dött. Ott bejutott a Ku-Klux-Kl'an titkos szer­vezetbe és olyan véress,záju volt, hogy ha­marosan vezetőszerepet kapott, sőt meg­választották a rend nagymesterévé. Attólfogva rémuralmat fejtett ki a far­mokon. Banditáival ellátogatott a négerek tele­peire, a gazdagokat megsarcolta és a sze­gény néger munkásokat néger gazdáiktól csordaként hajtotta el, hogy amerikai far­mereknek jó pénzért eladja. Az idegen, külö­nösen német farmereket is megtisztelte láto­gatásával, de ezeknél más módszerhez nyúlt. Mellesleg tudniillik Dawis Stephenson egy hatalmas amerikai mezőgazdasági gépgyár­tröszt ügynöke is volt és a német farmereket ő láttáéi mezőgazdasági gépekkel. Már m-ost azokat a német farmereket, akiknél rabolni kockázatos lett volna, mert nagykiterjedésü telepeiken ezerszámra foglalkoztatták a föld­műveseiket, sőt fegyveres őrségeik voltak, mint mezőgazdasági gépügynök lépett föl s ezeken az üzleteken jórészt még töb­bet keresett, mert a dúsgazdag német farmerek minden pénzt megadtak a gépek­ért, csakhogy jóban maradjanak Stephen- sonnal. Katonaszabaditás és leányrablás Mikor Amerika beleavatkozott a világ­háborúba, Dawis Stephenson egy hazafias ligát alapított, amely irtóhadjáratot kezdett a németek és a színesek ellen. Ez a gyűlölet jövedelmező volt. Milliókat sarcolt ki a liga hazafias célok ürügyén. Stephenson a Ku-Klux-Klan banditáival elhelyezkedett a vésztörvényszékekben és gazdag farmereket vagy fegyverbiró fiaikat kiszabadította a katonaságtól, ha busás váltságdíjat fizettek. Néhány hónap előtt elérte a sors Stephen- son't. Egy német farmer leányát elrabolta, akinek a. hatóságoknál nagy befolyása volt s erre megindult ellene a hajsza. Sikerült letartóztatni és hatalmából kiszabadítani a szerencsétlen leányt. A bünpör tárgyalásán Stephenson mindent tagadott, azonban a tanuk ellene vallottak. Csütörtökön késő este került a sor.Ítélet­hirdetésre. A törvényszék házát erős rendőr­csapat őrizte, mert félő volt, hogy a felbő­szült tömeg behatol a terembe. Dawis Ste- phensont rablásért, zsarolásért és erősza­kosságért húz évi fegyházra ítélték. Mikor ennek hire ment az utcán, a tömeg fel volt háborodva, mert mindenki halálbüntetést várt. ■HBnaHMHnBBnanHUHHHnsr Egy soproni leány a XX. század legnagyobb kalandornője Löwenstein Paula karrierje a házmester-lakástól a burgenlandi elektromossági és vizi- erőkoncesszióig — A levágott láb a 200.00C dolláros biztosítás Bécs, november 23. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi tudósító­jától.) A bécsi rendőrséget és az ügyészsé­get talán még sohasem foglalkoztatta rejté­lyesebb eset, mint a mödlingi Marék-házaspár ügye. Egy 22 éves fiatalember, Marék Emil szakáit növesztett, harminc évesnek adta ki magát, balesetbiztosítást kötött az Anglo-Da- nubian Lloyd biztosító társaságnál 200.000 daliára és azon a napon, amikor a biztosítás életbe lépett, egy uj találmány konstruálása közben levágta egyik lábszárát. Mareket mödlingi lakásáról életveszélyes állapotban szállították be a kórházba, ahol többször meg- operálták, míg végre házi ápolásba kerülhetett. Mareket, hogy szándékosan vágta le lábát, biztosítási összegre. A biztositó intézet azon­ban gyanúsnak tálalta az ügyet és feljelentette Marék persze igényt emelt a példtianul nagy' igy akarván nagy vagyonihoz jutni. Az Anglo- Damubian a kórházból megszerezte az am­putált lábszárat és átadta Haberda profesz- szornak, a kiváló tudósnak, aki szerint Marék lábszárán több kardvágás helye látható, ami azt bizonyítja, hogy nem bal­eset, hanem többszöri próbálkozás után öncsonkítás történt. Erre a biztositó intézet bűnvádi feljelen­tést tett Marék ellen, aki viszont polgári pert indított a harminc mtlliárdért az Anglo-Danu- bían ellen. Marék egyszerre három ügyvédet bízott meg kollektív képviseletével, mégpedig Kraszna Hermáim dr.-t.. a neves kriminafetát, Riehi Walte.r dr.-t, a kampóskeresztesek ve­zérét és Silberknopf Ernő dr.-t, a bécsi cio­nisták egyik vezetőjét. A bécsi sajtó a nyáron, amikor ez a rej­télyes eset történt, hasábokon keresztül fog­lakozott az üggyel, amelyben néhány nap előtt szenzációs fordulat állott be. A rendőr­ség letartóztatta, majd két nap múlva szabad­lábra helyezte a 22 éves Marék 28 éves fele­ségét. Marekné ellen ugyanis egy csomó fel­jelentés érkezett be. E feljelentések köziül a legérdekesebbek a következők: Marekné egy ismerősétől pénzt csalt ki avval a hitegetés­sel, hogy bemutatja „jóbarátjának“, Piffl hercegérseknek, akii meg fogja őt bízni egy katolikus- bank alapításával. Azután pénz nélkül házakat vásárolt, nyomban nevére íratta és nagy kölcsönöket vett fel reájuk. Végül az egyik feljelentés szerint, mielőtt Marék felesége lett, viszonyt folytatott egy öreg emberrel, akii nnegmérgezett, hogy va­gyonához jusson. E sorozatos feljelentések alapján Maréknél letartóztatták, két nap -múl­va azonban szabadlábra helyezték, a vizs­gálat azonban tovább folyik ellene. Az ügy­véd-triumvirátus szerint az összes vádak alaptalanok, a feljelentések az Anglo-Danu- b ián tói indultak ki, amely igy akar szabadul­ni köte-lezettségétöl, a 30 milliárd kifizetésé­től. Marekné nem az a démon, mondják az ügyvédek, amelynek a feljelentések feltünte­tik, hanem egyszerű házias asszony, akinek ártatlansága ki fog derülni. Az osztrák fővárost érthető izgalomban tartja Marekné ügye és már valósággal két párt alakult ki. Az egyik Marekék ártatlansá­ga mellett tör lándzsát, a másik szerint Ma­rék közönséges szélhámos, aki idősebb és rafináltabb feles-égének befolyása alatt áll. Marékről már említettük,, h-ogy 22 éves, aki szakáik növesztett és 30 évesnek, okle­veles mérnöknek adta ki magát. Felesége, aki mostan az ügy középpontjába került, Sopronban született Mikor apja meghalt, anyja két kicsiny leányával, Paulával és Mártiiéval Bécs-be költözött. Az özve-gyasz- szony házmesternői állást vállalt, hogy gyer­mekeit fölnevelhesse, azonban csakhamar Paula, a mostani Marekné lett a család eltar­tója. Paula 13 éves korában megismerkedett Fritsch Mihály dúsgazdag kereskedővel -és háztulajdonossal, aki a korán fejlett szép -leányt elcsábította. A 13 éves Paula az öreg ur szeretője lett, együtt élt vele évekig, míg Fritsch meghalt és egész vagyonát Paulára hagyta. Paula ekkor férjhez ment a nála hat évvel fiatalabb Marékhez és a házaspár a Fritscht-ő-1 örökölt nagy vagyont csakhamar elköltötte. Ekkor bocsátkozott bele M-arekné különböző szélhámosságokba. Tény azonban, hogy nagy összeköttetésekkel rendelkezett. Marékek, akik Bécs mellett. Mö-dlingben laktak, baráti viszonyban állottak a mödlingi Schürff-családdal, Schürff Hams d-r. kereske­delemügyi miniszter apjával és anyjával. így válik érthetővé, hogy az osztrák kormány a 22 éves Marekra ruházta a Magyarországtól elszakított Burgenland vizierömiiveinek kihasználási koncesszióját. Marekék tavasszal egy angol pcnzcso- porttal tárgyalásokba bocsátkoztak, a kon­cesszió átengedése ügyében és a tárgyalások során kerültek összeköttetésbe az Anglo- Danub-i-an Lloyddal, amellyel azután Mai ek megkötötte a 200.000 dolláros balesetbizto­sítást. Marekék ügye annyira rejtélyes és bonyolult, hogy még jó sokáig fog tartani, arnig ’a sorozatos vádak a bíróság előtt tisz­tázhatók lesznek. UUáiAAAAlAAAAAAAáAUláAAAAAáiá Sor$te$9€k€f mindenki csak GaSM és Tsa bankházéban vesz, Br mislova, RadnlCná ul. Telefon 1920 és 23f, i. rrmvvTVTmufffVTUffvwffTTf A magyar zsidóság ünnepli a recepciót Budapest, november 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonja­ié nté se.) A budapesti magyar izraelita hit­község tegnap a Vigadóban díszközgyűlésen ünnepelte a recepciónak harmincadik évfor­dulóját. Az ünnepen megjelent a kormány képviseletében Klebelsber-g Kunó gróf köz­oktatásügyi miniszter, a belügyminisztériu­mot B-laha Sándor államtitkár, a fővárost Ripka Ferenc főpolgármester képviselte. A magyar közélet kiválóságai közül is számo­sán részt vettek az ünnepségen. ■ A diszb-eszédet Vázsonyi Vilmos mon­dotta. Hangoztatta, hogy a hazát szeretni kell akkor is, ha ez a haza ’ szeretetének egész teljességét nem árasztja is ránk. Első­sorban s mindenekföl-ött magyaroknak vall­juk magunkat. Nem magyar zsidók, hanem zsidó magyarok vagyunk. Klebelsberg közoktatásügyi miniszter a kormány üdvözletét tolmácsolta a hitközség­nek. amely oly sok kiváló embert adott az országnak, Ripka főpolgármester beszédé­ben kiemelte azt a nagy szellemi erőt. ame­lyet a vallás rejt magában. Ezt az erőt nem szabad egymásközti viszály-kodásokkal elfe­csérelni. A hitközség délutáni ülésén elhatároz­ták, hogy a magyarországi numerus clausus ügyében semmiféle külföldi tényezőhöz nem fognak fordulni, hanem azt idehaza akarják elintézni saját maguk a maguk kormányával, a maguk törvényhozásával. Az „igazmondó44 és a „béka44 C, Mille a szigurancáról és a kínzásokról Bukarest, november 20. (Saját tudósítónktól.) Örökös szégyen­foltja nemcsak Romániának, d-e az egész ci­vilizált Nyugatnak, amely eltűri, a román politikai rendőrség, a „sziguranca", a mo­dern inkviziciós kamra. Napról-napra újabb Cs újabb szörnyűségeket jelentenek a lapok, nem a szélső baloldaliak, hanem a szolid polgáriak, nap-nap után a szigurancának egy- egy újabb hőstettéről beszélnek. Szigor arca egyértelmű a legembertelenebb kínzásokkal, a leggyalázatosabb jogtalanságok láncolatá­val. Különösen a kisebbségi munkások ellen irányul a politikai rendőrség dühe, de nem kíméli a szerencsétlen parasztot sem és kü­lönösen Besszarábiában üli orgiáit. Ellene nincs orvosság; Voinescu sziguranca-főigaz- gató ur „tudományos rendőrsége", ahogy azt ö nevezi, valóban a tudomány legmagasabb fokáig fejlesztette a kínzásokat. A sziguranca már odáig jutott, hogy azzal foglalkozni s-em mernek a lapok, mig ma Constantán Mille, az újságírók szindikátusának elnöke, a „Lupta" című lap főszerkesztője vezércikkben foglal­kozik a kínok kamrájával. Mille visszaemlékezik az 1884-iki pa­rasztlázadásra. amelynek résztvevőit annak­idején az „igazmondóval", vagy a hiivelyk- szoritóval vallatták. Azóta — álla-pitja meg a cikk — kitalálták 1925-ben a „békát" és a besszarábiai tortúrát. Mindezek a tortúrák meghaladják az inkvizíció minden kinzó- m-etódusá-t. És am-ig lSS4-ben megbüntették az embertelen csendőröket, addig 1925-ben még csak vizsgálatot sem indítanak ellenük, még csak szóra sem érdemesítik e szörnyű­ségeket. Constantán Mile vezércikke talán lesz valami hatással arra a „tudományos rendőr­ségre", amely a kínzás tudományát valóban a tökéletesség legmagasabb fokára emelte, a civilizáció és humanitás nagyobb dicsősé­gére ... Megbízható álképviselőket kere­sünk Szlovenszkó valamennyi járása részére 44 •} Csehszlovákin vezérképvtselőjje: Kraffer és Fiai, Prága II. Palackéhc-ul. 5 Angol motocykl New Imperial. Alarm HaZOf nenglTés ollöHVár keres Szlovenszkó minden megyéjében rm7 alkalmas képviselőket. Ajánlatok küldendők: Stahlwarenfabrik Alarm íta/.or, Uolnrieh Itoscnmann, Prag Xff., Fochová7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom