Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-24 / 266. (1009.) szám

Kedd, november 24. Mássá ipnepil a szeretet pfispiüíéneií cmféltát Fischer-Colbrie emlékünnep — Test Barna és Fleischmann Gyula dr. a nagy halottról Ágoston püspök emlékére templomot építenek A prágai magyarok Szécheuyl-linnepe A Makk sikerült kulturestje — Flachbarth dr, előadása a legnagyobb magyarról Prága, november 23. Csak a magyar kultúra nagyszerű expan­zív itásának jele lehet, hogy sok-sok száz ki­lométerre a magyarság földjétől. Prágában, •ebben az idegen és ellenséges városban, több mint kétszáz magyar ember jött össze Széchenyi Istvánnak és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megalapítása századik évfor­dulójának megünneplé s éré. Furcsa és jelentős dolog, ha az aranyos Prágáiban magyar kulturest van, furcsa, meri néhány évtizeddel ezelőtt még ■elképzelhetet­len lett volna, jelentős, mert bebizonyítja hogy sem a nagy összeroppantás, sem az u: konstelláció, sem az idegenség, sem a nagy nyugati kultúrák és más nemzeti kulturtörejk. vések nyomasztó közelsége nem tudja elfoj­tani a magyar géniusz elementáris erejét, azt a csirát, mely áttör a vastag földkéregén, sq+ erőt és életet merít belőle. — A Makk, a szlo- venszkói magyar diákság prágai egyesülete immár rgp-des programmá változtatta a ku!« turestékét és lankadatlan erővel futja most már biztos pályáját — kultúrát ad, ismertet í lelkesít, mélyít, emel, ragad. — Mi, a magyar­ság eszméjének itteni toliforgatói, nem tudjuk méltóképpen meghálálni és kifejező szavak, ha öltöztetni a Makk eredményeit és jelentő­ségét. Azok a szegény katonák, kik hónapo­kig nem látnak magyart, egyszerre csak be­eső ppenhetnek ezekre az előadásokra, ahol ízrben kiteregetik elébük a magyar művelt­ség egész ragyogó vásznát. Azok a kis ma­gyar diákok, akiket az idegen város nagy öt emeletes házai úgy benyomnak az elhagya- tottságba és a magyar árvaságba, egyszerre csak megkapják természetes folytatását ma­gyar műveltségüknek, azokat az ismereteket melyeket előbb oly kényelmesen és egysze­rűen szerezhettek meg a magyar fő’skolákbar és a magyar társadalomban. A Prágában élő magyarok pedig egyszerre meglátják az ott­hont, a hazai szellemet, nagy, összefoglaló kultúránkat — és könnyeznek. A Makk munkája kulturmunka. Nevel' fiatalságunkat. Erősíti, okosítja, jőzanitja a magyarságot. Szombaton este a kör elnöke, Winter- stein Henrik, mondott egy két üdvözlő szót s kiemelte a Magyar Tudományos Akadémiá­nak, mint a magyar kul'tura egysége szimbó­lumának jelentőségét, majd Feiszthammel Lajos adott elő lendületesen egy Mécs László és egy Ady verset. Ezután Flachbarth Ernő dr. a Szlovenszkói Ellenzéki Pártok Közpon, ti Irodájának igazgatója tartotta meg előadá­sát Széchenyi Istvánról. Objektív, áttekinthe­tő és kimerítő képet adott a legnagyobb ma­gyar működéséről, arról a sötét korról, mely­ből Széchenyi európai nívóra emelte Ma­gyarországot s kiemelte a nagy reformátor igazi liberabzrnusának jelentőségét. Különö­sen ma, amikor nem forró, vad páthoszra van szükség, hanem hideg, számító, energikus mély kulturmunkára, érdemes foglalkozni Széchenyi munkarendszerével. Ma ugyanaz a probléma, mint Széchényi idejében volt* nem külső politikai erőszakkal, hanem belső szívós kulturmunkával konzerválni és fejlesz­teni a magyar értékeket. Az előadást áhitatosan hallgatta végig a prágai magyarság s nagy tetszéssel adózott a kitűnő előadónak. — Denk Pál ült a zongo­rához ezután s különösen finoman, belső ma­gyar szomorúsággal előadott magyar népda lat arattak nagy sikert a publikumnál. Végiv Keszler Edgár, a Makk alelnöke szólalt fel beszélt a magyar egységről és nagy, lelkesítő készséggel vázolta a szlovenszkói magyar­ság 'kulturális fejlesztésének szükségességét Ezzel az YMKA dísztermében rendezett min­denképpen sikerült kulturest véget ért. Az ünnep alkalmából a MAKK a prága* magyar diákság nevében táviratilag üdvözöl, te a Magyar Tudományos Akadémiát. Jíe sxfeaug trzxig ffeísxé>SMuMft. i | ■t9 Sérvben assvtfifi ■*#» \ V Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, 9 jy bere, comb és köldöksórvnél a mi tökőiete- d v sitett rugónélküll sérvkőtönk, mely áild is $ 3 hordható Mindenféle bandázs operáció ’* * után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- t S désné!. Szabadalmazott iudtalpbetét. Fia- u H nell has-, hát- és mellmelegitö fi | Jyfli8a“ Küiszemíiz Braítotáva, öüaa-Q. 51. | Árjegyzék Ingyen öj 'k A vidék! telek még azuup dlntéztetnck fi Kassa, november 23. (Saját tudóshónktól.) A kassai Mária- kongregáció közös bizottsága az elhunyt Fi- scher-Colbrie Ágost megyéspüspök iránti ke­gyelet ápolása végett egy az emlékét hirdető fogadalmi templom építési alapjának javára csütörtökön délután öt órakor' a kassai ka­tolikus legényegyesület nagytermében zárt­körű emlékünnepet rendezett Az ünnepélyen Kassa városának magyar és szlovák kától- kussága imponáló számmal vett részt. Tost prépost emlékbeszéde A 12. gyalogezred zenekarának művészi nyitánya után Tost Barnabás prépost-ka­nonok, plébános tartott költői szépségekb ől bővelkedő emlékbeszédet. Ismertette Fl- scher-Colbrie életrajzának ama legvonzóbb mozzanatait, melyek a nagy püspök emléket a kegyelet és vonzódás erős szálaival kötőik ma is a keletszlovenszikói katolikusokhoz- Nagyszerű tudása, páratlan sziviósága. ne­mes egyénisége és mindenekfölött buzgó hite emelte Fischer-Colbriet legnagyobbjahik so­rába. Részletesen kitért európai hírnevet szerzett irodalmi és tudományos munkássá­gára. A „De cultura e!iristianfea“ cmii posíhu- mus müvét, amelyből Í9.0C0 írott o’dal ál! készen, rövid időn belül nyomdába adják irodalmi hagyatékának rendezői. Erősebb hitvallója nem volt korunknak, aki bátrabban védte volna az egyház érő ­kéit, mint ö. Eischer-Colbrienak irames terve volt, hogy a kassai hitélet emelésére két templomot építtet, az egyiket a város déli végén, Jézus Szent Sz ve dicsőségére, a má­sikat a város északi részén a „Béke király­néjának emlékére. Jegyzetei között ott ta­láljuk a tervek legapróbb részl-teit. Fischer-Colbrie emlékét csak úgy őriz­heti meg méltón a katolikus társadalom, ha fölépií! a „Béke királynéjának te in­ptomat. Ez lesz Ágoston püspök emlékének hal­hatatlan megörökítése. Tost Barna gyönyörű beszéde könnyeket csalt a jelenlevők sze­mébe­Rimaszombat, november 21. A Rima íüzesek közt fordul a Rimapart- utcába. Kis, kétablukos házak, a tetőkön még fa­zsindely. csak újabban emelt kis *fészkek“-re rakták rá a rózsaszín cserepet. A kis ablakok mögött még kisebb függönyök s az apró házak mellett még apróbb kertek. Mályva, sárgarózsa, krizantém. Ezek voltak a rimaparti kis kertek kedvenc virága a vadszö- lős falak tövében. Most nincs virág már: no­vember van. A Gor.düzö-kert mellett, a Varga-fürdőhöz vezető ócska fahíd táján, ahol a Malom-szög ve­gén kicsi szabad tér áll, nyers, erős szag tölti be a levegőt. A folyó parton vörösesbarna hulladék, a kis tér tele van puha rozsdaszin forgáccsal, a láb ruganyosán lép benne: cser. Cserfrogáccsal van kiszórva a régi Rimaszombat ittfelejtett szöge. A cserző vargák és a tímárok laktak itt. Már a tizenhatodik században ott szerepelt a tirnárság a legjobb céhek között s a későbbi tizenhét céh között is vezetőszerepet játszott. A magyarn, k kellett a bőr: nyeregnek, kantárnak. A folyókban messze elúszott a csípős, barna lé: a cölöpös par­ton a vizbe lógó „husoló-bakok“-on barna bőr- kötényben izzadtak a tímárok. A hosszú, kétmar- kos „kopasztókaszával“ és a kétfoku „corhaló- késsel“ dolgozták a bőrt. Cserzik a bort Még egész kis gyerek voltam. . A Malomszögben laktunk. Régi kalyha előtt sokat meséltek nekem azóta porladó öregek a régi Rimaszombatról. A kályhaellenzőn régimódi képeslapok voltak behúzva a nádfonat elé. A szomszédban egy mészáros lakott, az ablaktól, ha a vadszőlőre oldalt hajtottam a zsalugáteros ab­laktáblát, éppen a „husoló.bakok“-ra lehetett látni. Kérdezgettem, mesélték: — A tímárok ás a cserzővargák, fiam. bőrt készítenek. Az állatok bőrét el kell készíteni, hogy az ember felhasználja cipőtalpnak, szúrnak, miegymásnak. — Előbb kicserzik a nyersbőrt. Ezt csinálják a tímárok, cserzővargák. Egyszer kézenfogtak és levittek a partra. Az orromat facsarta a bűz. A kétlábú, félhengeralaku bak — volt úgy ti­zenkettő — ott meredt a parton. A vége a vizbe ért,, kétoldalt deszkapadlón állva dolgoztak rajta barna emberek, könyökig gyűrt ingben Egy nagy kést Imzgáitak rajta ide-oda, néha vízzel öntöt­ték le. Röviden, valahogy itfy megy nz sgészi A kassal székesegyház kiváló vegyes- Icaira Gherubini C-rnoll Requirri'-jéböl adott elő. Homerka Ulirik karnagy művészi veze­tésével megkapó részleteket. Fischer-Colbrie életprogramja Fleischmann Gyula dr. Fischer-Colbrie katolikus életprogramját ismertette. — Fischer-Colbrie tanítása mindenkinek szólt. Különösen jelentős volt missziója ide- jöttekor, amidőn Kassán az dobni a katolikus intelligencia a liberalizmusnak, a munkásság a szociáldemokrácia szellemének hódolt. Fi- scher-Collbrie mind g hirdette, hogy az öntudatos katolikus intelligencia csak akkor igazi erő, ha a katolicizmus nem elavult pieíssztikus intézmény, hanem élő, igaz kulturíényezö. — Az ő politikai felfogása nem a pogány liberalizmus volt, amely a kisebbségeket el­nyomja, hanem a katolikus gondolat. — Szerinte azáltal, hogy valaki igazán katolikus, nemzetének is a legnagyobb szol­gálatot teszi, mert a katolikus tanok valódi átélésével válik igaz tagjává nemzetén.k, mert az egoista pogány nációnál zmus vég­eredményben a népek elleni harcára, tehát végpusztulásra vezet. — Fischer-Colbrie Ágoston püspök éle­tével, munkásságával, egyéniségével és al­kotásaival mindenkinek hagyott valam't örökségül- A nőknek a charitást, a szegé­nyeiknek jóléti intézményeket* a férfiaknak életprogramot, az ifjúságnak a katolikus jö­vőt. — Amint nem volt a külsőségek embere, úgy a katolicizmust is mintegy belülről, a lé- lekből kisugárzó erőt nézte, amelynek m'n- dent át kell ragyognia, mindent át kell hat­nia. Az emlékünnepet a leánykongreció tag­jai által bemutatott gyönyörű élőkép zárta be, melyhez Bárdossy Eugénia volt tanárnő mondott kegyeietes szavakat. Az ünnepélyen közadakozásból tekintélyes összeg gyűlt össze a fogadalmi templom céljaira. (b) A nyersbőröket kiáztatják, napokig mossák, a száritottakat pedig „ványolják’, vagy „kallóz­zák'1, Kétélű, tompa késsel vagy dorongszerke- zettei mechanikailag megmunkálják. Erre jön a bőr tisztítása. A „kopasztás“, Ezt vagy izzasztással, vagy meszezéssel végzik. El­távolítják a szőrt. .Még a cserzés előtt újból meg­munkálják. A meszet kidolgozzák a bőrből. A kopasztókaszával vagy a corholóvassal le­faragják a megmaradt szőrt és a bőr felhámát a „pőrékéről, ahogy a mosott és kopasztott bőrt nevezik. Ezt a husolóbakon végzik. A meszet aztán sokszor „degesztés“-sel vonják ki a bőrből. Árpadarából, korpából és víz­ből vagy savanya cseroldatból álló degesztő­iében áztatják egy-két hétig. Az így előkészített bőr bekerül a cserző-gö- dörbe. Őrölt cserkéreg, fenyő, tölgy, néha gubacs — alul, rá egy réteg bőr, aztán megint cser, me­gint bőr egy-egy gödörben ötven-hatvan bőr. Az egészet beöntik savanyu cseriével s ázni hagyják 2—8 hónapig. A bőröket aztán megfordítva helyezik el. A felsők alulra kerülnek s úgy áznak tovább. így megy ez háromszor-négyszc-r. Ezt nevezik „jára­tásának. Nagyjából ez a cserzés. A tirnárság abban különbözik a cserzéstől, hogy itt cserzőanyagul timsót vagy konyhasót használnak fel és a legkülönfélébb bőröket készí­tik ki. Régi világ Egy nyári este felé, amikor a másik szom­szédból a cserzőgödrök erős aunoniákszagot árasztottak, átküldték szilváért. A tulnaní kert­ben jó magraváló termett. Egy garasért tizennyolcat adtak. A parton egy furcsaképp jóarcu öreg bácsit láttam. — Ki az? — kíváncsiskodtam. — Az, fiam, az öreg... — a nevét már el­felejtettem. —■ A legrégibb tímárok egyike. Már túl van a nyolcvanon, de friss, mint a fiatal. Minden ái- dott nap itt fürdik a Rimában. Azt mondja, az ad neki erőt. Disznóölés előtt, egy decemberi reggel boát és muffot akasztottak a nyakamba. Még a húgom dadája vitt kézen. Hideg volt nagyon. A Rima karácsony előtt befagyott. Az öreg baltával vágta a jeget. Mikor már kész volt, beugrott a vizbe, egyszer megmerült, kezével fogta a jeget s aztán kiugorva, meg­rázta magát, nagyot köpködött & aztán beszaladt a házba. Furcsa élet volt az. Fiatalabb korukban be­járták fél Európát mint vándorlegények, aztán beültek a Rima mellé. Vasárnap a református templomban zsoltároztak, este a szőlőbe bandu- káltak el vagy a Gondüző-kertben verték a gyü­mölcsöt és a kártyát, napközben pedig dolgoztak, gyúrták, corholták a bőrt és át-á tkiáltottak egy­máshoz a nedves bakokról. És kicsuszot alóluk a világ. Séta a Rima mellett Kicsúszott. Megváltozott. Tudom, mikor a várgedei vasutat építették, még a falusiak nekimentek kapával, kaszával a vasszörnyetegnek. A nagyapám testvére, akinek kis kúriája volt ott, gyalog járt le tizenkét kilométerre, de nem ült vonatra. Nem, az Istennek se, mert ő arra nem ül. Most a Gondüző-kert mögött repülőtér van. Az órát már leolvassák az égről: zug a Kassa— pozsonyi postarepülőgép. Pontosan, mindennap, csak télen szünetel. A hidegviz kapdossa a füzfagalyakat. Odébb tnár disznót pörkölnek. Tél jön. Már csak egy-két timárcsalád él. Fogynak, pusztulnak. És beszélgetek magamban. Csodálatosan ketten vannak bennem: én, aki sajnálom a régi időket, sajnálom az üresen ma­radt corholóbakokat és aki szívesen motoszkálok el a karikaverővel a rozsdás cse-rforgácsban. És én: aki felvetem a fejem a repülőre, aki uj idők uj erejét csodálom és megváltozott sziliéi­ben akarom az életet: szentimentalizmus és rög- hözkötöttség nélkül s aki lemosolygom az ember­izzadságot, amit a gép dalolva elintéz. Nagyon érdekes beszélgetés volt. De nem szabad leírni. Mert nem szabad leírni, hogy nekünk uj jö­vők széles ígéretévé kell szélesülnünk, legtágabb karámnak, legfrissebb úttörőknek és hogy minden, ami ettől visszatart, ami ebben fékez — nyűg, veszély, fékezés. Lerázni, lerázni! Nekünk nagy harc jutott ki: lenni vagy nem lenni. Nyűg, veszély, vétkezés: pusztulás, fogyás. Hol vagyunk már attól, hogy a szép halál és a stílusos pusztulás ideál legyen?! Jó magyarok ezek a mohikán-tímárok. Én is az vagyok. De hogy megharagudnának énrám, ha elmonda­nám, amit magamban beszéltem a magyar jövő­ről a zsindelyes házak, a lógós fűzfák és a puha, barnás cserforgács között. Györy Dezső. Halálra ítélték a szeretőgyil­kos családapát Újabb halálos Ítélet Brünnben — A templom* ból az erdőbe vitte kedvesét és elvágta a nyakát — Piros szekfü és imakönyv a halott mellett — A P. M. ti. tudósítójától — Brünn, november 23 A brünni esküdtbiróság halálos ítéletet hozott szombaton egy ötgyermekes család­apa fölött, aki 54 éves kora dacára viszonyt tartott fönn egy asszonnyal, akit e nyáron megölt. Hamala János julius 12-én a csehországi Dolny Kounic község közelében négy kés- szurással megölte Zsák Tekla 48 éves szere­tőjét. A vádlott ugyan mindent tagadott, de a tanuk megerősítették a vádat. Hamala Zsáknéva! az emlékezetes nap reggelén még a templomban volt s más­nap az erdöszélen megtalálták az asz- szony holttestét, mellette négy vörös szekfüt és egy imakönyvet. Amikor a gyilkosságot fölfedezték, Ha- maiá't azonnal letartóztatták. Hamala a fő­tárgyaláson azzal védekezett, hogy nagy föl- induitságában követte el a gyilkosságot. Jú­lius 12-én Hamala feleségével együtt Dolny Kounicba ment és a templomban találkozott szeretőjével, akivel templom után az erdőbe ment, ahol többször volt már találkájuk. Az erdőben szeretője rá akarta bírni arra, hogy tegye el láb aló! saját feleségét. Ez annyira fölizgatta őt, hogy kenyérvágó késével elvágta szeretője nyakát. A tanuk közül Zsák Anna. a megölt asz- szony 13 éves leánya azt vallotta, hogy Hamala anyját revolverrel is gyakran megfenyegette. Egy másik tanú azt vallotta, hogy Zsákné mindig félt Hamalától és több, mint egy hó­napig a padláson hált, hogy kikerülje erősza­kos és durva szeretőjét. Általában megálla­pította a biróság, hogy az asszony csendes, vallásos nő volt és Hamala állandóan rosz- szul bánt vele. Az esküdtbiróság szándékos emberölés­ben bűnösnek mondta ki Hamalát. A biróság az esküdtek verdiktje alapján kötélá’tali halálra Ítélte. A vádlott elfogadta az ítéletet, csupán cny- nyit mondott: — Elfogadom, de kegyelmet kérek. Tovább már nem beszélhetett, mert si- .rásra fakadt. Tímárok a í< imaparton Egyre fogynak az (felpar szorgalmas munkásai — Haldoklik a tirnárság és cserzövargaság Ittxelejíeít világ a régi időkből — A P. M. H. kiküldött munkatársától — 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom