Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-22 / 265. (1008.) szám
Vasárnap, november 22. Meghalt Alexandra, az angol anyakirályné London, november 21. Alexandra anyakirályné, akinek megbetegedését tegnapi számunkban jelentettük, tegnap délután 17.25 perckor meghalt. Halálos ágyánál jelen voltak a király, a királyné, a norvég királyné, György herceg és az uralkodó család számos más tagja. A walesi herceg és a yorki herceg csak későn érkezhettek meg, mivel a vasutak a köd miatt nem közlekedtek. Alexandra anyakirályné, VII. Edvárd király, özvegye, december 1 -én töltötte volna be 81. életévét. Hosszabb idő óta gyengélkedett már, tegnap pedig szivszélhüdés érte. Az elhunyt a dán királyi családból származott és 62 év előtt jött Angliába. Amikor Viktória királynő 1863-ban, férje halála után visszavonult a nyilvános élettől, harminc évig az akkori walesi herceg felesége töltötte be a királyi család reprezentáló női,szerepét. Az angol nép rendkívül megszerette a dán királyieányt S ámbár Alexandra nem avatkozott be a politikába, mégis férjét bizonyos fokig befolyásolta németellenességében. Alexandra azóta nem szerette Poroszországot, amióta Moltke és Bismarck elszakították Schlesvig-Holsteint Dániától. A lakosság nagy tömegben várta a királyi palota előtt az orvosi bnl-letinokat. Amikor kitűnt, hogy állapota válságosra változott, lefújták a mai összes társadalmi összejöveteleket. Ezek közül a legfontosabb az volt, amelyet Londonban a Guildhallban rendeztek a walesi herceg tiszteletére. Az asztalok már »~?g voltak teritve, a vendégek már megérkeztek, amikor megjött a halálhír. A társaság azonnal szétoszlott s a teremben levő rengeteg virágot a londoni kórházakban osztották szét. Alexandrát tiz év óta süketség kmozta. Visz- szavonultan élt sandringhami özvegyi házában, ahol csak néha látogatták meg gyermekei s ahol most meg is halt. Négy gyermeke volt: György angol király, a trifei herceg, Viktória Alexandra Olga-Mary hercegnő és Maud, norvég királyné. ítélet az Eskiitt-panama ügyében Szombathely, november 21. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) A szombathely} törvényszéken a hírhedt Eskiitt-panama ügyében ma hirdették ki az Ítéletet. A bíróság Walles Jenő volt vámhivatali főnök, vám- szaki tanácsost közokirathainisitás bűntettében összbün tetőssel 2 évi és 6 hónapi fegy- házra, 5 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak 5 évi fölfiiggesztésére ítélte, Magyar Ferenc kereskedelmi üzemvezetőt 1 évi és 10 hónapi börtönre, 5 évi hivatalvesztésre, Deutsch Henrik kereskedőt 1 évi és 6 hónapi börtönre, Götzl Ferenc vámtisztet 10 hónapi börtönre és 5 évi hivatalvesztésre ítélte el. maévox vaúy. «* te fapod es? j Jíe téta****. Ml A tizedik padban ült, a középső mezőben és aludt. Megint vállon ütötték. Felriadt. Kopott, fekete kabátok tolongtak, hullámzottak előtte, körülötte. Kifelé siettek. Csak egy öregebb ur áll makacsul mellette. Thiers? — Jól tetszett aludni, kolléga. Örvendek. Szeretem a csendes embereket. A jobb szomszédom folyton bömbölt! Pedig ... mit lármázunk? Nem igaz? Dolgozzunk csak. Kerekes vagyok különben. Egerből. Nem igaz? ö is felállt, módján bemutatkozott. __ Örvendek — mondotta megint Kerekes. — El tetszik jönni a bankettre is? Csak egyszerű bankett lesz. Engem rendezőnek is beválasztottak. Oly szomorúan mondta. Megtagadja? Megrázta a kezét. —- Köszönöm. Köszönöm! Tehát egyszerű bankettecske? — Tartanám szerencsének, ha egymás mellé kerülhetnénk. Nagyon szeretem a csendes embereket. Az a másik folyton bömbölt! Megint kezet ráztak és mosolyogtak. Mily különös véletlenek hozzák össze az embereket. Hogy éppen igy egymás mellé kerülhettek! — Egyszerű bankett — gondolta hazafelé. De legalább kifújjuk magunkat! És tulajdonképpen tiz éve nem voltam sehol! Még dolgosabbnak kellett volna lennem, istenfélőnek is, mert igy nem futotta Csendesen összeülünk, beszélgetünk, fejünket lelógatjuk és megvigasztalódunk . . . Magunkban nótázgatunk. De szót se kenyérről, zsírról, nyomorúságokról. Csak semmi küzdelem a létért, ez megint Thiers, közgyűlés, javaslat határozat . . . Emberségesen, csendesen összebújunk és elbeszélgetünk . . . Aztán, mintha már az asszonnyal feleselgetne. hirtelen felpattant: — Hát már ne is sóhajtson a szegényember, hé? Ne üsse oda a poharát, hogy a szive is belecsendül?! Azt mondom: te asszony, már meg Is szavaztuk magunknak a pótlékot! Hát mit akarsz? Ezért van a bankett. Csendes, polgári bankett, csak ki azzal az eldugott gubával! De otthon az asszony sorsos beletörődéssel adta át maradék pénzecskéjét. Csak a hangján remegett a köny: — A fiadnak nincsen cipője! * A józsefvárosi füstös vendéglőben hosszú sorban már kopott, fekete kabátok üldögéltek. — Ide, ide, kérlek alássan — kapták el a karját — már nagyon várlak . . . Gyorsan leült és a tenyérnyi tépett papir3 A lidáKok és ludákok megegyezésének elvi akadályai vannak A cseh néppárt tartózkodó álláspontja — A szlovák néppárt autonómia nélkül nem tárgyal Prága, november 21. Tegnap délután ülésezett a cseh néppárt végrehajtó bizottsága. A politikai helyzetről és a párt jövő taktikájáról Srámek miniszter referált. Az ülésről kommünikét nem adtak ki, de a félhivatalos Prager Presse szerint azon egyáltalában nem voilt szó a szlovák néppárttal való együttműködésről. A második szkrutiniumban Micura dr.-t jelölik a képviselőházba és Reyl dr.-t a szenátusba. A lidákok és ludákok közti megegyezés ellen nemcsak személyi, hanem tárgyi akadályok is fölmerülnek. Elsősorban kevés a remény arra, hogy Hlin- ka a közös párt vezetését átengedné Srá- meknek. Ezenkiviil a lap rámutat arra, hogy Hlmkáék 1921-ben is elvi okok miatt váltak ki a nagy néppártból. A 23 szlovenszkói katolikus gimnázium államosítása képezte leg- elsőbben is a két párt politikai programjának ellentéteit. Ugyanez a helyzet áll fönn ma Hlinka a cseh néppárt szlovenszkói jelölé :ét támadásnak tekinti s igy a két párt egyesülése most is teljesen lehetetlen. A cseh néppárt elsősorban be akarja várni azt, hogy Tuka milyen szerepet fog játszani a szlovák néppárt parlamenti klubjában. A lap szerint teljesen illuzórikus az a kombináció, hogy a szlovák néppárt esetleg két pártra szakadjon, egv kormánytáimogató és ellenzéki szárnyra. A Slovák is foglalkozik a kérdéssel, hogy belép-e a szlovák néppárt a kormányba s többek között ezeket irja: — Semmi sem könnyebb, mint a szlovák néppártot a kormány részére megnyerni. Csak egy szó s a kormányban van: Igen, vagy nem! Teljesítik-e a mi programunkat — írja a Slovák —, vagy sem. Ha ők teljesítik, mi is eleget teszünk kötelezettségünknek. Már régóta kiabálják, hogy a szlovenszkói kérdést rendezni kell. Rendezzék tehát. Itt az ideje. Mutassák meg valamennyien, hogy szivükön viselik a szlovák ügyet. Még sohasem volt olyan jó alkalom arra, mint ma. — Egyetlen kormánypárt sem teljesítheti úgy kötelességét, mint mi fogjuk, mert tudatában vagyunk annak, hogy a mi érdekünkről, az autonóm Szlovenszkó érdekéről van szó. Válasszon tehát most Prága, hogy békét akar=e vagy pedig harcot. Lellel visszavonult j sértődöttség nélkül elfogadom és konzekvenciáit levonom. Teljesen visszavonulok minden politikától és közéleti szerepléstől. Úgy érzem azonban, hogy kötelességem elköszönni azoktól, akik a harcot hónapokon át 3/ én oldalamon küzdöttek végig s akik bizalmukkal megtiszteltek. Az elsőknek a bajtárs háláját nyújtom, az utóbbiaknak őszinte köszöneteraet. Amikor az államfordulat után kezembe véltem a zászlót, a kereszténység és népeink érdekét akartam szolgálni. Szándékaim tiszták, őszinték voltak s dolgoztam megvalósulásukért önzetlenül, » becsületesen. " A nép ítélete most azt mutatja, hogy nem jól végeztem feladatomat! Én meghajolok az Ítélet előtt! És csak arra kérem a mindenség Urát: adjon erőt, rátermettséget és kitartást az uj vezéreknek, hogy nagy feladatukat jobban tudhassák teljesíteni, mint ahogy arra az én igénytelen erőim képesek voltak! Leilei példáját természetesen az aivezc- rek is követték: Szappanos Lajos, Kaiser Gyula, Jarabek Rezső szintén visszavonulnaSE a politikai élettől s Pozsony város képviselőtestületében vi- se!t tagságukról is lemondanak. A Népakarat négy oldalon megjelenő száma bejelenti egyúttal a Népakarat megszűnését is. A Lellet-frakció mindkét sajtóorgánuma: a Népakarat magyar hetilap és a Deutsche Zeitung német hetilap máris beszüntette megjelenését. A választások ítélet volt a pártok működése és programja felett. Szlovenszkó magyar népe is ítélkezett és ez az ítélet megsemmisítő volt a kormánybérenc Mikle-pártra s az egyéni érvényesülésért pártbontó Leilei Jenőre. A nyugatszlovenszkói keresztényszocialista párt — minden elkeseredett kortesfogása ellenére — csak 17.285 szavazatot tudott elérni és igy az érsekujvári kerületben 10000 szavazattal maradt a választási szám alatt. A nagy remények tehát porba hullottak az ötiémitásnak most már vége. A számok realitásán semmiféle puccs, intrika, mesterkedés nem segithet. ^Leltei megszűnt a magyarság politikai életében tényező lenni s igy az a kényszerű visszavonulás, az a Lodgmantól átvett gesztus magától értetődő, természetszerű következmény volt. Lodgman visszalépése és Leilei reztgviá- ciója között nagy különbség van. Lodgman idealista politikus volt ak- hat év óta minden politikai cselekedetében csak nemzetének érdekeit tartotta szem előtt és a nemzeti ügy szolgálatában nagy személyi áldozatokat hozott. Pártja résztvesz a másod.k skrutiuium- ban s itt Lodgman első helyen jutott volna be. Mindezt nem mondhatjuk el Leijeiről. A kisajátított Népakarat november 22-iki számában jelenti be Leilei Jenő dr., hogy teljesen visszavonni minden politikától és közéleti szerepléstől Leilei az alábbi nyílt levélben búcsúzik kevésszámú, megtévesztett híveitől: A nép Ítélt! ítélete reám és az általam képviselt politikai irányra nézve határozottan kedvezőtlen. És én sietek a nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy azt minden hátsó gondolat, neheztelés vagy — Az Augusztot Skribenszkynek hitták . . — A ballerinát frájlájn Leóna . . — Az! — A ló Miska volt. A kassza feleit egy beteg majom ült — — Beppo — — Beppo? Giovanni! Vagy Beppo? Házinyu- lat szorongatott a karmában . . . — Mindig nyoszogatta és körülnyalta, nyalogatta a nyúlnak már egészen gyuladt szemét . . — A rubint itta ki belőle. — Szószerint igaz! Egymásra uéztek: mind igaz! Aztán ugyanazok a tanárok az iskolákban. Csak másképp hitták őket. Legyintettek. — Matúra . . . — Aztán Pest. — Ne firtassuk. Már nem igaz. De mit éltünk eddig? A banketten már egyre csendesebbek lettek a kabátok. Semmi sem történik az életükben! Most hazamennek és minden élűiről kezdődik megint. Összeterelték őket. Tűrnek, dolgoznak, éheznek, szomjaznak, mint a tevék. A sivatagban! — Barátom. — Barátom! — Én most fel fogok ugrani és beleorditom az egész világba! Hogy barmok vagytok! Tevék. kérődztök, szenvedtek! A másik csendesen lehúzta: — Inkább igyunk még . . . valamit. Barátja ijedten .eresztette le a fejét. Igyunk? Miből? Ha ez most el kezd mulatni? És ránézett. Miből van ennek? Ha tisztességes tisztviselő! Dr szeme megakadt a kopott, fekete kabáton, foszlott gombokon és csendesen elmosolyodott: — Nem, barátocskám, nem iszunk, már nem lehet. — A kedvemért — kérte a másik. — Ha én most abbahagyom, igy megyek a vidékre, sose találok ki ebből az irtó szomorúságból. Halálig taposok benne! Az ilyennek ki kell rohannia! Az ember nem hordhat srapnelt a szivében! Valamit iszunk! De csörömpölés és lárma támadt a teremben. Fizetni, záróra! A gázlángokat már oltogatták. Fizetni. Lehúzták rájuk a vasredöket. Akik fizettek, kitolták őket az utcára. Az ordas, fekete városba. A kopott kabátok bucsuzkodtak, tiine- deztek. Dideregve kullogtak szét . . . Hova? Odúikba, aztán hivatalaikba. A hideg rázta őket. * A párt vezérkara bejelenti a Népakaratban, hogy levonják a választások eredményének következményeit és visszavonul a vezetéstől, de tanácskozásra hívja fel pártveze- tőségéit, döntsenek azon kérdésben, vájjon a nyugatszlovenszkói kér. szoc. párt fen- tartassék-e továbbra is, vagy pedig tel- oszoljon-e? Kaiser Gyuláéit azonban legalább a szak- szervezeteket meg akarják őrizni maguknak. A szakszervezetekhez intézett felhívásukban kimondják, hogy a szakszervezetek működése a politikától független és ezért a szakszervezetekből álló szövetség továbbra is a régi központban fog működni s a megszűnt Népakarat helyében szaklapot indít meg. Hisszük azonban, hogy a Leílei-frakció a szakszervezetekben is elvesztette talaját és a szakszervezetek nem nyújtanak majd lehetőséget arra, hogy a pártbontók innen folytathassák romboló tevékenységüket. Egyedül, szomorúan lépegetett a sötét éjszakában^ Mi történt vele? Ebben az életben? Mi történt az ő életével? Tűrt, szenvedett, mint a teve! Cipelte a terhet, baktatott, mint a teve. A karavánban. Némán kérődzőit, néha összedugták az orrukat és szimatoltak egy kis oázis után. Ebben a száraz, kietlen sivatagban. Most tetszett neki, hogy igy leszidhatja magát. , . , , . __ Teve, te teve! A hajcsárok az orrodra üt nek, a nyakadba ülnek ... de olvastam valahol egyszer, hogy még a tevék is fellázadtak. Fel ám! Igen, igen, egyszerre csak nyugtalankodni kezdenek. Fújnák, prüszkölnek, makacsok és mérgesek. Szelíd teveszemüket elfutja a vér. Topotzékolmak, az üres gyomrukból mély hangok törnek elő. A tevék vadulnak. Már a hajcsárok felé kapnak csattogó fogakkal. De aztán eszébe jutott, hogy ilyenkor a hajcsárok egy-egy éjszakára elkötik őket. A teve felvágja fejét és bőgve belefut a sivatagba. Ordítva keres valakit, akit eltiporjon. letaposson, elgázoljon. Egyszerre — a gazdája áll előtte. — Egyenesen neki! Fellöki, harapja, rúgja. Orrcim- Dáia remeg, fújva táncolja körül, visszatér és belekaparja tajtékozva a homokba. Erre megnyugszik. Csendesen lehajtja fejét, sir, most merre vágjon? . . . Visszacammog lassan a karavánba, nyakát végigfekteti a földön. Forradalmi dühe elmúlt. Akkor elöbujik a gazdája és fején, orrán, hátán, a púpján véresre páholja. Hiszen akit a teve a szabadban eltiport, becsapták, csak kitömött bábu volt, karó a gazdája rongyos ruháiban. De aki most és mindig üti, páholja, az örökkön élő ember maga! Őket is néha így elköti az állam. Gyülésez- uek. toporzékolnak, bábokat döntenek, szalmát tipornak . . . Fekete, kopott kabátokban. Aztán megint odaállnak a karavánba és trappolnak, csak trappolnak tovább. Tevék! A sivatagban! Csendesen feldohogott hideg és nyirkos lakásába. Az asszony már aludt, kócos volt és sárga. Anyateve. A díványon széttepett paplan alatt a fia. Tevefióka! * , Lehúzta kopott, fekete kabátját és a gyerekre dobta. Az összehúzta magát a kabát alatt. Hogy öleli már a foltos, rossz kabátot! És mintha a kabát is ölelgetné. Hát mi legyen belőle? Püspök? Szegény beamter lesz. Teve! A kabát két üres, fityegő ujjúval már átkapta a gyereket és leszorította. Még kigörbült hátával is takargatta . . . Hanem meleget? Semmi meleget, neki sem adott! „A nép ítélt — teljesen visszavonulok minden politikától és közéleti szerepléstől* — Megszűnt a Népakarat és a Deutsche Zeitung rongyot, mint a házi szalvétát, ünnepélyesen a gallérja mögé akarta gyűrni. Barátja kezébe nyomta az étlapot, böngészgették, de a szájuk leszaladt, amint szemük az árak oszlopán fölfelé kapaszkodott. — Horribile — mondogatták — egyszerű polgári bankett! Horribile! — Végül odaintették a pincért: — Szép, szaftos pörköltöcskét hozzon, barátom. — Nincs már. Elfogyott. Csapás, ez csapás. Még inkább összebújtak és nézték, mint esznek mások. Az okosak korán jöttek! Az arcukon már ott elégedetlenkedett a pörkölt. Néhányan valami leöntött, szószos ron- gyocskát nyiszálíak. Hát hozzon nekik is... pirított borjú májat. És félliter bort. Ide is félHter bort ... És elnéztek az ünnepi arcok fölött. Gyűrött, fáradt fejek. Maguk elé révedeztek. Néhányan vitáztak. Egy, ott messze fent, tószto- tott. „Megkívánjuk - . Polgári bankett. — Elég sokan vagyunk — mondották ketten és koccintottak. Dohos volt a bor, kis penész- foszlányok úszkáltak benne. — Összetartásban az erő! — De mi ne vitatkozzunk. Jó kedvem van! Kár volna érte. Van-e családod, becses családod? Hányán vagytok? — Egy kis fiam. — Nekem három! Drá<j! Troá! Tri! — Ui- jával is mutatta. — Pesten nyüvekedtél? — Nagyszombatban. — És Károlyban. Elgondolkoztak. — Csak ott volt az igazi boldogság. Nagyszombatban. — Károlyban . . . — Es ott maradt. A gyerekkorral. Amikor tízéves voltam, mintha az égből pottyant volna le . . . egy panoráma . . . — Hozzánk is eljött ... A nagypiacra. — A piszkos ponyván színes kép. Szerecse- nek és Stanley-sisakos angolok dőfkölődtek. — Az! Barátom az! Ugyanaz. Másik oldalon meg tigrisvadászat. — Elefántokkal . . . — A pénztár felett . . . — Várj, zöld pamagáily. Úgy. . himbálózott . . — Alatta „Briszton, a medveember!“ — Meg Szeszina, a madárfarku hölgy. Valami ferslógban tilt . . . __ Az. És lábával madzagon rángatta a há tul kiterjesztett pávafarkát Csodálatos volt! — Nekünk csodálatos! De jött egy cirkusz is . . i
