Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-22 / 265. (1008.) szám

* J lft * Mai számunk 16 oldal ET IV. évf. 285. (1008) szám Vasárnap •1025 novemlBr 22 inii'f^^ if mtvy előfizetési árak belföldön; évente 300, m »- ^^ félévre 150, negyedévre 76, havonta r j/P"* 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre ^ffWTT F?y^FK? T3'T* ■■sasa r .JIT SÍ JöF £xt áJ§F Szerkesztőség: Prága. 11. Stépánskü affL ifflF llk «§F jjWr J&P IBj JET 1ÍL,jÉ£ ulice I6/IIL Telefon: 30-3-49. Kladó­^xsSLJr 6j[ ^BL ^íMbL hivatal: Prága, L, LlHová ulice 18. ^Sfi®r ^@"*SiBIHaHB@B*^ggBS88^ Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A fxtovensxftói és Gtusxmsxtiói 'fxövetkexett £íténxéfci (fáwtok votitibai najtitama Adminisztratív főszerkesztő:Dzurányii Jtászíó Seteiős szerkesztő Sói Jsínán Kramár és Lodgman A választások hatalmas politikai eltoló­dásokat hoztak. Olyan pártok, amelyek 1920-ban domináló parlamenti szerephez jutottak, most katasztrofális vereséget szen­vedtek, viszont olyan pártok, melyek a múlt választásokon még pártszervezettel sem bírtak, vagy pedig kis számban vonultak be a parlamentbe, egyszerre a rájuk esett szavazatok nagy tömege következtében váratlanul megnövekedve vonulnak be a politikai életbe. A pártok élete is a biológia őrök törvényeinek alávetett. Nőnek, fejlőd­nek, ha programjuk életes, hanyatlanak, visszaesnek, ha merev dogmatizmusuk ellen­tétben áll a tömegek uj kívánságaival szem­ben. A tömeg elsősorban ösztönei után indul és ösztönösen megérzi, hogy milyen eszme, törekvés, politikai célkitűzés felel meg leg­jobban igényeinek. 1920-ban a szélső radikalizmus korát éltük és ez a radikalizmus .emcsak az osztályok egymás közötti viszonyában, hanem a nemzetek küzdelmében is megnyi­latkozott. A csehszlovák állam friss alakulat volt, hol a történelmi együttélés és tradíció hiánya nem forrasztotta még egybe a töme­geket és a ki nem épített gazdasági kapcso­latok sem hozhatták létre legalább a gazda­sági autochtoniát. Nagyjából az álla1" 1 ét teljesen divergens múltú és érdekű részből fejlődött ki, egy nyugatiból, melyet az úgy­nevezett történelmi országok alkottak és egy keletiből, mely a magyar királyság egy­kori területeiből alakult. Ez a konglomerátum teljesen különböző sorsú, életfelfogásai nép- tömegeket hozott egybe és a kiegyenlítődés munkája helyett a szélső radikalizmus még mélyebbre árkolta a népek közti szakadé­kokat. Uj Svájc, gyönyörű eszme lett volna ez itt, Európa közepén. Talán meg is lehetett volpa és feltétlenül meg kellett volna terem­teni. E helyett azonban a cseh nép politikai vezérei egy torz elmélettel és gyakorlattal jöttek. Államnépről és uralkodó nemzeti­ségről beszéltek a csehszlovák nemzeti egy­ségfikciója alapján, melynek jegyében hét millió szlávot ' akartak szembeállítani hat millió germánnal és magyarral. A hat éves államkormányzás azonban megmutatta, hogy a szlovákok elsősorban azok, akik leg­jobban harcolnak nemzeti egyéniségük fen- maradásáért. A radoné.di stato, az állam- kormányzás érdeke és művészete most azt kiváltja, hogy uj irányelvek jöjjenek az állam nemzetiségi politikájába. A politikus nem járhat el makacsul ko­nok ideáinak irányában, hanem tekintetbe kell vennie a tömegösztönöket, különben el­bukik. A tömegek pedig ítéletet tartottak azokról a politikusokról, akik a nemzeti po­litikában a szélső radikalizmust képviselték. Ez az Ítélet elsősorban a cseh nemzeti demo­krata párt ellen szólt, amelynek politikája Kramár személyében testesült meg. Határo­zottan európai színvonalú politikus, a nagy­szláv eszme híve, aki a nagyszláv testvéri­ségben látta nemzete fejlődésének eljövendő lehetőségét. A nagyszláv eszme azonban megszűnt a történelem dinamikai hatóereje lenni, tulajdonképpen soha nem is volt az hanem álomkép csupán, amely száz eszten­dős történelmi múltjában semmi reálisat nem produkált. Kramár koncepciója egy fixa ideán nyugodott, kétségbeesetten várta, hogy Oroszországban visszatérjen a régi rend­szer és eddig az ideig fenn akarta tartani nemzetének hegemóniáját a más nemzetek felett. A cseh sovinizmus megfelelő liinter- landot adott idáig ennek a politikai törek­vésnek, mely nemzeti demokráciának ne­vezte magát s ezzel is kifejezésre juttatta, hogy a demokráciát nem világpolgári, ha­nem szűk nemzeti keretek között fogja fel. Kramár nagyhatalmú ur voit a petkában, szembehelyezkedett a Hradzsinnal, a legéle­sebb antipolusa volt Benesnek, aki hajlandó A nemzetiségen Kulturális autonómiája a ueiső politika homlokterében Egy cseh tanár a kulturális autonómia lehetőségéről és módjairól Prága, november .21. A régi-parlament utolsó ülésén Spina dr. egyetemi tanár, a német gazdák szövetségé­nek képviselője javaslatot nyújtott be a ki­sebbségi iskolaügyek autonómiájáról. A cseh kormánytöbbség természetesen erről haliam sem akart s a koalíciós sajtó is a legmere- ve’bben elutasította Spina javaslatát. Most, közvetlenül a választások utá'. mégis csak vállalkozott egy cseh egyetemi tanár arra, hogy Spina javaslatával szemben egy cseh nemzetiségi iskolaügyi javaslatot dolgozzon ki. Sobota Emil cseh egyetemi L r.ár a „Nova Svobodá“-ban részletesen fog­lalkozik Spina javaslatával és kijelenti, hogy a cseh pártok, elsősorban a szocialisták, az autonómiára vonatkozó háború utáni programjukat kénytelenek alapos reví­ziónak alávetni, Sobota szerint a csehszlovák nemzet­ségi autonómia-program alapelvei a követke­zők lehetnek: 1. A nemzetiségek között az autonóm ügyeknél az „egyenlő lehetőségek" nívóját kell elérni. 2. Olyan törvény i kell kidolgozni, hogy a jelen viszonyok mel­lett keresztülvihető legyen. 3. Olyan politi­kai atmoszférát kel! teremteni, amely ilyen autonómia kiépítését; lehetővé teszi. Sobota tanár az első ponthoz azt jegyzi meg, hogy egy „belpolitikai Daves4ervre“ van szükség, vagyis a csehszlovák nemzet a régi rezsim alatt ért megrövidítéséért „jóvátételi köve­teléssel" áll elő. Az autonómia rendezésénél szem előtt kell tartani az alkotmánytörvényt, mert állami szempontból nem lehet megen­gedni, hogy ez az autonómia egyúttal terri­toriális, nemzetiségi autonómia legyen. Cseh­szlovák szempontból nemcsak Cseh- és Mor­vaországot kell tekintetbe venni — irja So­bota —, hanem Keletszlovenszkót és Ruszin - szkot is. ahol a csehszlovák és rutén népnek még nem volt elég ideje arra, hogy nemzeti öntudatra ébredjen s a nemzeti hovátartozó- ságot csak véletlen momentumok hatása alatt döntik el. Végül megállapítja Sobota tanár, hogy az utolsó évek politikai tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy ha a német községek, egyházak és né­met főiskolák autonómiái eddig alá nem aknázták ennek az államnak alapköveit, akkor a kulturális autonómia-sem jelent­het veszélyt az állam részére. Sobota tanár javaslata ugyan még min­dig nem az, amely a nemzeti isebbségek kul­turális igényeit és követeléseit kielégítené, de figyelemreméltó kezdeményezés, mert ez az első konkrét fe'elet cseh részről a nemzetiségi autonómia kérdésére. Meg vagyunk győződve arról is, hogy ezt más, konkretebb kezdeményezések kö­vetik, mert nemzetiségi autonómia nélkül a köztársaság konszolidációjáról sohasem le­het szó. > A német birodalmi gyűlés okvetlenül elfogadta Locarnót Luther a szerződés aláírása után lemond — A szociáldemokraták a mai kancellár ellen — Luáendorff nyílt támadása Hindenburg ellen Berlin, november 21. Luther dr. kancel­lár ma a pártok vezetőinek hivatalosan be­jelentette, hogy a birodalmi kormány többi tagjaival egyetértve a locarnói szerződés londoni aláírása után azonnal benyújtja a birodalmi elnöknek a teljes kormány lemondását. A kancellár elhatározása megnyitotta az utat annak az uj többségnek megteremtésé­hez, mely határozottam a locarnói szerző­dés alapján fog állam. Ha a belpolitikai tárgyalásokban állanak be túlságosan nagy komplikációk, való­színű, hogy ismét Luther dr.-í bízzák meg az uj kabinet megalakításával. A kormány elhatározására közvetlenül az adott okot, hogy a szociáldemokraták a nagy koalícióba csak úgy voltak hajlandók beleegyezni dia annak vezére nem az alap­jában véve baloldali beállítottságú Luther lesz. A szociáldemokraták bizalmatlansága folytán szóba került a német kis koalíció terve is. A kis koalíció a demokratákat a nép­pártot és a centrumot foglalná magába, ez a kombináció azonban csak kisebbségi kor­mányt hozhatnia, amelyet viszont a balol­dali., vagy a jobboldali nagy párt bármikor megsemisiíthietne. Egyelőre valószínűnek látszik, hogy a szociáldemokraták elhatározása nem végér­tett volna az Oroszországgal való kapcsola­tok felvételére. A szláv testvériségnek hir­detője, Kramár volt az, aki mindezideig meg­akadályozta a szovjettel való kereskedelmi kapcsolatok felvételét és lekésetté a cseh ipart az orosz piacról. Idehaza pedig kérlel­hetetlen harcot folytatott minden nemzeti engedmény ellen, le akarta törni és gúzsba akarta kötni a többi nemzetiségeket. Ez a politikai koncepció ment addig, amíg Európában a poincareizmus tartotta orgiáit, amíg gyarmati katonák állottak a Rajnánál és az európai politikának érdekében állott, hogy vasgyürüt fonjon Németország köré. Locarno után azonban a Kramár-féle politika elbukott s ennek a bukásnak ösztö­nös kifejezése volt a nemzeti demokraták választási veresége. Tudjuk, hogy a cseh vezető politikusok még távol állanak attól, hogy a lelkek lesze­relésének folyamatát megindítsák s a nem­zetek közti békét megteremtsék. De a dol­gok a tehetetlenségi nyomaték fizikai elvén haladnak előre és nagy eredmény az is, hogy a Kramár jelentősége az uj parlamentben alábbra szállt. Idők jele, hogy a szélső radi­kalizmusnak és a negáció politikájának a németség körében is elveszett a talaja. Lodg­man személye szimbóluma volt ennek a po­litikának, mely eredményeket nem hozhatott. Ez a kétségtelenül erős és karakteres politi­kus a nép Ítéletéből levonta a konzekvenciá­kat és visszavonult a politikai élettől. A magyar nemzeti párt fényes válasz­tási győzelme azt mutatja, hogy a magyar­ság nagy tömegei szintén a reálpolitikát kí­vánják. Ez a politika nem ad fel semmit a nemzeti jogokból, sőt biztosítani akarja azokat, mert csak a kisebbségi jogok mara­déknélküli teljesítési esetén adhatja fel ellen­zéki álláspontját. Addig tehát közdelem és erős harc a feladata, de ez a küzdelem ered­ményesnek ígérkezik abban a nagyszabású koncepcióban, amelyben Szent-lyány Józref közös frontba vonta össze a jogaikért har­coló Összes kisebbségeket. venyes és a pártok módot fognak találni, hogy az uj kormányt ismét csak Luther ve­zetése alatt alakítsák meg. A locarnói szerződés eliogadása kü­lönben egészen bizonyos, mert ha a nemzetiek nem is szavaznak mellette, okvetlenül mellette lesznek a szociál­demokraták és a mérsékelt ellenzék töfc« bi pártjai A többség igy oly módon fog elöállani, mint tavasszal Parisban Caitlaux pénzügyi terveinek kamarai keresztülhajszólásánál, amikor a kormányban lévő szocialisták he­lyett Poiucaré mérsékeltebb ellenzékének szavazatai döntöttek a francia pünzügymi- niszter javára. Különben egyelőre nem is bi­zonyos, vájjon december elején Londonban aláirják-e a locarnói szerződést, mert az an­gol anyakirálynő halálával a londoni udvar­nak hivatalos gyásza van, s a tervezett fo­gadtatásokat és ünnepségek igy elmaradná­nak. Mivel pedig ezeket okvetlenül meg akarják tartani, lehet, hogy az aláírást csak december 15-én tartják meg. Berlin, november 21. Hogy mennyire Hindenburg ellen fordultak a szélsőséges na­cionalista elemek, azt a tegnapi számunkban közöltteken kívül Ludendorfí egy újabb nyi­latkozata is megvilágítja, mely a Völik. Ku- rier-bau jelent meg. A volt vezérkari főnök többek között a következőket mondotta: „A háború alatt megosztottam a dicsőséget és a becsületet Hindenburggai, ma azonban gör­csösen összeszorul német szivein, ha látom, hogy a tábornagy mennyire feláldozza be­csületét. Hindenburg neve a szégyen és becs­telenség dokumentumaképpen fog szerepel­ni! így a tábornagy személye veszedelmet jelent a német nemzeti akarat számára". — Ludendorfnak ez a nyilatkozata óriási feltű­nést és visszatetszést keltett a német sajtó­ban. A Berliner Tagblatt szerint az az ember becsmérli igy a köztársaság elnökéi, aki dicsősége nagy részét Hin­desiburg önzetlenségének köszönheti. Hindenburg csak addig tetszett a jobb­oldalnak, amíg pártpolitikai célokra használ­hatták ki s amint az elnök tisztesságérzeíe önállósította őt, megszűnt a nagy lelkese­dés. Ludendorfí viselkedése pedig egészen pa to lógiku s természetü. A német néppárt lapja, a Tágiiche Rund­schau a legszívesebben hallgatna Ludendorfí nyilatkozásáról, a leírhatatlan elvakultság e dokumentumáról. A háború alatt a német nép mindig azt gondolta, hogy Ludendoríí- nak vannak a legnagyobb érdemei a hadve­zetés terén. Most azonban ráeszmél arra, hogy mily toronyrrtagasságban áll Hinden­burg jelleme, belátása és kötelességtudása Ludendorfí donkihottériája fölött. Az uj lengyel miniszterelnök európai utazása Varsó, november 21. Skrzynski megalakította az uj kormányt, mely még ma leteszi az esküt a köztársasági elnök kezébe. A miniszterelnök a külügyi tárcát is megtartja. Lapjelentések szerint Skrzynski, aki eredetileg 25-én akart már el­utazni a lengyel fővárosból a londoni aláíráshoz, hogy útközben megállapodjék Párisban és Berlin­ben. utazását november 28-ára halasztotta. Va­lószínű, hogy Berlinbe és Parisba csak a locarnói szerződés aláírása után megy, ha az angol udvari gyász miatt tényleg december 1-én tartják meg a |locarnói szerződés ünnepélyes aláírását. Megszüntetik a vízumot Ausztria és Csehszlovákia közt Bécs, november 21. Az osztrák kormány * németországi vízumkényszer megszüntetése után más négy országgal, Csehszlovákiával. Olaszor­szággal, Franciaországgal és Svájccal is tárgya­lásokat kezdett a vízumkényszer megszünteté­sének érdekében. A csehszlovák kormány elvileg hajlandónak mutatkozik a német mintájú vizum- megszüntetés életbeléptetésére s a megfelelő tár­gyalások már megindultak a szakminisztérium­ban. Egyelőre parsze még nincs szó a vizűm megszüntetéséről, de néhány hóna.p múlva sor kerülhetne reá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom