Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-19 / 262. (1005.) szám
csfltörtOK, november 19. w^tn&aijxg^ÉaiaEÍs/BK&MXM Kow-vezistő: Vécsey Zoltán dr. 62. számit játszma Világos: Bogo?|ubow. Sötét: Grünfeld. Játszották a moszkvai nemzetközi verseny első fordulóján. Az orosz bajnok az első dijak egyiké- n«K legjogosabb aspiránsa. 1. e2-e4 e7-e5 4. Ffl-b5 FfS-h4 2. HgH3 f1b8-có 5. 0-0 Ü-0 3. Hbl-c3 hgS-46 6 d2-d3 Fb4xc3. Jobb 6 ........... d6 7. Fg5, He7 stb. folytatás. 7. b2xc3 d7-dó 8 Ii2-h3! .... Maróczy ajánlotta kitűnő lépés. 8........... Ir7-h6 9. Bfl-el a7-a6 Jo bb Hc6-e7. 10. Fb5-a4 Fc8-d7 12. I1í3-h2 Ha5Xlb3 11. Fa4-'b3 Hc6-aő 13. a2xb3 Ilf6-h7. Sötét f7-í5-öt tervezi, ez azonban kedvezőtlennek bizonyul. A huszárlépés tehát elhibázott, mert rossz manővert vezet be. 14. f2~í4 e5xf4 15. Fclxf4 Í7-Í5 Si duó faoiunt ádem, non est idom. Ez a lépés riHMri»ni—CTii a'i wtwHBSflBBawwaB'aH^^ meggyöngiii a királyszárnyat és megbénítja a sötét futár hatáskörét. 16. e4-e5! d6xe5 18. Vdl-e2 Bf8-e8 17. Bélxe5 Hh7-f6 19. Mh2-f3 Hf6-d5 Jobb volt a toronj csere, A sötét által most kezdeményezett manőver csak további gyöfígi- tésre vezet. 20. Ff4-d2 vdS-íó 23. Fd2-e3 Hc7-eó 21. Bal-el c7-c6 24. Ve2-f2 Be8-iS 22. c3-c4 Hd5-c7 Fenyegetett Bxe6, Vxc3, Be7 stb. . 25. Vf2-bő Ba8-b8 28. Vbö-c7 FeS-hő 26. Be5xe6 Vf6xc3 29. Be6-e7 Fd7-eS. 27. Be6-e7 Fd7-e8 29. Bel-e5 feladta. A moszkvai verseny állása. Tegnap a függő játszmákat bonyolították le. Bogatircsuk—Bogol- jubow, Réti—Zubarew, Spielmann—Rabinowics remis-vei végeztek. Geitewski megverte Spiel- mannt és Tőrre legyőzte az eddig veretlen Mar- shaltt. Grünfeld—Gotthilf remis. Zubarew megverte Werlinskit, Löwenfisch pedig Dus-Choti- mirskyt. Rotnanowski megverte Örünfeldet. Függ még a Grünfeld—Lasker játék. Áilás: Bogoljubow 5, Marshall, Tőrre 4 (sz), Rubinstein. Tartakower 4. Lasker 3.5 (1, sz), Romanowski 3.5 (sz), öoga- tircsuk, Capablauca, Genewski, Rabinowics 3.5, Werlinsk'i 3, Spielmann 2.5, Löwenfisch 2. Gotthilf, Réti, SSrnisch, Zubarew, Yates 1-5, Grünfeld t (1, sz). Dús ! (sz). Rimaszombat kereskedelmi életét az uj nagyzsupák felállítása döfte le. — Rimaszombat hivatali!okváros volt a megyeszékhely minden kereskedelmi előnyével. A nagy-megyerendszer bevezetésével a ledegradált város elvesztette központi előnyeit, elvesztette a módos és vásárlóképes hivatalnokosztályt és ma — nem vásárol. — Ennél is súlyosabban érinti az itteni kereskedelmet a nagyzsuparendszer azon folyománya, hogy legjobb piacunkat, a Sajóvölgyét, Tornaijától föí egész Dobsináig tökéletesen elvesztettük. — Sajó völgy most a fejlődő Tornaija köré csoportosul, mig Rimaszombat kereskedő] számára elveszett- Rimaszombat nagy handi.'.keppel állja a versenyt a rivális és szomszéd Tornaija és Losonc hármas versenyével, — A külső kép, a sok üzlet a prevrat utáni konjunktúra maradványai, amikor is gombamódra- nőttek uj és uj üzleteik— Speciális sérelme az itteni őslakos kereskedőknek a vásári kereskedelem abnomiis fejlődése, me és sziveket hódító állomása. A testület téli kulturális programjára vonatkozóan azt a felvilágosítást kaptam, hogy e szezonban több hasonló nívós és missziót te kiesi tő est vari előkészítésben. — Csökkent a bankjegyforgalom. A Bankhivatal november közepei kimutatása szerint a barjegy-forgatom csak jelentéktelen mértékben, 120 millióval csökkent és 7587 milliót tesz ki. A zsirószámla 210 mii-hó koronával 814 millióra növekedett. A befizetésekből most a legnagyobb mennyiséget a Jegybank részvényjegyzés törlesztések képezik és pedig 146 millióval- A Nemzeti Bank részvényeiből a Bankhiv a tálhoz eddig 274 millió korona folyt be. A Baukliivatallai szemben fennálló hiteligények a hónap közepén meglehetős jelentékenyek voltak. A váltótárca 58-al 712 millióra növekedett, az eskomptértékek 38 millió növekedéssel 112 millióra rúgtak. Köicsönüzletbc összesen tehát 1300 millió van befektetve. A devizakészlet 10 millióval 750 millióra gyarapodott, az érckészlet 1030 milliót tesz ki. Egyéb aktívák 400 millióval szaporodtak, az egyéb passzívák rovata 5 millióval 168 millióra bővült- Vagyonadóra 16 milliót fizettek be úgyhogy a végösszeg kerek 5 milTárdiához még 22 millió korona hiányzik. A bankjegy^{|§jjp^^^l^&^liili!ililiiilillllilü»»iiiiniiifliiiu»nnnnniiiu<i/nnf/»;/nfnnu^a/fjiii))nM)iíinnnu^^Ayiy4^M^ Koldusboton a rimaszombati kereskedelem Beszélgetés Dlckmann Dezsővel, a Kereskedelmi Testület elnökével — A P. M. H. kiküldött tudósítójától — Rimaszombat, november 18. Rimaszombatban, mely város mindig példás volt araól, hogy kereskedői aiz üzleti szolidság és becsületesség szem előtt tartásával a kereskedjem a legszebb formáik között végezhették életfunkcióját, a kereskedelmi élet külső képe éppen nem volna rossznak mondható. Ha az ember végigjön a vasúttól a piacra, azt látja, hogy sokkal több üzlet színes szemei: sokkal több tarka kirakat díszeleg és csalogatja a vevőközönséget. A város főutcájának nincs egyetlen olyan háza sem, mely az utóbbi 5—6 esztendőben meg ne telt volna irodákkal, bankhelyiségekkel és üzletekkel. A régi rimaszombati ember, aki 5—6 éves távoliét után most visszatérne a gyü- kervárosba, boldogan csaphatná össze a kezét— istenéin, mennyi ui üzlet! Milyen szép kereskedelem! Micsoda fejlődés! Nagyot csalódna azonban. A szép maszk mögött dermegő halott arc: Rimaszombat k ereske de liiri élete. Ezer nyűg, béklyó és szenvedés fájdalmas- fáradsága él bennünk. Sok az iij kirak..: , de elszegényedtek a kereskedők. Kereskedelmi élet még ma is vonaglik a fejlődést vissza taszító erőszaktól Munkatársunk beszélgetést folytatott a rimaszombati kereskedők egyesületiének, a Kereskedelmi Testületnek közbecsülésbeu álló elnökével, D i c k m a n n Dezső kereskedővel, aki hivatott ember és éleslátással figyelve a város kereskedelmi életének randen életdobbanását, a következőkben adott ösz- szefoglalást a rimaszombati kereskedők jelenéről: — Kereken egy' mondat jellemzi legjobban Rimaszombat kereskedelmi életét: Rimaszombat kereskedelmi élete a teljes visszaesés. Ebben benne van minden— Hogy mi ennek az oka, aizt három felelet világíthatja meg. Először1 az általános középeurópai gazdasági krízis— Másodszor: Rimaszombat régi bűne, mely a vasút! összeköttetés előnyét annakidején nem biztosította a város számára s ez ma kétszeresen súlyosbodott. — harmadszor pedig: a legsúlyosabb következménye az államalakulatnak: a nagy- megyerendszer létesítése. ami ellen azonban a helyi kereskedelem jogos eszközökkel sem tud fellépni a politikai és nemzetiségi tekintetek egyoldalú előtérbe- toJása miatt. Beszélgetésünk alatt csak egyetlen egy momentum merül fel, ami némi enyhülést hoz a lázbeteg rimaszombati kereskedelemnek, az, hogy a legutóbbi időben mintha a pénzügyi hatóságok részéről az adóbehajtás terén kevésbé éles és kevésbé kíméletlen szél fújna. — Hogy élnek ma a kereskedők? — kérdeztem. A felelet el szom őri tó: — A régi tőkék maradékából. Szolid kereskedők igyekszenek beilleszkedni a viszonyokba és megtalálni Helyüket a város életében. És ezt első percre is észre lehet venni. Rimaszombat kereskedői mindéin anyagi nehézségük dacára is kiveszik részüket a város kulturális és társadalmi életében' és a közjótékonyság gyakorlásábanA kereskedelmi testület,, mely az őslakos kereskedőkön kívül a rimaszombati őslakosság tekintélyes és számba vehető részét magához kapcsolja, a többi helybeli egyesülettel a legteljesebb és legpéldáisabb együttműködésben és barátságban dolgozik és minden tekintetben komoly missziót tölt be. Kicsinyes szempontokon és elkülönítő válaszfalakon tultekintve áll a. város társadalmi és kulturális életének szolgálatában. Legutóbb évadnyitó kulturcstélyét rendezte meg Bogdán Erzsi, a jóuevii és küföldőn is .sínért művésznő ós a helybeli fiatal esztétikus, Bálint Géza dr. közreműködésével* A Petőfi, Ady-estről itt csak annyit említünk meg, hogy Adynak és a modern költészetnek Rimaszombatban ez az est volt az első győzeltartalék 1752 millió koronát tesz ki. A bank- kamuiláb változatlan maradt. • — Befejezték a prágai pénzügyi konferenciát. A két hét óta folyó tárgyalások a volt osztrák-magyar monarchia adósságainak elosztására tegnap teljes befejezést nyeltek. A főkér ülésekben már szombaton az ugynevezett ..prágai acord“-bati megegyezés létesült, melynek részleteiről már beszámoltunk. Tegnap este az utód államok is pontot tettek a tárgyalásokra és a jóvá téteti bizottsággal megállapodásra jutottak aiz úgynevezett vegyes kötvényeik kérdésében is, Ezek alatt, azok a biztosított adósságok értendők, amelyek nem estek a cassa comunne szolgálata alá, hanem azon vasúttársaságok kibocsátását képezték, amelyek több utódállam területén futnak. Minthogy e kérdés most már részletekben tulajdonképpen Ausztriára és Csehszlovákiára vonatkozik, az osztrák megbízottak és a csehszlovák pénzügyminisztérium között már tegnap délután megkezdődtek az informatív tárgyalások. A tárgyalások vezetésére Segur volt osztrák pénzügyminiszter Prágába érkezett, mig a többi utódállamok pénzügyi képviselői ma elhagyták a csehszlovák fővárost. — A prágai Kereskedelmi és iparkamara jubileuma. A prágai Kereskedelmi és Iparkamara, amely egyike Európa legrégibb köz- gazdasági központjának, ma ünnepli femnálá- sáuak 75-ik évfordulóját. A Kamara három fél évszázadon keresztül jelentős munkát fejtett ki Csehország kereskedelmi és ipari életében, tíz újjáalakulás óta pedig fontos alapvető tényezőjévé vált Csehszlovákia közgazdasági életének. A jubileumot, amelyen a külföld és belföld iparkamaráinak képviselői is megjelennek, ünnepélyes keretek között tartják meg. tEBBBE^ssaam^aa&mm mesBr&mmt iwaMiH.M!«WHanaiu‘E ev.jw w a Hírt I a leim1- REGÉNYES TÖRTÉNET — IRTA: KRÚDY GYULA (6) — Emlékszel Miska bácsira, aki tizenöt esztendő előtt mérgében úgy találta belevetni magát egy karosszékbe, hogy onnan többé nem tudott felkelni? — Itt ült tizenöt évig naphosszaid, innen veszekedett az ispánjával, kocsisával, a barátaival, innen intézte minden ügyét-baját. Ö volt az az elvarázsolt ember, aki Pestmegyében mindig karosszékben ült. — Mert fiatalkorában sokat táncolt, — szólt közbe Ilona. — Egy szóval, a múlt hónapban megtörtént az a csoda, hegy Miska bácsi elhagyta a karosszéket. A Közbirtokossági Kaszinóban táncestély készült, a rendezőségnek azonban nagy gondot okozott, honnan szerezzen jó bort a vacsorához, mert a kaszinóbérlő bora ihatatlan. Végre valakinek eszébe jutott Miska bácsi. Neki van a legjelesebb bora, még ® kecskeméti határon túl is. Miska bácsi nagyon büszke jó és tiszta boraira. ..Nem adok a boromból, mert az a hitvány korcs- maros megvizezi és boromnak rossz hírét költi,'4 .- ez volt az első szava Miska bácsina k. De aztán körülvette a rendezőség Miska bácsit és puhítani kezdte. Előadták, hogy egész Pestmegye ott lesz a táncestélyen, nem lehetséges az, hogy a jó cigány mellé rossz bort adjanak a vendégeknek. Miska bácsi aprónk int engedett, Az okos szót megérti ő is. Nagy szégyen volna Hitvány borral traktálni a messziről jött vendégeket. Ha akadna valaki köztietek, aki vigyázna a hordóim felnyitásánál, meg későbben is, hogy a korcsmáros ne keverjen vizet a borba? ... Egytől-egyig ajánlkoztak a rendezők, de Miska bácsi egyikben sem bízott meg. — Nektek a táncon, meg a lányokon jár az eszetek. Nem adok a boromból. Már úgy látszott, hogy Miska bácsit nem lehet megpuhitani, amikor az egyik rendezőnek mentőötlete támadt: — Hát ha senkiben sem bízik Miska bácsi, legyen ott személyesen, mikor a hordókat kinyitják. •— Már mint én? — felelt foghegyről az öreg. — Nincsen olyan bál a világon, amelynek a kedvéért én a karosszékemből felkelnék. — Hát hiszen nem is a bál kedvéért, hanem a bora kedvéért, — felelték a rendezők. — Meg áztán nem kell abból a karos- székből egy minutiimra se feláfeni. Miska bácsinak van kocsija, lova. Felrakjuk, levesszük karosszékestől együtt a kocsiról. Miska bácsinak annyira megtetszett a jó ötlet, hogy nyomban két hordó bort ajánlott fel a bál javára, maga is eljött a bálba és reggelig ott ült a kimérő közelében, amíg borai az utolsó cseppig elfogytak. Erről beszél most mindenki egész Pestmegyében. Geraldiiie a történet előadása után darab ideig hallgatott, aurig Ilona töviről-hegyi re elgondolta azt, hogyan ment Miska bácsi az otthoni karosszékében a bálba, aztán csendes duruzsolással folytatta: — Látod, ha az öreg Miska bácsit tizen- ütesztendős makacskodás után meg lehetett mozgatni helyéből, kiváncsi vagyok, hogy miért ne lehetne a te férjedet is rávenni, hogy elmenjen egy estélyre, ahol mindenki tiszteletié] és szeretettel várja? „Ahá gondolta magában a szomszéd I szobában Esztergomi Tivadar —- ezért kellett Miska bácsinak elmenni a bálba, hogy aztán rám kerüljön a sor!" Ilona halkan feleit: — Én Tivadart nem kényszerítem semmire, mindig azt teszi és mindig jól teszi, amit cselekszik, ő sokkal fenköltebb lelkű férfi, semhogy kicsinyes dolgokkal befolyásolhatni lehetne. Mostanában a magányt imádja én pedig megosztom vele a magányosságot. Ha majd egyszer kedve kerekedik visszatérni a régi barátok, ismerősök közé, oda is elkísérem. — Ó, te Földöntúli Jóság! — kiáltott fel GeraMine. — Te nem változol évek óta semmit! — Minek változnám meg, ha eddig jó voltam Így a férjemnek? — De hát arra sohasem gondolsz, hogy szándékosan eltemeted magad ebben a bagolyvárban? Fiatal vagy. asszony vagy, férjed neve jócsengésü, — habár mostanában már nem ismerik annyian, mint azelőtt, — te pedig libát kopasztól egy elhagyott, ócska ház konyhájában? Ez nem élet, Ilona, Az élet olyan rövid, hogy nem vehetjük komolyan egy percig sem. Mulatni, vigadni, nevetni kell mindaddig, amíg lehet. Én bizony nem hagynám a helyedben elbújni Tivadart a magány függönyei mögé. Akár akar, akár nem, karon csípném, gyerünk, öregem, vannak még a világon szórakozások, amelyek téged is érdekelnek.. Azt pedig valóban nevetségesnek tartom, hogy Tivadar elzárkózik az ünnepel tetés elől. Pnne- pelni akarják, hát ünnepeljék. Ö, nagyon helyesen, megveti a közszereplést. Az a vélemény-e, hogy csak a bohócoknak és színé széknek illik mindig tapsra táncolni. — Talán már nem tud dolgozni Tivadar? — Sokkal többet dolgozik, mint valaha, mert az élete nagyon elnehezedett. Amíg egyedül volt, könnyedén megélt. De amióta a nyakára vett engem: kölöncnek, helyettem is kel! dolgozni. Tivadar nem fél a munkától. Mi hajnalban kelünk ... Csendesen, nyugodtan beszélt az asz- szony. Az a férfi, aki odabent álmatlanul feküdt a szomszéd szobában, a takarójával tömte be a száját, hogy hangosan fel ne zokogjon az asszony szavaira. Az a másik nő, a faluról jött kisasszony azonban nem volt megelégedve a kapott válasszal. — Jártok a Hangliba? Vacsoráztatok már a dunaparti nagy szállodákban? Voltatok valaha lóversenyen, Alagon? Ültök valaha Zserbónál? Volt-e jegyetek a Duiia-ün- nepélyre? Voltatok valaha is Siófokon?. . Az asszony csendesen ingatta a fejét: Ezekre a helyekre éli nem kívánkozom. — Hát ha én asszony volnék, megkövetelném a férjemtől, hogy havonkint egyszer elvigyen Somosi orfeumába, amikor az uj műsort bemutatják. Ali, Istenem, lm^y leket Pesten élni: a nélkül, hogy az ember látná a. legdivatosabb táncosnőket és a daliás lég- tornászokat? Igen, éu már csak azért is elmennék a télikertbe, hogy megtanuljam a legújabb divatot. Pesten a félvilági nők, a k ok o ti ok ölt ö zköd ne k legsze bb en. Ha itthon vagyok, papucsban szeretek járni; a városba pedig éberlaszting cipőben megyek. — felelt evődre az asszony. • Éberlaszting cipőt már Dabason sem hordanak. (Folytatjuk)
