Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-18 / 261. (1004.) szám

Szerda, november 18. Őfelsége Tutankámon a boncasztalon X-sugárral vizsgálják meg a múmiát — Me­sés kincseket találtak a holttest mellett Luxor, november 17­Több mint egy millió nappal ezelőtt The- ba főpapjai megfog.ák Tu tátikámon egyipto­mi király holttestét és bele tették abba a ko- 1 persóba, amelyben mindaddig békességgel nyugodott, amig két esztendővel ezelőtt eu- I rópai tudósok meg nem zavarták örök álmát De a holttestet még akkor sem emelték ki Erre csak most került a sor, Howard Carter, a kiváló egyiptológus csak most vette ki a holttestet hármas arany keretéből s oda állította a falhoz, mint ahogy egy szál deszkát szoktak a falhoz állítani. A királyi múmia kibontásáról semmiféle hit nem szivárgott ki. Mindazok, akiket az .a szerencse ért, hogy a sírboltba lemeliettek, ünnepiesen megésküclíek, hogy semmit sem fognak elmondani arról, ami szemük elé tárul. Nem is bocsátottak ki hivatalos közle- ,'ményt a holttestnek a koporsóból való kivéte­léről. Az egyiptomi kormány csak azzal a fel­tétellel engedte meg az angol és amerikai tu- jiósi'óknak a sírboltba való le mén etelt, ha nem közölnek semmit a történtekről az euró­pai újságírókkal. Ezeknek az elövigyázati intézkedéseknek rneg volt a kellő foganatjuk. Abban a pillanat­ban, amikor Howard Carter kivette a holt­testet arany burkolatából, alig néhány ember lézengett fent a sírbolt körül- Turisták voltak a iézengők, de ezeknek sejtelmük sem volt ar­ról, mi történik lent a sírboltban. — Hát ezzel rendben volnánk, — jelentet­te ki Howard Carter egyszerűen és halkan amikor a múmiát a falhoz támasztotta. Utána Derry professzor, — aki a kairói egyemen az anatómiát tanítja — lépett a múmiához, hogy X-sugarak segítségével ala­posan megvizsgálja. — Az én felfogáson) szerint — beszélte Howard Carter — az X-sugarak segítségével pontosan meg lehet majd állap'tani, vájjon csakugyan tuberkulózis volt-e Tuíankámon őfelsé­ge halálának oka, vagy nem. Némelyek Tutátikámon arcából azt kö­vetkeztették, hogy íüdövésznek esett áldo­zatul Krisztus születése előtt az 1348, esz- endőben. Viszont egyes történeti források ar­ra mutatnak, hogy meggyilkolták. Az X-sugarak arra is válaszolni fognak, milyen idős volt Tutankámon, amikor meghalt. Ha a várakozás ellenére az X-sugarakkal nem tudnának zöldágra vergődm, akkor dr. Lucas, a király belső szerveit fogja kémiai vizsgálat alá vetni. Ezek a szervek egy vö­dörben voltak összehányva és a vödör a kin­cseskamrában hevert. Dr, Lucas azt hiszi, hogy a kémiai vizsgálattal meglehetős pontos­sággal lehet majd megáFapitani, vájjon méreggel törtek-e Tutankámon életére. Tutaukáirion sírboltjának feltárásánál bi­zonyos jelekre akadtak, amelyből arra lehe­tett következtetni, hogy Tutankámont gyorsan és titokban te­mették el­Addig is, míg ezekre a kérdésekre vilá­gosság derül, Mr. Carter már most is igen nagy kincset szorongat a kezében. Ez a kincs egy több mint száz láb hosszú papirusz, amely Tutankámon holtteste mellett volt. A papirusz szövegét a legközelebbi hó­napokban meg fogják fejteni s- akkor olyan momentumot látnak majd tisztán, amely ed­dig homályban van. A papiruszt száz és száz szebnél szebb festmény ékesíti. Ezeket a festményeket Egyiptom legna­gyobb művészei festették. Mr. Carter azt hisz*, hogy arra a királyi koronára is rá fognak akadni, amelyet Tuíankámon viselt s amely Felső- és Alsó-Egyiptom impériumának volt a szimbó­luma. Ezt a koronát át fogják adui Egyiptom mostani uralkodójának, Fiiad királynak, aki megkoronáztatja magát ezzel a koronával. Tutankáinou fáraó föjletJentesíij gyermekijei volt London, november 17. Kairóból táviratozzak, hogy a hivatalos szakértő bizottság jegyzőkönyvet vett föl Tu- tamkámon uhui mi újának meKv'zsgáiá sáról és a szarkofágban talált /fölbccsülhetétlen értékű drágaságokról- A jegyzőkönyv azzal kezdő­dik, hogy miután a múmia holttestét takaró külső lepel u teljes enyészet veszedelme miatt nem volt lcgüngyölithető a testről, egc:.z hosszúban óvatosan felvágták, aztán .vékony páraímrét'ggel vonták be a leplet amely alól még egy lepel tűnt elő. Ez azonban annyira megsemmisült, hogy egy darabban nem lehetett a múmiáról lefejteni. Leszedték tehát a testről az ehuáíloít lep­let s előtűnt a múmia Nyakán amulettgallér van és mellette a kézfej magasságában egy aranytőrt fa­lábak kristály markolattal. Eddig csupán a végtagokat és az alsótes- let fosztották meg leplétől. A kézujjak minden izén aranynyürük vannak, amelyeket skarabeusok díszítenek a test erősen meg van szene séd ve, de még Így is megállapítható, hogy a múmia egy testileg fejletlen fiúé. A lábon aranyszandálok, a boka fölött széles arany esik, a lábujjakon keskeny kis aranypántok. A testen lévő aranykincsek tör­ténelmi becse minden várakozást felülmúl. A loc&rnól szellem győzelme Lengyelországban Skrzynski az uj, dezignált miniszterelnök — A volt külügyminiszter megbízása né­met barátságot jelent Varsó, november 17. A köztársaság el­nöke Skrzynski volt külügyminisztert bízta meg a kabinet megalakításával. Skrzynski azonnal elfogadta a megbízást. A dezignált miniszter elnök a sajtó megbízottai előtt kije­lentette, hogy az uj kormányt a parlamenti pártok széles koalíciójára akarja felépíteni. Reméli, hogy még ma délelőtt befejezi tárgyalásait és este értesítheti az államfőt missziójának eredményéről. Az a körülmény, hogy Skrzynski magá­ra vállalhatta a lengyel kormány meg­alakításának feladatát, tanujele a lo- carnói eredmények teljes sikerének, Lengyelországban is. Skrzynskinek, mint külügyminiszternek, nagy küzdelmei voltak hazájába^ Locarnó miatt, a lengyel közvélemény nem vette szí­vesen, hogy nem sikerült a nyugati paktum mintájára szilárd keleti paktumot is teremte­ni, de Skrzynskinek sikerült meggyőzni a szejmet, hogy a keleti arbitrázsszerződések is elegendők Lengyelország épségének garan­tálásához, s feltétlenül szükségesnek az euró­pai béke megőrzéséhez. Ezen kívül zokon vették tőle, hogy gyakran, szinte tüntetett német barátságával. Ha most mégis lehetővé válik, . hogy a volt külügyminiszter betöltse a miniszterelnöki tárcát, ez a körül­mény a lengyel állapotok nagy megnyugvá­sáról tesz bizonyságot, s beigazolja, hogy a nép ott is elsősorban békére és nyugalom­ra vágyik. A magyar delegáció közvetítése vitte sikerre a prágai konferenciát Megegyezés történt a íörieszíéses kölcsönök és 4 százalékos járadék ügyében is —- A románok ellenzéki magatartása Prága, november 17. Megírtuk tegnap, hogy a prágai pénz­ügyi konferencia a múlt hét végén a fökérdé- sekben megegyezésre jutott. Alkalmunk volt a konferencia egyik résztvevőjével beszélni, aki lapunk számára annak eredményéről a következőkben nyilatkozott: A prágai konferencia eredményei kétség­kívül nagy lépéssel vitték előre a háború előtt kibocsátott magyar-osztrák államadósságok végleges rendezésének ügyét. Elsősorban azáltal történt nagyobb előrehaladás, hogy megállapították azokat a határidőket, ame­lyekben az utódállamok a közös pénztárral szemben a fizetéseiket teljesíteni fogják és ezáltal a közös pénztár abba a helyzetbe fog jutni, hogy a külföldi cimlettulajdonosok szel­vényeit beválthassa.. Lényeges intézkedése volt a prágai tárgyalásoknak a Steg-kötvé- tiyek szolgálata tekintetében az. hogy meg­állapították azt a relációt, amelyben a fizeté­sek történni fognak. Amint már ismeretes, az aranyfrank 27 százalékában történik majd a Stég-adósságok jövőbeni szolgálata. Az angol javaslatot csekély módosítással szintén elfogadták, melynek lényege az, hogy a törlesztéses kölcsönöknek sorsolás ut­ján való törlesztése 193í-;g íe'függeszte- tett és ezen idő alatt az adós államoknak jogukban áll a reájuk eső kvóta arányá­ban a törlesztést kötvényekkel is telje­síteni. Az 1910. évi 4 százalékos magyar járadék szolgálata hasonlóan a nem biz­tosított háború előtti államadósságok szolgálatához szintén a közös pénztár ál­tal fog történni és pedig az aranyérték 27 százalékában megállapított relációban. Kétségtelen, hogy a tárgyalások folya­mán a cimlettulajdonosok érdekképviseletei részéről az utódállamoknak tett engedmé- nyekkekl szemben megfelelő ellenállás mutat­kozott és egy időpontban már úgy látszott, hogy az egész tárgyalás sikertelenné válik, amikor a magyar delegáció részéről egy közve­títő Indítványt nyújtottak be, amelynek révén sikerült a nehézségeket áthidalni. Érdekes a románoknak állásfoglalása a konferencia határozataival szemben. A ro­mán delegátusok a tárgyalások folyamán fel­olvastak egy deklarációt, amelyben az innsbrucki egyezményhez való csatlakozásu­kat bizonyos föltételekhez kötötték. Mint­hogy azonban ezek a feltételek nem feléltek még az innsbrucki egyezmény szellemének, ennélfogva a románok tulajdonképpen a prágai egyezményhez sem járultak a maguk részéről hozzá és az utódállamok közül Ro­mánál az egyetlen, amely a megállapodások keretén kivül áll és azt alá sem irta. Erűéin maöuarsűga oHdr a szlovenszhól Hárem lista Karcából Sulyok István súlyos megállapításai A kolozsvári „Ellenzék41 hasábjain ■ Su­lyok István „Három lista44 címmel foglalkozik a szlovenszkói magyarság választási harcá­val, összehasonlítást téve a szlovenszkói és az erdélyi magyar kisebbség politikai utjai között. Az emelkedett és ránk nézve igen sok tanulságot rejtő cikket alább egész ter­jedelmében közöljük: Nemrégiben iktattuk ugyanezen a helyen a kisebbségi kérdés napi történelmébe azt a nevezetes eseményét, hogy Csehszlovákiá­ban magyar és német nemzeti pártok együtt, közös listán veszik fel a harcot az impórin- mot gyakorló nemzet elnyomó politikája el­len. Ma ugyanezen a helyen kevésbbé örven­detes tényről kell beszámolnunk: arról, hogy ha Csehszlovákiában az egyik magyar tömö­rülés, a kisgazda pártból és egyéb kisebb frakciókból alakult Nemzeti Párt a .német ipa­rosok és gazdák Országos politikai szövet- súgó vei választási megegyezést kötött is, maga a magyarság még’s szomorú szét­tagoltságban, három különböző lobogó alatt három külön lista kockázatával in­dul be a választásokba!, melyék cppm ma fogják hosszabb-rövidebb Időre megrajzolni a csehszlovák köztársaság a választási harcunkkal kapcsolatban politikai életének arculatát. Csodálkozva ol­vassuk, hogy a különböző magyar frakciók minit verik a választási nagydobot a maguk programja nihiléit, mely pedig lényegében teljesen egyforma. Különös és szokatlan jelenség a szá­munkra az is. hogy az egyik magyar lap a 4-es számú, a másik a 27-es számú listára hívja föl a magyar választók figyelmét és szomorú mosolyt csal ajkunkra a szövetke­zet magyar pártok prágai központi orgánumá­nak különös helyzete, melyben mindkét nagy­részt egymás ellen küzdő magyar párt mellett igyekszik propagandát csinálni, már ameny- nyirc ezt a furcsa feladatot egyáltalán meg lehet oldani. A harmadik magyar lista a ke- resztényszociali&ta párt Lellei-frakciójának listája pedig egészen a maga külön politikai utalt járja s még ebben az erőltetett formá­ban sincs érintkezése a magyar politikai szer­vezetek zömével. A csehszlovákiai magyar kisebbségi po­litikának ebből az alakulásából hasznos ta­nulságokat vonhatunk le a magunk számára s azokat sürgősen le is kell vonnunk, hogy azok ugyancsak sorsdöntő választások kü­szöbén álló népünkben meggvozödéses köz­tudattá válhassanak. A két fö tanulság tulaj­donképpen egyet mond: ugyanazt negatív és pozitív formában. Tények bizonyító erejével teszik minde­nekelőtt kétségtelenné azt, hogy kisebbségi helyzetbe került népek semmi körülmények között som engedhetik meg maguknak a több párt szabadságát. Ha nem is vitás, hogy ne­héz probléma a különböző világnézeti felfo­gásokat és a sokszorosan ellentétes gazda­sági érdekképviseleteket egyetlen politikai szervezetbe szorítani s közös célok irányá­ban elindítani, még sem szabad soha sem elfelejteni azt, hogy a kisebbségi helyzet elsősorban a „lenni vagy nem lenni" kérdésére akar hatá­rozott és megnyugtató választ. Erre a kérdésre pedig csak maga a kisebbségi nemzet egyetemes akarata felelhet meg és csakis akkor, ha valóban egyetemesen jut kifejezéshez. A kisebbségek helyzete ma Eurőpaszerte mindenütt, de különös­képpen az utódállamokban kényszerítőre parancsolja, hogy előbb magát a nemzeti életet, a nemzeti művelődés és gazdasági fejlődés lehetőségét kell az összes erők összefogására! biztosítani és csak azután kerülhet sor ennek az életnek berendezé­sére s különböző társadalmi kategóriák egymáshoz vato viszonyának kiegyen­súlyozására. Addig, m?g ez biztosítva nincs, minden világnézeti és egyéb poli­tikai csoportosulás nem egyéb a medve bőrén való céltalan alkudozásnál. /Ugyanakkor pedig, amikor ezt a cseh­szlovákiai élő példa alapján leszögezhetjük, ma már. amikor még nem is ismerhetjük a tizenötödik választások eredményét, meg­nyugvással meg kell állapítanunk azt. hogy az erdélyi magyarság politikai magatartása eddig minden nehézségek és akadályok mel­lett is a lehetőségek bölcs középutján halad­va a legcélszerűbb és a legokosabb volt. Amikor a csehszlovákiai kisebbségek agitá- ciós irataiban olyan felhívásokat olvasunk, hogy „keresztény magyar zsidóra44, avagy pedig „zsidó másra, mint zsidóra44 szavaza­tát ne adja s látjuk ezt az éles hangot a két tisztán keresztény magyar frakció egymás ellen való hadakozásában is, meg kell állapí­tanunk, hogy az Órszágos Magyar Párt egy­mást követő vezetőségeinek politikai éleslá­tását dicséri, hogy országos szervezetünk egysége minden nehézségen túl ma is szilárd, az említett forrásokból fakadó ellentétek pedig v e szilárd nemzeti kereteken belül kere­sik s fogják megtalálni az egyensúly igazságos állapotát. Ha mi itt Erdélyben, ma a választások küszöbén szétnézünk a különböző népek és pártok politikai táboraiban, megnyugvással láthatjuk, hogy a szétíorgácsolődás veszedelmének vál­ságos pillanatain túl vagyunk. Láthatjuk azt is, hogy az egymásra utált népek és pártok nem az érzések elvakultsá- gával, hanem az építő munka józanságával mérlegelik elhatározásaikat. Elérkeztünk te­hát oda, hogy az erdélyi népek és gazdasági erőik végleges viszonyának kialakulása meg­indulhat. Ezt az eredményt az a politikai gondolat szerezte meg számunkra, mely az egységes Magyar Pártban öltött testet s érdeme egy­formán illeti azokat, akik megingathatatlanul kitartottak c gondolat mellett s azokat, akik meggyőzve e hitt erejétől és szívósságától, edd'g mindig lemondottak a külön utak koc­kázatáról. A vérbaj és tuberkulózis uj gyógymódja A beteg véréből főz gyógyszérumot Odin s professzor Paris, november 17. A Maiin ilrja mai számában: Odin párisi orvosnak sikerült uj gyógymódot találni a vérbaj és a tuberkulózis úgyszintén mindazoknak a betegségeknek gyógyítására, amelyeknek gyógyítását eddig szérumokkal próbálták meg. Odin arra a fel­fedezésre^ jutott, hogy a szérumot magának a betegnek vérében kell keresni és abból lehet előállítani. Elegendő a beteg testből bizonyos nieny- nyiségii vért venni s azt megfe'e'ö fő­zési eljárás utján felforralni, hogy a kí­vánt szérumot megkapjuk. A Mat:n azt állítja, hogy Odin már edd'gi kísérletei során kitűnő eredményeket ért el rákos, tuborkulotikus és híidéses betegek gyógyításával. _____________________ $ mnta&HMiOiW őoníSoímlrMift « ml fapunft a Aaníadójaf

Next

/
Oldalképek
Tartalom