Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-15 / 259. (1002.) szám
Vasárnap, november 15. Jj GlU ^ »s ,'!^Vu b'rvTrrmnyirim ír- -ri-m- -r^ t i - iiiuinrurrnti— ii ,.oz kötözve, körülötte földi bírája, a kegyetlen Astyages és Albanopoíisz vérszomjas népe várják a szörnyű beteljesedést. Egy Pillanatra megrögzitett történeten folyamat a nuü, mely beszól az előzményekről, de beszél a következményekről is — a vértana, arcán a megdicsőülés égi derűje — a bit diadaléról. A képek kivitele, lehet mondani, tökéletes. A freskói estes korlátolt színskálája a lehetőségig ki van használva, sőt, a rendelkezésre álló egynéhány sziliből szinte csodálatosan szép szmnatásokat tud kihozni a művész. A domború festést felület nem befolyásolja a képek rajzát, a sknrcok és távlati be- éllitások biztos kézzel vannak megoldva, a formáik elrajzolástól mentesen tökéletesek. Az ember ráfeledkezik a harmonikus, kifejező. magukért beszélő, egyszerű embereknek is érthető, mégis klasszikus szépségű alkotásokra. Igen, ez lehetett a legnehezebb feladat a művész számára, úgy festeni, hogy a falu együgyű népe is megértse, szépnek találja a képeket s ne kelljen mégsem engedményt tenni a művészet rovására. És ez a kétoldalú nehéz feladat tökéletesen sikerült a freskók alkotójának, f!alász4iradi! Elemérnek. Amíg a templomban álltunk, — munkanap volt — a nyitva maradt ajtón mégis be- szivódott egy pár ember. Férfiak is, akik pedig misére, ha szoktak járni, tisztességből inkább. Szóba állok velük. — ilyenkor is szokás itt templomba járni, nemcsak misére? — Uram, amióta ilyen szépen kifestették a templomunkat — s fölmutat a három menyeztfképre — úgy érezzük magunkat benne, mint otthon. Biz' Isten, többet szeretnénk itt lenni, mint amennyit lehet De hát sok a dolog ebben a nehéz! időben. Azt hiszem, ez a legnagyobb dicséret., amit a művész a képeiért kapott. Otthon érzi magát alattuk az ember. Én kritikus szemmel igyekeztem mustrálni a képeket, vem tudtam, olyan megkapó hatást gyakoroltak rám. Világosan nem tudtam számot adni magamnak, hogy miért, az egyszerű fuvaros hibázott rá ... —yf.— ° mrjgiléMS, araan. fiiisi. óráK. R laroslavTvrdlli; § Pra^ IL, Václavské nám. 35. 2 (Grand Hotel „Sroubek“ mellett) g 'Wmzuaz. C®«sr<ásí. Ci«ad. o A „feignrárók*4 — Őszi riport a Sajó- mellől. — Rozsnyó, november A hegyeink 1c vannak nyesve. Valami egészen különös ország lett Eszak-Gömörböi. Eltűnt a Pozsáló, a Pipityke, a Rákos, az Ivágyó, el a két fennsík: a Szilicei, meg a Pelsöci. Rettenetes nagy köd-gyalujával végigszántott rajtuk az Ősz, elrabolta a hegyormokat a maga-nyirkos, avar- szagu, szomorú birodalmába. Utosó leveleiket hullató füzek, égerfák között fotydógá! a rideg iszapsziu Sajó. Didergő cinkék iüítyeutenek egyet-egyet a csalitos utolsó bogarai után keresgélve. A vadvizek pedig elöntik a dülőutak utolsó keréknyomait, melyeken régen eídöcögöt: a ssrjut csűrbe hordó szekér. Dülőutak! Hej, ezéken most nem gyönyörűség járni. Gyalog se. De még „szekervel“ se! Most jön a falvak nagy cltemetkezésének korszaka, az igazi Isten háta mögött való élet. Jaj a szegény riporternek, ha mostanság akar valamelyik hegyoldalba ágyazott faluba eljutni. Végig- dagaszthatia a vendégmarasztaló agyagos vályút, mely ilyenkor egyik falutól a másikig ér és nagy képzelő erővel útnak is nevezhető. Hagyomános kétbalkezes szerencsém dacára ez egyszer igazi szerencsém volt. Helyembe jött a falu. A megkozelithetlen. A legmegközelithet- lenebb. Az, amelyiket úgy magamban „Nekeresd- falvának" hívtam már régen. Merthogy olyan furfangos fekvése van ennek a Berzéte-Körösnek, hogy élő emberfia meg nem láthatja sehonnét, amis csak éppen oda nem ért a faluba. Nem látszik Rozsnyóról, nem látszik Rudnáról, nem látszik az még a közvetlen édes szomszédjából, Berzétéről sem. Csak úgy alig a völgy felett, nehány halom mögé rejtőzik el, a Pelsöci nagy hegy lábához, de olyan akkurátosan, hogy még egyetlen tető-búbja se ütközik ki a halmok mögül. Ha a térképen nem volna, le lehetne tagadni a föld színéről. fiát erről van szó. Berzéíe-Kőrösről. Meg arról, hogy ott nem éppen a szomorúság évadja az ősz, mert íme máris lagzi készül az egyik búbos tető alatt, nagy a készülődés, aztán im- hogy Rozsnyóra kell bejárni a bevásárlás irányában, hát igy akadtam össze egy valóságos ne- keresdfalvaival s mig beszélgettünk, azon vettem magam észre, hogy az én eszméletemről is .szerteröppení az őszi köd, sötét kedvetlenség s olyan jóizü mosolygással ragyogott ki az élet- vidámság napja, mintha tavasz elé járóban volnánk. Tovább adom amit kaptam, talán másokat is felderít. No, hogy lagzi készül. Oszt* tessen csak, hót az nemugy akárhogy ..mén ám nájónk! Cerimóni- jával mén az. Letisül mikor az ógyat viszik a menyasszony házátul. Szekervel gyűrtek érte a legények, a letszcb szekervel, kipántlikózva a lovak, virógval a legények, nagycsuda énekszóval. Oszt’ ha a menyasszony csak a szomszédba lakna a vőlegény hózátul, hót még akor is körösdon-körül nyargalóznak a falun, oszt’ csak úgy gyünek a menyasszony lióza elejbe. Ot osztand leugrosnak a szekerbiil és bé a hózba. Odabe meg utón mind együt az aszonnép. ülnek az ógy élőt, tornyval rakva az ógy a sok gyönyörő ógybéli hómival. Az asszonyok meg gyatra karót szorongatnak a térgyük koszt, kö- tel-maradék, meg kócmadzag rajta, oszt’ nyó- laznak is szörnyen, szakasztól mintha fonnónak. Ahogy begyünek a legények, köszönök tiszteség- vel oszt kérdik: Micsinólnak kentek, nénémaszony? — Hát fonónk, fonónk, édes fijam, mer c’ — Sztoj! —- Kikutatták a fináncok a kosaraikat, hogy nincsen-e benne valami csempészáru. Hiába rimánkodtak a szegény lányok, hogy eresszék őket szabadon, nem vétettek ők senkinek, csak Sarlós Nagyboldogasszony búcsúja volt odahaza s kikapnak nagyon a nagyságáktól, ha nent jönnek meg idejére. Vagy értették a fináncok a beszédet, vagy se, de ha értették volna is, mit tudja azt egy finánc, mit jelent a Zsuzsikáknak a Sarlós boldogasszony napi búcsú egy évi számkivetés után! Maguk előtt terelgetve a kis csapatot, begyalogoltak a városba. Ott egy borzasztó szigorú ur elé vezették őket. Egy hosszú virgónia szivar mellől kárörvendte feléjük a szavakat: — Hál Megint egy pár vándormadár! Jómadár! Hehche! öt nap! Mars a dutyiba! — öt nap — ijedezett Zsuzsika s kiszámolta az ujján: kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat! Jesszusom, mit szó! majd a jó öreg nagysága, hogy ilyen hálátlan vagyok! Sirti! szeretett volna, de még a szepegését is kinevették a többiek: _ Mit vágsz olyan képet, mint a fancsali fes zület, annyi baj legyen! Legalább ldaludjuk magunkat a búcsú után! A másik meg évedni kezdett a nagybajuszu börtönőrrcl: _ Oszt van-e parkéta a dutyiban, mert még maradt egy kis táncolhatnám a bokámban! _ Van ám, — máj mondtam mi! Altul az alv ásiul se dagad be a szemetek, mert ebben a palotában bizony nincsen se paplanos ágy, se derekaiI. csak egy priccs! Csakugyan, nem volt a sötét zárkában semmi más, mint egy hosszú deszka fekvőhely, feltől egy rézswtt feltámasztott deszka. Mikor a lányok szeme hozzászokott a •ötelvéghez, látták hogy már van odabent egy vendég. Egy mezitlábos vén cigányasszony, ott i)lf a priccs szélén s egy kurta szárú makrapipát .* zortyogtatött amúgy „szárazon", a dohányt, -vuiát c-hzedték tőle. Zsuzsika valami ösztönszerű irtózással nézett rá, a többiek azonban ezt is tréfára fogták: bácsit, nézze meg, mi a baja. A doktor bácsi föltette nagy, csontkeretes pápaszemét, fontoskodva belenézett a torkába, — Lesz, aki kártyát vessen. Nem nagyon maradt azonban idő kártyavetésre, mulatságra, mert dologra hajtották a lányokat már kora reggel. Felmosatták velük az egész börtönépületet, ebédelni is alig hagytak nekik egy félórácskát. Az igaz, hogy inkább koplaltak egész nap, azt a kotyvalékot, amit étül gyanánt adiak nekik, le sem tudták volna tán nyelni. Még ha néni búcsúról jöttek volna is. Bezzeg örült a vén Mari a lánvok kényességének, pukkadásig jóllakott mindennap, mert megette az utolsó íalásig mindannyiok kosztját. Akármilyen lassan is. csak letelt az öt nap. Mikor a börtönőr a hatodik nap reggel kinyitotta a cellát, hogy no. most már mehetnek, megdobbant a Zsuzsika szive: — Mi lesz most!? Hogy álljon ö. a börtönviselt leány a jó uraságok szine elé? Végig sirta az egész utat hazáig, az ajtó előtt is sokáig tétovázott becsöngessen-e, vagy menjen világgá, úgy találtak rá, mikor a biró ur a hivatalba indult A gyerekek nagy ribillióval fogadták: _ Megjött a Zsuzsika! Kis szivük tele volt ör ömmel és hálával azokért a gyönyörű, eleven játékokért, pihés kis csibéért, nagyfülü nyusziért. A nagyságák is megbocsátottak neki a gyermekek kedvéért, egy kis erkölcsi prédikációval megúszta a nagy veszedelmet. Mégy öt napig simán ment a dolog. Zsuzsika már majd el is felejtette a börtönt, csak néha álmodta, hogy a priccsen fekszik a kacatos vén cigányasszony mellett. Ha fölébredt a rettenetes álomra, nem tudott ismét elaludni, mert — tud in 3 jó ég — úgy viszketett a feje. A baby is nyugtalanul aludt már második éjjel. Nappal vidám volt, de éjjel minduntalan tolálrt ss véresre vakarta a fejét. Reggel elhivatták hozzá a doktor kicsit eekéstönk, nem kész még az ógy az eladójőny útiknak. _Hijjuye, hót oszt’ maradék-kötelbül, meg kó cmadzagbul fonnak-é kigyelmetek? — Abból óm! Ezajjó! Ijjenbü! csinyóltuk a Lobit is! — Meglesz-e hamar? Mevvórjuk? — Meg fijam, meg. Rögvest meglesz, csak vórjátok nieg^ — A lovaknak vetnek-é valamit adig? — Vetőnk, hogyne, vetőnk, csak ma-ragvatok. Es váiamejik kimén, hogy abrakot vessék a lovaknak. No bent osztáng tovób mén a dolog. Kinájjók a legényeket ülésvei. Meg viszik őket a teritet asztalhon. Mer’ az is van. Oszt’ felfejtet zsókval van terítve, oszt’ a zasztal közepin nagy torta — köszörőkóbül. akit leszetek a tengéjirül, kürüraktók cifra papírral, meg ződ gajval, a közepibe a jükba virógot is duktak. Oszt’ fakések vanak hozája, úgy tesékelik a legényeket: _ Vegyetek, szivem, lósatok hozója! Finom-jó torta. — Venénk, néném, dehót nagyon szóraz a torta. Nem mén le torkunkon igv rnagöba! _ Van ot fijam nyólitó is, ahun a züvegbe. Dr óga jó veresbor. Tőcsetek belüle, mustrónak se hagyatok. Az a veresbor meg porba tört téglábul van, akire vizet tőtötek, oszt’ jól öszeróztók. Közbe az a zaszonv. aki kiment, pazdernyót vetet a lovaknak. Utóna mén egy legény s gyün visza nagy szóval: _ Mállót, ez is egy mijén lióz! Pazdernyót ve tnek a lovak elejbe! Hót ijjen gyalózat. Món csak egy kis széna se akad-é ezen a portáén? — Még ojjat, hogy pazdernya! A letjob seiemszénót vettük a lovak elé. Ojian akar a sejem. Nomicsoda ló lehet a kenteké, ha még észt a szénót se akarja falnyi? így civakodnak. Oszt’ akor kezdik a legények a zalkut. Hogy megvenék az ógyat. menvijér adgyók? Hót enyimeganyijér. — Oszt’ mivel fizesőnk? — Aranyval, meg ezüstvei! — Ehun van! Es akor fizetnek. Az aranypénz sórgarépábul van karikóra vógva. az ezüst meg burgindiábul Van nóluk bővibe. oszt’ aza! fizetnek. Oszt’ mikor mekkötték a zalkut, a zaszonyok kiadgyók a zógyat, a gyönyörű tornyos rakósbul mind kiszegvik, oszt’ mikor ezis megvót. akor átmenek a mósik szobóba, ot oszt’ becsületvei terítve van minden jókval, van finum kalócs, fekete borsvai ... No, itt közbeszóltam. Kalács borssal? — Azóm!' Azcsak ajjó! Amutkor is ojjan lagzi vöt, hogy majd mósfél zsók lisztbü’ dagac- totak. — Szent Isten, aztán mennyi tej kellett ahhoz? _ Nem tej kel aho’. kérem. Grulyóval csina iók ászt a tésztót, meg feketeborsval. Az adgya a jó ézit! Oszt’ rója mézes pójinkót isznak a legények, amenyi kel, asztóng nagy énekszóval viszik a zógyat a fiatalok portájáéra! _Node, hogy ez ennyi mókával mén! — Úgy a’, kérem. Hót món csak elíejguráoz- gatónk! Ezt hívják ők fejgurá zásnak. Hogy az Isten tartsa meg a kedves, bohókás, vidám szokásaikat. Hanem azt a fejgurázást egvszer közelből vell megnézni, ha ottragadok is a körösi sárban' Arról esett még szó, hogy egy lagzitól a másik is kedvet kap. Imhogy van ott egy öz- vcgyaszoukg, akinek món két gyereke van, elég nagyocskók* az aszonka meg elég idöske, meg szeplőske Is, ráncoska, szépnek se mondhatyi senki. Mégis egy. gazda gyürőt váoltot vele, 'jetisül, hogy gondozója legyék a hóza tójónak. A zaszonka is a lagzira készüt món, oszt ecer csak azon kaptok, hogy nezegi magót a gyükörbe. — Micsiuyól? — kérdik. Hót aszongya: — Csak elnczegem magam ebe a gyükörbe, hogy ojan genge képem van még, hogy akar koszoróva! mehetnék az oltárho’. Hogyaza két gyerekem van? Hót baiaz? Hót szegénkék telletnek ők valamiről? Nekem meg még oj genge a képem, ahogy Így nezegetn a gyükörbe. Mérne mehetnék még kószoróval? Nőnem? Beleiiezegtetn én is ebbe a gyükörbe. Az isten-áldotta néphumor tükörébe. S mindenkinek jó szivvel ajánlom, hogy az őszi borongás sötét hangulatai ellen használja jó egészséggel ezt a varázsszert. Csak bele kell nézni s telekacagja a szemünket tiszta, éltető napsugárral. Onnan felülről lopja talán, a szomorú Sajóvölgy fölött nehezen, lomhán hömpölygő ködtengeren túlról, ahol most is kéken boltozódik az ég kárpitja s diadalmasan ragyog minden élet pezsditn forrása, a nap! Tichy Kálmán. Azon hölgyeknél, akik szalonokat, koncerteket, színházakat látogatnak, föl tétlen megkíván tátik a kifogástalan tiszta, üde és gondozott arc. Hölgyek, akik ezen főkellék elérésére törekszenek- forduljanak bizalommal az legdiszkrétebb, legrégibb s a legmodernebb kozmetikai intézethez, ahol az összes arctiszíáíalaaságot a leghatásosabban távolitják el. A lent megnevezett garnitúrák megkönnyítik a wb hölgyeknek a szerek megválasztását Mindegyiknél pontos használati kioktatás mellékelve van. Mindennapi toüetíe-garnitura, amely az arcot simítja, fiatalítja, a szépséget emeli, bátran mondható, hogy a legkényesebb kívánságnak is megfelel Ke 47.—, nagyobb garnitúra Kő 77— Zsíros- pórusos, mitesszerei, fényes arcnak való szerek pontos kioktatással. Eredmény mutatkozik tnár az első használatkor. Ké 40— Mellerősitő és fejlesztő garnitúra, melynek hatása csodálatos. Ke 77— Hajápoló garnitúra, amely a haj gyökereit erősiti s a hajat selymessé és dússá teszi. Ke 77— Karok, nyak, kebel fehérítéséhez szükséges garnitúra KS 77.— ! Már nem kel! ősz haj!! Újdonság ! Henriével minden árnyalatot lehet elérni! Grandi-toalettekhez szükséges apróságok külön is kaphatók. !! Szokatlan olcsó árak !! Bárminemű speciális kérdésre is azonnal, postafordultává! válaszolok. — !! Naponta postai szétküldés !! — ,£ ' ,<IZA“ kozmetikai intézetből Bratlslava, Stefanik u. 19, íl. | ©lesd, eleőőBis, I | ®ri»lsl«éí«sri<® 1 ® rezágy drótfoetéttel, 90—190 cm. | 685 kor. g § • légii Qfftioki* vas- és rézbuior- g leraKaS öreíísísvaban I ÜOffWMD, i | András isíca a .Smnöere a szmseazzal. | A Jl A Aáh AA Alti AA A AAál megkopogtaita a hátát, meghallgatta clöl-hátul de nem tudott semmit sem mondani: — Egyelőre semmit sem tudok konstatálni, szív, tüdő rendben van, a gyomrocska is, szóval a babának abszolúte semmi baja nincsen. — De ok nélkül nem lehet olyan nyugtalan ójszakúnkint! — véleményezte a mama. Sokáig folyt a tanácskozás, mig végre a nagymama hibázott rá: — En azt hiszem, bogár van a fejiben. — De ugyan, anyuskám, ijedezett a mama, hogy lehet ilyent csak föl is tételezni! — Ebben nincsen semmi szégyen, nagyságos asszonyom — vigasztalta az orvos — megesik az a legjobb családokban is. A cselédek, a ligetben a padok . . . Meg is nézte azonnal a kis lány fejét, két ujjával bclekotort a fürtös szőkeségbe s kacagva szólt.: — Igaza van a nagyságos asszonynak! — Jézus Máriám! sikoltott fül a mama s majd elájult ijedtében. Biztosan az a mocskos falusi liba fertőzött meg ezzel! Ítélőszék elé idézték a Zsuzsikát. Az orvos neki is bclekotort a szép simára lesimitott hajába s diadallal emelt ki köziilc egy korpusz deliktit. — Itt van ni a bűnös! Zsuzsika majd elsüllyedt szégyenében. Sápadtan hallgatta a nyakába zuduló szidalmakat. — Mit csináljunk most? tördelte a kezet kétségbeesetten a marná. — Am bestén ist sie wegzuschicken — véleményezte az orvos — a babának majd felírok egy orvosságot, de legjobb lenne levágni a haját. Úgy a Ieghamarább ki lehet irtani. — Levágni? Ezt a gyönyörű göndör hajat? Solia! Inkább betekig kínlódom a gyógyításával! Látod, te disznó? fordult most a haragja szegény Zsuzsika ellen. — Ilyen rettentő szégyenbe hoztad a házunkat! Istenem, mi lesz. Ha ezt megtudják a társaságban! Azonnal elhagyod a házat! — De nagyságos asszony — zokogott Zsuzsika — nékem sem volt soha! Biztosan az a cigányasszony ragasztotta rám! Csak ne tessék elküldeni! Inkább tessék levágni az én hajamat. Hová menjek én innen? — Már ahhoz nekem semmi közöm! Majd találsz valami piszkos népet, akiknek nem határoz, hogy tetvesek. — Nagyságos asszonyom, ne űzzenek világgá! Jaj, jaj, jaj! Ingyen szolgálok inkább,’ csak ne kergessenek az utcára. Hisz én nem vagyok az oka! Inkább be sem jövők a szobába, amíg tiszta nem lesznek! — Hogyne és mi dolgozzunk helyetted! Azonnal Összepakolsz és elmégy! Hiába volt minden könyörgés, uem volt kegyelem. Zsuzsika összekötötte kis batyuját, egy félhónapra kifizették előre és elküldték. Tanácstalanul állt meg Zsuzsika a kapu előtt, már most hová menjen? Pár perc alatt fájdalmas nagy változás ment végbe a lelkében. Most érezte csak igazán, hogy senkije nincseu a fökibön. hogy cseléd, semmi más és cseléd és uraság között isszonyu nagy távolság van. Az emeletről a nagysága kirázta a rongyot az abla- kon. Zsuzsika esdö szemmel pillantott föl rá. de uem ért el vele semmit, még szemrehányást kapott: — Látod, most nekem kell helyetted dolgoznom! Zsuzsika letörülte a könnyeit, megszegte a felét s egyenesen a munkaközvetítőbe ment Oda ült a fal körül futó padkára és várta a nagyságák at Es jöttek megint szúrós szemű, kukucskás nagvsávák. beszédbe álltak vele de 'nőst már nem is i'vén fe'elgefett a féléié özönlő 'erdősekre, inkább ö kérdezte merészen, betvkén: — Hánv gyerek vau? . . . Keli-e emeletre f-M hordmiP . . Hmív szoba van vixclni való? . . Mennyi a kimenő? . . .
