Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-13 / 257. (1000.) szám

Péntek, november 13. M i| parlament fogia liiegwáiasilaii az ni iftitórsasaig einöHOt? A Právo Lidu legújabban azt a jelszót dobja be a választási agitációba, hogy az uj parlament fogja megválasztani a köztársaság uj elnökét. Sokan meglepődnek erre a figyelmezte­tésre, mert azt hiszik, hogy Masaryk elnököt élete végéig választották meg. Az alkotmány- törvény 58. szakasza értelmében azonban az elnököt csak hét évre választják. Senki sem lehet többször, mint kétszer egymásután elnök. Az alkotmánytörvény azonban hozzá­fűzi a szakaszhoz/ hogy ez nem vonatkozik a első köztársasági elnökre. Éppen ezt ma­gyarázza félre a közvélemény, mely azt hiszi, hogy amíg Masaryk él, uj elnökválasztás nem lesz, pedig a hét év elteltével Masaryk kénytelen lesz ismét választásnak alávetnie magát. Egészen bizonyos, hogy a Jövő elnök­választás lesz az uj parlamentnek legfon­tosabb feladata. A Právo Lidu felszólítja választóit, hogy a választáson számoljanak ezzel a kérdéssel, mert ha az uj parlamentben a németek és a katolikus pártok jutnak többségbe, nincsen biztosíték arra, hogy az eddigi elnököt újból megválasztják. Nem várhatja senki, — írja a lap, — hogy a németek, magyarok, Hlinkáék és a kommunisták, valamint a ruszinszkói el­lenzék újból megválasztja Masarykof, aki felfordstotta a monarchizmust. Az Ipoly és a Garam mentén ősk isitora nyomait fedezték fel Római telepesek Léva konyákén — Múzeumot és könyvtárat Lévának — A P. M. H. eredeti tudósítása — ________________________ Me gválasztottak az ev. egyházfelügyelőt Klimo Bohusziáv 100, Szent-!vány József 53, Slavik György í Szavazatot kapott — Az ^edinény Szent-Ivány nagy erköícsi győzel­mét jelenti Liptószentmiklós, november 12. Tegnapelőtt bontották föl Liptószentmik- Iósoai az evangélikus egyház keleti kerületé­ben a kerületi főfelügyelői tisztség betöltésére leadott egyházközségi szavazatokat. Száz- hatvanegy egyház küldte be szavazatát. Az eredmény előrelátható volt: a túlnyomó szlovák többség 100 szava­zatta! 53 ellenében Kümo Bohuszlávot választotta meg Szent-Ivány Józseffel szemben. Az eredmény így is nagy er­kölcsi győzelmet jelent Szent-Iványra. A részleteredniényekbő] ugyanis kitűnik, hogy nemcsak az összes magyar és német egyházak szavaztak reá, hanem a szlo­vák evangélikusok nagy része is őbenne látja vezérét. Például a szepesi egyházmegye mind a 23 szavazata reá esett. A többi Szent-Ivány- szavazat így oszlik meg: Gömör 12, Kishont 3. Tátrául ja 9, Sáros 3. Abauj-Zemplén 3. Ha ehhez hozzávesszük, hogy két szavazatot érvénytelenítettek, akkor a szavazatok vi­szonya közel esik a 6:10 arányhoz, mig a magyar—német evangélikusok száma a szlo­vákokéhoz annál jóval kevesebb. Szent- Ivány nagy erkölcsi sikere igen jó előjel a nemzetgy ü lé s i választó sok 11 o z. márnám**—*— Rákosi Jenő 83 éves Budapest, november 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Hungária-szálló fe­hértermében tegnap nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe, hogy a magyar publicisztika nesz­torának, Rákosi Jenőnek 83. születésnapját meg­ünnepeljék. Az asztalfőt az ezüsthaju ünnepelt foglalta el s körülötte ültek a magyar társadalmi élet legkiválóbbjai. Az ünnepélyt az országos magyar kereske­delmi egyesület rendezte s az első köszöntőt az iinnepeltre az egyesület elnöke. Sándor Pál mon­dotta. Éltette Rákosit, mint aki a kereskedővilág érdekében oly sokat tett Utána Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra s elismerő szavakkal emlékezett meg Rákosi kiváló publicisztikai mű­ködéséről. Beszélt még Klebeisberg Kunó gróf kultuszminiszter a kormány és Ripka Ferenc pol­gármester a főváros nevében. Az elhangzott beszédekre az ünnepelt meg­hatóban válaszolt. Megköszönte a szeretetnek ezt az ünnepi megnyilatkozását s kijelentette, hogy egész életében csak az igazság, az ember- és hazaszer etet hirdetése volt főcélja. Szavait a jelenlevők éltető tapssal és meleg ovációval fogadták. Utána még Walkó Lajos ke­reskedelmi miniszter beszélt. Az est a legmele­gebb hangulatban folyt le. Hatósági közegek terjesztik Leilei plakátjait Pozsony, november 11. A Léllei-írakció „ellenzéki*4 mivoltára jel­lemzők azok a több helyről érkezeit egybehang zó hírek, amelyek arról szólnak, hogy Lelleiék plakátjait községi kisbirók és általában a köz- igazgatáshoz közelálló személyek terjesztik „'S ragasztják ki a falvakban. Amikor az Országos Keresztényszocia- íista Párt röplapjait mindenütt csendőrök ko­bozzák el és plakátjait csendőrök szakítják le a falakról. Lelleiék propagandáját a ke­rületi főnökök és jegyzők teljes hivatalos ap- parátusokkakl épp úgy elősegítik, mint a Csánki- és a Mikle-pártokét. Amint a lapok már megírták, a galántai kerületi főnök utasiíotta jegy­zőit, a Csánki- és a Lel lei-párt támoga­tására. Hogy ez az eset nem egyedülálló s nem csak az egyik kerületi főnök önálló intézke­déséről van szó, bizonyítja most az Országos Keresztényszocialista Párt központjának hi­teles helyekről szerzett újabb megállapítása hogy a dunaszerdahelyi kerületi főnök Leilei támogatása érdekében ugyanazt az uta­sítást adta ki a jegyzőknek, mint a galán­tai kerületi főnök. Lelleiék naiv hangú és Ízléstelen plakát­jai ma már a pozsonyi utcákon is megjelen­tek. A stilisztikai hibáktól hemzsegő Írásgya­korlat élén ökölnyi hetükkel kiabál a fejedel­mi megszólítás: „Népeinkhez!“ — Amilyen általános derültséget kelt ez a hamisítatlan Leltei-póz, épp annyira elitéli Pozsony jóizlésü közönsége, a val­lásos érzést sértő azon szemérmetlensé­get, hogy Lehel a plakát fejléceként a következő bibliai idézetet alkalmazza: „Én vagyok az ut, az igazság, az élet 1“ A szervtirásnak ez a durva profanizálása méltó főlháborodást keltett. Léva, november 12. Ipolyszakállas községben, útépítés alkal­mával, a munkálatokat vezető mérnökök ős- kultura nyomait fedezték fel. A lelet a cs szolt kökorszakból (neolit) származik. Úgyszintén római korbcli eszközöket is leitek itt. Egy lá­dára való anyagot gyűjtöttek össze- Ezek többnyire fegyverek, vaskardok, lándzsahegyek és cserepek. Az értékes leletet a Selmecbányái múze­umba helyezik el, ahová a napokban szállí­tották el Léváról. Selmecbányán a régi vá­rosi múzeummal kapcsolatban most szerve­zik a nagymegye múzeumát és ebben helye­zik el a régi Hontmegye Ipolysági múzeumát és könyvtárát is. A nyáron Garamdamásdon fedeztek fel római sírokat. A Garam völgye és a mostani lelet azt mutatják, hogy az Ipoly vidékére is kiterjedt a római gyarmatosítás. Az ipolyszakállasi őskori leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak amellet, hogy Barsmegye a neolitkor emberének ál­landó otthona volt. Különös iróniája a sorsnak, hogy Léván nincsen muzeum, pedig Léva környéke csak úgy ontja magából a régmúlt idők emlékeit Nagyon gyakran régi ezüst pénzt kilószámra fordít ki a szántogató földmives ekéje, játszo­gató gyermekek kezén becses kulturhistóriai emlékek kallódnak el. évszázadok múlva fel­színre kerülő ritka dolgok elsikkadnak, vagy más városok gyűjteményeit gyarapítják. A lévai vár történelmi viharokat átszers- vedeti falai méltó és stiiszerü keretbe foglalnának egy múzeumot, melyet a vár­kastélyban lehetne létesíteni. De itt még a városi magyar közkönyvtárt sem lehet megszervezni- Léva városának huszonegy hatalmas ládában ritka értékű könyvei vannak felhalmozva, a ládákon a Léva ősi pecsétjében ágaskodó oroszlán áll őrt, de a könyveket használni nem lehet mert helyiség hiányában nem lehet k'pakkol- ni őket. Múzeumot és könytárat kell szer­vezni Léván, hogy a vagyonokat érő tör­ténelmi emlékek el ne kallódjanak. Istenes is, emberséges is. — Két oldalról kell védekeznünk. Egy­felől az atheisía tábor ellen, az egyháztáma­dó kommunista irányzatok ellen; másfelől a rajongó szekták ellen, adventisták, baptis­ták,. methodisták. russehisták s más jövevé­nyek ellen, amelyek Amerikából a mi gyüle­kezeteinkbe is kezdenek beszivárogni, hatal­mas propagandát kifejteni. Munkájukat elő­segíti egyes rövidlátó tanfelügyelők iskola­politikája is, akik tulságbavitt sovinizmus­ból, különböző ürügyek alatt, magyar szü­letésű tanítókat szélnek eresztgetik, iskoláinkat mind a magyar, mind a szlo­vák ajkú gyülekezetekben pusztasággá teszik s az oktatás nélkül felburjánzó nemzedéket a beteges szellemű irányzatok könnyű pré­dájául hagyják. — Elhatároztuk azért, hogy az egyes belső építkezésről szóló VIII. t. cikket 1926. évi január egytől kezdődőleg életbeléptet­jük, egyházmegyei, egyházkerületi és egye­temes lelkész! konferenciákat rendszeresí­tünk s azokon a korkérdéseket, a létfentar- tás eszközeit, a lelkész! testület szellemi ní­vójának és a gyülekezési életnek emelését, a tudományos és vallásos irodalmat, az ön­képzés módjait és anyagi helyzetünk türbe- tővétételét is megvitatás alá vesszük, minden gyülekezetben ifjúsági egyesületeket létesí­tünk, a nép számára vallásos olvasmányokat nyomatunk ... egyszóval jelét adjuk annak, hogy élünk és mozgunk. — Tervbe van véve a ..Kálvin-Szövet- ség“ megalakítása is, mely egyház-irodalmi utón szolgálná egyházunk belső megerősö­dését és ellenálló képességét. Mindezekben csak a jó Isten segítségére számíthatunk. Hátha ő megihleti a kormányon ülök szivét, hogy irántunk végre az a szív is megeny­hüljön. Lem@Bdap.ak a budapesti tanársegédek és klinikai orvosok? A tisztviselői s valorizációs javasai végrehajtá­sának első bonyodalmai — Kilenc klinikai orvost bocsátottak el — A tanársegédek memoranduma Budapest, november 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az uj tisztviselői és valorizációs javaslat érteimében a budapesti kli­nikák orvosszemélyzetét is redukálni akarják. Ki­lenc klinikai gyakorló orvost kell a klinikák kö­telékéből elbocsátani s bár az elbocsátásokat még nem perfektuálták, az orvosok fizetését máris beszüntették. Az orvosok körében természetesen nagy iz­galmat okozott a javaslatnak ez a rendelkezése s exisztenciájuk biztosítása érdekében mozgalmat indítottak. A klinikák többi gyakorló orvosai és az ott alkalmazott összes tanársegédek szolidaritást vállaltak a rendelkezéssel sújtott kollégáik­kal s közös memorandumot nyújtottak be az egyetem orvoskar! tanácsához, amelyben ké­rik a tanácsot, hasson oda, hogy a rendeletet megváltoztassák s Így kollégáiknak az exlsz- íenciájál biztosítsák. Ha ez nem történnék meg, úgy elhatározták, hogy 15-én valameny- nyi tanársegéd és klinikai gyakorló orvos le­mond állásáról. Addig is. amig az orvosi tanács döntése meg­jön. a klinikák orvosi kara önmaga fizetéséből fedezi az elbocsátott kilenc orvos fizetésének költségeit. A fejleményeket az egész ország or­vosai nagy érdeklődéssel várják. A francia szanálási harc A bate’daü kartell megegyezett — Painlevé Londonba készül Churchillhoz Páris, november 12. Tegnap éjszaka a bal­oldali kartell végre megegyezett a pénzügyi kérdésben. A szocialisták engedtek merev állás­pontjukból a vagvonieadás kérdésében, raig a kartell polgári elemei igyekeztek olyan javasla­tot elfogadtatni, mely a szocialistáknak is kedve­zett, de semmiasetre sem vonja maga után a szenátus ellentállLsát. Végeredményben a meg­állapodás inkább a szocialisták álláspontja felé hajlott s a következőkben foglalható össze: 1. Az infláció elkerülendő, de ha szükséges, csak igen kis mértékben engedhető meg. 2. A három, hat és tiz éves pénztári utalványok konszolidálá­sa. A december 8-án esedékes utalványok kivé­telt képeznek. 3. Állami jelzálog épületekre és földbirto­kokra. 4. Az állam 15 százalékos részesedése az ipari és a kereskedelmi társaságok tiszta jövedelmében. 5. A bankjegyek lepecsételésc. 6. A járadék megadóztatása a tulajdonos akarata szerint. — A Matin értesülése szerint Painlevé valószínűleg ellenezni fogja a harmadik és a ne­gyedik pontot, mig az első és a második pont könnyen elfogadható a kormány számára. London, november 12. A lapok párisi Jelen­tései szerint Painlevé francia miniszterelnök no­vember folyamán Londonba utazik, hogy ott tár­gyaljon Churchillal a két állam pénzügyi helyze­téről Ennek az utazásnak igen nagy jel «ti tőséget tulajdonítanak a francia frank szanálásának szempontjából is. Pálóczi-Czinke István püspök a szlovenszkói református egyház helyseiéről, terveiről és munkálkodásáról — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Rimaszombat, november 12. Még emlékszem rá jól: az áhitatos csendre, ami az ősi református templom boltozatát betöl­tötte, mikor Pálóczi-Czinke István a méltó­ságteljes papi palástban fellépett a szószékre. A nagy protestáns ünnepeken, de vasárnapon is sokan voltak ott, ha ő beszélt, nem reformátusok is. A nagy lelkipásztort, az aranyszáju főpap t hallgatni különbség nélkül lelki szükségletünk volt. És hangzottak a szavak, csodálatos, mély lelkiségtől, krisztusi missziótól iorró és szívbe szóló szavak. Szárnysuttogásszerücn érték a szi­veket és szárnyat adtak az emberi gondolatok­nak, föl a főidről, magasba, tisztaságba. A messzeföldön hires imák szerzője az imád­ság és szentbeszéd óriási ereiével volt ezrek lel­kének „erős vára“ minden nehéz órában és puri­tán életének, széleskörű, mély tudásának és fá radhatatlan agilitásának gyümölcse vezérré tette, az emberek egyik nagy magyar nyájának főpász­torát súlyos és egyre nagyobb tcrliíi kötelessé­gek hordozójává avatta Ma egy-egy vállon százszoros terhek fekszenek A kiválasztottak emberfeletti munkát kell. hogy végezzenek. P á- 1 ó c z i-C z i n k e István, a keleti református egy­ház püspöke az apostolok lelki erejével viseli sú­lyos és rengeteg munkát jelentő 'pozícióját egy­háza és embertársai áldására. Épp indulóban voltam a püspöki ház felé mi­kor találkoztam vele és elkísértem hazáig. Séta közben egyszerű és közvetlen szavakkal felelt kérdéseimre. Szavaiból a nagy főpásztorok emel­kedettsége és a kiváló egvMzférfiak hatalmas arányú szaktudása csendült ki. Arra a kérésemre, hogy a P. M. H. részére a szlovenszkói református egyház helyzetéről, terveiről és munkálkodásáról, valamint kilátásai­ról legalább egy pár szóban felvilágosítást adni kegyeskedjék, Pálóczi-Czinke István a követke­zőt mondotta: — A református egyház nem politizál, még csak nem is taktikázik. Jár a maga egye nes utján és igyekszik az uj helyzetbe becsületesen és teljes őszinteséggel beleilleszkedni. Hogy mégis bizalma'lansággal taláiko zunk, azt természetesnek találom. Azt a ma g.yarságiuik köszönhetjük., De bízom benne hogy ez nem marad igy soká'g. Várjuk a megértőbb időket. Jelenleg egyházunk belső megerősödésén. hiteléletünk regenerálásán fáradozunk, amely­nek sikere nemcsak az egyháznak, de az államnak és társadalomnak is eminens ér­deke. Mert a síirii egymásutánban rámkzu- duló világtörténeti megpróbáltatások és tá­madások a mai népünk lelki válágá't és er­kölcsi életének alapjait is megrendítették. A lelkek egyensúlyát kell tehát mindenek­előtt helyreállítanunk, mert enélkül nincs konszolidáció. — Egyházunk vezetősége most ezen fá­radozik s ennek a kálvinista reneszánsznak a feltételeit igyekszik, gyenge anyagi erővel ugyan, de annál szilárdabb elhatározással megteremteni.' — Szeptember közepén megnyitotta Lo­soncon 22 növendékkel lelkészképző szemináriumát. Ugyanakkor munkába állította az -.Or­szágos Református Irodalmi Társaság*‘-ot tollforgató és tudománybuvárló papi és vilá­gi emberekből. Gondoskodott a kicsinyek lelki foglalkoztatásáról is, elkészítvén a nép­iskola valamennyi osztálya számára nagyobb szabású tanítási terveit s a szükséges val­lásoktatási kézikönyveket. De gondoskodott a felnőttekről is és sajtó alá adta „Cseh­szlovákiai .Magyar Reformátusok Templom5 Énekeskönyvét**, a (Értesülésünk szerint Pá- lóczí-Czinke István szerkesztésében jelen­tek, illetve jelennek meg. A szerk.), amely még karácsonyra megjelenik és értékes köl­tői tartalmával és terjedelmével (minden 4--500 oldal) a szlovenszkói magyar iroda­lomnak is egyik eseménye és nyeresége lesz. A külföldi énekkönyvek között is csak kevés lesz irodalmi értékre nézve felette ál­ló vagy csak hozzá hasonló is. A református közvélemény már türelmetlenül is várja meg­jelenését. — A Református Irodalmi Társaság az irodalmi működésen kívül intenzív bél­missziós munkát is fog végezni, nerí mindennél előbb való feladatunknak tartjuk népünk visszavezetését Krisztushoz. Ennek a sikere nem függ senki mástól, egye­lői a saját buzgóságunktól és hivntottságunk- tól. S ez termi a legizcsebb gyümölcsöket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom