Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-14 / 232. (975.) szám

Sre»rxfe>, ofctóber 14.

A gyilkos moéiori rendőr bírái ©löt®

A rnodori lázadás előidézőjét, Baxa rendőrt íekáősségre vonta a pozsonyi esküdtszék

— A P. M* H. tudósítójától —

Csütörtökön nyit iák meg a genfi kisebbségi konferenciát

Géni, október 13. Csütörtökön megkezdődik itt az európai nemzett kisebbségek konferenciája. 14 állam 30 különböző nemzetiségi csoportja vesz rajta részt, körülbelül 30 millió ember képviseletében. Eddig a német, lengyel, litván, dán, szlovén, ukrán, orosz, fehérorosz, ruszin, svéd, magyar, zsidó és vend nemzetiségek jelentkeztek.

A Szentáv nj bíborosai

Róma, október 13. A Szent év vége alkalmából tartandó ko-nzisztóriumon a pápa két uj bíborost fog kreálni. Ezeknek a neveit titokban tartják, de a Giornale d‘Italia úgy értesül, hogy Mgr. Ceretti párisi és Mgr. Pa- celli berlini nunciusok lesznek az uj bíborosok. A nunciusoknak le kell mondandók állásukról, ha bíborosok lesznek.

Misiden kész AmimJsen raj útjára

Oslo, október 13. A léghajózási szövetség elnöke közli a sajtóval, hogy Amundsen uj sarki expedíció jár a minden előkészület megtörtént már. Ellswortüi. a dúsgazdag amerikai fiatalember 100.000 dollárt adományozott a felfedező ut céljaira azzal a kikötéssel, hogy az expedíciót Amundsen—Ells- worth expedíció mák nevezik el. Továbbá beleegyezett abba, hogy a gépek végig a norvég lobogót viseljék és Ellsworthon kívül egyetlen amerikai se vegyen benne részt. A navigáció vezetése Ellsworth kezében lesz. aki egy meteorológussal együtt a tudományos munkákat is ellátja. A vállalkozás ösz- szesen másfélmillió norvég koronába fog kerülni. 25 épitőmunkás már szerdán elhagyja a norvég fővárost és a Sp: ízbe igáikra utazik hogy az ott levő munkásokkal együtt előkészítse a légha.jócsarnokot. Remélik, hogy még ■a kemény tél beállta előtt megöntik az épület alapjait, míg a csarnok vázát már télen is elkészíthetik.

Az erdélyi magyarság a genfi kisebbségi kongresszuson

Kolozsvár, október 13. Az Országos Ma- gSrar Párt vezetősége a genfi kisebbségi kongresszusra az erdélyi magyar kisebbség kép viseletében Jakabífy Elemér dr.-t és Balogh Artúr dr.-t küldte ki. A szász kisebbség nem vesz részt a kongresszuson. Az erről hozott határozatban kifejtik, hogy a Qenfben tartandó nemzetközi népkissebbségi kongresz- szusíól nem remélik helyzetük javulását.

Pozsony, október 13.

A P. M. H. annak idején részetesen foglalkozott a rnodori lázadás ügyével A zavargások előidézője, Baxa Mátyás rendőr, ma állott emberölés büntette miatt vádlottként a pozsonyi esküdtbiróság előtt.

Május hatodikén többen idogáltak Meli- hár bortermelő ivójában- Baxa rendőr éis társai, valamint néhány legény között összetűzésre került a sor.

Távozóban a kapu alatt tetteiegeSságig fajult a veszekedés és Baxa rendőr egy Bojkovszky nevű szlovák legényt, akinek apjával régebben hasonló összezördülése volt, a verekedés hevében haSba'őft.

A fiú összeseit és pár óra alatt meghalt.

Prága, október 12.

Egy hallatlan kulturboírányra hívja fel Korláth E. dr. képviselő most benyújtott interpellációjában a figyelmet. A prágai akadémia négy Komenius ritkaságot kapott kölcsönbe a sársopataki főiskolától s a könyveket nem akarja visszajuttatni jogos tulajdonosának. A tudományos életben egyedülálló esetet teljes részletességgel mondja el az interpelláció:

A sárospataki református főiskola könyvtára a prágai cseh Tudományos és Művészeti Akadémia kérelmére 1914 tavaszán a következő könyveket adta használatra a nevezett prágai intézménynek.

1. Primitiae laborum Scholasticorum J. Comenii 1650.

2. Schola Ludus Amstelodami 1657.

3. Schola Ludus Paíakini 1656.

4. Joachimd Ringelbergii De radoné stu- dii liber. Patakini 1652.

A sárospataki könyvtár — mint az annak idején az összes európai könyvtárak között szokásban volt — minden óvadék vétele nélkül 1000 arany korona postai értékelés mellett postai csomagban küldte a könyveket Prágába s annak átvételéről hivatalos Írásbeli elismervényt kapott.

A háborús évek alatt és után a könyvek tulajdonosa, a sárospataki könyvtár ismételten sürgette a könyvek visszaküldését, a prágai akadémia azonban mindig azt a választ adta, hogy

Mivel Baxát, aiki azzal védekezett, hogy önvédelemből használta fegyverét, nem tartóztatták le azonnal- Bojkovszky temetése után

a fölindult tömeg tüntetést rendezőit a város főterén a rendőrök ellen s a rend helyreállítására odaérkező járásfőnököt is in- zuütálták.

Baxát pár nap múlva őrizetbe vették és beszállították a pozsonyi ügyészség fogházába.

A mai tárgyaláson azzal védekezett, hogy önvédelemből használta revolverét.

A tárgyalások menetéről holnapi számunkban emlékezünk meg. Lapzártakor a

a könyvek elkallódtak s hajlandó 1000 Ke kártérítést fizetni.

Minthogy a könyvek tulajdonosa egy pillanatig sem hitte azt, hogy a könyvek tényleg elkallódtak, amn ily nagyértékü tárgynál teljesen valószinütlenül hangzik, ezért a felajánlott nevetséges összeget visszautasította s egyben engem, mint volt tanítványát és ügyvédet felkért, a könyveknek — ha szükséges — peres utón való visszaszerzésére.

Ezen írásbeli meghatalmazás birtokában, látva azt, hogy a könyveket oly egyénektől keli visszaszereznem, kik a tulajdonjogot nem tartják éppen szentségnek, a pert mellőzve, fáradságot és költséget nem kiméivé, kezdtem nyomozni a könyvek után.

Megállapítottam mindenekelőtt azt, hogy az elveszett könyvek 1920 november havában Prágában rendezett KomCnius-ki- állitáson szerepeltek, mini az a kiállítási katalógusban ma is megállapítható. Jóllehet a katalógusban szereplő összes könyveknek a tulajdonosa fel van tüntetve, a sárospataki négy Komcnius-könyv melleit a tulajdonos neve nem szerepel, ami nyilván arra vall, hogy a könyvek akkori hlrlalóinak már akkor tisztességtelen szándékaik voltak.

Mellőzöm a könyvek kutatásának detek- tivregénybe illő történetét s annak ismertetését, hegy a könyvek jogtalan birlalói hányszor tüntették el a nyomokat, midőn netárgyalá'S még folyik.

a cseh akadémia

fogíalannl ciloiajdoniíoN légtj Kemenlas-kOngveí

Négy bibliográfiái ritkaság vándorlása Sárospatakról Prágába. — Hogyan rejtegették az állítólag eltűnt könyveket? — Korláth Endre dr. interpellációja.

Laelpecseeye

Irta: Zábráczky József.

El lehei-e képzelni igazi országos nagy vásárt lacikonyhák nélkül? Könnyű erre a kérdésre a felelet: nem. Ahogyan nincsen lakodalom menyasszony nélkül, úgy nem lehet igazi vásár sem lacikonyha nélkül. Különösképpen azok az őszi tornai nagy vásárok amelyeket ott a templom mögötti köves Gyür-tető-n tartottak meg Simon-Juha napján, mikor a reggeli dér már nemcsak a csipkerózsát, galagonyát, kökényt csipi meg de a messze földről összecsődült vásáros népekkel is összébb huzatja a szűrt, gubát, meg az asszonyok nagykendőit.

Az elvénhedő októberi nap megsajnálja a fázós vásárosokat, iázó-didergő eladó borjukat, malacokat s nagy kinnal-bajjal áttöri magát a ködön s lesüt a maga módja szerint a gomolygó ember- és álattömegre.

Egyszerre megélénkül a vásár. Itt eladnak, ott vesznek, vagy érdeklődnek az árak iránt, mert a falusi magyar csak akkor megy a vásárra, ha venni, vagy eladni akar, de ott van, ha semmi másért nem, csak azért, hogy megtudja limitálni, mit ér az otthon levő jó- szágja; hirt halljon, ismerősökkel szóba álljon, no meg, hogy a lacikonyhán egy jó falatot egyék, a ponyvás csárdákban egy jóizuit igyék. Olyan ez a magyar parasztnak az erős •nyári munka után, mint mikor a nagyvárosi bankdirektor urak elutaznak a Riviérára üdül. ni- Az asszony nép az egészen más. Az a beh vásárt járja. Bárányból* sipkát, kis csizmát vesz a gyereknek, meleg kend öcskét a kislánynak. Hol egy szita lrányzik, hol tejesköcsög kell, hol más házi apróság. Ha dolgát végezte, megvárja az embert a vásártér szélén táborozó szekerek mellett.

A vásár nyüzsgött-zugott, mint egy rajzani készülő méhkas. A sertésvásár korlátjánál összetalálkozik Ga d János Becskeházá- ról régi katonacimborájával: Török György, gyed.

~~ Adj* Isten komám, vót-e már vásár?

— Nem volt, csak széjjelnézni gyűltem.

— Mit tapasztalt?

— Drágul a sovány sertés.

— Úgy?

Állogálnak szó nélkül. Mindkettő készül valamit mondaniGaál kezdi:

— Mennék a lacikonyhához.

— Elmehessünk, nem bánom.

— Gyerünk a Tokáméhoz, annak legjobb izü a sültje.

Odakerülnek a lacikonybasor legszélén sütő Tokámé asztalához. A serpenyőkben ro- tyog a mosolygós kolbász, a fiatal kövér sertéshús.

Kellő tempós válogatás után falatoznak olyan jóízűen, hogy még a szájuk széléről is le-lecseppen a zsír.

A szomszédos vásári csárda ponyvája alatt már vigság van. Csörög a pohár, vig a beszéd, sőt egy klarinét is bele-bele kurjant gat a zsivajba.

— Jókor kezdik a vigadást, — állapítja meg Török.

— A báró juhászgazdája van ott a Setét- tanyáról, a Kertész Feri- Nemrégen került haza Kassáról a huszároktól. Cugsführer volt, Eli világát. Derék legényA klarinétszó elhallgat, majd három nyalka legény kerül elő a sátor alól. Cifra szűrük, karimás kalapjuk, kanipós botjuk elárulja hogy csereháti juhászok.

Elöl a gazda, utána a két bojtár. Megállnak a testes Tokámé konyhája előtt.

— Jó reggelt öreganyám, — kezdi a szót a nyalka Kertész Feri, — van-e valami fáin harapnivaló? — De jó legyek,- mert hozzászoktam a császár kosztján a jóhoz.

A szepesi polgárasszony orrát megszurja a nyegle szó—- Lassabban hé, különb legény is megnyalta már az én főztöm után a száját, mint ti vagytok, mert én vagyok ám a híres 'bokámé Szepsiből!

A legény negédesen néz végig a köver- tokás asszonyon s hogy bosszantsa, úgy fog- hegyről odavágja:

Tokámé szakértelemmel metszette kettéMán én csak a fiatalját, a ropogósát kedvelem

az asszonynépnek.

— Vakapád, — morog Tokámé s dühösen forgatja, szurkába a sülő húsokat.

— A mondó vagyok én anyám, logy maga is jobban tenné, ha valami figurás fehércselédet tartana itt maga mellett. Nincs lánya?

— Mi közöd hozzá? Van. Még pedig olyan lányom, hogy nem ilyen paraszt fogára való.

Ez a szó meg a Kertész Feri vékonyát találta el. Szinte felhorkant:

— Alit, mármint hogy ér paraszt? Én nemes Kertész Ferenc vagyok. A bátyám ma is b:ró Szászfán, a másik meg méltóságos ur volt. Barátkozott az még a Hadik grófokkal isAz asszony megnézte a méregbe esett legényt.

— Noliát akkor úgy beszélj, engem meg ne piszkálj, mert emberedre találsz. Én nem hagyom magamat- Engem se a daru költött.

— Nékem is, meg a legényeimnek is abból a kövérkés húsból.

Tokámé szakértelemmel metszette ketté ketté a cipókat s helyezte közbül a húsokat Ezekbe aztán volt hová harapni, nem úgy mint a városi szegényes, ösztövér sonkás zsömlékbe.

A juhászok jóllaktak, Kertész fizetett s illendő elköszönés után visszahúzódtak a csárda ponyvája aláBorozgattak. A klarnét megint előkerült a szürujjából s ugyancsak folyt a mulatozás nótázás.

Már a vásár oszladozóban volt, mikor Kertész Feri ugyancsak dalolta, hogy:

„Huszár gyerek vagyok — szeretőt tarthatok,

Van is hozzá jussom.4*

A kisebbik bojtár megszólal, mert előzőleg kip'Tlantott a ponyva alól:

— A csillagát néki, micsoda lyány van ott a lacikonybásné mellett!

Az állva daloló Kertész Feri kitekint. A nóta is eláll beimnc- Csillogó szemmel nézte a Tokámé mellett sürgölödő-forgolódó lányt, amint az a holmikat szekérre rakta. — Ennyc

szét vették a kutatásnak, s csupán kutatásom eredményét közlöm, fenntartva természetesen a sárospataki főiskola igényét a cseh Tudományos Akadémiával szemben, az ő általa okozott kereséssel kapcsolatosan felmerült költségek megtérítésére.

A négy könyv

egyike ma már birtoklásomban van.

Két másik könyv jelenleg a Cs. St. Pe- dagoglcky Ustav könyvtárában fekszik, illetve feküdt 1925. augusztus havában,

amit ezen könyvtár egyik tisztviselőjének sajátkezű aláírásával megerősített jegyzékével tudok igazolni. Ezen jegyzék birtokomban van.

A negyedik könyv beszerzett információim szerint egy brünni könyvkiadó vállalatnál fekszik,

mely cég utánnyomást készit arról.

Hogy a négy könyv melyike van nálam, illetve a könyvtárban s Brünnben, azt nem tartom szükségesnek nyilvánosságra hozni, egyéb okaim mellett azért sem, mert hiszen mindezt a magas kormánynak is módjában, az Akadémiának pedig egyenesen kötelességében áll megállapítani.

Fentiekből kitűnik, hogy a cseh TucL Akadémia válasza adásakor nemcsupán felületesen járt el, hanem vétkes mulasztást követett el azzal, hogy az állítólag ekallódott könyvek visszaszerzését meg sem kísérelte. Ennek következtében az egész eljárásból azt kell látnom, hogy a cseh tud. akad. egyik- másik funkcionárusa tudatosan akarta jogtalanul megszerezni a cseh nemzeti vagyon számára az említett négy könyvet, mert hiszen a könyvek sohasem voltak elveszve, sőt most is tüzmentes szekrényben, két zár alatt őrzi azokat birlalójuk.

Fentiek alapján kérdezzük az összkor- mányt:

1. Van-e tudomása az előadottakról?

2. Ha igen, úgy miként tartja összeegyez- tethetőnek a kormány a nemzeti becsülettel azt. hogy a cseh nemzet egyik reprezentánsa, a cseh Tudományos Akadémia ilyen módon akarja növelni a nemzeti vagyont?

3. Ha nincs tudomása, úgy hajlandó-e szigorú vizsgálatot indítani ez ügyben s a prágai Akadémiát minden rendelkezésére álló eszközzel — első sorban az állami támogatás megvonásával — megfenyíteni?

4. Hajlandó-e intézkedni, hogy a nagyobb botrány elkerülése és a nemzeti becsület megvédelmezése érdekében a felsorolt könyvek jogos tulajdonosuk birtokába jussanak és hogy a tulajdonos a legteljesebb erkölcsi kártérítésben részesüljön, nevezetesen, hogy az Akadémia a kutatással felmerült költségeket megtérítse?

| be szép egy teremtés, — állapítja meg hirte- j len.

A leány is észreveszi a legényt, de mégin- kább, hogy az őt hogyan nézi. Elmosolyodik, de azért oda-oda :s pillant- Tovább segit az anyjának, mert a Tokár Vica volt.

A husosládát próbálják kelten feladni a szekérre. Nehezen megy, mert súlyos.

Kertész Feri odaugrik, elkapja a ládát s egy szempillantás alatt fellöki. Az öreg tutyi- mutyi Tokár lesirt a szekérderékból:

— Derék legény vagy, öcsém!

Majd bélcülékeny hangon folytatta: —

Adjak-e valami jót?

A fiú lehúzza magát s büszkén szól oda:

— Pedig az imént parasztnak becsült az asszonya.

— No-no, nem úgy volt az értve egészen, — jegyzi meg Tokámé, — azért ne haragudj.

—. Hogy már nem haragszom, bizonyítom akként, hogy a szepsi katalinvásárkor megint megkeresem a sülijét.

A katalinvásárra hó esett, nem lett olyan népes, mint máskor. A vevők se igen alkalmatlankodtak az eladóknak.

Kertész Feri rábizta a juha't a bojtárokra, maga belépett a városkába, ott is a Tokárék háza felé. Még kétszer sem fordult meg a ház előtt, hát a Vica már ott öntözgette a cserepes muskátlikat az ablakban. A hamis zúzája bizonyosan megérezte, hogy valaki leskelődik utána. Persze, hogy kinyílt az ablak, Feri meg odakönyökölt a párkányra, úgy beszélgettek, úgy néztek egymás szemébe. A legény’* csak akkor kapta el a fejét, mikor a toronyban megszólalt a déli harangszó.

— Uccu vásár, ez így nem jól van! Menni kell. — Nehezen hagyta ott az ablakpárkányt, a muskátlit, amelyikről egy piros virág már a kalapjánál égett, de még nehezebben a Vicát.

Mentében hátra- hátra nézett. Megdobogott a szive, mikor észrevette, hogy a leány is tekintget utána.

Nem ment a juhai felé, de egyenesen a Tokárué lacikonyhájához. Az asszony mégis-