Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-11 / 230. (973.) szám

Yasámap, október II.- 9*.icTAiM(?CÚÜfmEg Utazás egy szlovenszkói szüretre Milyen egy szlovenszkói kisváros? — Hogyan főztek le engem, prágait négyszer egy nap a szlovenszkóiak? — Tár ndalmi, idtfjáráSbeli, műveltségi és .italbeli pofonok hiszem, a zsidó iskolában tanított; 10—11-ig lyukas órája volt, miután azonban a sok he­lyütt vendégszerepelő polgári iskolának ta­nári szobája nincs, X. Y. kisasszony az utcán töltötte el az időt. — Részvéttel gondolok rá, mit fog csinálni X. Y. kisasszony december­ben, januárban, avagy máskor is, például szakadó esőben, pénteken 10—11-ig, ha lyu­kas órája van? Nehogy tájékozatlansággal vádoljanak, sietek kijelenteni, hogy tisztában vagyok a következőkkel: tudom, hogy a vágóhidat a város akarja építeni és azt is tudom, hogy a polgári iskolát az állam nem akarja fölépí­teni. Ha Somgörts Esvány észjárásával vizs­gálom ezt a tragikus párhuzamot, akkor a következő okoskodást szűröm le belőle: 1. A vágóhidat a mi adónkból akarja a város fölépíteni. 2. Az állam a mi pénzünkből inkább börtönöket és kaszárnyákat épit, meg francia repülőgépeket vesz. 3. Mármost mi­nekutána nékünk az iskola mégis csak fonto­sabb, mint a vágóhíd — és mivelhogy az uj vágóhíd többé-kevésbé bizonyára luxus ily nehéz időkben —, azt a fölösleges pénzt, amit rászánna a város, ajánljuk föl az államnak azon tiszteletteljes kérelemmel, hog37 építse­nek nekünk belőle polgári iskolát. (Higyjék el, ez egész jó megoldás lenne, mert majd­nem úgy néz ki a dolog, hogy kevés adót fizetünk, ha iskolára sehogyse telik belőle.) Tréfásan Írtam e szomorú témáról. Akasztófahumorral. De ha két év múlva úgy alakul a hely­zet, hogy keserves adófilléreinkből tényleg uj vágóhíd épül és X. Y. kisasszony még min­dig rohamléptekkel fog egyik iskolából a má­sikba szaladgálni, — akkor az arról szóló cikket bizony-bizony gyászkerettel kell majd körülvenni. * Hadd Írjak végre valami kedves dolog­ról is. Szombaton nagy szüreti mulatság volt a Városi Szállóban. Az előadás utáni táncmu­latságon föltünést keltett egy délceg magyar parasztlegény, egy gazdag nagyodi ifjú, áld zsinóros magyar kabátjában, fényes lakk- csizmáival oly méltóságteljes megjelenés volt, hogy a közfigyelmet általánosan magára vonta. Eszembe jutott Sziklay és Cajus cik­ke a Bomlott faluról! Bár ez az ifjú — akinek nevét sem ös- merem! — hírnöke lenne egy szebb, egész­ségesebb életfölfogásnak; bár például szol­gálna sok-sok fiatal legénytársának, akik ,,fessebbnek“ vélik magukat a rosszul sza­bott gyári civilöltönyben, mint a nemes, elő­kelő, zsinóros magyarban; bár az ő fényes lakkcsizmája, pitykés dolmánya úttörő volna — furcsa —, de visszafelé! a bezárult, elfele­dett. bemohosodott utakon, vissza az apák és anyák divatjához, vissza a szülők és nagy­szülők szelleméhez, vissza a magvar falu le­gendás, példás erkölcséhez! Pápaszem. — (Kimen Hétíerváry Sándor gróf meg­hatalmazott miniszter lett.) Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Kánya Kál­mán meghatalmazott miniszter helyébe, aki a berlini magyar követség vezetését veszi át, Horthy Miklós kormányzó Khuen-Héder- váry Sándor grófot nevezte ki a külügy­minisztériumhoz meghatalmazott minisztere­ként s megbízta őt a külügyminiszter telj­hatalmú helyettesítésével. — (ötvenéves lelkészi jubileum.) Gyür- ky Pál rimaszombati evangélikus lelkész most ünnepli pappá szentelésének félszáza- dos évfordulóját. A puritán jellemű egyházi férfiú jubileumát lelki-pásztori munkássága, egyházában apostoli szelídséggel és gondos­sággal végzett kertészkedésének kézzelfog­hat ó eredményei jutalmazzák legfényeseb­ben, de ezenkívül Gömörmegye evangélikus közönsége külsőségekben is impozánsan üli meg Gyürky Pál ötvenéves papi jubileumát. Október 17-én az evangélikus leánykor val­lásos est keretében üdvözli lelkipásztorát, másnap ünnepi istentisztelet lesz, ami után díszközgyűlést tart az egyház. Este pedig a jubiláns tiszteletére a Polgári Olvasókörben bankettet ad a presbitérium. Telelőn: 8357-VI. Telelőn: 8357-TI. BaMeii ieslairaQl azelőtt Carlton Prioa!., ProvaZnitltó 3. na feffiiaf!. Memü US*. 8.S9 Mindennap délután 3 órától este 8 óráig koncert. — Este 9 órától kabaré. Szabad bemenet! Szabad bemenet! — reggel 4 óra Amikor a vonat a2 áldott otthoni földre ér, már el is felejtettem aranyos Prágát, a száztornyu, rohanó várost és a Hradzsin minden évszázados büszkeségét, — ott, Lundenburg mögött, a jókuti erdőkben, a Morva széles vashidján érzem, hogy haza­érkeztem. Szlovcnszkónak van atmoszfé­rája, valami furcsa, groteszk jó érzés száll a levegőben s hiába szégyenlem: úgy ér­zem magam, mint a kutya, akit elvertek ha­zulról, de aiki ijedten, behúzott farokkal, somfordái mégis a megszokott küszöbhöz és boldogan elnyúlik előtte. Lokálipatrotizmus? Banalitás? Tiz hosszú év tanulását ezért cselekedtem? Ez­ért jártam Berlint, Parist, Svájcot, Bécset, Budapestet és — last nőt lest — évekig Prágát, hogy most, amikor a prágai gyors Pozsony felé száguld, úgy örüljek ennek a kisvárosi ősznek, az alig-alig hegyek ott­honi 1 o mbsz: ná rnyala t ainak és a parlagi szüretnek, mintha semmi sem lett volna közben? De vannak érzések, melyek ellen kár tiltakozni. • Szlovenszkói kis városok, amelyekhez kényszer láncol. Kis házak, alig emeleteseik, korcs társadalom, félemberek, főidői gok, mi bennetek a báj? Mimálunk, tudom, há­rom nyelvet beszél a nép, magyart, néme­tet és szlovákot, egyiket sem tudja tisztes­ségesen, életbe visszalökött, kezdetleges, csak néha-néha járó. Vannak elszegényedett urak ás nyugdíjas hivatalnokok, akik, ha megkérdezik tőliiik mi a foglalkozásuk, ko­pottan és kackiásan, de büszkén és energi­kus állal mondják: — Volt magyar ur! És vannak munkások, iparosok, vasár­napi kiöltözködések, vannak a .falusi szeke­rek előtt beszélgető parasztok és cseléd­lányok, vannak zsidó kereskedők és szép zsidólányok, arcukon Pest, va'gy Bécs le­helteiével, hónuk alatt Pirandellóval, vagy Papini Krisztusával, vannak uj hivatalnokok idecseppentek, evikkeresek, idegen mődsze- ríi és ízlésű ruházkodással, vannak tisztek és kommunisták, bősz nacionaksták, hara­gos pacifistáik, gőgös intellektíielle-k, gőgös ostobák, jók és rosszak, magyarok, néme­tek, szlovákok, csehek, zs:dók, lengyelek és cigányok — Isteneim., műiden ebben a tizen­ötezer lakosban, ebben a parányi, ádáz mikrokozmoszban, mily csodálatos csodála­tosság ez a szloveniszkói kisváros! Prágában becsaptam a nagy könyvet, letértem a tülkölő Gr a bérről és hazajöttem szüretre. Középhegységben — a Kiskárpá- tokban — legszebb az ősz- Legjobban érik a bor. Bazin, Modor, Szárazpatak, Sempte. Lássuk a régemlátottakaí! — reggel nyolc óra Pozsonyból a vonat íölvisz* a Vágvölgj felé. Jönnek az első otthoni alakok. A há­rom nyelvű hordár, a magyar zsidó, a szlo­vák paraszt, a cseh hivatalnok. Érzem a környezet szűkülését: eltűnik a nagyvárosi lendület, minden egyszerűbb lesz, kevesebb kisebb, iasubb, ismerősebb s amikor a sze- mélyvonai öreg kocsija csikorogva áll meg az első állomáson, a dinamitgyárnák mintha elmúlna az utóbbi hét év föváros:assága. Vi­dék! A kultúra félgőzzel dolgozó környéke! Hiába óvássá velem szemben az elegáns zsidófiu- Balzacot, amit itt találni fo­gok, különös szövevény lesz, átszőve t;i; év sok hisztériájával, de mégis ke­mény, ősi és darócfonatu. Más. Érthetetle­nebb. ­Gondolkozom és dudolgatok. Velem szemben, az olvasó fiatalember hűtelen föl­veti fejét és kisegít egy uj bécsi sláger me­lódiájából, melybe cudarul belezavarodtam. — Köszönöm — mondtam. — Honnan ismeri az uj dalt? — Ó kérem, ez már régi.#lonnan tet­szik jönni? — Prágából. — No igen — mondja s fölényesen vé­gignéz. — Mi előbbre vagyunk. Bécs köze­lebb van s gyorsabban hozzuk ide az ujjat. Látta már az Orlovot? Ismeri a „Für dich, mein Schatz, fiir dich“ . . . .? — Nem. A fiatalember dudol, nő, nő már szinte elseper fővárosi biztonságával. Kisvárosban lakk, de társadalmilag előbbre van. — És ezt ismeri — fütyül. — És ezt és ezt. És az uj magyar nótát — taktust ver már-már csárdásozik — és ezt — mélabus Balázs-dal jön — és ezt és ezt? Én csak sorba intem a nemeiket. Prágai föváros’asságom megkapta az első pofont a szlovenszkói kisvárostól. Társadalmilag. — déli 12 óra A szlovenszkói k;s város korzózik. Ru­hák? Szebbek, mint Prágában. Arcok? Is­merősek, mosolygók, üdvözlők. Mázaik? összedugottak. Üzletek? A kereskedő az aj­tajukban áll, köszön és kezet ad. Kávéház? Egyeseknek még mindig kalap van a fejü­kön. Aki hozzám szegődik, politizál. És pa­naszkodik. Kereskedő az adói szidja, hiva­talnok a hivatalokban uralkodó rendetlen­séget, iparos a vagyonleadást, gyáros a konjunktúrát, fiatalember a bevonulást — s mind összesen a prágai kormányt. Vannak okosak, akik irodalomról beszélnek. De a főíéma: a sport. Bubihajas lányok tízszer végiimennek a főutcán rakettjüikkel és öntu­datosan néznek rám. ök tenniszenek. ők nem elmaradottak, ök flörtölnek is, mert így kivárna ezt a huszad ^századbeli nagy­városi társadalmi reglama. Nem másért nem azért, mert izük, hanem mert ‘Ilik s mert nem akarnak elmaradni Egy'k a másik után teszi, az etiquettchez tartozik. Éppúgy, mint udvariasnak kell len ni, éppúgy flörtölni is kell. Muszáj, mert kü­lönben kinevetnek. Legalább is igy beszélte nekem egy fu, a barátom, aki már nagyon unta ezeket a társadalmi illendőségből eredő k:svárosi sze­relmeket. Nekem uj volt minden, Prága más — Hja, mi más fütyülésre táncolunk. Éppen úgy, mintha a meteorológiai jelentést nézzük, nem a prágai lapokat ütjük föl, ha­nem a bécsieket és a pestieket, úgy a szo­kásainkban is. Prága messzi van, ott még az időjárás is más, mint Szlovenszkón. Szinte érzem. Itt melegebb van, kívül is, beik is s a templomok tornyai közt olyan pompás kék ég látszik, mint Nápolyban Ebben is előbbre járnak. Ne’.mi, hideg, kö­dös, fensiki möldvavidéki időt szokott em­bernek leckét adott a csodálatos szloven- szkőj ősz. Itt is lemaradtam: második pofon — délután 4 óra \u<r*husz vitt a szőlődombok közó. Völgy, két oldalt az érlék: riLing és mus­kotály, ctaszla és ezerjó, mezcsfebér é. szh- váni, portugizi és burgundi- Szlovák parasz­tok és paraszt-lányok szednek cipelik a put­tonyokat és lent, az őrlésnél magyar gazda felügyel. A vincellér megfogott és két put­tony érkezése között Hlinkáról mond nagy dicséretet. A vincellér izmos, szorgalmas, vidám, soha éleiében nem ismert ellensé­geskedést s az urakkal mindig meg volt elé­gedve. Tizennyolcban megbolondult, mint minden paraszt, kicsit rabolt, kosit kótya- gosodott, de tizenkilencben elmúlt a láz, ma dolgozik s a régi, örök, változatlan. Van munkája, prése és éneke, van temploma, moist Hlinkája s a többi mellékes. De jaj, ha elveszik az oltáriszentsógét! Róla gondolkodom a hegyen, amíg ház:gazdám, miután megkínált musttal és befejezte mondó-kaját az adókról, áttér Lo- carnóra és szembehelyezkedve a magyar közvéleménnyel és a Prágai Magyar Hír­lappal azt vitatja, hogy minden rossznak mégis csak az angolok az okai, mert Cham­berlain ravasz és igy — meg u:gy. Kezdetben mosolygok, de amikor az öreg ur óriási szakér leiemmel Angliáról kezd magyarázni s leírja a háború előtti német-angol keres­kedelmi harcot, fölfigyelek. — Honnan ismeri az angolokat ily jói, urambátyám? — Tizenöt évig éltem Konstantinápoly­ban, hat évig Londonban és hat évig Ham­burgban. Remek hely a Boszporus, öcsém, azok a zamatos, jól elkészített halak! No lám, ezen a lenézett, falusi szőlő­dombon kapom a harmadik pofont. Gőgös voltam — pedig sem Konstantinápolyban, sem Londonban, sem Hamburgban nem él­tem még. — éjjel 12 óra Este, anrkor eljöttünk a szőlőből, a ká­véházba mentünk- Nagy társaság. Jó bor. Pezsgő. A cigány uj nótákra tanított. Huj, hogy tudnak mulatni Szlovenszkón. A sok ríiust és bor után — no igen — nem bírtam az iramot. Haza kellett jönnöm. Láttam, egy kicsit nevettek rajtam és lesajnáltak — ezek a kisvárosiak. Tanulnom kell még. Hazame­gyek Prágába. Mert a szlovenszkói kisváros ?agy. Lefözött. Többé nem filozofálok róla Egy nap alatt most kapom itt a negyedik pofont. A bortól. ■ Szvatkó Pál. — (Száz {Írás aranyak Olaszországban.) Rómából jelentik: A király huszonötéves ural­kodási jubileuma alkalmával az állami pénz­verde százlirás jubileumi aranypénzt hoz for­galomba. JWíímic — (A magyarság képviselői a genfi ki­sebbségi kongresszuson.) SzülIŐ Géza dr., a. keresztényszocialista párt elnöke és Flacli- barth Ernő dr., a szöv. ellenzéki pártok Köz­ponti Irodájának igazgatója vasárnapon Génibe utaztak, ahol az október 15.-én kez­dődő kisebbségi kongresszuson vesznek részt. — (Prohászka püspök jubileuma.) Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Székesfehérvár tudós püspöke e hó 17-én fogja ünnepelni püspökké szentelésének 20 éves fordulóját. Tisztelői s a hívek nagy száma meleg ünneplést készítenek elő a ritka jubileum alkalmára. — (A komáromi katolikusok nagy ün­nepe.) Komáromi tudósítónk jelenti: Vasár­nap nagy ünnepet ül Komárom katolikus la­kossága. Az egyház helyreállittalta az ősi Szent András templomot és Szent Rozália kálvária templomát, <uj harangokat önte­tett a Szent András templom részére Dosz- tál Jakab, a híres komáromi harang- és fámon.ő által. Az egyház hálaadó istentisz­telete után Ma jer Imre apátplébános, akinek fáradtságot nem ismerő buzgalma és buzdí­tása hozta létre mindezen eredményeket, körmenetet vezet a plébániatemplomtól a kálváriatemplomba, végül ünnepi Te deum- mal fejezi be a ritka ünnepnapot. Az isten- tisztelet alatt szenteli meg az apáíplébánoa az ősi kertész ipartársulat zászlaját. — (Választások a barsi református egy­házmegyében.) Lévai tudósítónk jelenti: A barsi ref. egyházmegyében megüresedett tisztségek betöltésére beérkezett szavazó­lapokat a napokban bontották föl Léván. Tanító képviselőkül megválasztották: Szé­kely Bélát (Aisószecse), Soós Gézát (Bars- baracska), Rácz Lajost (Alsóvárad). A többi tisztségre jelöltek egyike sem ért el abszo­lút többséget, ezek között elrendelték a pót­választást. — (Az evangélikus egyház köréből.) Tu­dósítónk jelenti: Hodrusbányán az evangéli­kus egyház lelkészévé választotta Zsilinszky Károlyt Romániából. — A nyugati egyházke­rület gyámintézetének világi elnöke lemon­dott. Helyébe Osztroluczky Géza földbirto­kos, egyházfelügyelőt választották meg. — A keleti kerületben megüresedett kerületi fő­felügyelői tisztségre, amelyre valamennyi ma­gyar és német egyház és a szlovák egyhá­zak egy része Szent-Ivány József nemzet­gyűlési képviselőt jelölte, a szavazatokat ok­tóber 31-ig kell benyújtani. — A nyugati egy­házkerület legutóbbi gyűlésén a kerület lel­készévé Drobny János óturai lelkészt válasz­totta meg. Az uj kerületi lelkész székhelye Pozsony lesz. — (Drágaság! hullám Bécsben.) Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A bécsi kávéház tulajdonosok 15 százalékos béremelést sza­vaztak meg alkalmazottaiknak. Ez a béreme­lés a kávéház árak jelentős megdrágulását fogja előidézni. Ugyancsak drágulásra vezet majd a vásárcsarnoki árusok, élelmiszer- kereskedők, hentes, mészáros és péküzletek alkalmazottainak béremelési követelése. Bécs általában drágasági hullám előtt áll. A bécsi villamos alkalmazottak is béremelést köve­teltek, amit a város vezetősége engedélye­zett is. Ezzel szemben azonban a villamos viteldijat még sem emelték fel. — (Falkavadászat Zsolcán.) Miskolcról jelentik: A borsod—gömör—abauji Agarásze- gyesület, élén Putnoky Móric nemzetgyűlési képviselő elnökkel, most rendezte ez évi versenyét Bárczay Ferencné zsolcai birto­kán. Szerdán este a Korona-szállóban ismer­kedési est volt, ahol megtartották a beneve­zett 64 agár páronként való összevetését A verseny csütörtökön reggel 9 órakor kez­dődött. A felvonuló lovasok eleven öltözékeik­ben rendkívül szép látványt nyújtottak. — (Harangszentelés Magyarhegymegen.) Füleki tudósitónk jelenti: Magyarhegy meg gömöri község a hívek áldozatkészségéből uj harangot szerzett. A jó kiállítású harang a lo­sonci Máté és Vacula cég első alkotása. A szentelési szertartást szép beszéd kíséreté­ben Nyeste József plébános végezte. —(Tanítói áthelyezés.) Gölnicvölgyi tm dósitónk jelenti: A tanügyi referátus Buchel- la Dezső szepesremetei állami tanítót a ko- rompai elemi iskolához helyezte át és a né­met osztály vezetésével bízta meg. — (Kommunista tüntetés Párisban.) A kommunisták a mai nap a párisi villamos, földalatti és autóbuszjáratokon sztrájkot hir­dettek. Hétfőre huszonnégy órás általánd a kormány politikája ellen tiltakozó sztrájké akarnak tartani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom