Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-10 / 229. (972.) szám

*JSzámiba^, október HL 1 főtantól Konferencia crülcsi barontátere állandóan szép fdOf ititifaf Döntő francia optimizmus Locarnőban — A szerény Beziés A világsajtó véleményei LocarftX), október 9. A konferencia pilla­natnyi helyzetének megítélésében az egyes delegáltak nézetei jelentős mértékben külön­bözőek. Néhányan azt mondják, hogy elvileg máris megtörtént a megegyezés s csak a kellő formulázást kell még megtalál­ni, mások viszont rengeteg nehézséget lát­nak. Ez utóbbiak közé tartoznak elsősorban a németek, akik szerint a tulajdonképpeni komoly pontokban még egyáltalában nem történt megegyezés. Tegnap délután az ülés félháromtól hat óráig tartott. Délelőtt csak a jogászok ta­nácskoztak, délután azonban komoly, hosszú vita volt, amely elsősorban a népszövetségi paktum tizenhatodik pontja körül forgott. A tanácskozás után Briand az újságíróknak ki­jelentette, hogy minden a lehető legjobb utón van. Lengyelország és Csehszlovákia képvi­selői immár teljes apparátussal beleszól­tak a konferenciába. Benes dr. a Berliner Tageblatt főszerkesz­tője előtt kijelentette, hogy saját személyé­vel egyáltalán nem szándékozik zavarni és mindent aláir, ami az európai békét hi­vatott istápoini. Benes dr. különben tegnap újból tanács­kozott Chamberlainnah E tanácskozás után újból kijelentette, hogy határozottan sikert vár a konferenciától, Skrzynski lengyel külügyminiszter vi­szont Brianddai tanácskozott a tegnapi ple­náris ülés után s szintén bizalmának adott kifejezést. Kassa, október 9. A szJovenszkói keleti református egyház­kerület P. Czinke István püspök és Lukács Géza egyházikerületi főgondnok elnöklete alatt október 7-én tartotta rendes évi közgyű­lését Kassán. A közgyűlés Czinke püspök költői szár­nyalása imádságával kezdődött. Lukács Géza elnöki megnyitójában ismertette azokat a ne­hézségeket, melyek az egyház vezetőinek Paris, október 9. A világsajtóban a fran­cia lapok viselkednek a legtöbb optimizmus­sal a konferencia sikere Lránt. A Figaro mai vezércikkének a következő címet adja: „A konferencia erkölcsi barométer© állandóan szép időt mutat.“ London, október 9. Az angol lapok szin­tén optimisztikusan nyilatkoznak, de hangjuk sokkal mérsékeltebb, mint a franciáké. Kije­lentik, hogy a német miniszterek kifogytak már minden deffenziv eszközükből. A tárgyalások hátterében a berlini kabi­net Moszkva iránti titkos kötelezettségei kísértenek. Berlin, október 9. A német lapok általá­ban tartózkodással viseltetnek a konferencia iránt, kivéve a ilaöionalista orgánumokat, amelyek folytatják Locarno elleni hadjáratu­kat. Egyedül a demokrata lapok remélnek, sőt a Berliner Tageblatt szerint a tárgyalá­sokon oly kedvező atmoszféra uralkodik, hogy a megbeszélésekét biztos eredménnyel már a jövő csütörtökön be lehet rekeszteni. Locarno, október 9. Chamberlain ma délelőtt fogadta a sajtó megbízottait és nyi­latkozatában kifejtette töltetlen optimizmusát a konferencia sikere iránt. — Ma délután a magéniárgyalások folytatódtak. így elsősor­ban Stfesemann dr. és Briand tanácskoztak délelőtt tizenegy órakor, majd Chamberlain és Skrzynski, végül pedig a lengyel külügy­miniszter és Vandervelde. Bpavatott körök szerint a ho’napi nap döntő lesz a konferen­cia történetében s ezért szükségesek a vita előkészítésére a különböző magántanácsko- zások. munkáját megnehezítik s amit csak az egyház valamennyi tagjának támogatása és összetar­tása segdhet elő. A közgyűlés hosszasan ün­nepelte a főgondndkot. Az elnöki megnyitó után letették az esküt az újonnan megválasztott kerületi főtlsztvi- selök, úgymint Péter Mihály főjegyző, püspökhelyettes, Baksay Dezső dr. világi fő­jegyző, Pataki Pál és Király Kálmán dr. ta- nácsbirák. Pállod Czinke István püspök felolvasta ezután terjedelmes évi jelentését. A jelentés kiemeli a losonci Öieológla nagy fontosságát s felhívja az egyházakat az intézet támogatá­sára. Különös gondot fordít a püspökség arra, hogy a szlovák híveket vallásos iratokkal kel­lőleg ellássa. EÜtélí a tanítók állásfoglalását a személyi államosítás mellett. Mig más nemzetek­nél a nemzeti jelleg a nevelés terén mind­inkább kidomborodik, az alatt a magyar tanítóság a magyar faji jelleget megtagad­va, jelszavak után fut. Az egyházi élet terén szomorú jelensé­gek tapasztalhatók, de örömmel látja a püspök a vallási ébredés jeleit az egész világon. En­nek első megnyilatkozása a stockholmi kong­resszus. Az egyházi közszellem javítása ér­dekében szükségesnek tartja a presbiteri konferenciák rendszeresítését. Megemlékezik Stunda referensnek támadásáról, mellyel kap­csolatban megállapítja, hogy az imgi lelké­szek közül csak egy-kettő volt, aki azonosí­totta magát a referens irányzatával. Tornaijai Zoltán indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel b’zal- maf szavaz az egyházkerü'et elnökségé­nek a Stunda-eseíbcn tanúsított magatar­tásáért s egyben legteljesebb elismeréssel vette tu­domásul á püspök jelentését. Péter Mihály és Baksay Dezső a megválasz­tásért mondott köszönő szavai után Kosa Péter tanügyi bizottsági elnök olvasta fői je­lentését. Javaslata alapján a közgyűlés f Jfolyamodással él az isko>- kaí ért sérelmek miatt a minisztériumhoz. És felír a kassai nem magyar nyelvű isko­lák magyar tanulóinak magyar nyelvű vallásoktatása érdekáben. Ezután a közgyűlés a minisztérium azon leiratát tárgyalta, amely megtiltja a régi he­lyesírással nyomtatott szlovák énekeskönyvek használatát. Az egyházkerület kimondotta, hogy miután a szlovák községek reformátusai nem engedik az általuk használt énekes­könyvet kivonni a használatból: a nép el­lenkezése miatt n©m vállalkozik a betiltott könyvek beszedésére. Az uj generáció részére a konvent nem­sokára uj helyesirásos szlovák énkcskönyvet fog kibocsátani. Péter Mihály előadása alapján az egyházkerület erélyesen állást foglal az iskolák létszámának csökkentése ellen, mert ez a kormányrendelet megcsorbitja az egyházi autonómiát, sérti az egyete­mes kultúrát és legfőképpen megakadá­lyozza az istentiszteletek további megtar­tását, amennyiben az ©lökönyörgő tanítói állások nagy részét megszüntetné. A kon vertnek a tárgyban tett lépéseit az 1 tiszfintaBcnl református eíuMiHeriilcf MiSSÜ Hözgga&se Czinke nagy jelentéi — A közgyűlés elítéli a tanítók állásfoglalását az egyházi tanítók államosítása mellett — A szlovák reformátusok nem engedik dvenni régi heiyesirásu éne­kes könyveiket M afeszoltittzmns Kiépítésé ©las2®rsiÉí|öss3 Róma, október 9. A mai minisztertaná­cson Mussolini jelentést tett a kormánynak a locarnói konferenciáról s azokról az utasí­tásokról, melyeket az olasz delegált kapott. A minisztertanács ezután foglalkozott az uj római kormányzó és a két alkormányzó ki-' nevezésének dekrétumaival. Az említett fő- hivatalokat most alakították Olaszországban s körülbelül a polgármesteri hivatal és a vá­rosi tanács hatáskörét fogják átvenni. A kü­lönbség az, hogy nem választják, hanem ki­nevezik őket s egyedül csak Mussolininak tartoznak felelősséggel. A kormányzó köz- igazgatási szerveiként tíz rektort neveznek ká, akik mellé viszont u. n. konzultátoro- kat állítanak. A minisztertanács továbbá fog­lalkozott a római rendőri testület egysége­sítésével és az ötezer lakosnál kisebb helyeik podestai kinevezésének törvényével. Prések tepla SüntmtM aatoitémláláérf Prága, október 9. A konzervatív agrárius párt hivatalos .apja, a Napravo a szlovák kérdéssel foglal­kozik és azt írja, hogy a párt egyáltalában nem fél Szlovenszkó autonómiájától, sőt el­lenkezőleg, ettől várják a helyzet javulását, mert Szlovenszkó ekkor fog tudni okosan gazdálkodni. Az autonómia gazdasági rendet teremtene. A szlovákok egészen másképpen viselkedné­nek és a magyarokhoz, valamint a kommu­nistákhoz is megváltozna a viszonyunk. Az autonómiával a centralisztikus kormányzás véget érne és az országos parlamentek (értsd: morva, cseh, sziléziai és szlovenszkó! parlamentek) sokkal eredményesebb munkát végezhetnének. A mai rendszerben a kor­mány semmit sem tud idejében elintézni, mert minden Prágában összpontosul és senki sem ismeri ki magát, senkinek sincs tiszta képe a mai közigazgatásról. A szlovenszkói zsuparendszer bebizonyí­totta, hogy a szlovenszkői közigazgatás sokkal drágább, mint a történelmi orszá­gok jelenlegi rendszerének közigazgatása. Csehországban, ahol közel 6.7 millió lakos él, ieözigazgatási célokra 53,691.950 koronát ad­nak ki. Szlovenszkón, ahol csak három millió akos él, a kiadások 61,774.360 koronát tesz­nek ki. A szlovenszkói közigazgatás tehát nyolc millióval drágább, mint a csehországi. üzek a kiadások azonban még magasabbak esznek, ha a zsupáni épületek fölépítésére és íz uj beruházásokra kerül a sor. Magasba küldött énekek Verseim mind a magasba szállnak . . . megtisztultak benne már a vágyak. Egymásután felíapdázom őket: ott azután szivük, szárnyuk nőhet. Fogjátok meg édes angyalíársak, hiszen úgyis nyílnak már a harsak. Tartsátok a fületekhez szépen: majd belécsiíingel sok csepp vérem. Álompornak küldöm éccakára, szép szentképnek szobátok falára, Égi bálra finom táncospárnak, télen enyhe, simogató nyárnak, Kacagásnak ha hullnak a könnyek, nyakéktekbe legragyogóbb gyöngynek. Vigyázzatok, mert ha eldobjátok, lehet, hogy belétek fut az átok . . . Lehet, hogy hiába keresgéltek, mert nem lesz már szivetekben lélek. Fellapdázom, fogjátok meg szépen s hallgassátok: csilingel a vérem . . . Urr Ida. A vén lator Irta: Lányi Menyhért Édesanyám mesélte hosszuestéjü télviz ide­ién, mikor a szapora petroleumfénynéj lassan ki- iogy a móka meg az okos mese. Abból az időből raJló, mikor még f ód eres szekérén hozták messzi ridékről Patakra a tatárfejü fiút egy kis latin ;zóra 6s kót álló hétig ünnepelték a Kutyakapa- róban a tudományos keresztelőt. Hej, azóta bi­zony idestova ón is deresedéin, sok mókából ma­iam is kifogytam, sok mosót mások is elmond­tak, azórt édesanyám beszédjében senki ember­fia ne kételkedjék, mégha altatónak mondotta is lyaggatós gyereknek ... Karagó Péternek fent volt a háza a hegy 1 kopaszán, ahol elfogy a szép biikkerdö, meg ma- j ga a fekete, zsiros termőföld is és haragosan kandikál ki a vörös terméskő. Bitangfü nőtte kö­rül, vékonypénzü kis legelőcskék hízelegtek a lába körül, ele ez egy cseppet se szomorította ezt a házat. Hetykén 'ült fején a zsupkalap és tréfásan kacsintott a messzi erdők felé, vígan dacolt a kóbor felhők haragjával, a nyers tenye­rű szelekkel, akár gazdája, a „Vén lator". Az is inkább az erdők beszédjét értette, mint az embe­rekét, hiszen messzi környéken a legkisebb zugnak se volt titka előtte. — Bitangvér — mondták rá a károlyfalvai félsváb magyarok és nem hiába zörgőit a ká­rászt. Valamikor, mikor Szarvas Pestik Mihály (akire mondják, hogy kivágta a vastaghusát, azért tudta beérni a nyulat is) ott garázdálkodott mások szőllöjének alján, úgy mondják, ő is nem egy vásárosnak forgatta ki inge alá bujtatott pénzeszacskóját és jó egynéhány Ujhelybe igyekvő izraelitát vetkeztetett pucérra, hogy visszafordítván szekere rudját, saroglyára kösse és tán egész Tolcsváig riassza- Mikor aztán sze­gény Pestik szeretője jóvoltából pandurkézre került (talán még manapság is ott tengődik tehéntúrón az újhelyi erkölcsjavitó műhelyben, deres fejjel is szerelmes bosszún évődvén), őt is hetekig őrizték hét lakat alatt rossz emberek és betegségek ellen. De a haramiának csak csókra, nótára meg hallgatásra van szája és Karagó Pé­terből még a legfortélyosabb csendőrtenyér se tudta kicsiklandani az igazságot. Ki is került mi­hamar, de, hogy cmberebbiil állja a szúrós sváb szemeket, már Ujhelyben leöntött a kalap alá és Károlyfalva alá érvén hátulról előre bökte roz- maringos kalapját, világos nappal nótával riasz­totta a girbe-gurba uccát: „Hej de haragusznak rám a svábok, Mert nem illek én őbozzájok" Azután sokáig nem látták Karagó Pétert, talán más vidéket rémitgetett. Volt is bizony két esztendő, mire megtért, szép, testes asszonnyal és a falusiak nagy csodálkozására házat, kis szőllőt, föklccskét vett a hegy kalapján. — Megjött az esze a bitang Péternek — súgták egymás fiilébe a svábok a károlyfalvai Klájn-kocsmában. De furcsa ész is volt ám ez­I Kövér esztendőn úgy törte a rögöt, mintha óriá- 1 sok kalapálnák, három helyett is vesződött és zsugoribb volt tizenkét örménynél, nem is látták azon esztendőben a kocsma környékén. De ha soványan fizetett az élet, még a vetőmagot is elitta. — Istennek fizetek — mondogatta a svábok szörnyülködésére —, ha kevés neki az átok. Azonképp hol gyarapodott, hol töredezett a ház is fent a hegy búbján, de hogy mi támasztja belülről, azt senki emberfia nem tudta volna meg­mondani. Talán rémüldöztek, vagy átok verte a küszöbét, teremtett idegen lélek át nem lépte volna. De a rossz hirt még a szél is lehordja az emberek fülébe- És tudták a faluban, hogy a tes­tes asszony egyre hitványul és ahogy közelebb húzza a földhöz a szárazbetegség, egyre istene­sebb lesz, mintha csak néki kellene fizetni a sok betyárságért. És amig a bitang Péter lent a kocsmában itta a sovány esztendő átkát, a so­ványka asszony, meg a fiú, aki már a betegség után jött, odahaza morzsolgatták az olvasót és rémüldözve hallgatták, mint rúgja az ittas ember a pitvarajtót ... A hosszúra sikerült, vékony- dongáju fiú akkor is csak úgy meredt nagy, riadt szemével, mint templomi képen nézik pá­pista angyalokba szentet, mikor anyja az utolsót imádkozta és a pogány ember elföldelte az erdő legelső fájánál. Papot se hozatott, de azért kö­rülültette a sirt vadvirággal és hát . • . csak épp az asszony kedvéért . . . mégis elmondott egy Miatyánkot. * A pápistaszemü fiúból pedig hosszú legény serdült, de jámborabb volt az még az anyjánál is Lent a faluban, ha szóbeszéd került rá, úgy tudták, hogy a vén lator lőccsel javítgatta benne, ami természettől ferde volt, de ha az Is kevés­nek látszott, leráncigálta a kocsmába és pályin- kával öntött belé** kurázsit. — Annyára ütött — mondogatta simogató rosszaláásal, ha a nehézkes fiú torkát égette az erős pályinka és nagyon hümmögött hozzá —, jobban nyeli az imádságot, mint a pályinkát- Jobb szerette volna, ha az a szilaj csikó nyila­dozna benne, aki ő volt. de azért betyár barna szemével megsimogntta bogár haját, tán meg Is csókolná, ha nem szégyelne ennyi asszonyiságot a mosolygós sváb bajuszok előtt. Hogy nézte, mosolyogván deres bajusza alól, nagy melegség ébredt benne, mert lmitt-amott meg is találta benne a saját vérét. Tudta, hogy a fiú estvelen lejárogat a falu aljába, megáll egy ablak alatt, ott az alsó végbe. Tudta, hogy szemet vetett a Haimüller széles lányára, a Hanira és a lány is szívesen imádkozik le onnan a keresztes ablak­ból az Andris felé. Rendben is volna, csak éppen nincs meg a fiúban a betyár kurázsi, hogy a szagos nyári estén derékon kapja a lányt és für- dözni vigye a bodrogi füzesek alá, akár a többi legények. Igaz, hogy a kövér Haimüller — akit Póknak is emlegetnek faluszerte — nem néz jó­szemmel a bitangvérre. Már csecsszopó korában elkomandálta a - lányt a rezes Griesler Hansi fiá- nák, úgy mondják odafent a Tehéntáncon, a két szomszédos birtok között már be Is szántották a barázdát, legalább egy kalappal több terem rajta • . . Hanemhát ember tervez . . . — Igyál nó — ravaszkodik az öreg és nó­gatja a gyöngetorku legénykét. A riadós fiú szájához emeli a tüzes kupicát, kóstolgatja, húzza a száját, osztán, mintha hideg rázná, összerázkodik belé. Keresztbe tévedt szeme könyörögve nézi az öreget. — Gyenge még a fü . . . — gondolja az egyik sváb­Az öreg feláll. Ilyenkor már repült hajdanán a lámpa a régi csárda mestergerendájáról. De hogy leesik a fiú nehéz feje a bikkfaasztalra, in­kább mellé áll és hajába esik a keze Verekednék helyett inkább mosolyog: — Majd megüli ez még a sváb lovat is. Aztán állitgatja, kommandirozza a fiút, de hát gyengén áll alatta a térde, mindig visszaesik a padra. És hogy a svábok is hangosabbat nye­rítenek csufondáros jókedvükbe, az öreg feltüzel és felkapja a vállára, úgy üzen vissza az ajtóból: — Tud ám még menni az apja őhelyette is. Azzal viszi fel, szusszanás nélkül a mere­délyen, lent a rémüldöző svábasszonyok íélre- tolják a kis ablakról a kanavászfÜggönyt és ke­resztet hányva mutogatják ujjal: — Ni, ott viszi a vadkan a kölykét­* Eljött az ősz, a jó, illatos mustot bevitték a szomjas pincékbe és a ropogós szöllő sziiretje után megjött a lányok szüretié is. Sok dolga akadt Ilyenkor a papnak és télviz előtt elintézték a soros lakodalmat. Itt volt a sor a kövér Hal- miillor Hanin Is. Fent a hegyi házban nem jártak invitáló verssel, pántlikás lurkóval vőfélyei legények, zZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom