Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-06 / 225. (968.) szám
A Szfovenszkói és (Rusztnszkói Szövetkezett tttenzéki (fáztok potitikai napilapja Jtőminisztnntiv főszerfcesztő: íDzmányi £ászfó felelős szerkesztő- *&mí Jséwúwr Locarno (fi.) Prága, október 5. Az olasz—svájci határon fekvő Loearnó- ban, ahol még ilyenkor, október havában is meleg napsütés önti el a.z alpesi völgyeket, konferenciára ültek össze a nyugati hatalmak: Anglia, Franciaország, Németország, Belgium és Olaszország külügyminiszterei, hogy megvitassák és aláírásra előkészítsek a biztonsági szerződést, amely — ha létrejön — a világháború utáni kornak minden valószínűség szerint egyik legfontosabb diplomáciai dokumentuma lesz. A békeszerződések megkötése óta az antant Németországot következetesen olyan bánásmódban részesítette, amely ellenkezett ennek az államnak európai súlyával, jelentőségével, nagyságával és erejével. A német birodalom a világháború dacára is nagyhar talom maradt. Területe ma is nagyobb, lakossága ma is több, mint akár Franciaországé, akár Olaszországé és ezért megkövetelheti, hogy ehhez képest bánjanak vele. Mindazonáltal Németországot eddig távoltartották azoktól a konferenciáktól, amelyeken Európa jövendőjéről döntöttek és legfeljebb akkor hívták meg a tárgyalás asztalához, ha a jóvátételt összegek fizetése körül baj mutatkozott. Most azonban Stresemann mint egyenrangú fél ül le a zöld asztalhoz Chamberlainnel, Brianddal és Mussolinivel s bár az antant még a legutóbbi napokban is mereven elzárkózott attól, hogy a háborús felelősségnek egyoldalúan elintézett kérdését revízió alá vegyék, ez a konferencia, már külsőségei után ítélve is, nagy haladást jelent az elmúlt évek különböző konferenciáihoz képest. « A Jocarnói konferencia világtörténelmi jelentősége — a mellékes körülményeket teljesen figyelmen kívül kell hagynunk, ha ezt kutatjuk — abban rejlik, hogy az első komoly kísérlet a német és francia nemzet történelmi ellenségeskedésének megszüntetésére, vagy legalább is mérséklésére. Több, mint kétszázötven esztendeje annak, hogy XIV. Lajos, a napkirály, kihasználva a német birodalom belső zavarait, a francia koronához csatolta Elzászt és Lotharingiát. Ez a föld azóta a két hatalmas nemzet állandó vetélkedésének tárgya volt. Lipcse és Watérlo után Blücher, a győzelmes porosz tábornagy és Arndt, a fölszabaditó hadjáratok költője Németország számára visszakövetelték ezt a területet, de Talleyrand diplomáciai művészete megtartotta Franciaországnak Elzászt, amelynek népe a forradalomban érzésben egészen összeolvadt a francia néppel. A német—francia háború után Bismarcknak és Malikénak sikerült ugyan az egységes német birodalom számára megszerezni a Vo- gézek kék hegyláncát, de ezzel a hóditással elhintette a francia nép lelkében a revanche magját, amely azután a világháborúban szörnyű bosszút állt Németországon. Elzász ma ismét a franciáké és ma már német részről is elismerik azt, amit a háborút közvetlenül megelőző években Elzász legutolsó német kormányzójának Berlin elhinni nem akart, hogy e terület lakosai németül beszélő franciák. Ha a német politika levonja e fölismerés következményeit, ünnepies formában lemond — és ez éppen a biztonsági szerződés lényege — Elzászról, úgy ez azt jelenti, hogy a két nemzet örökre elássa a csatabárdot, amellyel századok óta egymás ellen támadtak. Az elzászi probléma megoldása után már csak a Saar-terület miatt támadhatnak nézeteltérések a két ország között, de ha Franciaország ugyanannyi mérsékletet lesz hajlandó tanúsítani, mint amennyire most a német birodalom készül, úgy ez az alárendel- tebb kérdés már nem okozhat oly nagy bajokat- Szédítő perspektíva tárulna az európai kultúra elé, ha e két nemzet végre baráti jobbot nyújtana egymásnak! Egy tartós német—francia megegyezés nagy előnyökkel járna mind a két országra: Franciaországnak nem kellene többé aggódA keresztényszocialista párt kassai országos kongressz Szüllő Géza dr. nagyhatású elnöki megnyitója — „A kereszt nem lehet a gyűlölet bunkója" — A párt fentartja önállóságát, de készséggel vesz részt az egységes magyar munkában — A kongresszus állásfoglalása a pártbontók ellen — Nyugat- és Kelet- szlovenszkó, valamint Ruszinszkó együttesen az uj pártvezetőség mögött áll — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától — Kassa, október 5. Az országos keresztényszocialista párt kassai kongresszusa fényes keretek között a kitűnő siker jegyében zajlott le vasárnap. A Katolikus Legény egyesület nagytermét és udvarát már a kora délelőtti órákban a kongresszusi kiküldötteknek és vendégeknek ezrekre menő tömege lepte el. A vonatok szombat reggel óta szállították a kongresz- szusra érkező vendégeket az ország minden részéből. A keresztényszocialista párt vezérkarán és hívein kívül a kisgazdapárt és a szlovenszkói magyarság mindama tényezői részt vettek a kassai kongresszuson, akik Szlovenszkó kisebbségi politikájának életéiben szerepet játszanak. Az elnöki emelvényen Szüllő Géza dr. pártelnök, Jabloniczky János képviselő, Alapy Gyula dr., Fleiischmann Gyula dr., Böhm Rudolf, Teschler Antal dr. Dobránszky János, Kalchbrenner Hugó dr., Voszatkó János, Schuster János, jWirt'h Gyula, Hokky Károly és Reuter dr. a Népakarat szerkesztője foglaltak helyet. A kongresszus percekig felállva zugó tapsorkánnal köszöntötte uj elnökét, aki a meghatottságtól remegő hangon és szemeiben tüzes lelkesedéssel tartotta meg elnöki megnyitóját, melyet teljes terjedelmében közlünk: nia a Rajna balpartja miatt és figyelmét teljesen gyarmatbirodalmának kiépítésére fordíthatná, Németország pedig ismét kelet felé tekinthetne és azoknak a területeknek visz- szaszerzésére gondolhatna, amelyeket Lengyelország Versaillesben elhódított tőle. Felsőszilézia szenéről és Danzig kikötőjéről a német birodalom örökre úgy sem mondhat le. Nem vagyunk álomlátó fantaszták és nagyon jól tudjuk, hogy ennek ideje nem érkezett el ma és nem fog elérkezni holnap sem. A biztonsági szerződés nem fogja rögtön eloszlatni Franciaország bizalmatlanságát, a franciák még jó sokáig nem fognak lemondani arról a másik, szerintünk igen kétes értékű biztonságról, amelyet keleti szövetségeseiktől várnak és a francia poiltíka hagyományos irányát folytatva, mindent el fognak követni, hogy Ausztria csatlakozását megakadályozzák. Ámde egyszer évek múlva mégis csak ki fog alakulni a kölcsönös megértés légköre és meg fogja szüntetni a két nemzet rivalitását. Franciaországban be fogják látni, hogy Ausztria csatlakozását, amelyet a történelem logikája követel, megakadályozni nem lehet és be fogják látni, hogy a Visztula síkja miatt egyetlen egy piou életét sem érdemes föláldozni. Ha Franciaország biztosítva fogja látni Elzászt és ezzel szemben Németország szabad kezet kap a keleten, a németek és franciák jóviszonyát semmiféle érdekellentét nem fogja többé megzavarni. A német kereskedelem útja a kelet felé vezet. Oroszországban óriási működési tér vár Németországra, amelynek ipara itt szerezheti vissza azokat a piacokat, amelyeket a gyarmatokon elveszített. Nem véletlenség az sem, hogy Nagy Péter óta III- Sándor cárig a két állam politikailag is mindig együtt ment. Csak a kilencvenes években szakítottak a régi hagyoMélyen tisztelt Kongresszus! Amikor először jelenek meg megtisztelő bizalmuk következtében a Kongresszus előtt mint a szlovenszkói keresztényszocialista párt elnöke, az első szó, amely ajkamat elhagyja, a kegyelet és a mély meghatottság szava, mert meg akarok emlékezni a keresztényszo- cialista párt legnagyobb és legnemesebb alakjáról, Fischer-Colbrie Ágostonról, Kassa halhatatlan nagy püspökéről, akit magához hívott ez évben az Ur. Nem kell vázolnom azt a veszteséget, amely bennünket ért elhunytéval, nem. akarom rész- otezni az ö nagy érdemeit, du tudora, hogy most mindannyiunk lelke odaszáll a székes- egyház csúcsíves kriptájába, oda ahol a magyarság legnagyobb gondolatának képviselője, Rákóczi Ferenc hamvai porladnak. Ő mellette ott nyugszik az apostol, aki kristálytiszta igazsággal hirdette mindig azokat az örök nagy igazságokat, amelyeken épül a kereszténység, a hazaszeretet, a kötelességtudás és az önzetlenség. Kérem a Kongresszust, szálljon mindannyiunk lelke fel az Úrhoz, egy pillanatig gondoljunk rá és szivünk mélységes szeretetével és Hiányokkal, amelyeknek ápolására Bismarck még oly nagy súlyt helyezett, de e szakításnak úgy Németország, mint Oroszország nagyon, de nagyon megitta az árát. A világháború után ismét keresték a közeledés útját, a bolsevizmus uj társadalmi formája nem akadályozta meg a szovjetdiplomáciát abban, hogy ne igyekezzék jóviszonyban lenni a polgári Németországgal. A biztonsági szerződés terve miatt most attól félnek Moszkvában, hogy Németország Franciaország, de főként Anglia kedvéért föl fogja mondani a barátságot a szovjetnek. Csicserin, az elegáns szovjetdiplomata évek múltán ismét kimozdult a Kremlből és kerülőutakon igyekszik a német kormányt jobb belátásra birni. Varsóban a lengyelekkel kok ettél, hogy féltékennyé tegye a németeket, akiket ugyanakkor mindenáron le akar beszélni arról, hogy belépjenek a népszövetségbe. Az a kissé groteszk helyzet alakult ki, hogy a nyugati hatalmak erőnek erejével a népszövetségbe invitálják Németországot, mig Oroszország mindent elkövet, hogy ettől a szándékától eltérítse. Kötve hisszük, hogy ennek a törekvésnek eredménye lehessen. A német nép a nyugati kultúra gyermeke és igy bármily tökéletlen legyen is a népszövetség, a német birodalomnak helyet kell foglalnia benne. Coudenhove-Kalergi páneurópai elmélete szerint Oroszország nem tartozik Európához, hanem ázsiai hatalmasság és igy nem lehet tagja az európai kontinens államaira korlátozandó népszövetségnek- A mostani bolsevista Oroszországnak a népszövetségbe való fölvételét senki sem kívánja, mert társadalmi rendje és erkölcsi fölfogása homlok- egyenest ellenkezik a népszövetség demokratikus és polgári alapelveivel, de ez még nem zárja ki, hogy Oroszország addig is, amig egyszer vissza nem tér a polgári társahálával áldozzunk annak, akinek emléke közöttünk örökké élni fog. Mélyen tisztelt Kongresszus! Meg akarom köszönni itt Önöknek is azt, hogy kiküldötteik által megtiszteltek azzal, hogy megválasztottak a párt elnökévé és kötelességemnek tartam röviden kifejteni Önök előtt is azt, hogy hogyan gondolom én azt el, hogy hogyan tudjuk ezt a pártot, amelyben tisztán és nemesen akarjuk az államéletben alkotmányos formák szerint a közjogi akaratunkat kifejteni, kiépíteni, hogyan akarom ezt a pártot vezetni és mik azok a célok, amelyeknek megvalósítására szén télén minden er őmet. Ennek a városnak ősi falai között szent hagyományokkal tele, nemes és nagy gondolatok keletkeztek. Itt lobogtak a lelkiismeret szabadságának, a faji öntudatnak fehér zászlai, itt pecsételték meg vérükkel a magyar szlovák és német mártírok azt a szövetséget, amely hatalmas erővé egyesítette az őslakosságnak legnemesebb indulatait. Kassa és a környéke volt mindig az első, amely megérezte a világban fajtánk hivatottságát, ennek a környéke volt az, ahol dalmi rendhez és be nem léphet a népszövetségbe, diplomáciai téren együtt ne dolgozhassák Németországgal. Nem egészen világos tehát, hogy Oroszország miért mozgat meg minden követ, csakhogy a német birodalmat távol tartsa Génitől. A locarnói konferencia a nyugati hatalmak konferenciája lesz. Lengyelország és a csehszlovák köztársaság minden erőlködésük ellenére sem tudtak maguknak meghívást szerezni, csupán azt engedték meg nekik nagykegyesen a konferencia rendezői, hogy mint „megfigyelők" az ablakon keresztül bekukucskálhassanak a tárgyalási terembe. A csehszlovák külügyminiszternek is meg kell elégednie a csendes szemlélő szerepével, mert ha a németek tárgyalni -is fognak vele egy döntőbírósági szerződésről, ez sem formailag, sem tartalmilag nem fog összefüggni a biztonsági paktummal, a konferencia voltaképpeni tárgyával. A csehszlovák -küliigyérnek tehát elég ideje lesz elmélkedni a világ sorsa felől. Elég ideje lesz gondolkodni azon, hogy ez a kicsiny állam, amelyet ő képvisel, miként fog majd elhelyezkedni a viszonyok megváltozott rendjében. Amott nyugaton a német—francia megegyezés világtörténelmi eseménye van kialakulóban, emitt keleten pedig a szláv Oroszország verseng Angliával és Franciországgal a németek kegyéért. Franciaország észrevehetően kezd elhidegül- ni a prágai szövetségestől, Oroszország már rég nem akar tudni a szláv testvérről, melynek légiói rövid hat esztendővel ezelőtt ellenség’ gyanánt viselkedtek az orosz földönMerre vezet hát a jövő útja, milyen irányt vegyen a szirtek között hányódó hajó? Olyan rejtély ez, amelyre csak a jövendő fog megfelelni, amelynek körvonalai egyelőre még csak igen halványan bontakoznak ki a jelen komikus zűrzavarából. Ww'AWM IV. M 225. (968) szám « Kedd « 1325 BftfélíCT S f Előfizetési árak belföldön: évente300, f félévre 150, negyedévre 76, havonta _^ 26 Kö; külföldre: évente 450, félévre cf lgp'yg* JíW JW Iiyjiiir Hír p.1 I n as» negyedévre 115, havonta 39 Ké. VM/W^XF/T W/ijWi EOYES SZÁM ÁRA 1-20 K6 ¥ JsM fw ^Hr zW Jrn Éer&et JW >®r''SaS0^ Szerkesztőség: Prága, II- Stépánská ^3r jf M Jw JW m. Mf JT raL JSr oiiee 16/111. Telefon*. 30-3-49. Kiadó^ hivatal: Prága, L, Llliová ulice 18. •aBS™ss^®isg3^S^ Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha.
