Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-04 / 224. (967.) szám
Vasárnap, októberi. Arzén a féri feketekávés csészéiében Puttkaraer bárónő visszavonta férje ellen indított rágalmazási pőrét — A P. M. H. alkalmi tudósítójától. — JSL Baskircsev Mária sírjánál Szalon a passyi temető kriptájában Paris, október 3. Az augusztusi nap izzó íénynyatábokat dob le a városra. Az aszfalt olvad és kátránygyön- gyöket verejtékezik. Míg a passyi dombon felkapaszkodom, a cipőm minden lépésnél valósággal beleragad. A Szajna felett gyöngyházszinü párák lebegnek. Az Invalidusok dómjának tömör vonala mél- tóságosan rajzolódik az égre s az Eiffel-torony kolosszális vasszerkezete úgy ragyog a napon, mintha merő ezüstből volna. Felmegyek a Trocadero mellett, melynek két tornya oly mereven nyúlik fel a levegőbe, mint két tornázó kar. Itt már vége van Parisnak, az igazi Parisnak és afélc csendes, kedves tisztviselőtelep kezdődik, messze a fényes Babylon lármájától. Fehér csipkefüggönyök az ablakokon s a házak előtt vasrácsos, apró kertek. Rengeteg kicsi kert. Két ilyen kis kert között van az a harmadik, amelyet keresek. Kert, amely mögött nem az üzleti életből immár visszavonult jómódú francia bourgeois kis háza vonul meg, de amely — igy, első tekintetre — éppen olyan barátságos, kedves virágoskert, mint a többi. Csak bent, a kerítésen túl látja az ember, hogy — temető. Itt, ebben a lombos, mádárdalos temetőben, a derűs passyi domboldalon, ahova mindig süt a map, itt nyugszik Baskircsev Mária. Becsvágyból túlfűtött, hiú és nyugtalan életének boldogtalan huszonnény esztendeje itt enyészik az elmúlásba. Világhír ii naplójának számtalan olvasója tudja, hogy a rendkívül tehetséges fiatal leány 'életének tavaszán halt meg tüdőbajban, miután előbb teljesen megsiketült Naplójának legfájdalmasabb részletei azok, melyekben erről a testi fogyatkozásáról ir. Érzi, amint a süketség nap- ról-napra elhatalmasodik rajta « az elegáns és ünnepelt fiatal teremtés az estélyeken és ünnepségeken azt kutatja a hódolói arcán, hogy vájjon észrcveszik-e, hogy rosszul hall. Kortársai végtelenül bájosnak Írják le kicsit tatáros szépségét. Ö maga gyönyörűnek rajzolja magát naplójában. Énekelt és arról álmodozott, hogy világhírű énekesnő lesz. Szobrot mintázott és festett. Festményeivel (melyek közül a párisi Luxembourg-muzeumban van kettő) kitüntetéseket nyert, de ambíciói ezen a téren is meghaladták a képességeit. Szerelmi életének két jelentős állomását jelzi páratlan őszinteséggel megirt naplójában. Az egyik az AntonelH gróffal való gyerekes idillié, a másik a híres festőművész, Bastieu-Lepage iránti vonzalma, melynek a halál vet véget. Tele becsvággyal, ambícióval, mohó életkedvvel és élniakarással, a tüdövész áldozatául esik ez a pompás teremtés, életének huszonnegyedik évében. Az édesanyja, aki férjétől különváltan élve valósággal bálványozta szép, fiatal, körülrajongott lányát inig élt, valóságos kultuszt űzött belőle a halála után- Képzőművészeti dijakat alapított Baskircsev Mária nevére, melyeket évről- évre kiosztanak a Szalon tárlatain kiállító fiatal festők és szobrászok között. Leánya hamvai fölé pedig kriptát emeltetett a csendes, virágos kis passyi temetőben, olyan nagy és diszes kriptát, melynek csodájára járnak Baskircsev Máriának azok a barátai, akiket naplóján keresztül, a halála után szerzett. Kicsit talán hivalkodó dolog is itt, a Halál országában, ez a pompás síremlék, melybe arany- betűkkel vannak bevésve cgytöl-egyig azoknak a képeknek és szobroknak a nevei, melyeket a korán elhunyt művésznő alkotott. De aranybetük hirdetik azokat a verssorokat is, melyeket az ünnepelt szép lányhoz Írtak a korabeli költők. Csupa hizegő, magasztaló, imádó költemény! A kripta vasrácsa mögött üvegajtó van, azon keresztül belátni az intrieurbe. Finom kis francia szalon van itt, Baskircsev Mária szalonja, úgy, ahogy életében utoljára hagyta. Az aranyozott lábú, apró fauteuilökön megfakultak már a selyemvánkosok, a nagy, faragott rámáju tükör megvakult, de a karos gyertyatartóban még ott van most is a félig égett gyertya s a hajlított lábú asztalkán a sok apróság mind, ami az övé volt. Lent, a kripta mélyén, az örök Hidegben dermedt arccal fekszik az, aki valaha közöttük járt. Milyen és kietlen érzés látni, hogy a holt és élettelen, rideg tárgyak hogy túlélik az élő, eleven meleg életet. Künn, a kripta körül, a francia föld valamennyi virága versenyt illatozik, örül a napnak, a nyárnak, a maga virulásának. De fenn a lombok, a terebélyes vadgesztenyefák lombjai már rozsdásra bámulták s a mozdulatlan, tikkadt, augusztusi levegőben ernyedten clereszkedik s lehull az utra egy-cgy rötszimi hervadt levél. Baskircsev Mária pompás kriptájának arany- betűi szikrázva ragyognak a napon s hirdetik hiú és múló dicsőségét egy boldogtalan fiatal életnek. Pedig ez a körüludvarolt, de mégis mindig magánosán bolyongó lánynak nem ezek a müvek tették halhatatlanná a nevét, hanem a naplója, a memoirc-irodalomnak ez a remeke amelyet mindig meghatottan fognak forgatni az áhitatoslelkü, keg.ycletes olvasók. Arató Erzsi. — (Kommunista agitáció Magyarország ellen.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi kommunista párt vasárnapra népgyiilést hívott össze, amelyen Háti József dr. ruszinszkól kommunista képviselő szónokol a magyarországi kommunista összeesküvők letartóztatásáról, ezenkívül a politikai és gazdasági helyzetről. Bécs, október 3. Óriási szenzációt keltett néhány évvel ezelőtt Bécsben az a bünügy, amelynek az előkelő társaság két tagja volt a szereplője. Gessmann Albert dr. bankigazgató, Lueger egykori barátjának és volt miniszternek a fia, állt szemben a feleségével, született Putt- kamer Leontin bárónővel. Feltűnő volt a vád, amelyet ellene emelt. Azt állította, hogy a felesége meg akarja gyilkolni és ezért arzént kevert a feketekávéjába. Gessmannon megállapították az ^rzénmér- gézes tüneteit, a feketekávéban találták is arzént és ezeknek az alapján letartóztatták a feleségét. Hosszú ideig ült a bárónő fogságban, de a tárgyaláson, miután bűnössége mellett semmiféle pozitiv bizonyíték nem merült fel, fölmentették. Most a Gessmann—Puttkamer-affér újra kísértett a bíróság előtt és a szerencsétlen asszonynak egy becsületsértési porból kifolyólag ismét végig kellett szenvednie a gyilkossági vád ostorcsapásait. A bünpör révén ugyanis a becsületsértési és rágalmazási pörök egész légiója keletkezett, amelyek évek óta folynak a bírósági tárgyalótermekben. Tegnap is ilyen port tárgyalt Fuchsig dr. bíró. Ezt a rágalmazási port a bárónő indította volt férje és ennek az ügyvédje, Pressburger dr. ellen, azé.rt, mert az ügyvéd Gessmannak egy becsületsértési pőrében a következő kijelentést tette: — Gessmann űr ki akart békülni^a feleségével, akivel egy idő óta különválva élt, de letett erről a szándékáról, mert a felesége az előtte való este meg akarta mérgezni... Délnógrád, október elejeOtt, ahol az Ipoly még nem a szigorú Trianon-szabta határfolyó s ahol a térképen is csak keskeny kék vonallal van jelölve, fekszik egy minden izében érdekes szinma- gyar palóc község: Tőrincs. Napfényes, őszi vasárnap van, amint a falu főterén állok, a losonc—budapesti országút mellett. Szemben az uj kőtemplom tornyán még ujcsillogásu rézgömbön törik meg a napsugár és az ünneplőbe öltözött falusiak serege zsibong a templom körül, mint a pünkösdkor szabadult méhraj. A menyecskék, leányok szebbnél-szebb, tarkábbnál-tarkább serege elválik az öregektől s amint a természet öregszik, úgy válnak ki az egyes csoportok: tavasz, nyár, az ősz és a tél. Megszólalnak a harangok, özönlik a templomba a nép s inegyek cn is velük. Itt csak istentisztelet után lehet körülnézni, mert nincs harminc ember a különben elég népes faluban, aki ne ülne a templomban. ... Az őszi nap utolsó forró sugarait szórja az apró, takaros házacskákra- Ballagok egypár öregebbel a falu legöregebbjéhez, Bednár Miska bácsihoz. Az öreg gyanakvó pillantásokkal méreget végig, a legöregebbek veleszületett bizalmatlanságával. Nehéz vele megértetnem, hogy tulajdonképpen mit is keresek nála. — Hát csakugyan hozzám jött az ur? — kérdezi aztán némi büszkeséggel, hogy érte fáradtam ide. — Az igaz, hogy én vagyok a legöregebb ebben a faluban, közel járok a kilencvenhez. — Hallotta-e, Miska bácsi, az öregektől, hogy milyen emberek laktak a faluban? — Hogyne hallottam volna: magyarok. — Egészen biztos? Az öreg kiegyenesedik. — Uram! Az apámmal ketten százhatvan esztendőre emlékezünk vissza. Amit én mondok, az úgy van— Aztán elmesélem neki, hogy a magam gondolata szerint az Otmárok török erede-1 tüek és Kristóff Sándor nógrádi kisgazda- párti főtitkár barátommal többször emlegettük Tőrincset, mint érdekes, de homályos múltú községet. —- Mióta laknak itt az Otmárok? — kérdem. — Amióta ml, jó uram, válaszolja az öreg. — Én mindig úgy emlékszem, hogy azon a soron laktak — és átmutat a szein- benfekvő házsorra. —■ Tudja-e, Miska bácsi, hogy a törökökből maradtak itt az Otmárok? Az öreg csóválja a fejét: — Bajosan. Hiszen nem tud az egyikük Ez a kijelentés a pöriratban is előfordult és ezért a bárónő úgy az ügyvéd, mint volt férje ellen rágalmazási port indított, amelynek tegnap volt a tárgyalása. Egymást követték a tárgyaláson az izgalmas összecsapások és végre is Fuchsig bíró békéltető felhívására Gessmann Albert a következő kijelentést tette: — Hogy Puttkamer bárónő meg akart volna engemet mérgezni, arra nincsen teljes bizonyíték, mert senki sem látta, hogy az arzént mikor keverték bele a kávémba. Nekem azonban a felmerült judiciumok, valamint Puttkamer bárónőnek tanuk által megerősített nyilatkozatai alapján az a személyes meggyőződésem, hogy ő volt a tettes. Mindazonáltal én ezt az objektív alapon nyugvó szubjektív meggyőződésemet nem akarom tény gyanánt leszögezni. Puttkamer bárónő, helyesebben az ügyvédje, Klemperer dr., megelégedett ezzel a furcsa nyilatkozattal, mire Pressburger dr. kijelentette, hogy az inkriminált kijelentéseket hivatásának teljesítése közben tette, még pedig azért, mert ügyfelét a bárónő részéről kíméletlen módon aposztrofálták. — Fentartja-e ezek után is a vádat a bárónő? — kérdezte a bíró. Puttkamer bárónő rezignáltan intett a fejével nem-et, mire az ügyvédje visszavonta a port. Ezzel lezárultak ennek a rejtélyes bűnügynek aktái, de örök titok marad az, hogy ki akarta hát eltenni láb alól Gessmann doktort? sem törökül. Még csak egyéb tisztességes nyelven sem. És gyanakodva méreget végig: vájjon nem a bolondját járatom-e vele? Én magyarázom: — Az Otmár okvetlen török eredet. Valamikor eddig értek a török csapatok. Füleken és Bussán nagyobb sereg tanyázott, vagy lehet, hogy Tőrincsen és vidékén is szétszóródtak- Azoknak megtetszett a magyar lány és megházasodtak. Napnyugatkor már nem elnyújtott imával imádták az Allah istent, hanem keresztényekké lettek. És, hogy bizonyságomra fölhozzak valamit, egy előttünk az utcán elhaladó lányra mutatok: — Nézze csak, Miska bácsi! Ezt a fekete hajat, fekete szemet és barna arcbőrt! Még a koponyájuk szabása is más, mint a maguké! Az öreg hümmög, elégedetlenkedik. — Az se igaz, megkövetem szépen. Már hogy vónának különb fejüek, mint mi?! Legföljebb, ha a tudós asszony el nem csavarta a fejüket. Elterelem a beszédet. — Mindig itt feküdt a község, ezen a helyen? — kérdem az öreg Miska bácsit. — Dehogy itt, uram. Od‘alá, az országút mellett még most is találunk köveket, téglákat. Némelyike még fazekat is tanál, akibe főzni lehet -.. Hát ott vót ezelőtt Tőrincs községe. Osztán, onnan hurcolkodtak ide fölüké. Az öregapám is emlegette, hogy az ő szülei még ott lakhattak valaha. ... Beszéde egészen elüt a szomszédos Vilke, Kalonda és Jelsőc községek tájszóíá- sától. Azok sok szláv szót használnak beszédjeikben, ami itt hiányzik. — Szépen beszélnek errefelé, Miska bácsi, — mondom hízelegve az öregnek. — Hát szépen, — bólint rá ezüstös fejével- — Éppen úgy, ahogy megtanútuk. Megint mást kérdezek: — A régi templommal mi lett? Az öreg legyint: — Annak a köveit elhordták. De ahogy a fundamentumot széjjelszedték, csontokat találtak alatta, alkalmasint halottakat temettek oda. (A templomot: a huszita telepesek emelték, akiknek egy része ide törzsökösö- dött, másik része visszavándorolt.) — Van-e valami nyoma annak? — Azt csak a főur tudja Vilkén, — vonja a vállát. — Azt tőle tessen megkérdezni. Mivel a főur messze van, az uj templomra terelem a beszédet: — Szép az uj templom, Miska bácsi? —- A‘má szép csakugyan. Alig is vártam, hogy azt az időt megérjem, inig Tőrincsen uj templom épül. De hál4 Istennek, má‘ megvan... Csakhogy nagy a költség, nehéz a WWOEJ?'' JfJ Ciu falunak elviselni... ... Éppen delet harangoznak a gótives toronyban. Miska bácsi imádkozikAztán a harangszóra előkerülnek az unokák. Illetve dédunokák. Azokat bemutatja az öreg. És, hogy egypár szives szót váltunk egymással, csak megjelenik a gazdasszony és invitál „egy kis ebédre44. Magyar embernél az ebédet visszautasítani nem illő, még akkor sem, ha a pesti Ritz, vagy a losonci Deutsch étterméből cseppent oda az ember, hát letelepedünk a szépen terített asztal mellé és hozzálátunk a magyaros ebédhez... Búcsúzunk. — No, Miska bácsi, kiirom magát az újságba, — mondom az öregnek. Az öreg örül. Mosolyogva mondja: — Jó lesz ah Csak tessen aztán, nekem is küldeni belőle. Máj4 a vöm elolvassa, mer4 én má4 pápaszemvel se igen látok. Zörög visszafelé a kocsi, tompán kattognak a .kerekek és mintha a régi századok muzzeinje kiáltana a nógrádi hegyek fölött, valahonnan egy égi mecsetből: „Allah akbar!“ És elfoszlik a kép s -egy egészséges, csengő gyerekhang köszön föl a kocsiba zengzetes magyar szóval: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Farkas István. Főszolgahirák és erdőigazgatok a cseh agrárpárt kortesei Ungvár, október 3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Nagyon jellemző Ruszinszkó politikai viszonyaira, hogy közigazgatási és erdészeti tisztviselők rendszeres kortesmunkát végeznek a kormánypártok érdekében és hivatali tekintélyüket használják fel a siker biztosítására. így például Králik, ungvári főszolgabíró valóságos korteskörutakat végez az ungvári járásban, hogy a falu népét a cseh agrárpárt részére megnyerje. Mi sem természetesebb, minthogy a nép, a főszolgabírói tekintély előtt meghajolva felesküszik a cseh agrároknak. A főszolgabíró mindezeket felettes hatóságának elnézése mellett a legnagyobb nyíltsággal követi e!. Ezzel azonban nemcsak a hivatali morált sérti meg, de a szintén kormányttámoga- tó szociáldemokraták kritikáját is 'kihívja maga ellen. A másik ilyen főkortes dr- Sztripszky bustyaházai erdöigazgató, aki a hivatali függésben élő erdei munkások és egyéb kincstári alkalmazottak tömegeit dolgozza meg és szelíd pressziot gyakorol rájuk, hogy a csehagrár pártba beiratkozzanak. Az a tény, hoigy a cseh agrárok a gyűlésre invitált parasztságot egész nyíltan napidijakkal látják el, már a vesztegetés jellegét viseli magán.. így történt ez a legutóbb is, amikor a cseh agrárpárt elnöksége szeptember 23-ára gyűlést hívott egybe Husztra. A gyűlésen megjelenőknek napi 20 koronát és a vasúti költség megtérítését ígérte. Ily módon a cseh agrárok százezreket költenek el a választók lelkiismeretének megvásárlására és ami a legfölháboritóbb hivatali alkalmazottakat és hivatalvezető tisztviselőket használnak fel korteskedésre. Mindent megmagyaráz azonban, ha figyelembe vesszük, hogy mig Králik ungvári főszolgabírót a cseh agrárpárt képviselői listáján, addig dr. Sztripszkyt ugyancsak e párt szenátori listáján jelölik- Kaminszky dr.-t a párt teljesen elejtette, de azért kortesmunkára tovább is felhasználja. Az eddig kiszivárgott hírek szerint Ru- szinsakóban az összes hivatalvezetők részt fognak venni a választási kortesmunkában cgy-cgy kormánypárt érdekében és a terrortól sem riadnak vissza, hogy n tulon-tul ellenzéki szellemű választókat letörjék és a kormánypártba való szavazásra kényszerítsék, Itímaradí falu Ázsiából Ahol elfelejtették a mecsetet — Uj kőtemplomban magyarul imádják az Istent — Történelmi emlékek a nógrádi Tőrincsen
