Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-31 / 246. (989.) szám

C/7UGMJy]AGI^/t!R^fP Szombat, október 31. Beflden a népszövetséggel falé egQOttniflködésrOl Genfi beszámolók a nemzetgyűlés külügyi bizottságában TS nemzetünk és kisebbségiünk érdekeinek vé­delmére indult volna, nehezen adták az en­gedélyeket. Sőt legújabban a régi, öt-hat év­tizedes múltú lapok pedigréjét és illetőségét vizsgálgatia a pozsonyi minisztérium, ahol egyesületek alapszabályai és fellebbezések éveken át henteregnek elintézetlenül. A magyar lapok ellen való bizuilmattan- ságnialk és aniinózitásnak az iskolapéldáját egyébként a pozsonyi zsupán produkálja, aki ezen a téren csaknem versenyen kívül áll. Pozsonyban egy magyar szépirodalmi, egy ifjúsági és egy gyermeklap megindítását vették tervbe jó pár esztendeje, talán 1923- ban. A szépirodalmi lapot is, a,z ifjúsági lapot is. a gyermeklapot is szabályszerűen bejelen­tették a zsupán! hivatalnál, amelynek egy kötelessége volna: a beadványok sürgős el­intézése. Az ilyen beadványokat a magyar hatóságok 24, vagy 48 órán belül intézték el. A pozsonyi zsupánnak is tudomásul! kellene vennie a bejelentést, ment hiszen nem is po­litikai lapról van szó, de egyébként azt sin­csen jogában megakadályozni. Szóval hatá­roznia kellene a bejelentés érdemében. E helyett éveken át szabotálja az ügye­ket és megfosztja a magyar nemzeti kisebb­séget attól, hogy országos centrumában iro­dalmi életét élénkítő, ifjúságát nemesen szó­rakoztató és gyermekeit gyönyörködtető la­pok jelenhessenek meg. Van-e ehhez a po­zsonyi, vagy bármelyik zsupánnak joga? Bi­zonyára nincsen. Ad-e a törvény lehetőséget erre neki? Bizonyára nem. De reá egy kö­telességet föltétlenül ró: a gyors és kötelező elintézést. Ezek föltétlenül visszaélésszerű jelensé­gek, amelyek semmivel nem igazolhatók. Sú­lyos sértés a magyarsággal szemben ez a bizalmatlanság és ez a szándékos félretolása a magyar irodalom és kultúra ügyének, ame­lyet féleszteni a békeszerződések és a köz­társaság alko'tmányleveie értelmében is mó­dunk van. De nem is méltó ilyen eljárás egy állami hivatalhoz, amelyben nincs bátorság a törvénnyel nyíltan szembehelyezkedni, tehát az ügy szabotáíását választja az ügynek el­odázására és elposványositására. Ezt a tü- rdmünkfcel való vakmerő visszaélést foltét- len szóvá kell tenni úgy a pozsonyi megye- gyűlésen, hol a zsupánt kötelességeire nézve ki kell tanítania az ellenzéknek, de az uj par­lamentben is erőteljesen kell követelnünk a magyar sajtószabadság összes kölönceinek eltávolítását. Mert) erre, úgy látszik, külön rendszabályok vannak, amelyeket mi nem ismerünk. Ha mindez nem használ, ezt a sé­relmünket se rejtsük véka alá, hanem a Genfbe vivő postára adjuk föl ajánlottan a népek szövetségéhez, mint a magyar kultúra szabadságának jellemző keresztmetszetét. afflBS®SS®SKffifflia®0SS®S8M!S»BSÍB»g£í&S5B# Tabariü „Tanít"* Vinolirady, Műköve©va ulice Süsö©®*<05. S$<a»aSiw«2E,'«g jb a többi változatos program. Magyar táncosnők szer­ződtetve. Szünetben a közönség táncol. Kezdete 10 órakor Budapest, október 30. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése-) A nemzetgyűlés külügyi bizottsága ma ülést tarolt, amely a genfi népszövetségi tárgya­lásokra kiküldött magyar delegációk beszá­molóinak jegyében folyt le. Walkó Lajos külügyminiszter nyitotta meg a beszámolók sorozatát- Kifejtette, hogy a magyar szanálási .akció sikeréről az összes nagyihatalmak szimpatikusán nyilat­koztak. Ezután Apponyá Albert gróf számolt be genfi működéséről, majd Teleki Pál gróf in­dokolta meg ismeretes állásfoglalását a nép- szövetséggel szemben. Főleg la kisebbségi panaszok körüli eddigi eljárás indokolja a népszövetséggel szembeni aggályokat, hogy benne maradjunk-e a népszövetségben — mondta — amelynek végleges kifejlődése még hosszú időt igényel. Nem id’itványozta a kilépést, csak kérdést intéz a miniszterel­nökhöz, hogy a népszövetségben való benn­Páris, október 30. Painlevé tegnap délig tényleg összeállította 'kabinetjének listáját. Mint előrelátható volt, a miniszterelnöksé­gen kívül a pénzügyminiszteri tárcát is ma­gának tartotta meg, inig a költségvetési ügyek vezetője Georges Bőimet lett. Briand magától értetődően megmaradt a külügyek élén, Schrameck pedig a belügyben, De Mon- zie a kőmunkák tárcáját kapta meg, míg Herriot volt miniszterei közül a legfontosabb pozíciót Chautemps nyerte el, aki az igaz- ságügyminisztérium élére került. A hadügyi tárcát, melyet eddig a miniszterelnök veze­tett, most Daladier kapta meg, a tengeré­szeti tárca vezetője viszont Boréi lett. Köz- oktatásügyi miniszter Delbos, kereskedelem­ügyi Vincent, föídmivdésügyi Durand, mun­kaügyi Durafour, nyugdíjügy! Anterriou, gyarmatügyi pedig Perrier let Lek. A hat al- államtitkári állásban is némi változások tör­téntek. A kormányt tizenhat képviselő és négy szenátor alkotja, akik pártállásuk sze­rint a következőképpen oszlanak meg: Ti­zenegy radikális szocialista, hat köztársasági szocialista, három radikális baloldali­jelentős újítás a költségvetési miniszté­rium fölállítása. A busz miniszter és államtitkár közül ti­zenöt a volt Paiinlevé-kabinetbe tartozott, az öt uj közül kettő pedig a Herriot-kormóny- nak volt tagja. A kamara ma ismét megkezdte működé­sét. Az első ülésen a szünnapok alatt elhunyt parlamenti tagok emlékének áldoztak, majd kedd déli egy óráig a kamarát és a szená­maradás ügyét alapos megfontolás tárgyává tegyék. Bethlen István miniszterelnök Teleki kérdésére rögtön válaszol. Nagyon' jól tudj?, hogy a népszövetség jelenlegi at­moszférája nem mindig a legalkalmasabb a magyar kisebbségi panaszok orvos­lására, de nyomatékosan rámutat a népszövetségi pénzügyi bizottság páratlanságára a ma gyár szanálás ügyében. A benmaradás vagy a kilépés kérdése életbevágó fontos­ságú, amellyel komolyan kell foglalkozni- A miniszterelnök nézete azonban az, hogy amíg olyan momentumok fel nem me­rülnek, amelyek Magyarország és a ma­gyarság jogainak biztos'ítása írátati fá­radozást teljesen (kilátástalanná teszik, együtt kell működni a népszövetséggel. A bizottság a beszámolókat tudomásul vette. tust is elnapolták. Kedden mondja el pro­grambeszédét az újonnan kinevezett minisz­terelnök. Loucheur, akinek a kereskedelemügyi tárcái ajánlotta fel a miniszterelnök, ezt nem fogadta el azzal a megokolással, hogy ö csak a pénzügyi tárcára alkalmas. Utána Malvyhez fordult Painlevé, Cail- laux ismert társához, aki szintén nem fogad­ta el ezt a reszortot. Páris, október 30. A francia sajtó ma megelégedéssel vesz tudomást a második Painíevé-kormányró! s elsősorban a kar tel lapjai jósolnak nagy jövőt neki. Painlevétől, mint pénzügyminiszterről uj, szerencsés gondolatokat várnak s egyedül a szocialis­ták csökönyösségét hibáztatják, akik válto­zatlanul a vagyonleadás mellett foglalnak állást és most sem akartak a kabinetben résztvenni. A jobboldali lapok nem jósolnak hosszú időt a kormánynak, mart vagy a sze­nátus, vagy pedig a szocialisták hagyják előbb-utóbb cserben. Az egész kormány in­kább taktikai, mint politikai színezetű, de taktikával nem lehet sokat elérni s novem- j bér közepe táján mindennek tisztázódnia kell. London, október 30- Az uj francia kor­mány megítélésénél a londoni sajtó elsősor­ban a pénzügyi politikát veszi számításba s kijelenti, hogy továbbra is a vagyonleadás! kérdése marad döntő, mert csak ennek a megoldása oszlathatja el a nép egyes réte­gei között fennálló ellentéteket. Hz u! francia kormány Loucheur és Malyy visszautasították a felkínált tárcákat „Spatmmng5* Irta: Márai Sándor Egy német folyóirat elsőizben közli Leó N. Tolstoi hagyatékából annak a regénynek töredékeit, amit Tolstoi 1870—1873 között, a „Háború és a béke" befejezése utáni s a „Karenina Anna" megírása előtti időkben tervezett, számtalanszor elkezdett, abbaha­gyott, mintegy .tizenhét részletet, epizódot, figurát aprólékosan kidolgozott, s a végén azzal az indokolással, hogy a hős álakja, I. Péter, mindegyre unszimpatikusabb előtte, örökre töredéknek hagyott meg- Az óriási terv, ami felölelte volna az i. Péter korabeli Oroszország egész históriáját, feldolgozatlan maradt; Tolstoi azt állította, hogy nem isme­ri eléggé ezt a kort. A megmaradt yázlatok, amiket most S. fi. Melgunov orosz történet­író először bocsát közlésre, igy szilánkokban 38 a világirodalom talán legizgalmasabb tö­redékei közé tartoznak. A folyóirat három ilyen vázlatot közöl, kiszakított részleteket egy óriási műből, s ahogy egy elsüppedt tűzhányó egyetlen lávagöröiigye megőriz még valamit a mélységes tüzek karakteré­ből, ahol készült, s magánviseli az egész hegység életének, származásának, sajátsá­gának, összetételének és rendeltetésének minden jellegét, úgy árulják el ezek a szi­lánkok egy óriási világnak izgalmas szerke­zetét, sziliéit, illatát, mozgalmait, — egy vi­lágnak, ami Tolstoi halálával élsülyedt örökre. Nem szükséges különös irodalmi érzé­kenység hozzá, hogy e vázlatok olvasása­kor fokozottan reagáljunk arra a mély, ti­tokzatos izgalomra, amit a zseni munkája, és csak az, mindig kivált, akkor is, ha tö­redék, s különösen akkor, ha ez az izgalom azzal a fájdalmas szenzációval vegyül, amit e kostoló Ízlésekor az óriási veszteség fölött érzünk. Az alkotás minden titokzatossága borul e vázlatok fölé, az ős-alkotás, a Te­remtés bonyolult szövevényébe látunk egy pillanatra — Tolstoi csodálatos műhelyében vagyunk, látjuk a munkát, ami világerőkkel viaskodik, húsból és vérből való embereket formál, jelenéseket idéz föl egy kézmozdu­lattal, történések lavináját indítja cl — de már megállt a csodálatos kinematográfia, a szallag elszakadt, s nyugtalanul reszket ide­geinkben a nagy izgalom, kielégítetlenül maradunk vissza: a „folytatást" nem tudjuk meg soha. Egy I. Péter korabeli bukott kegyen cet mutat be ezzel a csodálatos képpel Tolstoi: a herceg nem vett észre az életében, körül­ményeiben, a dolgok forgásában semmi olyan változást, amiből bukására, kegyvesz­tettségére, következtethetett volna. S ahogy egy nagy mérleg, amire zsákszánira öntik a gabonát, nem mozdul el, amíg súlya be nem telt, — de akkor aztán elég egyetlen­egy gramm, elég egy buzaszem, s a mérleg rögtön felbillen és inogni kezd — úgy gyűj­tötte a sors évtizedeken át a herceg ellen a súlyos érveket, inig aztán egy apró, látszó­lag jelentéktelen esemény egész életét meg­ingatta- — így Tolstoi; ebben a néhány sor­ban egy élethelyzet csodálatos, földalatti erői és az erők hatásai a megírás egyszerű­ségének legvégső határán olyan csodálatos erővel nyilvánulnak meg, hogy az olvasó izgatottan érzi, mint ragadta meg legmé­lyebb érdeklődését valami, ami idegen és mégis rokon — de a nagy kép lezárult, a herceg sorsáról nem tudunk meg többé sem­mit. Látjuk Tolstoi műhelyét, ahol egy nagy nép históriáját felölelni készülő kompozíció legapróbb részletein faragcsál — egy pilla­natig nem téveszti el az épület méreteit sze­me elől, de a részletek kínzó aprólékosság­gal, figyelemmel készülnek — e vázlatok, amik később a nagy mü apró epizódjaiként illeszkedtek volna az egészbe, mind élnek, minden alak kész, két lábon áll, egypár vo­nással megadja mindegyik személynek a maga különös, csak őreá vonatkozó levegő­jét, jellegét, vonásait, — s az apró jelenetek Az uj Painlevé-kormány első tette: Serrail visszahívása Az nj sziriai kormányzó Berenger, vagy Boncour lesz Páris, október 30. Az. uj Pamlevé-kor- mány dső tette volt, hogy Sarrail táborno­kot, Szíria francia főparancsnokát vissza­hívta állásából. Sarrail tábornok eredetileg a kartell egyik legexponáitiabb embere volt s sziriai ügyetlenkedését a jobboldali sajtó alaposan fölhasználta a saját javára. Most azután a londoni közvélemény valósággal fölháborodott a damascusi francia kegyet­lenségek hallatára, Sarrail állása méginkább megingott s Briand állítólag csak oly föltétel alatt lé­pett be a második Painlevá-kormányba, ha ezt az embert visszahívják a gyarma­tokról. A sajtó már több kombinációt hozott Sarrail utódjának személyére vonatkozóan s egy időben az a nézet járta, hogy Guilla urnát tábornok, a Rajnavidék főparancsnoka veszi át helyét. Ezt a hirt azonban hivatalosan megcáfolták. Valószínű, hogy nem katona, hanem civil kerül Sarrail helyébe s a fölme­rült nevek között leginkább valószínű Beren­ger szenátor személye, de még inkább Paul Boncour, akit maga a kartell lansziroz. Fillér és pengő Budapest, október 30. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyű­lés pénzügyi bizottsága tegnap tárgyalta Búd pénzügyminiszter uj pénzügyi javaslatát, amellyel az eddigi pénz helyébe a pengőt és a garast kívánja behozni 12.500-as átszámí­tási alapon. A bizottság a javaslatot eredeti szöve­gezésében elfogadta az előadónak azzal a módosító indítványával, hogy a pengő szá­zadrésze ne a garas, hanem a fillér legyen. A javaslatot azután áttették a nemzetgyű­léshez, amely azt ma tárgyalta. Uj hőforrás Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszló, október 30. (Saját tudó­sitónk telefonjelentése.) Hajdúszoboszló mel­lett tegnap hirtelen hőforrás szökkent elő a földből. A tünetet jelentették a város elöljá­róságának, ahonnét bizottság szállott ki a színhelybe s szakembereik véleményének meghallgatása után megállapították, hogy a forrás nagy százalék kálisókat tartalmaz, 72 fokos temperaturáju s oly erővel szökken a földből, hogy percenként 1400 liter vizet ad. Azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a forrás fölé fürdőt építenek, amivel a város idegen- forgalmát s a lakosság kereseti lehetőségeit hatalmasan tudnák fokozni. áAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAA* •"53 > 4 Habozok: a többséggel tartsatok! ^ *2 í*. ^ A többség pedig már az ellenzéké. . g* közvetlenek, indokolás nélkül is megáilóak, tartja őket az a névtelen valami, amit az olvasó kénytelen megérezni: hogy egy vajú­dó világ életdarabjai, testrészei egy nagy testnek, — de ezek a leszaggatott testré­szek lüktetnek, élnek, függetlenül a testtől, ami elpusztult. S ez, ez a pusztulás az, ami valami iz­galmas pikantériát, valami feszült erőt, va­lami nyugtalanító hautgout-t kölcsönöz a tö­redékeknek — s nem is kell ínyencnek len­nünk, hogy élvezni tudjuk ezt a bonyolult szenzációt. Drágaköveket tartunk kezeink között, de az ékszertől megrabolt egy vak és oktalan erő — valami kiszámíthatatlan, ami nem indokol, a végzet. A régész nyugta­lansága lehet ez, ki megleli egy elpusztult Aílantis néhány nyomát —egy kancsót, egy fegyvert, egy sarut — s elcsodálkozik e részletek szépségén, de a világot, a nagy vi­lágot, aminek apró részei voltak e leletek, soha nem pillanthatjuk már meg. S ez a szomjúság a „folytatás", az „egész" után — ez a soha már nem kielégii- lö, ez a gyötrő, izgalmas kíváncsiság és szomjúság, ez a feszültség, aminek nincs feloldása, a legtöbb, amit a zseni kiválthat belölünk. Hol vagytok, tiszavirág-spannun- gok, hol vagytok, agyafúrt drámák, nyaka­iékor t giccsek, hol vagytok, ravasz megri- katások és lélekbemarkoló nioziszenicyi- ségek — hol vagytok, hol maradtok e spun- nung, ez izgalom mögött, mikor a zseni ke­ze fellebbenti egy végtelen világ függönyét s egy vakító pillanatra megremegünk a meg­világosodó s elsötétülő örökkévalóság titkai előtt? (Páris. októberben-) AAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAA 3 £ f \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 \ ► *'• .. c T w \ Saját készítmény ti finom férfi £ fehérnemű, asztal- £ < \ térítők és mindennemű lenáru £ ■1 \ . \ % \ Artisifás nagyban és kicsinyben ►

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom