Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-28 / 244. (987.) szám

Szerda, október 28.

Negyedik feleségét ölte meg Páris közelében egy volt gyarmati tiszt

Nem tudja miért — mondja — de le kellett ütnie feleségéi — Négy éve rettegett a félelemtől, hogy el fogja követni a gyilkosságot.

ÉMfn&K

A vándorkomédiás és az angol király

A komoly és tekintélyes madridi újság, El Haraildo de Madrid írja a következő kis történetet, mely — bárr regényesein hangzik — kétségkívül igaz. Az ősz kezdetén, amikor György angol király utolsó napjait töltötte nyaralásának, együk igen szép délután a szokottnál hosszabb sétát tett kísérőjével. Több mértföldinyire a kas- Déáytóft egy kis községbe jutott, melynek egyetlen terén nagy sürgés-forgás volt tapasztalható- A kiváncsi tömeg egy vándor komédiásnak a kocsiját vette körül s maigy érdeklődéssel olvasta a faházikó falára nagy betűkkel odamázolt sorokat Elolvasta az írást a király is, még pedig nem csekély meglepődéssel. A fölirás ugyanis igy hangzott:

„Mister Scoot nagy nemzetközi cirkusza, őfelsége a király és az egész királyi család legkedveltebb akrobatái.“

V. Gyöngy nem tudott ellent állni a vágynak és szóba ereszkedett Mr. Scoottal- A sovány, agyondolgozott ember mintha csak valamelyik Dfck ems -r égé n vb öl lépett volna bele a mai szürke világba.

— Több ízben működött már a király jelenlétében? — kérdezte a komédiást.

— Nagyon sokszor. A királyi család nagyon becsül minket és gyakran meghív magához.

— De ha ilyen értékes pártfogója van, miért vándorol a legszegényebb kis helységekben?

— Ó, ez azért van, mert őfelsége — s itt halkabbá, bizalmasabbá vált Mr. Scoot hangja — hát. tetszik tudni, uram, őfelsége egy kissé — zsugori- Oly keveset fizet.

V. György jóízűen felkacagott. Kivett a tárcájából egy huszfontos bankjegyet s a vándorkomédiás markába nyomta.

— Vegye ezt a kis pénzt — mondotta neki — és bocsássa meg előző — fösvénységemet.

— De hát ugyan kicsoda ön, uram? — kérdezte bámulva a csavargó clown.

— Én? A király. Azért kérem, hogy megbocsássonA vándor csepürágó — inja a madridi újság tudósítója — csak azért nem esett hányát, mert ezek a teremtések egyet sosem veszítenek el és pedig az — egyensúlyt. De a rémülete óriási volt, talán nem kisebb, mint a húsz fonton való öröme.

Legközelebbi számunk — a közbeeső állami ünnep miatt — csütörtökön este jelenik meg.

— (Az országos kereszfcényszocialista

párt népgyülései.) Pozsonyból jelentik: A

kér észtényszocialista párt október hó 25-én a Csallóközben számos jód sikerült nép gyűlést tartott. Csütörtök községben Poór Ferenc tartott nagyszabású népgy ülést mintegy 600 főnyi hallgatóság előtt. A gyűlésen Béke, Csákány községek is részt vettek. A hatósági kiküldött a második szónokot nem engedte beszélni. Pozsony püspökin, Verek - nye és Szúnyogéi bevonásával, délután pedig Félben, Dumahidas, Eberhárd, Felsőjá- nyok részvételével Viz Károly titkár tartott jól sikerült népgyüléseket. Ez utóbbi helyen Poór Ferenc beszéde alatt a gyűlést a hatóság feloszlatta. Alistálon, Tönye és Felistái bevonásával Énekes László titkár, Lászlóffy Ferenc és Vircsik Károly tartottak lelkes hangulatban lefolyt népgyülést.

— (Csillaghullás a hadseregben.) A nemzetvédelmi minisztérium hivatalos közlönyének mai száma a csehszlovák hadseregben 516 uj kapitány, 241 főhadnagy és 56 hadnagy kinevezését hozza— (A gölnicbányai evangélikusok Szent- Ivány mellett.) Gölmicbányai tudósítónk jelenti: Tegnap tartotta meg a gölmcbánvai evangélikus egyházközség rendes őszi közgyűlését Woif Károly dr. egyházfő1 ügyelő és Hoírmann Károly lelkész elnöklete mellett. A közgyűlés Rurnán János dr- elhunyt kerületi egyházfelügyelő érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg és egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a megüresedett méltóság betöltésekor SzenMváiny József bejei földbirtokosra adja le szavazatát. Elhatározta a közgyűlés, hogy a íüzkárosultak részére gyűjtött összegből, amelyhez az egyház maga is 1000 koronával járult hozzá, minden egyes özvegy 200—200 koronát kap. Az adományozó egyházközségeknek és egyeseknek a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki.

— (Halálozás.) G öl ni eb anyán október 24-én hosszabb szenvedés után meghalt özvegy Mcnesdorfer Kálmánná sz. Horváti) Vilma élete 80. évében. Kedden temették nagy részvét mellett. Két gyermeke és több unokája gyászolja.

(Tűz Zsalíárfalván.) Gölinícbárnyai tudósi- íóník jelenti: A városhoz köz elfekvő Zsákért alván az éjjeli óráikban tűz kel étkezett, amelynek egy lakóház esett martalékául. A közvetlenül mellette álló csűrt a tűzoltóság megmentette.

Bayonne, október 27.

Bayonnet, ezt a kis francra városkát rendkívüli izgalomban tartja Francois Calouse, volt gyarmati tiszt szenzációs gyilkossága. Calouse mintegy öt évvel ezelőtt telepedett le Bayonneban, itt megismerkedett Francois Regnierrel, a városka egyik előkelő családjának leányával. Az ismeretségből csakhamar szerelem lett és Calouse el is vette a leányt. Boldogan éltek körülbelül egy évig. Ezután azonban a fiatal asszony helyzete kezdett mind rosszabbá lenni, Calouse brutális lett és nem egyszer meg is verte feleségét. Már régebben rebesgették a városkában, hogy Calouse nem egészen normális, mert hiszen sokszor látták őt, amint reggelenkint, mikor még alig szürkült, csapzott hajjal rohant fel s alá az utcákon.

Október 17.-én reggel történt: Jean Matlhu- rin postás éppen hivatalába készült és midőn Calousék háza előtt, mely a városka végén állott, ment el, a hatalmas teremetü Calouset házának küszöbén ülve találta. Mathurinnek feltűnt ez a furcsa helyzet, odament a férfihez és megrázta. Calouse apatikusan nézett rá, aztán azt motyogta, hogy szaladjon gyorsan csendőrért, megölte a feleségét.

A csendiŐTség néhány perc múlva csakugyan meg is étkezett, behatott a házba, közrefogta Calouset, aki egyenesen a pincébe vezette őket. Itt szörnyű látvány tárult a csendőrök szeme elé. Calouse felesége, a fiatal, gyönyörüszép huszonnégyéves asz- szonyka vérbefagyva feküdt a pince padlózatán. Fején hatalmas lyukak tátongtak, a vér keskeny csikókban folydogált végig arcán. Calouset természetesen azonnal őrizetbe vették és a csendőrségen vallatás közben a következőket mondotta:

— Öt esztendővel ezelőtt tértem haza Marokkóból, a-hol egy nagy exportvállalatnak voltam a vezetője. Itt szereztem

azt a borzalmas betegséget, melyet csak a trópusokon járt emberek Ismernek és amely gyakran szinte egészen önkívületi állapotba hozza az embert. Visszatértemkor, midőn megismerkedtem jövendő feleségemmel, azt hittem, hogy már teljesen kigyógyultam ebből a borzalmas betegség— (Meghalt az utolsó kassai homeopatha orvos.) Kassai tudósítónk jelenti, hogy a kassai orvosi kar nesztora, a homeopatha gyógymódjáról ismert Parcher Félix dr. 86 éves korában végelgyömgül'ésben elhunyt. A köztiszteletben állott ősz orvosban Parcher Félix dr. svájci magyar követ és meghatalmazott miniszter édes- atyját vesztette el— (Amerikai tudósok Pozsonyban.) Pozsonyból írják: J. W. Manók dr-, a miohiigaini egyetem rektora és J. W. Downey dr., a minnesatai egyetem filozófiai fakultás árnak dékániusa, feleségeikkel együtt Pozsonyba érkeztek. Itt Kar- lovsky dr-, az YMCA igazgatója fogabta és kalauzolta őket. Az amerikai tudósok megtekintették a város nevezetességeit és e:ste a színházat.

— (Kinevezések a miskolci jogakadémián.) Miskolcról jelentik: A magyar kultuszminiszter a miskolci jogakadémiánál szervezett államtudományi vizsgálóbizottság kültagjává Soldos Béla dr. főispánt, a jogtudomány bizottság kültagjává pedig Penyi- gei-Manczmr Lajos dr. főügyészt nevezte ki.

— (Hat milliós váltót hamisított „kábultságból“.) Miskolcról jő len (ük: A rendőrség

letartóztatta B. Tóth Barnabás ragályi földművest, aki Juhász Béni néven Fridman Dávid miskolci szálilodabérlő kárára 6 milliós váltóhamisítást követett el. Azzal védek- zett, hogy egyszer tifuszbeteg. volt s ettől kezdve gyakran napokig tartó kábultság fogja el, amikor minden bűnre hajlamos. Az orvosszakértők most fogják megvizsgálni.

— (Ha a kocsis vigyázatlanul hajt.) Komáromi tudósítóink jeliemti: Kis Kálmán gutái lakos elgázolta Szabó Vilmos négyéves kisfiút, aki koponyacso ntrepodés t szenvedett, mert a ló a fejére lépett. Életveszélyes sebével a komáromi közkórháziba került.

bői. Egy évig minden jól ment, ezután azonban újra rosszabbodott egészségi állapotom és gyakran magam is attól rettegtem, hogy valami olyant követek el, amit később nagyon megbánnék.

Négy éve hordom már magamon ezt a keresztet,

tegnap aztán bekövetkezett az, amitől féltem. Feleségemet megkértem, hogy menjen le a pincébe és nézzen utána, hogy vájjon mennyi bor van még az egyik hordóban. Mikor hallottam a pincceajtó ny^-^ását, nem tudom mi történt velem, utána lo- pództam,

kezembe vettem az udvaron heverő baltát és miközben feleségem az egyik hordóhoz lehajolt, hátulról fejbeütöttem.

Calouse nem akart többet mondani. Folyton csak betegségére apellált és kérte a csendőrkapitányt, hogy bánjanak vele jól, mert ő beteg ember, nem pedig gonosztevő. Még ugyanaznap folyamán jelentkezett egy tanú, névszerint Jean Louíis, aki a következőket vallotta:

— Calouset nem akart többet mondani. Folyton csak betegségére apellát és kérte a csendőrkapitányt, hogy bánjanak vele jól, mert ő beteg ember, nem pedig gonosztevő. Még ugyanaznap folyamán jelentkezett egy tanú, névszerint Jean Louts, aki a következőket vallotta:

— Calouset még abból az időből ismerem, midőn Afrikában együtt voltunk. Mindig hirtelen természetű ember volt és a társaság hölgytagjai úgy fé!4ok tőle, mint a tüztől. Különösen akkor, midőn kiderült, hogy már háromszor volt nős,

első felesége

gyanús körülmények között akkor halt meg, midőn gyermeke született.

A második,

aki rövid időre Franciaországba jött, a Szajnába ugrott.

A harmadikat pedig

Afrikában, egy utcai zavargás alkalmával, szintén furcsa körülmények között gyilkolták meg. Jean Louis vallomása egészen más színben tünteti fel a dolgokat. A csendőrség Caloi.^e-t őrizetbe vette és a napokban fogják elszállítani a párisi ügyészség fogházába.

— (Hatvány Lajos előadását nem engedélyezték a románok.) Kolozsvárról jelentik: Ismeretes, hogy Hatvány Lajos, aki jelenleg Érdékben tartózkodik, elhatározta, hogy az erdélyi magyar városokban előadó estéket rendez. Az erdélyi sajtó kihangsúlyozva Hatvány irodalmi érdemeit örömmel fogadta a kulturelőadások tervét. A hatóságok azonban nem engedték meg Hatvány felolvasó estélyét, melyen Bródy Sándorról akart beszélni. A román „Cuvantul“ Egy magyar soviniszta: Báró Hatvány Lajos címmel

hosszú cikkben támadja Hatványt, melyben tagadja, hogy Hatvány pacifista. Hatvány a román Lap szerint ultranacionalista és „Das verwunderte Land“ cimü kötete a magyar irredenta egyik leghatásosabb eszköze, mert ebből világos, hogy Hatvány nem akar belenyugodni a keleteurópai államalakulatokba és ismét magyar hegemónia alá szeretné kényszeríteni az utódállamok népeit.

— (Hertzka Gyula színigazgató temetése.) Brüiruniből jelentik: Tegnap délután mégy órakor volt a tragikus véget ért magyar származású Hertzka Gyula mérne t szín igazgató temetése- Koporsóját a brumm Red out előcsarnokában ravatalozták fel. A német szintié z dalárdájának gyászéneke után Borndy igazgatóhelyettes, Koppka, a színészek szövetségének elnöke és a zenészek névéiben Mazuszimsziky karmester búcsúztatták a halottat.

— (A halál öreg önkéntese.) Komáromi tudósítónk jelenti: Deák István 76 éves ér- selkkétyi földműves özvegyi sorban tengette életét, amely már nem nyújtott neki örömet. Kiment a szérűk közé és a konyhakéssel a balmcllébc döfött. Súlyos sebekkel szállították haza, mikor azután kissé felépült, felakasztotta magát és kiszenvedett£

Felhős, dér, délnyugati szél. Meleg.

— (Felesége szemeláttára ugrott a Dunába egy 89 éves aggastyán.) Budapestről jelentik: Tegnap délben Horváth György 89 éves kosárfonó feleségével együtt sétálni ment a Dunapartra. Egyszerre anélkül, hogy az asszony meg tudta volna akadályozni, beugrott a folyóba, ahol csakhamar elmerült. Holttestét hosszas keresés után megtalálták a Váci-uti csavargyárnál.

— (Halálos baleset Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: A

Király-utca 69. számú ház javítási munkálatainál halálos baleset történt. Három mázoló munkás dolgozott a függő hídon, amely eddig még ki nem derített okokból lezuhant a két emeletnyi magasságból- Berger József 45 éves mázolósegéd szörnyethalt, két munkás pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

— (Mégkezdődtek a mohácsi csata 400 éves évfordulójára tervezett ünnepségek előkészületei.) Pécsről jelentik: A mohácsi csata 400 éves évfordulója alkalmából Mohácson és Mohács vidékén ünnepségek lesznek és már legközelebb hozzálátnák a rendszeres asási munkálatokhoz Mohács és Sátorhely környékén. Különösen sokat várnak a sátorhelyi kutatásoktól, ahol már sok értékes ieletre bukkantak, ezen a vidéken folyt le ugyanis a mohácsi ütközet legnagyobb része. Az ásatásokat három-négy évre tervezik. Az előmunkálatok már megkezdődtek. Gergely Endre nyugalmazott százados, a Hadtörténelmi Múzeum titkára a helyszínén állapítja meg az e célra kijelölt országos bizottsággal a munkák sorrendjét.

— (Egy szóért kétmillió frank-) A párisi Information ad hirt a következő érdekes esetről: Élt Toulousban egy dúsgazdag Wal- lier nevű különc, aki egyik unokájával örökös hadilábon állott, minthogy rokonai közül ez szállott leginkább szembe különcködő szokásaival és nézeteivel. Walliert annyira és oly sokszor ingerelte fel a felnőtt leánnyá cserepedett unoka, hogy végül is már látni sem akarta. Mikor érezte, hogy közeledik már halála órája, a többi rokon nagy ámulatára, magához hivatta a makacs unokát. Csodálkozott maga az unoka is, aki mikor az öreg ur szobájába lépett, nyolc idegen embert is látott. A különc nagyapa unokájához fordulva igy szólt: — Az urak mindegyike közjegyző. Azért kérettem őket, hogy tanúim tegyenek most, amikor végrendelkezem. Én, gyermekem, elhatároztam, hogy minden vagyonomat reád hagyom, ha

— és itt hamisan ragyogtak az öreg szemei,

— ha, az egész vagyont egyetlenegy szóval meg tudod nevezni. Várakozásteljesen függesztette szemét az öreg különc elképedt unokájára, de feszült érdeklődéssel várta a feleletet a nyolc ur is. A leány egy pillanatig révedezve nézett körül s azután hirtelen széles átölelő mozdulattal igy szólt: — Enyém! Wallier csodálkozva unokája talpraesett feleletén, mosolyogva mondta: — Tied! És a nyolc ur, a nyolc jegyző megírta a végrendeletet. amelyet a különc halála után hiába támadtak meg a rokonok, mert ők bizonyították, hogy az elhunyt igenis épeszű volt.

— (Szocialistavezérből — államfő.) Párisból írják, hogy a locarnói értekezlettel kapcsolatban az egyik francia hetilap mulatságos visszaemlékezéseket közöl a konferencián résztvevő államférfiak múltjáról. A lap arra utal, hogy igen sok híres politikus valamikor nem is álmodott volna magas állások betöltéséről és kapcsolatban ezzel Aristide B r i a n d, volt francia miniszterelnök egyik anekdotáját idézi, amelyben igen humorosan adta elő P i 1 s u d s k y tábornaggyal. a lengyel köztársaság elnökével való találkozását. M i 11 e r a n d köztársasági elnökségének ideje alatt történt, hogy Briand akkori miniszterelnököt kérte fel Pil- sudsky marsall hivatalos fogadtatására. A két államférfin méltóságteljesen üdvözölte egymást a pályaudvaron, de amikor egymás mellett helyet foglaltak a diszhintóban, Pil- sndslcy Briand felé hajolt és suttogva ezt kérdezte a miniszterelnöktől: „Tényleg ön

az?“ „Igen, igen“ suttogta vissza Briand. Az clyséei palofában megtartott káprázatos fogadóestélyen pedig, amelyet Millerand elnök rendezett a lengyel államfő tiszteletére, Pil- sudsky izgatottan kereste fel Briand-t és Mii lerandra mutatva elképedve kérdezte tőle: „Ö Is ugyan az?“ „Igen, igen“ felelte mosolyogva a francia miniszterelnök. — Millerand, Briand és Pilsudsky 1904-ben Amsterdamban találkoztak egymással utoljára, — a szocialista kongresszusong

P

||| Én szappan I

ULIU mosópor I jir a lesioMi mosószereit, -w