Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-27 / 243. (986.) szám

&y&(Zii^Uc%w7fmrA-i> Kedd, október 27. A írebüscht per negyedik napja A tanuk terhelőén vallanak, a vádlottak mindent letagadnak. Iglau, október 26. (Saját tudósítónktól-) A trcbitsclü tö- meggyilkossági tárgyaláson a tanuk kihall­gatására került a sor. A tanuk vallomásai nagyjában megerősítik a vádat. Elsőnek Ne- toliczky vizsgálóbírót hallgatták ki, aki meg­erősítette, hogy a vádlottak vallomásait szó­sz érint vették fel a jegyzőkönyvbe. Fejta József vallomása alapján a tett elkövetését 'lehetségesnek tartja­Skalsky csendörör mester részletesen el­mondja az előzetes vizsgálat lefolyását. Dvo- r a esek hangoztatja, hogy csak azért tett be­ismerő hallomást, miért a csendőrök bántal­mazták. Ezt azonban az őrmester tagadja. Koipeczky rendörőrmester érdekes részlete­ket mond el Dvoracsekné letartóztatásáról, aki arra hivatkozott, hogy huszonegy gyermeknek az anyja, engedjék szabadlábra, mert ő nem tud a gyil­kosságokról semmit sem. Igen érdekes volt még a megölt Politzky Mátyás fiának a kihallgatása, akinek Dvora­csekné jött azzal a hírrel, hoigy apja eltűnt. A Kohn-malomban is járt, de ott sohasem mert leülni, mert attól félt, hogy ezek a go- noszlelkü emberek még őt is elteszik láb alól. Vyhlidail Jozefina szabónő volt a követ­kező tanú, aki a kritikus időben szintén a Kohn-malomnak volt a lakója. A tanú több ízben látta a malomban Kmentet és Maseket is. Arról is tud, hogy a malomból több Ízben húst szállítottak el kocsikon­Lapzártakor a tanuk kihallgatása még tart. Hiúságunk i mllifarizmus lármában Katonai tasifoüyamok a sorszolgfáiat előtt — Még- azt Is kiképzik, aki soka sem lesz katona — Száznyolc délután a szoldatesska karmai között Prága, október 26. Múlt számunkban röviden ismertettük annak a kormányjavaslatnak körvonalait mellyel a nemzetvédelmi minisztérium a ser­dülő ifjúságot is a militairizmus jármába akarja fogni, hogy a katonai előképzéssel elrabolja ifjaink legszebb éveinek szabad szombatjait és vasárnapjait. A kérdéses törvényjavasla­tot Belohoubek őrnagy, a minisztérium egyik referense ismertette a Dustojnicke Listyben (Tiszti Közlöny). A referens szerint az előképzés kötelező lesz minden 18 éves, szellemileg és testileg alkalmas polgár részére, még pedig a tényleges ka­tonai szolgálat megkezdéséig, vagy a sorozás napjáig, mindaddig, amíg a bi­zottság az illetőt alkalmatlannak minősíti. Egészségi okokból csakis katonaorvos jóváhagyása mellett menthető föl valaki. Ezt az előképzést a nyilvános iskolákban és az erre a célra kijelölt gyakorlati t közpon­tokban fogják végrehajtani. Az előképzés előadói aktiv katonai személyek, vagy pedig olyan egyének, akik külön kiképzői vizsgát tesznek. Az előképzést vizsga fejezi be. Akik az előképzésnek nem vetik ma­gukat alá, vagy a vizsgát le nem teszik, azoknál a tényleges katonai szolgálat idejét két hónappal meg lehet hosszab­bítani. Azon polgárok akik az előképzés köte­lezettsége alá esnek, kötelesek állandó lak­helyükön jelentkezni. Aki a jelentkezést e’mulasztia, vagy az előkiképzésen részt nem vesz, fogház-, pénzbüntetéssel, avagy mindkettővel egyetemlegesen sújtható. Azon községek, amelyekben a gyakor­lati központokat létesítik, kötelesek a szük­séges gyakorló tereket a. kiképzők rendel­kezésére bocsátani. Járásonként nevezett osztagfelügyelőségeiket szerveznek, több ősz tagfelügyel ős éget hadosztályáéi ügyeiö- ségnek vetnek alá. fiadosztályfelügyelők csakis tényleges tisztek, mig osztagfelügye- lök tartalékos tisztek is lehetnek. Az osz­tagfelügyelők és kiképzők tiszteletdijat kap­nak. Az egész kiképzést két évfolyamra és egy kiegészítő kurzusra osztják be, az utób­bit azok részére rendezik, akik húsz éves korukban a tényleges katonai szolgálatot még nem kezdték meg. A tanítás részint szombaton, részint pedig vasárnap lesz. Egy évben huszonnégy szombati és 12 vasárnapi gyakorlat lesz. Főiskolai hallgatók részére külön köz­pontok lesznek. A jelentkezési kötelezettség azon év január elsejével kezdődik, amely­ben az illető tizennyolcadik életévét be­tölti. A gyakorlatok minden év ápr’lis else­jén kezdődnek. Az előképzés menetéről és eredményéről külön nyilvántartást vezet­nek. A nyilvántartást minden kiképzett a sorozásnál és a tényleges katonai szolgálat megkezdésénél köteles előírnitatni. A csehszlovák milLarizmusnak nem elegendő már az a sok szurony és tank, meg az improduktív munkát végző katonaság százezreinek fegyverben tartása: most már a polgári ifiuságra is rá akarja tenni kezét Fz a javaslat tiszta kaszárnyát akar csinál­ni az egész köztársaságból. A világ minden nemzete a katonai szolgálati idő megrövidí­tésére törekszik, itt pedig közel négy hónap­pal akarják azt meghosszabbítani. Ráadásul ez a négy hónap száznyolc hétre szétosztva nem négy hónapi szolgálatot, hanem három évig tartó hetenként visszatérő súlyos testi- lelki terhet jelentene az ifjúságra nézve, melynek pont a legszebb napjait, a szabad vasárnapjait és szombatjait rabolnák el. A legigazságtala'nabb ebben a tervben az, hogy még olyan ifjakat is megnyomori taná­nak a kiképzés fölösleges időpazarlásával, akik nem is lesznek soha katonák. A paci­fizmus minden Érvének össze beli fognia a militarista megalománia ezen szörnyszülöttje ellen­Az angol fascisfa banditák elrabolták egy londoni lap példányait A lapszáüiiíó autót elrabolták s a lapokat elégették. London, október 25­A londoni fascisták vakmerő merény­lettel megakadályozták tegnap, hogy az an­gol munkásság hivatalos lapja, a Daily Hé­ráid, amelyben erőshangu támadás jelent meg ellenük, Londonon kívül Anglia más vá­rosaiban is forgalomba kerüljön. Mikor a lap hatalmas autója lappéldányokkal megra- kottan a Fleet Streetre befordult, az utca­sarkon négy revolveres bandita lövésre ké­szen tartott fegyverekkel fényes nappal megállásra kényszeritette az autót, majd a sofíörí leszállítva felpattantak a gép­kocsira és sebes iramban tovarobogtak. A rendőrautók üldözőbe vették a vak­merő fascista banditákat, azonban ezeknek sikerült egérutat nyerve nyomtalanul eltűnni. A Daily Héráid autóját csak a késő esti órákban találták meg Londontól néhány ki­lométernyire darabokra törten és szétron­csolt állapotban. a lappéldányokból a rablók hatalmas máglyái raktak és valamennyit elé­gették. A rendőrség a tettesek kézrekeritésére szi­gorú nyomozást indított. 1 *1® Sérvben szenvedői! + J bgyetien biztos védelmet nyújt a lágyék, Q here. comb és köldöksérvnél a mi tökéiete- M v sitett rugónélkiiJl sérvkötönk, mely éijd ts g r?- hordható Mindenféle bandázs operáció $ E után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- ^ & désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o ö nell has-, hát- és mellmelegitő ö | Jy$er$?ötsM!táx Braüsleva, Oana-a, 51. | „V Árjegyzék ingyen 'S A vidéki felek még aznap eliníéztetcek u <8 & 41 alázásnak teszi ki magát, hogy felügye­let alá helyezik és vizsgálni kezdik idevágó rendelkezéseit, valamint rákényszerítik arra, hogy szavát megtartsa. Választási naptár Október 2í-töl november 3-ig a községi hivatalokban közszemlére vaunak kitéve a választói névjegyzékeik. Október 30-án déli 12 óráig kell benyúj­tani két példányban a jelöltlistáikat a kerü­leti, választási bizottságok elnökeinél. Okóber 30-án déli 12 óráig minden pártnak be kell neveznie a belügyminiszter­nél a központi választási bizottságba egy rendes és egy póttagot. Október 30-án d. u. 4 órakor ül össze először összehívás nélkül a kerületi válasz­tási bizottság. November 1-ig a pártmeghatalmazottnak be kell jelentenie minden körzeti választási bizottságba egy rendes és egy póttagot. November 1-én d. e. 10 órakor ül össze először összehívás nélkül a központi válasz­tási bizottság Prágában. November 1-én déli 12 óráig a kerületi választási bizottságok elnökeinek kezeihez le kell fizetni a szavazólapok sokszorositá- áért kivetett költségeket. November 5-ig a hivatalos lapban köz­hírré teszik az összes érvényes jelöltlistákat. November 7-ig az elsőfokú politikai ha­tóságok köztudomásra adják a választás napját, kezdő és záró óráját, valamint a vá­lasztási helyiségeket. November 8-tól november 15-ig a községi hivatalokban ismét közszemlére vannak kitéve a választói névjegyzékek. November 12-ig a községi hivatalok minden választónak a lakására kikézbesitik a szavazólapokat és ezernél több lakosú köz­ségekben a választói igazolványokat is. November 15-én reggel 8 óráig a kör­zeti választási bizottságok elnökeinél beje­lenthetek a pártbizalmi személyek. November 15-én reggel 8 órakor minden választási helyiségben megkezdődik a Sza­vazás­November 17-én d. e. 10 órakor a kerü­leti választási bizottságok székhelyeiken összehívás nélkül összeülnek. (I. skrutinium.) November 23-án d. e. 10 órakor a köz­ponti választási bizottság összehívás nélkül Prágában összeül. (II. és III- skrutinium-) Ekkor nyújtják be a pártok a II- és III. skru- rinium részére jelöltlistáikat. November 29-ig (illetőleg a választás eredményének kiherdeftésétöl számított 14 napon belül) benyújthatók a választási bíró­sághoz a választások elleni felebbezések. <4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/, % Aki TÖBB ADÓTERHET AKAR: az | < A KORMÁNYra szavazzon! s < M Vasárnap Irta: Cholnoky László. Akkor még egészen jól el lehetett visel­ni a helyzetet, mert nagyjában úgy volt min­den, mint egyébkor, csak éppen mintha vé­letlenül összetalálkoztak volna. Ott ülitek az asztal körül és tarokkoz­tak. öten voltak: a házigazda — segédhiva­tali igazgató az egyik minisztériumban —, a bohókás Gravocsay, a legfürgébb irodatiszr ugyanott, a vörösorru Bókás a dohánygyár­ból, azután a fiatalember, aki csak úgy oda­tévedt közéjük és akit fontosnak tartottak, végül a halavány Berta, a házikisasszony, aki már egyre nehezebben próbálkozott a remények sikamlós küszöbével, ezért most odahuzódott a jövevény mellé, nevetgélt a kártyája fölött, megkérdezte tőle, hogy nincs-e nagyon meleg a szobában és egyéb­ként is előzékeny és ildomos volt és hogy a tüzrőlpattant pajzánságát is elővillantsa, teknősbékahajtüiével szurkálni kezdett Bó­kás tiizvörös orra felé és azt mondta: hu... hu!... bizony még kigyullad a ház! — Bó- Kas- azonban végighuzta pergamenbarna uj­jait az orrán és a kártyáját letéve, pár szó­val vázolta azt a rettenetes telet, amely a romlást okozta. Hanem akkor a Fazekas-tér templomá­ban elkezdtek harangozni a délutáni létániá- ra és a ringó, reszketeg hang végigjárta sirva, nyafogva a görbe utcákat és beszólt a nyitott ablakon, — nem lehetett már többé tagadni semmit. Vasárnap volt, vasárnap dél­után és a halavány Berta akkor már hiába húzta volna le a függönyt, a fiatalember a füstös, barna vásznon keresztül is meglátta volna az utca verőfényében izzó fehér kö­veket és azt a három-négy embert, akik ün­neplőjükbe öltözötten föltűntek az utca tá­voli végén, mint elhagyott dereglyék, ame­lyeket a folyam árja sodor magával. Egybe­szabott cipőjükben koppanva jöttek, a szá­jukban szipkába dugott szivart forgattak, el­merültek gondolataikba, talán mondatokat il­lesztettek össze magukban, jelentős megnyi­latkozásokat, amelyeket majd a polgári kör­ben, vagy az asztaltársaság tagjai között el­hintenek, hogy a lefekvés órájára legyen majd mire elégedetten visszagondolniok. A harangszó egyre ringott és a fiatalem­ber ekkor érezte először a titkos vágyat, hogy milyen jó lenne ernyedten, észrevétle­nül lecsusszanni a székéről az asztal alá és ott elaludni. De a vidám Gravocsayt tréfára serken­tette a harangszó: — Bim ... bam ... bumm! — és csetten- tett a nyelvével. Azután pedig a kihívott kárró-királyt, mielőtt letette volna az asz­talra. megcsóválta a levegőben és azt mondta: Karolusz Magmusz stieg ins Bett, Weil er gern geschlafen halt1 . . • A szikra füzet fogott. A házigazda hosszasan, várakoztató!*, szíircsölt a szódás dinkafröccsbő'l, ami hat- napi elgondolásból löttyent valósággá vasár­napra, a tizenhármas tarokkal keményen megfenyítette a tökkirályt és igy szólt: — Drcizelme bringt a Kénig! Bókás azonban ujfent megslmogatta az orrát és azt mondta diadalmas rím gyanánt: — De nem mindétig!... — és a tizenttie- tcsscl bcmarkolta az ütést. Az unalom, törökösen összehúzott lábak­kal, ott tilt a liáz piros cseréptetején, néha fölnézett az izzó napra, megvakarta a fejét, unottan meghuzgálta ,a fülét és szundikált. A harangszó megszűnt, akkor a hala­vány Berta fölállt, a szekrényből orvosságos üveget és kanalat vett elő és édes mosoly- lyal, szende szemmel elhárítva magától a fontos, uj vendég kétségtelen, néma hódola­tát, hogy ime, milyen jóságos és kegyeletes ő, — belibbent a másik szobába. — Jövök már, mamuci! Ez még kihallatszott a becsukott ajtó mögül, de azután csend lett odabenn, hanem a fiatalember akkor már úgy tudott mindent, mintha már évek óta lakott volna ott náluk. Érezte a betegszoba fülledt levegőjét, látta az öregasszony veritékes, őszülő haját, amint szétoml'ik a tarka vánkoson és az is kétség­telen volt előtte, hogy az éjjeli szekrényen, a rózsafüzér mellett virágtartó áll, sötétkék üvegből és benne gyöngyvirág hervadozik. És kétségtelenül, a halál bizonyosságával úgy kellett lennie annak is, hogy ezt' a sötétkék virágtartót a család valamelyik bácsikája hozta valamikor emlékül Szili ácsról és az azután beható nézdegélés és ide-oda való forgatás után helyeztetett csak el a szekrény tetején, ahonnét most kegyeletes szolgálat- tételre berendeltetett. És mindez oly szo­morú és reménytelen volt, hogy a fiatalem­ber most már okvetlenül le akart csusszanni az asztal alá és csak a fejét nem tudta tettre serkenteni, áruit ott fityegett ernyedten a kártyái fölött. Rakosgatta a lapokat,' néha mondott is vatta mit, hanem a pagátot nem adta ki a kezéből, pedig már ideje lett volna, de nem bírt elszakadni a IátvárMól, hogy van valaki, akinek ezen a forró délutánon is van kedve féllábon ugrándozni és a hang­szerét pengetni. — Amikor a játék elveszett, Bókás. akivel együtt volt, megfontolt és ille­delmes szavakkal szemrehányást tett neki az elkövetett mulasztásokért, de ő mindezt úgy hallotta csak, mintha valahol nagyon messze gordonkázott volna valaki, de külön­ben is a halvány Berta akkor már visszajött. odament az édesapja háta mögé. homlokára, tette a kezét és az ajkát össze csücsörítve, a fülébe súgta: — Anyuci... elaludt!... Ránézett a fiatalemberre: lásd, oly sze­líd és jóságos vagyok, mint a galamb és té­ged is igy ápolnálak, ha megbetegednél! A házigazda kortyogva kihúzta pohará­ból az utolsó csöppeket is, — mára elég volt, majd a jövő vasárnapon újra kezdődnek a mennyei percek. Most már hát ez a változat is elmaradt és a fiatalember érezte, hogy a hátgerince erőtlenül összeroggyanik és most már az asztal alá sem aakrt lecsúszni, mert érezte, hogy most már az sem segítene többé. — Mi lesz velem?... mi lesz velem... Csak éjszaka volna, akkor négykézláb ki­másznék a folyosóra! Akkor odakinn az utcán megszólalt a zongoraverkli és egy görcsös, merev futam után belekapott valami tötyögös bécsi ke­ringőbe. Berta fölugrott, édesen tapsikált és a karjait kinyújtotta Gravocsay felé. A vidám irodatiszt letette a kártyáját, odasietett a leányhoz és megforgatta. És a fiatalember akkor meglátta, hogy a halavány Berta lába kissé vékony és görbe. Odakinn megint kopogtak az egybesza­bott cipők és a házigazda összesöpörte a kártyát. Az unalom még ott kuporgott a házte­tőn, de mivel úgy érezte, hogy a lábai kez­denek meggémberedni, kinyújtotta őket. És azok nyúltak, egyre nyúltak, egyre nehézke­sebbek lettek és mire odaértek az ablak elé, jóformán egészen elfedték azt. Bealkonyodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom