Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-25 / 242. (985.) szám

Tas3rtrafl;j>&Mber 2$. ji i&ójiiAWfjVt/tinEg na M Ili SiüáMíi Irta: Schöpílin Aladár. Most aztán uj pénzünk iesz nekünk, itthoni magyaroknak. Szép magyar neve lesz: pengő­nek fogják hivni. Egyelőre ugyan nem fogja megérdemelni a nevét, mert papiroshói csinálják, tehát pengeni nem fog, de az a fő, hogy minden­kinek jusson belőle éppen annyi, amennyi elég. Azt pedig előre lehet tudni hogy ez az erénye nem lesz meg- Olyan pénzt még nem talált ki semmiféle pénzügyminiszter- arrr'bö! mindenkinek jusson, — mindig volt, van és lesz egy igen szé­les, sőt legszélesebb rétege az embereknek, akik­nek mindegy, minek hívják a pénzt, milyen va­luta szerint van kiszámítva, mert nekik úgyse jut belőle annyi sem, amennyi akárcsak minimálisan is elég. Most aztán furcsa lesz megint áttérni a kis számokra, fia például a kávéházban meguzson- názom- a számlám egy pengőt fog kitenni a mos­tani biz és egynéhány ezer korona helyett. Ma egy közepes állami hivatalnok kap elsején három­négy millió korona fizetést. Egész bizonyos, hogy akármennyire át meg átgondolta az uj pénz dolgát, a szive Ijedten fog dobbanni egyet, mikor először fizetnek ki neki havi fizetésül 240—300 pengőt. A kis számokról nagy számokra való át­térés apránként ment, a valuta-romlás kíméletes volt, mint az egyszeri kutyamosó, aki csupa ki­méi etességibol vékony szeletekben vágta le a hadnagy ur kutyájának a farkát. Éveken át, lé- pésről-lépésre buktunk alá odáig, hogy 14500 ko­ronába kelljen számítani egy aranykoronát. Most azonban egyszerre kell majd visszaugrammk a normális állapotba s ez- ha n.em is lesz nagyon nehéz, furcsa lesz. Önök, akik nem mentek át azokon a fantasztikus pénzügyi tréfákon, amiken mi: el sem tudják képzelni azt a különös lelki állapotot, amelyben mi vagyunk most is a mi lehetetlen nagy számainkkal. Mert akárhogy va­lóság az, hogy 70 aranykorona ér egy papirmil- liót. a számnak magának is van bizonyos lélek­tan: hatása az emberre; akinek ma egy millió van a zsebében, az azt valahogy többnek érzi, jobban vigyáz rá- mint békében a 70 koronára. A millió fogalma iránt nemzedékek óta beleTög- ződött az emberekbe bizonyos tisztelet és ebből valamicske jut még ennek a mai korcsmilliónak is, mint ahogy némi megkülönböztetés veszi kö­rül a nagy család ekzüllött ivadékát. Most aztán hozzá kell szokni, hogy a millió az emberek több­sége számára elérhetetlen ái-om lesz, fantomszerü fogalom, amelyhez nem is tudnak konkrét képze­teket fűzni, százezer korona, amit ma kiadnak egy közepes vacsoráért, egy színházi jegyért, komoly- nagy vagyon és az a szám, amelyet a fizetőpincér egy reggeli kávé és zsemlye áraként kimond, egy magasáüásu állami tisztviselő egy­évi fizetése. Az első időben mindenkiben lesz va­lami gyanakvó kicsinylés ez ellen a kis szám­jegyű uj világ ellen és bizonyos, hogy sok panasz Is fog elhangzani, amíg meg nem szokjuk. Aztán ©gy-két év és úgy megszokjuk ezt az uj állapotot, mintha sohasem adtunk volna - egy pár cipőért félmillió koronát­Azt olvastam egyszer, már nem emlékszem, hol hogy Lisszabonban az utcai koldusok excel- lenciás urnák szólítják egymást. Körülbelül olyasforma dolog, ha mi most milliósnak nevez­zük azt a papírdarabot- amelyért alig tudunk venni valamit. Van ebben valami groteszk n-agy- zolás, ami megfosztja a dolgokat a szollditástól és a fantasztikum területére veszi át az életnek egy fontos részét. Ez a fantasztikum fog most megszűnni és visszajutunk pénz dolgában is a realitás világába. Tlluzionárius pénz helyett me­gint reális pénzünk lesz, ami nem csupa öröm, mert az illúziók eltűnése mindig hagy maga után némi elégedetlen érzést * Ramsay Macdonald itt járt és akik találkoz­tak vele, sokat beszélnek róla. hogy milyen más tipusu ember, mint amilyennek minálunk a szo­cialista politikust általában képzelni szokták Nincs a modorában semmi a forradalmárból, sem­mi külső jelekkel való tüntetés a maga munkás­párti hitvallása mellett s az sem ’átszik meg rajta, hogy alulról jött- mint egyszerű munkás- ember kezdte Egyszerű angol gentleman, ami­lyen ezrivel jár a kontinensen, üzletből tanul­mányból, szórakozásból. Müveit, tájékozott, ta­pintatos, higgadt és nyugodt ember- úgy viseli munkáspárti hitvallását, mint más a konzervatív vagy liberális nézetét. Nem hordja kívül a gomb­lyukában. nem csinál szimbólumot a vasalatlan nadrágból és gondozatlan körömből. csak néze­teiben és gondolkodásmódjában különbözik a normális angol gentlemantől Qivan társadalmi kultúrából ion, amelynek színvonal- egyenlősitő ereje van és amely külsőségedben is egyenletessé simít mindenkit, aki beléje tartozik Ez az angol társadalom nagy ereje: as /Imiié' a maga mü­veit formáihoz mindenkit, aki beléje kerül s ez­zel egyenletessé teszi az angol nemzetet S ezzel veszi legjobban elejét a forradalomnak Mert ahol elérhet mindenki mindent, ha van hozzá siitni- valója- ott nem évlcrnes forradalmat csinálni. Az angol kereskedőbő' vagy- 'párosból, ha az isten felviszi a dolgát, lehet 'ord a munkásból minisz­ter, hát mért lellene -“kkor forradalmi utón töre­kedniük fölfelé? Angliában is vannak elkülönzött társadalmi osztályok de nincs osztályharc — a munkáspárt nem áll az oszfályharc marxi elve alapián — mert aki arruvaló. az belejuthat a ma­gasabb társadalmi osztályba, hfa maga nem. hát a fia vagy az unokája. "És azért- mert véletlenül munkássorsba került nem kell örökre művelet­lennek és társadalmilag bárdolaflannak marad­nia. mindenütt találhat ha •’kar és tud módokat arra, hogy kiművelje magát akármilyen téren Ahogy Macdonald kiművelte magát egyszerű munkásból kitűnő közgazdasági és politikai szakemberré és íróvá. Olvastam egy kis könyvét a szocialista mozgalomról (magyarul is meg­jelent) Nagyon okos, világos, nyugodt könyv, egy a saját fogalmaival teljesen tisztában levő jó iró munkája. Olyan- mintha egy okos, tanult, nyi'ltfejü tanárember irta volna, aki nagyon ala­posan ismeri és töviről-hegyire átgondolta a té­máját. Semmi nyugtalanító benne, semmi auto­didaktára valló rapszodikusság, semmi demagó­gia. Pedig ez a könyv propagandacélból Íródott Minálunk Középeurópűban a műnk ás mozga­lom még nincs annyira, hogy olyan típusokat ter­meljen ki magából, mint amilyen Macdonald. Az emberei, még a kiválóbbak is, egyrészt kiegyen- litetlenebbek és nyugtalanabbak, másrészt sző­kébb perspektivájuak. A propagandájukban több a frazeológia és kevesebb a mag- A fellépésük bizonytalanabb és formátlanabb. Nyilvánvalóan azért- mert jobban el vannak zárva a középosz­tálytól, mely mégis csak műveltebb és egyenlete­sebb társadalmi formákat fejlesztett ki magából és mert kevesebb az eszközük a maguk művelé­sére. Az ideál azonban, amelyre törekedniük kell, a Macdonald-féle típus. • amely legjobban felel meg a szocialista végcélnak is, amely nem bból áll, hogy a jobb körülmények közt élő ré­tegeket liejebb szorítsa, hanem hogy a rosszabb körülmények között élőket felemelje. ü Szepesin Szcnt-lfánol atíarfa az evangélikus cggsidiücriilcs felügyelőitől Szlovenszkói szerkesztőnk telefonálja: R urnán János dr- halálával megüresedett a keleti evangélikus egyházkerület felügyelői tisztsége, amely november havában kerül választás utján betöltésre és amelyre a szavazatokat az egyes egyházaknak október 31-én kell leadniok. A lőcsei és iglói egyhá zakban két jelölőlistát állítottak fel. Az egyik szerint Klimó Bohuslavoí, a másik szerint Szent Ivány Józsefet kívánják a felügyelői állásra választani. A titkos szavazás megeitése után a leadott összes szavazatok Szent Ivány József melleit nyilatkoztak meg és Így a lőcsei és iglói kerület evangélikus egy. házak egyhangú lelkesedéssel Szent Ivány Józsefe: jelölték. toloncolták és áttették magyar terü­letre. A belgrádi Vreme, a jugoszláv kormány fél- hivatalos lapja az üggyel kapcsolatban mai számában azt írja, hogy a szerbiai magyar emigráltak, jóllehet az állam vendégjogát élvezik, az utóbbi időben nagyon is nagy po­litikai szerepet játszottak s jogtalanul bele­avatkoztak Jugoszlávia belpolitikai életébe. A rendőrség ma délelőttre az összes Szabadkán élő magyar emigráns újság­írókat kihallgatásra idézte. A közönség körében nagy feltűnést keltett a rendőrségnek sérelmes és váratlan eljá­rása s izgalommal várják a fejleményeket. Of magyar falu Keletszibériában, amelyről eddig senki sem tudott — A P. M. H. tudósítójától — Egy magyar hadifogoly, aki tízéves raboskodás után most tért vissza az Amur vidékéről, a következő rendkívül érdekes adatokat mondotta el a távol Keleten maradt magyarok életéről: Budapest, október 21. Európai Oroszországnak, Turkesztán- naiknak, de főként Szibériának csaknem minden városában még ma is sok magyar volt hadifogoly iparos van- De künn a falvak­ban is számos földműves magyar ragadt ott valamely birtokos orosz család foglyaként. Másként á'll a dolog az Amur mentén zárt íe'epülést képező volt magyar és osztrák had fovoly kato­nákból alkotott községekkel, hol oly jelentős számmal s olyan zárt csopor­tokban élnek, hogy szervezetük és gazdasági helyzetük következtében hihetőleg hosszú időkre nyomot hagynak maguk után s talán 100. vagy 150 esztendő múlva, ha Keieíázsia egy akkori tudósa az a murvád éld néncsaládok eredete után fog kutatni nagy bámulattal fog­ja a még akkor is virágzó magyar községek eredetét az 1914—1918. évek világháborújá­nak okiratai között megtalálni. Mi hoz^a létre az Amurmenti hadifogolyíe’epekeí? Főleg két tényező hatott közre az Amurmeníi telepeik keletkezésénél- Elsősor­ban hadifoglyaink egy kis részének p olt “kai kompromittáiltsága, másodsorban pedig egy orosz áfem politikai érdek, nevezetesen a fun- guz betörések ellen való célszerű védekezés. 1920. és 1921 években már hatalmas, ál­lami propaganda folyt a magyar katonák és a még meglévő osztrák-magyar gyüjtőtáborok- bam. hogy az Amurvidéknek a’só folyásán^.,Imán- Cbabarowszk és Liackov’ci közötti terü­letet — mit az orosz lakosság teljesen ki­ürített — mint földm'veiósre és állatte­nyésztésre kiválóan alka'mas területet, ki fo"D osztani az orosz állam az ezen terület községeiben megtelepedett ma­gyarok és osztrákok között. A Szombathelyi őrnagy által elkészített községi statútum szerint minden telepes éven­te 30 napi katonai szolgálatot és 30 napi köz­ségi munkát tartozik teljesíteni teljesen in­gyen. Ezzel szemben az állam ezen egész, ha­talmas, vármegye nagyságú területet, az ok­szerű használat kötetlezettségémek 'korláto­zásával, de örök tulajdonjoggal az azon lé­tesült öt község népének engedte át. Az öt magyar falu Még 1921-ben, főleg a nikolski hadifo­goly anyagból megalakult Kisszállás és Magyarfailu, 1922-ben pedig örte­telep csitai bererovkaí és európai orosz- országi hadifoglyok. Mihatlylovka volt tur- kesztáni és omszki magyarok és régi ottma­radt orosz lakosság és 1923-ban alakult az Amuirkanyairulat legészakibb pontján Ven- déges. egy tisztáin halászkodás és vadászat­ból élő és hajósokból álló kis szinmagyar község, melynek férfila­kói csaknem valamennyin intelligens emberek, volt tisztek. Magyarfalunak alakuláskor 305 magyar és 40 osztrák, őrtelepnek 126 magyar, 12 orosz és 15 osztrák. Kisszállásnak 280 ma­gyar M'halylovkának körülbelül 200 orosz és 134 ma,gyár. Vendégesnek ped;g 66 ma­gyar és 2 osztrák férfilakosa volt. A magyar falvak élete Magyarfalu és Mihalylovka összes kőz­és magánépületei még 1921.-ben, Kisszállás és őrtelep magánépületei pedig 1922-ben készültek el. Magyarfaluban és Kisszálláson római katolikus templom, őrtelepen. Magyar- faluban református templom, Vendége- sen ugyancsak református templomban és zsidó imaházban hirdetik Isten dicső­ségét. Magyarfalu, mely központi fekvésű, több városi intézménnyel bír- Az iparosok száma eléri a 60-at, de nagyrészük a nyári idényben mezei munkát is üz. Valamennyi községnek van egy. Kis­szállásnak pedig két magyarnyelvű és Mi- haly.lovkának ezenfelül egy orosznyelvü, Magyarfalunak ezenkívül egy németnyelvű iskolája. Az iskola a községi gondoskodás leg­főbb tárgya és nyilvános ellenőrzés alatt áll, mégis e té­ren sok a panasz. Az őrszolgálatot maga a járási direktor parancsnokolja március, ápri­lis és május hónapokban. Senki az őrszolgá­lat alól felmentve nincsen, de indokolt eset­ben magát saját költségén helyettesítheti. Él a magyar kultúra Kimond Íratlan lelki gyötrelem a mélyen érző emberek nagy részénél, hogy hazai le­vél, újság, vagy hír egyáltalán nem juthat hozzájuk. Távot Keleti Magyar Újság címen rész­ben a mkoiszki kormány pénzén egy ma­gyarnyelvű lap jelenik meg- Hetenként egy­szer nyomtatásban Nikolszíkiban, kétszer pe­dig litografálva MagyarPalmban jelenik meg és két sen példányonkénti árával meglehe­tősen elterjedt. Érdekes, hogy ez a lap, mely határozottan magyar nemzetellenes célokat szolgál, akarata ellenére nagy szolgálatot tett és tesz még ma is a magyar nemzeti érdekeknek. Elsősorban a magyarokban ébren tartja a ma,gyár írás, a magyar betű szeret étét, másodsorban a járás területén élő, csaknem minden német és az orvosok egy része is ebből tanult meg magyarul. 911 volt magyar hadifogoly él a telepen, ma 2000 lélekhez közel jár azok száma, kik többé-kevésbé magyarul beszélnek itt. Csaknem minden osztrák és sok orosz férfi, a hadifogoly feleségek nagyrésze s a gyermekek, mind magyarul beszélnek- A már működő iskolák és Távol Keleti Magyar Újság munkájának eredményeképpen t'z év múlva kétségtelenül háromezer magyarja lesz ennek a sárga fészeknek. jf csattanó Szereplők: Férj, feleség, udvarló Első jelemet Udvarló: Csak egy csókot, •asszonyom! Asszony: Maga megőrült, tisztára . • . Udvarló (hevesen): Egy csókot! Asszony (végigméri): Ha azt akarja, hogy kiutasítsam . . . Udvarló: Egy csókot — az éhező csecsemőik nevében! Asszonyom, jobb kezem ne tudja, mit tesz a bal Hajlandó vagyok rögtön egy milliót átadni önnek minden elismervény, minden irás nélküli, hogy úgy mondjam, a névtelen jótékony­ság nemes gesztusával ... És ön ezért csak egy csókot ad cserébe. Ön ezzel a csókkal a csecse­mők sápadt arcáról egy könnycseppet töröl le! Tessék asszonyom, itt a millió — (És már nyújtja is a pénzt. Az asszony egy pillanatig habozik. De aztán eszébe jut az uj toa­lett, amelyre már régen spórol és ellenállása megtörik. Ha ez az ember valóban nem kér el­ismervényt az összegről, akkor csak a felét fogja a Csecsemő Védő Egyesület pénztárába befizetni, a másik felét megtartja magának. És már mo­solyog) Udvarló: Tehát? Asszony: Nem bánom. Cél szentesíti az esz­közt. Én, mint a választmány elnöknője, megho­zom ezt az áldozatot. (Átveszi a pénz. Hosszú csók. Hirtelen csen­getés.) Asszony (ijedten): A férjem! Udvarló: Csak hidegvér, asszonyom- Bízza rám. Különb szituációkból is kivágtam már ma­gam . . . Második jelenet Férj (belép): Jónapot. (Az udvariéhoz:) ön itt? Asszony (idegesen): Igen — éppen most jött. Udvarló: Bocsánat asszonyom, én már egy félórája itt vagyok- Mindenesetre rám nézve csak hízelgő, ha ez a hosszú idő önnek olyan rö­vidnek tűnt. Asszony (zavartan az urához): Hát — igen. Férj (gyanakodva): De mért vagy úgy meg­ijedve? Asszony: Én? Udvarló: önagysága még mindig nem tért magához a meglepetéstől, hogy ügyvéd ur kliense végre megemberelte magát és fizetett — Férj: Úgy? És hol a pénz? Udvarló: É percben adtam át őnagyságának. Asszony (elsápad). Férj (az asszonyhoz): Gyorsan, mert el kell számolnom — Asszony (átnyújtja a pénz: dúl-fúl): itt van. Férj (az ajtó felé siet): Bocsánat egy pilla­natra, csak amiig elkönyvelem — Udvarló: Kérem. Férj (el). Udvarló (az asszonyhoz): Meg van elégedve velem? Ugy-e pompásan kivágtam magam? Erre a csattanóra nem volt elkészülve. Aszony: Az igazi csattanó még hátra van. (Arcul üti.) Férj (az ajtóiból visszafordul): Hány percent is jár önnek, uram? Udvarló (az arcát tapogatja): Én már meg­kaptam a magamét. DYMI. KHoioncolfók SzerkiáUői & Sácsmegyel Napid egyik szerkesztőt# Újabb hadjárat a magyar sajtó ellen — „Jogtalan beavatkozás" a jugoszláviai belpoli­tikai életbe Szabadka, október 23. (Saját tudósi- sitónktól) A bácskai magyarságra, úgy lát­szik, újabb megpróbáltatások várnak. Leg­alább is ezt mutatja a szabadkai rendőrség tegnapi eljárása, amely újabb durva támdást jelent a Jugoszláviához csatolt magyarság nemzeti élete ellen. Tegnap éjjel a szabadkai rendőrség de­tektív jei megjelentek a Bácsmegyei Napló szerkesztőségében és a rendőrségre idézték a lap egyik szerkesztőjét, Detre János dr-t. A szerkesztőt a rendőrségen kihallgatták, majd rendőrkisérottel minden végzés és indo­kolás nélkül a horgosi magyar határra

Next

/
Oldalképek
Tartalom