Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-25 / 242. (985.) szám

tm

SltmiKHKl

gyobb anyagszeriitlenség lenne, ahogy a művészek kifejezik. A költő márványa is és vésője is , lélek.

— Most veszem észre — mondja befejezésül Babits Mihály — hogy magáról az uj könyvről keveset beszéltem. De hát ez nem is az én feladatom. Jobb szeretek könyvben beszélni, mint könyvről. A címet is megmagyarázza maga a könyv. A „Sziget és Tenge r“ motívuma minduntalan visszatér ezekben a versekben s ez természetes is. Boldogabb korokban az emberi sorsok habjai voltak egy nagy sorstengernek: ma úgy állunk korunkban idegenül, mint a sziget, melynek a körűié zajló tengertől csak félnivalója van. Ilyen sziget volt különösen az utóbbi években — minden emberi nyugalom és boldogság.

Férfi a haién

A magyar sirályoknak, üzenetképpen —

Fehér szárnyú sirálysereg,

Vihart kacagó iósjelek,

Ti, jós-szavatokkal rémitök:

Jönnek, jönnek a vész-idők.

Baglyok ülnek a vitorlákon.

A vizek alatt zug a zátony.

Az árbócon a fény kihal.

Jön már* jön már, jön a vihar.

Mégis síva vész-éneket:

Féltsetek, de ne féljetek!

A jaj is csengjen kacagón:

Férfi ál! őrt a szent hajón.

Kezében reccsen a kerék,

Vísszabúg a bajőderék.

S kisértő villám fényinél Árnyéka felhős égig ér.

Vihar-madár vésznek örül:

Fogjátok a hajót körül,

Fényeljen fehér szárnyatok:

Uj utakon csapongjatok.

S így, büszkén, vígan, bátorán Mind: merre a hajó rohan.

Sirály-ajkon friss harci dal:

S jöhet a vész, jöhet vihar.

Darvas János.

örgosiavfrág a gyárban

Fojtó, gyilkos köd, tülök, dübörgés:

Kormot, könnyet, sóhajt ont a gyár.

Görnyedt árnyak némán loholnak.

Ott áldoz a falánk Molochnak Testvérem: egy Ifjú proletár.

Vad mótorok szilaj dühe lendül,

Anyag s erő döntő harcra kél.

A ragyogó sötét szemekbon Álmodott csók varázsa rebben.

Csöndes otthon, asszony és kenyér.

S mellette a nyütt munkapadon Csokorba kötve kéklö orgona.

Illata messzi szerte árad,

Simogatja mind, aki fáradt,

S Ingerkedve hullámzik tova.

Behatol felbünk elzárt résein,

Diadallal harsogja szerte:

Szenny és hazugság semmivé lett,

Kacagva zeng a győztes élet;

A gyászt az ember iecc-perte ...

Verejték hull az orgonára,

Teremtő, szent emberi harmat.

S e pár szél virág szer lehullva Szivekben eled lángra gyúlva:

Hitet hoz. álmot és hatalmat.

(1925 október) öívedl László.

Bolyongás egy régi iyárosban

Clkk-cakkos utcák, toldott sátorvázak. Holtaké e város, nem az enyém,

Régi templomok s régi-régi házak.

Fi tar utcákon mit akarok én?

Minek jöttem? Valaki hívott,

Jönnöm kellett, Kinek kellek háti?"

Csend. \ szél gúnyolódva vijjog S dermedtem iázón bolyongok tovább.

Bolyongok, járok, imbolyogva, törten,

Szivem kopár- csak néhány ócska rím Zakatol benne zagyván, értelmetlen S riadtan szállnak nyűgös álmaira.

Garami Ferenc.

Őszi szocett

Csúf ősz, te széllel jajdogáló pajtás, ki facér kertbe kúszol kósza ioppal és árva bogyót rázva futsz galoppal — sírd el nékem: mi szerzet vagy, mi hajtás?

Mert untatsz már a furfangos köd-tinccsel s nem dldcrgek, ha dér-szakállad rázod, mondd: mért jársz mozidén, mint megalázott, ki szívtelen holt küszöbön kilincsel.

És nem futok előled, mint kis gyermek, kit vlllámos tanúm gyors zápor ver meg. csak sajnállak. De mért? mondd komisz ősz,

hisz tolvaj se vagy, tán csak züllött csősz,

ki szereti a mások telt reményét,

vagy gyüíöll. Mint vak volt szeme-dényét.

Seb esi Lrnő.

g?/.. WA&G'iiíJfíRM'P

Ej van

— T. Herthának — 1 ^

Zsámolyra ülnék lábaid elé s kántálnék misztikus zenékre együgyü litániákat, mig vöigycn-hegyen elszórja aítatóporát a lomha kuruzsló este és könyörtelen ekliptikáját futja már a csillag.

Magasztalnálak összezsugorodva, ha tudnék irt e tompa csendre, melyben se vád, se jaj. se hang, se rádió; csak kerted sárga fái közt locsog az őszi sárban egy kihűlt világ s felette prédikál az éji holló.

Az éji holló. Éj van ára, szivem. Add a kezed- Angol melódiákra kezd táncba most az ember millió víg táncteremben és ütemre rázza izzadt fejét, míg lampionokat himbál a veníifátorcsapta szellő.

Vozári Dezső.

BSBB985^KJ£S5Sa!BíSB^63B5B3g5&5S!®S5eBB$a5S6$eB8aa3BQ$9SSaE5H

Pere Symes könyvei

— Valódi párisi eset —

New Yorkban történnek a legszenzációsabb dolgok, Londonban a legspleenesebbek, Pesten a Ic-gsnájdigabbak, Bécsben a legbáiosabbak, Berlinben a leglaposabbak — de Párisban a leg- komplikáltabbak. S ez nem belemagyarázás, nem a párisi márka biztos sikere, hanem tény, amit igazolni lehet

Mert tegyük föl. hogy a most elbeszélendő eset, mely Párisban történt, másutt törénik meg

— utóvégre másutt is megtörténhetett volna —, biztos, hogy egészen mis indít óokok, rugók és valóságok mozgatják.

Pere Sytmes, az öreg bouquiniste, akinek-évtizedek óta könyvesboltja volt a kivénült Rue des Beaux-Arts-bam, meghalt és mivel egyetlen hozzátartozója sem élt. cókmókját hivatalosan elárverezték a Hotel Drouot-ban- Az árlejtésen pedig kitűnt, hogy mig Symes atya könyveinek legminimálisabb értéke 402.000 frank, addig összes egyéb értéktárgyai csak 394 frankói és 75 oenti- mes-t érnek. ff

Magában véve ez is nagy dolog: valakinek

vannak könyvei, öreg kéziratai, incuniabiii urnái, roskatag szekrényekben őrzött első kiadásai — négyszázezer frankért, ruhái, bútorai, ékszerei és egyéb földi gyönyörűségei pedig négyszáz frankért. De- ismétlem, az eset másutt is megtörténhetett volna. Mondjuk New Yorkban. De akkor Pere Symes számitó spekuláns lett volna, aki egész vagyonát könyvekbe fekteti, hogy azután majd tízszeres haszonnal adja el őket és egyszerű milliárdossá váljék. Fi donc! Mondjuk: Londonban. De akkor Pere Symes csendes bolond lett volna, aki meg akarja mutatni a világinak, hogy fütyül reá s más stílusban él végig egy életet, mint a közönséges tömeg. Egyszerű spleen, nem mély dolog. Mondjuk: Pesten. De

akkor Pere Symes vagy fogadásból, vagy szerelmi bánatból, vagy társadalmi bukás következében vonult volna sötét pinceboltjába. Mondjuk: Bécsben. De akkor Pere Symes csupa zenemüvet tartott volna a polcokon. Mondjuk: Berlinben- De akkor egészen biztos, hogy Pére Symes egyetemi tanárnak készül, már tiz évig Írja müvét a polinéziai esőcseppek alakjáról, már a hatodik kötet közepén tart s négyszázezer frank- nyi vagyonát utolsó sou-i-g forrásmunkákra költötte.

Az eset azonban Párisban történt. Pere Symes évtizedek óta ült a pincében, egyetlen szék, egyetlen asztal volt otthona, se ágy. se mosdó, se szekrény, se virág — csak egy letört nyakú pezsgősüveg (Veuve Cli'cquot triple sec

— vájjon hol szerezhette az öreg?), benne állandóan az égő gyertya — nagy szakáll s reszkető, vékony, sárga ujjak az ősi könyveken, amelyek fölé görnyedve élt a kopott bouquimste. Üzleti forgalom? Ó dehogy! A bolt ajtaja többnyire csukva volt és rajta a kis tábla: ..Pere Symesmel nem lehet beszélni.“ Csak néha (mondják, hogy napsütéskor — furcsa —) nyílt ki az ajtó s bárki bemehetett. Állandóan egyforma pózában látta az antikváriust, csak mintha a köszönés után a vissz,abóllntó fej akarattal árnyékba merült volna. Bs a belépő járhatott, kelhetett szabadon, Symes atya meg sem mozdult, olvasott, olvasott, vagy talán csak nézte az előtte fekvő könyvet- A belépő pedig hamar megunta a sötétben botorkálást, de mit is láthatott a vak üregben? Hát sejthette- hogy a kőfalakba szekrények vannak építve, tele könyvdrágaságokkal, hogy a poros-piszkos irásoafatok hat-hétszáz évesek, hogy az az össze-vissza paplrcsomó. mely a boltos körül hevert, tulajdonképpen bankó csomó? Nem. Még akkor sem vette észre, ha Pére Symes történetesen jó kedvében volt, fölállt, egy szekrényhez vezette, némán egy könyvet adott a kezébe és várt. Ha a vevő forgatta és nem értette a kötetet, kivette kezéből, becsapta a szekrény- ajtót s visszaült papirosaiba. Ha a vevő szeme i felragyogott az értéstől, egy kusza mozdulat, egy halk „a vaus, monsieur* 1* s a gyakran ezreket érő ritkaság a szerencsés Idegené volt.

így ment ez évekig. M.ig egyszer a kis tábla nagyon soká függött az ajtón s a hatóság behatolt a boltba. A gyertya kialudt a pezsgőspalackban- Pere Symes évtizedes pózában ült a karosszékben, nem mozdult, nem szólalt, rossz kedve volt — ez egyszer végérvényesen.

Azután jött a csoda, az árverés, a négyszáz- ezer és a négyszáz frank, a nagy újságcikkek, a találgatások. Régi szemtanuk merültek föl, boldog megajándékozottak, akik úgy oldották meg Symes atya rejtélyét, hogy az öreg bouqulnistc egyszerűen szerette a könyveket. Csak szerette, tetszettek neki, velük élt és mindenét föláldozta értük. A pénzét, a világot, a külső életét. Boldogan, (ól érezte magát a régi nagy pergamentek között, rajongott az emberi ész produktumaiért, nem tamilt, nem kutatott- csak valami biztos őserő, valami furcsa szerelem hajtotta őt a pinceüreg titkos eldugott szekrényeinek drágaságaihoz.

Ez Páris. Ez a komplikált eset igy, az egyszerű könyvszereteten nyugodva, sehol sem történhetett volna meg. így leegyszerűsítve, ilyen Áiélyen, így letánoolva a legemberibb ösztönhöz, a szeretjeihez. Hogy kiféle ember volt Pőre Symes, azt talán a legjobban a következőképpen mondhatom meg: Pére Symes-t csak egy lépés választotta el Anatol France-tól. aki szintén az öreg szajnaparti bouqulnistektől indult ki, aki szintén rajongott a könyvért s aki maga is majd- nem-maidnem Pére Symes-mé vált. Igen, a nagy, a zseniális Anatol Francé és a furcsa Symes! Egyek a könyvszeretőiben, a tiszta, mély, emberi szerelemben.

Párisban történnek a legkomplikáltabb esetek. Melyek azonban emberileg — mondjuk: idealisztikusán — a legnagyobbak- Mert a leg- meghatóbbak a -másfajta, üzleti életben.

Szvatkó Pál.

Az elbeszélő Ady

Az Atheneum teljes Ady-sorozatában most jelent meg a IX.—XII. kötet, amely a költő közel háromszáz novellájából mutat be egy válogatott csorportot. Az egyik kötet cime: „így is történhetik44 a másiké: Sápadt emberek és egyéb történetek.

Az „így is történhetik44 előszavában maga a költő ilyenformákat vall novellái keletkezéséről: „Nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért történt, hogy verseim néha elégedetlenkedtek és kiki- vánkoztak a líra fegyházából. Egy kis het- venkedés is bántott: megmutatni, hogy

ilyeneket is tudok, ha akarok. Ezúttal más- fájtáju versekkel állok azok elé, akik olvasnak, szeretnek, utálnak, vagy megszoktak.44

Ez a vallomás mindenesetre a legautentikusabb bizonyság lehet mindazok számára, akik mostanában annyit hánytorgatjak, hogy Ady kizárólag pénzért irta novelláit s maga sem tartotta őket sokra. Az ilyen iránya vilta különben is céltalan és téves megítéléshez vezet.

Az iró, vagy költő, még ha csak pénzért veszi is kesébe a tollat, sohasem tagadja meg önmagát.

Az alkotás megindításának sok rejtett, külső és belső motívuma között miért nem foglalhatna helyet a mindennapi kenyér gondjának kényszerűsége is? Szükségképpen rosszabbá válik egy vers, novella, vagy regény, azért mert megszületése körül a pénz szüksége ott bábáskodott? De Foe Robinsonját pénzért irta, még hozzá igen kis pénzért. Dickens a Pickwick-Club-ot egyenes megrendelésre készítette, egy illusztrációsorozathoz. S Dosztojevszkinek hány halhatatlan könyve maradt volna tollában, ha anyagi okok nem kényszerítik Írásra?

A külső okok mellékesek. A fontos az, hogy az ironák, mikor magába kényszerült nyúlni, volt benső tartalékja, kincses feleslege, amelyből meríthetett. Michelangelo igazsága szépen példázódik ki: a szobor benn van a márványban, csak ki kell fejteni- De ha kifejtődött, kit érdekel — a megrendelés? Mirevaló hát az okvetetlenkedés újrakezdése, modern formában vitázni arrél: iott-e Petőfi a bordalaihoz?

Ady novellái itt vannak, élnek, ragyognak, gyönyörködtetnek, nemes értékeket reprezentálnak s szépségükkel megindítanak. Pénzért lettek, vagy pénz nélkül: mindegy. Balzao háromszázezer frank adósságát törlesztette le százkötet regényével mégse jut eszébe a legpuritánabb kritikusnak se a szemrehányás, kisebbítés, vagy éppen lebecsülés. Vegyük hát mi is úgy és annak ezeket a novellákat, amiknek Ady maga vallotta Őket: „más formájú verseknek44. Mert bizonyos, hogy a lírikus bennük csak leplezni igyekszik magát, bujkál, de mindvégig jelen van.

Ady prózája ideges, nyugtalan, szeszélyes, de rendkívül izes, magyaros és kifejező. A régi formákat nehezen bírja, legtöbbször széttöri és újat alakit. Ám ez a stílus aligha fejleszthető, folytatható. Adyval keletkezik s vele együtt zárull le.

Mindent egybevetve: Ady novellás kötetei méltán és méltón szegődnek nyomába verseskönyveinek, amellyel átlépte a halhatatlanság küszöbét. K. A^[ivideiiincip add át a Sápot

tét&vúxA iamerösödlntsíi. maiö nieit ntem amróf,

I ySitagtmgtaer Jtfirfap a parsáé érdteftett

sxoftíéfjo I

Vasárnap, október 25.

M SZAPPANNAL \

ff MOSSA A KEZEIT 3

fi SZAPPANNAL. , ffl

1 MOSSA A TESTÉT S- I MIÉRT HE MOSNÁ A FOGAIT IS ? fi

M Próbálj* meg csak *

I 1

I WOmmPPmi I

tf gsgiLY.NSSK AZ ÍZE Mx&ZAK KITŰNŐ! 1

A MINDENÜTT KAPHATÓ. ff

& Vez. képv. CSEHSZLOVÁKIÁBAN ; PRAHA t., &

m LINHARTSKÁ 2. &

SZAPPANNAL

MOSSA A KEZEIT

SZAP P&NNAt,

MOSSA A TESTÉT MIÉRT HE MOSNÁ A FOGAIT IS?

Próbálj* meg csak *

fogszappant

MELYNEK AZ ÍZE I3&ZÁN KITŰNŐI MINDENÜTT KAPHATÓ.

Vez. képv. CSEHSZLOVÁKIÁBAN : PRAHA !., LINHARTSKÁ 2.

Chanson triste

A hegyekből ömlik az utcákba s millió sárga falevéllel bolond táncba kezd a szél ...

Villámként rohan át agyunkon az élet. Érezzük, hogy élünk s az utcalámpák mereven áíinak előttünk sorfalat. — Tizennyolc éves, kezdődő létünk szomorún kiáltja a szélbe:

— segítség! utcák és öregek! — ml nem tudjuk mi az, hogy szent és hogy szól a törvény,

mi egy részeg kornak beteg szülöttei vagyunk s apró létünk ott rohan az autók ezreivel az esti bouivardok olajos aszfaltján, pihenés, cél és vég nélkül tovább . . .

— Higyjéíek. oly jó volna egyszer elpihenni, fehérruhás lánnyal romantikus tájon

kéz a kézbe menni, — kámzsákba burkolva templomok kockáin mélyen elterülni,

— olasz azúr égen álmokat keresni —

— oly jó volna

az Izmos őszi szélben hosszan elfeszülni és sírni... őszintén és mélyen ... sirní, sírni.

Bécs, 1925 október. Ember Tamás.

Nem hiszem Uram...

Nem hiszem Uram hogy olyan sápadt, szürke lehessen az égbolt hogy az én két fényéhes szemem lehunyjam és azt mondjam: elég volt.

És nem hiszem, hogy csobbanó kutad olyan keserűn buggyanna, hogy az én mohó ajkam azt már többé meg ne szomjazza.

És nem akarom hinni azt Uram,

hogy ez a fájdalmas, gyönyörű élet úgy elsuhan mint napsugár fut vlzbarázdán — s utána ismét elsimul hunyt tükre illő titkok tengerének.

De hiszem, — s várom Uram, hogy egy szent éjjel megpattan a burok —

s te elviszel uj látások elé egy fényesebb, szebb, tágult horizontra.

Wimberger Anna.

«#= Sérvöw mmtöü ■$» |

Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. « here, comb és köldöksérvnél a ml tökélete- sitett rugónéíkiili sérvköfönk, mely éjjel is jg hordható Mindenféle bandázs operáció * után, lógó has, gyomor- és anyaméhsü’.ye- A désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- 5 nell has-, hát- és mell melegítő S

Jvoiea" KötsMüáz Misim ösina-a. 51. |

Árjegyzék ingyen 5

A vidéki felek még aznap elintéz tétnek u

Gy ermekkocslk. székek, ágyak, legnagyobb választékban

„StoapüvD. b.“-üé! Ma, Lucerna

V

Kórlon „TT Arloorvtékci