Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-16 / 234. (977.) szám

Péntek, október !6. Zeppeün-opefiío© megy az £szahl sarkra Nansen professzor vezeti a merész vállalkozást A református lelkészek kálváriái a Szlovenszkő, október 15­Hogy mi református papok mennyire érez­zük az állam határozottan ellenséges érzületét, arra nézve legyen szabad néhány képet papirra vetnem. Ma úgy áll a helyzet, hogy a református pap anyagi exisztenciája az államsegélyre van alapozva. A hús, a faggyú, a kóc, a lélekadó és az a néhány hold föld, ami a legtöbb pap di.ileve- I-ében szerepel, legfeljebb szerényebb cselédíize- tésnek felelhet meg. A magyar állam még előbb 1600 koronáig, később papiroson, elvben 24.000 koronáig egészítette ki fizetésünket. Ma tényleg az 1600 korona van alapul véve. Ez azonban meghalni sok, élni kevés és .ha hozzávesszük, hogy ennek az éhbérnek legföljebb 30—40 száza­lékát kapja most egy református lelkész, akkor senki ne csodálkozzék azon, hogy e fölötte ked­vező talajon olyan borzalmas eredményeket tu­dott íelifiutatm a mi kedves ismerősünk, a Nyomor­S mit tett ezzel szemben az álam? Minden rendű és rangú állami hivatalnok fizetését ugy-ahogy rendezte- A miénket is ígérte, de fizetésünket nemhogy javította volna, sőt kü­lönböző titulusok alatt még meg is nyirbálta. 1920-ban a pozsonyi referátus bekérte az ada­tainkat avégből, ho-gy fizetésünket a tanárokéval egy erdősítsék. Azóta egy szó nem esett róla. A középiskolai tanárok? Azok méltóságos urak hozzánk képest. Ilyesmiről mi nem is áb­rándoztunk, ámbár a 'kvalifikációnk egyenlő vol­na az övékkel és bár például az a mindenéből ki­fosztott szegény Magyarország szintén ilyen kulcs szerint rendezte a lelkészek fizetését. Be­érnék mi azzal is, ha anyagi helyzetünket olyan mód rendeznék, mint a tanítókét- Valójában még eszerint a kulcs szerint négy-ötször annyi állam­segély illetne meg bennünket, mint amennyit most kapunk. Ma-holnap — sőt mit ma-holnap! — már ma ott állunk, ho-gy olyan anyagi míerio- rrtásba kerültünk tani tóinkkal szemben, hogy — a materializmus moráljának szavaival élve — csak levett kalappal beszélhetünk velünk. Azon­ban nehogy valaki azt gondolja, hogy Irigyeljük az ő jogos járandóságukat. Korántsem. De ne­künk fs van családunk s a családunk számára mi is joggal kívánhatunk ugyanolyan társadalmi helyzetet, ugyanolyan megélhetést. Két évre, 1919—1920-ra egy fillér állam­segélyt sem kaptunk- Segélyeinket hajuknál fog­va előráncigált ürügyek alatt megvonták tőlünk. Milyen borzalmas két esztendő volt ez! A nyo­mornak Zola tollára méltó jelenetei játszódtak le a legtöbb paróchián. Ebből a rettenetes időből származnak azok a történetek, amilyeneket még a világháború sem tudott produkálni. Csak táv­irati stílusban egy-ikét példa: Egy pap írja: Nincs a házamnál annyi rongy, hogy hidegvizes borogatást köthessek szegény fiam mellére. Egy másik szemelvény: A feleségem, hogy a világ száját tömje, beteget tettetve ágyba feküdt, mert nem volt cipője és megfelelő ruhája, hogy legkedvesebb fiának koporsójára borulhasson, akit elvitt az államsegély kétévi elvonása által okozott nyomorúság . . . Még egy kedves kis kép: A három leron­gyolt, éhségtől elcsigázott gyermek taszit egy kétkerekű taligát. Az . . .-i református lelkész fiai. Gyümölcsöt árulnak házról-házra, falurol- íalura, hogy apjuknak, anyjuknak s otthon nyo­morgó többi testvéreiknek kenyeret vehessenek.­Az 1923. évre szóló segélyeinket — risum teneatis amici! — elfelejtették felvenni az állami költségvetésbe. Az 1924-es ruhasegélyünket, amely minden év júliusában volna esedékes, de­cember 31-én utalták ki táviratilag s technikai nehézségek miatt 1925 február hó elsején, vagyis a szokottnál több mint fél évvel később tudták csak kifizetni Az 1924. évre szóló rermmerációk helyében 1925 augusztus elején 198 koronát folyó­sítottak. (Jól tessék megnézra, ezres nincs benne, csak százas, az is csak egy, holott úgy tudjuk, hogy az állami hivatalnokok és tanftótestvéreink ugyanakkor kétezer koronát kaptak.) Bevégzem. Helyzetképet akartam adni- Amit Írtam, tiszta valóság. Kommentárt nem fűzök hozzá. Egy ref. lelkész. Solges aiiiöftasmercncsttleR. sé$ IftrdftorszftgiHM Páris, október 15. Konstantinápolyi lap- jelentések szerint az Angórából jövő sze­mélyvonat összeütközött egy autó-busszal. Hét ember meghalt, hat pedig súlyosan meg­sebesült. MjMtcsj ntiUi Serrall is Kegyvesztett leli Paris, október 15 A Gaulois jelentése sze­rint Sarrail tábornokot, aki a szerencsétlen druz felkeléskor Szíriának parancsnoka volt, visszahívják állásából. Helyébe fiatalabb és agilisabb hadvezért neveznek ki, mig Sai- railt a hét francia marsai közé választják. — (Csak a jövő évben fizet a román kormány a magyar telepeseknek.) Bukarest­ből jelentik: A „Románia*4 cimü lap a pénz- iigyniinisztéi rumból nyert információ alapján azt írja, hogy a román kormány az erdélyi és bánsági telepesek részére felajánlott 700 ezer aranyfrank kártérítést csak a jövő év­ben fogja kifizetni a jövő évi költségvetés alapjaiból. New York, október hó. Ismeretes, hogy Zeppelin gróf még köz­vetlen halála előtt is igen élénken foglalko­zott azzal a tervvel, amely a sarki területnek léghajón való fölkuta­tását tűzte maga elé. Amundsen kapitány kirándulása világo­san igazolta, hogy az északi sarkot nem le­het repülőgépen megközelíteni, még kevésbé lehet erről a gépről tudományos vizsgálato­kat végezni. Ez az oka annak, amiért néhai Zeppelin gróf gondolatát ismét elővették azzal az el­tökélt szándékkal, hogy azt meg is fogják va­lósítani. Az az északsarki expedíció, amelyet Zeppelin-léghajóval terveznek, nemcsak az északi sark elérésére törekednék. Ez az ex­pedíció átrepülné a Sarkot s a sarkvidéken tartózkodna több napig, hogy azt a lehető legalaposabban átkutassa. Magától értetődik, mindenütt, ahol az expedíció megfordulna, le is fotografálna minden lefotografálhatót. Az expedíció főképpen az Északamenka és a Sark között lévő területet vizsgálná meg igen szabtosan; először azért, mert ezt a területet eddig mindig elhanyagolták, má­sodszor azért, mert ezen a területen igen sok izgalmas földrajzi probléma vár megol­dásra. így többek között az itt elterülő ten­gerek ‘mélységeiről semmiféle fogalmunk nincsen. Igen keveset tudunk a földi mágnes- ségről is, továbbá a levegőbeni yillamosság- ról és meteorológiai kérdésekről. Akinek halvány sejtelme van arról, mit jelentenek ezek a tudományos problémák, az elgondol­hatja, mily megbecsülhetetlen az a program, amelyet az expedíció maga elé tűzött. Az északi sark felé repülő Zeppelin­— A P. M. H. Feled, október 15. Azt mondják, elhagyott tanyákat, em- berne mjárta utakat és juh aktokat csak föl­felé lehet találni az öreg, fenyőfás erdőkben. Pedig erre is akad magános puszta, hegyi legelő, erdők közé dugott fehér ház, ha a hegyek nem is olyan magasak s ha csupán tölgy és cser van bennük fenyő h.lyett. A Mátra-nyuiványok meredek, vulkáni­kus eredetű hegyei hosszú sort húznak a Biikkhegységig, a déli határ mentén. Paló­cok, barkók tömege lakja apró falvakban a hegyek között. Errefelé mind katolikus nép, egy tömegben már le Borsodig, Hevesig, éppúgy, mint a Sajó mentén fölfelé meg re­formátusok. Kis fehér falvak csillannak meg a nap­ban, ha egy domb tetejéről szétnéz az em­ber. Hegyek, újra növesztett erdők s leta­rolt domboldalak tárulnak elénk. Mindenütt munkáskéz nyoma. S mindegyik apró völgy­ben, ahol csak tavasszal patakzik a víz, mar­hák, juhok, disznók népesítik a zöld füvet. Jc rnakkoltató helyek fekszenek erre. Az eldugott völgyekben tanyák. Sok óra járás, mig falut érünk ezektől. Tanyai emberek élnek itt, szőkeíhaju, kékszemü palócok, akik néha hetekig nem beszélnek emberrel az ottlakókon kívül. A pásztóreniber, aki szintén ott tanyázik, rég­gé ltől-estig meg csak a kék éggel beszél. Vájjon hogy élnek? Meredek lejtőn érkezünk az egyik ta­nyához. Barátságos nagy kutyák vicsoríta­nak fogat, de egy férfi közibük vág öreg hu­sángot. Aztán kíváncsian néz ránk. Megvár­ja a köszöntést. Foltos barna ruhája földdel tarkázott. Juhász. A beszélgetés nehezen indul meg. Lát­szik rajta, hogy alig érintkezik idegen ember­rel. Kezével is magyaráz, zavarosan, kurtán. Nem talál szavakat. — Bizony, ritkán járnak errefelé, — mondja. — Mit is keresnének itt... — Mit csinálnak itt? Elcsodálkozik. — Mit? Egész évben juhot örzünk. — Ma vasárnap van. Nem megy tem­plomba? — Nekünk nincs ünnep. No, karácsony meg újév az igen. Akkor bemegyünk a fa­luba. Aztán mindjobban megindul a beszélő­kéje. Bizalmas lesz. Elmeséli, hogy a nagy­apja még nemesember volt. — Harmincöt hold fog,gye vót, — mond­ja csillogó szemekkel, — de elitta; meghagy­ta, hogy elszántsanak beliile. Elment, elúszott. Szeretném most visszapótolni, dehát szegény ember dolga is szegény ... Az asszony is közelebb jön. Illendően , törli a kezét. — rendszerű léghajónak mindazokat a vívmá­nyokat magában kell egyesítenie, amelyeket eddig a tudomány e téren fölmutatni képes volt. Annak a férfinak pedig, aki ezt a lég­hajót vezetni fogja, olyan tapasztalattal kell bírnia, amely méltó a nagy célhoz. A léghajó kiköt majd a jeges pusztasá­gon, sőt az sem lehetetlen, hogy a zajló jeges tengerekre is le kell szállania. Ilyen hőstettekre csak azok az emberek ké­pesek, akik a Zeppelin-müvek friedrichsha- feni iskoláját sikerrel kijárták. Ebből önként következik, hogy ez a léghajó sehol másutt nem készülhet, mint a Zeppelin-müvekben. Ha ezekben a müvekben megépítik a léghajót, akkor ez a ható Európa legészakibb részéről indulna el s a sarki vidékeken több napon keresztül tartózkodna. Ha a készlete elfogyna, a Spitzbergákra térne vissza és itt látná el magát a szükséges élelmiszerekkel. Abban az esetben, ha esetleg szükség volna rá, Alaskában szintén leszabhatna. Az ame­rikai Egyesült Államok kormánya természe­tesen mindent megtenne, hogy ez a leszállás a legjobb körülmények között történjék meg és hogy az expedíció Alaskában mind azt megtalálja, amire szüksége van. Az expedició tudományos testületé a legkiválóbb tudósokból rekrutáiódik s ezek­nek é’én Nansen professzor áll. Nansen professzor fönta.rtotta magának azt a jogot, hogy munkatársait megválogat­hassa. A tudósok a legmodernebb technikai eszközöket viszik magukkal, hogy azokat a területeket, amelyeket eddig még ki nem ku­tattak, a lehető legpontosabban föltárják az emberiség számára. tudósítójától — — Tessen má valami újságot mondanyi, ami a világba van ... Mondunk tgy-két nevezetes dolgot. Abd el Krim, riííkab lók, küliigymimszterek taná­csa, világpolitika. N.m érdekli őket. — Választás is lesz. . — Követválasztás? Kát az minek? Urak játéka! Igazián nem érdekli a dolog. A pártokat sem ismeri. — Mondták, hogy felírnak valami listá­ra. Dehát ki őrzi a juhokat, ha én szavalni megyek? — Maguk nem szoktak esténként politi­zálni? — csudáJkozunk el. — Politika? Hát az minek itt, kérem enged elme vei! Nun kell nekünk illyen. A háború is potitikábu vót. Meg a szegénység is. Azt tessen megmondanyi, mit adnak a dohánylevélér? Az á jó újság. Meg a búza. Ez a mi dolgunk ... A felesége bólogat. A kisgyerek is ott van már. És mellénk telepszik egy másik ember is.’Öreg férfi. Amolyan mezőőr forma. De igen sürü biszédii. — Nem jótul való ez, kérem, ez a sok veszekedés. A népek kibékülhetnének. Oszt útlevél se kellene a sógoromhó, aki odaát la­kik Borsodba. Már hat éve nem láttam. A juhász rendbe szedi a nyájat. A disz­nókhoz odaküldi a kisfiát. Nem az ő állatai ezek, csak gondjaira bízott jószágok csupán. Ismeri mindegyiket külön-külön. De palóc koponyájában szögre akadt valahogy a világ sorsának kérdése. Megint előjön: — Bizony, nem kell harcolni, kérem. Béke, béke oszt ennyi. Ha én csinálnám a világ sorját: egykettőre elintézném az egé­szet. Dehát nem rajtam áll a dolog, hát nem is gondolkodok rajta. A búza, a dohány, a gyapjú, az igen... De politika? Nem kell neki. igaz, hogy nekünk sem, hisz úgy ér valamit a szabad természet is, ha politika nélkül való. Nem is beszéltünk aztán az egészről semmit többet. A beszédes mezőőr jobb újságokat tudott nálunk. Hogy a Szabó Danyit megkéselték, a szüretet meg­kezdték Ajnácskőn, a dohány jól szárad, egy borjú elhullott, meg ilyen. A pacifista juhásznak különösen a kése­lés tetszett. Élvezte a történetet. így aztán láttam, hogy errefelé ez a politika. Hát egye­nesebb járású igaz, de veszélyesebb is. Az asszonynak is mondtak jóhirt: a gm- szonai búcsút. Rögtön el is határozták az uj csizmát, búcsúra. Ezek igazán jobb hírek voltak. Már olyanok, amik az itten való sze­génységet érdeklik és illet'k. Nagy, nyugodt csendesség ült a tájra. A tanyán azonban vacsora előtti sürgés-forgás következett a jószággal. Disznók, juhok, tyú­kok, kutyák, emberek egy hangzsivajjá ol­vadtak össze. Az égi utón vadlibák húztak nagy félkörben. S ahogy elindulunk tovább, a juhászgazda még utánunk szól: — Bizony, hétköznap, ünnepnap, mind­egy itt, követem szépen. Egyformán dolgoz­ni kell. t­Hát itt ez a követendő politika... Szombathy Viktor. Az első huhifrizurás pesti asszony tragikus elmúlása Az egykor dúsgazdag Heller fötörzsorvosné nyo­morultan halt meg egy katonakórházban — A ragyogó élet és a halálos szegénység tipikus pesti regénye Budapest, október 15. A napokban temették ei Heller Simonnét, a Weiss Annié öngyilkossága ideáén sokat emlege­tett Heller Róbert édesanyját. Egy katonakórház- ban halt meg. Élete utolsó idejét a legnagyobb nyomorban tengette az egykor dúsgazdag és ex­centrikus divathölgy; a kis hotelszobának, mely­ben szinte kegyelemből lakott, még ablaka sem volt, ablaktalan, kimustrált fürdőszobában nyo­morgóit halála előtt, aki egykor a legnagyobb luxusban élt. Heller Simonná ragyogó élete és halálos sze­génysége a legtipikusabb pesti regény. Régi híres pesti vivőr, az öreg Leitner M. R. leánya volt Heller Simonná. A vidám vivőr leá­nyának nem lehetett olyan szeszélye, amit a gaz­dag- apa ne téliesített volna. Nem volt szép, de rendkívül érdekes, szellemes és excentrikus nő volt: a legelegánsabb pesti társaságok kedvence- Az első nő, aki Budapesten bubifrizurát viselt és nyilvános helyen cigarettázott, a Leitner-leány volt. Egész Budapest tudta, hogy arany cigarettatárcát hord, mint a férfiak. Ez volt bevésve tárcájába: „Dir von mir.“ Haja már fiatal éveiben őszes volt, ezt is érdekesnek tartották rajta, könyveket irt, aforizmákat, szel­lemes csevegéseket, német nyelven. Nem volt olyan müveit európai nyelv, amelyen tökélete­sen ne beszélt volna. Amikor férjhez ment Heller Simon katonaorvoshoz, a szenzáció a hozománya volt. Roppant vagyont kapott és örökölt, apja halála után az övé lett a hatalmas cég, a Rózsadombon a legszebb villák egyike, bérhdz a Váci-utcában és a Révai-utcában és óriási telkek a Hajcsár- utón­Két millió aranykoronára becsülték a va­gyont, amit Kellőmé kapott A rózsadombi villában nevelkedtek Hellerné fial, Róbert, Oszkár és Edvárd. A fiuknak sem lehe­tett olyan szeszélyük, amit anyjuk ne teljesített volna. Amíg Heller Simon élt, még valahogy korlátok között tartotta a tékozló anya és fiai szenvedélyét, a főtörzsorvos azonban a háború vége felé meghalt és a család ettől kezdve szédítő gyorsasággal rohant veszte felé. Róbert, a legidősebb, aki addig diplomáciai pá­lyára készült, féktelen költekezésével valósággal szétszórta a család vagyonát. Hellerné szenve­délye lett, hogy Róbert tékozolja a vagyont. Amikor már mutatkoztak a bajok, Heller Róbert megalapította a „Madame** cimü társasági lapot s ö volt az első Budapesten, aki ebben a lap­ban különös moralitással a női láb kultuszát vette divatba. A legérdekesebb női lábak népesítették be a „Madame** szín,nyomatos, elegáns oldalait s a ké­pek között a leggyakrabban Hellerné lábal szerepeltek, a legexcentrikusabb láb-divatkreá- ciók és pózok bemutatásával. Róbert ezekkel a képekkel pumpolta a pénzt édes­anyjától, akit eíkábitott a siker, mint a kezdő primadonnákat, hogy az ő lábait csodálja a pest! divat v . így vándoroltak a házak és telkek Heller Róbert tékozló kezébe. Amikor a „Madame** pénzzava­rai közben a cégtárs, Weiss Annié, öngyilkos lett, amint ismeretes, gyilkosság gyanúja miatt letartóztatták Hel­ler Róbertét és édesanyját is, akit azzal vádoltak, hogy ő irta azt a levelet amelyből kiderült hogy Weiss Annié öngyilkos lett. Utóbb teljes elégtételt kaptak, a gyanú alap­talan volt. Amint kiszabadultak, Hellerné. fia rá­beszélésére, eladta az utolsó házat, a Révai- utcai bérpalotát és mindketten kimentek Párisba. Ahogy kiértek Párisba, Róbert minden pénzt azonnal elvett az anyjától, izgalmas családi jelenet volt, a kifosztott anyát a veszedelmes fiú tettleg inzultdlta és kiverte lakosáról. Hellerné teljesen pénz nélkül maradt, a konzulá­tus ingyeniegyével utazott vissza Budapestre, egy szál ruhában, ötvenhatéves lett, megörege­dett, nyelvleckéket adott és a legnagyobb nyo­morban élt az ablaktalan hotelszobában. A té­kozló fiú. Róbert, most Liliében bárzongorás ... AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Sorsjegyeket mindenki osak Galerik és T$a tenitMiita vesz, Drallsiavo, RodnKno ut. Totefon tttíO <'s '.’Srt tffmn v v f v v v íimíjLiiiimiir! A palóc tanyákon nem politizálnak Hogy él és gondolkozik a juhászok társa lalma — Békét prédikál a számadó juhász 4 SPjV&ilJU&fAXJŰRrAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom