Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-15 / 233. (976.) szám

2 Csütörtök, október Í5. UrniDt^ snietal aü egg éra alatt A nemzetgyűlés mai ülése Prága ,október 14. A parlament mai ülését délután félhá- romkor nyitotta meg Tomasek elnök. Tár­gyalták az alkotmány törvény 105. szaka­szának módosításáról szóló javaslatot, amely a köztársasági elnök elleni büntető eljárásra vonatkozik s amelyet a szenátus már letár­gyalt és elfogadott. Előadó: Patejdl, légioná­rius képviselő. A javaslatot az előadó referátuma után minden vita nélkül elfogadják. Ugyancsak elfogadták a prágai bíróság átszervezéséről szóló javaslatot Matousek előadó szavai után. Ezután 31 mentelmi ügyet intéztek el rövid egy óra alatt. Csaknem valamennyi ügyben a képviselők ki nem adatására tett indítványt a mentelmi bizottság előadója s a ház ily értelemben is döntött. Az ülést négy órakor rekesz telték be. A következő ülés holnap déli egy órakor lesz. A szenátus iiil ülése Prága, október 14. 'A szenátus mai ülése délelőtt kilenc óra­kor kezdődött. Folytatták a költségvetési vi­tát. Több koalíciós szenátor fölszólalása után az ellenzék részéről Spiegel német szo­ciáldemokrata és Z u 1 e g e r német agrárius szenátor beszélt. Mindketten a javaslat ellen foglaltak állást. Ezután az ülést félbeszakí­tották. Újabb telepítési hankakció Szlovénokon Prága, október 13 A Slovenská Politika szerint a választások után egy szlovák tár­saság bankot szándékozik alapítani, amely Szlovenszkón támogatni fogja a földreform végrehajtását. A bank tőkéjét amerikai szlo­vákok adnák. Elsősorban szó volna az ame­rikai szlovákok repatriálásáról, de a bank azonkívül még a Magyarországon, Jugoszlá­viában, Romániában és Bulgáriában élő szlo­vákok visszatelepítését is szorgalmazná. A lap szerint az Egyesült Államokban körülbe­lül 600.000, Magyarországon 300.000 (?). Ju­goszláviában 70.000, Romániáiban 30.000 és Bulgáriáiban S000 szlovák lakik. Október 18**ón less az érsefimjvári zászlóbontás Prága, október 14. A régi kuruc város október 18-án, vasárnapon újból történelmi jelentőségű esemény­nek néz elébe. A szíovenszkói magyar politikai élei határkőhöz érkezett. Hat év tapasz­talatai megmutatták, hogy kisebbségi politikánk csak akkor lehet eredményes, ha minden magyar harci erőt frontba dobunk. A kormányzat egységesen fordult a magyar élet min­den törekvése ellen, nyomasztó súlyát érzi a magyar birtokos, gazda, tisztviselő, iparos, kereskedő, munkás. Magyarságunk miatt üldöznek bennünket és magyarságunkat akar­ják elrabolni tőlünk. A létünkért folytatott küzdelemben nem engedhetjük meg az osz- tálypoliíika luxusát, egy táborba kell gyűjtenünk azokat, akikben magyar szív dobog és magyar akarat feszit. Az érsekujvári zászlóbontás-betetőzése lesz annak a faradhatatlan munkának, ame­lyet megboldogult nagy vezérünk, Petrogalli Oszkár szellemében Szent-Ivány József folytat. Betetőzése egy szorgalmas, minden apró részletre kiterjedő politikai miinek, de csak kezdöállomása a realitás vágányára terelt magyar munkának. Most azután egy a kötelességünk: a magyar nemzeti párt minden társadalmi rétegre kiterjedő keretei* megtölteni tömegekkel s ezek elébe reális célokat kitűzve, az egész magyarságot meg­mozgatni nemzeti előhaladásunk művelésére. Mindnyájan elfogult lélekkel, nagy örvendezéssel tekintünk a zászlóbontás elébe. Már látjuk felsorakozni azt a harcos tábort, amely a zászlót diadalra viszi. napoz i fiszfrisdOK ttzcttsrcndezftc — ic fedezd ndkOl Német szcdáldemoiirata hang a kisebbségi kulfurauioiaómSáért — Cseh­országban nyolcszor annyit költenek a főiskolákra, mint Szlovenszkón — A P. M- H. eredeti tudósítása — Prága, október 14. A belpolitikai helyzet tegnap minden pil­lanatban megváltozott. A választási törvény elfogadása első olvasása után mindenki azt várta, hogy a nemzeti szocialisták most fel­borítják az egész rendet. Tizenöt percnyi szü­net után azonban második olvasásira került a sor s mindenki nagy meglepetésére a nemzeti szocialisták is a javaslat mellett szavaztak. Eimek magyarázata az, hogy a késő esti órákban mégis csak engedett a koalíció Stribrnyék követelésének és elhatározta, hogy a tisztvise'ők fizetésének kérdését még ez a parlament fogja elintézni. Az ol- intézés azonban nem vehető komolyan, mert jóllehet a törvény már 1926 január elsején életbe lép, a fedezetről azonban nem godoskodik s ezt a kellenrílen föl­adatot már a jövendő parlament nyakába varrja. Szóval ezzel a kecske is jól lakott és a j káposzta is megmaradt. A megegyezés ter- I mészetes következménye, hogy az ülésszakot néhány nappal meg kell hosszabbítani s igy a választások is eltolódnak egy héttel. A képviselőház tegnap esti, második illé­sén egy óra alatt 21 mentelmi ügyet tárgyalt le. A költségvetés a szenátusban A szenátus tegnap délután megkezdte a költségvetés tárgyalását. Mayr-Harting né­met keresztényszocialista szenátor kijelentet­te, hogy az aktív költségvetést fikció, amit csak mesterségesen állítottak össze. A tiszt- viselőfizetések kérdésével szerinte frivol já­ték folyik. Heller dr. német szociáldemokrata köve­tese a nemzetiségek autonómiáját. Kováik szlovák néppárti szenátor beje­lenti, hogy pártja nem fogadhatja el a költ­ségvetést, mert a kormány nem teljesítette a szlovák nép követeléseit és nem akarja Sziovenszkó autonómiáját napirendre tűzni. ♦ Kifogást emel az ellen, hogy a c^h- és morvaországi egyetemek részére a költ­ségvetésben 16366.090 korona van dő'rá- nyozva, míg a pozsonyi egyetem részére c$ak 1,792.000 korona. Követeli, hogy a szlovenszkói egyete­men és a középiskolákban a tanítási nyelv a szlovák legyen és ne a cseh. Tiltakozik a fe­lekezeti iskolákkal és felekezeti tanítókkal szemben folytatott pusztító hadjárat ellen. Végül a földreform és a választások igazságos végrehajtását követelte. Több szónok hozzá­szólása után az ülést a késő esti órákban fel­függesztették és ma délelőttre halasztották. Csernoch a szociális problémákról Budapest, október 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az országos katolikus nagygyűlést tegnap fejezték be díszközgyűlés keretében. Az ünnepi beszédet Csernoch János, Ma­gyarország hercegprímása mondotta. Beszé­dében foglalkozott a gyakorlati politikai szo­cializmus kérdésével s kitért a budapesti ön- gyilkosságokra is. — Nagyon-nagyon sok az öngyilkosság az utóbbi időben a fővárosban — mondotta —, de ezek nem ok nélkül dobják el maguk­tól az életet. Nagyrészt azért menekültek el ezek a szerencsétlenek az életből, mert nem volt miből megélniök. Az éhes ember min­den rosszra kapható! A szociális kérdés megoldásánál nagyrészt arra az álláspontra kell helyezkedni, mint a francia katolikusok: pénz kell elsősorban és minden tekintetben ismét csak pénz kell. a kérdés végleges és sikeres megoldásához. Este társasvacsora volt, amelyen Zichy János gróf a pápára és a kormányzóra mon­dott áldomást. S®rs|ci|£icí mindenki csak SaSpiorift is Tsa öiaMMai mi, tlrsíisiasia, íi&ümiim m. Telefon 192-0 és 236 i. rTTT'mTTTmVTffVf¥fTV7fT?»?¥?7 Esti megérkezés Irta: Babits Mihály Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém. Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég íut velem a rétről; kiejtik az uccán a csönd mezei csokrát a kiránduló fáradt kezei. De harsan a lángok lármája, a iámpák csilláma szemembe csengeti lángját. Máshol az éjszaka csendje halálos: Itt villan a villany és villog a város. Idelenn a város villanya villog, de fenn a nagy égen száz csillaga csillog: a villany a földi, a csillag az égi, a villany az uj, a csillag a régi. ——---— ....... Ba bits Mihály: Sziget és Tenger Versek. Az Athenaeum kiadása, Budapest. 100 lap. Ára 35.009 m. korona. Megrendelhető a P. M. K. kiadóhivatala utján. Babits Mihály világnézetét könnyű ismer­tetni: egyszerűen idézni kell a saját hitvallomú- sát, melyet mostani könyve élére tett s amely a maga egyszerűségében Babits legszebb és leg­őszintébb prózai költeményei közé tartozik. — Az első könyvein első oldalára a „soha- meg-nem-clégedés“ himnuszát Írtam be . . . Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedet­lenül futok még — nemcsak könyvemben, homlo­komra is fel van irva a „soha-meg-nem-elé- gedés". A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Hu nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne. — Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincs célja és értelme, mert „cél és értelem" em­beri fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége­— ... Hiszek az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a valaminek, amit el nem ér . . . Épitse életünket: s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi — akként legyen már egyszer jobb életünk­— Harcom nem megy túl a józanság vona­lán. Az ész halkan hasson a tényekre, mint a de­lej, nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt épitve velük. — Magyar vagyok: lelkem, érzésem örök­séget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényiteui kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha irmg nem őrzök minden szint, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság sziliét, a magyarság kincsét! — Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a kon­certet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: ha­nem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Mi­csoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk — holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék. — Én katolikus is vagyok; azaz hiszek a nem­zeteken felülálló, egész világnak szóló katolikus igazságban! Másszóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pilla­natnyi szükségletein: az én egyházam nem nem­zeti egyház. — Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit; sem a 1‘art pour l‘art-ot, sem a na­turalizmust: de túlnő mindeniken, mert nem rab­ja semminek­— Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira sze­reti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdeme® a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, ér­demes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alko­tásban, mely a lélek nyelve. Ezek az önkényesen kikapott idézetek ma­gukban is tökéletes esztétikai prograrnmot adnak s egyúttal ipsissimis verbis, a saját szavaival jellemzik Babitsot, a nyugtalanságok völgyének hivő emberét, a viszonybölcselet és az ész költő­jét, a forradalmiságig ‘soha nem lendülő elégedet­len lelket, a magyartelkei humanistát, vagy a hu­manista érzésű magyart, a vallásáért rajongó hitliii katolikust, aki mégis mindenekben miivész és mindcnckfölöít csak müvészlélek. Babits maga Petőfit és Aranyt egymással szembeállítva, azt irta egyik értekezésében, hogy Petőfi nyárspol­gári lélek a művész álarcában, Arany pedig mü­vészlélek a nyárspolgár álarcában. Ugyanez az utóbbi megállapitás áll Babitsra is: költészetének melankolikus letompitottsága, szinleges nyugal­ma, sokszor látszólagos szárazsága a nyárspol­gárias lelki nyugalom képe. De ez a külső nyu­galom csak álarc és ez az álarc nála tudatos, szándékolt kifejezésmód, stílus- Verseiben nem teregeti elénk a lelkét, hanem az észvezette tu­datos nyelvmüvészete révén a versébe rejti elö­lünk. De ezt még sok modern költőről el lehet mondani, az egyéni vonások Babitsnál ezen meg­állapításon túl kezdődnek. Babits speciális művé­szete a szemléltető stílus. Amiről beszél, azt közvetlen közeire hozza az olvasó szeme elé. Ha mással nem, egy-egy közbevetett szóval: itt, édes, egy-egy bizarrsá.gig egyszerű jelzővel, például „négyszögletű" ablak, vagy a szó alá­húzásával .teszi mondanivalóját szemléletessé. (Az aláhúzás Arany Jánosnak is kedvenc szo­kása.) Babits a líra szenvedélyeit a szemléletes- ség melankóliája alá fojtja el- Hangja mindig bá­natosan tompított, de ebben az elfojtottságban az örök nyugtalanság tüze lobog. Ez a mesterséges, erőszakolt nyugalom és a sokszor cikornyásan józan stílus a görög lírikusok nemesen egyszerű hangjára emlékeztet. Babits pályája kezdetén valóban dalolt a költeményeiben; ma már többnyire csak beszél. Már előző kötetében kezdte levetkőzni a líra emelkedett, öblös, ódái hangját. Babitsnak, a ma­gyar szavak zeneművészének, sikerült a líra nyelvét teljesen a beszédhang dinamikájára le- szordinózni. Szinte önellentétesnek hangzik, hogy a magyar versforma legtudntosabb művésze tu­datosan kerüli a versi formát és a próza eszkö­zeivel írja újabb költeményeit. Legnagyobb for- mamüvészünk menekül a versformáktól. Érdekes, hogy mialatt ez a legtöbb ultramodern poétánál különcség és divat: addig őnála valóban belső lelki szükség. Költői szemérmetességéne'k és őszinteségének egyik megnyilatkozási formája ez. És Babits hiába mondja, hogy ő a régiek és lemaradónak közé tartozik: szakgatott hangú ha­zafias költeményei bizony nem a tegnap, hanem igazán a ma költészetébe tartoznak. Különben szinte kuriózumként hatnak a de­kadens. „holnapos" Babits szájából a rajta túl­haladó kor ellen hangoztatott ilyen pan-aszsorok: Nem előre kell nézni a magyarnak; a régi erkölcs jobb volt; régi mód, régi szavak, régi ész, régi oltár. Megvonva tőlem jövök jósa lenni, barbár korok vétesse visszavágj-, mikor még Róma állt s az ősi vallás. Jön a Barbárság, mint havas tavasz, korbáccsal a kezében; már az ének eresz alá néniül; és az a Jobb, aki nem ért és elmarad korától­A kortól, melyben Babits szerint a líra el­hal, melyben milliók nyögését kell nyögni, nem az egyes nyűgét dalolni s amelyben „az élet a kettes csöndbe menekül". De Babits bizony még ebben a magános félrevonultságban is a kor fia, még ebbe a „kettes csöndbe", a szerelem csönd­jébe is belenyilal nála a nagy tragédia keserű tudata: Látod, hősen, tisztán s boldogan maradtunk, előttünk köd, mögöttünk köd és alattunk egy elsülyedt ország. Babits nem a piac költője, hanem a négy falé, a magány szigetéé. A mai kor vértengeré­ben ezek a szigetek, az egyéni boldogság és a jóság szigetei, nem elég magasaik. „Nem apadt el az ösztönök alja, könnyű zsilip szegi csak szom­jas kontárok ügyetlen ujja alatt. Ártér a világ, ártér Magyarország véres iszappal- A föld isza- mós s már érzem a dombot ingául házam alatt- — írja egyik prózai dalában Babits. A Sziget és Tenger ezen víziója adatta vele mostani könyvé­nek címét. Ady poézise az ösztönös érzések költészete volt. Babitsé pont az ellentéte: az értelmiség poézise- Ady a tudatalattiságot fejezi ki a művé­szi tudatosság szimbolikus képzeteivel. Babits a tudatos élményeket rejti el a szimbolika mögé. Babits racionálisabb minden más költőnknél, jel­képes beszédét nagyon könnyű „lefordítani" ma­radék nélkül érthető prózára. A Sziget és Tenger hangulatán végighalad egy nagy betegség hangulata és emléke, mely még fokozta Babits eddigi dekadens, bizarr tu­lajdonságait: főleg a kifejezés szakgatott primi­tívségére való törekvést. Csupán egyen érezni Babits öregedése nyo­mait: fordulatai mesterkéltségén. Azon a furcsa szokásán, hogy lehetőleg olyan bizarr szórendre törekszik, mint amilyen az ódon görög-római klasszikus költőké volt- De azok a költők az idő­mértékes versritmus kedvéért tettek erőszakot a szórenden. Babits az ilyesmin megszokásból ké- jcleg és tudatosan stilizálja nyelvét aníikmodoru- ra. Ezt főleg szabadabb formájú verseiben érez­ni. Ahol ellenben a régi versteohuikal készségét akarja csillogtatni, ott tüneményesen nagy mű­vész. Mennél nagyobb formanehézségeket vállal, annál fölényesebb. Arany János óta nem is volt senki olyan nagy művésze a magyar nyelv-mu­zsikájának, mint éppen Babits* (dl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom