Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-02 / 222. (965.) szám

Péntefc, október 2. 3 NCmtí-oszfrák-maguor ffizcpciiröpa vaau Trianon revíziója Egy genfi francia lap szenzációs cikke a magyar külpolitika lehetőségeiről — A magyar kérdés rendezése nélkül nincs béke Megjegyzés Szabó Dezső szombati interjújához Ha Szabó Dezső megszólal, visszhang nélkül nem múlhat el szava s néha szinte ve­szedelmes moraj keletkezik szózata nyomá­ban. Egyszer már nyilatkozott Szabó Dezső lapunkban, akkor, amikor párisi munkatár­sunk egy párisi kávéházban fedezte föl vélet­lenül az írót közvetlenül a rosszul sikerült olaszországi ut után s az akkori nyilatkozat szinte haragban tobzódik, ha Olaszországra kerül a szó benne- Itália szép, nevető, ragyo­gó és Goethét is megváltoztatta, de Szabó Dezsőt valamelyik nápolyi kocsis, vagy ve­lencei gondolás becsapta néhány szólóival, s a túláradó temperamentumnak ez elegendő volt, hogy egyszer s mindenkorra leszólja az országot. Talán van ebben a leszólásban va­lami „épater le bourgeois“-vágy, a polgári vi­lágnézetekben megfeneklett zseni örök hajla­ma az általános igazságok kifigurázására, el­lentmondására, de objektivitás semmi esetre sem. A nyárspolgári világ rajong Olaszor­szágért, ámbár nem érti, nem értheti, te­hát Szabó Dezső szembeszáll a közvélemény snobságával és leszólja a közvélemény ide­áljait. Szombati Szabó Dezső-interjunkban is visszatér az író haragos nézete Olaszország­ról és ismét nagyon sokan voltak, akiket ez a föltétlenül elutasító hang idegenül érintett. Szabó Dezső saját magán át nézi a világot s ha valami megbántja finom belsejét, egyetlen gesztussal lerázza magáról a nyűgöt- Szabó Dezső évezredes, gonddal őrzött tradicióju szokásokra könnyen rámondja, hogy „Olaszor­szágban, ha elvégezte a kihallgatást, még a király is borravalót kér“, de tudható, hogy a temperamentum nem ismer gátat, ha akár haragjában, akár szeretetében önmagának tetsző értelmet akar belemagyarázni a világi dolgokba. Szabó Dezső Olaszország-gyülöle- te a költő saját ügye, saját problémája, eset­leg saját keserve, de semmiesetre sem az ál­talánosság, vagy a magyarság nézete. Genf, október 1. (Saját tudósítónktól.) A Journal de Gé­névé tegnapi száma figyelemreméltó cikket közöl budapesti levelezője tollából a magyar- országi és a középeurópai helyzetről. Magyarországon élénken figyelik Ausz­tria csatlakozási törekvéseit Németországhoz — írja többek között a cikk. Ha tényleg meg­történik, hogy Ausztria csatlakozik — foly­tatja — akkor Magyarország követni fogja az osztrák példát. Nem olvad bele a nagy német bi­rodalomba, hanem csupán erős szövetsé­get köt közös külpolitikával, teljes vám­egységgel s katonai szövetséggel. Magyarország ugyanis nem maradhat sokáig elszigetelve a kisántánt államai között a megalakulandó hatalmas német-osztrák bi­rodalom mellett. Ha Ausztria nem csatlakoznék, akkor is hasonló fejlemények várhatók, csak kissé más formában. A kisántánt és a közvetlen érdekelt Fran­ciaország természetesen minden áron ki akar­ják kerülni ezt a rájuk nézve kevéssé kívána­tos lehetőséget. Ennek pedig egyetlen módja az, hogy baráti kezet nyújtanak Magyarországnak. Azonban a kisántánt és Magyarország közötti jóviszonynak három előfeltétele van. A trianoni szerződés revíziója, a máso­dik a magyar kisebbségekkel való korrekt bánásmód s végül harmadik a Magyar- országgal való jóindulatú kereskedelmi szerződéseik megkötése. A revízió gondolatát elmellőzni lehetet­len. Mert egyetlen biztosítéka a tartós és nyugodt békének, ha Magyarország szom­szédai nm riadnak vissza attól, hogy vissza­adják a tisztán magyar — nem külön szige­tekben élő — területeket. Ezért felbecsülhe­tetlen árat kapnának: megteremtenék a világ nyugalmának garanciáját, lehetetlenné teszik a német-magyar szövetség gondolatát. A cikk foglalkozik még a kisebbségi kér­déssel. Szükségesnek tartja, hogy a kisebbségi panaszok elbírálásánál az „audiatur et altéra pars“ elve érvénye­süljön, mind a népszövetségnél, mind pedig a hágai nemzetközi bíróságnál. A gazdasági kötelékek felújítása és mé­lyítése ugyancsak eminens érdeke Magyar- ország szomszédainak. Mert Magyarország kitűnő piaca a cseh gyáriparnak s a román és szerb nyersanyagnak- Tehát a közeledés semmiféle áldozattal nem jár, hanem csak elő­nyökkel­Géniben szóba kerültek a regionális szr- ződések. Ha ezeket Magyarország nélkül kö­tik meg, értékük csekély. Ha pedig Magyar- országot is belekapcsolják, úgy ezért igazsá­gos árat kell fizetni. Caillaiax washingtoni sikere Küszöbön a francia-amerikai pénzügyi megegyezés — Az adósságok törlesztésének fel­tételei Peráiiyi Károly Győrből — lemond a lengyel trónról Becs, október 1. Az utóbbi hetekben az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy III. Jan lengyel ki­rálynak, a híres Sobiesky Jánosnak egyet­len egyenes leszármazottja Becsben él és igényt tart a lengyel trónra. Olasz lapok tudni vélték azt is, hogy a lengyel trón- követelőt Poder Károly János grófnak hívják- Ilyen nevű ember nem él Bécsben, mindazonáltal mégis megfelel a valóság­nak, hogy itten él Sobiesky János egyet­len egyenes leszármazottja és sikerült is őt kinyomozni és vele beszélni: A külváros szélén, a Wiedener Gürtel egyik szerény házában él Perényíi Károly mérnök és magántudós. A csöngetésre egy éltes ur nyit ajtót. Mikor előadjuk látogatásunk célját és Peré- nyi Károly ur recte Poder Károly János gróf recte Sobiesky Károly János herceg után tu­dakozódunk, udvarias, kézmozdulattal bel­jebb invitál és így felel: — Én vagyok... A szegényes berendezésű ebédlőben ül­ve elkezd mesélni: — Igen, én vagyok egyetlen sarja So­biesky János lengyel királynak, a törökök rémének, aki Bécset is felszabitotta a török megszállás alól. — Vegyész vagyok és nem igaz, hogy a lengyel trónra aspirálok. Néhány barátom Varsóban interveniált érdekemben. Fel akar­ják szólítani a lengyel nemzetet, hogy nem­zeti ajándékkal tegye lehetővé tudományos kísérleteim folytatását. Ezután különböző okmányokkal és fel­jegyzésekkel igazolja, hogy tényleg ő az egyetlen sarja Sobiesky Jánosnak. — Magyarországon, Győrben születtem 1876-ban — folytatja. — Budapesten jártam iskolába, majd Németországban és Bécsben tanultam. Három doktorátusom van. Első ta­lálmányomat Bécsben szabadalmaztattam 1906-ban. Ez a találmány egy fa-impregnáló szer, amely lehetővé teszi, hogy fából készült hordók 1000 fok Reaumurt is kibírjanak. — A háború alatt egy lovasezrednél tel­jesítettem szolgálatot mint tiszt és ennek so­rán referense voltam a lublini katonai kor­mányzóságnak. Befejezésül a nagy lengyel király leszár­mazottja munkásságáról mesél. Büszkén mu­tatja óraláncát, amely megtévesztésig hason­lít az aranyhoz, azonban nem arany, hanem az ő találmánya alapján készült és más arany- imitációkkal szemben az az előnye, hogy nem oxidálódik és nem rozsdásodik. Lelkesen be­szél vegyészeti kísérleteiről, irodalmi mun­kásságáról és bucsuzáskor ismét erélyesen megcáfolja azokat a híreket, múltba igényt tartana a lengyel trónra. Páris, október 1. A Havas-ügynökség washingtoni tudósítója szerint a francia és az amerikai pénzügyi albizottságok tegnap este megegyeztek a francia háborús adósságok rendezésének alapfeltételeiben- Ma reggel ki­lenc órakor e megegyezéiszpy&gét bemutat­ták Caillaux francia pénzü^miniszternek is. Tíz órakor a bizottságok kdlön-lkülön ülést tartottak, majd tizenegykor plenáris ülés volt. A megegyezés feltételei a kővetkezők: Franciaország az eljövendő öt évben évi 40 millió dollárt, a következő hét évben évi 60 mii. dollár^ majd pedjg 50 éven át évi 100 millió dollárt fog törleszteni ame­rikai adósságaiból. A fizetségek végső összege körülbelül egyharmadát fogja alkotni az eredeti francia adósságoknak. Az évi törlesztések összege nagyobb mint a francia ajánlat indítványozta, de az amerikai bizottság bizonyos engedékenysége következtében, mely számol Franciaország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetével s kilá­tásba helyezi, hogy Páris fizetésképtelensége esetén két, vagy három évi moratóriumot ad. Caillaux végül is elfogadta a törlesztési ősz- szegek fölemelését. A Daily Telegraph szerint az amerikai- francia pénzügyi tárgyalások ügye igen ked­vezően áll. Coolidg© elnök határozottan a megegye­zés meűlett foglal állást s egyedüli el­lenzéke Borah szenátor, akinek azonban nincs számottevő pártja. | A demokraták már eleve elfogadták a megegyezést, a köztársaságiak pedig az el­nök személye iránti tiszteletből támogatják az adósságok csökkentésére irányuló törekvé­seket. Páris, október 1. Az az uj tervezet, me­lyet Caillaux a francia adósságok törleszté­sére tegnap dolgozott ki, elfogadás végett közvetlenül Coolidge elé került. Az ni for­mula szerint Franciaország 62 év alatt 4210 millió dollárt és ennek az összegnek kama­tát, 1410 millió dollárt, azaz összesen 5620 millió dollárt fizetne ki. E tervezet az ameri­kai szakértőbizottságban hosszú eszmecse­rére adott okot s nagy ellentmondást szült, úgy hogy a szakértők jónak látták a döntést egye­nesen Coolidgera bízni. Az elnök még ma dönt az ügyben s be­avatott körök szerint valószínűen kedvezően. Ha Caillauxnak sikerül elfogadtatnia terve­zetét, akkor a francia pénzügyminiszter rövid idő alatt két rendkívül fontos eredményt ért el: a lehető legkedvezőbb módon rendezte az angliai adósságokat s Washingtonban is olyan sikert mutathat föl, melyet — főleg Borah szenátor ellenzékisége folytán'— még Párisban sem várt senki. Az évi törlesztések összege ugyan elég nagy, de mivel az ame­rikai kormány 2—3 évi moratóriumot Ígért arra az esetre, ha Franciaország gazdasági helyzete rosszabbodna, a francia közgazdasá­got nem fenyegetheti semmi veszély. Bolgártól! ál okorl o komosiinizifies Betörni o Balkánra Leküzdötték a kommunista veszedelmet — A nyugalom és csend csak látszólagos — A P. M. H. eredeti tudósítása — Szófia, október 1. ‘A kommunisták már évekkel ezelőtt Bul­gáriát választották betörési kapuul a Balká­non. Semmi fáradság, semmi pénz, semmi áldozat nem volt sok a „komintern“-nek, ahogy a moszkvai internacionale propagan­dabizottságát nevezik, hogy az országban zavarokat teremtsen. Bulgária földrajzi fek­vése, az a körülmény, hogy legyőzött állam­nak mindig nehézségekkel kell küzdenie, azonkívül a Sztamboliisky-regime, amely a kommunisták munkáját előmozditotta, a kom­munistáknak, agitátoroknak szabad teret en­gedett, tették Bulgáriát alkalmas talajjá a kommunista propaganda számára- Másrész­ről azonban a népiélek nem alkalmas a botseviki gon­dolat számára; a bolgár született de­mokrata, a kisparasztot pedig nehéz meggyőzni a kommunista tanok igazáról. Mégis sok fegyvertársat talált a kom­munizmus Bulgáriában, akik különböző okok­ból sorakoztak a vörös zászló alá; egy ré­szük — és ezek vannak a legkevesebben — tiszta idealizmusból lettek kommunistákká, más részük, a nagy többség, az orosz arany kedvéért. Elhibázott, tönkrement exiszten- ciák, gyökerüktől fosztott intellektuellek, volt tisztek, egyszóval „déplacé“-k egészí­tették ki a bolgár kommunista sereget. A tervezett fölkelések eredménytelenek maradtak; csak a katedrális elleni merénylet sikerült, amely azonban alkalmat adott a veszedelem teljes elhárítására. A hatóság hatalmas munkába fogott; az összeesküvő­ket összekeresték és eközben sikerült a tel­jes szervezetet földeríteni, a vezetőket el­fogni és a bíróság elé állítani. A hadbírósá­gok meghozták Ítéleteiket a törvény rendel­kezései szerint, mintegy 150 halálos Ítéletet is, de mind­össze 11 embert végeztek ki tényleg. A többieknek megkegyelmezett a király; sőt a kormány még tovább is ment és tör­vényjavaslatot terjeszt a kamara elé, amely­ben már a hadbíróságoknak adja meg a jo­got, hogy a hozott halálos Ítéleteket meg­változtathassák. Nem egyedül a király a szerzője ennek az aktusnak, hanem a kor­mánykörök is azon a véleményen vannak, hogy ez az eljárás a kedélyek csillapításá­hoz nagyban hozzájárul. A kommunista organizációkat április 16. után szétrobbantották; nehéz és életveszé­lyes munka volt, amíg a rendőrségnek sike­rült az elrejtett fészkeket kikutatnia, a veze­tőket letartóztatni. A munka rengeteg rendőr és rendőrtiszt életébe került. Azóta majdnem hat hónap telt el. Nyugalom és csend uralkodik, a rendőrség nem tartóz­tatott le újabban kommunistákat, az április 16-iki merénylet aktái már le vannak zárva. A merénylők egy részét fölakasztották, na­gyobb részüket elfogták és elítélték, néhá- nyan kézitusában estek el (ez volt a legki­sebb, szinte elenyésző rész), sokan külföldre menekültek, ahol folytatják aknamunkájukat Bulgária ellen. De a nyugalom csuk látszólagos. Már nem kerülnek a rendőrség útjába kom­munisták, nem is valószínű, hogy április 16. megismétlődik, de a szétugrasztott szerve­zeteket újra fölépítik, a bizottságokat újra fölállították, illetve azokat Moszkva újra ki­nevezte és a propaganda tovább folyik. Egy időben sokat beszéltek arról, hogy a „komintern“ a propaganda székhelyét Bécsből Athénbe helyezte át. De kitűnt, hogy ez csak üres beszéd, a propaganda központja a Balkán részére még mindig Bécs. Ausztria kedvező földrajzi fekvése, a kitűnő vasutösszeköttetések, a telefonhálózat és az osztrák kormány messzemenő liberalizmusa olyan előnyök, amelyet más ország nem tudna nyújtani. Athénre gondoltak, mert ott székel a Balkán egyetlen szovjetkövetsége. De a föltevés helytelen, a propaganda még mindig Bécsből irányittatik- Ezt tudja min­den rendőrség a Balkánon és ennek megfe­lelően teszi meg óvintézkedéseit. Bulgáriában lassan-iassan újra rend és nyugalom lesz. A komunisták és a Sztamboliisky-párti agráriusok egyesült frontja elvesztette a talajt, ennek a csoportnak emigrált vezetőit már csak azok az államok kormányai támogatják, akiknek érdeke, hogy Bulgáriában ne legyen rend és nyugalom. De a parasztok, részben Draghieff pártja agitációja folytán, kezdenek tisztán látni, belátják, hogy nekik Sztambo- liisky csak ártott, de nem használt és hogy a parasztvezér tulajdonképpen demagóg és politikai kalandor volt. A „front unique“ las­san, de biztosan szertezüllik, már csak né­hány fanatikusa van. Az egész Balkán szempontjából rendkí­vül fontos, hogy Bulgária a kommunista ve­szedelmet legyőzze, mert a bolgár kommunizmus a szomszédok számára is örökös veszedelmet jelentene. — A kommunista agitátorok — mondotta Draghieff — olyanok, mint a moszkitó: át­repülnek határok fölött és szúrásukkal in-fi- ciálják a környezetet. Ezeket a moszkitókat kell ártalmatlanná tenni és akkor megszűnik a betegség is. Ehhez azonban Bulgáriának a szomszédok segítségére van szüksége. Kovács Jenő dr. — (Légionárius képviselőjelöltek.) A légionáriusok szövetsége a koalíciós pártok­ban eddig a következőket jelölte: A cseh nemzeti szocialista listán Benes küilügymii- nüsztert, Patejdl és Dávid jelenlegi képvise­lőket, a szociáldemokraták listáján Marko- vics Iván minisztert és Benes Bélát, a kül­ügyminiszter öccsét, a republikiáinus listán Oriskát és Paviu Botiban szófiai követet. Gharvát képviselőt nem jelölik, mert ő a Pravo Lid’u estilapjának lesz a főszerkesz­tője. 1 Sérvben szenvedik «f- 1 ü Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, y g here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete­2 sitett rugónélkiill sérvkötönk, mely éjjel is ¥ § hordható. Mindenféle bandázs operáció § § után, lógó has, gyomor- és anyaméhsfllye- S r? désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- ö ö nell has-, hát- és mellmelegitö a | „Mer Röterltóz Bratislava, Dnna-n. 51. § 2 Árjegyzék ingyen ^ g A vidéki felek még aznap elintéztelek ö

Next

/
Oldalképek
Tartalom