Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-22 / 214. (957.) szám
Kedd, szeptember 22. JJj CStu bt •®“"'“'w"\i”L''tM"'“a"“'">»,í""","i»»i«ivuutuiuuuwmwiviuuuamvam»i« SS V Folyik a választási karc _ í a gUsiiöri iparosok között IMegfölebbeziék a rimaszombati ípartársulaíj í választást — Tiszolc és vidéSíe a rimaszombati lista ellen — A járásfönökség már elutasította a ieiebbezést — A P- M. H. tudósítójától — Rimaszombat, szeptember 21. A rimaszombati járás iparos és kereskedő társadalmában a múlt hó 31-én lezajlott ipartársulati alakuló gyűlés nagy érdeklődést váltott ki- Jelentettük, hogy a tiszolcvidéki érdekeltség délután, minden komoly ok nélkül otthagyta a gyiiléstermet s távollétében a rima- szombati lista 385 szavazattöbbséggel győzött. A tiszolci, nyustyai, klenóci és rima- tckovai érdekeltség természetesen nem nyugodott bele a választásba s már a gyűlés elhagyásakor kijelentették, hogy a választás eredményét minden körülmények között megfelebbezik. A győztesen kikerült rima- szombati listavezetők számította!! a tiszolciak appelációjára, bár a gyűlés végeztével maga a ti elnöklő Hanesz Emil járási főnök is úgy nyilatkozott, hogy a gyűlés minden fázisában 'törvényes volt s az ellen óvást törvényes alapon beadni lehetetlenség. Az újonnan megválasztott elnökség any- nyira biztosra vette az ellenzék felebbezését, hogy az ipartársulat ügyeinek vezetését át sem vette, igy a rimaszombati járásban a régi ipartársulatok élére kinevezett direktóriumok dirigálnak még ma is. A felebbezésre kitűzött 15- A napon dr. Gyurkovics János rimaszombati ügyvéd ellenjegyzésével befutott a tiszolci érdekeltség felebbezése, több mint 100 iparos és kereskedő aláírásával- Az aláíróik többnyire rimakokoviak, nyustyaiak, iSdenóciak és tiszociak. A felebbezés követeli a iVálasztás megsemmisítését arra való hivatkozással, hogy az alakuló gyűlés egybehivása nem a törvényes formák betartásával történi, amennyiben az ipartársulat tagjait nem névreszóló meghívóval értesítették a gyűlés megtartásáról. Panasz tárgyává teszi továbbá az appelláta, hogy az egyes szakmák ikép- viseltetése az újonnan választott vezetőségben nem felel meg a rimaszombati járás szak- maviszonyainiak. Tekintettel továbbá arra, ^ogy a rimaszombati kereskedők és iparosok által szándékosan elhúzott tárgyaláson a vasutösszeköttetés miatt a vidékiek egyrésze ■részt nem vehetett s a választás távollétükben történt, ezen a címen a választás megsemmisítését és uj választás elrendelését kérik. A járásíőnökségen Németh főjegyzőnek osztották ki a felebbezést s az elutasító végzést a napokban kézbesítik dr. Gyurkovics ügyvédnek. Az elutasítás ellen 30 nap alatt a zsupanáti^shoz lehet felebbezni- Valószínű, ' hogy ezt a második felebbezést is be fogják nyújtani s a szépen indult uj ipartársulati munka megkezdését igy hónapokig hátráltatják— (Képlíiáííitás Komáromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: Hármas Károly mesternek komáromi tanítványai rendes őszi kiállításukat most rendezik a komáromi Kultúrpalotában. A fiatal, tehetséges tanítványok egész serege állít ki rajzaiból, festményeiből és iparművészeti tárgyakból. A ki állítás szeptember 27-én nyilik meg és egy hétig lesz nyitva. év nxűméP-eaTiiMt Ifoérdl Balvloi-ierei azelőtt Carlton étterem Práp L, Provaznicltá l sz. a tö«síek melle!!! Mindennap délután 8 árútól est© 8 óráig műsoros koncéit. Beszélgetés Draghieff Stara Zagora, szeptember 20. Bulgária a kimondott, tiszta parasztország. Egy állam, amely nem ismer arisztokráciát, vhol nincsenek nagybirtokosok, ahol nem ismerik a nemességet, csak kis parasztok vannak és azok fiai, akik idők folyamán tanulmányaik révén intel- iektuellek sorába küzdött ék fel magukat. Még ipari munkást is csak rendkívül keveset találni. Az ország politikájában a parasztok játszák a főszerepet, az ő befolyásuk a legnagyobb. A bolgár parasztságnak két vezetője volt: Draghieíf és Stamboliisky. Drágáiéit, Stambo- lfisky tanítója, ma is aktív, miig a parasztdiktáior Etamboliiskyt 1923 június 9-én meggyilkolták. Draghieff eredetileg néptanító volt. Harminc év előtt elhagyta a tantermet, gazdaságába vonult vissza, de vasárnapönkinit a stara-zagorai parasztoknak politikai iskolát tartott. Már évek óta nem mozdul ki falujából, már évek óta nem volt Szófiában. Képviselő, de nem jön az ülésekre a fővárosba; szorgalmasan dolgozik kis földjén, nem zavartatja magát senki által és amikor a Thodoroíf-Malinoff kabinetben a háború üán földmivelésügyi miniszternek hívták meg, márt valami modern Cincinnatust, az eke szarva mellől kellett elhívni. Azután azonban Stamboliisky érája következett, amelyet Draghieff ellenzett és elhagyta a miniszteri széket. Azóta Stara Zagorá- ban lakik, hétköznapokon dolgozik a mezőn és szellőjében és vasárnap politikai beszédeket fart. Ha az ember Draghieff el beszélni akar, úgy előbb Stara Zagorára kell utazni és a látogatás napjául a vasárnapot választani, mert más napokon a pártvezér szellőjében van elfoglalva és nem lehet megtalálni. Magas, sovány ember, rendkívül egyszerűen öltözve, arcát sűrű fekete szakáll fedi. A külsőre keveset ad Draghieff, annál többet azonban a belsőre. — Az agrárunknak célja Bulgária összes parasztjainak az egyesítése — kezdi beszédét. — Azt akarjuk, hogy a földmivelést olyan színvonalra emeljük, mint Európa nyugatán. — Az agrárunió először a háború után vett részt a kormányban. A Thodorofí-kabinetben volt részes 1918-19 telén, amelynek demissziója után az agrárunió a jobboldali pártokkal (Madjaroff, Bouroff, Daneff) alakított koalíciós kabinetet. Ez volt az első fatális hiba, egy jobboldali koalíciót létrehozni. A második nagy hiba az volt, hogy mindenkit felvettek az organizációkba. Ennek eredményeképpen az organizációk belső szervezete megváltozott, az uj tagok saját céljaik megvalósítására törekedtek. Harmadik hiba volt, hogy egyes vezetők orosz módszerekre dolgoztak. paraszípárti vezérrel — Stamboliisky az orosz bolseviknek tanítványa volt. Ellensége volt az .alkotmánynak, a parlamentarizmusnak, a demokráciának: A falu diktatúráját hirdette, hogy ezzel a városi lakosságot kezében tarthassa. Ezáltal az agrárunió alapgondolatával került éles összetűzésbe. Stamboliisky rezsimje a tavasz helyett a telet hozta. Lépésről- Iépésre vesztette el a teret az agráriusoknál és lassan-lassan a kommunistákhoz közeledett, amivel létrehozta a „front uniique“-et, az egységes frontot. — Az agrárunió meg akarja valósítani a céljait. De a munka nagyon nehéz, mert az ország úgy politikai, mint gazdasági szempontból Igen rossz viszonyok között van. Bulgáriában még mindig polgárharc dúl. Bulgária élet-halálharcot folytat. Ma az ország beteg ember. Ennek a be- tegségnek három oka van: az ország földrajzi fekvése; a háborús örökség: a menekültek, a re- parációs terhek és a kisebbségi kérdés; végül Moszkva. Ma Bulgária a világ legnagyobb kommunista mocsara. Ilyen körülmények között nehéz egy demokratának dolgoznia. Az egész világ érdeke, hogy ezt a mocsarat kiszárítsák. ^— Mi a mai kormánynak ellenzéke vagyunk. Dúl a polgárharc, de viszont be kell vallanom, hogy minden kormány alatt ugyanez lenne a helyzet. Szerintem a háború főoka nem Bulgáriában van, hanem külföldön, Moszkvában. Egy egyszerű kormányváltozás nem lesz elegendő Moszkva számára, hogy beszüntesse a harcot. — A mi célunk a polgárháború megszüntetése. Ha mi az agráruniót újra visszaállítjuk, a béke zászlaját vesszük kezünkbe. Ha a polgárháború tovább tart, úgy nekünk teljesen mindegy, ki van kormányon. Egy egyszerű kormányváltozástól nem várok sokat. — A külföldnek kellene segítségünkre jönnie, hogy a mocsarakat kiszárítsuk. Szomszédainknak meg kellene érteniük, hogy segítségünkre kell jönniök, minél hamarább , annál könnyebb a dolguk. Draghieff azon a véleményen van, hogy Bulgária elég kiesi ahhoz, hogy Stara Zagorában is aktív lehessen az ember; fél Szófiától, a főváros levegőjétől . . . Legjobban igazi hívei között érzi magát, a földművesek között, akik benne látják mesterüket, tanítójukat, Tolsztojukat, akit vakon követnek. De Draghieff nem használja ki ezt a hatalmát, vár, amig céljaid: békés utón megvalósíthatja . . . Bulgáriában ma még politikai tél van . . . Kovács Jenő dr. Magyar író a pult mögött Simáüdy Pál az irodaim] problémákról Kiküldött munkatársunk felkereste a Losoncon élő magyar írót, aki hosszabb idő óta hallgat s aki tavasszal az írói konferencia tervének felvetésével nagyban hozzájárult a most folyó tisztulási vita megindulá- . sához, azáltal, hogy az Írókban felébresz- v tette az érdeklődést az irodalmi problémák iránt. Simándy Pált illeti az irók megszervezésének kezdőmé ny ez é se ér t a dicséret, aki nagy tiszteletnek örvend műit aktív író és a régi Kassai Naplóban megjelent komoly inasad révén író társai előtt is. Sinmmdy Pált a nregél-hetes problémája egy könyvkereskedés élére állította s az uj hivatás meglehetősen elvonta idejét az írás művészetétől. Különösen a meghiúsult húsvéti konferencia óta nem hadottunk róla és nem olvastunk tőle semmit. A hetek óta folyó irodalompolitikái vita alkalmából fölkerestem a Kultúra-könyvkereskedés olvasószo bájában a szlovenszkói magyar irodalom remetéjét. Az irodalmi vitáról a következőket mondta: — A magam részéről szerettem volna, ha a vita az írók belső ügye marad- A losonci húsvéti konferencia éppen arra lett volna jó, hogy ezeket az elintézetlen kérdés sokét magunk között tisztázza. — Ebben a formájában a vita inkább a marakodás jelilegével bír s a vitának ma nagyjából az a legfontosabb eredménye, hogy a közönség joggal kérdezheti: kik hát azok a szlovenszkói magyar irók, akiknek a támogatására a Könyvbarátok mozgalmával felhívtak bennünket, ha az eddig isimért írók kölcsönösön bebizo- nyUgatják egymásról, hogy nem hivatottak. — Ettől a kérdéstől ugyan semmiesetre sem kell félnünk, akármilyen is lesz rá a felelet. — Nekem a szlovenszkói magyar irodalomról olyan véleményem van, amit nem igen merek a nyilvánosság elé hozni. A szlovenszkói magyar irodalom túlértékelése terén — beismerem — nekem is vannak bűneim és ha már mindent meg akarok mondani, bevallom azt is, hogy a hallgatásom részben vczeklés is akar lenni. Legyen enyhítő körülmény miudannyiunk számára az, hogy a magyarság a háború utáni evekben egyetlen uj rendkívüli tehetséget som tudott felmutatni és mindannyian mohón vártuk ilyennek jelentkezéséi— Szlovenszkóval szemben előszeretettel szoktak rámutatni Erdély nivósabb magyar irodalmára és dacára annak, hogy Erdély tényleg régi, önálló nemzeti hagyományokkal bír és több jeles tehetséget is fölsorakoztatott, az uj zsenivel szintén nem tudta még megajándékozni a magyar életet. Menynyivel kevésbé várhatjuk ezt Szlovenszkó- tól, ahol a magyar élet hagyományúéIküli, szervezetlen és kialakulatlan még. — Ami a „Kazinczy Társaság ftönyvba- rátai“ egyesülést illeti, szerény nézetem szerint ez a vállalkozás magán viseli régi nyavalyáink szimptomáit. Egy az, hogy megint a „hazafias támogatás44 alapjaira kívánja helyezni az itteni irodalom jövőjét. — Az értékes irodalom, amióta a világ fönnáll, sohasem tartott igényt ilyen társadalmi könyöradományokra. Örök törvénye volt minden tehetség utjának, hogy szenvedésen és éhezésen keresztül harcolta ki az elismertetést. Különösen a magyar tehetségeknek hagyományos sorsa a mellőztetés és meg nem értés— Fájdalmas, szent és szép hagyomány ez. Amit eddig még mindegyik férfias gőggel és büszkeséggel viselt, nem pedig asszonyos pityergéssei és koldusalázattal. Az igazi tehetség legfeljebb mecénást fogad el, aki a felismert tehetség iránti benső hódolatból cselekszik. Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindenképp magunkhoz méltatlannak találom a „nagybecsű44 társadalmi támogatásnak az erőltetését. —■ A más meg az, hogy ez a vállalkozás kiépített irodalmi fórum nélkül indul. Tulajdonképpen nincs semmi irodalmi társaságunk, sem irodalmi folyóiratunk, amik hivatva lennének a selejtezés és értékelés munkáját elvégezni. A közönséget meg kellene ismertetni az Írókkal s azok valódi értékeivel— Az irodalmi vitában a szlovenszkói irók ellen fölmerült az a panasz, hogy hiányzik belőlük a nemzeti szellem és nem a koruknak írnak s épp ezért nem érdeklődik irántuk a közönség. — Ha ezt a vádat ugy értik, hogy például az Ady költészetét is nemzetietlennek minősítik, akkor büszkén és szívesen vállaljuk a vádat. Csak végtelenül fájlaljuk, hogy a magyarság közt még mindig vannak olyanok, akik az Ady költészetével szemben idegenül viseltetnek. — Szűk lát'köniségnek tartom, ha valaki ugy gondolkozik, hogy egy irodalmi mü nem viseli magán a nemzeti lélek bélyegéi, ha nem kifejezetten politikai tárgyú és tendenciájú. — Ma egy elvirult egyetemes európai kultúra van leomlóban és egy uj európai kultúra kialakulóban. A nemzetek irodalmában az a mii fogja most is elfoglalni a legméltóbb helyet, amelyben a nagy emberi problémák — amik ilyenkor tömegesen vetődnek fel — találnak művészi kifejezésre és megoldásra. — Azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy Madács hatalmas tragédiája nem kisebb alkotása a nemzeti géniusznak, mint az Arany és Tompa egykorú költészete. — A szlovenszkói irodalomnak nem az a legnagyobb baja, hogy nemzeti tendenciák hiányzanak belőle, hanem a nagyszabásúnak a hiánya. — A kortársaknak Írni? — Ez is nagyon kétes értékű követelmény, mert a Mayerídngi titok írása is ez alá a követelmény alá tartozik, sőt azt hiszem, ez és társai tartoznak leginkább ez alá a követelmény alá. — Mi inkább megvárjuk a jövendő értékelését, semhogy a kortársaknak ilyen értelemben Írjunk, különösen, ha a kortársak olyan széles rétegeiből hiányzik a tiszta irodalom igénye és szükséglete, mint ma. Ami jellegzetesen a szlovenszkói magyar életnek az irodalomban való tükröződését illeti, ez kissé circulus vitiosus. — Mert mig nincs kialakult önálló szlovenszkói magyar élet, mint ahogy nincs, addig hogyan tükröződhessék az irodalomban az? Amennyi van ebből a valóságban, annyi van — nyugodtan mondhatom — a költészetünkben is. — Hitem szerint mindaddig nem lesz itt szervezett és színvonalas irodalmi élet, mig föl nem bukkan közöttünk az az uj tehetség, aki mindannyiunkat hódolatra hajt és aki körül elbelyeződúk majd az itteni kulturéletünk. A nívót mindenesetre csak az egyetemes magyar kultúra színvonala diktálhatja, alacsonyabb mértékkel nem elégedhetünk meg. — (Az 1926-ik évi keresztényszocialisía naptár) október közepén jelenik meg a szokottnál is szebb és érdekesebb tartalommal. Az országos keresztényszocialista párt vezérei s az itteni irók és költők legkiválóbbjai ezúttal igazán tehetségük legjavát adták s igy elsősorban az ő érdemük, hogy naptárunk nemcsak kiállításra, de tartalomra nézve is ki fogja elégíteni a legkényesebb igényeket is s az lesz, aminek szántuk: legjobb barátja, tanácsadója népünk minden osztályának, legyen az gazda, munkás, iparos, kereskedő stb. Politikusaink közül ez alkalommal Szüllő Géza dr., pártunk újonnan megválasztott elnöke, Körmendy-Ékes Lajos és Jabloniczky János dr- nemzetgyűlési képviselő, Fedor Miklós főtitkár Írtak mélyen járó politikai, cikkeket. Költőink közül N, Jaczkó Olga, Kersék János, Mécs László, Páll Miklós, Tamás Lajos, Tichy Kámán, Wimberger Anna egy-egy szép költeménnyel szerepelnek a naptárban, mig az elbeszélő irodalmat Alapy Gyula, Barcsá- nyi László, Darkó István, N* Jaczkó Olga, Jankovics Marcell, Madame sans géné, Rácz Pál, Tichy Kálmán, Tichy Lajos, Torna István és Zorkoványi képviselik. Alapy Gyula, Lekszikon, Pécsi Gusztáv, Pfeiffer Miklós, Prenghy Jenő, fontos társadalmi természettudományi és egyébb aktuális problémákat világítanak meg élevezetesen megírt értekezésekben. Az oktató gyönyörködtető és szórakoztató cikkeken kívül — melyeknek részletes tartalomjegyzékét legközelebb közöljük, — nem feledkeztünk meg az aktuáis eseményeket ábrázoló képekről sem, amelyek bizonyára hozzá fognak járulni naptárunk nagyobb elterjedéséhez és népszerűsítéséhez. A szép képekkel díszített naptárt párthiveink az egyes körzeti elnököknél, illetőleg titkároknál, valamint a pozsonyi (Hosszu-utca 23. szám), a kassal (Fő-utca 12. szám) és a nagy- szőllősi kerületi főtitkárságoknál kapják 12 'korona évi tagsági dij ellenében. | Sérvben sznveMk «#» ü Egyetlen biztos védelmet nyúlt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- y sitett rugónélküH sérvkötőnk, mely éjjel Is * hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomot- és anyaméhsíllye- B désnék Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla- F? nell has-, hát- és mellmelegitö | ,Mea“ kitarttáz Bratlslava, Dnna-n. 51. X Árjegyzék ingyen A A vidéki (elek még aznap cllntóztetuck
