Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-08 / 202. (945.) szám

Kedd, szeptember S. !» nmvT* Gyilkosság a szegedi egyelem eimebetegofstilyáp^ Ács Sándor beszámíthatatlan örült, a „zsidótlan ország királya“, megfojtotta cellaszom­szédját, Singer Lászlót Szeged, szeptember 7. A hajnali órákban részleteiben is borzal­mas gyilkosság színhelye volt a szegedi egyetem elmeosztálya, amely a közkórház egyik melléképületében van elhelyezve. Ács Sándor 45 évs makói hagymakereskedő, aki immár másfél éve lakója a szegedi közkor* ház elmébe tegosztályának, megfojtotta őrült társát, Singer László 20 éves szegedi fiatal­embert azért, mert megtiidta, hogy az zsidó* Az elmegyógyintézet épületének egyik frontja a szegedi közikórház udvarára, másik a Pulz altábornagy utcára néz. Az esti órák* bán a lábadozó betegek a kertben sétálnak, a súlyosabb betegek pedig a cellák vasrácsos ablakai mögül néznek az utcára. Az emeletről hegedühangok hallatszanak, a közel lévő női osztályon pedig éppen nagy ,a lárma. Az elmeosztály földszintjén volt elhe­lyezve Singer László, gyilkossá vált örült társával, Ács Sándorral együtt. A gyilkosság előtt néhány nappal Singer László éjszakára küllőn cellát kapott, nappal azonban együtt volt a többi beteggel. Singer László állandó­an énekelt, komponált, sokszor éjjeleken át ült ágya szélén és fütyült. A megfigyelőosz­tályon nappali ágya mellett feküdt Ács Sán­dor, aki királlyá kiáltotta ki magát és olyan ország királya akart lenni, ahol nincsenek zsidók. Singer Lászlóval emiatt már az első találkozásnál ellenséges viszonyba került haragudott rá, mert zsidó volt. — Király vagyok, akinek minden szabad, — mondotta sokszor Ács Sándor és pénteken hajnalban, királyi mivoltát han­gosan emlegetve, kirohant és a szomszé­dos cellában fekvő Singer Lászlót egyet­len halálos szorítással megfojtotta. Ács Sándor ezután, hogy rá ne jöjjenek i gyilkosságra, Singer fejét összetörte az ágy támláján, majd egy szalmazsákkal leteritette a holttestei. Mindez azonban nem történt csöndben és a szokatlan lármára felébredtek a betegek és fölfigyelt az ápoló is, aki rémülten látta a történteiket. Amikor az ápoló fölfedezte a gyilkossá­got, Ács Sándor az ápolótól való félelmében segítségért kiáltozott, ami íölzavarta az egész elmeosztályt. Az ápolóknak a dühöngőt csak hosszas küzdelem után sikerült lefogni, de nehezen tudták megnyugtatni a többi elmebeteget is. Értesítették a rendőrséget, de a kiszálló rendőri bizottság csak a gyilkosság tényét tudta megállapítani és még nem állapították meg, hogy a szerencsétlenségszámba menő gyilkosságért íerkel-e valakit felelősség. Ács Sándor orvosainak állítása szerint tel­jesen beszámithatatlian. Zombory János vizsgálóbíró szombaton az esti órákban tartotta meg a helyszíni szemlét és valószínűleg vasárnap, az esti órákban felboncolják a szerencsétlen Singer László holttestét. SMíimk „God ha ve mercy!“ Nitschwang ... ki tudja, hol fekszik ez a aely? Régen múlt napok fénye tör elő. Kínai agyag­házak tömkelegé között terül el a besüppedt ősi sirkert. A sárga tengerbe torkollik fekete habjai­val a széles Liao-folyó. Egy kis idegenkolónia ve­rődött itt össze, hogy a legtávolabbi keleten, a száműzetésben üzleteket kössön. Volt idő, mikor itt minden békés és csendes volt és japánok, kínaiak, oroszok összekeveredve Európa többi nemzeteivel, lovagoltak, együtt ittak és elfelejtették, hogy száz nemzet száz el­lentétét képviselik. Először az oroszok. A cár aranypénzét hozták az országba: aranypénzt és aranyhaju lányokat. Hogy zúgott az élet! Wotka és Pomery. Az orosz katonabanda tánczenét ját­szott naphosszat. A balaiajka ritmusai hasították keresztül a levegőt. Az orosz cári tisztek piros és kék nadrágban, magasszáru csizmákban lejtették az ősi orosz táncokat. Valamikor . . . A konzul nős volt. A lányok tehát úgy eltűn­tek, mintha elnyelte volna őket a föld: Mukdenbe, Charbinba, Vladivosztokba ... a feledés homá­lyába, elátkozott országokba. Félig fanyarul, félig élettelenül vigyorogtak a kínaiak. Nekik mindegy volt, kitől kapták az aranyat és a japánok az el­tűnt oroszok helyébe geishákat hoztak és arany yent. A balaiajka helyén a sanisen és a kotto rit­musa csattogott. És aztán egy harmadik lett úrrá a föld eme kis pontján. És megint összeseregJetíek a világ minden tájáról a népek, hogy ebben a kis paradi­csomkertben önfeledten átálmodják az életet. Misszionáriusokat ütöttek agyon és újra szólt a zene és ömlött a pezsgő. A besüppedt ősi sirkert az utolsó helyig meg­telt emlékoszlopokkal és sírkövekkel. Amott egy japán sírkő kísérteties alakja. Mellette németek, oroszok, angolok és amerikaiak pompázó pirami­sai. Csodálatos feliratok. Különös sorsok homály­ba veszett emléke. A temető sarkában magas fűben virágok kö­zött egy fekete, kettétört kereszt. Rajta ez a há­rom szó: „God have mercy!“ Ki nyugszik itten? Vizsgálom a felírást, betűzöm ... És végre rá­jövök: egy fiatal orosz leány. Olvasom a szöve­get és így tudom meg, hogy az égben sokat fog­nak neki megbocsátani, mert sokat vétkezett: so­kat szeretett, táncolt, ivott és nevetett. Utolsó útjára senki sem kísérte és az az öreg angol, aki véletlenül vetődött arra, a kinai sírásó számára a nehéz orosz nevet nem tudta felírni s így csak röviden ennyit irt: „Te nagy Isten, irgalmazz nekij“ Sz. Sándor. — (Magyar filharmonikusok Prágában.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A. budapesti Operaház és a filharmonikusok egyesített zenekara szeptember hónapban két napos hangversenyt: rendez Prágában. A ?0 tagból álló zenekart a cseh filharmoniku­sok látják vendégül és a csehszlovák keres­kedelemügyi miniszter két vasúti kocsit bocsát ingyen a filharmonikusok rendelkezé­sére. A filharmonikus zenekart Prágában Dohnányi Ernő, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára vezényü s szólistaként Bazili'desz Mária, a budapesti Operaház európai hírű énekesnője, aki tudvalevőleg szlovenszkói származású, működik közre. A csehszlovák filharmonikusok viszont október 31 és november elsején Tallich karmester vezetésével vendégszerepeinek a budapesti Vigadóban. A prágai filharmonikusok hatvan taggal mennek Budapestre. — (Lelkészbeikfaíás Komáromban.) Ko­máromi tudósítónk jelenti: A komáromi re­formátus egyháznak meghívás utján megvá­lasztott uj másodlélké-szét, Galambos Zoltánt jövő vasárnap iktatja be tisztébe Balogh Ele­mér, a dunai református egyházkerület püs­pöke. — (Klimkó szenátort 1200 koronára ítél­ték.) Kassai tudósítónk jelenti: Klinikó Gyula sárosmegyei. Sóvár k' ,0'gben lakó néppárti szenátort a kassai tábla a jegyzői kar meg- rágalmazása miatt 1200 korona pénzbünte­tésre ítélte. Klimkó szenátor 19?3 szeptember 18-án az eperjesi járási főnöki hivatalban panaszt tett a jegyzőknek a választásokon tanúsított pártoskodása miatt s többek közi azt mondta: „Föllazítom az embereket, hogy üssék őket agyon, mint a kutyát. Föüáziíom, ne adjanak el nekik se kenyérnek valót, se húst, hogy éhen haljanak." Klimkó azzal vé­dekezett, hogy szavait csupán a törvényte­lenül eljáró jegyzőkre értette. Az eperjesi törvényszék első fokon 3C0 koronára Ítélte, a tábla most súlyosbította büntetését. — (Az indiszkrét fülek' csendőrt már át­helyezték.) Losonci tudósítónk jelent5: A Lek lei-körrendelet leplezésében bűnös fiileki csendőrőrmcstert, Bures Frantisckct felettes hatósága Fülekről Pozsonyba helyezte át. A „legügyesebb" fikeki csendőr Fűtekről már j már cl is költözött- Egyidejűleg Orosberger: fiileki csendőrörsparancsnokot is áthelyezték' Feledre, Prága, szeptember 7. Eddig csak másoktól hallottam, újságok­ban olvastam, tegnap este azonban saját szemeimmel láttam a csodát: To Ráma, a fakir, aki Párisban a Sorbonne egész tudós- karát megoldhatatlan probléma elé állította, Prágában a Varietészinházban minden este föllép és bemutatja, kézzelfoghatóan bemu­tatja a csodát... A megszokott „szenzációs" program után a színpad hirtelen megváltozik: három szür­ke fal és egy fekete függöny, a háttér. A konferanszié bemondja To Ráma jelenését. Senki sem hallgatja meg. A közönség léleg­zetvisszafojtva lesi a fekete függönyt. Onnan jön a csoda... De nem — csak fehérturbános, magas, feketébe öltözött, negyven év körüli ember bújik át gyors mozdulattal a résen. Csalódás. A látcsövek leereszkednek. Semmi maszk, semmi „színház". To Ráma nem törődik a hatással és hogy még rosszabbul „hasson", leveszi a turbánt. Német nyelven fölszólítja a közönség körében tartózkodó orvosokat, hogy jöjjenek a színpadra, mert azt akarja, hogy közvetlen közelről szemléljék mindazt, amit bemutat­Első szám: To Ráma hét ateókarjáí egy harminc centiméter hosszú tűvel át fogja szuratni. És a csoda így veszi kezdetét: A fakir arca megdermed. Pár pillanatig maga elé néz, egyenest bele a Végtelenbe. Zöld pupil­lája beteges tűzben ég és látom, mint nő meg eredeti nagyságának kétszeresére-... Az ar­con a mártiromság fájdalma, az egész világ minden fájása ott fáj abban a két mély redő- ben. amelyek a szemtől a szájszögletig fut­nak ... Az arc halálsápadt, csak a homlokon gyűl ki a vér, mint egy tüzes karbunkulus. •. így áll néhány másodpercig. A közönség megdermed a pillantás alatt... Ez nem szín­pad, nem nézőtér... ez egy ázsiai sivatag közepén elterülő oázis, ahol egy patak vize csörgedez; ahol egy fakir kígyót bűvöl..- Európa elmerült; a „kultúra" semmivé fosz­lik és semmi sincsen, csak az a két irtózatos szem. amelyek a Végtelent uralják..'. To Ráma meghajlik. jobb karjával gyomra alá nyúl, azután villámgyorsan föl­egyenesedik és bólint: Kész! Minden, ami egy emberben Én, eltűnt belőle. Szenvte’en, évezredes arc. És a két kar kinyúlik: „Feszítsetek keresztre!" A segéd egy hosszú, vastag tüt vesz a kezébe és teljes erejével áídöii a fakir karján, úgy, hogy hegye a kar alján jön elő. Ugyan­ezt megteszi egy másik tűvel a másik karon. To Ráma egy arcizma sem randid és mia’att tárt karokkal végigmegy a kö­zönség sorai között, szinte derűs ez az arc és — sehol egy vércsepp. Annikor a tűket kihúzzák, a sebhely villámgyorsan összeforr. Még mielőtt a közönség magához térhe­tett volna, ugyanilyen körülmények között egy fatáblára vereti hosszú szeggel két ke­zét. Rövid pihenés után egy kétméteres kro- kodilust, egy óriáskígyót, két tyúkot és egy tengeri malacot hoznak ketrecekben a szín­padra. To Ráma vasruddal kipiszkálja a kro- kodilust, a fejére ver, úgy, hogy a pikkelyes szörnyeteg nekiront és tátott szájjal utána kap. To Ráma megvárja a támadást, hirtelen legugol és az állat szeme közé néz. A krokodilus tátott szájjal megdermed, egy pillanat alatt delejes álomba merül és megtorpan a fakir lábalnál. Látszik, hogy küzd a reá- nehezedő akarattal, de nem tudja leküz­deni és megdermed. Ugyanezt viszi véghez a fakir az óriás­kígyóval, majd a két tyúkot hozza ki. A szárnyasok védekeznek, visítanak, érzik a Iegnag3mbb, a halálos veszélyt, de To Ráma a krokodilus nyitott szájába teszi őket, rájuk néz és megdermednek. Ugyanezt teszi a ten­geri malaccal és az óriáskígyóval... Az öt állat olyan békésen fekszik egymás mellett, mint a paradicsomban, ahol a biblia szavai szerint az oroszlán és juh együtt pihentek az árnyas helyen. Azután kombinálva hol felkölti, hol elal­tatja őket és a végén a krokoditust a hátára fekteti, összeüti tenyereit, a tyúkok és a ten­geri malac fölébrednek és visítva elszalad­nak, az óriáskígyót megragadják és ketre­cébe dobják. Eközben a krokodilus egyet dob magán és sziszegve megtámadja a fakirt, aki nyakánál félkézzel megragadja és hipnotizáló tekintete erejével a ketrecbe visszakény- szeriti. * Mindezt két szememmel láttam. Mialatt a közönség egy angol bohóccsaládon mula­tott, fölkerestem a fakirt, hogy megkérjem, magyarázná meg a csodát, amelynek az imént tanúja voltam. To Ráma halálsápadtan ült egy karos­székben. Bemutatkoztam és ő is egy nevet mormolt egy osztrákosan hangzó nevet (To Ráma nem indus, hanem brünni születésű). Pillantása valahonnan nagyon messziről jött vissza, amikor igyekezett megérteni azt. amit az izgalomtól remegve előadtam. Beszéltem pszichológiáról, Freudizmusról, akaratkon­centrációról — To Ráma fáradtan mosolygott- Azután nagysokára, miközben szemei acélakaratu tűzben csillogtak, csak ezt mondta: — A csodában hinni kell és azután, ha hiszünk benne, akarnunk kell. Ez Ázsia titka. Többet a csodáról nem mondott. Érez­tem, nem volt szabad mondania! Egyébként kedves, egyszerű modorú ember, akivel még sokáig elbeszélgettem. Neubauer Pál. Esőre hajló, melegebb. — (A komáromi általános Iparíársulat választmányi ülése.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi általános Ipartáfsulat megalakulása után vasárnap tartotta Bol- doghy Gyula elnöklete alatt első választmá­nyi ülését óriási érdeklődés mellett. A vá­lasztmány a tisztikart választotta meg és fő­titkárrá nagy lelkesedéssel Ivánfy Géza volt iparhatósági biztost, tanácsosává Gaal Gyula dr .nyugalmazott polgármestert, jegyzővé Czirja Kálmánt. A szakosztályok élére tíz alelnöki öt választottak. Megalkották a társu­lat ügyrendjét és a folyó év második felére szóló kölségvet'ést 67.000 korona kereteiben megszavazták. Az ülést tanoncok ünnepies felszabadításának és bes-zegődtetésének ak­tusa fejezte be. — (Nyilatkozat.) A Kassai Újság és Kassai Napló közeli számaiban megjelent „csak a veséjébe" jeligéjű gyalázkodó cik-, keire nincs mit válaszolnom. A módszerüket maguk leleplezték. Egy intakt embert feiio* gadott bérencekkel sárral megdobálni s aztán „kiteregetni a szennyesét": „Ni, mi­lyen -mocskos!" Céljuk az irodalmi életünk tisztázása céljából megindított vitát szemé­lyes mocskolódássa! félrevezetni- Ennek nem megyek utána, ha megpukkadnak, sem, az il* letők. Én haladok a magam utján, mint az a bizonyos karaván a török közmondásban. Amíg engem bántanak, teljék benne kedvük Mihelyt azonban észreveszem, hogy a lelki- ismeretlen gyülöleíihadjáratuknak a közügy vallja a kárát, lesz alkalmam a cikkek egé­szen alacsony indokait föltárni. Addig a cik* kék esztétikai nívójáról és ízlésességéről va­ló ítéletet a közönségre bízom. Kassa, 1925. szeptember 7. Sziklay Ferenc dr. — (Ujjlenyomat, amely 8 esztendő múl­va árulta el a rablógyilkost.) Berlinből jelen­tik: Berlin északi negyedében nyolc évvel ezelőtt meggyilkoltak egy Jakobi nevű korcsmárost. A gyilkosnak nem jutottak nyomára s mindössze ujjlenyomata maradt áruló jelnek a korcsma egyik asztalán. A né­met rendőrség azóta híven őrizte az ujjle­nyomatot és nemrégiben küldte szét a má­solatát a külföldi fővárosok rendőrségeihez. A napokban kiutasítottak Dániából egy Da- nielowski nevezetű pincért s ez alkalommal Kopenhágában ujjlenyomatot vettek tőle. Alighogy átkerült Danielowski Németország­ba, a kopenhágai rendőrség fölismerte, hogy az ujjlenyomat azonos a körözött 'egykori rablógyilkoséval. A küldött jelentés alapján a gyilkost azonnal letartóztatták. — (Megalakult a nyilai kereskedők és iparosok testületé.) Az uj ipartörvény értel­mében a nyitrai kereskedők és iparosok va­sárnap alakították meg közös egyesületüket. Az alakuló közgyűlésen Halachy járásifőnök elnökölt. A megejtett szavazás során nagy többséggel a hivatalos jelelőlistát fogadták ©1. így az uj egyesület elnöke Jedlicska Gyula, az ipartestület volt elnöke tett. Alel- nökökké választották: Bársony Henriket, Janecska Rezsőt, Széchenyi Sándort és Schiller Henriket, ezenkívül megválasztották a 48 választmányi és 18 póttagot. Jedlicska elnök köszönetét mondott megválasztásáért és azonnal kifejtette programját, amelyet a közgyűlés élénk tetszéssel fogadott. — (Elkobozták a nyitrai Voia Ludut.) Nyitrai tudósítónk Írja: A keresztényszocia­lista párt szlovák osztályának hivatalos lap­ját, a Nyitrán megjelenő Vola Ludut vasár­nap az államügyészség elkoboztatta. Az el­kobzás Merel István főtitkár cikke miatt történt, aki a legutóbb Turchányi ügyvédnél tartott házkutatásról elitélőleg irt. — (Egy kassai kereskedő felgyújtotta a házát.) Kassai tudósitónk jelenti: Grossmann Jakab kassai kereskedő tegnap délután föl- gyujtotta Luzsénszky Pál-utca 18. számú házát, hogy a biztosítási összeget fölvehesse. A rendőrség letartóztatta- Grossmannt az tette gyanússá, hogy a tűz előtt átvezette tehenét a szomszéd istállójába­— (Dobsinai-utca lesz Budapesten,) Bu­dapestről jelentik: A székes főváros Köz­munkaügyi Tanácsa elhatározta, hogy az első kerületi Mártonihegyi útból kiinduló névte* len utcát Dobsináról Dobsinai-utcának neve­zi el. xx Koncessziómentes rádióanyag kapha­tó Isola R. Kettner, Prága, Have’ská Í9. — (Az aranycsinálás titka), vagyis a vagyonszerzés művészete megoldott pro­bléma annak, aki tud szuggerálni. Egy spe­ciális módszerrel a szuggerálás és veszély­mentes hipnotizálás könnyen elsajátítható. Részletes ismertetés lapunkra való hivat­kozással „Magnet'zmus, Budapest, 5. sz, posta; 42. fiók." címre ajánlott levélben be­küldött Ke 10.— ellenében. To Raima, a fakir-csoda Prágában Akit keresztrefeszitenek és aki az óriáskígyót és a krokodilust megbüvöli

Next

/
Oldalképek
Tartalom