Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-13 / 207. (950.) szám
Vasárnap, szeptember 13. h zölgoini lüiüiir pr€iiSiác5éls a zólyomi katolikusok istentiszteletébe is beleköt inár a soviniszta politika — Keli-e a magyar prédikációkhoz s a húszszázalékos kisebbségi arányszám? Zólyom, szeptember 12. (Saját tudósítónktól.) A Zólyomban nagy számban élő magyar katolikus hivök hosszú időn keresztül meg voltak fosztva attól, hogy magyar prédikációt is hallgathassanak, mert a magyarnyelvű egyházi ténykedéseik Zólyomban érthetetlen módon meg vannak tiltva. Nemrégen azonban kérvényt adtak be a zólyomi magyar katolikusok Blaha besztercebányai püspökhöz, hogy engedélyezze a magyarnyelvű prédikációkat. A püspök természetesen eleget tett hívei kérésének s azóta a zólyomi magyar prédikációkhoz nemcsak katolikusok, hanem a más vallásfelekezetek tagjai is ellátogatnak. Zólyomi sovén szlovák körök a magyar közönségnek ezt a vallásos ténykedését természetesen politikai szemüvegen keresztül bírálják el és politikai provokációt látnak abban, ha a magyarnyelvű ájtatosságtól minden emberi és isteni igazság ellenére megfosztott zólyomi magyarság a katolikus templomot tölti meg vallásfelekezetre való tekintet nélkül magyar prédikációk alkalmával. Ebben már csak igazán nem lehet politikumot felfedezni, viszont az a tény, hogy a zólyomi magyarok ez a feltűnő préd'kációláto- fatása a friss püspöki engedély óta miért mutat politikai szint, azt azoknak kellene legjobban tudniok, kik politikai tendenc'át érvényesítettek a templomok és egyházak ügyeiben is. Legérdekesebb az egész ügyben a rimaszombati Qemer.-Malohont állásfoglalása. Az elvakult sovinizmusáról nevezetes lapocska Így ir a zólyomi katolikus prédikációkról: „Értelmes ember nem lehet az ellen, hogy a magyarok saját nyelvükön dicsőíthessék istent, ha elege n dő számban van- a a k, de védekeznünk kell, hogy ilyen címen a szlovák Zvolenben politikai provokáció történhessen". Ugylátszik, már a templomokban is kötelezővé akarja tenni a 20 százalék kisebbségi számarányt a jeles Q. M. + Sérvben sienveilk + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugónélküli sérvkötönk, mely éjjel Is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnéí. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Randi has-, hát- és melimelegitő Jmü" ftötszerMz Brafislava, Onna-a. 51. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztetnek felborult a nemet és magyar szodfiMemohroiáh választási paütuma A prágai német központ Kalmár Henriket akarja mandátumhoz juttatni — A keleti körzet a pozsonyi önjelöltek ellen Pozsony, szeptember 12. Egy hét sem telt el a komáromi szociáldemokrata kongresszus óta és a kongresszus legfontosabb határozata, a nemzetgyűlési jelölések megáílapitása máris felborult. A csehországi német szociáldemokrata párt a kongresszusra Schweihardt képviselőt küldötte el, aki a pártvezetőségnek beszámolt a kongresszus határozatairól. A német párt, amelyre a szlovenszkói magyar és német szocialista pártok választási költségeinek viselése hárul, nincs megelégedve azzal, hogy a komáromi kongresszus a behívás sorrendjét olyan módon állapította meg, hogy a négy első helyre magyar szociáldemokraták kerültek. A német párt vezetősége ezért csütörtökön ismét Pozsonyba küldte Schweihardt képviselőt, aki még az nap este közölte a pártvezetőséggel a német párt utasítását. A prágai központ a leghatározottabban követeli, hogy a nemzetgyűlésbe legalkalmasabb embere, Kalmár Henrik volt magyar népbiztos kerüljön és a magyar párt csak a második és harmadik helyet foglalhassa le. A szenátusba Kalmár helyére Masár Ágost pozsonyi volt polgármesterhelyettes jelölését kívánja Prága. A pozsonyi központ érthető idegességgel fogadta ezt a határozatot, mert hiszen ilyen módon a két ambiciós önjelölt: Fehér Ferenc és Schulz Ignác nem is számíthatnak arra. hogy valaha is a nemzetgyűlésbe bekerülhessenek. A keleti körzet állásfoglalása következtében még a második és a harmadik hely sem bizonyos számukra, mert Kassa és környéke határozottan kivánja, hogy a pozsonyi pártközpont Kassának és Komáromnak igényeit feltétlenül respektálja a sorrend megállapításában. Uj dézsutótcat mz állam /Megjelent a kormányrendelet a hatóságok ténykedésének díjazásáról — Doktori oklevél nosztrífikációja csekély ez^irö'száz koronáért — Magán vasút államosítása iránt be® adott kérvény tárgyalása húszezer koronába kerül Pr ága, szeptember 12. Mintegy hat hét előtt jelent meg a köz- igazgatási hatóságok ténykedéseiért íize* tendö dijakról szóló törvény első végrehajtási rendciete, amelynek részleges tót)1 .za® ti szerint oly szédületes összegeket kell fizetni a hivatalos személy minden tollvonásáért, hogy az adókkal agyonboldogitott polgárnak^ egyszer s mindenkorra elmegy a kedve attól, hogy a hatóságoktól bármit is kérjen. Ma adta ki a kormány az említett törvény második végrehajtási rendeletét, amely az iskola*, pénz-, kül-, vasút- és postaügyi reszortokban fizetendő d;jakat állapítja meg. Tekintettel arra, hogy ezek a szakok a lakosság legszélesebb rétegeit érdeklik, a díjjegyzéket részletesen ismertetjük. Tanügyi dijak Az iskolaügyi illetékek megdrágítják a tankönyveket, az iskoláztatást, mert a tan* könyv szerzője a miniszteri jóváhagyásért nyomtatott ivenkint 30 K-t köteles fizetm Ha a tankönyvben képek is vannak, ezekért a nagyságuk szerint külön 5—10 I< fzetendő Ha a tankönyviró kéziratban terjeszti e’ö könyvét, úgy a jóváhagyásért 200—1000 K-t iizet. Magániskola engedélyezéséért 1000 K a taxa, mig a magánzeneiskolákért a község nagyságához képest 50—100 K illetéket róhat ki a minisztériumA főiskolákon: az orvosdoktori diploma noszfriflkálása 1500 K; más doktorátus nonsztriíiká’ása 500 K; egyes szigorlatok és a doktori dlsszr\rtác-ó honosításáért 200 K 5ár; ál® lamvizsgák, záróvizsgák honosi ása (pl. mérnököknél) 1000 K-ba kerül. Ha az egyetemi hargató a külföldön lehallgatott szemesztereket itt akarja érvényesj- teni, minden félévért 100 Kst f'zet. Az utólagos beiratkozási engedély aránylag olcsó, csupán 50 I<. A közép!sko!ákon az idegen állampolgársággal biró diák felvételi engedélyének ára 50 K. Magántanulók érettségi vizsgája, tam'tóképzőintézeti növendékek korengedélye 50—50 K. Középiskolái érettségi trzo- nyitvány nosztrifikálása 100 K=ba kerül. A pénzügyminisztérium a következő díjszabás szerint dolgoz:k: , Adómentes szesz, cukor és ásványolaj- vétel engedélyezése 10—10.000 K; a gazdasági szeszfőzők napi kontingensének túllépése 10—200 K®érí szerezhető meg- Szeszgyártási engedélyért, ily engedély átalakításáért 1—20.000 K dijat kell* fizetni. A szesz, cukor és ásványolaiadókra vonatkozó rendelkezések alól bárnrlyen kivétel engedélyezéséért 20—1000 K dij fzetendő* Fogyasztási adók hi felen gedé’yezésé- nek 50—1000 }( a d ia, mig ha egy pénzintézet vállal garanciát évenként az adók® ért, megteheti, ha 20.000 K-t fizet az enged él vért. Vámgaranóa vállalásért csupán 5000 K jár. Szabad borszállítás engedélyének dija 400—10.000 K- Vámárunak magánhelyiségben való elhelyezése is megszerezhető 400 K*ért. Transitóengedélyért 2000 K jár. Az el- számo’ási eljárásban mindennemű cselekményért, melyhfez külön engedély szükséges, 50—5000 K fizetendő. A külügyminisztérium a fél kívánságára 50—5000 K*ért jár el idegen hatóságoknál. Viszonossági tanúsítványért 50—1000 K-t kell fizetni, míg a szuperlegaii- záció d:ja 50 K. Pénz, értékpapűok, ékszerek kézbesítéséért a külügyminisztérum a kézbesített tárgy értékének fél százalékát vonja le. A vasutügyi minisztérium 20.000 K-ért ad engedélyt a vasutak tűzveszélyes területein való építkezéshez. Ma- gánvasutak építésénél az engedély alapárt 100 K, melyhez 20 K „kilométerpénz" járul Iparvágány engedélyezésénél a terepszemle dija 2000 K, a rész’etes terv jóváhagyása 3000, a bejárási és a kisajáö* íási ef árás 5000 K; ugyanennyi a műszaki felülvizsgálat dija is. A legkisebb iparvágányért is tehát mintegy 18— 20-000 K-t kap az á'lam a gyárüzemfö! azért, hogy az a vágányt engedélyezni kegyeskedett. Magánvasut engedélyezésért minden egymillió K alaptőke után 1000 K iár. Magánvasutalc államosítása Iránt benyújtott kérvényt tárgyalásáért 20.000 Kst kell f'ze ni, Egy mozdony engedélyezése 2000 K, műiden más forgalmi eszköz engedélyezése 1000 K. Magánrvasutak menetrendiének jóváhagyása 5000 K. A postajügy] minisztérium 500 K-crt ad magántáviróepitési engedélyt. Magánrádlófeladóállomás engedélyezésének ára 50—3000 K. A statisztikai hivatal 10—5000 Ksért bocsátja a felek rendelkezésére azt a statlsz ikai anyagot, amelyet egyébként nem ad ki a ny'lvános- ság számára. Ugyanilyen összeget fizet az is, aki a statisztikai liivafa1 Szak* véleményét akarja igényhovenn! bármilyen kérdésben. íme itt áll előttünk az állam, mint kereskedő. Nem, ezt a szót nem használtjuk annak az: üzérkedésnek a jellemzésére amelyet a koalíció folytat az állam nevében Az áham „áruit" az adókkal s az edd'~,: üledékekkel eddig is tulfzeftük a legújabb ..árjegyzékek" azonban a maguk b;zonvta- lan és önkényesen alkalmazható horribilis tételeikkel igen alkalmasok arra, hogy a most készülő s a tisztességtelen versenyről szóló törvény paragrafusait az ügyészségek a kormányhVata'lok szabadjára eresztett knfáriain próbálhassa ki. Sírásó Péterné vége Irta: N. Jaczkó Olga Néha a feleségét is magával vitte az ember, ómig ő ásott, ásott, az asszony kosárba kaparta és oldalra hordta a földet. De legtöbbször felbosszantotta az urát mindjárt a munka kezdetén. Mig 6 kimérte a sir nagyságát, Rozi rendszerint letelepedett egy szomszéd sárra, melyet már jó puhán vert ki a gyep és bámult. A dolgozó embernek mindig teher a dologtalannak jelenléte. Hátha ^még beszél! Az ember minden idege sodródva ieszül, hogy minél előbb átjusson a feladaton, mint a cérna a tü fokán, a beszélő pedig mindegyre göböt köt rá, vagy elszakítja. Rozi pedig folyton beszélt. Hiábavalóságokat, mint az asszonynép szokott. Mikor az ura megszelte a gödörnek a gyepet és a rögökkel kifordult a csengettyükék, rezgőfüvek, szamócabokrok gyökere, az asszony rákiáltott: — Gonosz ember vagy! Ezeket leszedhetnéd, mielőtt nekifogsz az ásásnak! Péter megállt és nem tudta, belevágja-e a lecsegö asszonyba az ásót, vagy mit csináljon, ilyen bolondokat, hogy ő virágot szedjen, mint zalami pöndölyös libapásztor, mikor a kenyér jgyében nyúzza tenyeréről a bőrt! Aztán mégis csak a föld hátába vágta az ásót, a legjobb asszony az a jó barna föld, az a josszus ember minden ütését szó nélkül birja. Kivágott egy kákabokrot, mert éppen a nyirkos, mocsárbaliajló szélen ásott és azt dobta a íelesége felé. — Látod: korbácsot fonok belőle és megraklak, ha nincsen eszed! De hiába, az asszony mégis kiválogatta a rögökből a szekfüt, a harangvirágot, átkötötte a korbácsnak ígért káka szálával és rátette egy szomszédos sírra. Bolond, bolond — dörmögött az ember —> mintha egyszer nem rothadna el úgyis minden! Egyszer azonban ö is tétovázva állt meg a kijelölt sírhely előtt. Mikor valahol messze földön meghalt a nagyságos ur és hazai földbe kívánta a tetemeit. A kripta zárjáról már levakarták a rozsdát, mindent előkészítettek az uj koporsónak, amikor a titkár mégegyszer telefonált. Hogy nem a kriptába, hanem valóságosan a földbe. Azt is megjelölte utolsó szavaival, hogy melyik tagba kivánja a sírját. A legszebb búzatermő volt. Most is úgy rengtek rajta az érett kalászok, mint a rneghusosodott napsugarak. Talán gondolta az ur: hátha még valami életinjekciót ad rothadásának az a termőföld, hátha bebalzsamozza ott az isten áldás? Péter hazaszalajtott valakit a kaszájáért, csiholva fente az acélt, mikor mellé lépett az ispán. — Mit akar evvel? Itt a hatói kaszál és nem mi! — Tekintetes ur, mégis csak élet, ne dűljön ?. sírba! — Ej, nincs arra idő, a koporsó már ott van az állomáson, a titkár ur kimerült, minél előbb végezni kell a temetéssel! A pap is megérkezett már. Siettek, mert a holt ember köztünk maradása hosszú és kellemetlen rövid időre is. Már a tábla szélén álltak a szekérrel, feszegették a külső ládát, orrfacsarva csapott szét a jelenlévők között a karbolos fürészpor, a vásznak szaga, amelyek arra vigyáztak a hosszú utón, hogy a köztük fekvő test legyen itt még egyszer a „nagyságos ur“ és nem pusztán az undorító erjedés. Megnézték a leólmozott koporsó üvegablakán át és egyesek meghatottan búcsúztak tőle a viszontlátásra, mások azon sajnálkoztak, hogy a koporsó ezüstveretét nem fogja többé viszontlátni és hasznára fordítani senki. Péter a kalászok hiábavalóan elesett rendjét szánta és keserűen szólott az asszonynak: — No Rozi, miért nem mozdulsz? Szedd fel a piros mákvirágot! Most meg az asszony legyintett nembánóan. — Mire az? Ez a dolog rendje: a halál mindent elvégez, átmetszi az ember kezében a friss kenyeret és az Örülő virágokat — mindent! A férfi úgy vélte, üresen lötyögnek az asz- szony száján a szavak, tőle tanulta, azért csépeli. Pedig hát mélyről, kínnal teli jöttek, a száraz tüdeje aszalta őket olyan zörgőre, ö már érezte, hogy mindent elvág a halál — ő is meghal a virágszedő kedvével és a fájdalom átmetszi majd a Péter szivét, a puha kenyeret., a gyerekekét, mint a játszi csengettyűkét és a piros epret. Később a férfi is észrevette. Semmi sem kellett többé annak az asszonynak. Elhagyogatta a munkát, a gyerekek is úgy maradoztak a gondatlanságában, mint az apadó patak szipogó cseppjei 3 száraz partban. A pendelykéik vasárnapról- vasárnapra mosatlanok maradtak s még nyár elejétől tarkállott rajtuk a cseresznyéiéből csöpög- tetett rózsa, amivel játszva rongálja a gyereknép a ruháját. Egy darabig piroslott a cseresznyelé, aztán feketére száradt . . . Péterhez még kijárt, de csak a szemével segített . . . olyan sorvasz- tóan tüzelt a nézése, hogy szinte száradtak körülte a nyirkos rögök — Péter, mikor majd nekem ásod! — Péter eleinte elodázta. — Ugyan már, no! Aztán beszélgettek róla. Mint a szegényemberek, akiknek a tenyerükbe vésett mementót el- vastagitják a fölibe nőtt bütykök, nem tudják leolvasni, nem ábrándoznak róla finom, talányos borzadással, hanem azért mindig készek a halálra és nem bátortalanok a megbeszéléséhez. — Péter, mikor majd nekem ásod! — — Ne félj Rozi, tfnegásom. Hiszen más úgysem tudná a kedvedre! Másodszor már igy válaszolt az asszony halálkészülődésére. Az nyügösködve vitte tovább, mint a gyerek, aki még egy • és még egy cifra rongyot kunyorál a báburuhájára. — Milyen koporsót veszel, Péter? — Hm . . . amilyenre futja! — — Futná . . . hallod: futná, hogy aranykcszoru is lenne rajta papírból? — Meglátom! — Hát inkább ne legyen, no! Mert akkor nem lenne szemfedőre és én nem akarok vastag lepedő alatt nyugodni. Meg nektek is kell a lepedő, úgy sincs már csak három jófajta. — Ne félj Rozi! Most eJsatnyultál, de jó asz- szony voltál te addig, koszorút is veszek, megérdemelted! — Fejkötőt varr az ispánné, megígérte. Még %-- — -------------------------------------------------------------...................................................................................................................... l l I IN I — ■ ' ^ Éh gyomorra fél pohár % SOS jó étvágyat, scHMiDTHAUER-féie 12 ALLUJLllLU hcseraiiz “TJ2SSL >■** Az ifiMIBBl KfiHPsswa iéwesitfendő össze imúsfaitfa keserűwlzzel. Ilim .1 ■m»«iímhjuriin—imtt»*ni n n
