Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-12 / 206. (949.) szám

Szomfiaf, szeptember Í2. SPftÁóAiMAfTMÍpFmwP 5 Nyárvégi pcmpás délutánon — mikör a napfény szine olyan, mint a drága óboré, a melege pedig édesen per­zsel, mint a már hamvadni tért, de kiújult szere­lem — fejedelmi heverészést műveltünk egy tát­rai villa délnek nyíló verandáján. A veranda mel­lett íehértestü nyírfák csörömpöltek nyugtalan leveleikkel, csak vagy négyecskén voltak, kicsi család, mindegyiknek kérgében egy-egy mono­gram, az első betű mindegyiken „H.“, a második más és más. Talán egy família tagjai vésték oda a neveiket? Legjobban furcsállottam a legszembe­tűnőbbet, mindjárt elől, azt mondja: „H. P.“. — Már hogy lehet valakinek olyan kezdőbetűje, ami lóerőt jelent? A nyírfákon túl a csalitos volt, ahová a her­cegi kegyur őzei járnak málnát csemegézni, a csa- litoson túl a völgy, a puha zöld hullámokkal hul­lámzó tenger, azon tud a messzi hegyek andalító selymei. A nyírfákról pedig mindig arra az orosz kollegámra kellett gondolnom, akinek könnybe borult a szeme, valahányszor a steppékről be­szélt, a végtelen orosz síkról, ahol mellen fölül ér a buja fű és fenyő meg nyírfa nő testvéri vegyes- ségben. Hogy tévedtek ide is, a fekete fenyvesek közé, ezek a nyirsihederek? Hetekig tartó zimankó előzte meg ezt a na­pos délutánt. Ünnepi áhítattal nyujtóztattuk el íekvőszékeinket a verandán, mikor az. égi kegye­lem folytán bomladozó felhőket észleltük s az első, drágalátosan melengető sugarak már fekve találtak, mint boldog utasokat, kik első osztályú jegyeket váltottunk a Nirvána felé. Retour nélkül. „Mmmm . . . mmm“ — ilyenkor csak ennyi hallatszik a fekvőszékek utasaitól, összeszoritott ajkak mögül egy furcsa, zümmögő, vibráló hang, kicsit emelkedő kottákkal. A jó érzés doromboló megnyilvánulása, mikor a magas égövi napsugár harapni kezdi az arcot, a behunyt szemhéjakon át tüzes karikákkal tarkázott rózsaszint mutat s va­lami soha máskor nem érezhető, pogány jó illatot csal ki az egészségesen piruló teint-ből. A ,,mmm“ néha feloldódik ilyenformán: „Mmmm, de jó! Mmmm, de pompás!“ Néha csak sóhajba törik: ,Nnnnnnagyszerü . . .“ De ilyenkor is a kemény mássalhangzók egészen ellágyulnak, hehezetté olvadnak a csudajóságtól; valami ilyen lesz belőle: „Nrmnasszehüü . . .“ Szőke, boglyas, hajkorona alól azt kérdezi egyszerre a partnernőm, utitársam a Nirvána- utazásban: — Mondja, mi szeretne most lenni? Csodálatos, hogy megérezte. Milyen egyfor­mán érezte velem. Ilyen az emberben az örök tel­hetetlen. Ha kínlódik, boldogság után vágyik. Ha jól érzi magát, ebben a jóérzésben is valami ho­mályos áhitás bontakozik egy ismeretlen forma után, mely a jólét másmilyen kerete volna. Gon­dolkozni kezdtem a kérdésen. A nap dühösen per­zselt, belevibrált minden porcikám, mintha viola- szín parázsból lenne a testem Az uijaim görcsbe szorultak a tulpihent izmok nyujtózásával, az állam — éreztem — makacs lett és éles, a sze­mem szembenézett a nappal és mintha kicserélt én szólt volna belőlem, egészen őszintén mondtam: — Keselyű szeretnék lenni. Fent Ívelnék, ki­terjesztett szárnnyal (és ezt a viharszélnek neki- feszülést éreztem a két karomban) ott a barna, rémületei sziklatornyok magasságában; a patta- nóan rugalmas tolláimon megvillanna a napfény, a félelmesen hegyes, izmos karmaim összevonva, zsákmányéhesen, a csőröm hasitóan éles, érzem, mily kegyetlen mohó fegyver. A szemeim mindent látnak mértföldes körökben, ni — amott egy gyá­moltalan kis őz-gida! Összecsapott szárnyakkal, viharként zúgva zuhanok reá, a karmaim bele­vájom a puha, fiatal testébe, felragadom magam­mal s egy magányos szirten, békén, zavartalanul marcangolom. Egyetlen hasítással feltépem az ol­dalát, nézze, mily piros, puha, forró a húsa, a ró­zsaszín vérhabos zsenge tüdeje, a mája, a még dobogó szive . . . — Jesszusom, mi van magával? Kész véreng­ző bestia! Ilyen vágyakat vált ki magából a me­lengető napfény? — Bocsásson meg, nem tudom hogyan, de igy volt. Nos és maga? Mi szeretne most lenni? — Cica. Szép selyemszőrü cica. És dorom­bolnék. Valaki simogatna, hosszú, finom ujjak babrálnának a puha prémem fölött, csiklandoznák a kicsi, hegyes fülemet és ez nagyon jó volna és olyan jól esnék dorombolni, hozzábujni a simogtó kézhez. Látja, ’ez a különbség kettőnk között. Ilyenek maguk férfiak s ilyenek vagyunk mi nők! Igazat adtam és elhallgattam, mert mindig három a daru. És mégsem igy van. mert kevéssel utóbb megint csak egyformán szövegeztiik meg minden érzésünket: — „Mmmm . . .“ — „Mmmm . . Tyn. — (A komárommegyel nyugdíjasok értekez­lete.) Komáromi tudósitónk jelenti: A kornárom- megyei volt jegyzők és tisztviselők, valamint ezek özvegyei Komáromban értekezletet tartot­tak és állást foglaltak a zsupáni hivatal ismeretes felhívása ügyében, mely a nyugdíjasoktól ismé­telten okmányokat követel be a nyugdijak uj ren­dezéséhez. Az értekezleten panaszos szavak hangzottak cl, hogy ez mily súlyosan terheli meg •a nyugdíjasokat, akiknek 100—150 koronájába ke­rül, amely összeg soknál egyhavi nyugdíj össze­gével egyenlő. Megjegyzendő, hogy ezeket az okmányokat az illető tisztviselők nyugdíjazásuk­ról már egyszer mind beszerezték. Hajsza a Stamárami Dimahldon @3sr @i©sáf%s iiöiriF után Megtudta, hogy házkutatást tartottak nála és el akart szökni — Egy pénzügyőrrel futva menekült a hídon — Tegnap Budapestre szállították a szökevényeket Budapest, szeptember 11. (Saját tudósítónktól.) Izgalmas hajsza játszódott le a komáromi Dunaparton. A ko­máromi rendőrségnek néhány hónappal ez­előtt feltűnt egy feltűnő elegánsan öltözött szép f alai asszony, aki Prágából érkezett a városba, ahol szülei lakásán tartózkodott. Rendkívül nagylábon élt és feltűnően költekezett. Egymást érték a hajnalig tartó dáridók. Nyilvánosan ritkán mutatkozott. Karjáról sohasem hiányzott egy kis selyemszőrü öleb. A detektívek megfigyelték, hogy a kora hajnali órákban többször átment a csehszlo­vák—magyar határon és körülbelül egy óra­hosszat tartózkodott csehszlovák területen. Pár nappal ezelőtt távolíétében a detek­tívek házkutatást tartottak a szép nő la­kásán és közel negyedmillió csehkoronát és nagy köteg külföldi levelezést foglal­tak le nála. Mikor az asszony megtudta, hogy laká­sán házkutatást tartottak, futásnak eredt és el akart menekülni Komáromból. A rendőrök észrevették és utána eredtek. Izgalmas haj­sza keletkezett az elegáns uriasszony után, aki a Duna hídja felé menekült. Itt egy cseh­szlovák pénzügyőr csatlakozott hozzá és ketten futottak a hid közepe felé. itt érték utói őket a kerékpáros rendő­rök. Az asszonyt és a férfit elfogták. Mindakettőt Budapestre szállították. Budapesti lapok értesülései szerint a letar­tóztatottakat tegnap délután a katonai ügyészségre vitték, ahol kémkedés miatt in­dul meg ellenük az eljárás. I prágai spaggllhosl Halálra Hélléft Trefny nam tagadott — Kilenc halálos fej szecsapássa! ölte meg atyját — „Húszán voltunk gyerekek!“ „Agyonütöttem édesapámat!“ — mondta a huszonnégy éves Trefny Goítlieb a csend- őrségen május 29-én reggel 4 órakor. „Megszabadítottam családomat. Kínozta anyámat és mindnyájunkat ez a gazc-m* bér s ezért fejszével agyonverjem!" S Staré Podlesyben a Trefny-házban va­lóban megtalálta a csendőrség a 48 éves bá* nyász holttestét. Az orvosi vizsgálat meg­állapította, hogy kilenc csapást mért a fiú apjára az éles fejszével s mind a kilenc seb halálos vöt. A prágai eskiidtbiróság tegnap vonta fe* lelősségre a fiatal apagyilkost, aki kihallga­tásakor részletesen elmondta a gyilkossá­got és annak előzményeit: — „Mikor apa hazajött, mi már alud­tunk. Haragudott mindnyájunkra, hogy ott* hon vagyunk és nem dolgozunk. Aztán el­ment a fáskamrába, ahonnét magával hozta a fejszét. Lefeküdt, de újból felkelt és mind* nyájunkat fenyegetett. Tizenhét éves nővé­rem, öcsém és anyám a két éves gyerekkel a pincébe menekültek s én egyedül marad* tam apámmal a szobában. Apám lefeküdt és utolsó szavai ezek voltak: „Hiszen ezt nem fogjátok kikerülni!" Ez annyira felbőszített engem, hogy kiragadtam kezéből a fejszét és agyonvertem őt!" A fin a véres tett után megmosakodott, lement a pincébe és ott elmondotta any­jának és testvére nek, hogy agyonütötte bántalmazójukat. Ezután pedig önként jelentkezett a csendörségen. — Húszán voltunk gyerekek — egészíti ki a szörnyű képet a vádlott — és egy szo­bában laktunk mindnyájan. A csendőrségen azt vallotta, hogy az anyja éjjel-nappal dolgozott, de ez mind ke­vés volt, mert az öreg Trefny mindent el­ivott. A fő tárgyal ásón azt mondta a fiatal apa­gyilkos, hogy nem akarta apját agyonütni de a tanúvallomások épp az ellenkezőjét bi­zonyították. A b'róság az esküdtek verdiktje alapján köíéláltali halálra Ítélte az apagyilkost. Zsáfebavarrva a Szaluéba ű&üta lseőmet Páris legújabb szerelmi drámája — Egy fiat alember tragikus találkozása régi jegyesével A gyilkos az izgalmak következtében megél ült Paris, szeptember 11. (Saját tudósitónktól.) Párisi vérfagyasz­tó szerelmi dráma tartja izgalomban. Tegnap este Páriától néhány órányira a halászok tö­mött zsákot húztak ki a partra. A zsák kibontásakor megdöbbenve lát­ták, hogy a véres rongy egy ftatai nő holttestéi rejti, akit csak pár órával ez­előtt gyilkolhattak meg. Azonnal értesítették a rendőrséget. Alig, hogy a kagylót letelte az ügyeletes rendőr­tiszt, felpattant az ajtó és egy rémült arcú, tébolyodottnak látszó fiatalember rohant be. — A nevem Louwier — mondotta — gyilkoltam. Megöltem azt, akit legjobban szerettem. Tartóztassanak le. Rögtön sejtették, hogy a két eset össze­tartozik. Louwier a következőképp mondotta el a gyilkosságot: Pár évvel ezelőtt megismerkedtem Cu- ren Irmával, egy. gazdag birtokos leányával. Hamarosan kölcsönösen megszerettük egy­mást- Gyakran jártam hozzájuk, bár az apa ellenezte. Két éve már teljesen összetartoz­tunk. Nemrégiben Irma apja kiutasított a házból és a leányt erőszak­kal Bíanche Paul fiatalemberhez kény- szeritette feleségül. — (Sikkasztó kereskedelmi utazó.) Po­zsonyból jelentik: Lederer Alfréd 26 éves kereskedelmi utazó a műit héten gyümölcs­vásárlási célra 16.500 koronát vett föl a po­zsonyi Lehner és Bettelheim cégtől. Lederer útjáról visszatérve, csak 9800 koronával tu­dott elszámolni, a többit elköltötte. A cég föl­jelentésére letartóztatták. Mielőtt még az ügyészség fogházába szállították volna Le­dérért, újabb följelentés érkezett ellene, mely szerint egy másik kereskedőtől 1400 koronát csalt ki. — (Polgári iskolái kap Tiszolc.) Rima­szombati tudósítónk írja: Tiszolcon állami polgári iskolát emelnek. Az építkezési költ­ségekre a járási képviselőtestület egymilliós kölcsön felvételét engedélyezte. - A kölcsönt prágai és pozsonyi bankok folyósítják. Irma nem merte bevallani szerelmünket és Blanche felesége lett. Tegnap este a Szajna partján sétáltam, amikor egy autó megállóit a parton s egy ur cigarettával a szájában kilépett az autóból s tüzet kórt. Gyufát gyújtottam. Ebben a pil­lanatban az autóból meglepett kiáltást ha­llok: — Louwier! Rögtön ráismertem a hangra. Az Irmáé volt. A tüzet kérő ur csak Blanche lehetett. Hihetetlen izgalom fogott el. — Ez a nő két évig a kedvesem volt — kiáltottam, — most újra megtaláltam és többé nem válók el tőle. Irma közénk vetette magát. Blanche revolvert rántott. Én Blanchera lőttem, de golyóm kedvesemet találta. Blanche autóba vetette magát és elme­nekült. Én egy rongyos zsákot találtam a parton, belegyömöszöltem a holttestet és a Szajnába dobtam. Alig, hogy vallomását befejezte, a sze­rencsétlen fiatalember őrjöngeni kezdett és le akart ugrani a harmadik emeletről. A ha­tósági orvos megállapította, hogy a borzal­mak következtében megőrült. — (Kolera Japánban.) A Daily Telegrapli jelenti Tokióból, hogy Jokohamaban és To­kióban terjed a kolera. Jokohamaban eddig 50 koleramegbetegedést jelentettek be. — (Kettős villámcsapás Gömörben.) Ri­maszombati tudósítónk jelenti: A múlt hó végén Görnörmegyén átvonuló vihar Krasz- nahorkaváraiján két emberáldozatot köve­teit. Csatlós István és Korin tos József vár­aljai fiatalemberek, akik egy szénakazalba menekültek, a villám agyonsujtotta. — (Gázol az operaénekesnő.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Alpár Gitta, az Operaház tagja magavezette autó­jával elütött egy bérkocsit, amelyben Gelb Adolf kávéháztulajdonos ült. Gelb súlyosabb, a bérkocsis könnyebb sérülést szenvedett. A vizsgálatot megindították. Mn&Sidó €p Váltakozva felhős ég, nagyobb eső­zések nem lesznek, a hőmérséklet még a normális alatt marad. Ural­kodó nyugati szél. — (Halálozás.) Bar tón István tiszte­letbeli kanonok, mezőkaszonyi római katoli­kus plébános szeptember 7-én 56 éves korá­ban elhunyt. Temetése szeptember 10-én volt nagy részvét mellett. — (Szlovenszkó a szélhámosok paradicsoma lett.) Besztercebányai tudósítónk jelenti: Szlo­venszkót valósággal elárasztják a legkülönfélébb szélhámosok, álügynökök, álfényképészek és egyéb valódi csirkefogók, akik a magyar és Szlo­vák lakosság jóhiszeműségét a leggaládabbuí használják ki szélhámoskodásokra. Legújabban „előnyös" kölcsönöket szerző ügynökök jelentek meg Középszlovenszkón. Azt Ígérik, hogy nagy összegeket tudnak kölcsönként biztosítani. Költ­ségeikre előleget csikarnak ki a hiszékeny embe­rektől s azután meglépnek. A múlt héten egy ilyen kölcsönügynök érkezett a zólyommegyei Detva községbe, azonban póruljárt, mert a lakos­ság mcgneszelte, hogy szélhámossal van dolguk és agyon akarták verni. Csak a rendőrök megjele­nése mentette meg a parasztok ütlegeitől. Sze­gény Szlovenszkón még a nyomorból is üzleteket csinálnak az idegen szélhámosok. — (Elhalasztották a Tiszolc—-Murány vasútvonal építését.) Rimaszombati tudósí­tónk jelenti: A legutóbbi járási képviselőtes­tület ülésén tudomásul vették a Tiszolc— Murány vasútvonal építési ügyében az en­gedélyező tényezők álláspontját, hogy az építkezést mindaddig nem lehet megkezdeni, mig az állami hozzájárulást meg nem adják. A nemzetvédelmi miniszter leiratában nem tulajdonított stratégiai jelentőséget az uj vo­nalnak, a járási képviselőtestület véleménye azonban az, hogy a miniszter álláspontja nincsen kellően megokolva. — (Cseh és szlovák hTiinusz a ruszin Is­kolákban.) Ruszinszkói- szerkesztőségünk je­lenti: Nagy meglepetés érte a ruszinszkói ruszin iskolák tanítóit. A várva várt ruszin himnusz-tábla helyett a pozsonyi állam­nyomda a cseh és szlovák himnuszt küldte meg nekik az iskolában való k függesztés vé­gett. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Ru- szinszkó nincs a világon, tehát himnusza se lehet. A ruszin tanítóság körében nagy az elkeseredés emiatt. Vájjon mit szól hozzá a cseh vezetés alatt álló ungvári tanügyi reíe- rátus, melyet ideje volna már egyszer az autonómia szellemének megfelelően őslakos tisztviselőkkel betölteni. — (Az ungvári kei napilap fúziója nem sikerült.) Ruszinszkói szerkesztőségünk je­lenti: Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy az TJngváron megjelenő két napilap, a kormány kívánságára fuzionálni fog. Ez a fúzió — mint értesülünk — nem sikerült, amennyiben az üzletnek anyagi oldalát nem sikerült megoldani. — (Autóbaleset Besztercebánya melleit.) Tu­dósítónk jelenti: Szeptember 7-én éjjel Peierber­ger Alajos besztercebányai építész autója a her- n-ándi országúton nekiszaladt egy utszéli oszlop­nak. A bennülőknek nem történt bajuk, de az autó súlyosan megrongálódott. — (óriási tűzvész Kanadában.) Montrealból jelentik: Hawkesburyban a faiparosok raktárában óriási tűz tört ki, amely 2 millió kanadai dollár értékű faanyagot semmisített meg. — (Megszüntették az eljárást az érsek­újvári lópanama ügyében.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Amint várható is volt az annak idején nagy szenzációt keltő érsekujvári lópanama ügyében bűntársként vádolt négy érsekujvári kereskedő: Wilheim József, Klein Gyula, Balogh József és Reitmana József ellen az ügyészség az eljárást megszüntette. A keres* kedőket névtelen feljelentés alapján fogtak vád alá, akik most bűnvádi feljelentéssel akarnak élni a becsületükbe gázoló névtelen feljelentőik ellen. — (Csóktörvény készül Amerikában.? New Yorkból jelentik: Amerika legerkölcsö* sebb állama valószínűleg Maryland, ahol £ nők arcfestésének terjedése miatt elhatároz­ták, hogy mivel az arcfestőszerek veszedel­mes anyagokat tartalmaznak, bizottságot küldenek ki az'arcfestés és a csókolózás ál­lami megrendszabályozására. — (Beszüntették az egyik komáromi postát.) Komáromi tudósítónk jelenti: Komá­romban eddig két postahivatal működött, amelyek közül a fiókposta pénzforgalma fö­lülmúlta a főpostáét. Ezt a postát szeptem­ber 1-én beszüntették. Az intézkedés óriási fölzúdulást keltett az ipari és kereskedői osz­tály körében. Az ügy megvizsgálására a po­zsonyi postaigazgatóság Fischof József pos­tatanácsost küldte ki, aki a kereskedők érde­keltségével tárgyalásokba bocsátkozott és arról szerzett meggyőződést, hogy a posta föntartásához a komáromi közönség ragasz­kodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom