Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-12 / 206. (949.) szám

Szomfiaf, szeptember Í2.

SPftÁóAiMAfTMÍpFmwP

5

Nyárvégi

pcmpás délutánon — mikör a napfény szine olyan, mint a drága óboré, a melege pedig édesen perzsel, mint a már hamvadni tért, de kiújult szerelem — fejedelmi heverészést műveltünk egy tátrai villa délnek nyíló verandáján. A veranda mellett íehértestü nyírfák csörömpöltek nyugtalan leveleikkel, csak vagy négyecskén voltak, kicsi család, mindegyiknek kérgében egy-egy monogram, az első betű mindegyiken „H.“, a második más és más. Talán egy família tagjai vésték oda a neveiket? Legjobban furcsállottam a legszembetűnőbbet, mindjárt elől, azt mondja: „H. P.“. — Már hogy lehet valakinek olyan kezdőbetűje, ami lóerőt jelent?

A nyírfákon túl a csalitos volt, ahová a hercegi kegyur őzei járnak málnát csemegézni, a csa- litoson túl a völgy, a puha zöld hullámokkal hullámzó tenger, azon tud a messzi hegyek andalító selymei. A nyírfákról pedig mindig arra az orosz kollegámra kellett gondolnom, akinek könnybe borult a szeme, valahányszor a steppékről beszélt, a végtelen orosz síkról, ahol mellen fölül ér a buja fű és fenyő meg nyírfa nő testvéri vegyes- ségben. Hogy tévedtek ide is, a fekete fenyvesek közé, ezek a nyirsihederek?

Hetekig tartó zimankó előzte meg ezt a napos délutánt. Ünnepi áhítattal nyujtóztattuk el íekvőszékeinket a verandán, mikor az. égi kegyelem folytán bomladozó felhőket észleltük s az első, drágalátosan melengető sugarak már fekve találtak, mint boldog utasokat, kik első osztályú jegyeket váltottunk a Nirvána felé. Retour nélkül.

„Mmmm . . . mmm“ — ilyenkor csak ennyi hallatszik a fekvőszékek utasaitól, összeszoritott ajkak mögül egy furcsa, zümmögő, vibráló hang, kicsit emelkedő kottákkal. A jó érzés doromboló megnyilvánulása, mikor a magas égövi napsugár harapni kezdi az arcot, a behunyt szemhéjakon át tüzes karikákkal tarkázott rózsaszint mutat s valami soha máskor nem érezhető, pogány jó illatot csal ki az egészségesen piruló teint-ből.

A ,,mmm“ néha feloldódik ilyenformán: „Mmmm, de jó! Mmmm, de pompás!“ Néha csak sóhajba törik: ,Nnnnnnagyszerü . . .“ De ilyenkor is a kemény mássalhangzók egészen ellágyulnak, hehezetté olvadnak a csudajóságtól; valami ilyen lesz belőle: „Nrmnasszehüü . . .“

Szőke, boglyas, hajkorona alól azt kérdezi egyszerre a partnernőm, utitársam a Nirvána- utazásban:

— Mondja, mi szeretne most lenni?

Csodálatos, hogy megérezte. Milyen egyformán érezte velem. Ilyen az emberben az örök telhetetlen. Ha kínlódik, boldogság után vágyik. Ha jól érzi magát, ebben a jóérzésben is valami homályos áhitás bontakozik egy ismeretlen forma után, mely a jólét másmilyen kerete volna. Gondolkozni kezdtem a kérdésen. A nap dühösen perzselt, belevibrált minden porcikám, mintha viola- szín parázsból lenne a testem Az uijaim görcsbe szorultak a tulpihent izmok nyujtózásával, az állam — éreztem — makacs lett és éles, a szemem szembenézett a nappal és mintha kicserélt én szólt volna belőlem, egészen őszintén mondtam:

— Keselyű szeretnék lenni. Fent Ívelnék, kiterjesztett szárnnyal (és ezt a viharszélnek neki- feszülést éreztem a két karomban) ott a barna, rémületei sziklatornyok magasságában; a patta- nóan rugalmas tolláimon megvillanna a napfény, a félelmesen hegyes, izmos karmaim összevonva, zsákmányéhesen, a csőröm hasitóan éles, érzem, mily kegyetlen mohó fegyver. A szemeim mindent látnak mértföldes körökben, ni — amott egy gyámoltalan kis őz-gida! Összecsapott szárnyakkal, viharként zúgva zuhanok reá, a karmaim belevájom a puha, fiatal testébe, felragadom magammal s egy magányos szirten, békén, zavartalanul marcangolom. Egyetlen hasítással feltépem az oldalát, nézze, mily piros, puha, forró a húsa, a rózsaszín vérhabos zsenge tüdeje, a mája, a még dobogó szive . . .

— Jesszusom, mi van magával? Kész vérengző bestia! Ilyen vágyakat vált ki magából a melengető napfény?

— Bocsásson meg, nem tudom hogyan, de igy volt. Nos és maga? Mi szeretne most lenni?

— Cica. Szép selyemszőrü cica. És dorombolnék. Valaki simogatna, hosszú, finom ujjak babrálnának a puha prémem fölött, csiklandoznák a kicsi, hegyes fülemet és ez nagyon jó volna és olyan jól esnék dorombolni, hozzábujni a simogtó kézhez. Látja, ’ez a különbség kettőnk között. Ilyenek maguk férfiak s ilyenek vagyunk mi nők!

Igazat adtam és elhallgattam, mert mindig három a daru. És mégsem igy van. mert kevéssel utóbb megint csak egyformán szövegeztiik meg minden érzésünket:

— „Mmmm . . .“

— „Mmmm . . Tyn.

— (A komárommegyel nyugdíjasok értekezlete.) Komáromi tudósitónk jelenti: A kornárom- megyei volt jegyzők és tisztviselők, valamint ezek özvegyei Komáromban értekezletet tartottak és állást foglaltak a zsupáni hivatal ismeretes felhívása ügyében, mely a nyugdíjasoktól ismételten okmányokat követel be a nyugdijak uj rendezéséhez. Az értekezleten panaszos szavak hangzottak cl, hogy ez mily súlyosan terheli meg •a nyugdíjasokat, akiknek 100—150 koronájába kerül, amely összeg soknál egyhavi nyugdíj összegével egyenlő. Megjegyzendő, hogy ezeket az okmányokat az illető tisztviselők nyugdíjazásukról már egyszer mind beszerezték.

Hajsza a Stamárami Dimahldon @3sr @i©sáf%s iiöiriF után

Megtudta, hogy házkutatást tartottak nála és el akart szökni — Egy pénzügyőrrel futva menekült a hídon — Tegnap Budapestre szállították a szökevényeket

Budapest, szeptember 11.

(Saját tudósítónktól.) Izgalmas hajsza játszódott le a komáromi Dunaparton. A komáromi rendőrségnek néhány hónappal ezelőtt

feltűnt egy feltűnő elegánsan öltözött szép f alai asszony,

aki Prágából érkezett a városba, ahol szülei lakásán tartózkodott. Rendkívül nagylábon élt és feltűnően költekezett. Egymást érték a hajnalig tartó dáridók. Nyilvánosan ritkán mutatkozott. Karjáról sohasem hiányzott egy kis selyemszőrü öleb.

A detektívek megfigyelték, hogy a kora hajnali órákban többször átment a csehszlovák—magyar határon és körülbelül egy órahosszat tartózkodott csehszlovák területen. Pár nappal ezelőtt távolíétében a detektívek házkutatást tartottak a szép nő lakásán és közel negyedmillió csehkoronát és nagy köteg külföldi levelezést foglaltak le nála.

Mikor az asszony megtudta, hogy lakásán házkutatást tartottak, futásnak eredt és el akart menekülni Komáromból. A rendőrök észrevették és utána eredtek. Izgalmas hajsza keletkezett az elegáns uriasszony után, aki a Duna hídja felé menekült. Itt egy csehszlovák pénzügyőr csatlakozott hozzá és ketten futottak a hid közepe felé.

itt érték utói őket a kerékpáros rendőrök. Az asszonyt és a férfit elfogták.

Mindakettőt Budapestre szállították. Budapesti lapok értesülései szerint a letartóztatottakat tegnap délután a katonai ügyészségre vitték, ahol kémkedés miatt indul meg ellenük az eljárás.

I prágai spaggllhosl Halálra Hélléft

Trefny nam tagadott — Kilenc halálos fej szecsapássa! ölte meg atyját — „Húszán

voltunk gyerekek!“

„Agyonütöttem édesapámat!“ — mondta a huszonnégy éves Trefny Goítlieb a csend- őrségen május 29-én reggel 4 órakor. „Megszabadítottam családomat. Kínozta anyámat és mindnyájunkat ez a gazc-m* bér s ezért fejszével agyonverjem!"

S Staré Podlesyben a Trefny-házban valóban megtalálta a csendőrség a 48 éves bá* nyász holttestét. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy kilenc csapást mért a fiú apjára az éles fejszével s mind a kilenc seb halálos vöt.

A prágai eskiidtbiróság tegnap vonta fe* lelősségre a fiatal apagyilkost, aki kihallgatásakor részletesen elmondta a gyilkosságot és annak előzményeit:

— „Mikor apa hazajött, mi már aludtunk. Haragudott mindnyájunkra, hogy ott* hon vagyunk és nem dolgozunk. Aztán elment a fáskamrába, ahonnét magával hozta a fejszét. Lefeküdt, de újból felkelt és mind* nyájunkat fenyegetett. Tizenhét éves nővérem, öcsém és anyám a két éves gyerekkel a pincébe menekültek s én egyedül marad*

tam apámmal a szobában. Apám lefeküdt és utolsó szavai ezek voltak: „Hiszen ezt nem fogjátok kikerülni!" Ez annyira felbőszített engem, hogy kiragadtam kezéből a fejszét és agyonvertem őt!"

A fin a véres tett után megmosakodott, lement a pincébe és ott elmondotta anyjának és testvére nek, hogy agyonütötte bántalmazójukat. Ezután pedig önként jelentkezett a csendörségen.

— Húszán voltunk gyerekek — egészíti ki a szörnyű képet a vádlott — és egy szobában laktunk mindnyájan.

A csendőrségen azt vallotta, hogy az anyja éjjel-nappal dolgozott, de ez mind kevés volt, mert az öreg Trefny mindent elivott.

A fő tárgyal ásón azt mondta a fiatal apagyilkos, hogy nem akarta apját agyonütni de a tanúvallomások épp az ellenkezőjét bizonyították.

A b'róság az esküdtek verdiktje alapján köíéláltali halálra Ítélte az apagyilkost.

Zsáfebavarrva a Szaluéba ű&üta lseőmet

Páris legújabb szerelmi drámája — Egy fiat alember tragikus találkozása régi jegyesével A gyilkos az izgalmak következtében megél ült

Paris, szeptember 11.

(Saját tudósitónktól.) Párisi vérfagyasztó szerelmi dráma tartja izgalomban. Tegnap este Páriától néhány órányira a halászok tömött zsákot húztak ki a partra.

A zsák kibontásakor megdöbbenve látták, hogy a véres rongy egy ftatai nő holttestéi rejti, akit csak pár órával ezelőtt gyilkolhattak meg.

Azonnal értesítették a rendőrséget. Alig, hogy a kagylót letelte az ügyeletes rendőrtiszt, felpattant az ajtó és egy rémült arcú, tébolyodottnak látszó fiatalember rohant be.

— A nevem Louwier — mondotta — gyilkoltam. Megöltem azt, akit legjobban szerettem. Tartóztassanak le.

Rögtön sejtették, hogy a két eset összetartozik. Louwier a következőképp mondotta el a gyilkosságot:

Pár évvel ezelőtt megismerkedtem Cu- ren Irmával, egy. gazdag birtokos leányával. Hamarosan kölcsönösen megszerettük egymást- Gyakran jártam hozzájuk, bár az apa ellenezte. Két éve már teljesen összetartoztunk. Nemrégiben Irma apja kiutasított a házból és a leányt erőszakkal Bíanche Paul fiatalemberhez kény- szeritette feleségül.

— (Sikkasztó kereskedelmi utazó.) Pozsonyból jelentik: Lederer Alfréd 26 éves

kereskedelmi utazó a műit héten gyümölcsvásárlási célra 16.500 koronát vett föl a pozsonyi Lehner és Bettelheim cégtől. Lederer útjáról visszatérve, csak 9800 koronával tudott elszámolni, a többit elköltötte. A cég följelentésére letartóztatták. Mielőtt még az ügyészség fogházába szállították volna Ledérért, újabb följelentés érkezett ellene, mely szerint egy másik kereskedőtől 1400 koronát csalt ki.

— (Polgári iskolái kap Tiszolc.) Rimaszombati tudósítónk írja: Tiszolcon állami

polgári iskolát emelnek. Az építkezési költségekre a járási képviselőtestület egymilliós kölcsön felvételét engedélyezte. - A kölcsönt prágai és pozsonyi bankok folyósítják.

Irma nem merte bevallani szerelmünket és Blanche felesége lett.

Tegnap este a Szajna partján sétáltam, amikor egy autó megállóit a parton s egy ur cigarettával a szájában kilépett az autóból s tüzet kórt. Gyufát gyújtottam. Ebben a pillanatban az autóból meglepett kiáltást hallok:

— Louwier!

Rögtön ráismertem a hangra. Az Irmáé volt. A tüzet kérő ur csak Blanche lehetett. Hihetetlen izgalom fogott el.

— Ez a nő két évig a kedvesem volt — kiáltottam, — most újra megtaláltam és többé nem válók el tőle.

Irma közénk vetette magát.

Blanche revolvert rántott. Én Blanchera lőttem, de golyóm kedvesemet találta.

Blanche autóba vetette magát és elmenekült. Én egy rongyos zsákot találtam a parton, belegyömöszöltem a holttestet és a Szajnába dobtam.

Alig, hogy vallomását befejezte, a szerencsétlen fiatalember őrjöngeni kezdett és le akart ugrani a harmadik emeletről. A hatósági orvos megállapította, hogy a borzalmak következtében megőrült.

— (Kolera Japánban.) A Daily Telegrapli jelenti Tokióból, hogy Jokohamaban és Tokióban terjed a kolera. Jokohamaban eddig 50 koleramegbetegedést jelentettek be.

— (Kettős villámcsapás Gömörben.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A múlt hó végén Görnörmegyén átvonuló vihar Krasz- nahorkaváraiján két emberáldozatot követeit. Csatlós István és Korin tos József váraljai fiatalemberek, akik egy szénakazalba menekültek, a villám agyonsujtotta.

— (Gázol az operaénekesnő.) Budapesti

szerkesztőségünk jelenti telefonon: Alpár

Gitta, az Operaház tagja magavezette autójával elütött egy bérkocsit, amelyben Gelb Adolf kávéháztulajdonos ült. Gelb súlyosabb, a bérkocsis könnyebb sérülést szenvedett. A vizsgálatot megindították.

Mn&Sidó €p

Váltakozva felhős ég, nagyobb esőzések nem lesznek, a hőmérséklet még a normális alatt marad. Uralkodó nyugati szél.

— (Halálozás.) Bar tón István tiszteletbeli kanonok, mezőkaszonyi római katolikus plébános szeptember 7-én 56 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 10-én volt nagy részvét mellett.

— (Szlovenszkó a szélhámosok paradicsoma

lett.) Besztercebányai tudósítónk jelenti: Szlovenszkót valósággal elárasztják a legkülönfélébb szélhámosok, álügynökök, álfényképészek és egyéb valódi csirkefogók, akik a magyar és Szlovák lakosság jóhiszeműségét a leggaládabbuí használják ki szélhámoskodásokra. Legújabban „előnyös" kölcsönöket szerző ügynökök jelentek meg Középszlovenszkón. Azt Ígérik, hogy nagy összegeket tudnak kölcsönként biztosítani. Költségeikre előleget csikarnak ki a hiszékeny emberektől s azután meglépnek. A múlt héten egy ilyen kölcsönügynök érkezett a zólyommegyei Detva községbe, azonban póruljárt, mert a lakosság mcgneszelte, hogy szélhámossal van dolguk és agyon akarták verni. Csak a rendőrök megjelenése mentette meg a parasztok ütlegeitől. Szegény Szlovenszkón még a nyomorból is üzleteket csinálnak az idegen szélhámosok.

— (Elhalasztották a Tiszolc—-Murány vasútvonal építését.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A legutóbbi járási képviselőtestület ülésén tudomásul vették a Tiszolc— Murány vasútvonal építési ügyében az engedélyező tényezők álláspontját, hogy az építkezést mindaddig nem lehet megkezdeni, mig az állami hozzájárulást meg nem adják. A nemzetvédelmi miniszter leiratában nem tulajdonított stratégiai jelentőséget az uj vonalnak, a járási képviselőtestület véleménye azonban az, hogy a miniszter álláspontja nincsen kellően megokolva.

— (Cseh és szlovák hTiinusz a ruszin Iskolákban.) Ruszinszkói- szerkesztőségünk jelenti: Nagy meglepetés érte a ruszinszkói ruszin iskolák tanítóit. A várva várt ruszin himnusz-tábla helyett a pozsonyi államnyomda a cseh és szlovák himnuszt küldte meg nekik az iskolában való k függesztés végett. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Ru- szinszkó nincs a világon, tehát himnusza se lehet. A ruszin tanítóság körében nagy az elkeseredés emiatt. Vájjon mit szól hozzá a cseh vezetés alatt álló ungvári tanügyi reíe- rátus, melyet ideje volna már egyszer az autonómia szellemének megfelelően őslakos tisztviselőkkel betölteni.

— (Az ungvári kei napilap fúziója nem sikerült.) Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy az TJngváron megjelenő két napilap, a kormány kívánságára fuzionálni fog. Ez a fúzió — mint értesülünk — nem sikerült, amennyiben az üzletnek anyagi oldalát nem sikerült megoldani.

— (Autóbaleset Besztercebánya melleit.) Tudósítónk jelenti: Szeptember 7-én éjjel Peierberger Alajos besztercebányai építész autója a her- n-ándi országúton nekiszaladt egy utszéli oszlopnak. A bennülőknek nem történt bajuk, de az autó súlyosan megrongálódott.

— (óriási tűzvész Kanadában.) Montrealból jelentik: Hawkesburyban a faiparosok raktárában óriási tűz tört ki, amely 2 millió kanadai dollár értékű faanyagot semmisített meg.

— (Megszüntették az eljárást az érsekújvári lópanama ügyében.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Amint várható is volt az annak idején nagy szenzációt keltő érsekujvári lópanama ügyében bűntársként vádolt négy érsekujvári kereskedő: Wilheim József, Klein Gyula,

Balogh József és Reitmana József ellen az ügyészség az eljárást megszüntette. A keres* kedőket névtelen feljelentés alapján fogtak vád alá, akik most bűnvádi feljelentéssel akarnak élni a becsületükbe gázoló névtelen feljelentőik ellen.

— (Csóktörvény készül Amerikában.?

New Yorkból jelentik: Amerika legerkölcsö* sebb állama valószínűleg Maryland, ahol £ nők arcfestésének terjedése miatt elhatározták, hogy mivel az arcfestőszerek veszedelmes anyagokat tartalmaznak, bizottságot küldenek ki az'arcfestés és a csókolózás állami megrendszabályozására.

— (Beszüntették az egyik komáromi postát.) Komáromi tudósítónk jelenti: Komáromban eddig két postahivatal működött, amelyek közül a fiókposta pénzforgalma fölülmúlta a főpostáét. Ezt a postát szeptember 1-én beszüntették. Az intézkedés óriási fölzúdulást keltett az ipari és kereskedői osztály körében. Az ügy megvizsgálására a pozsonyi postaigazgatóság Fischof József postatanácsost küldte ki, aki a kereskedők érdekeltségével tárgyalásokba bocsátkozott és arról szerzett meggyőződést, hogy a posta föntartásához a komáromi közönség ragaszkodik.