Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-10 / 204. (947.) szám

Csütörtök, szeptember 10. Kisebbségi géniusz — Találkozás a gyorsvonatban — — 1920 — A prágai gyors tele volt emberekkel, akik a határvizsgálatról vagy a szállodai mizériákról keseregtek. El voltak gyötörve, fáradtan, törten s feltűnően halk- beszéddel panaszkodtak. A német szó valamivel bátrabban folyt. A kocsi folyosója piszkos volt, mint a gonosz ember beszéde, óriási csomagok egymás hegyén- hátán: a konjunktúra zsebelni akarta a könnyű ezreseket. Jött a kalauz. Nagy bankos tárcák nyilottak. A kalauz valami furcsát mondott, átlyukasztotta a jegyet, aztán tovább lökdösődött a csomagok, a szemét és a nyúzott emberek között.. Szennyes, sötét alagutban vaktában rohanó ember dermedt bénulása teregette ránk kormos szárnyát. Fojtott hangon szólalt meg utitársam, egy szlovenszkói ur: — Rettentő állapotok. Az egész világ egy be­teg dolog. Bólongattam. — Kérem — folytatta —, itt nincs semmi ke­resni valónk. A testvéremnek volt igaza. Ügyvád, felpakkolt és elment odaátra itt kellett volna hagyni mindent. Mindnyájunknak. Ez az egyetlen okos dolog. — Mindnyájunknak? És mi lesz itten? — Semmi. Nem fontos. Majd lesz valami. És aztán úgyis . . . És egy dátumot súgott, hátravetette a fejét s kinézett az ablakon. Zsolnán sokan leszálltak és sok uj utas jött. Hangosak voltak, nagy gesztusokkal érezt’k ott­hon magukat. Szlovákok voltak. Az egyik, fekete, hosszú kabát volt rajta, szidta a magyarokat. Utitársam hozzám hajolt. — Itt nem jó lesz magyarul beszélni. A múlt héten is kellemetlensége volt egy diáknak. Majd­nem megverték. Csak legalább a nyelvükön tud­nék, úgy megmondhatnám neki a magamét. A hangos ur eljött mellettünk, végignézett és bement egy tele fülkébe s fikszirozta a benn­ül őket. — De úgyse fogok megtanulni. Nem lehet ezt a nyelvet megtanulni. Nem is kell. Majd lesz, ahogy lesz . . . majd lesz ... A fiamat Miskolcra küldöm. Valamit kérdezett, de nem értettem. Erre né­metül szólalt meg s egy átszállás után érdeklő­dött. Tudtam, hogy ez uj stallumba megy, vala­hová miközénk. Sűrűn jöttek a kis kócos állomások, rosszul világított, ijesztő megállók s mint a talajt vesztett fa zuhanó ágai, úgy hullottam tépő gondolata'm- mal valami sürü, sötétbarna űrben: menekülő riadt erőink kiszaggatott palántaként vesztik el hz életet, szabad prédára másnak. 1925. Csodálatos a véletlen. A gyorsban össze- skadtam a szlovenszkói úrral és a hivatalnokkal. A.zóta jó! ismertük már egymást. Biró egy délvá­rosi törvényszéken. A szlovenszkói ur beíratni hozta a fiát: a prágai egyetemre. Ismerősöm pompásan beszélt a kalauzzal. Kz étkezőkocsi után érdeklődött A biró leült az ablakhoz és egy könyvet vett elő. Mi beszélgetni cezdtünk. Félig tréfásan kérdeztem: i — Hát öt év alatt ilyen jól megtanult? — Meg — mosolygott —, muszáj. Másképp lem megy. Nekünk itt kell boldogulni, úgy ahogy iehet. így lehet, hát igy kell. Fő, hogy boldogulni tudjunk. Minden pozíciót tartani kell, mindent, imihez jogunk van, biztosítani. — Egyszóval felvette a harcot, mi? — Fel, kérem, fel. Nagy tanulságaink lehetnek itt öt év óta. Most már csak könnyebbedhet a relyzet. A kisebbségek közös frontját kell meg- icremteni, ez az egyetlen okos dolog — és itt »elesza1adt egy hosszú politikai elmefu^'tásbn Arról beszélt, hogy a szlovákok, németek, nagyarok, sőt a csehek egy része is közös tnun- iára foghat össze a mai rendszer egészségesebb r.egváltoztatására. Leszidta az ügyvéd öccsét, iki elment. A fia jogásznak készül, egész nyáron i Vág mellett volt, már jól beszéli a nye'vet. — Nagyszerű fiú, igazán nagyszerű. Három lyelvet tud már. Magyart, németet és szlovákot, tt legalább három nyelvet kell tudni mindenki­tek. Kérem — és itt nagyon kedvesen akart okos trcot vágni —, ez majdnem kötelességünk ma­iunkkal szemben. Itt, ezen a földön akarunk élni, iát itt is kell érvényesülnünk. Említettem neki a régi utazást, nagy ellentét­ét valami uj, kialakuló szellemnek. — Emlékszik még arra a hangos szlovák* a? — Igen. Mi lett vele? — érdeklődött. — A minap irt egy cikket egy szlovák lapba, ízt irta, hogy régebben szabadabban éltek. Közös rlatformra kerültünk. Autonómista lett s politizál. j + Sérvben szenvedők «§■ \ Egyetlen biztos védelmet nyujt a lágyék, l here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- r( sitett rugónélküli sérvkötönk, mely éjjel Is l hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- i y désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- j \ nell has-, hát- és mellmelegitő \ \ „HVBier fcöiszBtfsüz Mísiava, Osaa-n. 51. ‘ t . Árjegyzék Ingyen 1 ! A vidéki felek még aznap elintéztelek A cseh biró felkelt. Az étkezőbe ment. A könyvet letette a fülkeasztalkára. Megnéztem. — Nézze — mutattam —, egy cseh-magyar nyelvtan. Az öreg magyarul tanul, brünni ember. Elhallgattunk. Mentünk Odcrberg felé. A brünni biró, aki magyarul tanul, a szlovenszkói ur, aki itt akar boldogulni, a nagy diák fia, aki fel­veszi az életversenyt és én, a kisebbségi magyar újságíró, aki arja gondoltam, hogy a nagy meg­rázkódtatások után is folytatódik a végtelen élet. Folytatódik a mi életünk is. Mert van missziónk: ezt az emberi értékekkel vemhes népet gyözelem- | re vezetni az uj élet handicap-j-ében is. Ydö. Revízió az egész wemaloís Rendcsinálást ígér a Pasics—Radics-kanílány az iskolaügyekben — A P. M, H. eredeti tudósítása — Belgrád, szeptember 9. Zászlók erdeje leng a házakon, szőnye­gek az erkélyeken és az ablakokban, katona­zene harsog az utcákon és ünnepi orgonaszó búg ki a templomokból: második születési évfordulója van a kis trónörökösnek, akit vi­harosan ünnepel az egész ország és akiért lelkesedik mindenki, bár ő ebből az ünnep­lésből és szeretetből még nem ért meg sem­mit, lévén ő csak kétéves, akármilyet! talen­tum, akárminő okos és rendkívül értelmes gyermek is. Gyermek, aki a dajkáját jobban ismeri mindenkinél és akinek egy hintaló, vagy egy kis trombita, ami az ő kezében van, nagyobb öröm, mint ezer gárdista ficánkoló lova, amelyen mások ülnek és száz rézhar­sona, amin a katonabandák nemzetközi mu­zsikusai harsogtatják a legszebb marsokat- Ö szebben trombitál. A nagy ünnepi hangulatban alig lehet hozzáférkőzni egyik, vagy másik politikus­hoz, végül mégis sikerül beszédre bírni a közoktatásügyi minisztérium egyik exponált főtisztviselőjét. Végtére is, ma ez érdekel bennünket a legjobban, ma az- iskolaügy a legégetőbb, hiszen szeptember eleje van, ide- gesitőn fáj a magyar diákok sorsa. A főtisztviselő (valamikor miniszteri ta­nácsos, vagy adminisztratív államtitkár lehe­tett volna a cime, ma nácselnik) politikai vo­natkozású feleleteket természetesen nem ad­hatott, de minket az adminisztratív kérdések is éppen eléggé érdekeltek. Elmondotta, hogy a tanügyi adminisztrá­ció terén nagy változások készülnek. Vissza fogják helyezni a Vajdaságból Délszerbiába és Montenegróba, vagy Macedóniába helyezett nemzetiségi taní­tókat (beleértve a horvátokat is), mert az a pedagógus, akit ártatlanul, kfzáró’ag születési hibája miatt büntető kolóniák­ba száműztek, nem végezhet eredményes munkát ott, ahol a kultúra terjesztése mindennél fontosabb. Vukicsevics közoktatásügyi miniszter konzervatív ember, igazi óradikális és Pasics legbizalmasabb környezetéhez tartozik, de amellett szerbiai szerb, akiben minden egyében feíii’ál! a demokratizmus és a tolerancia. Meg kell szűnnie az állampolgárok osz­tályozásának és nem szabad a túlzó na­cionalizmusnak továbbra is érvénye­sülnie. Végül Paszarics dr. Radics-párti állam­titkárról mondott néhány szót informátorunk: — Paszarics zágrábi egyetemi tanár volt, akit Pribücsevics Radics-párti állásfogla­lása miatt bocsátott el tanszékéről. Gon­dolja, hogy Paszarics folytatni kívánja Prlbicsevies politikai programját? Ugy-e nem? Paszarics jelszava: Revízió az egész vonalon és amint a közoktatásügyi minisztériumban rövidesen történtek igazolják, ezt a progra­mot szigorúan be akarja tartani. Sf iJ lg 1 iJ raesépor 1 íi ***© -80®^ .Julit fej wr a lailail mosószerek, -wr l R 80 éves Edison élete és napi munkája Apró intimitások a nagy feltaláló életéről, műhelytitkairól és kísérletezéseiről A nemrégiben érkezett haza Amerikából egy honfitársunk, aki mint elektrotechnikus hosszabb ideig dolgozott Edison inellett s ez idő alatt ala­pos betekintést szerzett a nagy fel találó életébe. Mesteréről, annak gyáráról. laboritóriurnairól s életmódjáról sok érdekes dolgot mesélt, amit a következőkben ismertetünk. Amerikába vezető útja előtt informátorunk egy berlini panoptikumban látta először Edison viaszfiguráját, amely töpörödött, ősz, öreg bácsi­nak tüntette fel a nagy feltalálót egy halom könyv, lombik s egyéb' kísérleti eszköz mellett ülve. Mennyire más benyomást tett az élő, igazi, hús és vér Edison, amikor informátorunk a Menlo-parki varázslót otthonában meglátta. Edison ma közeledik 80. életévéhez. Közép­termetű, borotvált bajuszu, pirospozsgás, teltarcu ember. Ősz hajának egy fürtje állandóan felfelé áll, mert gondolataiban elmélyedve ezt a fürtöt mindig felfelé csavarja. Szűrne buz-avirágkék és még most is nagy energia tüzel benne. Modora kimért, beszédessé csupán akkor válik, ha olyan probléma merül fel, amely érdekli. Naponta átlag 4—5 órát alszik. Megtörténik azonban néha, hogy napokig nem hunyja be a széniét, írnikor nagyobb problémán gondol­kozik. Ilyenkor sokat dohányzik, bár egyébként ellensé­ge a dohánynak s a szeszesitalnak is. Óriási enorglaklfejtését jó táplálkozással és rendkívül szolid életmóddá! ellensúlyozza. Egyetlen szórakozása az olvasás; itt is azonban Coak szakkönyveket lapozgat. Érdekes, hogy a nagy feltaláló, akinek talál­mányai nagy szenzációt okoztak a mérnöki világ­ban Is, a mérnököket nem sokra becsüli. ő a gyakorlat embere: gyáraiban elsőrendű elektrotechnikusok, kémikusok és mechanikusok dolgoznak, akiket gyakorlati használhatóság Szempontjából a teoretikus tudású mérnökök fölé helyez. Pedig Edison fia, aki a gyárat most ve­zeti, maga is mérnök, de egyáltalában nem örö­költe ap.ia zsenialitását. Ebből azt n következtetést vonhatná minden­ki, hogy Edisonnak gyakorlati tudása nagyobb az 1 elméletinél, pedig éppen fordítva van. Jóllehet csak négy elemit járt, mégis minden neki szüksé­ges tudományágban nagy elméleti ismerete van. \ kémia és fizika különösen erős oldala, de a gyakorlatban meglehetősen járatlan. Ezért az egyes találmányok gyakorlati kivitelét azokra a szakértőkre bízza, akiket laboratóriu­mában maga köré gyűjtött. Edison különben is már évtizedek óta csak mások eszméjének megvalósításán, vagy mások 4 ' lányainak a tökéletesítésén fáradozik. Igen sok gondolatot, ötletet vásárolt és vásárol még is föltalálóktól, tudósoktól, akik a találmány gyakorlati kivitelére nem képesek. Ezért tulaj­donképpen hosszú idő óta egy Edlson-találmány sem Edison találmánya valóban. A megvett tervekkel azonban csak rövid ideig foglalkoztatja Edison az embereit. Leg­tovább dolgoztatott még Tliesla problémáján, hegy beraktározott napsugárenergiával világítson és gépeket hajtson. Egy évig dolgozott a meg- \ alósitáson s minthogy semmi különösebb siker­rel nem járt munkája, levette a napirendről. Edison legkorábbi találmányainak még üzleti jellege volt, később azonban mindinkább altruisz- tikus szempontokat léptetett előtérbe így külö­nösen olyan találmányokon törte a fejét, amelyek­kel nemcsak az egész emberiségnek, hanem külö­nösen a szegényebb néposztálynak lehetett jó­tevője. Ezek részére találta fel a betonházakat, a tö­kéletesített házi berendezéseket, a- fonográfot stb. De Edisonnak sem sikerült minden. Nem sikerült például megvalósítani egyik kedves problémáiét: a szellemekkel és a Mars-lakókkal való érintkezést s — mint említettük — a nap­sugár energiájának beraktározását sem. Foglalko­zott sokáig a beszélő mozival és a távolba látó készülékkel is. Hosszabb Idő ótn az cgv helyből emelkedő repülőgép problémáiéval foglalkozik. Nem lehetetlen, hogy eztrányu kísérletezései ered­ményre vezetnek, bár a mai napig ennek semmi '••t dvezfl-jele nem mutatkozott. Tgy él a rikkancsból lett szellomóriás: állan­dóan munkában, nagy kora ellenére is frissen, egészségesen. Ausztria a pénzügyi ellenőrzés ellen Genf, szeptember 9. A népszövetség pénzügyi bizottságával tegnap Mataja kül­ügyminiszter tárgyalást folytatott Ausztria pénzügyi ellenőrzésének csökkentése végett. Megállapodás még nem jött létre, mert az osztrák delegáció keményen kitart amellett, hogy az ellenőrzés a lehető legrövidebb időn belül teljesen megszűnjön. Azt hiszik, hogy Zimmermann népszövetségi pénzügyi biztos csak ez év végéig viseli még hivatalát, de a népszövetség szervei a pénzikötelezettségek teljesítése nézőszögéből továbbra is nagy figyelmet fognak tanúsítani az osztrák tör­vényhozás iránt. * Nagy viilanytelieszio vízmű Oroszországban Moszkvából írják: Trockijjal élén egy külön bizottság foglalkozik egy háromszáz- ezer lóerejii nagy dnyeperi vizmü építésének tervével. A vállalat elektromos energiáját alumínium előállítására szolgáló metallurgiai müvekhez használják föl. Azonkívül egy egész országrészt, benne Kherson és Nikola- jev városát fogja ellátni villanyvilágítással, egyúttal a mezőgazdaságot és a vasutakat is villanyositják. E tervvel kapcsolatban Kherson kikötőjét megnagyobbítják.^ Trockij kijelentette, hogy az előmunkálatokhoz főleg amerikai szakembereket fognak alkalmazni. Amennyiben a belföldi pénzösszeg nem volna elegendő, külföldi hitelt vesznek igénybe. Ezer magiiar a francia ideaen?£g!6ban Kétszázan már elpusztultak közülük — A ha­jótörött exisztenciák szomorú sorsa Páris, szeptember 9. (Saját tudósítónktól.) A marokkói háború folytán megint tucatjával jelennek meg leírá­sok, amelyek a legsötétebb színekkel festik a francia idegen légió borzalmait és több­nyire nagynehezen megszökött légionáriusok emberfölötti szenvedéseire utalva, igyekez­nek elrettenteni a kalandvágyó fiatalságot attól, hogy a légióban keresse boldogulását. A cikkek tendenciáját csak helyeselni lehet, mert az idegen légió valóban pokol mindenki számára. A francia idegen légióban szolgálni egyet jelent az öngyilkossággal, mert az ott ural­kodó rendszer egyáltalában nem kíméli az emberéletet. Valaha régen az idegen légiót csak azok az emberek keresték föl, akik szá­mára az élet már teljesen elveszett. A há­ború előtti években az idegen légió legény­sége a világ minden tájáról egybegyült go­nosztevőkből rekrutálódott, avagy pedig olyanok végállomása volt, akik valami oknál fogva megcsömörlöttek az élettől. A háború óta azonban megváltozott a légiók összeté­tele. Ma a gonoszíévők már sokkal jobb he­lyeket találnak maguk számára, viszont azonban megszaporodott azoknak a száma, akik az élettől szenvedtek hajótörést és a végső elkeseredésükben arra szánták magu­kat, hogy idegen állam zsoldjába szegődje­nek. Az uj ország- és politikai változások sok áldozatot vetettek a francia légió karjaiba, akiken, sajnos, már segíteni nem lehet. De akik otthon vannak, okulhatnak az idegen légióról szóló rémtörténetekből, amelyek, ha talán kicsit tulságbavittek is, nagyjában azonban mégis megfelelnek az igazságnak. Az idegen légió három gyalog- és egy lovasezrede Marokkóban, Algírban és Dél’ki- nában oszlik meg­A mintegy 40.000 katona között 1920 szeptembere óta körülbelül ezer magyar szolgált, akik közül mintegy kétszáz pusztult el, nem számitva ezek közé a megrokkantakat, őrülteket és eltűnteket. Az utóbbi hetekben is számos magyar esett áldozatául a marok­kói háborúnak, akiknek jeltelen sirjai a civili­záció örök szégyenfoltja gyanánt meredez- nek az ég felé. Telefon: 8357-11. Telefon: 8357-?! rcaguaroSf és szlavónon sasáiho 'zóíieí!je Prágában CRO1 Carltei-étterea Prága I., Provaznická ül. 3. szám, n Mustek mellett Mindennap koncert Mindennap koncerfl 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom