Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-08 / 202. (945.) szám

M ^zíapwcmszíiéiés $£uszimsz&éi &zi»®eifáez<sÉi ?ddofi p oliií&e&inapiíapla JSdlmiirMisztvai&v fö&z$sie&&saziö: Ü$}zMV<síwz'Sji J£ghsz&ó 3eíeiös sz&vífcesztö: @áS 3§Éw&nm Misiévé leszerelési világkonferenciát tervez Összehasonlítás (fi.) Prága, szeptember 5. A magyar vallás- és közoktatásügyi mi­niszter — amint azt a napi sajtó röviden je­lentette — két héttel ezelőtt egy rendeletet bocsátott ki a kisebbségi iskolák tantervé­nek szabályozásáról. Ez a rendelet újabb bi­zonysága annak, hogy a magyar kormány egyik legfontosabb kötelességének tartja az országban élő, aránylag csekély számú né­met és szlovák lakosság kulturális kívánsá­gainak teljesítését. Mig mi esztendők óta hiába kérjük a kormányt, hogy terjessze ki Szlovenszkóra és Ruszinszkóra is annak a csehszlovák tör­vénynek érvényességét, amely szerint min­denütt, ahol negyven, valamely nemzeti ki­sebbséghez tartozó tanköteles gyermek van, kisebbségi iskolát kell nyitni, mig mi ered­ménytelenül tiltakozunk az ellen a lehetetlen állapot ellen, hogy egész sor szinmagyar községben idegen nyelven tanítják a magyar gyermekeket, mig nálunk az iskolaügyi mi­nisztérium a takarékosság hangzatos jelszava alatt e napokban újabb támadást intézett a magyar iskolaügy ellen, addig a magyar kor­mány minden igyekezetével azon van, hogy minél inkább magához édesgesse, mentői job­ban megnyerje a dunántúli svábokat és a békési tótokat. A magyar kormány ugyanis jól tudja, hogy a nem magyar ajkú lakosság hazaszeretetét csak növeli és fokozza azzal, Ka kedvében jár. Ezért rendelte eb hogy mindenütt, ahol negyven nem magyar anya­nyelvű tanköteles gyermek van, a szülők kí­vánságára kisebbségi iskolát kell létesíteni és most kiadott rendeletével bebizonyította, hogy nem akar Potemkin-falvakat mutatni a külföldnek, hanem becsületesen meg is akar- ia valósítani azt, amit Ígért. Ellenségei évtizedeken keresztül- azt a hírét költötték Magyarországnak, hogy el­nyomja, nemzetiségüktől megfosztja, rab­igába görnyeszti nemzetiségeit. Kitalálták a magyar járom meséjét, amelynek egy ideig akadtak is hívei, mig azután a Magyarország földarabolása után keletkezett uj államok meg nem mutatták, hogy annál a sokat emle­getett magyar járomnál sokkal terhesebb igák is vannak a világon. Lám, a sokat ócsá­rolt Magyarország egészen más módszer szerint kezeli kisebbségeit, amelyek összla­kosságnak alig tiz százalékát alkotják, mint a szomszédos államok kormányai, holott az utóbbi államokban a kisebbségek egy sokkal nagyobb százalékát, sőt néhol, mint például Csehszlovákiában, többségét képviselik a la­kosságnak. A magyar kormány kötelezte a kisebbségi területeken működő tisztviselőit, hogy két éven belül tanuljanak meg a kisebb­ség nyelvén, mert különben elhelyezi őket működésűknek eddigi helyéről, a' magyar kormány elrendelte, hogy nemzetiségi vidé- cekre csak olyan tisztviselőket lehet kine­vezni, akik folyékonyan bírják a kisebbség myanyelvét, a magyar kormány fegyelmi síjárással fenyegette meg azokat a hivatal­nokokat, akik a kisebbségek érdekében ki­adott nyelvi rendeleteknek eleget nem tesz­nek, gondoskodik arról, hogy a törvények, a fendeletek, a törvényhatósági szabályrende­letek német és szlovák nyelven is megjelen­jenek és lehetővé tette, hogy azokban a me­gyékben, ahol húszszázalékos kisebbség él, i megyei jegyzőkönyveket a kisebbség nyel­tén is vezessék. De ne szaporítsuk a példá­dat! Az összehasonlítás meggyőz bennünket irról, hogy mi, ennek a pár excellence nem­zetiségi államnak kisebbségi polgárai még japiroson is rosszabb helyzetben vagyunk, nint a csonkamagyarországi németek és izlovákok. Külügyminisztériumunk síppal és dobbal foltozó propagandája azt akarja elhitetni a tű hőiddel, hogy Magyarország rosszul, a csehszlovák köztársaságnál sokkal rosszáb­ól bánik kisebbségeivel. Szives figyelmébe íjánljuk Bcnes külügyminiszter urnák és iropagandafőnökénok a Budapesten megje­Genf, szeptember 7. Ma délelőtt 11 óra­kor nyitották meg ünnepélyes keretek között a népszövetség közgyűlését- Genf főlzászló- zottan ünnepli a nagy eseményt. A megnyitó ceremóniák után Painlevé miniszterelnök mondott megnyitó beszédet. Keserű szatírá­val kezdi azok ellen, akik elvakult bizalmat­lansággal és kárörömmel hirdetik a népszö­vetség halálát. A francia kormány, minden egyéb sürgős gondja dacára, nagy súlyt he­lyezett arra, hogy elnöke nyithassa meg ezt az ülést. Örömmel fogadta el a közgyűlés megnyitásának tisztét, mert alkalmat nyert arra, hogy a világ előtt kifejezhesse Francia- ország hűségét a népszövetségi gondolat és annak áldásos és hasznos működése iránt. Painlevé aztán részletesen ismertette a nép- szövetség múlt évi tevékenységét s megállapítja, hogy a népszövetség tekin­télye emelkedett Emlékeztet a genfi jegyzőkönyv történetére, amit a közgyűlés oly nagy lelkesedéssel fo­gadott el, de amelyet több kormány nem ak­ceptált. Az angolok és a latin népek politikai módszerei lehetnek különbözők, de politikai Prága, szeptember 7. A köztársaságnak nemcsak belpolitikája, hanem külpolitikája is válságba jutott. Svehla hiába erőlködik hetek óta, hogy a koalíciós válságból kivezető utat találjon. Mennél töb­bet tárgyal, annál komplikáltabb a helyzet. S Benes is tervszerütlenül kapkod jobbra- balra, hogy 1919-es vezetőpozicióját a kon­tinensen visszaszerezze. Most, hogy Francia- ország közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik Németországgal, megszűnt Csehszlovákia a franciák „dédelgetett14 protezsáltja lenni- S elérkezik az az idő, amikor a franciák a len­gyel és csehszlovák szövetségeseik rovására fogják megkötni Németországgal a biztonsági szerződést. „Ez a döntések ősze14, — mondja Borsky dr. a Národni Politikában. Az 1925. év őszi hónapjai alatt úgy bent az országban, mint a külpolitikában is nagyjelentőségű esemé­nyek fognak lejátszódni. Közeledik a válasz­tások napja, amely dűlőre viszi a kormány és a kormánytöbbség sorsát. És közeledik a döntés a nemzetközi életben is: a garancia- szerződés. S mindkét döntés október és no­vember folyamán várható­lenő Sonntagsblattot, amelyet Bleyer Jakab professzor, a magyarországi németség érde­mes vezetője ad ki. Tessék elolvasni ennek az újságnak legutolsó számát és azután be­szélni elnyomásról, járomról és egyéb ször­nyűségekről- A vezércikk Szent István kirá­lyunkat dicsőíti, egy másik cikk cinre: „Sze­retett Magyarországunk!44, mig egy harma­dik cikkben maga Bleyer köszöni meg a kormánynak azt a lojalitást, amelyet a ki­sebbségekkel szemben tanúsít. A német lap telve van a lojalitás s a mélységes hazasze­retet megnyilatkozásaival. Lojalitási, haza­fias nyilatkozatokat kikényszeríteni nem le­het, azok csak ott teremnek, ahol a nép szive összeforr az állam intézményeivel, lelke át van hatva az állami eszmétől! és gondolko­dása igenli annak kormányzatát. Magyaror­szágon pedig ilyen érzelmek töltik el nem­csak a németek, de a szlovákok lelkét is. Mi nem irigyeljük a határokon túl élő német ás szlovák kisebbségektől, hogy jól megy a soruk, sőt ellenkezőleg kívánjuk, hogy a magyar kormány minél több jogot biztosítson nekik és minél több szeretetet ta­céljaik azonosak. Ez a cél világosan mutatkozik a két állaim egyetértésében egy biztonsági szerződés érdekében, am-eily most vau tárgyalás alatt- Ennek az egyezménynek létrejötte volna a legjobb bizonyíték arra, hogy a múlt eszten­dő munkája nem volt hiábavaló. Itt érkezett el Painlevé beszédének legfontosabb pontjá­hoz, ahol a következőket mondta: — Kérje íel a közgyűlés a tanácsot, hogy mihelyt a biztonsági szerződés biztosít­va van, az hívjon össze egy világlesze- relési konferenciát. Franciaország föltétel nélkül résztvesz ilyen konferencián, hogy Európának és a vi­lág pacifikálásának nagy ügyét elérhessük. Ezután részletesen ismerteti a biztonsági szerződés eddigi tárgyalásait. Amidőn ismé­telten kifejezte a reményét, hogy Németor­szág a genfi békeszervezet müvében s en­nek megfeleliő'leg Európában is betölti szere­pét, szavait percekig tartó tüntetésszerü taps követte. Ezzel kapcsolatban egyúttal Ameri­kához fordul, melyet nemcsak a hágai döntő- biróságnáf, hanem Genfiben is szívesen látna. A választások nemcsak a bel-, hanem a külpolitikára is kihatással vannak. Eddig ugyan még nem határoztak végérvénye­sen, de egészen biztosra vehető, hogy a nemzet­gyűlés mindkét házát fötosziatják és a választásokat november első felében megtartják. A koalíciós körök hangulatcsinálói azt ál­lítják, hogy a választások nem eredményez­nek majd nagy változásokat, hogy uijból meg lesz a cseh nemzeti többségük. Borsky is azon a nézeten van, hogy a cseh nemzet már kinőtt a háború utáni gyermekcipőiből és minden államfölforgató programot elutasít. Javulást azonban ő sem vár. A külpolitikában is közeledik a döntés pillanata. Amint ismeretes, a garanciaszerző­dések tárgyalásai legfőképpen arra irányul­nak, hogy újabb államcsoportosulás létesül­jön. Arról van szó, hogy Németországot a bolsevik Oroszország oldaláról átvonják a nyugati nagyhatalmak társaságába. A nagy­hatalmak a biztonságot és békét azzal akar­ják megvásárolni, hogy Németországnak a uusitson irányukban. Magyarországot a ke­gyetlen Sors arra a föladatra predesztinálta, hogy előharcosa legyen a kisebbségi jogok­nak, védelmezője az utódállamokban élő ma­gyaroknak. Ezt a világtörténelmi misszióját azonban csak úgy teljesítheti, ha előtte jár a többi államoknak és megmutatja, miként kell a kisebbségek szivét megnyerni. Ma­gyarország eddig is értette ennek a módját; sokan vagyunk, akik nem magyarajku ősök­től származva, szivvel-lélekkel magyarokká váltunk. Most azonban még több oka van Magyarországnak arra, hogy a legnagyobb előzékenységet és a legnagyobb szeretetet tanúsítsa kisebbségeivel szemben. Ne mond­hassák az anyatestről elszakadt magyarság urai és parancsoló!, hogy hiszen a magyar- országi kisebbségeknek sem jobb a helyzete. Magyarországnak tündöklő példával kell előtárnia és ezért őszintén örülünk, ha az ottani kisebbségek vezetőitől azt halljuk, hogy Bethlen és kabinetjének többi tagjai milyen megértéssel viseltetnek a kisebbségi kérdés gyakorlatilag megvalósítandó részle­tei iránt is. nyugati határain ért károsodásáért kárpótlást adjanak a keleti határok megváltoztatásával, azaz Ausztria csatlakozása és a lengyel ha­tárok kiigazítása által. Továbbá gyöngítenék még a francia—csehszlovák és lengyel szö­vetséget az által, hogy Franciaország a népszövetség engedélye nélkül nem vonulhat majd át a Ruhrvi- dék demilitarizált zónáján Lengyelország, vagy Csehszlovákia segítségére, hogyha ezeket megtámadnák. Poincaré nemzeti blokja 1922-ben szóba sem állt volna Németországgal, ha ilyen ja­vaslattal áll elő- A mai Franciaország azon­ban kénytelen tárgyalni erről. Eddig nem közeledett a német javaslatihoz, de hátra van még, hogy Anglia és Belgium nyomását is elhárítsa, akik szintén csatlakoztak már a né­met fölfogáshoz. A döntés a külügyminiszterek konferen­ciáján fog megtörténni, ahol vagy elfogad­ják, vagy visszautasítják Anglia és Német­ország politikai koncepcióját. Fontos föladatok és esetleg nagy meg­próbáltatások előtt állunk, — fejezi be Borsky. Az m$&i RHMMi9iMsn sorsflöniö napjai London, szeptember 7. Az egész angol! sajtó a Trade Union Scarboroudban most megnyílt kongresszusával foglalkozik, ame­lyen 730 delegátus gátolt össze 4,350,000 tag képviseletében. A kongresszusnak óriása jelentősége van az angol munkásmozgalom további fejlődésére. A Labour Party balszár­nyának balra tolódása ugyanis a Trade Union soraiban is mutatkozik. Bár a kommu­nisták napirendi ajánlatát elutasították, még mindig kérdéses, vájjon a radikális mozga­lom, melyet a kommunisták ügyesen kihasz­nálnak, neon hatalmasodik-e el. A kongresz- szustól függ azonkívül a Trade Union és a Labour Party további viszonya is. M orosz tüflonáHQos akatiénia isMleama Leningrad, szeptember 7. Tegnap folyt le az orosz tudományos akadémia jubileumi diszülése, amelyen 150 külföldi és számos orosz tudós vett részt és megjelentek a kül­földi hatalmak képviselői is. A zenekar az Internacionálé eléneklése után ünnepi nyi­tányt játszott Gíazunow vezetésével. A tu­dományos akadémia elnökének, Karginszky- nek üdvözlő szavai után Kalyinyin mondott beszédet. Elmondta, hogy az akadémiának nagy érdemei vannak, amit a külföldi tudó­sok megjelenése is tanúsít, azonban a tudo­mányok világkincsének gyarapításához aránylag csekély mértékben járulhatott hoz­zá, mert Oroszország késői csatlakozása a nyugati kultúrához és a forradalom előtti életviszonyok megakadályozták, az akadémia közeledését a néphez. Az akadémia fejletté tette az orosz nyelvet. Most azonban az orosz akadémiából az egész unió központi tudományos intézetévé vált s ezért meg kell kezdenie a tanácsunió valamennyi nyelvének fejlesztését és az állam összes nemzetei kö­zött folytatni a kultúra terjesztését. Végül azt indítványozta Kalyinyin, hogy az intézet a „Tanácsunió Tudományos Akadémiája44 cí­met vegye föl. Utána az akadémia titkára, Oldenburg ismertette az intézet történetét. A háború és a forradalom alatt az akadémia eszközei és munkaköre szükebbre szorultak* Ezt azonban az utolsó időben föllendülés vál­totta föl. A forradalom óta több uj szakosz­tály létesült. Az akadémia másodelnöke, Sztyeklov bejelentette, hogy az ünnepre a világ minden tájáról 1500 üdvözlet, érkezett s az akadémia számos ajándékot kapott a szovjetköztársaságtól és külföldről. Az üd­vözletek eredetijeit és az ajándéktárgyakat külön kiállításon mutatják be. Az ünnepi ülést Beethoven IX. szimfóniája zene- és énekkari előadása zárta be. A Del* i% Mllpiliilal ű&itósck mit Csehszlovákia belső és külső válsága ■— Németország eloíorése háttérbe szőrit ja a köztársaságot és Lengyelországot (TrÍTfAr'ZT . w# ff ——■■■■ —---------­jf fff Előfizetési árak belföldön: évente 300, JfcM j&si ^ • félévre ISO, negyedévre 76. havonta ^^ évente 450, félévre

Next

/
Oldalképek
Tartalom