Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-06 / 201. (944.) szám
3 Vasárnap, szeptember 6. . 9^(rAiMw£?faEBP Az igazság győz! Mindenki Sdiidrfszappani akar vásárolni. Némelyek más mosószert hagynak maguknak bebeszélni. A legfőbben azon vannak; csakis valódi Schichiszappani használjunk. Kik tehát az okosak? Az elővigyázatosak! Ön tudja, hogy rosszabb minőségű szappan egyszeri használata többet árthat, mint amennyit egy évben a szappan árán megtakaríthat. Az olaszok tiltakoznak a kisantaat fessnrerkezése ellen A készülődés nemcsak Magyarország, de Olaszország ellen is irányul — Olasz támadás Franciaország ellen A gáncsnélMüii lovag isméi ferdített Molnár Béla nyilatkozata a LeJleFügyben Pár hét óta betegeskedem s mivel a „Népakaratot14 olvasni nem szoktam, csak Gál István barátomnak a P. M. H. szeptember 1- keddi számában megjelent nyilatko9 zatából értesültem arról, hogy Leilei Jenő ur azt állította, hogy a ellenem folyamatba tett sajtóperben augusztus 8-án megtartott békéltetési tárgyaláson én sajnálkozó és bocsánatkérő nyilatkozatot ajánlottam fel, amelyet ö, miként büszke spanyolhoz illik, el- utasított, mert ahogy most utólag a nekem beküldött Népakaratból olvasom, az ilyen ügyet csak „börtcnneT lehet elintézni, bo- csánatkéréssel nem. A tényállás a következő: Julius végén aj lapokban olyan hiradás jelent meg, hogy 1 Lel'lei és Jabloniczky közt a fennálló ellen9 tétek békés elintézése céljából, tárgyalások indultak. Mivel nem akartam azt, hogy az ellenem indított sajtóper a béketárgyalások akadálya legyen- azon Írásbeli utasítást küldtem prágai ügyvédemnek, hogy akár a békéltető tárgyaláson, akár Lédéi ur ügyvédjének nyilatkoztassa ki, miszerint az esetre, ha 1. Leilei ur a kér. szoc. párt mai vezetőségével szemben fenálló ellentéteket tisztességesen és békésen elintézi, továbbá, 2. ha Leilei ur Írásban becsületszavát adja, hogy a kormánnyal semmiféle összeköttetésben nem állott és nem áll, úgy hajlandó vag>ok neki írásbeli elégtételt adni s ezen nyilatkozat megszövegezése tekintetében, kész vagyok eszmecserébe bocsátkozni. Aki netalán kételkednék- utasításomat prágai ügyvédemnél, dr. Klumpár Lászlónál, lakik Zitna-ulica 25., bármikor megtekintheti. Ha tehát Leilei ur a fórumon azt állítja, hogy én neki sajnálkozó és bocsánatkérő nyilatkozatot ajánlottam fel és egy szót sem szól arról, hogy ez minő feltételekhez volt kötve- úgy ismét csak ferdít és azzal a rosszhiszemű perfidiával jár el, amely ezen kiváló férfiú minden ténykedését jellemzi. Hogy aztán ki fog a végén ülni, vájjon mi. akik jóhiszeműen igazat irtunk, vagy pedig a félelem és gáncsnélküli lovag, aki a világ9 ért sem_ akart hamis tanukat fogni, vagy tanukat befolyásolni hanem tiszta altruista alapon azért adott pénzt a tanuknak, hogy a tiszta igazságot vallják, az majd kisül a végén. Mindenesetre érdekes dolog lesz megtudni, hogy a biróság az állítólag igaz9 mondó tanuk pénzzel való megjutalmazásá- nak eredeti és egész modern eszméjét mily kban fogja méltányolni. Gálszécs, szeptember 3. Molnár Béla dr. volt magyar orsz. képviselő. Róma, szeptember 5. (Saját tudósítónktól.) A Sereno szenzáció erejével ható cikket közöl a kisantant hadifölszereléséről. A közlemény eredeti grafikontáblákkal kíséri, hozzáfűzve azt a megjegyzést, hogy a kisantant hadfelszerelési táblázata francia forrásból származik és teljesen megbízható adatok alapján mutatja be azt a félelmetes haderőt, amellyel Franciaország ma Középeurópában rendelkezik. Egyetlen pillantást ezekre a rajzokra — mondja a cikk — mindenkit meggyőzhet arról, hogy egyrészt Magyarország szinte megfulladásra van kárhoztatva a kisantant karmai között, másrészt azonban kétségtelen, hogy a kisantant ez óriási katonai iölkészüiísége nemcsak a magyarok ellen irányul, hanem más céljai is vannak. Ezek a célok csupán olaszellenesek lehetnek, miután ezek a hadseregek természetszerűen nyomást gyakorolnak az adriai tengerre. A cikk részletesen kimutatja, hogy Franciaországtól indult ki az egész kezdeményezés. A franciák voltak azok, akik megteremtették a kisantant államainak mesterséges önállóságát, akik megalkották közöttük — kisantant név alatt — az összekötő kapcsot és azóta is részben katonai szállításokkal, részben katonai kiképzők rendelkezésre bocsájtásával, részben pedig kölcsönnyújtás révén állandóan dajkálják őket. Európa népei nyugtalanul nézik a kisantant államainak állig fölfegyverkezését, mert ez a tűzfészek az, ahol a jövő európai konflagrációjának szikrája lobbot vethet. Síeíán Ágoston az agrárhongressznson Prága, szeptember 5. A Národni Listy írja: Az agrárpárt ünneplés kongresszusára eljöttek a ruszinsizkól politikusok, hogy az eljövendő választásokról tárgyaljanak. Stéfán dr., aki a „Zlata busábban szállt meg, tegnap több óráig tanácskozott a miniszterelnökkel a ruszinszkói politikai helyzetről. Egyúttal végrehajtották a Keleti Újság és Ujiközföny cirnü magyarnyelvű napilapok fúzióját. A Műim zöm Miíirfföe Berlin, szeptember 5. A „Vorwarts" jelenti, hogy a genfi tárgyalásokon a kölni zóna kiürítését hosszan és behatóan tárgyalták. A kiürítést elvileg kimondták és befejezésiét háromhónapos terminussal határozták meg. Gyorsabb kiürítés állítólag katonai okok folytán lehetetlen. A cseh agrárpárt haszonoteves jubileuma Prága, szeptember 5. A cseh republikánus és kisgazdapárt huszonötéves jubileumi ünnepélyét szombaton nyitották meg. Sveh- láék a legalkalmasabb időt választották ünnepségükhöz. A mintavásár idején fognak ugyanis dis zfeIvónulásokát rendezni Prága főutcáin, hogy az idegenek lássák, milyen hatalmas a mindenható miniszterelnök pártja. Svehla ünnepi megnyitó beszédében röviden visszapillant a párt huszonötéves működésére. Rámutat a szocializmus állandó válságára s arra, hogy a háború után egyedül az agrárdemokrácia maradt meg. A párt vasárnap folytatja ünnepi kongresszusát, amelyen Hodzsa és Malypetr miniszterek fognak a politikai helyzetről beszélnir»mwwí-m™Vi'TT'iwp\'*wa*’í mmri" 1 "i"9'1' ■ »—— túliak, a szem üres gödrébe élet tért. Éjfél előtt vihar kerekedett és a szél9 vész diihödten rázta az egész házat. A Mester kezéből kihullott a mintázó vessző és piszkosan, zilált hajjal, aléltan a fáradságtól, heverőre dőlt. A cikázó viílárn- fénynél még meglátta a kastély előtt összeboruló fák sötét koronáját, aztán elnyomta az álom. Valamerről rémült vonitás felelt a szél9 kakas szörnyű csikorgására, a villám ostora sűrűn csapkodott és az éjfekete ég szakadatlan zengett és dörgött a növekvő viharban. A Mester maga elé emelte kezét és fel9 nyögött. Vad álomhajsza kezdődött. Titkos reteszek mögött felszabadult valamennyi indulat és fogta, békózta, íeperte zsákmányát . . . Mindig ugyanaz a kép, egyazon hely! . . . A terem elfeketedő ablakain szakadat9 lan kopogott a zápor. . . Pergőtűz! . . . Kezdődik a tánc!Az egész mindenség egy szörnyű nyögés- Akna robbant a kaverna tetején és eloltotta a mécseket • . . Pillanatokra csend, valahol a közelben emberek tépik és mar9 ják egymást. Az ekrazit sárga füstje lassan fojtogat ... Ki kellene rohanni, de minden lépés ha’ál- Halál! A kavernában kártyáznak a bakák, sok pénz hever előttük és a szemükben az őrület fénye. Az egyik bibliája fölé görnyed és ja- iong . . . Pergőtűz! . . . ... A jajv eszékelő ni cár nem imádkozik, feláll és a kijárat felé támolyog- Jaj, most ki fog rohanni és századszor hozzák vissza holtan . . . Maradj! . . . Késő . . . Holtan hozzák vissza és sáíorlapba csavar9 va fektetik a többihez. Este van- Már megbékült a sorssal, nem féh mert bizonyos,-hogy a halál eljön és megváltja kínjaitól. A halál eljön és ő kábán megsemmisülten követni fogja . . . Az alvó a fejéhez kapott. Fájt a haja, a fejbőre tele volt durva porral- Csupa szenny a keze és a teste... Véres és sáros minden talpalatnyi hely körűié, mint a vágóhídon, ahol halomra hullnak az állatok és marokkal rántják a vérző testből a1 beleket és a vér patakzik és mindent elönt —-----Kelete n meghasadt az ég és a villám a kastély előtti fákba csapott. •. ...Késő! Beomlott a kaverna utolsó szája.. • Meg kell halni... ó. Istenem, meg- fulunk, meghalunk itt mind. az élők, a sebesültek és a halottak másodszor!.-. A zivatar elállt és a csend, a siri csend fölriasztotta a Mestert. Tétova keze nedveshez ért. Rémülten fölkiáltott, de egy távoli villám fényénél meglátta, hogy a pamlag előtt tócsába gyűlt a víz. A vihar beszaki- totta a tető üvegtábláját és az eső becsor- gott a nyíláson. A Mester föltápászkodott. Egészen éber volt most, minden idege és izma fölfokozott életet élt. Ablakot tárt és mélyen beszivta a hüs éjszakai levegőt,.aztán munkája elé állt, levette róla a ráborított nedves kendőt és töprengve nézte a homályban elmosódó vonalakatPitymalatkor halvány fény érte a fejet és a Mester diadalittasan fölkiáltott. Az erőtlen fényben beszédre nyílt az agyagszáj és mialatt a fej gyengén oldalra hajolt, a szemekben értelmes ragyogással élet villant. — Az élet nem semmisült meg! — kiáltott föl a Mester. — íme, az ember, aki meghalt, föltámadott! Haragvó Isten, kontár vagy!-.. A teremtő én vagyok, aki visszaloptam a halottad lelkét! * Idővel megszokták a Mester különös alakját és már csak néhány gyerek szegődött nyomába, valahányszor egy halottas háznak tartott. A siratok már várták a Mestert, aki halk köszönéssel jött, némán szemlélt és szótlanul távozott. A kastély műtermében aztán megindult a birkózás az anyaggal, étlen-szomjan, lázban készült a fej, míg a hajnali derengés életet lopott a halott arcáról ellesett merev vonásokba. Olykor messzi északról idegennyelvii vendég érkezett a kastélyba, egyszerű munkásember, aki gipszbe öntötte a meggyurt fejeket és telerakta velük a fehér falak polcait. * Egy nyárvégi délutánon történt először, hogy a Mester megnyittatta kertje hátsó ajtaját és a kis fahidon, mely egy tisztavízü, pisztrángos patakon iveit át, az erdőbe ment. A patak nyugtalan medrét követte, mig egy tisztáshoz ért és a bodzafák árnyékában megpihent, kezei közt a tányérrózsák érő bogyóit morzsolgatvaKörűié zöld napfény imbolygóit a hűvös homályban és a szél szelíden surrant a lombok fölött. Valamerről ének hallatszott. Lenn, a patak mentén, fiatal leány libbent kőről- kőre, dallal az ajkán. Most megállt, éppen szemben az árnyékban megbújt Mesterrel, egy mohos kőre kuporodott és dalolva lógatta lábát a víz tarjagos, szétporló habjaiba. A Mester szeme forró smaragdtüzzel fölvillant, mint havas éjszakán az éhes ordasszem és a széthajtott ágak közt előre hajolt a teste, hogy egyetlen mozdulat se kerülje el figyelmét. *, Ekkor fölpillantott a leány és úgy rémlett előtte, mintha fantóm lassú mozdulását látná a szétnyíló ágakban- Lassú, nesztelen siklással jött közelebb a fantóm, mint omló sziklák repkényén a vipera és ugrásra feszült ... A leány fölállt, magas kőre szökkent, de onnan mozdulatlan várt a vízbe gázoló és közelgő alakra, míg hűvös kezet érzett a karján és a bűvölet megszakadt. Az erdőbe szökött és a fantóm: a Mester utána. Mindenütt a nyomában, alig kéz- nyujtásnyira: — Megállj, ne fuss, nem bántlak! — kiáltott a Mester, de a lány nem hallotta- Zihálva, félőrülten rohant, de indák fogták meg a lábát és ájultan a Mester karjába dőlt. A Mester tűnődött. Valahol látta már ezt a gyereklányt, szelíd arcát, a keble halmának gyenge domborulását, a nyaka és a válla még szögbe futó ivét. Jelenetek üldözték, aktok, modellek, hányatott életének könnyü- vé'rü női, de a karjába zárt testnek hasonmását nem találta. Fölébe hajolt és ajkával gyengén megérintette száját, majd apró, suta csókokkal elborította arcát. A leány fölvetette szemét, föléledt, nagyot taszított a férfin és megfutott- Eltűnt, nyoma se maradt és a Mester hasztalan kereste. Houdek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 elsőrendű női és ári szabóterme mérték szerint. “TS® HffiT Valódi angol szövetek
