Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-01 / 196. (939.) szám
Kedd, szeptember 1. SPm&rJfa&fzmTfiRrw Harc a bábom ellen / A magyar pacifista irodalomnak egyik .cid/ekes megnyi'i>aüv‘Ozasa Hódinka Tivadar dr. „Harc a háború elleni" cimíi egyivcs ér- . tekezése, amely a napokban jelent meg Epcr- i- jesen a Minerva könyvnyomda kiadásában. Hódinka szerint az istenek beszélhetnek [ örök békéről, emberek néni. De azért mégis 1 kell harcolni a békéért, Kant is hasonlóan ■ gondolkodott. A kant! tiszta ész pozátivumo■ kiat követek a népek világszövetségét, a : gyakorlati ész azonban csak az elérhetővé! : kell, hogy megelégedjék a háborút elhárító ■ szövetkezések negatív békepolitikával. Hódinka azonban Kantot korrigálni akarva, a mai ideológia melléit még ezt is led etet le nciaország minden békeszózat ellenére is uj háborúra fegyverkezik. Nem arról van itt szó, hogy együtt akadályozzák meg az uj háborút, hanem arról, hogy együttesen, vagy egymás ellen fogják-e azt viselni. A népszövetség alapító és kedvenc államai mintapéldányai az állami szuveirénitás mániákusainak. Tehát ellenségei minden egyenrangú nemzetközi közeledésnek s végeredményben ellenségei az Európai Egyesült Államoknak. Ezért nem tudom osztani Hódinka béke- optimizmusát. (—sy.) imm utolsó. sziovenszhói crlifei porban hevernek... A szlovák néppárt eperjesi és tőketerebesi gyűlései — A farkas és a bárány uniíikációja — A cseh kulturkérdés — Háromszáz korona napidijjal fizetett agrárbérencek kivert szemei — Agrár mozgósítás teherautókon — Az argaíások véres fővel adják föl utolsó várukat Keletszlovenszkón nek tartja. Az uj ideológia csak uj civilizációnak lehet az eredménye. Tehát uj civilizációt kell létrehoznunk. Az uj civilizáció Hódinka szerint sok zászló alatt például pacifizmus, internacionalizmus, szocializmus, liberalizmus, szabadgond o 1 kodás, szabadkőművesség, világnyelv, világvallás stb. formájában már közeleg is felénk. Legtöbbet vár Hódinka az internacionalizmustól és szabadkőművességtől (!?). Az internacionaliizmjusnak ugyan elismeri azt a hibáját, hogy a nemzetek testvériesülésének életét a „haza" romjain akarja felépíteni, vagyis elismeri, hoigy a nernzet- ftözliség nemzetellenes; ezzel szemben a szabadkőművességben „az uj civilizáció civitas gentiumának“ legtökéletesebb modelljét látja a föld minden államára kiterjedő azt a gigantikus „erkölcsi" testületet, amely a vallás és a haza divergens erőit, a vallások és országhatároktól független szervet egységesítő hatalmával igyekszik lefegyverezni (!?). Az uj békeideológia' neveléssel volna elterjeszthető. E nevelésnek két főeszköze: az iskola és a sajtó. Csakhogy az iskola hovatovább az állam kezében lesz, a sajtó pedig szervezetben. Az álam viszont a legtermészetesebb ellensége az örök békének. Ellensége azért, mert „az állam a legkeservesebb, a legmegalázóbb és legerkölcstelenebb rabságban szenved: saját fenségének a rabja". A szuverenitás miatt és annak nevében születik és folyik minden háború. Tehát áz államot kell fölszabadítani a saját mindenek- fölött-valóságának mániájától. Az állam fölszabadul a rabságától, ha elejti a szuverenitás gondolatának merev érvényesítését. És ezen a területen: a nemzetközi jog terén a tények logikája valóban máris rést ütött ajz állami szuverenitás falán: amikor létrejött a népszövetség, mely bizonyos mértékben beleszólási joggal brr az egyes államok belső dolgaiba. Ezért a népszövetség a béke- lehetőségnek ez idő szerint az egyetlen realitása és biztosítéka. Első feladat tehát az Európai Egyesült Államok létrehozása, a végső cél pedig a Világ Egyesült Államai. Hódinka ezen gondolatmeneté túlságos optimizmusra vall. Még több optimizmus van benne, mint Coudenhove-Cafergiben. Szerintünk is az államok önösségének tul- tengése okozza minden békeaposíolkodás halálát. De nemcsak az iskolát, hanem a másik nevelőeszközt, a sajtót is a háborucsiná- lók (persze a háborucsináló államok) rángatják kényük-kedvük szerint. A sajtó nem önmagától és önmagának való valami. A sajtó mindig valakié s az a valaki teljes hatalommal irányítja a sajtó ideológiáját. Nem lehet tehát a sajtóról mint 'egységről beszélni és egységes föllépésére reményvárakat építeni. A keresztény egyházak sokkal nemzetközibb, erkölcsösebb, függetlenebb és egységesebb szervezetek a sajtónál és kimondottan ellenségei voltak és lesznek minden háborúnak: és hát vájjon tudtak-e szisszenni a világöldöklés közepette, a mindenható állam- szuverénitás háborús parancsai ellen. A nemzetköziség fogalma sem olyan egyértelmű, mint Hódinka használja. A keresztény internacionalizmus közel két évezred óta harcol a háborúk ellen több-kevesebb eredménnyel, a munkásnemzetköziség pedig éppen véres forradalmakat készít elő. Hódinka ettől a második intern acionálétól várja a civilizáció megújhodását. Eddig nem mondhatjuk, hogy a munkásinternacionálék nemzeteket és államokat közelebb hoztak volna egymáshoz. Ellenben belső osztályharcok támasztásával igyekeztek gyöngitérni őket. A szabadkőműves szervezetek jelentőségét szintén túlbecsüli szerzőnk. A páholyok aiz egyházeUenes harcifronton folytatott harcaikon túl nem képviselnek több erkölcsi és politikai erőt, mint a keresztény egyházak bármelyik jelentéktelenebb csoportja. Legvégül a népszövetség békemunkája Is rászolgált a keserű szkepszisre. A népszövetség ma még a győztes államok részvény- társasága a jóvátételnek elkeresztelt ha-rá- csolási monopólium arannyá váltására. Nem a békét, hanem a győztesek érdekeit védi. A . népszövetség két főállama, Anglia és EranKeletszlovenszkő augusztus 31. Ámbár a cseh agrárpárt napról-napra nagyobb ellenszenvnek örvend Szlöven- szkón, a legutóbbi napokig sikerült megtartania két mentsvárat. Közismert tény, hogy a cseh agráriusok Keletszlovenszkón, főleg pedig a régi Sárosmegyében s Zemplénmegye északi részein „erősen állták a sarat" s ezzel függ össze az a terv is, hogy Hodzsa Milán a kassai körzetben akarta magát jelöltetni, mert megválasztatására csak ott volt kilátás. De csak volt, ma már ez a reménye is szertefoszlott. Amint ismeretes, az állami földhivatal — a cseh agrárpárti korifeusok befolyására — mintegy másfél év előtt Eperjesen kerületi fiókot létesített, míg Zemplénmegyében, Tő- keterebes székhellyel már régebbi idő óta működött a földhivatal kirendeltsége. Mind a két intézmény főleg Ígéretekben volt gazdag, amelyekkel igazán nem takarékoskodott az agrárpárt érdemdús keletszlovenszkói titkára, Rybárik ur. A szegény földtelen nép azonban hiába várta az ígéretek beváltását, Hodzsáék pedig mindezek ellenére sfeentül meg voltak győződve arról, hogy bőkezű ígéreteikkel is megtarthatják a választók tömegeit s ha ma, a Hlinka-párt két népgyü- lése után arra ébredtek, hogy Keletszlovenszkón sincs keresnivalójuk, úgy csak megérdemelt sorsuk érte utói őket. A néppárt eperjesi gyűlése A szlovák néppárt vasárnap népgyülést rendezett Eperjesen, a cseh agrárpárt eme keletszlovenszkói „erősségében". A legutolsó héten egyebet sem hallott az ember Eperjes utcáin, csak azt, hogy a vasárnapi népgyülé- sen Hlinka páter, a szlovák nép atyja is megjelenik- A néppárt vezetősége azonban az utolsó órákban úgy határozott, hogy Hlinka képviselő Klimkó szenátorral Tőketerebesen fog tartani népgyülést, mig Eperjesen Juriga és Gazsik dr. képviselők jelentek meg. A Kassai-ut elején, a görögkatolikus székesegyház mellett oly hatalmas diadalkapu várta a néppárti törvényhozókat, amelynél különbet ritkán láthatunk. A vidék falvainak — az agrár „váraknak" — lakosai, öregek, ifjak, nők és férfiak már a kora reggeli óráktól kezdve valóságos karavánokban jöttek föl festői ünnepi öltözetükben, hogy igazi barátaik szavát meghallgassák. Féltizenegy órakor az egész Vásártér egy hemzsegő hangyabolyhoz hasonlított. A hatalmas rendőri fölkészültség a Vásártéren fölállított cirkusz sátrai mögött húzódott meg fekete gumikabátokban a ponyvák csurgói alatt s nem csekély derültséget keltett a köriiláHóknál, amidőn néhány vásott gyerek valami exotikus, a cirkuszhoz tartozó kérődzőnek tartotta az esőköpenyes rendőröket s ezek hátára akart fölmászni, hogy jobban láthassa 'és hallja az immár érkező törvényhozókat... A rendőrség szerepe az imént vázolt „esettel" már véget is ért, mert amint Juriga daliás alakja megjelent a szónoki emelve* nyen, a tömeg zaja egy pillanat alatt megszűnt s a nép dédelgetett kedvence minden zavaró incidens nélkül tartotta meg törvényhozói beszámolóját- Beszédét a hallgatóság gyakran megzavarta ugyan, ez azonban a helyeslés és tetszés hatalmas megnyilvánulása volt; a tömegben elhelyezett agrárpártiak megmukkanni sem mertek, ámbár a harcias Juriga ismételten főlszólitást intézett ezekhez, hogy nyilvánítsák meg véleményüket, hadd felelhessen arra ott nyomban. Juriga beszédének különösen ama része keltett nagy tetszést, amelyben a morvántuliak „unifikációs terveit" magyarázta meg népiesen. A farkas elhatározta magát arra, hogy „unifikálja" magát a báránnyal; ez azonban sehogy sem akarta megérteni üdvös voltát, .a farkas azonban ellenszegülése dacára bekebelezte a bárányt s ezzel készen volt az unifikáció. Ugyanezt a cseh és szlovák unifikáeiót akarják túl a Morván lakó „testvérek". Ez a sors vár a szlovákokra is, ha a csehek „unifikációs" törekvéseivel szemben idejekorán nem állanak a sarkukra. A cseh testvérek „kulturkérdése" abban merül ki, hogy az emiber a majomtól származik. Ezt tanítják a cseh tanítók már az elemi iskolában és semmi meglepőt sem találunk azon — mondotta —, hogy egy harmadik elemi osztályos gyerek a reggel mosakodó apjához ezzel a kérdéssel fordult: — Ugy-e, apuka, az a haj, ami a melleden van, az a majomtól maradt meg? — Micsoda majomtól? — kérdezi az atya. — Hát a te ükapádtól. Az atya elszörnyedve kérdi gyerekétől, hogy hol hallotta ezt a szamárságot? — Az iskolában, — volt a gyerek válasza. — Úgy, az iskolában? No, majd beszélek én azzal a tanitó úrral. Azzal máris megy az apa a cseh tanítóhoz és szó nélkül — üdvözletképpen — arcul- üti, majd mérgét így kiöntve, megmagyarázza a tanítónak, hogy ‘ez a nem várt ajándék a „majomfinak" szólt. — Hallja, tisztelt tanitó ur, ha maga a majommal tart rokonságot, nekem ahhoz semmi közöm, de a gyerekem becsületes emberektől származik s így ne tanítsa ilyen esztelenségekre. Ezt válaszoljuk mi is — mondotta Juriga — a Morva folyón túl élő „testvéreknek": ha ők a majomtól származtatják magukat, úgy csak tartsák tiszteletben őseiket, a szlovák nép ősei azonban szlovákok és emberek voltakA szabad téren álló tömeg frenetikus, hosszú percekig tartó tapsorkánja inkább mennydörgéshez hasonlított. És valóban mennydörgés is volt ez, amelynek villáma porrá zúzta a cseh agrárpárt sárosmegyei — eddig bevehetetlennek tartott — erősségét..-. Tőketerebesen vér folyt Mialatt Eperjesen minden kardcsapás nélkül hódította meg Juriga az agráriusoknak tartott, de valójában igen becsületes szlovákokat, Tőketerebesen nem ment ilyen simán a győzelem. Amint már említettük, a cseh agrárpárt itteni főkolomposa, Rybárik ur még álmában sem gondolt íirra, hogy Hlinka ebbe az agrárius darázsfészekbe a lábát betegye. Szent meggyőződése volt, hogy ha ez mégis megtörténik, úgy Hlinkát holtan fogják innen elszállítani. Ha nem is fizikai, de erkölcsi halállal fog kimúlni itt a néppárt ősz vezére- Annál nagyobb volt az agrár vezérkar megrökönyödése, . amidőn ez megtudta, hogy Hlinka tényleg jön Terebesre ... Hirtelen gyorslábú nyargoncok járták be Terebes gazdáit s maga az agrár vezér is benézett .híveihez", akiknek háromszáz korona napidijat Ígért, ha a néppárti szónokokat fütykösökkel fogadják. Az egyszerű, szegény enrberek azonban könnyen elintézték a lábat- iankodó titkár uraságot azzal, hogy az Ígéretből már elég volt, a háromszáz koronát és a fütykösöket is csak tartsa meg az ur s ha már adni akar valamit, úgy váltsa be Ígéretét azzal a három-négy hold szántóval, amelyet végül egy légionárius kapott... S az ötezernyi néptömeg tényleg nem fütykössel, hanem virággal és zeneszóval várta igazi atyját, aki nem igér semmit, mert ő maga is a megtestesült szegénység. És mert krisztusi szeretettől áthatott lelke még az ellenséggel való haragtartást sem engedi meg, bevezető szavait — a nagyvendéglő ablakaiban gubbaszkodó Rybárik felé fordulva — politikai ellenfeleihez intézi, akiket arra kér, hogy hallgassák meg türelemmel... Alig fejezheti be azonban az első mondatot, a távolból nehéz társzekerek robaja hangzik, Rybárik agrárius mindenható arcán ördögi mosoly cikázik át s néhány pillanat múlva súlyos teherautók állanak meg a tömeg mellett, amelyekről harmincöt-negyven, furkósbotokkal fölfegyverkezett ifjonc ugrál le s a nép közé vegyül és szajkó módjára betanított frázisokkal máris zavarni akarják a .szónokló Hlinkát, akinek aszkétai fegyclme- zettségii arcán még csak egy vonás sem randid meg, hogy igy szemtől-szembe látja az ellenséget.* Ismét a zajongókhoz intézi a szavait, kiket türelemre int, egyébként nem állhat jót testi épségükért. A szép szó azonban nem használt, erre a tömeg maga intézte el a re- nitenskedőket. Az esőáztatta földből hatalmas knédlik gyúródtak, amelyek a Következő pillanatban a fehérruhás agrárbérencek fején- hátán mállo'ttak szét. Az ifjak néhány pillanat alatt eszeveszetten rohantak a szolgálatot tévő csendörkülönitmény ölelő karjai közé, sőt az egyiket maga Hlinka vette oltalmába, amidőn az a sárgolyóval kiütött szemét markában tartva, sirva-bőgve vigasztalta önmagát: — Nesze neked, Pista, háromszáz koronát kaptál ugyan, de az nem volt kikötve, hogy a szemedet is oda kell, hogy adjad! S az agrárbérenc beismerése derült jókedvre gyújtja a körülállókat, amely szájról- szájra jár s az imént még fölindult nép most már csak nevetni tud a szánalmas, megfizetett alakokon. Csupán ennek köszönhető, hogy a háromszáz koronáért politizáló ifjakat súlyosabb baj nem érte. A csendőrség, melyre immár nem volt szükség, szanitéccsapattá alakulhatott át s első segélyben részesítette a Hodzsa vitézeit, akik a sárknédliktől ily csúfosan meghátráltak. Végső veszteség az agrár oldalon: két, gombóccal kiütött szem. egy lábtörés, tömérdek daganat s pocsékká téve mind a negyvenöt argalás hófehér gyolcs ruhája. Rybárik, mint a vesztett csata hőséhez illik, még a vendéglő falait sem találva megfelelő „deckungnak", hátul, a kerteken át lépett meg a harcmezőről. A fölragyogó déli nap sugarai arany glo- riolát vonnak az ősz pap feje körül, akinek egyszerű, keresetlen szavait áhitatosan szívja magába a nép, amely eddig csak hazug ígéretet hallott s csak ma talált az igazsághoz vezető útra. T. J. Ausztrália gazdasági válságba Jutott a sztrájkok miatt Sydney, augusztus 31. (Reuter.) Tegnap itt a sztrájkoló angol hajósok iránti rokon- szenv nyilvánítása végett a munkások óriási tüntetést rendeztek, melyen 15 ezer személy vett résztBrlsbane, augusztus 31. (Reuter.) A vas* úti sztrájk miatt egyes főbb centrumokban az élelmeszirellátást csökkenteni kellett. Számos cukorgyár beszüntette üzemét. A faipar is pang. Összeköttetés hiányában a gyümölcsárusok a piacot nem látják el gyümölccsel és zöldséggel. /I maricifbaüi „száraz" holsevlzaiás ellen Marienbad, augusztus 31. A német demokrata párt kerületi szervezete ülést tartott Farienbadban s a következő határozatot hozta: A párt a többi német pártokkal egyetemben megállapítja, hogy a kényszer'kezelés elrendelése egyedül a cse- hesités érdekéiben történt. Nemcsak a Tépi- alapi'tvány, hanem Marienbad minden egyes polgára hozzájárult a fürdő virágzásához és fejlesztéséhez s éppen ezért kötelessége a polgárságnak, hogy az alapítvánnyal együtt vegye föl a harcot a jogsérelemmel szemben. A jtört a tulajdonjog védelmét magáévá teszi de ez csak akkor lehetséges, ho^vha a város képviselőtestülete a fürdő vezetésében is befolyást gyakorolhat. A német szociáldemokraták vasárnap tiltakozó népgyülést akartak rendezni a kény- sa -kezelés ellen, ezt azonban a rendőrség nem engedélyezte, azzal az indok lássál, hogy a népgyülést nem jelentették be idejében, Megjegyezzük, hogy egy cseh népgyülést engedélyezett ugyanaznap a marirnbadi rendőrség. A koalícióhoz tartozó ..éppárt képviselője, Mazanec, amint ezt a Právo Lidu jelenti, a Tepl-alapitvány ügyéiben interveniál a kormánynál. A koalíciós táborban természetesen óriási felháborodást keltett, hogv egy koali- c;ós képviselő állást foglal az „államelenes" alapítvány .mellett. A svájci sajtóiroda jelentése szerint Me- dinger képviselő már átnyújtotta tiltakozását Marienbad fürdőüzemeinek kényszerkezdése ellen a népszövetség titkárságának. Német tiltakozó népgyülés a kulturális elnyomatás ellen Teplitz, augusztus 31- A német szodál- deurokraták a teplitzi főtéren tiltakozó illést tartottak az újabb, hallatlan iskolai elnyomatás ellen. Heller dr. szenátor jellemezte a köztársaság reakciós törvényhozását, amely megfojt minden szabadságot, munkanélküliséget idéz elő s német tulajdont sajátít ki. A szociáldemokraták tehát követelik a nemzeti iskolai autonómiát, azaz az iskolaügyek ön- . kormányzatát.
