Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-27 / 219. (962.) szám
Vasárnap, gzoptember 27, Az igazolvány vagy nport két rokkanttal a különfülkében Prága, szeptember 26. Szintér a Berlin—Prága gyors rokkantak számára fentartott kiilönfüilkéje. A vonat túlzsúfolt. Az utolsó pillanatban a kiilönfiilkébe beugrik egy ember. Hárman vagyunk: én, egy rokkant és a jövevény. A rokkant az utóbbihoz: — ön, uram, höl tartja? — Hol tartom? Mit? — Na igen! Külsőleg minden rendben van. A másik revolverzsebéhez nyúl: — Természetesen bent, uram! A kettő nagyot nevet. A nevetés közelebb hozza az embereket egymáshoz és olyan kifejezéseken termel, amelyekből mindent meg lehet tudi.i. így tudom meg én, a csendes riporter, azonnal, hogy a rokkantat a másik igazolványa érdekli. Ez az igazolvány azonban nincs sehol, úgy hogy a jövevénynek nagy baja lesz az ellenőrrel. — Az ördögbe! így hát a következő állomáson ki kell szállnom. A rokkantnak bal karja- és jobb lába hiányzik. Nevetésbe tör ki és jobb karjával meg bal lábával kalimpál. Gúnyosan, kárörvendve: — Ezek szerint ki kell szállnia! A vonat túlzsúfolt, tehát le fog maradni. Kár! Csend. Tiz perc. Azután a vonat megáll. Látom, a nem-rokkant tépelődik: „Kiszálljak . . . Egy óráig várjak . . . Nem! Elvégre n^m foglalom el senki helyét! Hová is jutna az ember, ha pedánsan mindig azt tenné, amit az előírás megkövetel . . .“ Néhány másodperc. Helyén marad. A vonat megindul. Az ajtó feltárul és az ellenőr belép. Hatalmas, félelmetes ember. A vonat Hindenburgja. Most mindjárt jön . . . gondolom felebaráti szeretettel. És figyelem azt, akinek nincs joga ahhoz, hogy ebben a fülkében üljön. Látom, hogy arra határozta magát, hogy semmi szin alatt sem fog igazat mondani. Valószinüleg olvasta „Az életbölcsesség a.forizmái“ cimü könyvem egyik kitűnő tanácsát: „Csak a legvégső esetben és akkor is csak akkor, ha fantáziád teljesen cserben hagy, nyúlj a legkétségbeesettebb eszközhöz és mondd meg az igazat. Az igazság ugyanis minden dolgok közt az egyetlen valami, amit senki sem hisz el!“ Drámai szituáció: — Az ördögbe is! . . . A tényleges rokkant átkutatja zsebeit. Arcáról eltűnik a gúnyos biztonság és mind idegesebb lesz. Hirtelen homlokára üt: — Természetes! — Mi természetes? — kérdi csendesen, vészjóslóan az ellenőr. — Nincs meg a rokkantigazolványom, mert tárcámat a másik kabátomban hagytam. — És hol van ez a kabát? — Odahaza! — Sajnálom, akkor kiszáll! Az előírás nagyon szigorú. A rokkant érti is, meg nem is. Semmi kétség: százalékos rokkant. De mégsem rokkant, mert csak hiányzó végtagjaival tudja igazolni, de nem pecsétes igazolvánnyal. Küzd magával, de azután győz benne a rend. ö mint rokkant tudja, mit jelent a rend: a rend nekik, rokkantaknak külön kasztot teremtett. Ezt még saját testén keresztül is meg kell védenie. Feltápászkodik és kifelé indul. — Uram — mondja váratlanul a másik az ellenőrnek —, hiszen látja, hogy ez az ur jogosan ül a rokkantak számára fentartott fülkében? Csak nem követel még eklatánsabb bizonyítékot? Ez a megjegyzés kettős hatást ér el. A rokkant dühösen végigméri a „tehetségtelen kezdőt1* és tudja, hogy még egy ilyen laikus megjegyzés és elveszett. Mert azt is tudja, hogy ha az ellenőrnek engedelmeskedik és mankóján kifelé biceg, feltétlenül bentmarad. Az ellenőr pedig merev arccal fordul a kotnyeles felé: — Ez az ur rokkant, tehát itt a helye. De nincs rokkantigazolványa, tehát nem maradhat itt. Tekintve azonban, hogy a vonat' túlzsúfolt, úgy kezelem, mint a közönséges, egészséges utast és itt hagyom — visszavonásig! Most Ön van soron, kérem! A hívatlan prókátor szó nélkül és biztos kézzel iratai közt keresgélni kezd. Keze nem reszket. És hirtelen diadalmas mosollyal egy nagy, elnyűtt Írást húz ki. Közel ülök. látom: ez az okmány arra jogosítja fel, hogy 1916-ban Brüsszel és Namur közt ingyen utazhasson- Nagypecsétii katonaigazolvány. Közönyt tettetve magasra tartja az írást és szemtelenül fixirozza az ellenőrt. Az ellenőr csak a nagy pecsétet látja, strammul tiszteleg, meghajol és távozik. « Újra csend. Csak a vonatkerekek zakatolását lehet hallani. Nézem a két rokkant utitársat. Mindkettőnek sikerült itt maradni. A szituáció a régi, de mennyire megváltozott kettejük egymáshoz való viszonya! Most a tényleges rokkant csak „visszavonásig** ül itt, mig az egészséges rokkant rckkantjogánál fogva. — ön hol tartja? — kérdi szelíd gumlyal- — Mert nem elég, hogy külsőleg minden rendben van, úgy mint önnél! A rokkant nem felel. Szeretne aludni, de nem tud. Folyton arra gondol, hogy csak „visszavoná- sig“ . . . A másik pár perc múlva egészségesen horkol. Egy darabig mulatok a jelenetem A vonat egyenletesen zakatol. „Eő a rend** — gondolom és elalszom- n. p. parlament — nem a mi trlbűnanh.,* Csapéit, a világhírű cseh iró lesújtó Ítélete a cseh koalícióról — „Szégyellem magam, mintha bűntárs lennék" Prága, szeptember 26. Csapek Károly cseh Írónak, a R. U. R- szerzőjének neve nemcsak a köztársaságban, hanem a határon túl is ismert. Éppen ezért kell a Lidové Novinyben megjelent politikai cikkének nagy fontosságot tulajdo- nitani. Csapek ugyanazt mondja el, amit az ellenzéki sajtó már évek óta ir s miután vérbeli cseh ember mondja, annál kevésbé vonható kétségbe az objektivitása. Politikai eleiünk nagyon szomorú — írja többek közt. — Az a lealacsonyitó érzésünk van, hogy a politikusok azt csinálják velünk amit éppen akarnak— Amikor a sjiótörvény módosításáról voilt szó, az egész közvélemény tiltakozott ellene. De ti politikusok, ti nem törődtetek vele. Lealacsonyítottatok bennünket és tudtunkra adjátok, hogy nem törődtök velünk— Most lealázó választási reformot dolgoztok ki, amely a polgárokból párttulajdont csinál. Ti nem a ml képviselőink vagytok, hanem a pártokéi. Nekünk, akik csak polgárok vagyunk, semmi közösségünk sincsen ^letek, akik a pártok alkalmazottai vagyt-dK. A parlament nem a mi tribününk, hanem, felelőtlen politikai machinációk nyilván- nos palástoló ja. — Köztünk és közietek olyan szakadék tátong, amelyet sem beszédekkel, sem pedig megegyezéses javaslatokkal nem lehet kitölteni. Lealacsonyitó az, hogy olyan képviselőket választottunk, akik nem a mi képviselőink hogy az állam minden hatalmát a parlamentre bízzuk, amely már nem parlament, hogy a mi nevünkben törvényeket és reformokat csinálnak, amelyek nem egészségesek. — A sajtónovella révén az én szavazatommal is megsértik a sajtótSzégyellem magam, mintha bűntárs volnék. — Lealacsonyitó a parlament nivótlan- sága, amely államszükségleteket is pártkereskedelemmel intéz el. Lealacsonyít a politika formája és szelleme, amelyben piszkos kompromisz- szumok Segítségével kíméletlen érdekek uralkodnak. — Nincs egyebünk, mint a szavunk, mig a koalíciós demokrácia ezt is elveszi tő lünk . . . \ kölfségvefésf bizottság befejezte munkáját A költségvetési bizottság obstrukciós éjjeli ülése — A bizottság elfogadta a költségvetést Prága, szeptember 26. A koalíció mindenáron még a mai nap folyamán be akarja fejezni a költségvetés bizottsági tárgyalását, mert Svehla kívánságára ai pLénum keddi ülésén a ház elé kell terjeszteni. Eszerint már szerdán megkezdik a költségvetés tárgyalását, amelynek főelőadója Srdinkó lesz. A jövő héten a nemzetgyűlés minden nap tart ülést s a koalíciós előírás szerint október 5-én, hétfőn befejezik a vitát és 6-án szavazás alá bocsátják a költség- vetést. Szeptember 30-án a köztársasági elnök átirattal berekeszti a tavaszi ülésszakot s október elsején azonnal megkezdődik az őszi ülésszak. A költségvetési bizottság péntekről szombatra virradó éjjel tartotta negyedik éjszakai ülését, amely reggel három óráig tartott. A német obstrukciós szónokok közül Jockel német szociáldemokrata vitte a rekordot, aki délután 3 órától este 8 óráig egyfolytában beszélt- Ez volt a leghosszabb beszéd, amelyet eddig a prágai parlamentben tartottak. A vitát ma délelőtt folytatták és délutánra befejezték. Bazant szökést kisérést meg a vizsgáiőbiré szobájából "egnap délután fejével beverte az ablakot, hogy az utcára ugorjon — Az üvegcserepek összevágták a fejét — Nem találják a hullákat — A Tátrába viszik a tömeggyilkost — A Prágai Mao'vnr Hirlan munkatársától — Prága, szeptember 26. A tátrai nőgyilkos ügyében óráról-órára előrehalad a nyomozás s valószínű, hogy még több szenzációs meglepetést fog eredményezni. Ma már valószínűnek látják azt a föltevést, hogy a vérbajos és szexuálisan terhelt Bazant nem rablás! szándékkal ölte meg a két nőt és kísérelte meg Ryha Bozse- na elpusztítását, hanem a lányok megfertőzésével ráháruló felelősség alól akart kibújni. A tegnapi napnak az volt a legszenzációsabb eseménye, hogy a gyilkos a prágai törvényszéken szökést kísérelt meg, amelyet csak a vizsgálóbíró hidegvére és lélekjelenléte akadályozott meg. Bazantot, amint jelentettük, ,a rendőrségről átszállították a Károly-téri törvény- széki fogházba. Délután két órakor N o v á k Emil dr. vizsgálóbíró fölhozatta szobájába a gyilkost. A törvényszék épületében a hivatalos személyzeten kivül már alig volt ember. Az őr fölvezette Bazantot a vizsgálóbíró szobájába, amely a Károíy-térre nyílik. Az őr azután az ajtó előtt várakozott, a szobában Bazanton és a vizsgálóbirón kivül csak egy Írnok tartózkodott. Bazant, aki az utolsó napokban már teljesen megtörtnek és apatikusnak mutatkozott, ezúttal is teljesen higgadtan és csendesen viselkedett- Mivel a vizsgálóbiró a jegyzőkönyv hivatalos és sablonos részét kezdte iini, megengedte, hogy a fogoly egy padra leüljön. Bazant leült, kezeit a térdeire rakta és fejét lehajtotta. Pár pillanat múlva azonban villámgyorsan fölugrott, egy szempillantás alatt az ablaknál termett és fejjel nekiugrott az ablaknak. Az ablaküveg csörömpölve tört be. Egy pillanat és Bazant már kiugrott volna az utca forgatagába. A vizsgálóbíró azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, az ablakhoz ugrott és megragadta Bazant lábát. Reissek írnok és a fogházőr segítségével lefogták a szökni akaró gyilkost. Bazant fején erősen vérzett. Homlokán több sebet ejtettek az ablaküvegek, orrán is két centiméter hosszú sebből vérzett. Levit dr. azonnal bekötötte sebeit és visszavitték cellájába. Poprád, szeptember 26. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Tegnap reggel hat órakor kezdte meg ,a csendőrség a hullák fölkutatását a Magas Tátrában. Bazant vallomása és az ennek alapján készült helyszin- rajz szerint két csendőrjárőr indult el. Az első járőr Lavica és Brindis őrmesterek vezetésével Tátráfüredről indult ki, fölment azon az utón, ahol a vallomás szerint Jozefinával járt és a Poprádi-tó környékét járta be. Megállapították, hogy Bazant szeptember 3-án a menházban megszállott. A bejelentőlapra Bazant Henrik és felesége bejelentést irt. A második járőr Sanetrnik kapitány vezetésével a Csorbató környékét kutatta föl. A járőrök azonban késő este minden eredmény nélkül tértek vissza. A Bazant által megjelölt terepen semmi nyomot sem találtak. Valószínűnek látszik, hogy Bazant a gyilkosság színhelyét hamisan adta meg és félre akarja vezetni a hatóságokat. Ma reggel mindkét járőr tovább folytatja a terep fölkutatását s ha ez nem vezet eredményre, akkor Bazant Henriket Prágából lehozzák a Tátrába, hogy személyesen mutassa meg a helyet, ahol két áldozatát meggyilkolta és elrejtette. Pardubitz, szeptember 26. (A P. M. H. tudósítójától.) Bazant feleségéről és Kretsch- ner Mária halálának körülményeiről a mai napon nem derített föl újabb adatokat a nyomozás. Mivel Kretschner Mária Bazant vallomása szerint egy jelenleg Lengyelországhoz tartozó faluban halt meg közvetlenül pardubitz.i látogatása után, igénybe fogják venni a lengyel hatóságok közreműködését is. Prága, szeptember 26. (A P. M. H. munkatársától.) A Prágában élő magyar származású Poppénénak, aki grafológiai szaktekintély, megmutatták Bazant kezeirását. A grafológus szerint Bazant terhelt ember. Súlyos betegségben szenved, amelyet titkolni igyekezett. Már 14 éves korában abnormális életet élt és azóta is szexuális abberációkra hajlamos. Intelligens, gyors fölfogásu ember, de rosszakaratú és szereti, ha sokat beszélnek róla. Munkakerülő és pénzsóvárA regeteruszkai földosztás epilógusa Joga volt-e Hromadának intézkedni? — Érdekei sajtóper a kassai törvényszéken (Kassai tudósítónk jelenti.) Érdekes sajtóper tárgyalása volt a kassai törvényszéken- Halmi-Hromada kassai lelkész beperelte a néppárti Slovenska Pravda szerkesztőjét, mert az egy erő,s támadó cikket közölt lapjában a regeteruszkai földosztással kapcsolatban. Halmi-Hromada résztvett a kormány által rendezett regeteruszkai földosztáson, melyen néhai Ruman zsupán és más agrárápártl vezérek is megjelentek. A zsupán arra kérte meg Halmi-Hromadát, hogy a fényes reklámmal megrendezett földosztás után áldja meg a jelenlevő tömeget. Halmi- Hromada erre egy miátyánkot és egy üd- vözlégyet mondott el s a jelenlévő rolnickár vezérek igen meg voltak elégedve, hogy a huszita jellegű földosztást ilyen hatásosan sikerült befejezni. A néppárti lap regeterusz- kai tudósítója erre megirta, hogy Hromadának nem volt joga egyházi funkciókat végezni felettes hatóságaik tudta nélkül s az is felháborító, hogy egy katolikus pap áldását adta a pokrokár demonstrációra. A törvényszék előtt főleg az volt vitás, hogy egyházi szertartást végzett-e Halmi-Hromada a re- geteruszkai földosztási ünnepélyen? A kérdés egyházjogi természetű lévén, a .törvényszék szükségesnek tartotta Fekete Géza szentszéki tanácsosnak, a teológia doktorának szakértőként való kihallgatását. Fekete Géza dr. szakértői véleménye szerint Halmi-Hromada az imák elmondásával még nem végzett egyházi szertartást, annál kevésbé föl- szentelési szertartást, melynek módjait az idevonatkozó szertartáskönyvek pontosan előírják. Az ügy a felek megegyezése folytán helyrnigazitó nyilatkozattal békés elintézést nyert. Róma: Európa — Bizánc: Szlávia Utódállambeli magyar könyv a „VilágállanT*- ról és a messiási gondolatról — „Az emberiség az Isten oltára: ez az uj parancsolat* Prága, szeptember 26. Aszlányi Dezső a Vajdaságban komoly és mély könyvvel lepte meg a magyarságot. Az ötvenhat esztendős író könyvét elkobozták s csak most engedték útjára hosz- szas vizsgálat után. Egy pár gondolat és idézet: „Az emberiség az Isten oltára. Ez az uj parancsolat**. Szavak... vagy uj vallása.la- pitás? Magyarázatot hiába keresünk a könyvben. Más: „Teiháit nincs hindu messiás ..— írja egy fejezet végén, csaik azt mondja benne, hogy Ázsia nem láthat tisztán, hogy Kelet nem adhat nekünk, csak kozmikus fényt... * Gandhi és Tagore a prófétái, de messiása csak egy van: Jézus. Nagyon szép mondat: „Prófétái voltak és lesznek a világnak minden időkben, de messiás csa egy volt: Jézus...“ ez a könyv ‘„Kollektiv-Messíiásság** citmü regényének: központi gondolata. * A „Viágállam** alapgondolata: A monarchia és a respublika harmóniájaként fejedelemmel, elnökkel, felső- és alsóházzal alakul ki egy nyugati állam. Róma utóda: Európa és egy keleti Bizánc utóda: Szlavia. Ennek a két kettősállamformájai államnak páros közeledő viszonyt kell teremtenie egymás közt, mert „e kettőnek szellempolitikai irigye lesz a nagy beteljesedés.** Ezért javasolja, hogy Európának keresnie keill a megegyezést Szilviával, •W K. m. *
