Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-26 / 218. (961.) szám
%y i?iffpic7TZJXf/?i' Szombat, szeptember 26 > év után felbecsülhetetlen összeget ér mindez . . . Hol maradt e'l Énem önmagam mellett?! A fájdalom örült erővel tört fel belőlem: hátha még nem késő!! Rohantam barátomhoz. Egy órai rohanás után vettem csak észre, hogy nem tudom, hol lakik. Nem jegyeztem meg autózás közben. És — a nevére sem emlékeztem vissza. Már-már azt hittem, hogy álmodtam, mikor az isteni Kamillával találkoztam. — Az Isten szerelmére! — kiáltottam —, hol van barátom?! A kísérő elegáns ur félre nem érthető módon fixirozotfés Kamilla így szólt: —. Kérem, hívjon rendőrt. Úgy látszik, ez az ember őrült! Az ur intett. A rendőr látása kijózanított. Lehorgasztott fejjel indultam a szerkesztőség felé, ahol főszerkesztőm szintén őrültnek nyilvánított, mikor kijelentettem: „Énem önmagamat kereste, de a telkek nem voltak sehol" . . . És volt annyi humor benne , hogy odaszólt: „írja meg krokinak a dolgot." N. P. A mlnlsstérsuRidk mint párituBaldonek Csehszlovákiában nem az állam, hanem a párfok érdekei szerint kormányoznak — Mikor egy cseh mondja el a koalíció ellen az ellenzék régi vádjait — A Prítomnost pikáns leleplezése Svelila elszólásáról Prága, szeptember 25. Az öt cseh párt szövetségének uralma nemcsak a nemzeti kisebbségek szemében kezd tarthatatlan lenni, hanem a cseh értelmiség is egyre nagyobb aggodalommal és kritikával nézi az államgépezet kisajátítását az egyes kormánypártok' részére. A Pritom- nost cimü komoly politikai folyóiratban Pe- routka Eerdinánd, az uj cseh nemzőti munkapárt egyik vezérembere, a koalíciót érettnek tartja az — ellenőrzésre. Az egyes pártok a vezetőknek átengedett minisztériumokat a saját pártínlaj- donuknak tekintik. A minisztérmmokban nem nemzeti, hanem cseh agrár, nemzeti demokrata, Mák súb. pártérdekek szerint hivaíalnokoskodnak. Peroutka szerint a legfontosabb tárcát, a pénzügyminiszterit, tisztán dacból, tehetetlen emberekkel töltik be. Svelila ki is fakadt egy alkalommal, amikor az egyik pánt kebeléből egy második tehetségtelen nagyságot jelölt miniszternek, mondván: Minden pártnak joga van ahhoz, hogy egy marhát ültethessen a miniszteri székbe, de kettőt, azt már nem. A koalíció igen hozzászokott a hatalomhoz, újabban azonban már visszaél vele. A komoly cseh -publicista pikáns kulisz- szaleleplezését a koalíció nem védheti ki olyan olcsó demagógiával, mint a kisebbségi ellenzék minden kritikáját szokta, hogy a kritika egyszerűen — irredentizmus. K^svaisélyes elmebdegalt, alkoholisták, morfinlsták. szabadon Járnak Silovestszkán Stuchlik főorvos falut kíván építtetni számukra Buzitán — Prágának tetszik a í©rv, de semmit sem tesz megvalósítására r En és önmagam Prága, szeptember 25. Rosszul aludtam. Ezért keltem korán, mikor minden tisztességes újságíró még alszik: hét órakor reggel. Rögtön megéreztem, hogy valami nincs rendben. A napfény még az álmot dörzsölte ki szeméből. A beretva kétszer belémvágott. Eltörtem az odólos poharat és a fogkefe feldörzsölte foghusómat. Pech, gondoltam és menekültem a kávéházba. — Szervusz! — ordított egy sarokból egy kövér ur. — Szervusz! Tiz év óta nem láttam, de megismertem, ö megbukott az érettségin, én átjöttem. — Hát te mit csinálsz? — Reggeli után vagyok. Idd meg gyorsan a kávádat. Kint vár az autóm, gyere velem, meg- autózíatlak és közben megkeresem mindennapi kenyeremet. A kocsi száguldott ki a városból. Egy üres teleknél megállt. Közben megtudtam, hogy telek- és ház ügynök. Két ur várta. Ötperces beszélgetés után aláírtak egy okmányt, kezet fogtak és a két autó ellentétes Irányban elszáguldott. — Na — mondta megelégedetten kövér barátom — kerestem. Ezt a telket 1918 előtt vettem meg. Pár koronáért. Szépen kerestem rajta! — Mennyit? — Félmilliót — mondta minden pöffeszkedés nélkül. — Milyen egyszerű az élet! Nem kell mást tudnom, mint azt, hogy hol fekszik az a ház, vagy az a teleik, amelynek jövője van. Elkísérsz? — El! — mondtam bámulva. Az élet egy csapásra megváltozott. Iroda helyett kényelmes autó, jó levegő. Reggeli utcaképek százai suhannak el mellettünk. A járókelők irigy tisztelettel néznek fel ránk. Érettségin megbukott barátom egészségesen vörös, pufók arca percről-per ere joviáiisabb, kedvesebb benyomást tesz rám. Mi a fenét szidják a sápadt tintanyal ók a pénz generálisait? Siber, lánckereskedő? Közben még kétszer megálltunk, öt percre. Barátom bement egy házba és gyorsan kijött: — Nem adja meg a kért árat! Annál jobb. Azzal, hogy nem adtam el, két év múlva keresek egy vagyont. Gyerünk! A vendéglőben minden jóban vájkáihattam. Pezsgőt, francia pezsgőt ittam déli tizenkét órakor, mert barátom, aki agglegény, ilyenikor lön- csözik. — Miért nem nősülsz? — kérdeztem. — Majd este Válaszolok. Maradj velem és gyere este az operába. Páholyom van. Saljapm énekel. Utána vacsorázunk. Saljapiitt isteni volt. Én javíthatatlan szamár esztéta beleolvadtam a zenébe és elfeledtem a világot. Hirtelen, a második felvonás közepén nyilik az ajtó és egy hölgy lép be rajta . . . Intézzük el ezzel az egy szóval: isteni. Elfeledtem Sal- japimt és megértettem barátom válaszát. Minek nősülne? . . . Opera után minden várakozásom ellenére barátom elbúcsúzott a hölgytől azzal, hogy: ‘„egy órakor a Radio-barban!" Az autó száguldott. Egy tizenkétszobás lakás, barátom lakása. Egy hölgy fogad, aki sokkal istenibb az iménti isteni hölgynél. Pompás vacsora! Háromnegyed egykor az inas jelenti, hogy vár az autó. A hölgy egy másik autóba száll. — A Rad-io-barba! — parancsolja barátom. — Hát Öregem, mondd, minek nősüljek? Ez a hölgy egy bankigazgató felesége ugyan, de a bankigazgató bankja nagyobb börzeveszteségek folytán ?nog. Sejted a többit. Elvittem volna a barba, de mégsem lehet a nyilvánosság előtt. Egyébként vár Kamilla . . . A barban táncoltunk, pezsgőztünk. Kamilla megint istenibbnek tűnt fel, mint a bankvezér felesége és a képek kezdtek eltolódni. — Rendkívül örültem Neked — mondta bu- csuzáskor a barátom —, látogass meg! Az autót elnyelte a sötétség. Égő szemekkel, lüktető aggyal érkeztem haza és . . . Rosszul aludtam. Ezért keltem korán, mikor minden tiszességes újságíró még alszik: hét órakor reggel. Rögtön megéreztem, hogy valami nincs rendben ... és menekültem a kávéházba. Az egész kávéház ásitott. Egy sarokban meghúzódtam és magam elé meredtem: ... a szerkesztőségbe menni, papirt feleirni? A havi gázsiért? Nem! fakadt ki Énem. Soha többet! Nagyokat szippantottam és fújtam a füstöt. Istenem, hiszen csak azt kell tudni, hol van az a bizonyos telek vagy ház ... És a füstből lassan kibontakoztak egy telek körvonalai . . . azután egy házé, majd mind több és több telek és ház jelent meg előttem . . . mintha karjaik lettek volna, integettek, hívogattak . . . Hol vannak, hol? gondoltam kétségbeesetten és Énem űzte, hajtotta agyamat, mely forgásba kezdett, mintha motor lenne . . . Felugrottam és rohanni kezdtem! Ki a szabad telkekhez! Kitártam két karomat, hogy az egyiket magamhoz öleljem ... a telek mosolygott, isteni nővé, majd arannyá változott . . . végül füstkarikává és tovatűnt, örült iramban vágtattam telektől telekig . . . életemet kerestem, utána rohantam: hiszen valahol nyugodt elvonultságban gubbasztott egy telek, amely isteni nőt, milliókat, operapáholyt, pezsgőt jelentett ... de hol? Hol?! ordítottam végig az utcákon és szá- gülőtam, mint tegnap ilyentájt barátom autója. Gondolatok cikkáztak: 1918 előtt potom pénzen megvehettem volna fél Prágát. Ahová néztem: mindenütt elszalasztott élet! Mialatt tiltom és írtam, ezer telek, ezer ház, ezer millió, ezer nő várt rám és én nem láttam őket, nem hallottam hivó szavukat ... A városi villanyost csekély 10 millióért meg lehetett volna venni mondjuk 40 év előtt. Ma inllliárdokat ér. Ezt a nagy palotát, a Hradslnt ... a Prága Berlin vasutvonalat -• a gáz- é*. villanyniüvcket — a parlamentet az újságokat — pár garasért — akkor . . . Ma, 50 — A P. M. H. Kassa, szeptember 25. Ilyenkor, miidőn a parlamentben röpködnek a milliós szárnak, adótételek, nem árt egy kicsit körülnézni az országban, hogy tulajdonkép honnan is vonják el a honatyák azokat a milliókat, melyekért ágyukat:, puskákat vesznek, kaszárnyákat, arzenálokat építenek a demokratikus respublika pacifista elveinek örök dicsőségére. Talán az jár legközelebb az igazsághoz, aki azt mondja, hogy innen is, onnan is- A tanügytől is, a közegészségügytől is, a tisztviselőktől, nyugdíjasoktól is, innen is, onnan is. mindenünnen, ahol lehet, vagy nem lehet. Aminek talán sehol sem érezhető oly szomorú következménye, mint a közegészségügynél, itt is első sorban az elmebetegek és lelki kórosok kezelése ügyében. Ha a hadikiadásoknak csupán huszadrészét, h,a egy évi hadgyakorlat költségének csupán felét fordítanák közegészségügyre, úgy tiz év mulva nem lenne Szlovenszkóban tüdőbeteg és még rövidebb idő alatt megszűnnének a hihetetlen balkáni állapotok a szlovenszkói elmebeteg intézetekben. Mert tudni kell, hogy ilyenek is vannak Szlovenszkóban. Kassán 200, Pozsonyban 120, Nyitrán 120 és Bátrfán 30 ágyas kórház van elmetegek részére. Ezek szerint minden 5000 lélekre jut egy ágy, jóllehet a kulturállamokban szabály az, hogy minden 1000—1200 lélekre kell egy ágynak jutni. Mondhatják erre, hogy tessék az elmebetegeket a történelmű országrészek kórházaiba küldeni, ahol három kórházban 11.000 ágy van. A baj azonban az, hogy ezek a kórházak is zsúfolva vannak, minek folytán már egy év óta nem vesznek fel Szlovenszkói illetőségű beteget. Azelőtt csakugyan úgy volt, hogy a szlovenszkói intézetek fölös létszámukat Kremzirbe küldték, ahol 6000 ágyas kórház van- A kremziri kórház azonban már az elmúlt évben egyszerűen értesítette a szlovenszkói intézeteket, hogy oda többé elmebeteget ne küldjenek, mert visszaküldik őket- Ennek következtében botrányos a helyzet úgy a kassai, mint a többi téboly- dákban. A kassal dfmegyógyMtézeíben ,kettőn*- hárman foküsznok egy ágyban, akiknek pedig igy sem jut hely, azok számára a földre tesznek egy szalmazsákot. A pozsonyi elmegyógyintézet az elmúlt éven 450 kezdésre szoruló elmebeteg, alkoholista, morílnista stb. felvételét tagadta meg, jóllehet a tiszti főorvos utalta be őket, egyszerűen azért, mert nem volt hely számukra. A meglevő ágyak is gondozatlanok, törede-. zök és maguk az orvosok csodálják a legjobban, hogy súlyosabb komplikáció eddig elkerülhető volt, bár mindenfelé azt suttog. tudósítójától — ják, hogy mindennap történik valami olyan, aminek nem 'lenne szabad megtörténnie, de aminek hírét gondosan eltitkolják. És mindennek a bajnak egyetlen oka, hogy köz- egészségügyre, nincs pénz, A falvakban, városokban feltűnően elszaporodtak a kezelésre szoruló félke- gyelmíiek, elmebetegek, utca bolondjai. Egy Pozsonyban fel nem veit elmebeteg gyújtogatott. Egy másik, Ersekujvárott megtámadta a járókelőket és tettleg bántalmazta őket. Kisebb jelentőségű bűnesetek, amiket ilyen „visszautasított'" betegek követnek el, mindennaposakTudósítónknak alkalma volt ez ügyben dr- Stuchlik Jaroslavval, a kassai elmebetegintézet igazgatójával beszélni, aki megpróbálta a dolgokat szépíteni, midőn azonban a tények sorait tártuk fel előtte, keserű be- ismeréssel mondota *pl a következőket. — Tény az, hogy jelenleg is 36 beteggel több van intézetünkben, mint amennyi a férőhelyünk. Tény az is, hogy ezeket kissé — de nem terhelőén — összeszoritjuk. Nem tagadhatom, hogy négy éve sürgetem a kormánynál a veszedelmessé válható kérdés rendezését. Számtalan tervet dolgoztam ki melyekből a minisztérium egyet a kiküldött bizottság jelentése alapján már két: évvel ezelőtt elfogadott, de keresztülvitelére mai napig sem történt intézkedés.'Legutóbb azt az ajánlatot tettem, hogy ha már egy uj és modern épület felépítéséhez szükséges milliók egyelőre be nern állíthatók a költségvetésbe, úgy béreljünk ki egy mezőgazdasági területet azok számára, akik csendesen el-el- dolgozhatnak. Ide kerülnéilek azok a javuló krónikus betegek, akiket helyszűke miatt néha még idő előtt elbocsátunk, vagy pedig látszólag teljesen javultan távoznak. Ezek azonban továbbra is imbecillisek és ha felizgatják őket, mindenre képesek. Ide kerülnének az idült alkoholisták, morfinisták, akik nálunk meggyógyulnak, de amint hazajutnak, visz- szaesnek. Ezeknek munkáját is értékesíteni lehetne, amennyiben a mezőgazdasági munkát szépen elvégezhetnék, sőt ez még kedvezően befolyásolná teljes gyógyulásukat. 120—150 beteget kívántunk Hykép elhelyezni. Ki is néztük Bauernebl buzltai birtokát, meg is csináltuk a költségvetést, mely szerint kb. 2 millióra volna mindössze szükség Kamatjait a termelt cikkek behoznák. A minisztériumnak ez a terv is tetszett, sajnos azonban ismét megfeneklett valahol. Magam is belátom, hogy a helyzet ugyan mostoha de kulcsa Prágában van. Fehér kisértet a Dunapariou Az újpesti szülőotthon ablakán kiugrott egy gyermekágyas nő — Szállongó pletykák miatt a Dunába ölte magát — Két ikernek nincsen anyja Budapest, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A Duna egy női holttestet dobott ki. Csarny Károlynéhulláját, aki pár nappal ezelőtt az újpesti szülőotthonban két kis ikerfiunak adott életet. A kis Lajos és Károly csak évtizedek múlva fogják megtudni születésük tragikus körülményeit. A Csarny-házaspár, mint a többi szegény ember, nagy nyomorban élt Csarnyné várandós volt s nagy fájdalmaival bevitték a dunaparti szülőotthonba. Két ikerfiunak adott életet. Két napig önkívületben feküdt s mikor lassan magához tért, felkeresték « látogatók. Mennél több lett a látogatás, annál idegesebb lett az asszony. Egy nap meglátogatta az ura. Izgatott párbeszéd folyt le köztük. Mikor a férfi elment, aiZ orvosoknak panaszkodott: — Nem tudom, mi lelte a feleségemet. Olyan különösen viselkedik; azt mondja, hogy a látogatók azt beszélik rólam, hogy már nem szeretem. Pár nappal ezelőtt, mikor már a kórterem, ahol cs'upa súlyos beteg volt, elcsendesedett, Csarnyné felkelt, az ablakhoz ment és a betegek rémületére hálóhigben kiugrott az éjszakába. A betegek sikoltozni kezdtek. Az utcán egy öreg lakatos látta az asz- szc-nyt, ahogy a Duna felé futott. A rendőrségen azt mondta: — Kisértetnek néztem és elszaladtam Pár perc múlva velőtrázó sikoltás rázta meg az éj csendjét és Csarnyné elmerült a habokban. A kórházban egész éjszaka lesújtott, fájdalmas izgatottság uralkodott. Otthon a férj sóhajtozott teljesen megtörve: *— Nem értem, nem értem — hajtogatta egyre, boldogan éltünk, gonosz pletykák zavarhatták meg szegény beteg feleségemet. A két iker gondozására egy jószívű asszony jelentkezett. Csak az a nagy hiba, hogy ö maga is rettentő nyomorban van. Egyelőre a Stefánia-csecsemőotthon gondoskodik róluk. Egy hónapig. A Duna pedig tegnap kivetette Csarny Károlyné hulláját, akit kisértetnek nézett az öreg lakatos, pedig két szép iker szerencsétlen anyja volt. jjíBI-roaitlBSaSSSSlíDíinBHSaíBaSBBSISBBEnBSBBWBIIEBi i ör« Borftvka! ezelőtt Dr. Hausmacn szanatóriuma s TeMr: Prá0» II., Legerova 81. Telü-°u: \ % ■ '.úsaBaffiatts&iiEi'auaBassBSBEsBiiSBiiOBuaaalifasssEBBeaaa*. a.?uU5J. ra.K v jjr vr-vac: c ra & i !■ w II ■ í na raGamr.T.'atrj.qcat j.uMfc-MUZK BON VON Prága VácSaws hé nám. 55, (Lützovova sarok). Darabja Garantált valódi ® ift BŐRKALAP ML fenti négy faconban, raktáron ÍUl barna, rózsaszín, zöld, kék szürke és lila színben. komplett. 1 JPuha forma selyem- J szallaggal beszegve. Puha forma dupla hajtásos karimával. Gombaforma kemény karimával, díszítés koronával. Gomb a f o rraa karín \ á val. Börlevél jobb oldalon.
