Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-24 / 216. (959.) szám

Csütörtök, szeptember 24. A lengyel banhoK Krízise Varsó, szeptember 23. A lengyel pénz­ügyminisztérium a nehézségeikkel küzdő len- Igyel bankoknak 25 millió zloty hitelösszeget ífolyósi'tott. A közvélemény nagy idegesség- igei fogadja a bankok kríziséről szóló híreket !:és néhol valóságos pánik tört ki. A kölcsön- [Jiöz elsőnek az amerikai—svéd gyufatröszt Hárult 3 millió dollárral. Ez a vállalat kapta 125 éves bérbe a gyufám onopóhi-mot. 'i London, szeptember 23. A Times arra hívja fel az angol kereskedelmi köröket, hogy a lengyel bankokkal kötött üzleteiknél la legnagyobb óvatossággal járjanak él, mert '■azok neim megbiz-hatók. „Egyetlen ablakom, amely az életre nyílik..." Hogyan él XI. Pius pápa a Vatikánban CanlO Prati a Revue de ia Francé hasáb­jain érdekes megfigyeléseit közli a pápa napi életéről: Pius pápa már pápasága előtt is különö­sen könyvkutatásai és könyvtári munkás­sága révén nagy tudós hírében állott. Éppen olyan híres volt, mint merész hegyi turista is. 'A világ folyását ma is a legnagyobb érdek­lődéssel és avatottságga! kiséri. A nagy vi­láglapokat napról-napra vagy maga olvas­gatja, vagy föloivastatja magának. A kihall­gatások művészetét talán egyik elődje sem tudta olyan bölcs tapintattal gyakorolni. „Ez az én egyetlen ablakom — szokta mondani —, amely az életre nyílik.“ Ezek a kihallga­tások sokszor a kiszabott időn túlra nyúlnak és a pápa csak délután három órakor szokott reggelizni. Környezetére való tekintetből a legtöbbször egyedül étkezik és ezalatt eldis- Jiurálgat velük. Este tíz órakor, amikor már Igészen magára marad, visszavonul könyv­árába és sokszor éjjel egy óráig is olvas, vagy dolgozik. Reggel hat és hét óra között szokott fölkelni. Környezete aggódik emiatt }z életmódja miatt, bár a pápa testi épsége kitűnő és szelleme friss és rendkívül élénk. ; Fölkelés után a pápa a hálóterme mel­lett lévő házikápolnában csendes szentmisét mond, megissza teáját, vagy kávéját és az Időjárás szerint, vagy a kertben, vagy a ga­lériákon sétál. Később titkárjai segítségével átnézi postáját és a válaszokat azonnal le­diktálja. Kilenc órakor már kezdetét veszi i tulajdonképpeni napi teendő. Az államtitkárt, a pápai első minisztert, ígazabban most egyetlen minisztert, fogadja üsőnek. Ez előadja jelentéseit a világ pápai aunciaturáitól, elmondja a fontosabb világ- ereket, amelyek az anyaszentegyházra vo aatkoznak, ezek a tanácskozások és dönté­sek hasonlatosak az uralkodói kihallgatások- aoz- Aztán sorra következnek a különböző kardinálisok, akik beosztásuk szerint a szent propagandákról, a szent officiumrói, a kon- szisztóriumokról, szemináriumokról, egyete­mekről referálnak. E méltóságok viselőire egalább hetenként egyszer sor kerül, napon­ként három-négy. szokott jelentést tenni. A pápa ezután fogadja a külföldi kardi- iáiisokat, érsekeket, püspököket, akiket vagy nagához rendel, vagy jelentéssel jöttek. A lólelőtt végére a magánkihallgatások kerül­lek, ez a pápa részéről a legmagasabb kitün­tetés. A pápa könyvtártermében tartja a nagámkihallgatásokat, dolgozóasztala úgy i!l, hogy őszentsége háttal az ablaknak ül és eljes világításban látja a kiahllgatáson foga- lott arcát. A belépőnek háromszor térdet ;elf hajtania, mielőtt megcsókolhatja a pápa tyiirüjét, ha távozik, újra háromszoros térd- lajlás. Legtöbbször azonban a pápa jóságos lézmozduiattal fölmenti őket ettől és magá­rai szemben egy székre ülteti le. A kihallga- ások után némi idő jut a reggelire. Mert délután a tömeges kihallgatások tővetkeznek, a világ minden tájáról jövő za- ándokok sokasága előtt. Ezek a kihallgattá­tok vagy a nagy kihallgatási termekben, ragy a galériákon történnek. Jó időben a tértben- Térdelve fogadják a nagy csoportok t szentatya áldását, aki néha megszólít egye- teket, vagy szavait a legtöbbször valameny- lyiökhöz intézi. A reggelinél és az ebédnél egyedül étke­ik a pápa, mialatt környezetével élénken liskurál. A hivatalos életnek este 10 órakor tan vége a Vatikánban. De a pápa könyv- árszobájábó! sokszor éjfélután is átszürődik t világosság ... A mi falunk is bomlik Sziklay Ferenc dr.-nak a Bomlott falu ciímii rapszódiája mindenütt mély hatást keltett. A ganauimeniti magyar falu romlá­sát festi meg ez a reflexió, mely újból rá­mutat a falunak tartozó kötelességeinkre. A falu bomlása, melyet Sziklay barátom ott ke­leten nagy szomoruan tapasztal, folyik nálunk, a gara mmenti barsi Kis Alföld ön is ■— de más alakban. Több mint negyven éve ismerem és figyelem ezt a magyar népünket és megfigyeléseim mind szomorúbbak, sőt már aggasztók is. Az árva- lányhajbokrétás süveg itt is leszorult a legény fejéről — a bolsevik sapka mián; a gyerek nem ingben-gatyában mélázik a libalegelőn, hanem harisnyás térdnadrágban rúgja a labdát. És ez a sapka, ez a térdnadrág jelkép ám, szomorú jelkép: mert a falu bomlását jelzi. Ennek előtte negyven, bármibe, de még hu­szonöt évvel is még voltak községek magyar vi­dékünkön, melyeknek, mint Kisóváraalk vagy Ga- nammikolának, lakóik józansága, szorgalma, tisz­tességtudása, becsülete, szóval jó erkölcse messze földön hírnevet szerzett- Akkor még keresni kel­lett ott az olyan földmiives gazdát, aki korhely s a tisztességgel ellenkező életmódjával megbotrán­kozást okozott a falujában. Nem tűrték maguk között. El kellett onnan pusztulnia. Ma nem úgy van már. Népünk romlását a filokszéra indította meg. Pusztult a szőllő s a magyar falu népe lassankint rákapott a pálinkára, melyet addig csak házi gyógyszernek ismert. A rontást folytatta aztán a fővárosi krajcáros újságok „kultúraterjesztése-1. A falu népe azokat az eszméket és tanokat, me­lyeket egyes lapok palástoltam a Népszava stb. nyíltan mindenfelé elhintett, nem értette ugyan, de azért befogadta- S mivel nem- bírta azokat meg­emészteni, belekábult a feje, a régi jó erkölcse pedig megingott. Azután jött a véres háború, mely eldurvit-otta, az emberi érzésből kivetkőz- tette a lelkeket; jöttek a konjunktúrák és a béké­vel járó többi áldás. Falusi népünk ilyképpen régi ,szép híréből kiesett", divatos ,,kultur“-mezbe öltözött —• er­kölcsi értékének rovására. Az a fajkép (típus), melyet Arany, Vas Gereben, Jókai és mások a népből vett alakjaikban megörökítettek, azelőtt nálunk is megvolt, de most már kiveszőben van. Emlékezetemben élénken emelkedik ki három alak, mely a maga idején nem egyedül álló, de mintegy megtestesítője volt az akkor még nálunk is ösmert ősi magyar néptipusnak. Az egyik Ke­mény István nagyszecsei, a másik Juhász Miklós garamlöki, a harmadik Lócsai Imre nagytőreá bíró volt. Mindhárom éles, furfangos eszü, okos, józan életű és nagytekintélyű derék férfiú. (A harmadik most is él, tán megbocsátja, hogy megneveztem.) Tekintélyük a falu határán túl terjedt- Ismerték őket a vármegyei urak és sokszor meghallgatták az ő véleményüket is. Kemény István bírót i-d. Maiiáth István főispán nagyrabecsülte és bi­zony megtörtént nem is egyszer, hogy a méJtó^á- gos ur családi asztalához meginvitálta a falusi bírót, ha ügyük tárgyalása az ebéd idejébe bele­nyúlt. A megyei gyűléseken felszólaltak nem a szenvedély, hanem józan meggyőződés hangján és okossággal párosult egészséges eszük tekintélyt adott szavuknak. Igazuk érzetében soha sem vol­tak a hatalmasok előtt hajlongó megalkuvók. így megesett a 90-es évek egyik képviselőválasztá­sán, hogy a szavazatszedő bizottság asztala mel­lett álldogáló főispán Lócsaitól, midőn az a tőrei választókkal az urna elé lépne, számotikéri: hány voksot hozott be a kormány pártjára? A bíró a vde farkasszemet néző nagy urnák nyu­godtan, de önérzetesen válaszolt: „Tudom, méltó­ság-ős uram, hogy holnap talán már nem az én ke­zemben lesz a bírói pálca, de azért mégis büsz­kén vallom, hogy nri tőreiek bizony mind a füg­getlenségi jelöltre szavazunk!" Az ilyen egyéniségek nagy hatással1 voltak a falujuk népére. A lelkeket a maguk formájára idomították és üdvös befolyásukkal soká vetettek gátat az erkölcsi romlásnak. Ily egyéniségeik jó példája megkönnyítette a pap, a tanító, a jegyző népművelő munkáját, ha azt becsvágya erre ösz­tökélte. Példaadásuknnk — a prófétáról szóló közmondás ellenére — éppen azért volt hatása, mert ők is a falujuk népe közül valók voltak s ez a körülmény késztette azt a velük való nemes versengésre­Ahol nincs erkölcs, ott vallásosság sincsen és viszont. De ott egyúttal kivész az emberből a magasabb értékű eszmék iránt való érzéknek még a sejtelme is. Ott a vallásos bensős-ég, a faji öntudat lassan kimúlik s a magyarból is „inter­nacionalista" lesz. Ott a felsrófolt buzaára-k a falusi kisgazda önző kapzsiságát és balga gőgiát nagyra -duzzasztják. Ott az közönnyel fogadja az iskolái, az egyháza, a nemzetisége életét veszé­lyeztető uj -intézményeket. Ott nem is akarják megérteni és értékelni azt a kapcsolatot, mely ek-özö'tt a három fajfentartó tényező között van. Mindez pedig, amit itt mondok, nem elméleti kö­vetkeztetés, hanem szomorú és szégyenletes ta­pasztalati való. Tehát: a mi falunk is bomliik. Csakhogy az efajta bomlás már veszedelmesebb, mint az, ame­lyet Sziklay amott állapított meg. Veszedelme­sebb, mert habár a divatos idegen szokások fel- kapása már az eln-emzetlened-és tünete, az még mindig csak bevezetője annak a nagy betegség­nek, melyet mint már kész valót mi tapasztalunk a barsi garammenti Kis Alföld magyar falvaiban. Annak előtte a lelkész, a tanító, a jegyző munkálkodott a falu művelődésén. Most, amik'r égetőn kívánatos, hogy ennek a művelődésnek határozottan magyar faji jellege legyen-: ez a há­rom kufturmunkás könnyen érthető okoknál fog­va meg van bénítva, legalább nem tekinthető lé­nyeges tényezőnek. E téren csak a társadalom és az irodalom lehet számottevő. Az előbbi mi- nálunk itt-ott már megkezdte üdvös mentő mun­káját. Műkedvelő színi előadás okkal igyekszik a falu népét mindenek előtt is a rögről elemei ni, amelyhez azt az anyagiasság láncolja. Itt-ott már létesülnek a magyar faluikban ifjúsági körök, me­lyeket a lelkész irányit s melyek a legényt a kocsmától elvonják. Kersék János költő barátunk nagy érdeme, hogy egész sorozatát szerzetté olyan kisebb, egy- és kétfelvonásos színdarabnak, mely beleillik ez ifjúsági körök műsorába, a tö­rekvésük -keretébe. De ez még nem elég- Csak kezdet. Népünk­nek, amint azt a P. M. H.-ban már mások több ízben sürgették, olyan néplapra van szüksége, mely a falu népe minden igényét kielégítse, mely­hez az jogot formálhat. Csakhogy ehhez pénz kell s honnan a pénz? A református egyház Losoncon felállította a lelkészképző intézetét. Miből? Egyebek között abból a félkilogram búzából is, amellyel minden tisztességes kálvinista ember hozzájárul. És most fölvetem az eszmét: nem le'hetne-e a néplapot is olyképpen megteremteni, hogy min­den magyar falusi gazda — nem: minden derék magyar ember legalább egy kiló búzát vagy an­nak pénzbeli ellenértékét áldozza e szent cél megvalósítására? Azt hiszem, a magyar ember­ből még nem veszett ki minden jó érzés. Kell, hogy legyen még benne annyi fajszeretet, hogy ne ódzkodjék annak a kötelességnek a teljesíté­sétől, mellyel nemzetiségének tartozik. És azért hiszem azt is, hogy a létesítendő néplap alapját ilymódon sikerülni fog megvethetni- Azt is hi­szem, hogy minden magyar faluban fog akadni olyan lelkes ember, aki erre a gyűjtésre vállal­kozik. Tegyünk próbát! (Cajus.) Magyar yasámap a Saióvölgyön A recskei templom ujjászentelése — Nagy lóverseny Tornaiján Tornaija, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) A sebesen rohanó piágai vonat egyet pofién t, ahogy a köve- csesi állomáson le-ugrunk s azzal iramodik is tovább a pelsőcl begyek felé. Arrafelé szép, kék színekben, homályos kontúrral nyúlnak az északgömöri hegyeik, itt, ahol lesz állunk, a Sajó völgy ének széles síkja tárul elénk. Messzi Iá tó si'k: néha töri meg egy-egy falu tornya. Alig egy kis zöld erdőfolt, vagy a Sajó kanyargós partijára ültetett magas fák békéi te tő színfoltja: mindenfelé barna, ala­csony dombok, a learatott élet szülői. Elvét­ve néhány kukoricás, amelynek száné azon­ban szintén hozzáolvad a környezet egyhan­gú, barnás tónusához. Délfelé a Biikkhegy- ség nyúlik elő. Az már Magyarország. Recskébe megyünk. Sajórecske kis fa­lucska, Kövecses és Uanva között, papja sincs: Kövecsesnek a fiiiá ja s innen indul el olykor vasárnaponként a liivek bitét ápolni Buzi Márton, a:z őszihaju református espe­res. Most mégis nagy vasárnapja van Recs- kéiKk: a renovált templom szentelése lesz $ oda igyekszik a környék sok magyarja, kálvinistája, iíanva, Naprágy, Királyi, Szent­király egy-két buzgó emberrel-asszon nyal képviseli -magát s a szalmatetős recskei há­zak kapui mögül is előjönnek az ünneplőbe öltözöttek. Városit ruha ez az ünneplő: széles vidéken kiveszett már itt a hajdan szép nép­viselet. A lányok lakkcipőt hordanak s divat­lapos zöld ruhát, a legények minden ötödik­jén, ha van csizma és tornaijai siminyak- kendő egészíti ki a toalettet. De az öregek tisztes feketében, „kisgazda ruhában" mégis. És komoly beszéddel bírálják a templomot. Kis, falusi, kedves református templom. Fehér falu, de uj tornya, rézfedelű, barokk­forma építmény, büszkén veri vissza a na­pot. Oldalában a vörösök harcainak megma­radt emlékeképpen egy fel nem robbant srapnel! búvik meg. Szépen körülmeszefték a srapnellt, bennhagyták, mint hajdan a tö­rök golyóbis óikat az utódoknak. — Nem robban-e fel az a golyóbis? — érdeklődöm aiz egyik jóképű, kékszemü öreg­től, áld a többiekkel együtt vizsgálja a falu nagy nevezetességét. — Tán csak nem tesz csúfot a torony- val — mondja egy kis gondo-lko-diáis után s megvakarja az uj mészréteget, hogy vájjon a festő jót adott-e? Tanakodtunk még a srapn-e-lirö! is, végre is abban állapodtunk meg, aimi ilyenkor a 'leghelyesebb, hogy várunk. — Csak valami kölyök oda ne parittyáz- zon, — véli valamelyik Fürjes a szomszéd községből s ezzel már tódulunk is befelé. Elől négy tiszteletes pap. Hosszú selyem tógájuk ünnepélyesen úszik a levegőben. Magyaros papsapkájuk büszke vezér-jel. Pillanat alatt tele a kis templom. Egyik oldalon a nők, másik oldlalon a férfiak. Szi­gorú kíil-önválasztási elv! A karzaton az éne­kes férfiak, akiket az ügyes SztankoVics ta­nító ur tanított karéneklésre. Egyszerű, sima templom. Csiak a menye- zet díszes: fatábláis, kazettákra osztott, fes­tett menyezet. Mindegyik kazettában virág- motivumok. Középen díszesebb fatábla. A karzat világoskékre festett. A falon festett oszlopok. Semmi egyéb disz: kálvinista egy­szerűség. A templom oldalán barokkos tetejű szó­szék, közepén as zámos aiándékteritővel le­takart Urvacsora-edények asztala. S felírás a falon: 1843. R. (enoválva) 1925. Alighogy elhelyezkedünk, a karzaton egy erős-hangú, szépbajuszu férfi hango-sar: kikiáltja a zsoltár első sorát. S áihitatosan, roppant erős hangon, kicsit m-egnyujtva ki­séri aztán az ének. Mert bizony orgona itt nincs. Az orgona szerepét itt az előkiáltó tölti -be, aki mindig nagy ambícióval csinálja is ezt a fontos munkát. A lányok ott ülnek a padok előtt, lócán. Kezükben virág. A szemüket szemérmesen lesütik. Némelyik a szeme azonban huncutul szaidgál ide-oda s néha a legények felé is. De csak úgy félve, kevésszer. Mennyivel szebb látvány volna, ha a tönkre szabott s elrontott városi blúzok helyett az ősi viselet színes szöveteit öltötték volna magukra. A négy tiszteletes: Buzi Márton s a ven­dég Zaijdó László, Lipthay László és Szé­kely Bertalan szép imádságok s lelkes be­szédek kíséretében ajánlja Istennek a tem­plomot. Örül a hivek lelke. S Úrvacsora-osz­tás után csendesen, mosolyogva hozzák Recske polgárainak legifjabb csemetéit. Két kis újszülött sírása tölti be a templomot. Az újjászületett templom újonnan érkezett két kis híve. Két gügyögő, pólyás kis magyar. A tanító ur lakásának udvarán ponyvák­kal kerített s födött, döngölt térség várja a táncoló fiatalságot. Nagy nap van Recskén! Be-bekukkant egy legény s boldogan megy tovább a hírrel. Ebben a faluban még sok apró házacska disze a régimódi, szalmatetős építkezés. Ké­ménye sincs jóformán a muskátlis házacská­nak: ott jön ki a füst, ahol kifér. De az ud­varok rendesek, tiszták s ahol lehet: virág piroslik. Az utcán két koldus járkál. Konkurrensek s gyanakvó szemmel figyelik egymást. Mé­zesbábos is kirakta a holmiját. Meleg, őszi napsütés hull a házakra. Tornaija felé A meleg délután csöndjét felveri kocsink zaja. Napfödő vászna mögé be-beköszönt- getnek ismerősök. A vasárnapi ruháju falvak kapuzói mind kint állnak, vagy tr ©cselnek ülve a padkán: a kocsiversenyt várják, mert egy verseny-szám erre is halad majd. Egy lel­kes kölyök ordítva éljenez a kocsink után. Lovacskánk megbosszulja magát s még las­sabban peroiszkál. A tornaijai réten, a tájon túl tarkállik a tömeg. Autók, fogatok, szekerek, gyalogok ömlenek szinte a hevenyészett tribünök felé. Zene hangja üti el a várakozás unalmát, so­kan a totalizatőr sátra körül forognak vagy a lovakat mustrálják. Nagy a rend. Tűzoltók állnak a kordon­nál, mintha rendőrök volnának. Csak gumim­ból helyett van a haroiasabb balta övükbe dugva. Miután a P. M. H. tudósítóját alapos igazoltatásnak vették alá a pénztárnál fogla­latoskodó urak, beljebb kerülhetünk a ver­seny helyére. Épp ebben a pillanatban indult el az első szám első szereplője: a parasztszekárver­seny első szekere. A poros uto-n hosszú fe­hér felhő száll a négy versenyző kocsi után. S izgatott arcok figyelik a verseny menetét. Lovasnemzet, sportoló nép vagyunk. A multheti rimaszombati lóversenyek szintén hatalmas tömeget csőditeítek a pályára, itt is szakértőnek látszik mindenki. Mintha turfon érezné-m magam. Délgö- mörn-ek szinte egész úri társadalma kivonult s messzi vidék urai is összegyülekeztek ide, egy kis barátságos találkozóra. Elegáns höl­gyek, izgatott, turfruhás férfiak. A zsűri emel­vényén figyelő uraik. A környéki birtokosok szinte kivétel nélkül megjelentek itt s jósza- básu vadász ruhákban, kukkerekkel figyelik a verseny menetét vagy tesznek fogadáso­kat. A lóverseny pontos lefolyását lapunk más helyen közli, ehelyett nem is akarom a versenyt részletesen ismertetni, inkább csak i Dr. Borüvka \ ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma I T'mín: Prúp l!.. Leaerova #1. sír ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom