Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-24 / 216. (959.) szám

Csütörtök, szeptember 24. A cseis flipper? isséüis jelöl S2l®¥eieszl«ön Prága, szeptember 23. Jól [informált hely­ről azt az értesítést nyertük, hogy Sedlacek cseh néppárti képviselő, aki testi-lelki jóba­rátja Srámeknelk, a napokban párthívei előtt kjelentette, hogy a cseh néppártnak feltétle­nül jelölnie kell Szlovenszkóban. Igen sóik cseh és szlovák katolikus szavazata veszne el ugyanis azáltal, ezek Hlinkára nem sza­vaznának, mert annak radikális politikájával nem értenek egyet. A cseh néppárt szloven- szkói jelölésével nem akar támadást intézni Hlinka ellen, hanem inkább politikája támoga­tását célozza. Már Kordáé érsek lapja, a Cech s meg­barátkozott azzal a gondolattal, hogy a cseh néppárt Szlovensizkón jelöljön, de csak azzal a kikötéssel, hogy ellenszolgáltatásképpen 'viszont a történelmi országokban is léptes­senek fel szlovák néppárti képviselőjelölte­ket. Mert a lap szerint csak ily módon lehet a két testvérpártot egymáshoz közelebb hoz­ni s elérni, hogy a két nagy katolikus párt a választások után egyesülhessen. Á magyar kultuszminiszter a zsidókról Budapest, szeptember 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Klebels- berg Kunó gróf kultuszminiszter a napokban Hajdúnánáson tartott beszámolójában azt a kijelentést tette, hogy Magyarországon a ka­tolikusok s protestánsok tábora áll egyik ol­dalon, míg velük szemben a nemzetköziséget s hitetlenséget hirdetők nagy tábora néz far­kasszemet. A kultuszminiszternek ez a kije­lentése egyes lapokban félremagyarázásra adott okot, úgy hogy Kidbelsberg a beszedé­sre: vonatkozó sajtókonimentállásokra nézve ma a következő nyilatkozatot tette: — Nálunk mindig voltak specialisták, akik a szavak félremagyarázásában nagy mesterek voltak, de arra még nem volt eset, hogy olyan beszédet, amelynek világos célja a felekezeti béke előmozdítása, úgy állítsa­nak be, mintha a felekezeti gyűlöletet akarná szítani. Erős meggyőződésem, hogy egyene­sen sértő, ha valaki a hithü zsidókra akarná vonatkoztatni a nemzetköziség, istentelenség s kommunizmus vádját. A vallásos, hazafias, konszolidált zsidókkal hajlandó vagyok együttműködni a nemzetközi, kommunista, ateista elemekkel szemben, de ezekkel szem­beszállók, akár keresztények legyenek, akár zsidók! rA AA A A A A A A A A A A A A A A A A Á A A £ A A A A A. A A A A Sorsjegyeket < mindenki esak feaspigf 1 és Tsa üíiMiézUi vesz, Sratislam RösfeiKraő bss. Telefon 1920 és 2300. Megegyezés Amerika és Franciaország Mizifff Borah szenátor a francia militarizmu® ellen London, szeptember 23. A Morningposir washingtoni levelezője jelenti, hogy Ameri­kának álláspontja a francia adósság kérdé­sében meglepően megváltozott. A hivatalos körök közölték a nyilvánossággal, hogy az Egyesüli Államok és Franciaország között a francia adósságok ügyében vég­leges megegyezés fog létesülni, de az Egyesült Államoknak jelentékeny enged­ményeket kell tennlök. Caillaux kijelentette, hogy Franciaország a jövő évben nem fizethet többet 28 millió fontnál, ebből Anglia 12 és félmilliót kap, úgy hogy Amerikára legfeljebb 15 és félmillió jut. Ezzel szemben a Daily Express Borah szenátorral folytatott beszélgetést közöl, aki nagyon éles hangon kelt ki a francia milita- rizmus ellen és kijelentette, hogy az összes adósságok törlése mellett volna, ha éppen Franciaország nem tartoznék az adós álla­mok sorába. Aki a militarizmus passzióját megengedi magának, annak fizetnie kell. Franoaország nem számíthat nagyobb kedvezményekre, mint amin őket Amerika Angliának nyújtott. Newyork, szeptember 23. A Páríis gőzös a francia delegációval a mai napon érkezik meg Newyorkba. Caillaux azonnal Washing­tonba megy. I hlsdJbsegi Kérdés a fii^iír Mfüiiiii liiiliMcrclici A demokratikus biok a kisebbségek érdekeinek hatékonyabb védelmét követeli a kormánytól — Bethlen miniszterelnök válasza — Papp Antal kiutasítása jogtalan Budapest, szeptember 23. Mint már jelentettük, a magyar demo­kratikus blokk megbizásából Baross János és Pakots József nemzetgyűlési képviselők felterjesztést intéztek Bethlen István gróf miniszterelnökhöz, amelyben azt a kérelmet intézték hozzá, hogy kérje fel a Genfben tartózkodó külügy­minisztert, hogy a magyar kisebbségek ügyében erélyesen foglaljon állást. Erre a felterjesztésre Bethlen István gróf miniszterelnök levélben a következő választ adta: A magyar delegáció erélyesen képviselte a magyar érdekeket — Mindenekelőtt szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy úgy a magyar dele­gáció, mint a külügyminiszter ur a legna­gyobb önérzettel és energiával képviselték és képviselik a Népszövetség előtt a magyar érdekeket s a legnagyobb nehézségek között is min­den módon törekedtek a magyar kisebb­ségek sorsának javítását célzó problémák helyes és kívánatos megoldására. Hogy a Magyarországot a Népszövetség előtt képviselő delegációk úgy a múltban, mint jelenleg is a kivánt önérzettel és aktivi­tással fogják fel megbízatásukat, az már azon közismert tényből is kitűnik, hogy ily irányú tevékenységük velünk nem barátsá­gos viszonyban álló részről ismételten heves és ellenséges indulatu támadásoknak és kritikának tárgyává tétetett. Visszautasit minden kritikát! — Kénytelen volnék ennélfogva minden olyan kísérletet, amely a magyar delegációk­nak, illetőleg a külügyminiszternek a Nép- szövetség előtti magatartását, mint nem eléggé energikust kritika alá venni igyekez­nék, határozottan visszautasitani. A Népszövetség elé kerülő kisebbségi panaszok tárgyalását szabályozó proce­dúrát — mini azt a múltban is, íöbblzben alkalmam volt hangsúlyozni — nem tar­tom alkalmasnak arra, hogy a kisebbségi jogok hatályos védelmét lehetővé tegye. — A kormány ezirányu felfogását bizo­nyítja különben Apponyi Albert gróf fődele- gátusnak a Népszövetség politikai bizott­ságában a kormány intencióinak megfelelően tett és a vonatkozó eljárási szabályok meg­változtatását célzó inditványa és annak megokolása. — Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a Népszövetség tanácsának az erdélyi és bánáti magyar telepesek panasza tár­gyában hozott határozatát nem ismer­hetem el helyesnek s azt a kisebbségi szerződések szellemével, valamint a Népszövetség célkitűzéseivel ellentétben állónak tartom. Viszont nem mulaszthatom el a képviselő urak figyelmét arra felhívni, hogy a bánáti és erdélyi tele­pesek ügye egy, az érdekelt telepesek s a Népszövetség tanácsa között lefolyt kérdés volt, amelyben Magyarország mint fél nem szerepelt és nem is szerepelhetett. Épp ezért — amint az Apponyi grófnak most említett indítványából is kitűnik — a kormány mint eddig, úgy a jövőben is, minden eszközzel törekedni fog az eljárási szabályoknak helyes és kívánatos irányban való megváltoztatá­sára és kiépítésére. Papp érsek kitoloncolása jogtalan — Ami Papp Antal munkácsi görögka­tolikus püspöknek a csehszlovák hatóságok által történt kitoloncolását illeti, azt a ma­gam részéről is jogtalannak tartom. Pénz tanálódik Ira: Szombathy Viktor. Széles Danyi Márton egy el'keseredett- erőset nyomott az ekén, ahogy az őszi ugart szántotta búza alá és az ekevas meglódult, nyögött egyet, aztán valami koppant alatta, utána csörrent, mintha cserep vóna­— Hó! A két ló megállóit. Széles Danyi Márton lehajolt az ekevas­hoz, hadd nézze, mi az. Hát egy bögre vót. Cserepbögre. Felve­szi a bögrét, csak ömlik belőle a sok pénz. — No ilyet! Ilyenkor káromkodni kell. Jóesik. Egy pillanatra megáll, majd kiesik kezibül a begre. lóg, mint az, akit fejbevágtak bottal. Tanált pénz! Hü, minyö gazdagság! Megnézi a begrét: régi, avitt jószág. Mecs- csörgeti. Két ződesfehér kispénz hullott ki belőle. Lehajlik, mennézi. Görbe, ráncosszélü kis pénzek, valami fej az egyik ódalán, má­sikon meg irás. De se szám, hogy krajcár vóna-e, se hogy miilyen éves, se Ferencjós- ka, semmi. Mezzörenti- Nehéz. Zúdítsa a kalapjába Hát aranyak is, vagy tiz, meg ezüstforma tallér. De sok apró peták, mint az eső. Kis, görbe petákok. Fene regi pénz. Szagos, ződrozsdás, pe­nészes- A korsónak se fiili, se szája. Az óda­la, ahogy az eke belevágott, likas. ilyen szerencse. Vájjon mit ér? Fehet-c vele vásállani? Nemieket, iszen a Ecrenc- ióska pizit se fogadják cl. Kácsé a mai ko­rona. De az arany-ezüst sokatér. Van, aki mevveszi. Ilyen boldogság. Mevveszi a tehenet, akit akart, a három hód föd szélin is kanya- rithat magának vagy eggyet- Meg a háztetőt is becserepezheti. Ilyen tanálat! Treffer- Mint a huszonegy. Leteszi a kalapját, bele a bögrét. Közibe a lovaknak. Nyomja az ekét, ide-oda dobja a szarvát, lábával is túrja a fődet környöskö- rül, de hiába, nincs több bögre. Szegény ember, aki elásta magának. Sajnálhassa! De jó helyre került. Szánt, szánt egyideig, de nem nyugodtan valahogy. Alig harangoz a torony délre, ki­kapcsolja az egészet, oszt haza. Az asszony épp a csirkét etetyi. — Hát kend? — Hát én! — Nem vártam. — Minek is. Az asszony végignéz az urán. Figyeli­— Mi lelte kendet? — Én mit leltem inkább, azt kérdezd! — Aranyat! Széles Danyi Márton csudálkozva bil­lenti meg a kalapját. — Hinnye, de kitaláltad. Az asszony izgatottan gyűrte a surcát. Valahogy megérezte az igazságot. Az ura se sokat teketóriázott, ott, rögtönyösen el­mondta a dolgot. Hegyhát mint vót az egész. Végezetül is elékeritette a kis fazekat és megcsörgette akkurátusán. — Itt van c! — Jaj, teremtő, jóságos Istenem! Az asszonyt a boldog melegség környé­kezte. Azzal csak ragadja a fazekat, be a konyhába és zúdítja egy nagy cseréptál öblébe. — Minyő péz e? — Régi péz. — Zöd mind* Hun az arany? Az ember kihalássza a zsebibül a néhány aranyat, meg hatalmas ezüst tallért, akit ki­válogatott. — Csak ennyi? Szegény ember fazeka lehet . . •! De rengeteg sok aprópénz. Vájjon mit ér? Csak a tanító tudná. Alig bírták bekapni a falatot. Nyögve nyelt mindakettő- Avval ebéd után, még ló­gott szinte a tészta a szájukból, át a tanító úrhoz. Csudálkozilk a tanitó ur. Fel az okulárét, oszt böngészi a feliratokat az ablak mellett. Széles Danyi Márton meg a felesége szorongva állanak előtte. A tanitó ur végre megpengeti a pénzt, akit mutatóba hoztak, az ablakpárkányon. Bizony, rekedt, cserephangja vót. Akar a plé. — Rossz péz e! — igy a tanitó. — Ere­detileg jó vót, de a királyok kicsikkasztot- ták belül© az ezüstöt, csak a reze maradt. Régi dénárok- A török időbe gyugta el vala­melyik. — Nem ér semmit? — No, nem sokat. Az egészér húsz ko­ronát népi adnék. Nem nagy ritkaság. Széles Danyi Mártonné rápillogott az urára. Majhogy még a tanítónak, húsz koro- nájér. Tuggya az, mit akar! De engem nem csap be. — Köszönjük alásan- Meltartsuk magunk is! Nagy sunyin következnek cl-fclé. Nem szól egyik se, szót se. Qlthon csak szakaj. Papp Antal csehszlovák állampolgárságához kétség ugyanis nem férhet s igy egy nem-magyar állampolgárnak Magyar- országba való kitoloncolása kétségkívül beleütközik az általános nemzetközi jogelvekbe, nem is említve az esetnek a szóban forgó személyiség magas egyházi méltóságát érintő vonatkozásait. Ennek felismerésében a kormány nem mulasztotta el az eset ellen a prágai kormány előtt leghatáro­zottabban tiltakozni s genfi felfogásának kifejezést adni. — A 'képviselő uraknak azon tervére vonatkozólag, hogy a fenti ügyekből kifolyó­lag indítványozni fogják a magyar nemzet­gyűlés közvetlen érintkezésbe lépését Anglia, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és Japán parlamentjeivel, csak akkor lesznek abban a helyzetben, hogy határozot­tan állást foglaljak, ha e tekintetben részletes és végleges tervvel fogok szembenállani. A válasz nem elégíti ki az ellenzék^ A miniszterelnök válasza nem elégíti ki a demokratikus blokkot és a két képviselő, aki Bethlenhez az ismert felterjesztést intéz­te, a nemzetgyűlésen indiványozni fogja, hogy az elcsatolt négy millió magyar kul­turális és gazdasági érdekeinek megvé­désére lépjen sürgősen érintkezésbe Anglia, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és Japán parlament­jeivel. A közvetlen érintkezés fölvételének for­máit az indítványt parlamenti tárgyalás so­rán terjesztik elő. Bethlen cikke a magyar jövőről A Revue de Geneve, Középeurópa egyik legtekintélyesebb politikai szemléje legutóbbi számában Bethlen István gróf miniszterel­nök cikkét közli. A cikk bevezető részében megállapítja, hogy a nemzetközi politikában tragikus habo­zás után határozottabb körvonalú törek­vések kezdenek kibontakozni és a javu­lás általános jelel muíaíoznak. Az államférfiak nagy hivatása abban van, hogy meggyőződésükhöz és a ren­delkezésre álló eszközökhöz képest irányít­sák és előbbre vigyék azt a népet, melynek kormányzását rájuk bízták. A magyar kor­mánynak az volt a feladata, hogy Magyar- ország számára uj életlehetőségeket keres­sen, mert az országot egyharmadára zsugo­rították. A cik'k további során Bethlen István gróf kijelenti, hogy a magyar nép olyan élet­erőről, a fegyelemnek és áldozatkészségnek olyan szelleméről adott bizonyságot, hogjr a kormány most már nagyobbszabásu politikai feladatok végrehajtását is célul tűzheti ki. Amikor tiszteletben tartjuk a trianoni szerződés rendelkezéseit, akkor jogunk van viszonosságot követelni a többi szerződő féltő!. Cikkét azzal végzi Bethlen István gróf, hogy a magyarellenes propaganda adatait állítja be tárgyilagos igazsággal. tóba az egész tanálatot, oszt fel a gerendára Ülni akartak rajta, mint kotlós a tojásán. Hanem, Istentudja, má hogyhogy: hire ment a tanálatnak még aznap este- Az sem­mi, hogy ez a szomszéd is elősompolygott, amaz is, hanem avvót a baj, hogy másnap má aranyhegyekrü rebesgetett a nép, meg- hogy Széles Danyi Márton kastélyt épít száz szobával, az ördöggel beszélt. Harmadnap már a csendőrök jöttek- Csak, mint a rabviselte, kopogás nékü, be a kapun. — Maga tanálta-e a pénzt? — kérdik rossz beszéddel. — Hát vóni vóna . . . — Tanált-e valamit, vagy nem? — Pénz tanálódott­— Mutassa! Nagy szuszogással emelte le a mester­gerendáról a szakajtót. Teli vót az rézpetáfc- kal. Az arany, az a fiókba aludt. Ej, de jó, liotgy erre is gondolt . . . — Csak ennyi? — Kell-e még több? Ez is sok! Nem hitték. Csak faggatták az embert. Az asszony sirt —: Látod, minek tanátá!... A sövényen kívül izgatott fejek kisérték fi­gyelemmel az eseményeket. — Az egyik csendőrnek esze vót. — Mutassa, mibe találta? Előhozza a bögrét. Forgatják- l:z az? Ez! No, Hlyen hitvány bögre. A csendőrök elmentek, nagy szurgás közt- De mutatóba magukkal vittek egy cso­mó pénzt. Hanem másnap má a törvény is hitta Széles Danyi Mártont. És így ment egy hé­tig. Mindenüvé vitte a bögrét, meg a petá­g

Next

/
Oldalképek
Tartalom