Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-22 / 214. (957.) szám

Kedd, szeptember 22. Englis íqssi gténzflggi p©iiíl!téiá§iai clleníeie, e issiUgefrii Prága, szeptember 21. Englis Károly dr. volt pénzügyminiszter és a nemzeti demokrata párt volt képviselője a Lidové Novinyben foglalkozik az 1926. évi [költségvetéssel, örül annak, hogy a kormány nem provizórikus költségvetést terjesztett be és nem változtatta meg a költségvetési évet, ahogy ezt eredetileg tervezte. Most már csak arról van szó, hogy ezt a költségvetést a nemzetgyűlés is rendesen letárgyalja. A hi­vatalos sajtó szerint — irja Eglis — ez az első aktív költségvetés, amióta a köztársaság fennáll- Englis azonban rámutat arra, hogy ez az. aktív költségvetés egyáltalában nem jobb, mint az 1921-es volt, mert az 1921-es költ­ségvetés zárszámadásaiból kitűnik, hogy ak­kor is volt fölösleg s a jövő évi költségvetés csak azért mutat­hat ki 15 millió korona aktivát, mert má­ban foglalja a beruházási költségvetést is. Ez azonban még közéiről sem jelenti azt, hogy 1926-ban tényleg aktiv lesz a költség- vetés. A kiadásokat azzal csökkentették, hogy a beruházási költségekre hitelt folyósí­tanak, ami egyáltalában nem jelenti a nemzet- gazdaság általános javulását. A költségvetés alapszámai ugyan jók, de kérdés, hogy annak részletei hogyan fognak a valóságban bevál­ni? A jövő évi költségvetés kiadási tételei semmivel sem kisebbek a múlt évinél és alap­jában véve nem történt lényeges változás. Különösen az ellen emel kifogást, hogy a he­tedik pénzügyi törvény felhatalmazza a pénz­ügyminisztert, hogy az átmeneti kiadásokra hitelakciókkal teremtsen pénzt. Az ideiglenes kölcsönök rendezése egyáltalában nem vezet jóra, mert a kölcsönök bizonytalansága óriási nehézségeket okoz az állam pénzügyi gazdál­kodásában. Tömegesen fáinak ki a nemzeti demokrata pártitól m elégedetlenek Herben szenátor a párt elveinek cserbenha- gyásávai vádolja Kramáfékat — Kilép a párt­ból, de nem teszi le mandátumát Prága, szeptember 21. A nemzeti demokrata pártban az elége­detlenek Kramár intő szavára sem hallgattak el, hanem tömegesen lépnek ki a pártból. Nemcsak az in tellek tuellek és a tisztviselők, hanem neves és öreg demokrata-politikusok hagyják cserben Kramárt diktatórikus politi­kája miatt. Már hetekkel ezelőtt arról Írtak a lapok, hogy Herben János dr. szenátor ugyancsak kilép Kramár pártjából. A nemzeti demokrata sajtó idáig állandóan cáfolta ezt a hirt. Erre a cáfolatra azonban maga Her­ben adta most meg az őszinte választ. Leve­let irt a párt végrehajtó bizottságának, amelyben bejelenti, hogy kilép a pártból, mert a párt programját már régen megszeg, te. Hosszú levelében kifejti, hogy már régóta nincs megelégedve a pártban uralkodó szel­lemmel. Részt sem vett a párt kongresszu­sain és ülésein. Eddig azonban azért nem lé­pett ki a pártból, mert remélte, hogy a sze­mélyi kultuszt mégis csak száműzik majd és végre a párt igazi programja érvényesülni fog. Ez azonban nem történt meg. Eredetileg csak a parlament törvényes időszakának le­járta után akart a pártból 'kilépni. Az általá­nos elégedetlenség következtében azonban megalakult az elégedetlenek pártja, a nem­zeti munkapárt és Így ő alkalmasnak találja az időt arra, hogy abba belépjen. Herben ki­fogásolja még azt is, hogy a Párt állandóan Masarykot és Benest támadta, amit ő soha- fem fog helyeselni. A szenátori mandátumot azonban to­vábbra Is megtartja s ha a nemzeti demokrata párt szükségesnek találja, úgy vádolja be őt a választási bíró­ságnál, ahol kiderül majd, hogy „alacsony és becstelen indokok14 következtében hagyta-e el a pártot? Stránsky Adolf dr. szenátor ugyancsak nem mondott még le szenátori mandátumá­ról, jóllehet a morva-sziléziai végrehajtó bi­zottság erre ismételten felszólította. fAAAAAAAAAA4AAAAA.AAÁÁAAAAAAAAAAAA Sorsjegyeket mindönki cwak [Gsifóierüt t Tsí! Mimiül vesz, ftratlsStivo, Rat3n2Cníi ul. Tolfcfon 1IH) <!» 23fl*. Szlofcnsiktfii iMÉEtU ® nyelvi Harc A néppárti törvényhozók manifesztwma — Március 6-tól törvény- ellenes Szlovenszkón a cseh nyelv használata A Slovák vasárnapi számában a szlovák nénnárt ^enátnrai éc kénviselői fölhívják a néppárt szenátorai és Iképivsslöi tehát szlovákokat, hogy védjék meg anyanyelvű­ket, amelyet a közéletben lépésről-lépésre és a törvény ellenére elnyomnak. Az 1920 feb­ruár 29-iki 122. törvény érteimében Szloven­szkón a szlovák a hivatalos nyelv. A tör­vény 8. szakasza ugyanis csak öt évig en­gedi meg a cseh nyelv használatát, minthogy azonban ezt a törvényt 1920 március 6-án hirdették ki, Í925 március 6-tól törvényellenes minden cseh szó és cseh betű, amelyet Szloven- szkó bármely hivatalában használnak. Törvényellenes a cseh előadás az isko­lákban és az egyetemen is. A szlovák Prága, szeptember 21. A csehszlovák sajtóban még mindig élénken folyik a harc Benes külpolitikája kö­rül. A vitát a Venkovnak ismeretes állás- foglalása indította meg, amely uj külpolitikai orientációt sürget. A Venkov vasárnapi vezércikkében folytatja Benes külpolitikájá­nak kritikáját és azt irja, hogy kevesebb szentimentalizmussal, de több realitással kell a külpolitikát vezetni. Anglia álláspontja a keleti határok kapcsolá­sára vonatkozólag jogos aggodalmat kelt. Ha Csehszlovákiát vagy Lengyelországot Németország megtámadná, Franciaország nem nyújthatna segítséget, mert abban a pillanatban beavatkoznék Anglia, esetleg Itália is. Érthető tehát, ha a keleti államok arbi­trázsszerződésekkel akarnak biztosítékot szerezni. De ez a kivezető ut sem szünteti meg a veszélyt. Ki lesz például a szerződések megkötése után a döntőbíró? Módjában lesz-e a népszövetségnek, mint erkölcsi hata­lomnak, fizikai erővel megakadályozni a szerződés megsértését? A Venkov álláspontját a cseh néppárt hivatalos orgánuma, a Lidové Listy is helyesli. Sramek lapja ezeket irja: Anglia meg van győződve arról, hogy a keleti államok, elsősorban Lengyel- ország, kénytelenek lesznek területi en­gedményeket tenni Németországnak, még­ha ez a békeszerződésekkel ellenkezik is. Angliának uj orientációja Németország­gal szemben azt jelenti, hogy Németország ismét nagyhatalomként vesz részt az európai politikában. Tisztában kell azonban lennünk azzal is, hogy Németország életképessége európai érdekből fontos, tehát Németország­hoz való viszonyunkat ezek szerint a szem­pontok szerint kell berendezni Csak az a fontos, hogy Németország talpraállitása ne történjék Csehszlovákia biztonságának veszélyére. Ez a veszély most fenáll és ezért jogosultak a szemrehányások Benes eddigi külpolitikája miatt. Az ö propagandája állandóan csak győ­zelmeket hirdet és rózsás optimizmusa elfelejti a fenyegető veszélyt. Belgrád, szeptember 2o. „Ha a hegy nem jön Mohamedhez, úgy Mohamed megy a hegyhez.44 Ha Montenegró, a feketehegyek országa nem közeledik Bel- grádhoz, Belgrád sem büszkébb a prófétánál és elmegy a Lövésén tövébe, hogy országos ünnepély keretében áldozzon a háborúban elesettek emlékének, áldozzon annak a sok, fölszámilállhatatlian dicsőségnek, ami ennek a kis országnak a törökökkel és az albánok­kal folytatott öt-hat évszázados harcaiból származik. A Petrovics-Nyegos dinasztia nincs*, N i kit a meghalt, családja az olasz ro­konság vendége és most az unoka, a győ­zelmes unoka emléket állít a Lovcsen vér- áztatta szikláin anyai ágon való őseinek. A királyi család és csaknem az egész kabinet Montenegróban van, de vclcutaztak a pártok vezérei is, kivéve a két nagy ellen­felet: Radics Istvánt és -Pribicscvicset. Radics Géniben ünnepelteti magát a nép­követelik, hogy a törvényi mindenütt betartsák és a cseh nyelv helyett a szlo­vák nyelvet használják. Fölszólítják a szlovákokat, hogy minden cseh kérdésre és cseh átiratra tagadják meg a választ, mert az törvényellenes. Hogyha valaki ez ellen állást foglal, úgy ke­ressenek a szlovákok a bíróságnál védelmet. Csak úgy lehet a szlovák nyelvet és a nem­zeti életet megvédeni- A szlovák néppárt tör­vényhozóinak jelszava: „El a cseh nyelvvel Sz!ovenszkóból!“ mert az törvényellenes és elnyomja a nem­A legionárus Národni Osvobozeni a legélesebben kell ki az ellen, hogy a kül­politikát Franciaországtól eltérő irányban változtassák meg. Sürgeti az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok mielőbbi fel­vételét. A félhivatalos Ceskoslovenská Respublika igyekszik a cseh sajtó idegességét lecsillapí­tani. Talán egyszer szükség lesz a külpolitikai irányváltozás végrehajtására, arra, hogy a nyugati orientációt összekapcsoljuk a keletivel. Franciaország most kénytelen a nyugati szerződésbe belemenni, de Csehszlovákiának elegendő biztosítékot nyújt a Franciaország­gal kötött régebbi szerződés. Franciaország történelme mutatja, hogy sohasem tekintette a szerződéseket írott rongynak. Elérkezik annak az ideje, amikor Csehszlovákia ki­egyenlítő szerepet fog játszani Franciaország és Oroszország között. Berlin, szeptember 21. A berlini demo­kratikus Montagspost Krofta dr. berlini csehszlovák követ ismeretes nyilatkozatával kapcsolatban hosszabb cikkben foglalkozik Németország és Csehszlovákia viszonyával. Az a gyorsaság, amellyel Benes berlini lépése a genfi megbeszélések után bekövet­kezett, arra mutat, hogy Benes a Oenfben kapott irányítást azonnal megértette és rögtön tetté változtatta. Valószínű, hogy Csehszlovákia után most Lengyelország is mielőbb megkeresi az utat Berlinbe, hogy Németországgal mielőbb megkezdje az arbi- trázsszerzödés tárgyalását. Lengyelország és Csehszlovákia előtt, úgy látszik, világossá lett, hogy Németország és keleti szomszédai közötti megegyezés lehetővé teszi, hogy a megkötendő nyugati szerződést a keleti szerződésekkel egybekössék. Benes különben már hetekkel ezelőtt kijelentette, • hogy haj­landó a német-csehszlovák szerződés meg­kötéséről tárgyalni. Benest az a gondolat is vezérli, hogy kezdeményező lépése kényszeríteni fogja Németországot arra, hogy álláspontját a keleti kérdésekben világosan kifejtse. A csehszlovák kezdeményezés taktikai érté­két tehát nem szabad lebecsülni. A hétfői berlini minisztertanács valószínűleg behatóan fog foglalkozni Benes akciójával. szövetség ülésein, illetve inkább azokon kí­vül, a kisantant szükebb konferenciáin és fő­leg ebédcin, vacsoráin, ahol szokása szerint szóval tartja a társaságot. „Az őrültségnek is van határa4' Egyik genfi nyilatkozatában arra is ki­tért Radics István, hogy tulajdonképpen mi bírta arra az elhatározásra, hogy szakítson eddigi politikájával, múltjával, jelszavaival és még a megalázkodás látszatával is dacolva, éles szögben jobbra kanyarodjék. — örült voltam, de az őrültségnek is van határa! , Ez volt Radics fejtegetésének kiinduló pontja és ez a mondás alig 24 órával elhang­zása után szállóigévé lett Jugoszláviában. Radics különben pompásan érzi magát Oenfben, elemében vau, mert szerepelhet és nagyon ügyesen adminisztrálja hirtelen tá­madt népszerűségét: előadást tart a genfi egyetemen, azután Parisba és Londonba uta­zik, be akar mutatkozni újabb formájában is ott, ahol azelőtt panaszkodni járt. Való- szinüleg útközben újra fölkeresi Pasicsot, aki Eviens-les-Bainsből Monteoarlóba, innen pe­dig Cannesbe ment át utókurára. Az örök Pasics A nyolcvanéves miniszterelnök újabban siirün fogad újságírókat, úgy látszik, a pihe­nés nagyszerűen bevált és még a nyelvét is megoldotta. A legnagyobb belgrádi lap, az európai hírű Politika munkatársa volt nála legutóbb és egyszerre került eléje egy fran­cia zsurnalisztával. A francia azt kérdezte a püniszterelnöktől, igaz-e, hogy hazaérkezése után visszavonul a politikától, tekintve, hogy élete főmüvét létrehozta?! — Ohó — felelte nevetve Pasics —, előbb feleséget szerzek a trónörökösnek, ott leszek a mennyegzön és csak akkor pihenek meg! Olyan boldogok most itt a politikai mé­zeshetek, hogy ezen i§ nevet az ország. Hát hogyne, hiszen a trónörökös kiét éves volt szeptember 6-án, Pasics pedig nyolcvan lesz decemberben. Csodálatos hatása van a Riviéra leve­gőjének! Állandó munkában van az ellenzék Amilyen nagy a politikai csönd Belgrád- ban, olyan élénkek a perifériák. Valamennyi ellenzéki párt agitál, szervezkedik, paktumoz és ócsárolja a megegyezést, Pasicsot, Radí- csőt és persze — egymást. Nagyon sok reményük nem lehet ez el­lenzékieknek arra, hogy sikeresen vegyék föl a küzdelmet a kormány ellen, hiszen annak 200 képviselőjével szemben csak 110 ellen­zéki állana, — h,a egyáltalában lehetne együttműködésről beszélni. Csakhogy hama­rább forr össze a tűz a vízzel, inkább lehet elképzelni egy egeret dajkáló macskát, mint az ellenzék jobb és bal széleinek a barátko- zását. Amott Pribicsevics, emitt a köztársa­sági horvát egységpárt és Radics dissziden- sei. Közbül Davidovics demokartái, Szpaho dr. muzulmánjai, Korosec dr. klerikális szlo­vén néppártja, a németek, földmunkások és még néhány, egy-két képviselőt számláló párt. Mindössze tíz, vagy tizenegy ellenzéki párt van. Nem lehet biztosat tudni, hiszen például a demokraták és a muzulmánok kö­zeli fúziójáról úgy beszélnek, mint bizonyos dologról, az apróbbak pedig hol beolvadnak, hol kilépnek. Pribicsevics üti a vasat, veri a nagydo­bot és szertelen haragjában néha a nevetsé­gesség határán mozog. Fenyegetőzik, hogy majd igy, majd úgy, majd megmutatja ő és különösen akkor borul vérbe a szeme, ha ar­ról van szó, hogy az általa kinevezett, hoz­zája szító horvátországi tisztviselőket el akarják mozdítani. — Ezeknek a hazafiaknak a megvédé­sére kénytelenek leszünk drasztikusabb eszözökhöz nyúlni! — jelentette ki legutóbb, amikor azt is el­mondotta, hogy miért nem megy a Lovcsen- ünnepélyre. — Nem megyek, mert ott lesznek a Ra- dics-párti miniszterek is, azokat pedig úgy utálom, hogy rosszul leszek, ha meglátom őket. Pedig ott mást is láthatna. Láthatná a száműzetéséből visszatért Plamenac volt montenegrói minisztert, amint hódol Kara- gyorgyevics Sándornak és láthatná, mint tört le egy kis parlamenti frakció: a mon­tenegrói szeparatisták két tagból álló pártja. A fekete hegyek országa olyan diadalai­ban részesítette a királyi párt, hogy a kis szeparatista pártnak ezekután nincs jövője. Lant és kard Okolicsányi kiadja börtönben irt költői müveit Budapest, szeptember 21. Okolicsányi László, a Leirer-gyiílkosság egyik gyanúsítottja, aki a Markó-utoaá fog­házban ül, jelentkezett Kovács Péter ügyész­ségi alelnökinél, a fogház ügyészénél és beje­lentette, hogy több drámát és egy egész kötetre való verset irt a fogházban. Kérte, hogy küldjék be hozzá védőjét, Altorjay Sándort, mert ki akarja adatni köl­tői müveit. A védő fel is kereste Okolicsányiit, aki átadott neki két drámát és számos verset. Könyörögve kérte az ügyvédet, járja végig a le ia dó váll alia tokát, talán ki fogják adni müveit és igy meg tudja örökíteni nevét a magyar irodalom történetében. A védővel való beszélgetés kapcsán arra is célzott Okolicsányi, hogy ö már egyéb téren is naggyá tette nevét a/, utóbbi évek történetében és roiuéii, hogy irodalmi mü­veivel is nagy sikert fog aratni. zeti életet. Ul külpolitikái! Az agráriusok, nemzeti demokraták és néppártiak koncentrikus támadása Benes ellen — Benes megtette Berlinben a kezdeményező lépéseket Pasics fisig húsz ölg ahar dolgozni c§ meg ohoria házasítani a k€i óe§ frénffrOKOsf Radics István őrültségnek mondja eddigi politikáját f — A P. M- H. eredeti tudósítása —

Next

/
Oldalképek
Tartalom